Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-12 / 33. szám

Veiké KapuSany (Na^ykapos) gyorsan épülö-SBépüIö városka. Modem, széles utcáival. gombaként szaporodó négy-ötemeletes bérházaívál kellemes benyomást tesz az emberre. Am néhány perces ott-tartózkodás után, safnos, a városkép kiváltotta kellemes érzés gyorsan elszállt. A könyvesbOilt után érdeklődtem. Nem annyira nagy ez a város, hogy a könyvesboltot ne Ismerjék az emberek, pedig így volt. Ez szomorftott el. Végül két gimnazista lány Igazított útba.

Ezt az észrevételemet közöJtem Is Kole- szárné Szabó Alenával. a könyvesbolt vezetőjével. Kissé meglepetten mondja:

— Érdekes, hiszen elég sokan vásárolnak könyveket. Igaz, főleg a fiatalok, de a történelmi regényeket az Idösebbeik Is szívesen veszik. A baj abban van, hogy rossz az ellátás.

— Mit kémek leginkább?

— Többnyire azok a könyveli fogynak, amelyek kötelező olvasmányok az alap- és középiskolákban. Mint már mondottam Is. vásárlóink elsősorban a fiatalok. Nagyon sok BorkesI- és Szllvásl könyvet adunk el. Ezeket a müveket Is a fiatalabb korosztály keresi. Olyan könyvekből, mint például Petőfi. .Arany, Ady verses gyűjteményei, vagy Jókai, Mikszáth, Móricz- egy-egy regénye sokkal többet el tudnék adni. Ez hiánycikk.

— Szlovák és cseh nyelvű könyveket is Iátok a polcokon. Milyen Irántuk a kereslet?

— Vásárolják, főleg az iskolás fiatalok, jól el ts vagyunk látva belőlük. Ki tudunk elégíteni minden Igényt.

.Alena asszony továbbá elmondta, hogy két éve dolgozik a könyvesboltban. A Bratislava! Népművelési Iskola könyvtáros szakának elvégzése után mindjárt Naigykapos- •ra került. Azóta férjhez ment, és most már boldog anya.

— Nemrég kaptunk lakást, azelőtt a szüleimnél lakttmik. Ilyenkor, amikor a férjem is, én Is dolgozunk, a kislányom bölcsödében van. Nagyon szeretek vele íoglalkoml. tulajdonképpen ő köti le minden szabad 1- dömet. Így bizony még olvasni Is alig marad néhány perc-óra.

Mikor a kislányáról beszélt, szinte átszellemült az arca. Hangja csengőbb, vidámabb lett.

— Már gögicsél a tündérem. Nagyon jó kislány. Néha a házimunkák miatt magára kell hagynom, do akkor sem sír. Szeretném Jól felnevelni.

Aztán újra a könyvekről kezdtünk beszélni. a terjesztésükről, amely nélkülözhetetlen ebben a szakmában.

— Három falu tartozik hozzánk és természetesen a város. Kiállításokkal népszerűsítjük a könyvet. Az Iskolások segítenek ebben a munkában, skoszor maguk a tanulóik szervezik. Elég gyakran rendezünk 1- lyen kiállítást, változó színvonallal, mert rengeteg függ attól Is, milyen könyveket tudunk kiállítani, és egv-egy könyvből hány példányt adhatunk el. Török Elemér verselt például sokan megvették.

— A könyveken kívül propagandaanya- got és lemézeket Is árulnak. Milyen a kereslet?

— A propagandanyagot elsősorban az ü- aemek, üzletek és más Intézmények vásárolják. Az ellátottságra nem panaszkodom. Rosszabb a helyzet a lemezekkel. Nagvon sok lemezt el tudnék adni. modern zenét, népdalokat, magyar nótákat egyaránt. Sajnos, a keresett lemezekre legtöbbször nln-' ceennel kell válaszolnom.

Még beszélgettük erról-arról, aztán elbú- csú2rtam, so^f sikert kívánva a munkájához.

Remélem, ha legközelebb találkozunk, Ko- leszámé Szabó Alenának nem kell majd panaszkodnia az ellátottságra.

Nesxméri Sándor

Az Utóbbi Időben O

több szép kivitelű és nagyszerűen Illusztrált | könyv jelent meg az

üzbég Gafur Guljan

Könyvkiadó gondozásában. A kiadó művészeti vezetője Ivan Kirlakldi A legfrissebb kiadvá- IC 3

nyok közül figyelemre mmt méltó az „India költői“ című reprezentatív kö- tét. E gyűjtemény, mely az Indiai köztársaság negyedszázados fennállásának évfordulójára jelent meg, a baráti ország tizenegy költőjének művészetét mutatja be az üzbég vers- kedvelőknek. A kiadványhoz M. Kagarov készített tizenöt metszetet. A lírai képek a kötetbe gyűjtött versek sajátos hangulatát á- rasztják. (p. m.)

ti

cn

IM

<

„EURÓPA

[ffi nm A Bi MEiiHT vr

Emlékezés JÓKAI MÓR bnissEeli felszólalására

Az újságolvasó gyakran találkozik az Interparlamentáris Unió nevével. Ezt a tekintélyes nemzetközi szervezetet — állandó genfi székhellyel — 1889-ben hívták életre. Megalapításának és tevékenységének azóta is legfőbb célja, hogy a kü- löribözö államok parlamentjei, törvényhozó testületet között a jó kapcsolatokat á- polja, és hasznos együttműködésüket előmozdítsa. Az uniónak — .hetvennégy országgal együtt — hazánk Is megbecsült, aktív tagja.

Nekünk különösen emlékezetes az Interparlamentáris Unió Vl. brüsszeli konferenciája. mert szónokai között volt JŐkai Mór ts. A budapesti országgyűlés küldöttjeként 1895. augusztus 14-én szólalt fel francia nyelven, s korabeli lapok tudósításai szerint, rövid beszédét a konferencia résztvevői rendkívül nagy tetszéssel fogadták.

Nem lesz érdektelen, ha egy kicsit részletesebben ismertetjük és Idézzük az író felszólalását. Nemcsak az- ^rt, meirt nyolcvan évvel ezelőtt hangzott el, hanem mert egy olyan megnyilatkozás ez, amely már dédapáink Idejében sürgette a leszerelést s földrészünk békéjének biztosítását, „hadd leqytn egyszer vége az örökös és kölcsönös fenyegetéseknek s azoknak a lázas Izgatásoknak, melyek a népek békés egyetértését megzavarják'.

Nyilvánvaló, nem ártunk ■ Tókai tekintélyének, s emberi szándékának tisztaságát és tisztességét sem kér- dójelezzUk meg azzal, hogy mondanivalójának némely részletével nem érthetünk egyet. Az író „ a béke idealistájának“ vallja magát: kitűnik ez főképp ott, ahol a háború okairól beszél. Az Imperializmus kialakulásának nyomasztó ánmékában 6 úgy látja, hogy ^ háborúnak nincs'más indító oka, mint a nemzetek engesztelhetetlen gyűlölete, a más nyelvet beszélő szomszé4 ellen való düh".

Az Imperializmus értette a módját, hogy a kizsékmá-. nyolás fokozásáért, a nagyobb profitért, az új piacokért, illetőleg a világ felosztásáért kirobbantott háborúk igazi okait elködösft- se, ,s a többi közt ezért szított nemzetiségi gyűlölködést Is.

De teljesen egyetérthetünk vele, amikor — két évtizeddel az első világháború előtt — a fegyverkezés 'veszélyére, terheire hívja tel a figyelmet:

„A nagyhatalmak — a kicsik nemkülönben — egy negyedszázad Óta egyebet sem tesznek, mint hogy túl akarják egymást szárnyalni lázas hadikészitlOdésükkel. E készülődések már 120 mtlUárd frankjába vannak Európának ebben a negyedszázadban..."

Aztán így folytatja:

,^lly jólétet lehetne á- rasztanl ezzel a rengeteg összeggel! Hány mtllió szerencsétlennek a nyomorát lehetne ezzel enyhíteni. Ezzel az összeggel új városrészeket lehetne építeni a munkások számára... a legmagasabb fokra fejleszteni a tudományt és a művésze- tét; folyamokat szabályozni, iskolákat adni a népnek, türhetővé tennt a munkásosztályok helyzetét, megakadályozni az amerikai kivándorlást, s főképp leszállítani az adókat. Ezzel az összeggel egész Európát va- radtesommá lehetne változtatni. S mindennek az ellenkezője történik!"

Felszólalásának további részéből az Is kiderül, hogy Jókai nem véletlenül említi a munkásokat és munkásosztályokat.

..A szocializmusnak — jelenti ki — megiyan a maga Jéttoga, s ezzel a fogával 'él is".

„A munkásemberek — folytatja —. kik egyik napról a másikra munkájukból élnék, máris ismerik á maguk becsét. Azt akarják, hogy kielégítsék ókét, mégpedig ne hangzatos frázisokkal, hanem kézzelfogható dolgokkal; részesedni a- kamali a szemük előtt levő vagyonból, melynek gyarapításához hozzájárulnak; jól megérdemelt bérük lölösle- gét meg akarják takarítani családjuk számára, munkaképtelenségük Idejére; ők ts akarnak szórakozni, s ebben Igazuk van..."

A későbbiek során fölveti, müven lesz „a holnapi háború. .. mikor nemcsak a pénznek milliói, hanem az emberek millióinak a vére ts folyni fog?"

Ha szavalt nem ragadtuk ki a maga korából, és a haditechnikának ts akkori fejlettségét vesszük flgvelem be — könnyen megérthetjük Jökal aggodalmát és szinte félelmetes látomását egy lövendő háború borzalmairól:

„A legélénkebb fantázia sem képes elképzelni, hogy

milyenek lesznek esélyei egy jövendő háborúnak, melyet oly, seregekkel vívnak, melyek mtlllőkat számlálnak; melyek nem- ISfegyve- rekkel, hanem valóságos pokolgépekkel, füst nélküli lőporral, távírókkal' és léggömbökkel, stratégiai és hordozható vasutakkal, ek- razitbombákkal, népvándorláshoz hasonló lovastömegekkel fognak megharcolni. Oly háború, melyben részt fog venni minden férfikorú ember, oly háború, melybe beleavatkozik minden nemzet, legyen az nagy vagy kicsiny.

Lehetséges lesz ily roppant tömegeket hosszú hadjáraton át táplálni? Nem fog elhullani a harcosok fele éhség, hideg és epidémiák következtében? Elképzelhetünk-e egy lazarethet ftábori kórházat] ily csata után, mely már nem Is gyilkolás lesz, hanem az i^dök- lő angyal aratása? Elkép- zelhetfük-e a megcsonkított hullák halmait? A vérpatakot? Az általános gyászt, melyet minden csata után öltenek? fis a győzelem u- tán azt a ,Je Deum lauda- nus"-t, mely káromolni fogja az istent, melyet milliő özvegy és árva fdfdalomki- áltdsa fog kísérni kórusbani

Mily általános nyomor! Mily pusztulása a kultúra müvelneki Mily elvadulása az erkölcsnek s helyrehozhatatlan romlása a pénzügyeknek!. .

Ez a jövendölés általában — sajnos ->-r Igaznak bizonyult. Azért. „csak* általában. mert már az alig húsz év múltán kitört első világháború Is ijesztően túltett Jókai merész képzeletén... Hát még a második világégés, majd az „öldöklő angyal' koreai és vietnami aratása!

Napjainkban a világ,helyzete sok tekintetben bonyolultabb, súlyosabb problémákkal terhes — több vonatkozásban mégis egyszerűbb és reménykeltőbb, mint a brüsszeli konferencia Idején volt. Ez mindenkelött a földrészeket átfogó békemozgalom eredménye.

Most, amikor, az európai biztonsági értekezlet okmányát már aláírták, valóban időszerű Jókai felszólalásának a befejezése: „Európa egész közvéleménye a béke mellett van. Ez a. mi szövetségünk. Bízzunk hatalmában. Győzni fogunk anélkül, hogy legyőzötteink lennének".

—0—

Ki tud többet JÓZSEF AHILARÖL? V.

„Aki dudás akar lenni pokolra kell annak menni.

Ott kell annak megtannlni, hogyan kell a dudát félni.**

A költő 1932-töl a kínzó magárahagyatottság. szenvedés, a megértésért vívott kétségbeesatt harc legnehezebb éveit jérja meg. Allésa nincs, alkalmi keresetekből, támogatásból. Szántó |u- dtt báréból élnek. A siker, az öröm. a megértés legmakacsabbul ekkor kerülte el. Elszl- geteltségí érzését fokozza az az ismételt visz szautasítás, amellyel hivatalos fórumon fogadták felfelé ívelő költészetéi. Tisztában van elért eredményeivel, lírája új távlataival, s elkeseríti, hogy a nyugodt alkotói életmódot biztosító Baumgarten-dijat sorozatosan másoknak ítéli oda a nem engesztoiódó kurátor.

A magáramaradottság, nólkOIBzések, mellőzések, súlyosbítják betegségét. A pszichoanalitikus gyógykezelés sem tud segíteni súlyos 1- degbaján. gondolkodását viszont mindjobban lekötik a freudista nézetek. Minden cikkével vihart kavar maga körül. Csapásokat ad és kap, míg végül béleroskad az egyenlőtlen küzdelembe. Belső forrongásét, vívódását, útkeresését kevesen értették meg, nem érezték a nagy és népéhez bű költő szavát.

lözáSí Attila sértettséget félretéve hamarosan békejobbot nyújt az irodalmi élet. akkor elismert nagyjának, a Baumgarten-dlj kurátoré nak. mert nagyra becsüli annak humanizmusát a fasizmus előretörése Idején:

„Magad amésztő, szikár alaki Cn megbántottalak.

Botot furaglál, ábrákkal tele,

besiált a nyele.

aztán mngúntad. tgy volt?

S eldobtad, ahogy az égbolt

az ént csillagot ejti le.

fin löivettem és rádhúztam vele.

így volt?

Sajnálom, kár volt.**

. Ugyanakkor elindult a magányba, a lélek rejtelmatbe vezető úton ts. Az elhatalmasodö betegség, magány, eltávolítás, meg nem értés legmélyére, hátha ott a magyarázat (Iszonyat. Egy kisgyerek sir. Mama, Anyám).

Medventánc c. kötetének nagy gondolati verseivel józsef Attila jól . láthatóan elkülönül minden kortársátöl és magasan föléjük emelkedik. Elillant az a magabiztosság, hevület, amellyel betoppant az Irodalomba. Klötészete egyre elmélkedőbb, tépelődöbb, fllozöllkusabb lo.sz. Minden kitaszítottságának, embart magányának. költöl sikertelenségének, csalódásainak következménye lesz ez e költészet.

SchöpfUn Aladár Adyra vonatkozó értékelése József Attila költészetére Is ráillik: ,,A vers közeledik a filozófiához, absztrakttá válik, kevesebb ornamentikát kíván, nagyobb sűlyok- kat van megterhelve.“

1933-bóI való, nagy költeményeivel: Eszmélet, Oda, Elégia, Téli éjszaka, A város pere- mán. Alkalmi vers a szocializmus állásáról a magyar filozófiai költészet hegyvonulatában foglalja el helyét, ott, ahol Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Ady legkiemelkedőbb alkotásai jelentik a csúcsot.

Már előző korszakéban is sajátos hangsúlyt kaptak a gondolati elemek, az utóbbiakban sokkal többről van sző, mint az érzelmi, logikai és hangulati motívumok összehangoláséról.

A város peremén c. gondolati versében a logika kíméletlen szigorával elemzi a felszínen működő ^örvényeket és a mélyben rejlő rendet. Helyzetét, sorsét természetességgel azonosítja a város peremén élőkével. Tudományos pontosságú képekben togalmezza meg az „új nép, másfajta raj“ kialakulását, történelmi hivatását, az emberiséghez valö viszonyát.

A Téli éjszakát az a Józset Attila Irta, aki ,.a semmi ágán Olt“, akit kőrülkerekített a magány. Am ö szándékosan egyre nagyobb teher- pröbának vett alá létét: „Légy fegyelmezettl“

A zenei felépítésű fllozöflal költeményekbe Illeszkedik az Oda, mely a magyar és világirodalom legszebb szerelmes versel közé tartozik; Ez 8 tündökletesen nagy vert 33 nyarán keletkezett Lillafüreden egy rövid fellob- banásböl. A benti ösztönöknek és a természet- tudományos világképnek, a szerelem ösl és modern himnuszának, a férfi és a nö egymásra találásának, elszakadásának, egymás u- táni vágyának nagyszerű ellentétét és összhangját adja ez a költemény.

Ebben az Időben keletkezett verselnek alep- állésa tűnődő. A későbbi esztendőkben még dúltabbé válik a kinti és benti világ, egyre jobban összekuszálödnak körülötte a szálak.

Németországban hatalomra jut a fasizmus, a költő új magatartásában a tér, az idő, anyag határai egybemosódnak a - „szabadság' nagy csendjévé.“.

Egyik legmonumentállsabb költeménye összegezi leglényegesebb kőitől motívumait, gondolatait az eddiginél elvontabh tllozóflal síkon; „Akár agy halom hasított te, hever egymáson a világ. ,

szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s Így mindenik determinált.

Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthall darabokra.

Az meglett ember, akinek szivében nincs se anyja, apja. ki tndja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor — ezért őrzi meg, - ki nem Istene és nem papja te magának, sa senkinek.**

t. kérdésünk: Melyik versből valé • kezdő Idézet?

2. kérdésünk: Kihez Irta a küllő, békéltető versét, ét mi a címe?

3. kérdésünk; Ki volt Szénié lódít?

4. kérdésünk; Miből valé az utoltő Idézet?