Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

1? M á r h a m o n cl ja Vítézslav Mácha, született 1948. április 6-án, az Ostrava melletti Krmelínben. Foglalko­zása: üzemi karbantartó. Az Ostrava! Gépészeti Szalíközép- Iskola esti tagozatának diák­ja. Krmelínben lakik, felesége Jana szintén onnan származik; kisfia, Vítézslav hároméves. Legnagyobb sportslkerel: a kö- ' töttfogású birkózás 74 kg-os súlycsoportjában sokszoros csehszlovák Ifjúsági, junior és felnőtt-bajnok, Európa-hajnoki ezüst és bronzérmes olimpiai bajnok (1972) és világbajnok (1974). Kedvenc időtöltése: postagalamb-tenyésztés. Legkö­zelebbi célja: sikeresen szere­pelni a montreali olimpián. XXX Egy személyes színezetű em­lékkel kezdeném. Jó tíz esztendeje, amikor fa­lusi levelezőként próbálgattam egyes jszerintem! nagy fontos­ságú Ipoiyság-környékí esemé­nyekről rendszeresen tudósíta­ni, el sem hittem volna, hogy ilyen könnyen meigsmerkedem egy világhírű sportolóval. A csehszlovák kötöttfogású egyéni birkózóbajnokságon tör­tént. Az ostravai Bánik birkó- zótermében hosszában elhelye­zett padok egyikén kuporog­tam, s figyeltem, hogyan gyúr­ják egymást a fiúk. Egyszer csak mellém ült valaki, mert éppen ott volt csak üres hely. Mácha volt az, a csehszlovák birkozósport legnagyobb alakja, az akkor újdonsült olimpiai bajnok, München hőse. Mi mást kívánhat az újságí­ró? Mondom neki, ez és ez va­gyok, és megkérdem beszélget­hetnénk-e egy kicsií. Hát per­sze mondja, de miről. Elsősor­ban a sportról meg mindenféle másról. Jó, mondja, most elug­rom a szőnyegre, mivel itt a következő forduló a súlycso­portomban, lebirkózom a mécs­esét, és jövök. Nagyszerű, gon­dolom, egy meccs a bírkózó- éknál háromszor három perc, tehát a menetek közötti pihe­nőkkel meg egy kis kifújással esetleg zuhannyal körülbelül negyedóra. Legalább előkészí­tek egy pár kérdést, hogy még­is legyen valami támpontom. Félszemmel azért oda-odaka- csingattam a szőnyeg felé ... A kérdésekből persze, nem lett semmi. Mácha tizenhét másod­perc alatt nyert. Kétvállra fek­tette ellenfelét. De azért be­szélgettünk. Ennek pontosan három éve. Azóta elég sokszor találkoztam vele a hazai bajnokságokon kí­vül jelentősebb külföldi esemé­nyeken, Európa- és világbaj­nokságokon is. Katowicében, a nyugatnémet Ludwigshafenben, Leningrádban. Láthattam öt ün­nepeli győztesként, amikor mindenki „Slávekje“ volt, de elkeseredett vesztesként is, a- mtkor több „baráttól“ csak el­néző vállveregetésre futotta, sőt olyan is akadt, aki meg sem ismerte. Így nyílt alkal­mam feljegyezni a véleményét killönböző dolgokról. Hadd í- dézzek fel most ezekből a be­szélgetésekből néhány részletet, majdhogynem vakon választva, ahogy mondani szokás: „a tel­jesség igénye nélkül.“ Mindahány ember egy hatal­mas mozaik, szokta mondogat­ni egy barátom. Egyetértek ve­le. A kedves olvasó meg b.to nyára mindkettőnkkel abban, hogy néhány mozaikkockából lehetetlenség teljes képet al­kotni egy emberről. De hát nem is ez a célom. Csupán egy kissé emberközelbe hozni Má- chát, a birkózót. Es persze az embert. A KEZDET ÉS A FOLYTATÁS „Néha eszembe jut, hogy az egész sportolói pályafutásomat tulajdonképpen a véletlennek köszönhetem. Habár, ki tudja? Kiskoromtól fogva ugyanis ö- rökké csak játszottam, mozog­tam, legtermészetesebb életele- memnek vettem. A mai eszem­mel úgy mondanám — sportol­tam. Ha csak alkalmunk nyílt rá, a barátaimmal úgyszólván napokon át fociztunk, kézllab- dáztunk szülőfalum, az Ostrava melletti Krmelln rétéin meg Is­kolaudvarán. Bokszolni is szok­tunk, birkózni is, szalmán, fü­vén. Nem tudom, megfigyelted- e, hogy 8 vidéki gyerekek ren­geteget birkóznak. A birkózás ugyanis a legtermészetesebb, legkézenfekvőbb mód és eszköz annak megállapítására: ki az e­rösebb, ez pedig gyermekszem- mel nézve igen lényeges tény. Sajnos, ezt a gyerekkori lendü­letet. sportágunk egyelőre nem tudatos, inkább spontán szere- tetét még nem eléggé használ­juk ki a fiatal birkózók, ver- seiíjízők toborzására. Visszatér­ve a témára: már az alapisko­lában mindenféle sportágban versenyeztem, persze csak is­kolai szinten, de sakkban pél­dául területi l>ajnok is lettem. Tizennégy éves koromban ke­rült kezembe n Sport ábécéje című könyv. Eszerint kezdtünk a barátaimmal gyakorolni. Én az atlétikát és a birkózást vá­lasztottam. Az első fogásokat a faluvégi réteken próbáltuk ki. Ez még amolyan gyerekes dolog volt csak, de mindmáig meg vagyok arról győződve, hogy igen jó, nem is annyira fizikai, mint inkább lelki alapot nyújtott a további munkához. Igaz .is, a véletlennel kezd­tem ... Az úgy volt, hogy az apám, aki darukezelö a vitko- vicei VZKG-űzemben, látva a sport iránti kitartó érdeklődé­semet, úgy tizenhárom éve ho­zott nekem jegyet az Ostrava — Katowice birkózómérkőzésre. Megnéztem, és Igen tetszett. Az egyik bátrabb barátommal a meccs után odamerészkedtünk az ostravai edzőhöz s megkér­deztük, eljárhanánk-e mi is bir­kózni. Megengedte. Néhány hó­nap után felfigyelt rám Kamii Odehnal vezetn edző, aki mind­MÄCHA (a szerző felv.) máig is a mesterem, és akinek rengeteget köszönhetek. Rend­szeres, izzasztó munkára fo­gott. Akkor kezdtem csak rá­jönni, mi Is az igazi birkózás... Azt hiszem, ezzel tulajdonkép­pen úgy van az ember, mint egy szakmával. Araikor már kezdi megismerni a csínját-bín- ját, hajlamos azt hinni, hogy ö ebben a legkitűnőbb. Aztán mi­nél több tudást, tapasztalatot szerez, egyre inkább tudatosít­ja, milyen keveset is tud. Ez viszont az egészséges, ambició­zus embert további makacs, céltudatos tanulásra ösztökéli. Hát én is úgy voltara. És ez az egészséges hiányérzet, ez a szakmai tudásszomj a sportban mindmáig elkísért. Addig jó, míg tart. Addig még a jövő em­bere vagyok“. LENGYELEK. M.AGY.AROK, GÖRÖGÖK hiszen nálunk az üzemben, meg Ostrava egész vidékén sok a lengyel nemzetiségű lakos, sőt akadnak görögök is — például klubtársam, az 52 kg-os több­szörös csehszlovák bajnok, Kos- tas Lagorjikas — és magyarok, de németek is. En ebben a kör­nyezetben soha semmiféle szár­mazásból adód konfliktust, né­zeteltérést nem tapasztaltam, Bs nem sokat adok az olyan begyepesedett nézetekre sem, hogy ennek vagy annak a nem­zetnek a fia eleve ilyen meg olyan. Utóvégre is, embere vá­logatja. Nálunk a bányában, öntödében, ugyanúgy, mint a sportban, a szorgalom, az egye­nes jellem, a szakmai tudás és a kitartás a fontos. Szerintem csak ezekkel a tulajdonság ok­kal rendelkező emberek juthat­nak könnyen közös nevezőre. Ilyen embernek ismertem e- gylk legjobb ifjúkori barátomat, Hakszer Tibort, a Galánta mel­letti Jelkáról. 0 az, aik erről a témáról elsősorban az eszembe jut. Együtt ihaskodtunk Ostra- ván. Amikor először lehozták az edzőterembe, én már pár hónapja birkóztam. No, Slávek, mondta Odehnal edző, kipró­báljuk az új fiút. En lettem az ellenfele. Mindjárt észrevettem, hogy rosszul beszél csehül, de a szőnyegen remekül helytállt. Már talán fél éve is elmúlt, hogy együtt bírkózgattunk, de az edző még mindig nem iga­zoltatta le Tibort. Egyszer ed­zés után elébe álltam és meg­kérdeztem, mi lesz Tiborral. Odehnalnak nem igen tetszett a dolog. Azt mondta: „]o, Ti­boré, ja z tebe udélám borce, a ty mi za tyden odejdeS.“ Az­tán elrendeződött a dolog. Ti­bi később sok értékes pontot szerzett csapatunknak. Ma már 27 éves, a bratislavai Dunaj- plavba versenyzője, és szabad­fogásban a 62 kg-ban tpvaly csehszlovák bajnok lett.“ HAZASZERETET „Egyesek ezt a szót túl fenn- költnek, sőt a mai világban va­lahogy elavultnak tartják. Pe­dig, most, amikor a két világ- rendszer szinte nap nap után találkozik az élet különböző te­rületein, éppen most telítődik meg a hazaszeretet és a haza- .fisdg fogalma mély tartalom­mal. Ha azt mondom, hogy mi sportolók is egy-egy győzel­münkkel, sikerünkkel hazánk jeljettségéről teszünk bizonysá­got, és egyúttal így köszönjük meg azt az egyre nagyvona­lúbb és hatékonyabb segítséget, amelyben részesültünk, akkor talán frázisként hat. De nem az. Ezt mi nehézatléták tudjuk a legjobban. A birkózás, súly­emelés örökké a „szegény“ sportágak közé tartozóit. És ma? Válogatott szinten egyen­rangú a többivel... Különben is, olyan érzések ezek, amelye­ket nehéz szavakba önteni. At kell élni. Mikor tudatosítom legjobban, hogy csehszlovák válogatott, egy ország képvise­lője vagyok? Hát, mint talán mindenki, ott fenni, a győzel­mi emelvényen. De van még egy érdekes dolog. Amikor egy- egy nagy külföldi verseny u- tán hazajövök, és másnap a fa­lu melletti ismerős erdei ösvé­nyeken végzem az elmaradha­tatlan .futóedzésemet, le-lepil- lantok a falura, és ugyanaz az érzés kerít hatalmába. Minden házat, kaput, fát, bokrot is­merek. Lám, itt kezdtem, itt ál­modoztam gyerekfejjel a világ­hírről, és mindez, valamennyi álmom megvalósult. Nekem, az egyszerű észak-morvaországi, falust gyerekneki Ez az érzés ad önbizalmat, ez ösztönöz ar­ra, hogy tovább tökéletesítsem magamat. Ebből merítek erőt a további munkához. Még * miincheoi olimpia alöu szerettem volna veled találkoz­ni, azután, hogy a silágbajook- ságon úgy szereztél aranyermrt. ahogy eddig nagyon kevesen: mindenkit tussal verve. \/. ér­dekelt. hogyan lehet .„virtuózán" birkózni. Először elmegyek az edzésedre, határoztam el. hogy egy kicsit belepillantsak sporl:i­yVki halottaiból feltániaflotti H[6[DK!i CSABA vetni azért. liosrv hirkózhus^alc s/onvedte.m. ;ad mulielytitkaiba. He az inter- niép. Eleinte igyelvezlein a leg- vállam. hét júból valahogy mégsem lett serami. Jött Münelieii, az oUm­leszaKarlt az egyik lielyon sérült meg npróbb lehetőséget is kihasznál- a meflencém. me{xre|)erll a IióIv.t- ni a mozgásra. I s/:ással kezdtem, gom. heszakadf a fejem, ampii- piai bajnokság. Majd most, s/.áii- Lubiekolással. fürdéssel, pár nié- lálni akarták a lábam, ilt hétig tara el magam, majd most végre megléteiével. I'él eszte.ndóii életveszélyben, f-s sikerűit rlér­felkereslek. Néhány nappal bn- át úsztam, a végén már három- ni — mindezek mán —, hogy új- dapesli utazásom előtt súlyosan- négy kilométert nap<»iita. ú* búi birkózzak, méghozzá saját tóbalesctet szenvedtél. Lleinte az nagyon sokai segített. To- súlycsoporloml>aiJ. A fngyas/.lá'* életedért aggódtunk, később a- kozatosaii megkezdhetiem ezután után jól ment a . birkózá’i. de zért, hogy ne légy’ mindvégig erősíló edzésekrl. súlyt emel- nem akartam agyonli.tjsznini ma­rokkant. Nem bagj^ad magad, terű. megerósödleni. tin Műn- gain, éreztem, hogy a szer\eze- visszatértél. Közénk, élók közé, rhenben a <S2 kitogramninsok tömnek pihenésre vau s/üU>ége. és a birkozószönyegre is. t-z lesz súlycsoportjában bírkózlaiii. a Tartottam bál egy kis szünetel, a téma! — ujjongott bennem az balesetem után oUiatáruzlam. elrepültem Dél-Amerikába. ültél újságíró,^ ez lesz a cikksorozat! hogy a törölt csfuilokal erősebb a nővérem és az apám. Január lalán tízezrek merítenek majd izmokkal veszem körül, hátba az végétől a válogatott kerettel ké- hitet példádból, talán tízezreket a megoldás, rjérteiii a ki- szültem. Sikerüli eljutnom a buzdítasz arra. hogy élni szép es lencven kilót. I!I7'1 ős/élol a Va- minszki világbajnokságra. Kerné- élni jó, Tavasszal. a Madách sasban, klubomban ed/etlem már. nyen dolgoztam, úgy éreztem, r- Színház egyik előadása előtti egy f-^Ieinie csak hukfencekel hány- lég jól felkészülleni. <ől. a/ erőn- idösebb asszonnyal láttalak a tani. a gyerekekkel hancúroztaui. létein talán már a legjobb %oll ruhatárnál. — Az édesanyám — már akkor is éreztem. Iiogv az egé'^z ine.zőnvbeii. A ver^env­mondtad, és megígérted, hogy lelassultam. A súlytöbblet lebe- zés. a birkózá'^ liiánvzoll még. szívesen rendelkezésemre állsz a leilenné tette. Iiogy abban a stí- Előtte kiegyeztem volna a ne­közeíjövőben. Mikor végre feike- Injában birkózzak tovább, amely gyedik hellyel is. de oM. ah( l\­reshettelek volna a Jégszínház- ^ legjellomzőbb volt: a vir- színen már bosszantott egy ki­ban, megbetegedtél. Azt lii- íjióz és nem az erőbirkózásban. esi! ez az eredboény. mert a ko­sara, megfázott^ mondta a por- ^légsem lesz hál jó a nagyobb zeinben volt a világh:ljm>k^ág. tás néni. és az intei’jú terve füst- súlycsoport, jöttem rá. és elha- -\em panaszkodom, és nem ma- be ment ^ megint. IjegkÖzelebb, lároztam. hogy lefogyok. Nche- gyarázgatom. mi történt, de tény. majd legközelebb, biztattam ma- ment. Nyolcvaunyolcig még hogy a világbajnokság előili li­gám, és boldog voltam, araikor ftljmoMam valahogy, de tovább tolsó bélen lázas beteg \oltani, a meghallottam, hogy a minszki nem. Novemberben rendeztek az rajt elolt egy o.appal eltöri egy világbajnokságon negyedik lettel! országos csapatbajnokságot. Szer- bordám, {így birkóztam végig . Szepesi Gyöi^y barátomat kér- még 87 kilói nyomtam. El- a lehető Íegross/Jibb sorsolást tem meg, készítse elő a beszélgc- haiámztam, hogy szombatra fogta m ki. és Saziirciikn ellen tést decemher folyamán Budapes- nyolcvaiiciey Szmnh.ilon ine^károsiloimk a bírák. .Mlii'/U len. A világhírű riporter segít- délben, a mérlegen pontosan eny- azonban mcgkcnicnyílelt. Kihalá­segemre sietett. nyunitam. Senki nem érlelte, roztam. hogy még lelkoehhcn — Csaba mindennap a sport- l,oj;yan sikeriilbctett. Kívánrsi készülök az olimpiára, és niin- csamok új birkozőlCTinében eclz voltam az akaralorőnire. Xem deal megteszek azért, hogy Míin- r^gel kilenc és déli óra kö- nem iltam. kétszer edzet- eben után Montrealban is nyer­*°Ti- 1 ■ DJ napnnla. és jártam a gözlir. jek. .4 sporl. a birkózás s/á­Ttlindultam hat Budjjpesti-e. „lellem“ nagvon jólesell iiioinra gv-ermekkori álmaim he­hogy v^re találkozzak veled: fél ' . . ■ nagyon magainnak. .4 klinikai halálból lel jesíilésél jelenli. Az nri osok­tizenegy után pár perccel értem vissza. Iniszonhél kisebb- n.ik és a sportnak köszönbeteiii, a birkozóterembe. — Csaba ebben a percben fe­jezte be a munkát — moiulla Giirics György szakvezető. — .4 válogatott keret tagjait két cso­portba osztottuk, Csaba az elsőbe Iserült. Elkeseredtem, de az ed­ződ, sajnos, a nevét nem jegyez­tem meg. készségesen segíteit. Megadta otthoni telefonszámodat. És kezdődött a hajsza. Halszo- ri próbálkozás után — külön kö- szönelem fejezem ki türelmes é- desanyádnak — végre te vetted fel a kagylót. — Négytől edzés­re megyek a Vasasba, próbáljuk meg telefonon. — Reodben — egyeztem bele örömmel —. pró­báljuk meg telefonon. Flegedíi« Csaba, beszélj! — Amikor a balesel min el­hagytam a kórházat, elhatároz­tam. hogy nem adom fel a har­cot, megpróbálok mindent elkrt­nagyobh miitélet végezlek raj­iam: a balesetnél számos törést hogy másodszor kaptam lefietösé- get az életre. R.'itla György Hegedűs Csaba súlyos balesete után, likőr még súlyfölöslege Major felvétele A foci reneszánsza A nemzetiségi kisebbségeket MAJOR LAJOS hazánk szerves részének érzem, a bratislavai Sport munkatársa a. .é'.-v/ Is látnák a Slovan — Derby County, a csehszlovák — magyar, a csehszlovák — angol, az Inter Lelkes futballrajongó vagyok, hány akkori világklasszis. Alig “ Athén mérkőzéseiket, és és balhátvéd a világ legamatő- tizenhét éves koromban Leleszen rebb csapatában, a csehszlovákiai eltörték a térdem, és labdarúgó- a tévé jovoitano.. magyar üjságtrók válogatottiában, pályafutásomnak befellegzett. Így Nyugodtan beszélhetünk a foci Megboldogult egyetemista ko csak a gondviselés a megmonrtha- reneszánszáról, romban nem hagytam ki egyetlen tója, ki veszett el bentiem. Csu- Bukarestben járva megnéztem a valamirevaló llgameccset vagy pán az vigasztal, hogy egy lap- Dinamó — Real Madrid BEK-mér- nemzetközl találkozót sem. Diák- ra ma többen fizetnek eló, mint közést. Hogy mit müveit az örök- társaimmal együtt a CH-t, a mai ahányan egy labdarúgó-mérkőzés- ifiü Amancio, azt szavakban ne- Inter elődjét buzditottuk. Az a re elmennek, héz kifejezni! Mellesleg eszembe szólásmondás Járta rólunk — fő- Rajongásom a labdarúgásért jutott, mit kezdtem volna vele, leg a Slovan berkeiben —, hogy ezután sem szűnt meg, csak ho- ha valakinek netalán eszébe ju- az egyetemisták és a főiskolások vatovább, mind keserűbb szájíz- hXt volna lekötni a Reált a cseh­azért járnak * CH-ra, mert a zel 'távoztam a mérkőzésekről, szlovákiai magyar újságírók válo­mérközés napján a Mladá Gardá- Nyilván nemcsak én. Hogy mivé gatottja ellenfeléül, ban (a Mladá Garda főiskolai In- fajult a foci, e csodálatos, sem- Ismét vannak csillagok, mint ternátus Bratlslavábati — a szer- mihez sem hasonlítható ]áték?l Masn^. Ondru.?. Nyilasi, Pintér, zö megj.) Ingyen osztják a gu- Ügy éreztem, becsaptak. Mint- Keegan, a Reálból például a szá- lyáslevest. ha egyszeriben mindenki elfelej- munkra még egyelőre Ismeretlen A gulyásleves természetesan ki- tett volna focizni. Mintha egy- de Bosque ‘ és mások. Amanciót talált história. A meccsekre a- szeriben mindenki csak mímelné látva pedig újfent meggyőződtem zért jártunk, mert akkoriban még ezt a játékot. Olyan mesterkélt- arról, hogy még a kor .sem aka- olyan lutballlsták csillogtatták tu- nek tűnt az utóbbi évek hazai, dály, ha szív Is van hozzá, dásukat, mint Kacsányl, Scherer, a magyar vagy egész Európa láb- Mert a futball olyan, mint a Molnár Pali, Bubentik és mások, darúgása, mint egy rossz krimi, verkli. Ezt Is szívből kell te- Valamikor erről álmodoztam — amelyről az ember már előre kérni“, és melyik srác nem álmodozik tudja, hogy ml lesz a vége. Legalább olyan lelke.sedéssel, erről? hogy én le olyan nagy .Az Idén azonban saját szemem mint ml, a csehszlovákiai ma- futballista leszek, mint Puskás mel láttam néhány mérkőzést, a- gyár újságíró válogatott 'ag ai. öcsi, Kocsis, Boz.slk, vagy az 1- mely megdobogtatta szőrös szúr- És akkor nincs ve'^zve ez a 'e- mént említettek, 4e még jó né- kolószívemet. Lehet, hogy önök nyűgöző Játék. Palágyi Lajoe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom