Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-09 / 10. szám

i

K

SHAKESPEARE 75. SZONETTJE

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt s egy pillantásodáért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.

Szabó Lőrinc.

fordításai

BURNS:

A kékszemű

Tegnapi utam meggyötört

s gyötör még eleget csúnyán: két édes, drága szem megölt, msgölt egy kékszemű leány.

Nem lánggyűrűs aranyhaja, harmatos rözsaajka se. nem is hókeble az oka —

hanem gyönyörű, kék szemal

lány

Szó, hang, mosoly: édes pokol;

elbűvölt, nem tudom, mivel; gyilkos-örök sebet ütött

belém szép, kék szemeivel.

De, szó, megállj, várj még, halál, tán hozzám hajlik a kegye; ha nem, tudom, hogy gyilkosom lesz az az édes, kék szemel

GOBBY FEHÉR GYULA

Leányszöktetés

^^pp«r, tizenegy óra, amikor elinduljanak. Pali lenn várakozik a ház előtt , mma kocsiban,, ketten cipelik a börön- g döt, vigyázz, leeftem. Karcsi neki- Wtämegy a ház sarkának, ne ott fogd, ott csúszik! A teher elég súlyos, szaladni nem lehet vele, pedig mindketten szaladnának, gömyedten sietnek végig a lámpa alatt. Ide kellett állnod, kérdezi Karcsi, de Pali nem felel, mikor észreveszi, hogy főnnek, kiugrik, kinyitja a kocsi csomag- tartóját, az nyikorogva nyílik jel, belseje sötétlik, mint egy nagy száj, fogatlan, torzul szögletes. Az éjszaka világos, nemcsak a lámpák fényétől, még a magas házak között is besüt a hold. Pali fölnéz, az öregek alszanak? Az ajtó csapódik. Karcsi: igen, azt hisszük, de gyere már.

Pali nyugodtabb mozdulattal ill be a kormánykerék mellé, ha alszanak, akkor nincs miért izgulni, reggel bottal üthetik a nyomotokat, Irén idegesen nevet, milyen kifejezéseid vannak! Bottal üthetik a nyomot, valami régi vadászhistóriából eredhet, ma már semmiféle nyoma se látszik az embernek, különösen nem a városban, különösen nem az aszfalton, ahol ha látszana is, egykettőre eltakarná ezer más nyom. A két fiú hallgat, a kocsi lámpái kigyulladnak, vigyázz, balról jön egy. Pali bólint, látom, a kerekek alatt surrog az út, A sarkon kanyarodnak, mindhárman enyhén jobbra dőlnek, Irén a fönti fogódzó után kap, aztán elereszti, karját Karcsi karjába fűzi. Na, meglógtatok? Senki sem felel, Pali hátrapil- '.ant, ilyenkor nem kellene kérdezősködnöm, tudom, de hát olyan izgalmas az egész, nem tudom tartani a pofámat, ismertek, nem rosszból mondom, csak úgy érzem, könnyebb, ha beszélek, bár meglehet, hogy nektek az a jobb, ha most egy kicsit hallgatunk, mit javasoltok? Utána csend van, autók szaladnak szembe, némelyik villog, mit vacakolsz, tán nem látsz. Pali, vaksi hülyék este maradjanak a seggükön. Az ab- 'akok egy része még világít, néhol kékes lény lobog az üvegen, nézik a televíziót.

A hátsó ülésen Irén közelebb húzódik a fiúhoz, nem félsz? Én nem félek, Karcsi. Én se félek, Irén. Elmaradnak a város fényei, de az út nem sótét, a hold versenybe kel az autók lámpáival. Mellettük cseresznyefák látszanak, egy-egy pillanatra belekerül a fénysugárba sötétzöld lombjuk, a termés még éretlen, nem piroslik ki a levelek közül. Ne .hajts úgy, mint a bolond, még elkapnak bennünket a rendőrök, na és. ha elkapnak? Nem szeretnék kellemetlenséget okozni, te csak ne félj, ha már vállaltam, hogy segítek, el is viszlek benneteket, ötven rendőr se akadályoz meg benne. Hátuk mögött dudaszó, mindhárman megrezzennek, ez is hülye. Pali engedd el. Pált, engedem, miért nem megy, Irén, jaj de összerezzentem, Karcsi, ne jélj, kis bolondom, minden rendben van, nincs semmi baj.

Az előző kocsi bekapcsolja reflektorait, az autóban világosság támad, a hátsó ülésen egymás kezét fogja a fiú és a lány. Pali hunyorgott, menj már, menj már a fenébe! Az erős fény után olyan az út, mintha lejjel öntötték volna le, a szélét alig látni, az útjelző karók csak az utolsó méteren ugranak elő, némelyik mintha közelebb len ne a kelleténél. Igazán nem akarok beleszólni, Pali cigarettára gyújt, a félhomályban kaparászik, ujja nem tálálfa meg röglön a hamutartót, a gyufa feje még egy pillanatig parázslik, de hát nem tudtátok békés úton megértetni az öregekkel, hogy ti 'végleg egymásnak szántátok magatokat? Ügy tettek, mintha megértették volna, csak mindig azt hajtogatták, hogy várjuk meg, míg Karcsi leszólgálja a katonaságot, de hőét az még legalább három év, mert nem is vitték volna el az idén, ha jövőre elviszik, akkor is három év. mire visszakerül, ki várja azt ki. Talán nem bíztalak egymásban? Hiszen több évet is kibír a szerelem, legalább is ezt mondják, mert én Igazáv nem tudom, nem nevetlek kt benneteket, magamat nevetem, én mégiscsak öregebb vagyok, még semmiféle szerelmet nem ta- nasztaltam, nem akarlak nyaggatni benneteket az érzelmi életemmel, csak az igazságot mondom, hol érzitek, hogy annyira tele vagytok szerelemmel, nem is tudom, hogy van-e szívem, anyám is azt mondja, ha nem simogatnám meg időnként a macskát, még ő se sejtené, hogy valami dobog a keblemben, Irén idegesen fölkacag, kebele, miféle szavakat használsz, ki mondja azt ma már, hogy kebel, legföljebb nagy mellű nőkre mondják néha, hogy kebelbeli. Pali megszívja a cigarettát, fölparázslik, na látod, nekem nincs nagy mellem, de azért Karcsi kebelbéli jóbarátja vagyok, másképp nem csinálnám énetek ezt a marhaságot, már megbocsáss, nem akarom minősíteni, amit csinálok, de ez se egy mai szokás

Karcsi hmelen megmered, előrehajol, hát ne is minősítsd, kérlek, mert akkor minősítened kellene az öregek viselkedését is, azok meg olyan makacsok. mint az öszvér, írén fölnevet, ne nevess! Igenis, mint az öszvérek, hiába magyaráztuk nekik, hogy ma mär nem ■ úgy van, mint a népmesében, hogy a gulyás nem adfa a lányát a királyfihoz, amíg az ki nem tanul egy mesterséget, nekem különben is van mesterségem. Pali hangosan fújja a füstöt, csak éppen állásod nincsen, fiacskám. Karcsi, ne mondd-, hogy fiacskám, mert kupán váglak, éppen eleget mondta az öreg hülye. Pali közbeszól: aki leendő apósod, mindegy a- pós vagy nem após, a viselkedése hülye, ma már nem úgy van, mint azelőtt, mesterségem van, lesz előbb-uíóbb állás is, csak egy kis türelem kell hozzá. Pali a műszerfalra csap, és nektek nem volt türelmetek? Miért éppen az öregektől várjátok el a türelmet? Karcsi legyint, mi az, le az öregek titkos ügynöke vagy, házasságlebe szélö iroda? Irén kacag, ma elemetekben vagytok fiúk, ennyit régen vicceltetek. Pali hátranéz, de olyan esténk nem is volt régen, nem akarom azt mondani, hogy nem is lesz, remélem, hogy ennél sokkal jobb esték is lesznek. Akkor meg mit szájalsz'i’ Karcsi megöleli a lányt, engedd, hogy boldogok legyünk, ma már nem áll senki az utunkba, megcsókolja, a lány egy pillanatra megfeszül, szeme Palit keresi, de az az utat figyeli, úgy tesz, mintha egyedül volna a kocsiban, a cigaretta a szája sarkában lóg, a lány enged a fiú rohamának, de aztán kibontakozik karjai közül.

Várjál egy kicsit, egy életen át veled leszek, hangja megbicsaklik, de nem kezd el sírni. Karcsi, így igaz, ne kezdj el megint nevetni, akármilyen kifejezés is, akárhogy is koptatták, azért az emberek csak együtt vannak egy életen át. Pali sóhajt, Kares*

mérgesen elörehajol: tudom, hogy egyesek el is válnak, de most nem azokra gondolok. Én meg se nősülök, mert én úgy látszik, soha nem jogom megérezni, mi a szerelem. ha ti se áruljátok el, akkor végleg hoppon maradok, csak a lexikonhoz fordulhatok segítségért, bennetek bíztam eleitől fogva, ahogy a zsoltár mondja, gondoltam, bennetek annyt a szerelem, hogy nem fogy el, ha nekem is eláruljátok, ml az, mert Ilyen kalandot is csak a szerelmesek tudnak kanyarítanl maguknak, állás nélkül, lakás nélkül, gyanítom, pénz nélkül elszökni otthonról, nem törődni a holnappal, a jövővel, erre csak a szerelmesek képesek, meg persze a bolondok *s, de benneteket egy percig se vádollak, nem mondom, hogy bolondok vagiftok, sőt Irigyellek benneteket, ez az igazság, én sose mertem ilyen vállalkozásba kezdeni, nem is volt rá alkalmam, vagy nem vettem észre az alkalmakat, ezért kérlek benneteket, mondjátok már meg, hol érzitek, hogy szerelmesek vagytok, vagy miként érzitek? Az út főbb oldalán fényesen kivilágított töltőállomás, két piros bőrruhába öltöztetett alkalmazott ácsorog nyitott teteje alatt, az útra nem néznelc, egyikük kezében piszkos rongy,azzal mutogat, széles mozdulatai integetésnek tűnnek. Most már hagyd abba az üres dumát, mert kiszállunk, érted?! Jól van, jól, ne mérgelődj, vedd úgy, hogy vicceltem. Szép kis vicceid vannak. Miért, a rádióban talán jobbakat hallasz? Irén nevet, mindjárt megérkezünk, tudod. Pali, valóban van abban valami, amit mondasz, rengeteget törtem a fejemet, lehet, hogy azt gondolod, szédült tgük vagyok, az is vagyok, de vállaltam ezt a szökést, mert mi lett volna másképpen a sorsom, otthon gubbasztani az öregekkel a tévé előtt, a kapualjban csőko- lózhi, várni, hogy múljon az idő. így meg? így is múlik az idő, de együtt vagyunk, és akkor van értéke, minek van értéke? Az időnek, mert amúgy fölöslegesen múlt volna. Pali a fejét csóválja, romantika, nem értek hozzá, ez még romantika, na és. ha romantika? Nem mintha közöm volna hozzá, gyerekek, becsületszavamra mondom, ne is mondd, na jó! A benzinállomás messze elmarad, ritkulnak a szembejövő kocsik, a holdsütötte út hepehupássá változik.

Erre fölmegyünk, nemsokára a hotelhoz érünk. Pali kisebb sebességre kapcsol, az autó ugrik egyet, fejük a tetőbe ütődlk, vigyázz, mit csinálsz, fogódzkodjatok, az út kanyarog, alig pár méter látszik előttük, a kerekek köveket hajítanak a hátuk mögé egy-egy a kocsi aljához ütödik, élesen csattan. Micsoda út, Irén köhlnt, ez ts roman- * tikus, ezt akarattal hagyták így, aki föl akar mászni a boldogság útján, kínlódjon meg. A fiúk hallgattak, Pali elnyomta a cigarettát, de az továbbra is füstöl, keze a hamutartóhoz kap, csukható fedele van, ráüt,-.de a füst csak szivárog. Mindjárt fönn leszünk, a kocsi alatt valami csikorog, magasabb kő súrolja a kocsi hasát. Falt ká romkodik. Hirtelen fény csapja őket szembe, kétemeletes épület áll az út végén, körülötte szinte méterenként ostorlámpa, hogy lehet itt aludni, ha ekkorra isteni fény világit a környéken. Páll megvakarja a fejét, vannak függönyök az ablakokon, ne félj. A bejáratnál állnak meg, a két fiú kiszáll, várjál, megnézzük, van-e hely, addig ki se gyere, de a lány is kiugrik, majd le- vegözök, büdös a kocsiban. Nyújtózik, Pali körüljárta az autót, micsoda \övek csapódtak hozzá, csoda, hagy nem lyukasztották ki az alfát, lehet, hogy lyukas is, de te nem látod. Csak te ne nevess, mit csinálsz, ha kisül, hogy üldöztek bennünket, és egy szer csak megjelennek a bosszúszomjas szülők. Karcsi, hagyd a süket dumát, már kértelek, igaz? jól van, gyere bemegyünk A két fiatalember után becsapódik az ajtó. a lány a földre ül, fejét a tenyerébe fekte ti, de amikor meghallja az ajtó csapódását felpattan, gyere, van üres szobája, le foglaltátok, nem foglaltuk, de minek, má- vendégük már úgysem jön, kt tudja, hát jöhet, mi vagyunk akkor is az elsők. A fiatalember megfogja a bőröndöt, ml az a nehéz, tán aranyat loptatok? Karcsi nem mosolyog a tréfán, nekihátrál az ajtónak belökt. A lány lecsapja a csomagtartó fe delét, bemegy a hotel ajtaján. A portás fel néz, jó estét kívánok, tessék parancsolni Karcsi a pultra könyököl, velem tart, mi veszünk ki szobát. A portás az iratait ren dezi, egy kulcsot a helyére tesz, ja úgy akkor először legyenek szívesek a szemé lyi adatokat, bediktálni, az igazolványukat is kérem.

A lány zavartan nyitja ki táskáját. Pair kacsint, a portás az iratokat nézi. Karcsi lecsapja elébe az igazolványt. Egyágyas szobát parancsolnak kUlön-külön? A por tás fölnéz, végignéz rajtuk, nem, egy két ágyasat kérünk együtt, Karcsi hangja szó katlanul magas, úgy tűnik, még akar vala mit mondani, de elhallgat. A portás fején kék sapka, leveszi, mintha melege lenne, mégtörli a homlokát, sajnálom, a szabd lyok értelmében nem adhatok ki szobát, csak házaspároknak, a lány összeszorttja o száját, Karcsi fölemeli a kezét, de Pali e lőtte terem, kinyújtott ujjal között pénz, leteszi az asztalra, a portás némán nemet int. Pali még egy pénzt vesz elő, jól van, a tizenhetes szoba üres, a portás krákog, a pénzt eiteszl, megrázza orruk előtt a kui csőt, mintha csengő volna, az emeleten van a szoba, balra tessék menni. Pali lehajol de a lány megfogja a kezét, ne cipekedj. majd mi fölvisszük. Karcsi a zsebébe nyúl. nehogy pénzt vegyél elő, súgja Páll, ez űz én ajándékom volt, ne haragudjatok rám, a miért összevissza fecsegtem az úton, veze tés közben jólesik beszélgetni, hogy -az em bér levezesse az Idegességét. Karcsi nem jelel, kezet szorítanák, a portás szemöldö ke fölszalad, kíváncsian figyel, a lány megcsókolja Pali arcát, köszönjük, amit tét tél. Csak meg ne bánjátok, sok szerencsét!

A lépcsőn bársony szőnyeg, minden fokai fán sárgaréz cső fogja szorosra. A szőnyeg még így is mozog az ember talpa alatt, vigyázz, meg ne botolj, a lány liheg, a lépcsőfordulóból hátrapillant, a portás kíván esi szeme kíséri, nem jött a nyavalyás se gíteni, nem baj, csak a pénzünket rabolta volna újra, nem jut nekünk borravalóra. ,4 szobában nem egymás mellett vannak az ágyak, az egyik az egyik falnál, a másik ü másiknál. A lány meggyúftfa az éfjelíszek rényen levő kis lámpát, leül. A fiú előtte térdel, a bőrönd zárja nehezen nyílik. Kar esi, te félsz? Nem félek, Irén, a fiú át nyúl a bőröndön, megfogja a lány kezét az felemeli a fejét, én se félek. Kares- Nem mozdulnak, a fiú végül azt mondta majd holnap megláttuk m>< rsiná’rjnk.