Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-22 / 30. szám

A KOLLEKTIV BIZTONSÁG ŰTJAIN E^hangú döntést hozott Géniben a koordinációs bizottság: az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet zárószakasza július 30-án kez­dődik Helsinkiben. A végső megálla­podást Jórészt az tette lehetővé, hogy a különféle niunkaszervek rendkívül intenzív tanácskozásai után valóban csak a máltaiak támasztotta akadályt kellett elhárítani, s ez szintén sike­rült. A döntés, amely e napokban szü­letett Géniben az európai biztonsági és együttműködési konferencia, har­madik szakaszának megrendezéséről, az 1975-ös esztendő eddigi legfonto­sabb európai diplomáciai fejleménye. Bizonyos értelemben jóval több is: kiemelkedő esemény az európai ál­lamközi kapcsolatok történetében. A történelem a népek kollektív em­lékezete, és az európaiak ma élő ge­nerációjának van mire emlékeznie. Idén ünnepeltük annak a 30. évfor­dulóját, hogy véget ért a történelem legpusztítóbb háborúja. Az elmúlt há­rom évtized a háború nélküli leg­hosszabb időszak e földrész történe­tében, és azok mellett, akik kitöröl­hetetlenül hordják idegeikben e há­borús évek emlékeit, felnőtt ember­ként élnek itt egy má.sik generáció tagjai is. akik c.sak könyvekből és más égtájak hadijelentéseiből 'smerik a háborút. A háború nélküli 30 év a- zonban nem csupa békés esztendőből állt. Potsdam reményei nem valésul- hatlak meg. több mint két hideghá­borús évtized következett. A megállapodás, amellyel most vé­gül sikerült tető alá hozni, azokat 1- gazolta, akik a Varsói Szerződés 1906-os bukaresti, 19B9-ss budapes-ti felhivásában. az európai kommunis­ta és munkáspártok 1967. évi Karlovy Vary-i értekezletén az európai bizton­ság megszilárdításának reális prog­ramját munkálták ki. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kong­resszusán kidnlgozott béljetgrv •— kö­zös programunk — különösen nagy meggyőző erővel mutatott^rá, mit kell tenni Európában, hogy felgyorsulhas­son e fordulat a hidegháborútól a nemzetek kollektív biztonsága felé. Mi is megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy egyeztetve erőfeszítéseinket ebben a szellemben dolgozott e ta­nácskozás sikeréért. , A munka, amelyet különösen a szo­cialista országok képviselői az elő­készítés során elvégeztek, felbecsül­hetetlen. Elegendő arra a dokumen­tumra hivatkozni, amely az államok közötti kapcsolatok tíz alapelvét sza­bályozza, és amelyet a békés egymás mellett élés tízparancsolatának is ne­veznek. Ezek ez afapelvek őlyaii mó­don szabályozzák a földrész országai­nak a viszonyát, hogy kimondják töb­bek között az államok azuvorén o- gyenlőségét. az erőszakról és az erő­szakkal való fenyegetésről történő le­mondást. a beiUgyekbe való be nem avatkozást. Különösen örvendetes, hogy — az alapelvek körött — most fogják első ízben e tőkés országok is elismerni valamennyi államhatár sérthetetlenségét. Ennek politikai­morális súlyát növeli a népek egész felhalmozódott történelmi tapasztala­ta. és jelentősége minden bizonnyal felbecsülhetetlen lesz a nacionalista, soviniszta, militarista propaganda és népbutitás leküzdése, a felnövekvő nemzedékek nevelése szempontjából. Az alapelvek elfogadása és az ér­tekezlet egész munkája, feltétlenül megerősíti a kölcsönös bizalmat az államok között: még nehezebbé vá­lik az előítéletek, a bizalmatlanság, az antikommunizmus megszállottai­nak a dolga. A konferencia nyomán kibonlakoztatbatnak a tudományos, a szellemi erők kontinentális méretű összefogásának a távlatai, ami más földrészeknek előnyöket nyújthat. £s ez még soha ilyen időszerű nem volt, hiszen mind több az olyan, az egész földkerekséget érintő probléma, a- mely globális megközelítést kíván, minden állam részvételét és együtt­működését. Frisman Zoli jól látta: a kezde­ményezést, a lelkesedést nem sza­bad megtörni, támogatni kell. Hogy felismerését telt kövesse, munka­társai étére állt, elvállalta aSZISZ- elnöki teendőket, és a januári a- lakuló gyűlésen harmincán cso­portosultak köré. A őeőejovcei tcsécsi) szövetkezetben alig akad négy-öt fiatal, aki még húzódoz­na a közösségtől. Tavaly az őszi-téli szeictelen I- döjárás a csécseíeket sem kímél­te. A sárba fulladt gépeket hat­ványozott erővel kellett javítaniuk. Januárban még nyakig voltak a munkában. ' — A fiúk egyöntetűen aZtmond­ták: Munka után, munka mellett Is akarjuk a SZlSZ-t. Aztán a ja­nuári látástől-vakulásjg hajrában az alakuló gyűlésre Is találtunk alkalmat. Pattogtak a javaslatok, amikor először összejöttünk. Szin­te mindenkinek volt egy-egy hasz­nos ötlete. A huszonöt éves főag- ronómusunk, Pelegrin Béla érde­kes Javaslattal állt elő: alakítsunk ifjúsági csoportot, amely elvállal­ja, hogy megműveli- a 96 hektá­ros kukoricatáblát, a vetéstől a törésig minden munkát elvégez. A tagság elfogadta. — A szövetkezet vezetősége mit szól a szervezethez? — kérdem Zolitól. — Az elnök azonnal átadta az irodáját.* Már f-olynak itt aZ átala­kítási munkálatok. Pénzt Is ka­punk a veaetőségtöl a bereaidezés- re. Meg aztán már nekünk Is van egy kis „tőkénk“. Vasgyűjtéssel szereztük. Szép pénz bejött. — Itt az aratás, ebben is részt vesztek? — Hát lehet ebből kimaradni?! Kombájnosaink egy kivételével szervezeti tagok. Felajánlották, hogy vasárnaponként bérmentesen dolgoznak. Persze emellett még beneveztek a járási- aratási ver­senybe Is. XXX Az alapítótagok egyiké Vllk Gyula. Egy éve dolgozik « szö­vetkezetben. Azelőtt nyolc évig a vasgyár volt az „otthona“. — Amikor idehaza lehetek, és a munkakörülményektől a fizetésig minden előnyösebb, hát miért ne lenném? — Hogyan is volt azzal a meg­alakulással? — Súgtak-búgtak a fiúk. A fa­luban van SZISZ, a szövetkezet­ben m-iért ne lehetne? — tették fel a kérdést. Sokat beszéltünk róla, s végül januárban, amikor érettnek láttuk a dolgokat, előáll­tunk vele. Azóta mindenki nagyobb kedvvel dolgozik, mert tudja, hogy ■a- munka végeztével összejövünk, szórakozunk, kirándulunk. Szó Természetes folyamat? Majdán Gyula volt egy tánccsoport megalákítá slról Is, de sajnos, szervezetünk­ben alig van háram-négy lány, így csak egy Icgényesre futja tagsá­gunkból. — Mennyiben változott Január­tól a munkátok? — Ö, össze sem lehet hasonlí­tani! Minden részleg élére kine­veztünk egy-egy bizalmit, aki kü­lön is ügyel a munkára. A fiúk hallgatnak a blzalmikra, és azóta javultak a szövetkezet gazdasági eredményei Is. XXX A kulturális és sportmegmozdu­lások szervezésével Pelégrln Al- bertot bízták meg. — Jómagám is sportolok, meg ismerem a srácokat egytől egyig. Tudom, mit akarnak, milyenek a kívánságaik és azt is, hogyan le­het mindezt megvalósítani. Már összehoztunk egy lábfocicsapatot. .A járási versenyben megállta a helyét. — És a kultúra? — A táncosoportról már szólt Gyuszí. Én megemlíteném még a Thália Színpad vendégszereplését. Ezeket a színház! előadásokat, i- gaz, azelőtt Is megnéztük. Tudod, most nyakig vagyunk a munkában, de ha befejezőik az aratás, és lesz egy .szusszanásnyi idö-nk, kul­turális munkánkról is lesz mit ír­ni. Az Irodahelyiségből kimegyünk az udvarra. Majdán Gyuszlt, az e- gylk pöfögő traktor nyergéből szó­lítom le. Gyuszi még jófoormán meg sem melegedett a szövetke­zetben, hiszen alig dolgozik itt három napja. Az idén érettségi­zett mezőgazdasági szakiskolában. — Mit ígértek, amikor idekerül­tél? — Mit ígértek volna? Csak azt, hogy dolgozni kell! De jöttem én örömmel, ígéret nélkül is. A ba­rátaim elmooűdták, hogy megala­kult a SZISZ és már másképpen van a „jéerdékben“. — Te is belépsz közéjük? — Persze, én sem leszek kü­lönc. Ami nekik fontos, az ne­kem sem lehet közömbös, és hát megszoktam én már a szetvezetí munkát. Tagja voltam az iskolá­ban is az Ifjúsági szervezetlek. Voltaképpen egy természetes fo­lyamat indult meg a csécsi szö­vetkezetben. hiszen az efszek mellett egyie-másra alakulnak ez ifjúsági szervezetek. Igaz, a mi e setUnkbe-n a tartalom, a dolgok mikéntje jóval másahb, mint a- szokTányos — eredményesebb, ha­tékonyabb. Vagy egyszerűen ilyenek a csé- csiek? Zolezer János foto: szerző GRAFIKÁK A TUNDRÁK VIDÉKÉRŐL Kis nép a jak-ut nép, lélekszáma alig félmillió. .A Szovjetunió északkeleti részének tajgás, tundrás vidé­kén, a Léna folyó mentén élnek, mégpedig eléggé mostoha természeti viszonyok között. Az év nyolc hó­napja alatt olyan nagy hidegek dúlnak errefelé, hogy amikor néhány hónapra ^-k'ÖsZ-imt' a nyár, akkor Is csak a talaj felszínén enged fél a fagy. Ez a kis au­tonóm köütársaság mégsem' szegény, erdőiben sok az értékes prémes állat, a coboly, a hermelin és a róka, hegyeiben pedig aranyat tiá-nyásznak. Kultúrájával sem marad el a Szovjetunió többi autonóm köztársasága mögött. A képzőművészetet különösképfien kedvelik a ja-ku- tok. Sikereiket ml sem jellemezhetné jobban, mlnt- ho-gy alkotásaik nemcsak a Szovjetunió, hanem a kül-' ors^gok na-gyohb tárlataira is eljutnak, jó példa erre két államdijas művészük, Muhalov Afanszlj Petro- vics és Vaszlljev Valerian Romanovics, akik az NDK Intergrafika nevű nagy nemzetközi grafikai kiállításán részesültek különös elismerésbe. Kívülük még hét ja- kút grafikus, Ivanov Vlagyimir Davldovics, Karamzin Vlagyimir Szemenovlcs, Kovalevszki Oleg Mihejovícs,' Maccsaszinov Iván Alekszejevlcs, Parnylkov Vaszllij Szemenovics, Sziveev Ela] Szemenovlcs és Saposnyi- kov Jefin MlhájloVics kjildte most el prágai kiállításuk után Szlovákia fővárosába alkotásait. A kiállított mintegy 60 grafikát, linoleummetszelct, litográfiát és karcot a Gorkij utca 15 szám alatti föld­szinti teremben tekinthetjük meg. E többségükben ma is élő művőszekie jellemző, hogy általában két forrás ihlet-te őket meg: a jakut nép ősi művészete és a felszabadulás utáni élet vál­tozásai. Kiemelkedő példa erre Kairamazín Vlagyimir Szemenovics „Jakutföldl eposz“ című több lapból álló ciklusa, ellentétként pedig Muhalov Afanszlj Petro- vlcs egy mai villanymüvet ábrázoló linómetszete. Különösen megragadja a tárlat látogatóit a művé­szek hagyományos stlUzációja. Merítsék bár témáikat az ősi népi hagyományokból vagy a szocializmus em­ber és életet átformáló változásaiból, mindig úgy áb­rázolnak, hogy mondanivalójuk mindenki előtt érthető marad. Kivétel talán Maccsaszinov és Muhalov néhány litográfiája, ám műveik többségében ők is tartózkod­nak az elvont ábrázolástól. Különösen Szlvcev: Mesék című sorozatára; Muhalov: Pol-gárhábo-rű Jakutföldem ciklusára, ö, fiam című Un oleum metsaetére; Ivanov portréira és ,Tél című metszetére hívjuk fel a tárlat látogatóinak a figyelmét, mert ezek a művek tolmé- cso-lják legmOvésziebben a jakut nép hagyományait és a jelen kor változásait. ■ A nagy művészi élményt nyújtó tárlatot július 27-lg tekintheti meg a közönség, ( (neninaiiB) i A CKM hírei LEGVONZÓBB A SZOVJETUNIÓ Nyakig vagyunk a nyárban, és a türelmetlenebbek valahol a tenger partján élvezik már a szabadság örömeit. A SZISZ If­júsági Utazási Irodájában (CKM) arról értesültünk, hogy a külföldi utak közel 90 szá­zalékát már eladták. Legna­gyobb az érdeklődés a Szovjet­unió iránt. A szervezeti cso­portok pedig a Szovjetunióba, az NDK-ba, Lengyelországba és Magyarországra irányuló rövid tartalmú kirándulásokat kedve­lik. Azok, akik eddig tétováztak, haladéktalanul keressék fel a CKM bármely kirendeltségét, még válogathatnak á külföldi nyaralások és kirándulások kö­zött. TELT HAZ A TATRABAN A CKM Hor. Smokovec-t ]u- niorhoteljában az év elejétől telt ház van. Nataia Fedorová tájékoztatása szerint a szálloda 183 ágya augusztus végéig fog talt. A hazat fiatalok mellett leggyakrabban szovjet, NDK beli, lengyel, magyar és jugo szláv kirándulók keresik tat a Juniorhotelt. A vendégek itt él­vezhetik a jó hegyi levegőt, a kellemes környezetet, éit ifjú­ságunk képviselőivel is talál kozhatnak, hogy jobban megis­merjék egymást. Az ifjúsági szálló konyhájá­ról Is híres. A jó ellátásról |án Komiüák szakácakollektfvája gondoskodik, amely a közel­múltban győzött a CKM Junior­hotelek szakácsversenyében.-MEGHÍVÁS. ÉSZ.AK-CSEHORSZ.4GBA Kellemes pihenést ajánl a „cseh Svájcnak“ nevezett £- azak-Csehországban a CKM Os- ti nad Labem-i kirendeltsége. A magas sziklafalak és mély sza­kadékok csodálatos képet nyúj­tanak. Az egyik lehetőség Hfensko,. Elhelyezés a KlepáC-szállóhan. Egyheti üdülés ára 125;440 ko­rona. Srbská Kamenicán (deőí- ní járás) egyhetes üdülés a Ro­mánca üdulőházban 340 koro­nába kerül. Az árban csónak­használat dija is benne van. Srbská Kamenicán az idény ok­tóber 5-ig tart. ChomutOT mel­lett a Kamencovo-tó Európa e gyik egyetlen timsó tartalmú éde.svize. Az egyheti, gyégyke zelésnek is beillő iidiilés ára 340—360 korona. A CKM lovag­lótábora Dstl nad Labem mel­lett Bfeznón van. Egyheti üdü­lés ára az öt egyórás lovaglás­sal együtt 575.— korona. Bővebb felvilágosítást a CKM Ostl nad Labent-i kirendeltsége ad. Cím: CKM SZM 400 00 Ostl nad Labem, Hrnőíi'Ská 22, tele fon 27S—92, V. P. GYŰJTÖGETÜNK Gt/ermekkarombem ' egyetlen gyógyszert ismertem; az aszpirint. E csodaszer volt minden bajnak, jájdalomnak a csülapítófa, de még ez sem volt mindig kéznél. Más gyógyszer viszont nem is >gen a- kadt a házaknál, legfeljebb az év­századok óta bevált gyógyfüvek. Kern sokat költöttünk gyógy­szerre, és orvoshoz se igen men­tünk. Nem igyekeztünk magunkat kiíratni a munkából sem, mert nem volt táppénz. Ma má$ a helyzet, de nehogy azt higgyék, visszasírom azokat az Időket.' Igaz, ma is keveset Űzetünk ki gyógyszerre, annál gyakrabban megyünk orvoshoz, .őzóta persze az orvosi és gyógyszerellátás in­gyenes. Elég gyakran áíkozzúk is, szerencsére n^m fog rajta az á- tok. Időközben rájöttünk, hogy van közérzetünk, vérnyomásunk, piros és. fehér vérsejtjeink, rnlg- rénünk, allergiánk és egyéb nya­valyánk. Éppen ezért särün meg­látogatjuk az orvost. Megismertük orvosainkat, ók bennünket. Sokszor fel sém áll az asztaltól, csak megirfa a recep­tet. Megbízik bennünk vagy nem ér rá, mert a váróterem tele zúgo­lódó emberekkel. Megbeszéli ve­lünk, hogy milyen gyógyszert lát­nánk jónak, mert mi már jól is­merjük a gyógyszereket, ha törté­netesen nem is tudjuk helyesen kimondani - a nevüket. Minél drá­gább, annál jobb, ha külföldi, ak­kor még jobb. Felíratunk magunk­nak négy-ötfajta jóféle orvossá­got, hazavisszük és betesszük a többi gyógyszer közé. Alkalomad- íán felíratunk még valamit, majd amikor már végképp nem tudjuk, melyik gyógyszer mire való a lel­tár a gyógyszerek megsemmisíté­sével végződik. Van, aki módszeresen, céltuda­tosan gyűjti a gyógyszert, mint más a bélyeget vagy a gyufacím­két. Mit számít, hogy a gyógysze­rek előállítása vagy beszerzése milliókba kerül a társadalomnak?! Nekünk ingyen van, és kész. Gaz­dag ez az ország, telik ilyesmire. Ha azonban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kívánnánk, ha va­lamiből hiány van. akkor zúgoló­dunk. Nem tudom, mennyi gyógyszer fogy hazánkban, de meggyőződé­sem, hogy jó, ha a kiválton gyógyszereknek a fele teljesíti e- redeti küldetését, a másik .fele el­fekvő készlet a házipattkákban. [PJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom