Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 2. szám

5

Az embert gyakran érik meglepetések. olykor kellemesek, máskor kellemellenek. A meglepetés okozói legtöbbször az ismerőseink, volt osztály- vagy iskolatársaink, akikkel évekkel ezelőtt megsznkafll mitideu kapcsolatunk.

Hiba lenne azt állítani, hogy egy 18—19 éves fiatalember már kialakult egyéniséggel bír. Forrásban van még ez az egyéniség, és teljes kialakulásában nagy szerep jut az új munkahelynek, a munkatársaknak, az új életkörülményeknek. Különösen azokra érvényes ez a megállapítás, akik az! említett kor eléréséig iskolába jártak.

Mézes Rudolffal kapcsolatban jutnak eszembe ezek a gondolatok. akik nekem az utóbbi hetek legkellemesebb meglepetését okozta.

Nemrég Maluskovóu (Taksonyban! jártam, a galánlai járási Vö- rösmarly-emléknapokon, amelyet a taksonyi SZlSZ-alapszervczct rendezett. Ott derüli ki, hogy Rudi milyen nagyszerű szervező. ■\ Radnóti- és Jókai-eraléknapok után ennek az irodalmi megemlékezésnek is ö volt a főszervezője, és a ni ind háromszor színvon.alas rendezvény kellemes színfoltja volt a járás kulturális életének. Gratuláltam Rudinak, de nem állhattam meg, bogy meg ne kérdezzem, lionnét ez a nagy szervezői kedv.

— Nehéz lenne pontosan meghatároznom. Talán a katonaság az „oka“ mindennek. Gimnazista koromban is érdekelt a szervezeti élet. a szervezői munka, de akkor még másfelé is figyeltem. Vonzott a foci, a kosárlabda, at- letizí'dtam is, -és tagja voltam az esztrádesoportnak. F.zek az elfoglaltságok olyan sok időt raboltak el tőlem, hogy a szervezési munkát csak éppen kóstolgattam. A '.imnázinm után szereltem volna

Tun nem sikerült, így be kellett vonulnom. Ott aztán mint érettségizettet különböző megbízatásokkal halmoztak el, s akarvaMÉZES RUDOLF-akaratlan szer\’czőnek kellett Iten- nem. Nem ment ez persze zökkenők nélkül az átállás, ilt-olt bizony hiba is becsúszott. .Aztán eg>TC jobban belejöttem. A rendezvények alatti jó banguHt , és az utána következő gratulációk, dicsérő szavak ugyanazt a sikerélményt aduik, mint azelőtt a győzelmek, a taps. Ez lelkesített, és már parancs nélkül is szívesen elvállaltam a különböző estek, műsorok szervezését.

Nagyon szeretem a kultúrát, és azt akarom, hogy inindcnki szeresse, de nemcsak a tv, a rádió, az újságok nyújtotta kultúrát. Szeretem az irodalmat, a verseket, és ezek táplálni tudják a legszebb, legtisztább emberi érzéseket. En a magam módján, a magam lehetőségei szerint akarom éltetni ezeket az emberi vonásokat, ezért pedig szívesen vállalom a nehézségeket, a nagyobb gondokat. Tulajdonképpen nem vagyok általános szervező, nem szervezek mindent olyan nagy kedvvel, előszeretettel, mint a kulturális megmozdulásokat Igaz. leszerelés után, amikor a járási felvásárló üzem alkalmazottja voltam, sport- és brigádakeóikat is szerveztem. Aztán, amikor már többen is bekapcsolódtak SZISZ- •szervezetünk munkájába, megosztottuk a feladatokat, én természetesen a kultúrát választottam. Akkor még nem ' tudtam, hogy ezzel bizonyos értelemben a jövőmet is megválasztom. Nem sokkal később ugyanis munkahelyet változtattam, és jelenleg a CSEM.ADOK járási bizottságának a dolgozója vagyok. Talán mondanom sem kell, mennyire szeretem a munkíimat!

Nem! Nem kelt ezt Rudinak említenie, mert azt másoktól tudom, és magam is tapa.sztaltam, hogy a járás kulturális élete fellendülőben van. Persze ez nem csak Rudi érdeme, bár biztosan nagy szerepe van benne. Es „hőssé" sem akarom őt kikiáltani. Csak azt akartam elmondani, hogy egy kis akarattal, lelkesedéssel egy néhány főt számláló csoport is érhet el szép, szívet melengető sikert, terjesztheti a kultúrát, hozzájárulhat a széles tömegek neveléséhez, lehetőséget nyújtliat azoknak, akik szeretik az irodalmat, költészetet, szívesen szavalnak, szór.akoznak és sróra- koztetnak.

NESZ.MERl Sándor

Foto: archív

A haladás és béke nyelve

Az ifjúsá,gi közösségek sikeres munkájának egyik legmegbízhatóbb fokmérője a művészi alkotó tevékenység. A különböző önképzőkörök tagjai gyakran országos ver= senyeken bizonyíthatják tehetségűket és tudásukat

így volt ez december elején a nyltral Pedagógiai Fakultás dísztermében megtar= lőtt Puskin-emlékverseny győzteseinek seregszemléjén Is, amelyen a barátsági hónap alkalmából megrendezett vetélkedő közel 400 ezer fiatal résztvevője közül kiválasztott legjobb szavalók és én^esek mutatkoztak be a nagyközönség előtt.

Az aula tágas terme ez alkalommal szűknek bizonyult, de az érdeklődőket kárpótolta a televízió, mert 50 perces ösz- szeállltást közvetített a nagy sikerű rendezvényről.

Az ünnepi műsort Václav David, a CSSZBSZ Központi Bizottságának elnöke nyitotta meg. Az orosz nyelv tanulásának

fontosságáról szólva Idézte Zdenék Ne- jedly, a baráti szövetség első elnökének szavait: „Az orosz nyelv, felszabadítóink nyelve váljék a csehszlovák állampolgárok második anyanyelvévé.“

A műsorban bemutatkozott leányok és fiúk egyértelműen bizonyították, hogy Nejedíy gondolata jó úton halad a megvalósulás felé.

Az ünnepi esten vendégként fellépett Georgi] Vasziíjevics Szorokln, a Szovjetül nió érdemes művésze is, és mértéktartó egyszerűséggel, mégis megrázó erővel ad-- ta elő többek között Konsztantyin Szimo- nov Várj reám című versét, amely ma már nálunk Is az ifjúság egyik legkedveltebb költeménye.

Az orosz nyelvű szavalóverseny győzte= seinek országos bemutatkozója a barátsági hónap legrangosabb rendezvényei közé tartozott.

Sz. S.

Új

PÁLYAKÉP SAS ANDORRÓL

Ha a csehszlovákiai magyarság életének első szakaszát, az 1918 é.s41938 közé eső Időszakot vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a polgári társadalmi rendszer viszonyai közölt a kisebb ségi szellemi élet nagy nehézségekkel küzdött. A szellemi élet egyes területei közöl la Ián még az irodalomban, a publicisztikában és a képzőművészetben volt a legmegnyngtatébb fejlődés, viszont a tudományos élet teljesen visszamaradt. Czl a visszamaradottságot, kibontakozási képtelenséget a korabeli sajtéban sokszor felpanaszolták, és keresték, kutatták az okokat Is. Egyik ilyen fslmérö cikkben, mely a knmmnnista Magyar Napban 1938 februárjában jelent meg. a tudományos élet hiányosságainak elemzése után a cikkíró felvetette a kérdést, van-e olyan kisebbségi magyar tudós, akinek az eredményei korszerű színvonalat érnek el. Az ilyen todést a cfkkfrö Sas Andorban látta és nevezte meg, és azt irta réla, hogy az ö munkáit ..egy hálásabb utókor nélkülözhetetlen forrásként fogja ha.sználni."

Hogy Sas Andornak ez az egykori kiemelése mennyire jogos volt. azt az is mhiatja, hogy napjainkban — mikor már a nemzetiségt szellemi élet és azon belül a tudományos kutatás számára Is biztosítva vannak a fejlődést feltételek — az első tudósi portrénk, tudást pályafeldolgozásunk éppen réla jelent meg. Párkány Antal monográfiájáról van szó. melyet a Madách Kiadó Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben címmel most adott ki.

Párkány — aki a bratislaval < Pedagógiai Főiskolán Sas Andornak a tanítványa volt, és Sashoz hasonlóan a magyar szak mellett még a történelemből szerzett tanári képesítést — szorgalmas adatgyűjtő munka után jé szerkezeti érzékkel állította össze a monográfiáját, melyet doktort dlsszertáciöként a Kamensky Egyetem magyar tanszékén megvédett.

Sas életútjáról és életművéről átfogó képet igyekszik adni, és ez a törekvése azokban a fejezetekben valósul meg a legteljesebben, a- melyekben Sas pályájának csehszlovákiai szakaszát tárgyalja. Az előző pálya.szakasznak s azon belül főképp a Budapesten áléit gyermek- és ifjűkornak a bemutatása eléggé .szűkszavúan történik, jó képet kapunk a budapesti egyetemi tanulmányokról és a korán megkezdett publikációs tevékeny.ségröl, viszont a berlini egyetemen való tanulmányi tartózkodásról csak futólag esik szó, pedig az ottani Scherer-is- kola életreszóló hatást gyakorolt Sasra.

A szerző nagy gondot fordít arra, hogy az ifjú tudósjelölt tanulmányaiban és recenzióiban megkeresse azokat az eszmei támpontokat, melyek alapján Sas hittel és lelkesedéssel tudott csatlakozni a Magyar Tanácsköztársasághoz. és frissen kinevezett főiskolai tanárként a kommunista neveléspolitika egyik élharcosa lett. Részletesen szél arról a mozgósító cikkről, melyet Sas Minden tanítóhoz! címmel a Néptanítók Lapjának 1919. ápr. 17-i száméba Irt. KeA Tanácsköztársaság bukása után Sasnak is az e- migráció lett az osztályrésze. Emigrációja első szakaszáról, rövid bécsi tartózkodásáról a monográfiából kielógftö képet nyerünk, de arról nem kapunk pontos adatot, hogy a húszas évek első felének melyik esztendejében jött Csehszlovákiába. A legerősebb lény — mint már mondottuk — arra a közel négy évtizedre esik, amelyet Sas pedagégnsként és a kisebbségi tudományosság kiemelkedő műveléje- ként új hazájában, Csehszlovákiában élte át.

Ennek a hosszú és termékeny pályaszakasznak az állomásait és eredményeit a monográfia szerzője részletesen bemutatja. Sas munkácsi működésének tudományos eredményeiről — a Szabadalmas Munkács város levéltára (1376- 1850) című monográtiábál és a Munkács város múltjából és a Munkácsi barokk című lanul- mányokrúl — ő adja az első kimerítő Ismertetést, rámntatva arra, hogy ezt a hárem munkát a szovjet kutatók ma is fontos forrásként használják. Megemlíti Párkány azt is, hogy a Munkács város múltjáról című tannlmányt 1928- ban Munkácson füzet alakban adták ki, és ez a füzet az eredeti magyar szövegen kívül annak cseh és orosz fordítását is tartalmazta. Ezt az adatat Itt most egy hasonlóan érdekes adattal egészítjük ki; azzal, hogy a Munkácsi barokk című tanulmány —• melyet a Magyar

Figyelő 1933-ban közölt — ngyanebben az évben főzet formában cseh fordításban Is megjelent (Mukaöevsk^ bárok, 1933, Státnt tiskáma v Uáhorode).

Sas bratislaval működése harminc évig, 1932- hen történt Ideköltözésélöl 1962-ben bekövetkezett haláláig tartott. Ennek a korszaknak tüzetes bemutatásával Párkány először azokat a tudományos eredményeket — itthon, Budapesten és Bécsben megjelent publikációkat — ismerteti, melyeket Sas 1915 előtt Irt, Ekkori frásel közül elsősorban magyar-cseh kapcsolat- történeti tennlmányai emelkednek ki (Co-me- nlus és a Rákóczlak; Rledl Szende hldverésl kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bacb-korszak Prágájában). A két világháború között a magyar-cseh kapcsolatok kutatásának — a magyarországi Sárkány Oszkár mellett és részben a nyomán Is — Sas volt a lagligye- lemreméltébb művelője.

Sas 1945 utáni tevékenységére a monográfiában rendkívül erős hangsúly esik. ami érthető, hiszen a Tiso-rendszer alatt faji üldözést szenvedő tudós számára a lelszabadufás nemcsak az élete megmentését, hanem a szellemt-eszmel újjászületést is jelentette. A szellemi-eszmei újjászületés, amelyről az ő esetében 1948 februárja után beszélhetünk, olyan értelemben következett be, hogy Sas — aki a neki menedéket nyújtó polgári Csehszlovákia iránt lojálisán viselkedett, de a szocializmus ellen sohasem lépett fel — most ngyanőlyan Islkeserdés- sel, hittel és meggyőződéssel szolgálta a szocializmus építését, mint amilyen 1919 hősi napjaiban volt jellemző rá.

Példamutetö szocialista angazsáltságát a monográfia szerzője behatóan elemzi és a bibliográfiai részben alaposan dokumentálja is. Népszerű írásai, ismeretterjesztő nikkel az Oj Szó. Fáklya, A Hét és a Szabad Földműves hasábjain sűrűn jelentek meg, és belőlük 1953- ban Történelmi és Irodalmi tanulmányok címmel egy válogatott kötetet is összeáílitott. E kötet egyik ciklusának a elme — A dolgnzök- ' kai menetelő tudomány és irodalom -r jél i megvilágítja Sasnak a kulturális forradalom- ; hoz fűződő viszonyát,

A nagyarányú ismeretterjesztő munkásság mellett — amelynek keretében a haladé nemzeti és nemzetközt hagyományoknak, a magyar—cseh—szlovák kapcsolatoknak, és a Szovjetunió úttörő szocialista szerepének egyformán figyelmet szentelt — további értékes müvekkel gyarapodott Sas tudományos kutatómunkássága is. Ezeket a müveket, s közülük főképp az Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán című gazdaságtörténeti munográ- flát és e széles olvaséközönség körében Is népszerűvé vált A koronázó város t Párkány részletesen elemzi, és ami különösen a dicséretére válik: képet ad két olyan kéziratban maradt monografikus műről Is, amelyeket az anyaggyűjto mnnka során d fedezett fel. Az egyik mű gazdaságtörténeti tanulmány, a másik pedig a szlovákiai zsidóság 1939—45 közötti üldözésének bemutatása.

Párkány Sas Andorban nemcsak a történészt és irodalomtudóst, hanem a pedagógust és embert is közelről bemutatja. Középiskolai és | főiskolai tanárként, Budapesten, Munkácson és Bratislavában Sas a tanítványok százait nevelte a haladó irodalom szeretetére és a szellemi és erkölcsi értékek megbecsülésére. A bratis- lavai magyar tanszék tanáraként és vezetőjeként jelentős mértékben járnit hozzá a csehszlovákiai magyar filológia fejlődéséhez. Emberi egyéniségének legjellegzetesebb vonása a munkaszeretet és a szerénység volt. ,,A munkában kereste az élet igazi értelmét, a jelen és a jövő gondjainak és feladatainak élt — j

írja réla Párkány. — Hetvenöt évének megfő- i

szltett mnnkája bo termést hozott. Önéletrajzi j

művel nem írt, .sőt még hivatalos életrajzai Is |

elvesztek. Akik ismerték, tudják, hogy nehezen 1

volt található még egy olyan ember, aki any- |

nyira nem szívesen beszélt önmagáról, mint ő.

S ha mégis beszélt, szinte mentegetodzve tette. miközben minden lehetőséget megragadett érdemeinek kisebbítésére".

A Sas-monográfia szerzőjét, dr. Párkány Antalt a szorgalmas munkájáért elismerés illeti |

meg. Azt. hogy az tréshez van érzéke, mér kn- j

rábban is — cikkeivel és a történelmi és Ire- :

dalml tankönyvekben való közreműködésével '

hebizonyitotta. Most a monográfiája alapján a | kutatómunkában való folyamatos aktivitást és fokozatos elmélyülést várjuk tőle. i

TURCZEL LAJOS j

JJ5223SSS Fordításaink „szeplői“ II.

Gyakran megtörténik, hogy fordítóink az új vagy csak 9 , számunkra új fogalom nevét egyszerúen lefordítják,

! nem is gondolva arra, hogy annak már van magyar neI ve, s az általuk alkotott megnevezés esetleg eltér etI töl így aztán nemegyszer olyan helyzetbe hozzák az

I olvasót, hogy az — a két névvel szembekerülve — prő1 bálja eldönteni, vajon melyik az igazi. Pl. nem egy embernek okozott problémát, hogy a fordítók az obrábact straf szakkifejezés magyar megfelelőjét a kifejezés tükörszavában, a megmunkálógép-ben látták, Amikor a .Magyarországon használt szerszámgép szót először olvastuk vagy hallottuk, hirtelen nem Is tudtuk, mit jelöl, illetve hogy ez az obrábacl strof tulajdonképpeni magyar megfelelője. Bár ma is találkozunk még a ki fejezés tükörszavával, hiszen tájékozatlan fordítók min dig akadnak, a szakemberek nagy része azonban tudja, hogyan fordítsa az obrábacl strof-t. illetve mit értsen -- a szerszámgép szón

Az önkötözOgép szó a samoviazaé tükörszavaként váll ismertté nálunk. Joggal helytelenítették ezt többen, egyrészt azért mert az ön szócskában tárgyas összetételi előtagot éreztek (a kötözögép önmagát kötözi), másrészt meg azért, mert a szó a gép végezte műveletek közül csak az egyiket felezi ki; a kévekötést, az ara tást ellenben nem A régoliben Is ismert aratógép szót meg azért nem tartották megfelelőnek az új gépfajta megnevezésére, mert ez a gépnek egy régebbi típusát lelölte, amely csupán lekaszálta a termést, kévébe nem kötötte. Míg nálunk vitatkoztak a mezőgazdaság! szak emberek - s közben természetesen gz önkötözSgép szót használtak —, addig Magyarországon szerencsére

elterjedt a géptípus magyar neve; a kéuekötö aratógép, s Idővel eljutott hozzánk Is.

Magától adódik tehát a megoldás: ha ü] fogalommal találkozunk, nézzünk utána, Magyarországon milyen néven Ismerik, illetve hogyan kezdik nevezni azt, nehogy itt más nevet adjunk neki, s félrevezessük az olvasót. A nyelvi egység érdekében le kedl mondaniuk arról az elképzelésükről egyeseknek, hogy úgynevezett saját terminológiánk legyen, azaz fordítás útján alkotott „magyar" műszavakat használjunk, amelyek tükrözik az általuk már Ismert szlovák műszavak jelentését. Gondoljanak arra, hogy sokan olvasnak nálunk Is Magyarországon kiadott szakkönyveket, viszont a ml kiadványaink Is eljutnak oda. Ha két magyar terminológiát alakítanánk ki, nem értenénk meg egymás kiadványainak a nyelvét. Jóllehet mindkettőé a magyar lenne. Talán nehezebb, de célravezetőbb, ha az új szlovák műsza vaknak rögtön a magyarországi megfelelőit kutatjuk fel, és kezdjük használni.

A szlovák nyelvhasználat hatását fedezhetjük tel gyakran az intézménynevek fordításában is.

Vannak olyan sajátos intézményeink, szerveink stb., ímelyek fogaim! tekintetben nem pontos megfelelői a hasonló magyarországi intézményeknek, szerveknek stb.. tehát az ott használt névvel nem jelölhetjük őket (pl. a magyarországitól eltérő Iskolatípusok), de bizonyos intézmények, szervek stb. nevének a szó szerinti fordításához hivatalos szerveink is ragaszkodnak (pl. a közigazgatási szervek neve stb.). Mivel ezekből az in- 'ézményekböl rendszerint több van az országban, álta

l.ános megnevezésük köznévl értékű (helyi nemzett bizottság. egységes földmflvns.szövetkezet stb ). Szüksége van azonban mindegyiknek saját névre Is. tehát a köznév! Intézménynévből tulajdonnevet Is kell alkotnunk. Ez úgy megy végbe, hogy rendszerint a teljes köznevet kiegészítjük a helynévvel. Ugyanez a módja ennek a szlovákban is. Különbség van viszont a kiegészítés formájában. A szlovák ugyanis a helynevet határozóként teszi a tulajdonnév! alakulatba szerves részként, vagyis így: Miestny národn^ v^bor v Oboríne. Jednotné rof- nícke druäSstvo v Samoríne stb. Ennek alapján egyesek így fordítják ezeket a tulajdonneveket: Helyi Nemzeti Bizottság Abarán; Egységes Földművesszövetkezet So- morján stb. A magyarban ez szokatlan, ott a helységnév jelzőként kerül az alakulatba, de az egyébként köznévl kifejezést ugyanúgy tulajdonnévvé teszí, mint a szlovákban a határozói szerepű helynév; tehát a holy- névjelölö jelzőt is ugyanúgy nagy kezdőbetűvel írjuk, mint a tulajdonnév többi tagját, vagyis Abarai Helyi Nemzeti Bizottság, Somorjai Egységes Földművesszövetkezet stb.

Megjegyezzük még ezzel kapcsolatban, hogy a nem tipusintézmények nevében ' nem tartozik az esetleges helynévl jelző szorosan a tulajdonnévi alakulathoz, hiszen nem általa válik az alakulat tulajdonnévvé, hanem nélküle is az, tehát ezt a jelzőt Ilyen esetben nem írjuk nagybetűvel. A Magyar Területi Színház — mivel ilyen színház csak egy van az országban — önmagában Is tulajdonnév, anélkül, hogy a komáromi helynév! jelzőt hozzátennénk. Ha hosszátesszük is, nem írjuk nagybetűvel: komáromi Magyar Területi Színház.

Végezetül hadd jegyezzük meg, hogy tárgyalt és hibáztatott jelenségek egy része rendszerint a beszélt nyelvben, s itt is a kevésbé Igényes stllusszinten fordul elő, de sajnos, általában közéleti megnyilatkozásokban. írott szövegekbe csak szélsőséges esetekben kerül be, főleg járási vagy üzemi lapokban, A többi jelenség viszont elég gyakran felfedezhető a sajtó, elsősorban az újságok nyelvében ts. Oda kell hatnunk, hogy az efféle hibák kiszoruljanak nyelvhasználatunk minden területéről. JAKAB ISTVÁN