Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-16 / 11. szám
ó így a holnap elé nézni LÁNYOK A kezük mozdul, és a kisbaba feneke alá pillanatók alatt száraz pelenka kerül A kezük mozdul, és pillanatok alatt olyan virágcsokrot kötnek, hogy az kész költemény A kezük mozdul, és a ceruza szinte magátóí oldja meg a bonyolult egyen leteket Lányok. Áruházakban, autóbuszokban, gyárakban mosolyognak ránk. Gondtalanok, szépek, és magabiztosan bolondftják a fiúk fejét. Kiválasztottunk közülük né,gyet- Erzsit, Évát, Marit és Adrit. EltZSl BüUik Er/.si a nrali'ilavai MDZ i.érnagjár iniinUiisa. ..Luíenecről sz.írma/a)Ui, hárum e ve dolgozütt) a gyárban. Segédmunkásként kezdtem, de tavaly nekirugaszkodtam egy egyéve.s ' intolvamnak, hogy elvégzé-se u- ' in szakmunkásvizsgát tehessek. z nemosak a terveimet jelenti, hanem .azt is, hogy a gyárhaii I llhonra leltem, a munkámat niegszxrettem. A cérnagyár sajátos, érdekes Hágában még most három év fán is lenyűgöz néha a sok lillió cérnaszál. öt gép tartozik ozzám — a legmodernebbek —. i júsági brigádban dolgozom, i: az, három műszakban, de már ' zt Ls megszoktam. .Anyu azt zokta mondani, hogy ha válasz,- I mom kell, akkor mindig inkább nehezebb utat válassztirn. Az i'ta is ez jár a tejemben, csak ; yakran úgy van, hogy az emboi- cm látja tisztán az ul.it, nem I ltja, melyik a könnyeid), lufik nehezebb. Hasznos akarok nni, úgy, mint a többi b'my it! öriilöttem. Cgy néz ki. hogy az ■ lén férjhez megyek, a fiúmmal lkat beszélgotiink a jövőnkről. ' ' is szakmunkás. u két keze iiink.ijábó! él Már etdöntötíük. hogy az esküvő után az 6 sziilei■ él fogunk lakni, és hogy hárfini : \ érékünk lesz. . . Hál nem jú így a bolti,ip elé é/ni?“ Erz.si 22 éves, és olyan löré- ’iiy, hogy aki látja öl a gépei özütt, azt hiszi, hogy nem is n kezével. bánéin vidám önfeledt mosolyával kelti őket életre. ÉVA — Kisiskolás koromban rajzolni taiiiilUim. Grafikát, festészetet Az. akkori líjiiíló nénim azt mondta. Iiogy líralislavában van egy nagyon liíres iskola, és akit oda felve.sz.nek. abból biz.losan nagy míivt-sz, lesz. Tehel.siígnck tartottak, és így tormész.elcsen a ..nagyon híres" iskolába jcjent- kez.teiii. Meglepetésemre fel is vettek. — Es igazat vidl a tanitúnit- nek? — iXein. de éji már annak i- dején sem bitteiii neki. Elindultam ugyan egy pályán, viszont a csúcs olyan magasan van, hogy talán sohasem érem el. Igaz, Bal- gavy, Trachtová is valamikor a mi iskolánkba jártak, és ma már közismert iparművészek. .Az idén érettségizem. és furcsa mód it- gyanúgy pályát kell választanom, mint négy évvel ezgilött. Szeretem a keramikus sz.akmát, az a- gyag illatót... Négy éven keresztül tóiiiiltóm. hogyan kell bánni vele. és nem szeretnék tőle megválni, Miért mondom mindezt? Realista vagyok, és látom, hogy nines szüksége atinyS keramikusra, mint amennyi kikerül az iskoliinkból. Ezt tapasztalatból mondom, inert már többen érdeklődtünk a gyárakban — ered ményfelenül. ,\z osztályfőnököm azt ajánlotta, jelentkezjsera főiskolára. Találtam is egy nagyon érdekes szakot a Prágai Képző művészeti Főiskolán. Ogy hívják, hogy bábszak, — Ha felvesznek akkor öt év múlva bizonyára te leszel az “!• ső esebszlovákiai magyar báb- szakértő. .. — Ha felvesznek... Vagy ö’.ven jelentkező közül tabán c ak kef ten tesznek az. iskola bajig -lói. Hál lehet itt még remélni? — Ijcliet és kell is! Most m.)r az üj Ifjúság olvasói közül is o- kan szurkolnak, hogy felvegyenek, Különben is: jeles tanuló v.agy, még egy tanárt is zavarba liozhalsz, ha akarod. . . Kovács Évi 18 éves, a Brati- ■slavai Iparmű vészeli Szakközép- iskola ncgycdikc„s diákja, az iskola SZlSZ-szervczelének a vezetőségi tagja. MARIA — Tessék, parancsol: — „Van sarkuk’* ezeknek a német harisnyanadrágoknak? — Igen, erősített a sarkuk és a lábujjakat takaró rész is. ,\z áruk 22 korona. ,. — Kérek egy pár tcrdliaris- ny.'ít! A Bratislíi)ai Kamz.ik ániliáz- lian vagviiiik. A lány, aki a puli mögül válaszolt a vevőknek, a 111 éves IcScílíkovói (perédí) Varga .Marika. Naponta kilométere két tesz meg a harisnyákkal körülvett 3—4 négyzetméternyi ..börtönöc-kében**. Harisnya, mk- ni, kesztyű... rövidáru. Sok ki nálgatós, mosoly, rábeszélés - hamis és őszinte, ez a vevöktoi függ — szükséges ahhoz, hogy leljék a pénztár. — Most még nincs harisnya- szezon. de amint megjönnek a szép napok, várható, hogy a nők is levetik a nadrágot, amely a- latt csaknem kivétel nélkül mindnyájan lyukas harisnyát hordanak. Tavasszal majd nekem is több lesz a munkám, ennek tudatában vagyok, mégis alig várom. Nem jó érzés tótiemül állni a pult mögött, szeretem, ha sok a vásárló. Marika egy évvel ezelőtt súlyos betegséggel feküdt a kórházban, utóna rokkantsági segélyt kapott. Életének az volt a legboldogobli pillanata, amikor az orvosok megállapították, hogy e- gibizségc.s és alkalmas könnyebb munka vég//»ére. Hihetetleiuil hangzik, de így van: hónapokig tartott míg imgfelelö munkát talált. .Az.t is vagy ölven kilométernyire szülőfalujától. A fontos azonban mégiscsak az. hogv ■Mária dolgozik, ji'il érzi magát a miinkalielyéii >')> eli'igedott. Jöjjön hát mielőbb a szép idő, hogy sok harisnya fogyjon 1 ADRI Kétszázliiiszonliámm liatal már második éve neki szavazott bi- Zfilinat. — Az első évben bizonytalankodva fogadtam el az elnökséget, de amikor az idén újra választottak. már Indiain, hogy diáktársaim bizalmát a munkámmal érdemeltem ki. És ez kötelez. Nenbaner Adriann.a, a Galánlai Gimnázium harmadikos diákja az iskola SZlSZ-szervezetének az elnöke. Kérdésemre, hogy választolt-e már hivatást magabiztosan ráv.ágja: ..Tanár szzíretnék lenni !** — Kedvteléseim közé tartozik az utazás és a tánc. Iskolánknak nagyszerű esztrádcsoportja van. amelynek szólótáncosa vagyok, és a csoporttal már sok falut bejártunk, megannsT érdekes emberrel ismerkedtünk meg. .Az ifjúsági szervezet tagjai gyakran jönnek utánam, .Adri adjál már valamilyen munkát, dulgoztii ak.i- riink. : . Ugye, milyen könnyű »V- öröm ilyen emberekkel dolgozni? A kütelezelUségvállahlsaiiikoi rendszerint részletekre bontjuk, és a lehető legtöbb tagot folelős sé tesszük a teljesítésért. így teljesítettük legutóbbi kötelezettséa- vállal,ásunkát is; azt, hogy isko Iánk félévi tanulmányi átlaga ne haladja meg a kettő egészet. Sikerült és mindnyájan nagyon boldogok voltunk. ZAC5EK Erzsébet .A szerző felvételei I----------1 A tiszta levegőért t Megboldogult gimnazista koromban azt tanultam élettanból, hogy az ember oxigént lélegzik be, és széndioxidot lélegzik ki. Régen volt, lehet, hogy akkor még igaz ts volt. Azóta sokat fordult a világ, és különösen nagyot fejlődött a technika. Ma már nemigen mér ném hangoztatni az iménti állítást, mert — különösen a nagyvárosokban és ipartelepeken — elég vegyes összetételű valamit szítsunk mellre. Ügy hívják, hogy smog. Ez az új „találmány" egy re inkább megkeseríti *az életünket. A szakemberek, ökológusok, biológusok, egészségügyi dolgozók meglehetősen borúlátók, és az ember legnagyobb ellenségének tartják. Azt mondják, ha így megy tovább, akkor az emberiség lassan, de biztosan megássa a maga sírját Hacsak. . . Hacsak Idejében nem tér észhez, és nem védi gondosabban a természetet. Merthogy már az elemiben is oktatják, hogy a növényvilág viszont széndioxidot lélegzik be, és oxigént bocsát ki. Lassan ébredezik a természet. Virágba borulnak a fák, mtndmenannyl oxigéngyár. Csak hát mily kevés van belőlük a' nagyvárosokban! Es éppen a felismerés, a kikelet rneg az aggasztó jóslatok ürügyén jut eszembe: mi lenné, ha összefog nánk, kicsinyek és nagyok, s tennénk valamit a várost zöld övezetek óvása érdekében. Ha mindenki csak egy fát intetne el. mennyivel szebbé, egészségesebbé varázsolhatnánk a környeze tünket. Talán íay elháríthatnánk a fenyegető katosztró- fá*. A második vüáahábarú óta n hússzorosára nőtt a környezet káros hatása. Eguet- len auár csuoán apró kelle metlenséget okoz a környék lakóinak, amikor kéményéből sűrű korom qomnliwa az éa felé. majd vtsszahuU a földre. A vüáa összes ayá- ro. autója azonban évi húszmillió fonna szennyező anuagot áraszt szét. A tiszta leveaő nagu kincs. Már-már fizetni is kell érte. Néhány naay vi- láavárnsban — például Tokióban — automatákat állt- fottak fel. és ha valaki úov érzi. hogy fuldoklik a szennyes leveoötől, pénzért eay percia friss levegőt szívhat a génből. Ha ez tréfa lenne, akko' nagyon rossz tréfának keile ne neveznünk: Sajnqs, ez a szörnyú valóság. Uaye, te sem akarod hogy erre a sorsra jussunk? PA!,AGYI LAJOS Edit magabiztos, ügyes máz iulatokkal kihozza a megren leli ételt. Elém rakja, arcára nosolyt erőltet, izgatottan kő ■ülnéz hogy a vendégek figyel :iek e ró. majd halkan, szomo úan mondja: — Tegnapelőtt eljegyeztek 1 nővérem udvarlója. — A nővérednek udvarolt, és •éged jegyzett el? — Hát,' látod ~ Mién hagytad, miért nem 'iltakoztál hiszen neked semmi ’■őzöd hozzá?' — Anyám alcarta, és én mindent ráhagyok. 1. Edit húszéves, pincérnO,' egy nagyvárosi harmadosztályú borozóban dolgozik Középtermetű, kerek arcú, barna falusi lány. P.-hől való és két éve él a városban. Ez az „él" itt azt jelöli, hogy délután háromtól este tizenegyig dolgozik. Mire mindent összeszámolnak, és hazabaktai a sötét, szűk utcá kon, az éjiéit ts elüti az óra. Délig alszik, megebédel, és újra munkába megy. Szabad szombatja nincs. Sőt, a vasárnapok ts gyakran foglaltak, ha a borozót valamilyen társaság nak kiadják. Azért minden héten akad egy-két Óra, hogy a nyolcvan kiiométerre levő P.-be hazaruccanjon megnézi az édesanyját és a beteg nővérét. Máskülönben a két év alatt nem múlt el olyan hát, hogy az édesanyja legalább egyszer ne látogatta volna meg őt. Az apja már nem él, tavasszal lesz tizen nyolc éve. hogy meghalt. — Ha este édesanyámmal meg a nővéremmel elkezdünk beszélgetni, gyakran szóba jön. hogy milyen jó lenne, ha ne künk is élne az édesapánk. Mi szeretnénk őt. bármilyen iszá kos lenne Is, de nekünk csak a sír maradi. 2. Editnek huszonnégy éves nővére van, Magdi, akt szintén pincérnő volt. Volt, mert tavaly egy átdolgozott nap után elesett, megbénult, majdnem amputálni kellett a lábát. Magatehetetlenné vált. Invallditásban van Editnek pedig a keze beteg. ha vízbe nyúl, felhólyagzik a bőre. így mindkét lányra az anyjuk mossa ki a szennyest. — Ha tudnád, hogy szégyellem magam, hogy húszéves lé temre az anyám mos rám? Láttam a nővéremet, hogy ugyanebben a szakmában, milyen következményekkel jár hat a jól végzett, becsületes munka, hiszen naponta rengeteget szalad az ember az asztalok között, hordja az ennivalót. Velem, ts megtörténhet hasonló, de nem félek, nyugodt a lelkiismeretem, mert mündig kedvesen, előzékenyen, teljes tudásommal szolgálom ki a vendéget, hogy az jól érezze magát nálunk. Nem ts volt rám semmi panasz. 3. Editről, akinek minden percét a munka és a pihenés tölti ki, a főnöke is elismerően nyilatkozott. Nem maradt ideje fiúkra, a szórakozásra, de nem irigyelte a nővérét, hiszen az négy évvel idősebb nála. hogy annak már van komol” udvar lója. Azután, hogy a szerencséi lenség megtörtént Magdival, a „komoly udvarló" egyre ritkáb ban járt a házhoz. Néha egy hónapban csak egyszer, akkor is csak a jó ennivalóért meg az egy-két pohár borért, mert az anyja nagyon szívesen látta Talán hármuk közül az ötven nyolc éves anyának tetszett a legjobban a fiú. ö tartotta még a családhoz: „Ha Magdika már nem jó, ott van még a ktseb htk, az Edltke" — mondogatta. Edit persze csak hébe-hóba találkozott vele, ami annyiból állt, hogy köszöntek, és kész 4. — Az egyik este feljött értem anyu. Másnapra elkért a mun kából, hazavitt. A vonaton mondta meg. hogy miért. A fiú már otthon várt a gyűrűkkel. Pelhúzta az ujjamra. megeső költ. ettünk. Ittunk, s végül anyám azt mondta: „Az első szobában megvetettem az ágyat, ott fogtok aludni." Nem tudtam mit mondani, hiszen még soha életemben nem aludtam fiúval, csak sírtam, de azt Is úgy, hogy anyám ne lássa. Megpróbáltam az anyjával beszélni, 0 azonban nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseimre. Ez Is egyfajta jelelet. Editből próbálom hát kiszed ni, hogy milyen az anyja: — Milyen az az asszony, anya, aki ilyenre kényszerűi a lányát? — Miért nem csaptál az asztalra, hogy ne szerezzen 6 neked vőlegényt, ne kény- szerítsen bele a házasságba!? — Nem szólok én soha az ő szava ellen. Elég szomorúsá got átélt már. volt már sok rossz a mi családunkban Ha ö így látja tónak. így lesz jó, hadd legyen egy kicsit boldog, hadd örüljön a lánya esküvőiének. 5. Túl jó szíved van, EditI Ennyire nem szabadna elhagynod magad' Egy elrontott élet lehet az ára. Póruljárhatszl Azt mondod, hogy anyád végre boldog lesz. Lehet, az eljegyzés meg a lakodalom napján. Es utána? Amikor valójában még csak ismergetnl kezditek egy mást? Akkor majd jönnek a problémák, vajon tetszeiek-e egymásnak. Elviselitek-e egymás hóbortjait, egyeilk-e majd érzelmi világotok? Lehet. Igen. de ennek olyan kicsi a való szinűsége, hogy ne is beszél tünk róla. Es mit szól a nővé red, akinek így is elég a maga baja? Neki ts örömet akarsz szerezni azzal, hogy a fiújával a volt udvarlójával. te fogsz a szomszéd szobában aludni? S azért, amiért ö csökkent munkaképességű, már félre- löknivaló? Bizonyára egyre előbbre lép majd a tudatában a kisemmizett ség, a betegség „lealacsonyító" érzete. Jó, ha bele nem őrül. Es az anyád akkor is boldog lesz majd, ha emiatt a férjeddel és a nővéreddel napirenden lesznek a torzsalkodások, viták meg ki tudja, mi minden? Hát a gyereketek? Ml lesz belőle, ha ilyen körülmények között nő fel? Erre még nem gondoltál? 6. Edittel az asztalnál nem soká tudok beszélgetni, márts megy tovább, könnyes szemmel sza lad a konyhába. Még monda nám neki, de már csak annyit hallhat belőle, hogy: ..Hé, Edit'. . . . . itt nemcsak a te önfeláldozásodról van szó, nemcsak a te sokat elbíró jO szívedről, hanem a körülötted lévő emberekről, akik a te gyengeségedén évek mftlva lakóinak. Szakíts már végre te a faludban uralkodó erkölcstelen „erkölcsi" normákkal, a múlt lehúz.d örökségével, azzal, hogy az anya választja ki a lányánoJ: a jövendőbelijét! Mert te, te leszel a legszenvedöbb alanya ennek a lealacsonyító játszmának, terajtad csattan az ostor. Hát nem érzed még a történtek súlyát? Hé, EditI Ébredj már felt 7. Néhány nap múlva újra elmentem utána a munkahelyére. Letört volt. szomorú. Beszélgettünk. Ojra itt volt az anyja, hogv ..menörvendeztesse" „Editkém, .szép nőnapi alán- dékot készítek neked. Hetedikére tűztük kt az eljegyzést. Örülsz, ugye? Ilyen szép ajándéknak, ilyen gondos anyának valőbbn csak örülni lehet, ugye, Edit? Vagy mégsem? . Zolezer János
