Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-30 / 13. szám

I ■ ■ ■ ..Ennek az emlékniünek a tervezése 1974-ben kezdődött el a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, a KB első tit­kárának. a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Todor Zsivkov elvtársnak a kezdeményezésére. Az egész bolgár nép mun­kájával és eszközeiből valósult meg, amely a hősi Bolgár Kommu­nista Párt. a sz.abadságérl és a társadalmi igazságért vérüket on­tó harcosok iránti szz*relctét és háláját építette bele ebbe az em­lékműbe.“ tgy kezdődik a jövő nemzedékeihez intézett- levéltelhivás, a- melyet különleges acélhengerbe zárva a sztára-planinai Biizlud- zsa-csúcson épülő emlékmű alapkövébe helyez.tek eL Az alapkő le­tételét maga Todor Zsivkov eh'társ végezte el az úttörők, a fia­talok. az ifjúsági építőtáborok dolgozóinak és a forradalmi moz­galom veteránjainak több ezres tömege előtt. .4 szép ünnepség 1975. augusztus 3-án zajlott le. Buzludzsa — ez a név minden bolgár szúmára szent, a bolgár történelem sorsfordulóinak szimbóluma. 1868 nyarán itt halt hősi halált a török elnyomókkal vívott egyenlőtlen küzdelemben a né­pi szabadság harcosa — Hadz.si Dimilar, egy néhány tucatnyi bá­tor hazafiból álló szabadcsapat vezetője, a neves népvezér. Baj­társai is a Buzlndz,sa-csiics alatt, a kövekkel borított hegyoldal­ban lelték halálukat. Hadz-si Dimitar hőstette lelkesítette a bol­gár nép nagy fiát, Hriszto Botevet az alábbi szárnyaló sorok meg­írására: „Harcban ki elhull érted, szabadság, nem hal meg. él az!...“ (Nagy László fordítása) Ezek a sorok szerte a világon sosk ezer emlékművön megtalál­hatók. Botev Hadzsi Dimitar című verse a bolgár költészet re­mekműve. S alig tíz és’vel később maga Botev is hasonló mó­don pusztult el egy má-sik sztára-planin.ai csiíeson, a Volán. Ha- lálávöal is hű maradt költészetéhez, lett költészz-tének hőse és szimbóluma. A Buzludzsáról látliató a SzPira-Planina egy történelmi ne­vezetességű csúcsa — a Sipka is. Csupán tizenöt kilométerre van innen. 1877-ben a bolgár népfölkelők kis csapata állta el a tö­rök hordák előtt az Eszak-Bulgáriába vezető utat, s amikor a népfelfc^ők erősítésére küldött orosz katonák is megérkeztek, a túleröbeo levő törökök már nem tudták áttörni a Sipka védőinek falát. A sipkái csatának nagy jelentősége volt a Bulgária számára az öt évszázados török rabság után a szabadságot elhozó orosz- török háború menetére. Ebből az alkalomból írta meg a bolgár irodalom másik klaszikusa, Ivan Vazov A Sipka-szoros védői című hazafias elbeszélő költeményét. Ezt a verset minden bolgár az el­lő iskolai leckék során megtanulja. 1891-ben a Buzludzsa aljában, alig néhány száz méterre attól a helytől, ahol Hadzsi Dimitar hősi halált hall, olyan esemény, zajlott le, amely Bulgária egész jövőjére nézve sorsdöntő lett. lü gyűjtötte össze Dimitar Blagoev, a bulgáriai szocializmus atyjn leghűségesebb eszmetársait, hogy megvessék annak a pártnak az alapjait, amely a munkásosztály harci élcsapata lett a szociáliz- mtisért és a kommunizmusért folj-tatott liarcbím. Nincs messzire a Buzludzsától M.aglizs község sem, ahol 1923- ban kitört a kommunisták pártja által vezetett össznépi antifa­siszta felkelés. Ez volt az első ánlifasiszla felkelés a világon, de a Buzludzsa környékén á parizánok fegyverei is dörögtek. S 1944- ben másodszor is elérkeztek ide a felszabadítók, most már a Vö­rös Hadsereg egyenruhájában. Az a hazafias kezdeményezés, hogy itt építsük fel a lenyűgöző nemzeti emlékműkomplexumot, az egész nép körében lekesedést váltott ki. Az építkezés alapjára rövid idő alatt több milUó lá­vát fizettek be. A bolgár ifjúság védnökséget vállalt az emlékmű építkezése fölött. Milyen lesz ez az emlékmű? iV tervet az ^yik legkiemelkedőbb bolgár építésztervező, Georgi Sztoilov készítette. Az ünnepségek, megemlékezések, nemzedékek közötti találkozók megrendezésére szolgáló kör alakú márványterem „repülő csé­szealj“ formájú lesz. Mellette emelkedik majd az alapjától a csúcs felé fokozatosan szélesedő 70 méter magas oszlop, melynek leg­magasabb pontján, a csúcson egy hatalmas vörös csillag hirdeti majd a hősök dicsőségét. Az építkezésen serény munka folyik. Már elkészült a terem be­tonozásának zsaluzása, a hatalmas oszlop alapozása. .Áz építkezés éppen olyan különös, mint amilyen nem mindennapi maga az emlékmű is. .4 nehezen megközelíthető 1500 méter m.agasságban fekvő építkezési teniletre nem könnyű eljuttatni a hatalmas meny- njiségű építőanyagot. De mindenki eg\-formán bízik abban, hogy az emlékmű rövid idő alatt elkészül. Ezért dolgoznak itt a fiatalok, ezért dolgoznak itt a legjobb bolgár építömunkások. S amikor az emlékmű oszlopának csúcsán felragyog majd a vörös csillag, az egész ország látható lesz innen. Látható lesz, nemcsak azért, mert Buzludzsa az őrszág földrajzi középpontjá­ban fekszik, és tiszta időben szinte az egész ország látható. Lát­ható azért is. mert az Itt épülő emlékmű a nép forradalmi har­cának szimbóluma, a hazafiság és a forradalmi.ág tüzének for­rása lesz, s ez összeköti majd minden bolgár szívét és értelmét. Vaszil Szotirov, a ..Narodna Mladezs“ szerkesztője A Dimitrov! Kumszomol fialaljai lelkes munkával, tanuláss.al ké­szüllek a XI. pártkongresszusra. r hor Heyerdtittl, ax ismert kutató Guatemalában volt a legutóbbi súlyos föld­rengés Idején. Feleségéhez in­tézett levelében beszámol an­nak a szörnyű éjszakának az e- seményeiról, amikor több mint 22 000 ember vesztette életét, íme a beszámoló. German Garrasco mexikói ba­rátom és én forró fürdőre vágy­tunk, miután hosszú időt tói? töltünk a dzsungelben. Guate­mala összes modern szállodáid tömve volt a turistákkal. Végül is bele kellett nyugodnunk ab­ba, hogy a Continentalba, a vá­ros egyik legrégibb szállodájá­ba költözzünk, ahol impozáns vastag oszlopok díszítették az előcsarnokot. Az éjszakai órákban enyhe földmozgás ébresztett jel: „Va­lahol földrengés van“ — mond­tam. A rezgések azonban erő­södtek, mire igyekeztem elhi­tetni magammal, hogy álmo­dom. Semmit sem láttam. De amikor az ágyam erősen him­bálózni kezdett vélem, rájöt­tem, hogy nagyon is ébren va­gyok. Hirtelen szörnyű robajt hal­lottam, mintha a vasúti szerel­vények egész sora dübörögne sötét szobámban. Hullani kez­dett a vakolat a mennyezetről. A zaj és a dübörgés egyre han­gosabb lett: megijedtem. Reme gett az egész épület, az ágyam fel-le ugrált, és fülsiketítő volt a lárma. Rosszabb volt, mintha egyszerre ezernyi mennydör­gést hallanék, talán úgy érzi magát az, akt egy vtllámsújtot- ta házban rekedt. Az ágy tánc­ba kezdett, mint a megszállott, s közben egyre hullott rá a vakolat meg egyéb törmelék. Szobám külső fala eltűnt az éjben (noha a sötétben akkor még nem vettem észre], és ek­kor már nagy darabokban po­tyogott le a mennyezet.. Hasra feküdtem, és számítottam rá, hogy ágyastul bármely ptUa- natban lezuhanok a mélybe. S amikor a zaj is a dübörgés csúcspontjára ért, és lábamat már szinte teljesen elborították a törmelékek, úgy éreztem, itt a világ vége. lassanként minden elcspnde sedett körülöttem. Fulladoztam a sűrű porban és a vaksötétben a- melletti asztalon kezdtem keresgélni: valah il ott volt a zseblámpám. Kiugrót tam az ágyból, felkaptam a ci pőmet és megpróbáltam felhúz­ni, de tele volt törmelékkel. Magamhoz vettem ruháimat, és úgy, ahogy voltam, meztelenül elindultam a nyitott ajtón át a lépcső jelé. Leérve az előcsarnokba úgy éreztem magamat, amikor zseb lámpámmal körbevilágítoftam. mintha hollywoodi filmet lát­nék arról, hogy Sámson ledön tötte a templom oszlopait. A ledőlt oszlopok egész során kellett dtmászsom, hogy éljüs sak a száNoda bejáratáig, a- mely eredeti magasságának a lát érte el, és őt is elborítot­ták a törmelékek. Szerencséjé­re a mellette levő üres ágyra hullott a vakolat és a téglák nagy része, az ágy össze is tört. Tulajdonképpen nem jog ta jel, hogy újabb jöldrengések esetén az egész szálló össze omolhat, és így aztán időt vett magának arra, hogy összeszed­je a holmiját. Elhatároztam, hogy én is le­hozom a poggyászomat. Ekkor két háztömbnyire voltam a szál lótól, s visszafelé indultam. Né hány autó már megpróbált u- tat törni magának a leömlátt falak között, és én örültem, mert az autók fényei néhány Beszámoló a földrengésről felére zsugorodott, miután a felette levő emeletről lelógott fölé a félig leszakadt erkély. Egymást követték a jöldmoz gások, de egyik sem volt any- nyira rémüíetes, mint az első. A szállodával szemben álló fel- hőkarcolátböl hirtelen áramla- ni kezdtek az emberek, egye­sek közülük égő gyertyát szo­rongatva, A földrengést kísérő morajlás, amelyet még ijesztőb­bé tett sok ezer Összeomló fai dübörgése, addigra már elháti Már csak a betörők ellen jel szerelt riasztóberendezések ál­landó éles hangja hallatszott, mert az első emberbörbe Öltö­zött sakálok kettesével, hárma­sával megkezdték az üzletek josztogatását. Kísérteties volt. A szállodából először csak egy Idősebb perui tanítónő ke rült elő, majd barátom is meg jelent, meglepő módon pogy gyászával és fényképezőgépé nel együtt. Később elmondta, hogy bizonyára sokkos állapot ba került: takarói alá bújt, a mikor a földrengés csúcspont pillanatra megvilágították az utcát, is mozdulatlanságba me­revítették a sötétben leselkedő sakálokat. Megjelentek a jel­fegyverzett rendőrök is. A fosz­togatók büntetése azonnali ha­lál volt. Addigra már egy fél Őrá telt el a legutolsó földmozgás óta. Megtettem a szobámba vezető utat, és végül szerencsésen visszajutottam. A padlón még több volt a vakolat és a lehul­lott faldarab: az egász szoba sokkal nagyobbnak tűnt, mint amekkorára emlékeztem. Csak ekkor jöttem rá arra, hogy a külső fal teljesen leomlott, és az a fal, amelyet láttam, tu­lajdonképpen a szűk utca túlsó oldalán levő épületé, nyoma sem volt a szálló kfllsO falá­nak, a hatalmas ablaknak és erkélynek. Az ágyam eredetileg közvetlenül az ablak mellett állt,: s miélőlt lefeküdtem vol na eltoltam a szoba közepére Ez mentette meg az életemet Gyorsan megragadtam az asz talon megpillantott órámat, és menekültem a rozoga lépcső­kön, a leomlott oszlopokon át; ki az utcára. A föld Időnként megmozdult, és a riasztóberen­dezések még mindig visszhan­goztak az éjszaka sötétjében. Csak amikor már mindent biz­tonságba helyeztem, jöttem rá arra, hogy elvesztettem azt, ami a legfontosabb volt szá­momra: a feljegyzéseimet tar- ttümazó füzetet. S még egyszer vállaltam a visszautat. Átvergődtem az e- lőcsarnokon az Immár még ros- kadozóbb lépcsőkön át a még levegősebbnek tűnő szobámba. Nem is sejtettem akkor, hogy a mellettem levő szobában hol­tan feküdt egy asszony három gyermekével. Hosszas keresgélés után meg­találtam a kts zöld jegyzetfü­zetet és harmadszor is kirohan­tam az éjszakába. Megrémült emberek menekültek a közel­ben lévő nagy térre. Barátom taxikeresésre indult. Kigúnyol­tam érte, de a csoda megtör­tént, és tíz perccel később visszaérkezett egy taxival, a- melynek sofőrje jóindulatú vagy pedig egész egyszerűen együgyű volt, és elvitt bennün­ket a szokásos vlTeldtj ellené­ben a repülőtérre. A legjobban az lepett meg, hogy ebben a nagy zűrzavar­ban és rémületben nem hallot­tam egyetlen sikolyt és semmi­féle más emberi hangot sem. A barátom azt mondta, hogy 6 vi­szont szörnyű kiáltozások, fül- tanúja volt, g többi között a szállodánkban ts vadul sikolto­zott egy pánikba esett nő, mert nem tudta ktnyttnl szobája aj­taját. Guatemalában 1902-ben volt az utolsó nagyobb földrengés, és furcsának tűnik, hogy én, akt azelőtt sohasem voltam ott, éppen akkor kerültem ki a dzsungelból, és költöztem a guatemalai szállodába, amikor a következő nagy földrengés sűlytotta a várost. Lenyűgöző és meghökkentő tapasztalatnak véltem. A 13-as számú szoba nem bi­zonyult szerencsétlen számnak akkori lakója, vagyis az én számomra. Mindössze jelenték­telen lábsérülést Szenvedtem, de mennyivel rosszabbul ts vé­gezhettem volna. Dr. .4Uegre szerint ez a fel­vétel a maffiába a régi szertar­tások szerint történt. Két ré­gebbi maffiatag, akik a „koma“ szerepét töltötték be, egy helyi­ségbe vezette az új tagot. Az asztalon két égő gv'ertya között szentkép állt. Tűvel a váromá­nyos ujjába szúrtak, és a ki­csorduló vért egy szentképre kenték, majd a képet elégették. Utána a hamuval a kezében a következő esküt kellett elmon­dania: „Esküszöm, hogy test­véreimhez mindig hű leszek, soha meg nem csalom őket, és mindig segítségükre leszek. Ha ezt az esküt megszegem, ham­vadjak el, mint ez a kép.“ A felvétel után Allegre sok előnyt húzott a tagságából. .4 Pa­A tárgyalás előestéjén Henne- sy este soká.:tanulmányozta az ügy iratait, készült a másnapi tárgyalásra. Késő este indult el hazafelé. .4 bejárat előtt álló rendőrszem szalutált, és Hen- nesy kilépett az utcára. Néhány pillanat múlva pisztolylövések hangzottak fel. Az odarohanó rendőrnek még annyit tudott mondani a haldokló rendőrfő­nök: „A dagok voltak“ (a dag a szicíliaiak gúnyneve). Néhány' náp múlva a tizen­kilenc szicíliai a bíróság előtt állt. Az eddigi bűnlajstromuk egy rendőrgyilkosságban való ré­szesedéssé! bővült. A „Fekete Kéz“ azonban nem nézett ,gié- hány“ dollárra. A vádlottak vé­delmére a legjobb ügyvédeket Fejezetek a maffia történetéből A FEKETE KÉZ lermo melletti CasteWetrano la- iuban nyitott rendelőt, és a maffia tagjai gondoskodUik ró­la, hogy ne szenvedjen a jól fi­zető páciensek hiányában. Rö­videsen saját klinikát vásárolt mag.ának. Nyilvánvaló, hogy a maffia nem humanizmusból tel­te ezt A Uegré vei. A jólétet ellen­szolgáltatásokkal, golyóütötte se­bek litkoB kezelésétől egészen a gyilkossági bűnrészesedésig sok mindennel kellett viszonoznia. ■41Iegre felvilágosítást adott á maffia szervezeti felépítéséről is. .4 „Tiszteletteljes Társaság" úgynevezett „családokra" osztó­dott fel. A „családot“ néhány szomszédos város vagy ,.-falu maffiatagjai alkottak. ■ .4 „Csa­lád“ élén a főnők állt. Ha a „család“ megnőtt, kisebb cso­portokra, tizedekre osztottiik fel. Mindegyike élén a „capo di de- cina“, a tizedes állt A „csalá­dok“ főnökeit a megtisztelő „dón“ titulus illette meg. A „don“-ok választották meg Szi­cília maffiafővezérét. A múlt század végén Szicíliá­ban a nyomor elviselhetetlenné súlyosodott. Ebben az időben más európai országokhoz hason­lóan, megindult az intenzív ki­vándorlás Amerikába. Ezzel a ténnyel a sziefbai maffia egy új, amerikai fejezete kezdődik. 1890-ben New örlepns az a- merikai Louisiana állam legfon­tosabb városa. A véres polgár­háború befejezése után az el­maradottabb Dél is gyors üte­mű iparosodásnak indul. Nem csoda, hogy ide irányul Euró­pa minden tájáról az Ameriká­ba igyekvő kivándorlók nagy része. Természetesen, hogy a sok nemzetiségű ser^, az új élet könnyebb megkezdése érdeké­ben nemzetiségenként erősen összetart. Ahogyan összetarta­nak az írek, a németek, a skan­dinávok vagy a közép-európai­ak, úgy a szicíliai kivándorló­kat is egy különleges, hazulról hozott 8^ fűzi össze — a maf­fia. Az iparosodás mellett a fej­lődő Amerika ^ l^jellegzeiesebb jelensége a bűnözés elharapód- CTsa. Természetes tehát, hogy az idegenben is kapocsként szolgá­ló maffia aktivizálódik. 1890-ben már nyílt titok volt, hogy New Orleansban működik a „Fekete kéz"-nek nev'ezett el­ső amerikai maffiaszervezet. .Az is köztudott, hogy élén -4ntonio és Carlo Matrang testsérek áll­nak. A rendőrség azonban tehe­tetlen volt. Az „omertá“ .Ame­rikában is érvényes volt. Végül David Hennesy, a New Orle- ans-i rendőrség főnöke maga vette a kezébe az ügyet. Türel­mes, aprólékos munkával és le­leményességgel néhány hét a- latt sikerült bizonyítékokat szc- -reznie a „Fekete Kéz“ ellen. Hennesy még nem ismerte az omertát. A felsorakoztatott bi- zonyllékok alapján az ügyész -vádat emelt tizenkilenc szicíliai , ellen. fogadta, nem kis sikerrel. A bűnözőkből hármat elítéltek, a többit felmentették. Ma már ne­héz lenne megtalálni az ameri­kai igazságszolgáltatás rejtett út jait, amelyeken a dollárok á- ramlottak, míg az enyhe ítéle­tet meghozták. .4z ítélet enyhesége a j.régi' amerikaiak.at végtelenül felhá­borította, Emberek, akik eddig egy-egy korrupciós botrány fö­lött kézlegyintéssel tértek napi­rendre, máguko.ii kívül voltak dühükben.. Két nappal aZ ítélethirdetés után New Orleansban tiltakozó gyűlést tartottak a város legmó- dos.abb pdlgárai. Eleinte min­dén rendben volt, de a szóno­kok fokozatosan tűzbe hozták a hallgalóságol. Néhány ezer em­ber a városi fegyház elé vonult, ahol még mindig zárva volt a tizenkilenc maffiatag. Senki sem próbálta a tömeget megakadó lyozni, amikor betörték a fegy­ház kapuját. .4 tömeg végigiM- hant a- folyosókon. A seriffek már akkor rég elmenekültek a hátsó kijáraton. Előbb két el ítéltet hurcollak ki az utcára és a lámpavasra felakasztották ő- ket, utána még további kilenc szicíliai került a tömeg kezére. Az utcán a börtön falához álU tolták őket, és vadászfegyverek kel végeztek velük majd holt­testüket a tömeg darabokra tép­te. Ez volt az egyik legvéresebb lincselés ’ Artrerífta történetében. 1915-ben Sl. Louis városában is felütötte fejét a maffia. A név ugyan változott, most már nem a „Manó Nero“ (Fekete Kéz) néven váltak közismertté, hanem a „Zöldek“ nevet visel­ték. Régi „jó“ szicíliai szokás szerint először a zsarolással kezdték. A helyi üzlefeseknek, gyáro­soknak felajánlották a „védel­müket“, persze megfelelő fizet­ségért. Aki nem kívánta igény­be venni ezt a „védelmet“, ha­mar kellemetlen meglepetések­ben részesült. Hol a kirakato­kat törték be, hol egy: gyárépü­let égett le. Nenásűkára a maf­fia hatalmába kerítette az egész város üzleti életét. Később, a- mikor már bizonyos tőkére tet­tek szert ezzel az „emberbaráti" ténykedésükkel, nagyobb vállal­kozásokba kezdtek. A város környékén felvásárolták a levá­gásra szánt jószágot, és utasí­tották a henteseket, hogy csak tőlük vegyenek át „nyersanya­got“. .Amikor azután néhány „akadékoskodó“ lionles hulláját találta meg a rendőrség; rövide­sen kezükbe kerítették a város egész húsellát^.fiát. (Folytatás a 15. számban.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom