Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-19 / 34. szám

8 Uj-----1 George Lang- dawn KUTYA­HISTÓRIA Tom Dolone, a dét«ktív közvetlen szomszédunk. 0 lőtt át tehát elsőnek, amikor Mary lelfedeztc, hogy Twee­ny bölcsője üres. Lélekszakadva ro­hant hozzánk, amint Mary áttélefo- nál't neki. Éppen ho,gy csak hazaért az éjszakai ügyeletről, de frissnek és üdének látszott. Hátratolta a homlokán a kalapot, és felhívta a rendöráHomást. Mary ott topoi-gott mellette, amíg magva rázta a telefonba, ho-gy elraboltak egy héthónapos csecsemőt. ■ — Körülnézek egy kicsit miközben a többiekre várok — mondta Tniü. — Mindjárt itt lesznek. Dec nem uga­tott? — A. dehogy? Meg se moccant. Olyan öreg szegény, valósággal béna már. .é lépcsőn se tud tö'l'kapaszkod- ni. — De azért még mindig jó kutya, ugye? — Tom odalépett hozzám, és jól belém markolt. Fájt a szorítása. A reumától nagyon érzékeny vagyok. Később, miközben Tom barátai ki­be mászkáltak, egyfolytában szaglász­tam. Égy különös. Ismeretlen szag állandóan ott voU az orromban. ■Aztán leköltöztek az emeletről a nappaliba. — Gyanakszik valakire, Mrs Pal­mer? Van ellensége? — kérdezte az egyik. — Dehogy van! — Hol a férje? — Úton. Ugyanis, tengerésztiszt. — K! lakik még a házban? — Yvonne, a francia lány, a-kí pár hete jött hozzánk, az anyám. Tweeny és Dec — itt rám mutatott. — .A reu­más \-én Icutya. Fgy másik is bekapcsolódott a be­szélgetési»: — Hol van az a lány? — Fönt, a szobájában. Már kisírta mind a két szemét. — Denny — parancsolt rá a fő­nök az egyik fiatal nyomozőra —. ere-ftt. szárítsd fel a könnyeit, és pró­báid ki a francia tudásod. Egyébként — fordirtt ismét Maryhoz — mire számítbat a rabló? ~ Gondolom, pénzre, mett nemré­giben szép összesét örököltünk a •nagybácsimtől. — Ki tud erről? — A Gazette minden olv!\sója — vágott kiizhe az öre.g gazdaasszo óvom. — Benne volt Marv és Tweenv képe. — Ha váltságdíiat akar, hamaro­san jelentkezni fos. Mindjárt ráál- lunk a telefonra. Közben Daimv lelőtt az emeletről. — Nos? — fordult hozzá a főnö­ke. — ^zt mondja, náluk már kihozták volna az Idomított kutyákat. — Nem ross-z ötletl Úgy Is van, azonnal kérek rendönkutyát. Ekkor dr. Brendon rontott be a házba. — Szóval Igaz! Tweeoyt elrabol­ták! Éppen most ka.ptam telefonhí­vást... — Kitől? — Nő volt. Azt mondta. Tweeny jől van. Engem bízott meg, hogy mondjam meg: rövidesen közölni fog­ja, mennyit követel, és hová kell vin­ni a pénzl. — Értem — mondta a detektív. — Szóval önt választotta összekötőnek. — Ogv látszik — vála.szolt a dok­tor. — És ha hív, mit mondjak? — Vegye fel az üzenetet. — De hogy fogjuk megtudni, hogy ö az Igazi rabló? — Majd csak me.gtudjuk vűiahogy... — Ne kérjek valamiféle bizonyí­tékot? A ruhácskáját vagy valamit. A beszélgetést motorzaj szakította félbe. Megérkezett a rendőrkutya. Nagyon szép' kutya volt. .Ammt megérezte a szagomat, odajött hoz­zám farkcsóválva. A gazdája ©Irán- cigálta. S most megint megcsapta az or­rom az a különös szag. Dr. Brendon me.g kerül te az asztali, és közelebb jött az én fotelomhoz. Talán fél 'a rendőrkutyától? ,A következő pillanatban mindent tisztán láttam. Megismertem azt a szagot, és azt Is megértettem, ho.gy <lr. Brendon miért emlo.getle Tweeny ruhácskáját. Az a süket rendörkutya meg csak csóválja a farkát, és en­gem bámul. N'^ volt veszte.getnl való Időm. Tudván tudtam, hogy mire Mary a gyerek takarójával visszaér, dr. Bren­don már kereket old. Akár kínoz a------------------------\-------------------------;-----------------------------------­reuma, akár nem, muszáj cseleked nem. Nagy nehezen feltá^szkodtam, és akcióba léptetn. Mégpedig erélye­séül. Ma.jd meggebedtem a fájdalom­tól, de hát nem volt más hátra. El­rugaszkodtam. — Dec, ereszd el a doktort! — kiáltott rám Mary. A doktor meg egy­re csak erőlködött, hogy vala-mikép- pen kiszabadítsa a kabétja ujját a togadin közül. Dó én nem ereszteUem el, Cibál- tam, ránclgálta-m, nem törődtem ve­le, hogy üt-ver. Aztán végre az a süket rendőarku- tya Is észbe kapott. Rávetette magát d doktorra és ledöntötte. Le-föl hem­peregtünk a padlón, de én csak szo­rítottam a kabát ujját. — Doktoirkám, engedje már meg, hogy belenézzünk a zsebeibe — szó­lalt meg az egyik detektív. S hiába vonakodott dr. Brendon, nem volt más választása. A detektív beienyúU a kabátz.sebébe és egy cipellőt hú­zott elő.-A doktort közrefogták: — Hol a gyerek?! — .A kocsimban. Hátul, a csomag­tartóban. .A kisiető prvQs csakhamar eszmé létre térítette Twéenyt. Dr. Brendon ugyanis altatót adott nokl. Annak volt olyan különös szaga, amit állan­dóan az orromban éiertem. —Dec —; simogatott meg Mary —, te vagy a legaranyosabb kutya a vi­lágon. Most nemcsak a reuma gyötört — a dulakodástól, az ütésektől, .a hem­pergéstől minden tagom sajgott. Mary vadonatúj puha párnát tett a fotelomba," és nagyon óvatosan, gyengéden elhelvezett rajta. ÍF,: -SZ-) . VdiüTiÄ; nemrég grrűl jolgt a vita, hogy nyissanak-e váro­sunkban éjlell mulatót. Egye­sek ugydnls azt álUtoííák, hogy éjjel aludni kell és fiem koktélokat, iszogatni, jnßsok vi­szont annak a, meggyőződésük­nek ■ adtak hangot, hogy váro­sunk még 'nem nőtt föl egy éj­jeli mulatóhoz. A többség a- zonban megszavazta. Az új éj­jeli szórakozóhely felelős veze- tófévé engem neveztek kL Megvallom Őszintén, a fejem Mbjáig voltam munkával. Elő­ször Is helyiségeket kéllétt-sze- reznem. aztán megfelelő be­rendezésről, személyzetről és dr^zállitásróL ' kMnom-. A .sitjtó’leecifís^éveh felhívtam városunk lakosainak a figyelmét a megnyíló új, kul­turált, éjjeli szórakozóhelyre. A megnyitás napján hatalmas tömeg sorakozott az ajtó elölt, leállt az autóforgalom, a sofőrök idegesen tülköltek. Az Idegesség egyre fokozódott. Valakit a földre tapostak. Ki­jött a rendőrség és az orvosi ügyelet. Megjelentek a tűzoltók is. Elérkezett a megnyitás pilla­nata. Hát mit nem látok? Vo- logya bátyuska, a portás, kü­lönben, hatalmas darab ember, a falhoz lapulva lassan köze­ledik felém. Reszket, mint a nyárfalevél. — Nyisd ki az ajtót! — pa­rancsolok rá. — Hogy nyissam ki?l — mondja kétségbeesetten és tgy folytatja —, hiszen agyonta­posnak. Nem marad belőlem semmi, galambocskám. Előbb ^beszéljen a fejükkel! Nem vált más választásom, kimentem a hátsó bejáraton, és beszédet intéztem a várakozók­hoz: — Barátaim, kérem önöket, viselkedjenek öntudatosan. A- hogy így elnézem, valami ez­ren lehetnek, mi azonban csak huszonnyolcuknak tudunk he­lyet 'biztosítani. Szíveskedjenek hat a soraikból kiválasztani azt fi, husíorinyflc embert, akinek b ■ ^fnagyM) szüksége van ar­ra, hogy a mi üzemünket meg­látogassa. Erre óriási hangzavar támadt. Körülvettek. Az egyik azt üvöl­tözte, hogy álmatlanságban szenved, a másik meg, hogy a szigorú diétától éjszaka nem tud aludni. A harmadik azt ál­lította, hogy odahaza .kedves" vendégek várják. Szóval, min­denki fújta a magáét. Éreztem, hogy elvesztem a nyugalmamat és józan ítélöké- pességetnet. A földre zuhantam. Hirtelen egy hatalmas terme­tű férfi törtet oda hozzám és felsegít á’földről. — Figyelj ide, galambocs­kám — mondja —, itt van ve­lem szolgálati úton a munka- csoportom, és a számuk pont annyi, mint amennyi emberre neked szükséged van. Nekünk nagyon jól Jönne a dolog, már csaic azért is, mert minden szálloda fogialt. Csak nem ha­gyod, hogy a parkban, a kőpa­dokon várjuk meg a reggelt? Engedj be bennünket a kávé­házba, és ott éjszakázunk. Mé­giscsak jobb. ha tető van az ember feje fölött. — Hányán vannak? — kér­dem. — Velem együtt huszonnyol­cán. — Nagyszerű — mondom. — Ezzel a kérdés meg van oldva. Beengedem őket a hátsó aj­tón. A jőbaifitat ajtajába pedig kiakasztoítam a .foglalt" táb­lát. Az ajtó előtt állók törne ge lassan ritkulni kezdett. A telefonok azonban még sokáig csörögtek, de ki törődött ve­lük?! A férfi munkacsoportja köz­ben nekivetközöti, még a csíz máikat is begdták a ruhatárba. Így zokniban ülnek a kis asz­talkáknál és vígan lustálkod­nak. A felszolgálónök gyorsan, zökkenőmentesen szolgálják ki őket. . — Nos? — fordulok első vendégeinkhez. — Hogy érzik magukat nálunk? — Nagyon jól — felel a többiek helyett is a csoportve­zető, és még hozzáteszi —, és nagyon kellemes is itt. Kár, hogy a csomagjainkat nem tud­juk hová tenni, s itt lábatlan- kodnak. — Nézze, ruhatárunk van — magyarázom —, de kofferek megőrzésével igazán nem szá­moltunk. Talán az én dolgozó­szobám megjelelne a célnak. Megjelelt. Az irodám telelett kofferrel. Aztán újra visszaül­tek a helyükre, és iddog'áltak. A kávéházban halk zene öm­lött szét. Egy pár táncra is ke­rekedett. Minden rendben is lelt vol­na, ha... Ha nem akadnának minden társaságban olyanok, a- kik előbb-utóbb elkezdenek ási- tozni. Eleinte persze csak ti­tokban, de később már nyíltan és szemérmetlenül. ~ Mi az, csak nem unatkoz­nak? — kérdem nyugtalanul. — Hát az igazat megvallva — magyarázza a csoportvezető fáradtak vagyunk. Tudod, egész nap úton... Nem csoda, hogy elálmosodtak. Es holnap hétre kelnünk kell. Meg az á- rak is nagyon magasak, nem futja a diétából. Inkább lefek­szünk. Tényleg, gondoltak itt valami fekuöalkalmatosságok- kal?... — Nem, azzal nem számol­junk — felelem. — Semmi baj! A legtöbbünk­nek van jelfújhatós gumimat­raca. Segítünk magunkon. Te, galambocskám, a személyzet­tel együtt nyugodtan haza is mehetsz aludni. Elboldogulunk mi magunk is. A munkacsoport egy teljes hetet töltött a mi éjiéit mula­tónkban. Végül az ágyaknak is találtunk helyet. A konyhát zu­hanyozóvá alakítottuk, az ab­roszokból pedig lepedőket varr- ■tunk. A televíziót is elhoztam nekik hazulról. Szépen, nyu­godtan éltek itt. Vologya apó reggel ébresztette őket, hogy véletlenül el ne aludjanak. Es­ténként elbeszélgettek, vitat­koztak az életről. Könnyes szemmel búcsúztak tőlünk. I- gaz, utánuk mindjárt egy u- gyanolyan csoport futott'be. A felszoigálónöket fokozato­san elengedtük, s helyettük szobalányokat vettünk fel. Vé­gül egy adminisztrációs mun­kaerőt is alkalmaznunk kel­lett. A szolgála,ti úton lévők egyre gyakrabban álltak meg nálunk. Sőt, már külföldi tu­ristákat is ajánlottak elszállá­solásra. Mostanában az a !iir járja, hogy ideje lenne már va­lahol a környéken egy éjjeli kávéházat nyitni. —tő— fordítása • „CSÖND 1975“: Versei­ben egyelőre a külsőségeket fogalmazza meg, s ez még ■kevés. Hiányzik belöUik az egyéni látás, az eredeti, jsegismételhetetlen gondo­lat, élmény. Egy példa: „Fá­radt arcomon többé már nőm látsz sima utakat / Hisz az élet ekáje rég szántotta azt / Arcom a végtelen messzeségbe süp­pedt ! Mel3tböl többé már nincs visszaút / Csak hatál ás gyötrelem." Több logikai fegyelmet a vcrsépfté.sben. Várjuk újabb jelentkezését. • „Ralienla mentő“; Ve-- sel — bár itt ott még meg- bicsa-klik a hangja — meg­lepő érettségre vallanak. Kérjük, küldj^ be többet, s mellékeljen rövid életraj­zot és fényképet Is hozzá­juk, hogy alkalomadtán be­mutathassuk oivasólnknak. -Addig is olvasna el bizta­tásként ..Nézz rám“ címii \>ersét; „Túlléptünk a csend földjein, ahol a búzs s nyugalom csírázott. : Vonat­ra UltUnk vagy hajóra száll­tunk. ' és nagyon messzirS vetődtünk. ' Szigetel keres­tünk, s mire megleltük, megszűntek a földön z szí­vünkben ' e csodák s a nya­rak. Szemedben < van még valami megfoghatatlan: egy titkos fénysugár nekem, remény. ' Nézz rám. hogy énekelni tudjakl“ Várjuk verseit! • „Csallóköz“: Mint leve- ■éböl kiderül, halálra sér­tettük jó szándékú javftá- .sainkkai. Nos. mostani ver- =0 néhány sorát eredetiben közöluik; ,.nvár van ' s a fák váelagiain gubbaszt a hó és egyre hull ' elaltat szánkók siklanak belém ' csillogó szőrű pej nyeríté­sét ' visszhangozza fejem odva,“ stb. Hát bizony az odvakat be kellene tömni.,, • ,,Gondolatok“: Gondo­latai bizony kissé még za­varosak, s Igv nem is tud- 1a őket verssé gyűrni. Né feledle, a vers, a Ura kénes beszéd, s amit kénnel kUe- jezhet, ne írja körül öt kör- mmidatban. „Szó sohasem mondhat annyit, mint a se|- tclom.“ Tanuljon, s Idővel jelentkezzék újral Válaszok Darabokra törted a szívemet jeligére: Ne haragudj, de én a te helyedben nem fordultam volna .senkihez tanácsért. Nem tudom, hogy gondol­kodhatsz olyan naivan! Nem i.smered a mai srácokat. Az a fiú, aki az első estén azt akarja, hogy az övé le­gyen a lány, nem szerelemből teszi, hanem csak una lomból. Ha egy fiú ószintén közeledik egy lányhoz, Is úgy érzi, komolyan tudna vele járni, vigyáz a lány tisztaságára, és nem kivánja tóla, hogy az első este az övé legyen. Tudom, rosszulesnek majd szavaim, de hidd el, ha engedsz is kérésének, sem viselkedett vol na másképp. Elérte volna célját, te pedig még jobban szégyellenéd magad önmagad előtt. Bizonyára sokat sír­tál a fiú után. Először én is így voltam. Három éjsza kát nem aludtam, nem érdekelt semmi, csak rágondol­tam. Most már tudom, hogy nem érdemes egy fiú után sírni. Ogy, mint engem, téged is megvigasztal majd •gy másik, járj szórakozni, és ne légy rögtön szerel­mes. Arra törekedj, hogy te kerülj ki győztesen az ese ményekből. Befejezésül: nem csak te küzdést a leve­ledben felvetett problémával. A mai fiúk nem töröd nek, nem akarnak törődni egy ilyen este következmé­nyeivel. Mások az érzelmeik, mint a lányoké. A leg­többnél egyetlen este véget ér a szerelem, s fittyet hánynak a lány érzelmeire. Jelige: Ilyenek vagytok, ti inai srácok Fiú vagyok, de elítélem az olyan fiúkat, akik né­hány tánc után olyan kéré.ssel állnak elő, mint nálad is. Ne bántson az a gondolat, hogy ha akkor az övé lettél volna, másodszor nem viselkedett volna oly csú­nyán veled. Sőt, másodszor már meg sem ismer, ha mégis, csupán azért, hogy még jobban kihasználjon. .A fiú azt hitte, hogy tapasztalatlan vagy, így sikere lesz. Az az érzésem, hogy nem fog utánad járni, Fe­ledd el. Rátalálsz még az igazira. Jelige: Béla 21 Mit tegyél, hogy az eddigiekhez hasonló csalódások ne érjenek? jól tetted, hogy a mujalság hajnalán nem engedtél a fiú könyörgésének. Már az is könnyelműség volt, hogy beültél egy ismeretlen autójába, hiszen meg­eshetett volna, hogy nem könyörög, hanem erőszakos­kodik. A későbbi találkozáson a fiú a sértődöttet ját­szotta. s nagyon megalázóan viselkedett a barátnőd e előtt. Remélem, hogy oknisz a történtekből, és legköze lebh még több női büszkeség lesz benned. A fiú azt hi­szi, hogy minden lány bukik az autóra, no meg őrá. jellemtelensége és kispolgári magatartása nem érdé mai bocsánatot. Ne pazarold rá legnemesebb érzései­det. Inkább szerencsésnek, mint kérvallottnak érezd ma gad. Bízom benne, hogy ezek után még nehezebb dol­guk lesz nálad az élvhajhászó fiúknak. Járj társaságba. szórakozz. Eljön a hozzád való társ, az, aki megérde­mel. Kondi Mária Válasz Sári és Honvágy jeligére •Azt kérdezted, van-e jogod elhagyni a férjedet és a szüleit? IgenI Az anyósodat és apósodat azután Is iá lógasd meg. Gyerekeidet is vidd el hozzájuk, hiszen az nagy örömet szerez majd nekik. A volt férjeddel be széld meg komolyan a dolgokat. Ha nem tudsz dűlőre jutni, kérd meg az anyósodat, hogy segítsen. A férfi várjon még,egy kicsit. Valóban ne hagyd ott az itthon megalapozott életed. Levelekből, egy-két hónapi Ismeretségből nem biztos, hogy jó Itózasság lesz. S ha rosszul végződik? Hová mégy? Egyedül leszel egy idegen országban. Más a helyzet, ha szocialista országban van a fiúd, akkor megpróbálhatod. De előbb ismerd meg alaposabban a fiút. A házasság komoly lépés. jelige: Neked csak egy Idegen Válasz a Szerelem csábító kísértése című levélre Tizenhét éves lány létedre már múltad van. Ogy .lát­szik, nemigen szoktál gondolkodni. Most viszont olyan fiúval jársz, aki a búcsúcsóknál nem ment tovább. Bár te is szégyenlósflbb lettél volna Még nem késő! Pró­bálj megváltozni, s akkor nem veszíted el őt. Légy tü­relmes. A fontos dolgokat nem érdemes sürgetni. Jelige; Hogy tud így megváltozni minden?

Next

/
Oldalképek
Tartalom