Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-05 / 32. szám

A MIRINDA NEM „KORONÁS“ ITAL EliitoíatMm KoSicéne (Kassára) « Frucona üzembe, ahol a Mirin- da készül. Egyedül itt gyártják Sriovákiában ezt az üdítő Italt. A város szélén egy teljesen új üzem­ben kicsi szLget az a terület, a melyen a gépeket felállították. Az üzem többi lészlege most épül, tavában folynak a munkálatok. Benn azonban már tavaly oktöbe nétól zügnak a gépek. Az üzem fóiriéfftiőkét, Rusfiá'k elvtársat kér dezzllk a M'.rlnda-ügyben. — Milyen céllal kezdték a Mi rtnda gyártását? — Van egy elavult, öreg üze műnk, amelyet a közeljövőben le állítunk. Addigra elkészül az új izem. Úgy terveztük, az ú) üzem­ijén valami új Italt is kei lene gyár­tani. Valami reprezentatív, külön­leges üdítőt, amely nem „koro­nás“ ital, és elláthatjuk vele a .egelőkelőbb vendéglőket is. E- gyezményt kötöttünk a Pepsi-cég gél. és 36 millió korona értékben vásároltunk tőle gépeket, így é vente 26 mllllő üveg üdítő Italt; PepsM. Mtrindát gyárthatunk. — Nem „koronás“ Italnöl van szó, mégis óriási népszerüségi-iek örvend a Mlrlnda. Mostanában a- zonban csak narancsos és tonic kapható. Miért? — Mint mar említettem, éven te 26 mlüió palaokkal gyártunk. Ennek negyven százaléka Pepst, a többi Mirinda. .\z első napokban egy kicsit nekünk is a fejünKbe szállt a dicsósé-g, és már e.óre le gyártottuk csaknem az egész év re tervezett citromos Mtrinda mennyiséget, mert ez volt a leg kelendőbb. Kimerítettük a Pepsi céggel megkötött egyezmény alap ján meghatározott mennyiséget, most már nem kapunk több alap­anyagot. .Az idén még néhány e- zer üveggel a piacra dobtunk, de ez meglehetősen elenyésző meny- nyiség. — Mit tartalmaz ez az ital? — A narancsból és citromból készült alapanyagot a Pepsi állít­ja elő, ehhez mi még idehaza vi­zet adagolu-nk. A beszélgetés után ellátogat­tunk a „gyárba“. Éppen Pepsis-üvegeket töltött a gép. Grega Erzsébet brigádvezetöt kértük meg, tájékoztasson a mun­káról. — Ugye, szinte hihetetlen, hogy Ilyen parányi helyen egy egész országot .bejáró Ital készüljön? Napi kapacitásunk .100 ezer üveg lenne, de csak 80 ezret gyártunk, kíméljük a gépeket, hogy a szer ződésben megkötött öt évnél egy kicsit tovább „életben“ maradja­nak. Két műszakban dolgozunk, műszakonként tiaenüten — tgv óránként egy személyre ezer üveg jut. Nem sok ez? — Nem, mert teljesen autcwna- tizálva van a gyártási folyamat. A lányok, asszonyok csupán kezelik és ellenőrzik a gépéket — Mennyi idő-be telik a töltés? — .Amíg a ládából kiemelödnek az üres üvegek és ismét megtölt­ve vissz-akeriUnek, egv íéióra te lik el. Aztán végigjáTjuk a „gépsoro­kat“, majd a brigádvezetönö meg­magyarázza a gyártási folyamatot. .Az üies üvegekkel teli ládákat nők teszik a gép karmai alá. In­nen a palaokok futószalagon a mosógépbe kerülnek, amely töké­letes tisztára mossa őket. A biz­tonság kedvéért még egy lámpá­val is átvilágítják ókét, ezután a szalagon a töltőgépbe „röpülnek“, •ihol másodpercek alatt megtel­nek, majd kupakka.l lezárják. .A szalagról a tiszta ládákba kerül á hideg Pepsi. — Gyakran megkóstoljátok ké­szítményei teket ? — Aki tefben lubickol, nem kí­vánja azt. Persze, ha mcgszomja- zunk, kortyolgatunk bélölük. XXX .A Mirinda nem koronás Ital, Két- tóötvenes! De a minősége is kifo­gástalan. Kár, hogy most nincs be­lőle több, hogy az utazók, kirán­dulók minél többen felfrissiiihes- senék tőle. ZOLCZER jánas Fotó: Caernay — Voltaképpen mindegy, hogy falun vagy városon dolgozómé. .A munkámat Itt is, ott is teljes oda­adással kell végezneon. Hogy még­is Velká Calomíjára (Nagycsalóm jára) kerültem körzeti fogorvos­nak, csak a véletlen müve — in­dítja a beszélgetést Machánek La­ci. — De azért « mögött a „mind­egy" mögött van valami egyéni... — Talán igen. Két évvel ezelőtt a« egyetem beíejeaé.se után Nagy- kürtösie kerültem. Egy évet az ottani kórházban dolgoztam, majd tavaly szeptemberben kerültem ■de. falura. Fővárosi, bratlslaval vagyok. Érdekelt a falu, meg haj- ■*0« az önállóság is. Gondoltam, ■ megpróbálom. — Tehát elfőttél sxétnérni, ha tetactk joMZ, ha nem, hát ma- radM a régi helyeden? — -Azért nem egészen így tör­tént. .Az első látogatásomkor már dolgoztai«. Nem lett volna tűi be- rsü.ietes csak eljön-ni, és felületes benyomások alapján ítélni. An-nylt mdtátn csupán a faluról, hogy egy egésaen új egészségügyi köz­pontban lesz a rendelőm. — Nem csalódtál? — Nem. Igaz, talán azért nem, mert nem vártam semmi különö­set. mindössze azt, hogy itt ;s, mint hárhol másutt, fogat tömni, fúrni, „fogorvoskoűnl“ keli, Köz­ben ad^tak nehézségék Is, de az ember, ha bennük él, megismeri őket. megpróbál eltentik fellépni. — Például? — Talán a legsülyosabbat emlí­teném meg. Ez a falu az Ipoly partján, közvetlenül a magyar ha táron fekszik. Pár kilométerre van ide Baiasságvarmat, és az embe­rek, ha egy''két napon belül sze­retnének fogat, hát átruccannák oda. Lefizetik azt az ezrest, és kész a fog. .A gvors munka azon­ban nebn mindig tartós 1«. Egy-két EGY FALUSI FOGORVOS PANASZAI éven be.ül már jelentkeznek a gyulladások, a különféle kellemet­len tünetek. Ekkor azonban már hozzám jönnek. Nekem kell rend- behozni. — Nálunk nem készítik el egy­két nap alatt a fogakat? — Sajnos, nem. biéha hónapokat keli várni, mert nekem itt nincs laboratóriumom, csak a körhäzbpn van, de a lényeg tulajdo-nképpen ugyanaz. Az ott készült fogak fe­lét úgyis én javítom meg. Sőt, idő­közben még az íny is súlyosain ká­rosodik. — Előnyösebb lenne tehát egy kicsit várai... — Igen, mindenképpen. — A falusi ember helyzeténél fogva más, mint a városi. He jó az idő, szalad a szövetkezetbe, a földekre. Ilyenkor nincs ideje se újságot olvasni, se fogorvoshoz járni. — Ez kétségtelen. .A napi játo- gatottságot az időjárás szerint *is meg tudom állapftanl. Télen van az igazi idény. .Az a legnagyobb ha], hogy míg húzza-lialasztja az ember, hogy fel'kere.s.sen, egyre rosszabbak lesznek a fogai, és ne­kem is nehezebb rend be tenni őkét. — Erre mi az orvosság? — .A szép szó, a meggyőzés, a beszélgetés, — Tehát nemcsak gyógyszerrel kell gyógyítani? — Igen. mert ezt egy kicsit el is várják az embertől, meg nem mindegy, hogy hogyan nézek szem be önmagámmal. .Amikor indul­tam, egy volt a fontos: gyógyítani akarok. Itt pedig ^ lehetőségem van rá. miért szalasszam el?! — A „hálapénz“? — Mit mondjak? Ha becsülete­sen elvégzem a munkámat, és a falusi bácstka ad egy üveg bort, nem utasíthatom vissza, mert meg­sértődik. Pénzt viszont nem foga­dok el. .A 3400 korona fizetésem untig elég. Ha Igaz lenne az, a- mit sokan gondolnak, akkor nem autóbuszon járnék munkába, ha nem leaalábbis Ford on Z. I. Foto; Csernay ehszinvákla Kommunista Párt­ja Küzpantl Bizottságának t- deolúgiai plénuma után új- ra a figyelem középpontjába kerUÍt a polgári ügyeket intéző bizottságok munkája. A legtöbb helyen ezek a bizottságok még a hatvanas évek e- lején megalakultak, de tevékenysé­gük távolröl sem felelt meg a köve- telményaknek. Ma sem lehet egyértelműen azt ál- Iftanl. hogy minden a legnagyobb rendben van. Sok helyütt még csak az útkeresés időszakét élik, s az e- redménytelenség okait legtöbbször az anyagiakban keresik. Az igaz, hogy a polgári ügyeket Intéző bizottságok munkáját pénz nélkül nehezen lehet elképzelni, de ez nem minden. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy olt, ahol ezek a bizottságok bevonták munkájukba a tömegszervezeteket, és érdekeltté tudták tenni a termeld ü- zeraekel, az anyagi kérdések másod tagossá váltak. Ezt tapasztaltam a közelmúltban a Helicel Hnb mellett működő polgári ügyeket Intéző bi­zottság egyik rendezvényén is. A nyugdíjasok napja alkalmábél a nemzeti bizottság hatáskörébe tartó- zö három faluban, HoUcén, Cehnván és Dudinban több mint kétszázötven nyugdíjasnak felejthetetlen ünnepsé­get rendeztek, pedig mindössze üt tagja van a polgári ügyeket Intéző bizottságnak. Hogyan lehetséges ez? Rövidesen megértettem. Az ünnep­ség megszervezésébe bevonták a há rom tain valamennyi tömegszerveze tét. — Nehéz, de hálás munka ez ~ mondta Szabó jánoz. a hnb titkára, aki egyúttal a polgári ügyeket In--' téző bizottság elnöke is. — Szeren- csénkre nálunk a tömegszervezeteket könnyű a hasonló rendezvényekbe bekapcsolni. A legtöbb segítséget a nőszüvetség helyi szervezetétől, az ifjúsági szervezettől és a helyi egy­séges lölmüvesszövetkezettöl kapjuk. Mészáros júzsef, a szövetkezet elnö ke mindig segit. ha hozzá fordulunk. — Ez csak természetes — széli közbe a szövetkezet elnöke —, Ki szén azokról van .szó. akik a mi közös gazdaságunkban dolgoznak. Szövetkezetünk ma már bármikor hozzájárulhat néhány ezer koronával a falu rendezvényeihez. Ami pedig ezt a rendezvényt illeti, többszörö­sen kötelességünknek tartottuk Iá- mogatását. Ezek az emberek, akiket itt lát, nem is olyan régen a legne­hezebb prébákat is kiállták a szö­vetkezetben. Közülük úgy negyvenen még ma is. magas koruk elienére. ha szükség van rájuk, az alsö hivő szára jönnek, és segítenek. Tóth Erzsébet, a Szlovák .Noszöval­ség helyi szervezetének titkára is ba- sonlöan nyilatkozott. A polgári ügye­ket intéző bizottság rendezvényeit a- rejUkhöz mértan támogatják. — Legtöbbször a nőknek velő mán­két bízzák ránk — tette hozzá mo­solyogva Tóth elvtársnő. — Mi di- szitjük fel a kultúrházat. most is szervezetünk tagjai készítették el a süteményeket, az azsonaát, és segi- iéttek felszolgálni Is. Szervezetünk tagjai természetesen más megmozdu­lások előkészítéséből Is kiveszik a részüket. A közelmúltban taimzAtan- folyamot indítottnak. a résztvevdk munkáiéból aztán befejezésképpen egy nagyon szép kiállítást rendez­tünk. Az egész fáin elismeréssel be­szélt asszonyaink ügyességéről. A gyermeknap elokészítésétaól sem ma­radtunk ki. Nagy öröm az szémnnk- ra. ha látjuk, hogy mniikánkkal ö- römel szerzünk misolcnak. Ez a mai rendazvény különösen hálás leiadat volt. Valamennyien nagyon örültünk annak, begy a falu idősebbjei ilyen jél érezték magukat, s ebben nekönk is részünk volt. Ha már a tömegszervézetekről be szélünk, nem teledkezhatUnk meg a SZISZ érdemeiről sem. Boros Zsnzsá- től, a helyt alapszervezel elnökétől megtudtam, hogy a liatalok, bár kevesen dolgoznak a talnban. min­den valemlrevalé rendezvényből részt vállalnak. Most a falu nyugdijasái- nak apré ajándékokkal és egy-egy szál virággal kedveskedtek. A há­rom falu egyikében, Budinban ok adták a kultármúsort Is. Bármennyiro furcsának is tűnik, a szisz-elnökkel folytatott beszélgetés közben jutott eszembe, hogy megkér­dezzem; Van-e geoeráctés kérdés eb­ben a három falnhan? — Van — válaszolta Zsuzsi. — Most még van. de remélhetően a jö­vőben megváltozik a helyzet. A fia­taloknak látniuk kell mindazt, amit a falu vezetősége nyújt mindazok­nak, akik nem lettek hűtlenek a tá­lához. Már most több fiatal dolgo­zik a helyi szövetkezetben, mint pár évvel ezolott. És ha a tiataloknt be tudják vonni a tömegszervezetak munkájába, magmaradnak a talnban, mert látják, hogy szükség van rá­juk: agy fiatalnak pedig az nagyon fontos, hogy ne érezze magát kívül­állónak, teleslegesnek. Csupán egy rendezvény ktpnsán nyilt alkalmam betekinteni a Hali- eni Hnb mellett működő polgári fi- gyeket intéző bizottság munkájába, mégis biztos vagyok benne, hogy sok falu példát vehetne rölnk. Mindez, amit ott láttam, hallattam, meggyő­zőit a-rrél a régi igazságrúl, hogy az egy.ségben az cro. Kámocsai Imra EGYSÉGBEN AZ ERŐ (A polgári intézőbizottság MUNKAIARÓL) Aratnak féloldalt. űégyédkörökkel NEM MAI GOND Két k'olúrovói (gútaí) lányt keresek, két gyakorlaton levő brigádos lányt, akik « kombájnok után vizsgálják a tarlót, szedik a földről az elszóródott búzaszemeket. Közben mire kiérek a baromfitelepre, e- hová időközben került ez a két szorgalmas lány, Szarka Margit és Balogb Magdolna, valami egészen mással találkozom. — Ma Ideges nálunk mindenki. Ideges a vezetőség, mert tönkremegy a gabona, ke­vés a takarmány, baj van az állattenyész­tésben, nem lesz gyümölcs. De idegesek az emberek.^ is, mert a legjobb akaratuk mel­lett sem dolgozhatnak rendesen, nem tud­ják teljesíteni a feladataikat, így keresetük se nagyon lesz. Az, aki így jellemezte a helyzetet, töb bet is mondott, de nem ö volt az egyedüli, aki ilyen keserűen és felelősséggel szem lélte a majdnem kilátástalan helyzetet. Horváth László segédagronómus szavas szerint ugyanis: — -Az aratás kezdetén a tizenkilenc sa ját kombájnunk mellett huszonnégy ven­dégkom bájnunk Is volt. De mit kezdhettünk velük? Semmltl Kénytelenek voltunk őket hazaküWeni, hiszen a saját tizenkilenc kom­bájnunk közül is jó ha öt-hat tud dolgoz ni. Azok Is inkább csak kínlódnak, ala­csony a teljesítményük. .Május óta csak esik, esik, nem bírja meg a föld a gépe­ket, Mindenütt ott a talajvíz, mintha az őr dögök nyomnák föl. Aratnak féloldalt, ne­gyedkörökkel, dupla kerülőkkel, nyaldosva a gabonatáblákat. De nem megy a munka. Talán ha nem jön a Duna áradása, vala­hogy boldogultunk volna, de így? Közben, míg a fő szemveszteség-felelőst. Károlyi Mártont keressük, aki egyébként a a gyümölcsészet vezetője, magam is látha­tom az áldatlan állapotot. A széles árkok ban mindenütt ott az eső- vagy a nyálkás zöld talajvíz. És Ilyen a gútai szövetkezet­nek mind az öt és félezer hektárnyi földje. •A még aratatlan gabona ledőlve, helyen­ként begazosodva. A kukoricatáblákat is sárga foltok tarkítják. — A szemveszteség? Jól ment volna min­den, a szemveszte.ség sem lett volna nagy, másfél, két százalék... — mondja Károlyi Márton, de rögtön témát vált, és a rossz helyzetről beszél. — Tegnap még milyen jó idő volt, s ma már megint vizes minderi Hiába mennek ki a gépek. Egvet-kettót ke nllnek, s máris jöhetnek vissza. És még jó. ha egyedül be tudnak jönni, ha nem kell a lánctalpason bevontatni őket a tőidről jól kezdtük a munkát, de ma nincs olyan gabonatábla, amelyet ne keztítünk volna el aratni, és be is lenne fejezve.'-A baroimfitelep bokros, gaztól felvert te­lepén a gondnok a töltéseken kaszál. Van itt a kaszának dolga! — mondom üdvözlésképpen. — Nemcsak a kaszának, a gépnek Is len­ne. de láthatja, nem hogy a gépet, de még az embert sem bírja meg a föld. Itt van ez az árpa. Mindig felszántjuk és bevetjük valamivel ezeket a közöket, hogy egy ki­csit fertőtlenítsük a kifutókat, s ne lepje a gyotm de az idén még le sem tudtuk kaszálni. És már nem is fogjuk! Elnyélká- sodott az árpa, csírázik, visszakerül a föld be. jó le.sz, ha egyáltalán fel tudjuk majd szántani — mondja, aztán kezébe veszi a kalászt és mutatja, hogy bizony ez már rothad, és már kárba vész Megdöbbenve szemlélem a helyzetet, és val.'imiféle magyarázat vagy még inkább me,goIdás után kutatok. .Az idős, régi dol­gokra is emlékező gondnok megérzi, hogy mit is forgatok a fejemben. — Nem ma! keletű gondja ez Gúlának. Mindig is így volt ez nálunk. Ml csak ve tettünk, néha kétszer-háromszor is, de hogv aratuuk-e. azt sohasem tudtuk. így van ez most is. Néha olyan a termésünk, hogy ma­gunk is csodájára járunk, máskor meg... — mondja, és körbejáratja a kezét, majd lemondóan legyint. — És az > erőmű? Nem rontja-e majd még jobban a helyzetet? — teszem fel neki és másoknak is a kérdést. Erre persze nem ók a hivatottak válaszolni. A vízügyi szak­embereket keresem fel a válaszért, ök va Jahogy Így foglalják össze a dolgot; — Az igaz, hogy az új erőmű a normá Jlsnál magasabb szintre emeli a vizet, ezt viszont állandósítja. Vagyis Guta belvizeit Is állandósítja.... Gúla földművelői még ebben a rossz -idő­járásban, Uyeji mostoha természeti körül nvények között is megpróbálnak helytállni, tiszteletet ér-ctemélnek érte. Németh Istvín

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom