Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

ÄT äi ífjásés 6 A FERDE TORONYTÖL CSEJTÉIG V ivát, Benyovszky! — ol­vashatták a szlovák, és olvashatják a magyar té­vénézők hétről hétre a képer­nyőn a film címét S legyenek bál elégedettek vágj' elégedet­lenek a filmmel, egyben meg­egyezik a nézeteik: szeretnének még többet tudni a kalandos életű grófról. Mi az igazság? — kérdik az emberek. Kétszáz év távlatából már nem mindig érhetőek utol meg­nyugtatóan az események, de azért ha mást nem, néhány morzsánjdt össze lehet szedni a levéltárakban s a mai Vrbo- vén is. Sőt, talán az is érdekes, ha a városról, régi s mai lakóinak életéről ínmk. Fél évvel ezelőtt jártam itt, s megragadott, hogy akárcsak Pizzának, Vrbovénak is meg­van a maga ferde tornya. Valamikor nagyon sok geren­csér élt a városban, s az anya­got a mélyebben fekvő rétegek­ből bányászták. Ezek az üregek és folyosók megmaradtak, s mind a mai napig meg találni őket a város alatt. Ezért van 'az, hogy nagyobb esőzéskor, földmunkák alkalmával megre­pedezik vagy éppenséggel el is süllyed egy-egy ház. A torony is a régi gerencsé­reknek köszönheti hazai „híres­ségét“. Az idősebbek úgy tud­ják: a város lakói ezekbe az ű- regekbe rejtőztek a portyázó tö­rökök elől. Sőt, mesélték, hogy a torony alatti folyosón — ál­lítólag — tizenöt kilométerre, egész Csejte váráig is el lehet jutnL ^ BENYOVSZKYTÖL ADAMECIG T ehát itt, a trnavai járás­nak ebben a kis, ötezer- -kétszáz lelket számláló városkájában született Mada­gaszkár ampanszakabénje, azaz: királya. A Jókai Mór által angolból magyarra fordított emlékiratok előtt lévő, Benyovszky feljegy­zései alapján készült „életirat“ így kezdődik: „Benyovszky Mó­ric magyar és lengyel gróf, szü­letett 1741-ben a Nyitra me­gyei Verbován, családja ősi bir­tokán.“ Nos, ezzel egy kis baj ban. Rudo Brtán szlovák iroda­lomtörténész ugyanis átnézte az egyes hazai, bécsi, lengyelor­szági és hannoveri levéltárak Benyovszkyra vonatkozó irata­it, s mindjárt a születési évről megállapította, hogy téves. Az irodalomtörténész „Benyovszky Móric kettős arca című nemrég m^jelent írásában erről így vé­lekedik: „Az anyakönyvek a- lapján— megállapítottam, hogy Benyovszky Móric nem 1741- -ben született, mint ahogy azt a visszaemlékezéseiben állítja. Vagy ő, vagy esetleg emlékira­tainak kiadói tévedtek (Az MDCCXLVI évszámból kieshe­tett például az V-ös), vagy az is meglehet, hogy maga a gróf akarta magát öregbíteni, hiszen különben aligha hitték volna neki el, hogy részt vett azok­ban a harcokban, amelyek va­lójában 9—11 éves korában ját­szódtak le.“ Érdekes, amit Brtán a gróf származásáról mond: „Anyja u- tán azokból a túróci-treboszto- vai Revayak családjából szár­mazott, akik rekatolizálásuk ju­talmaként gazdag feleségeket és birtokokat, valamint bárói titu­•■Mt kftaOMA. Sül, ao­hao JáiMik ba • kOniyúkről ii^ I « ipaiitanBlói cSiMl •> kadnäk olyanok is, adok meas- szehbőrl jönnek, iHetve pénte­kenként meuzebbr« indnlaak. De hová — kérdezem tőlük, a- nükor végre beérem őket. — Galántáora, MalAifkovóni (Taksonyba), TeiedBrovóm (Pe­redre), Sládkoviéovóra (Diótzeg- re) — válaszolja Slosazár Má­ria, Varga ErasÍHie^ Variló Er­zsébet és Bodnár Éva anélkni, hogy leállnának. Megértem őket, péntek dél­után lévén Piestanyn, Leopol- dovon vagy Tmaván keresztül még hosszú az út hazáig. — Én még hétközben ledol­goztam azt a két órát, ameny- nyivel korábban eljöttem, mert különben csak valamikor tizen­egy felé érnék haza —» mondja még magyarázatképpen Slosszár Mária, a gyár harmadéves ipa­ritanulója. Mivel nincs más vá­lasztásom, elkisérem őket majd­lusokat kaptak, a Beckó, vala- ját is, aki Vrbovéról származik, A mai vrbovéiak onkéntele­mint Csejte környékén éltek, Adamecnek hívják. Az em- nül is keresik a szereplők ere- gpjjj Salán a Trikota­Móric anyai nagyapja Baltazár bér téröl-fordul a városban, s delét, s így gyanítanak, hogy Bevay és' anym'nagyanyja pe- máris találkozik néhánnyel kö- ^ Irónak'vaü'mi harcosa lé- munkásai Hfor n rtrtvs/znvi C9ái'ma>vAeii nA> Tnlillr IzAtAl't s zr&iarsfKaTz &Irs IvT orsKahlrvlr . hetett a városban élő Machelok lesznek. között, s ezért bár a névből 0­Mchdt t^mtett, mégiscsak MAD.4GASZKÄR0N AT HAZA bosszút állt az ellenem. A vá­roska lakói és maguk a Mache­lok is csak nevetnek ezeu. O lováknl már meghalt — újságolja a fiam a ^ szlovák verzió hefeie­dig a pozsonyi származású né- zülük. met „nobilis“ Schloszberg Te­rézia volt. így arra az ered­ményre jutottam, hogy Móric családjában esetleg ha horvát, szlovák és német, de sem ma­gyar, sem pedig lengyel vér nem fordult elő. Maga Móric soha nem is élt magyar vidé­ken. Gyermekkorában a szlovák szülővárosában, a Pőstyén mel­letti Verbón élt Itt két-három, inkább Pest vármegyei és Re- vay, mint Benyovszky család örökségéből származó kastélyuk ''C volt ... Keresztapja Ocskay Mi­hály nagybátyja, Bevay Teré­zia bárónő férje volt—“ Eddig tehát az idézet. Van benne ellentmondás, de engem H nem az izgatott, hanem inkább az, hogy valójában mi is talál­ható még ma Vrbovén, és ho­gyan is élnek ma a városka la­kói. No, nem Benyovszkykat ke­restem — esetleg a két-három ősi birtok vagy kúria egyikét- -másikát, 8 azt meg is talál­tam. Vrbové város főterének e- ■ . * • j , « Krciuicuuuuuza- , ,, , .. __,__________is. Az mdexben harminc- ._______________________.f"*: _. ha egyáltalán vág-yodott uaza­bSves nemesi kúriájtak Í s:^ilcncvenötig csak fi,kel- í«?“”’ homlokzatán tábla jeli, hogy Iáképpen a gyenéekeit - ka- ^ 'T közülük sem él mar senki a va­____bovéi polffárnak, aki szuit« el­Éf/.4 Benyovszky Móric OCSKAYAK most hogy ment a film, még „ i,^f^je­M u M x" f - rése után, és élvezettel ecseteli- Machel, Machel! Ti aztan ^ jelenetet, akárcsak Ni­ipizán megéritek a pénzeteket, „tolson, iki a Londonban 1789. ^ ilyesmire IS kepesek volta- 7.^^ megjelent em­** ' M™**” ? 1 ' 1 1 lékiratok első angol kiadásának . r^t “".-u ''f előszavában leírja, hogyan is tatok! - tiltakoztak azok de ^ Benyovszky élete: hiába, gyorsan letorkolták oké : ^ hajót hatvan főnyi ... T ** n ’ 1 ' embeiTel küldött ki, akik a gró­lonbcn miért hagyatok volna ^3..^ el olyan gyorsan azt az. 0-t a nev-e e o . dezett sáncot rakott, s ebben várta az ellen jövetelét két eu­rópaival és harminc bennszü­löttel. A feketék az els5 lövé­seknél kereket oldottak. Be- muuxif; jiyovszkv jobb mellét áavúgo- Kuiwi^^. - tm'or találta, a mellvédre rogyott, nomze i izo ag ghoanau üstökénél fogva elhur­colták, 8 hol pár perc múlva DERŰ ÉS BORÜ E ddig tehát a tréfa. Az é- let viszont nem mindig ilyen könnyed, benyitok a nemzeti anyaköny^’’i hivatalába, egy asz* szony sírdogál az anyaköny\'- i. i» 4* tu» i i- jii Af* .*> 1 r j meghalt. Nicholson meg meg­-vezetononéL Miért? — kezdeni, • ® • r* ' o i amikor távozik. 1*8?“= yEz « vege Benyovszky I lyen régi verbói család _ ..i‘ gróf kalandjainak és életének“, lehetett az Ocskay család éő'o» a ® gy mez- jg^át bármennyire vágyódott is is. Az indexben Lrminc- » By«™;kgo^oza- \igy6dM haza­itt ebben a házban született 1741-ben (tehát tévesen választ. bovä polgárnak, aki szbitcn el­jutott MadagasiÁáira, akáresak te^e) Madagaszkár tíalya. A már nincs lakója. At utol- összeszalad itt a jó, szlovák nyelvű táblán kivúi ., i. , ^ , •Am » ra««» U — A 1 Az I A- u'u 1 80, akire meg emieke2mek a mai “ rossz is. még két, nemet és heber nyel- \ c , T • iuieioii , xi, , J«, pom a í 1.- rosban. AU meg ugyan a düle- ^ ^ ___ ____, leuun- jgj^félben lévő Ocskay-kúria, Az anyakönyvve^öi hivató Benyovszky. Ezt az embert Stefan Motye­u ir-i- u ............I-.. 1 hívják, s a városban úgy vű’tábla található a ház4n. >»oss™ életű volt, s Különben a mai Újszülöttek ismerik, mint az idősebbet, mert Hogy miről szólnak, a lakók Kilcaicven- neve ^ nem a vrbovéi an^- ttvüle él itt míg tgy másik közül nem tudja senki, s eddig t“»^n »mJt meg. Ne^m könyvbe k^ hanem a pieä- gtefan Motyíka is. nekem sem sikerült megáUapi- Amikor mindezt megtudom, ^ . o I- nemesi letere békességben,nyu- aszonyok is az oltani kunikan __. ... , godtan élhette le m^adék üe- hozzák világ«, gyermeküket. ««mifezeto^ izgalomba jovök. Egykor magyar nyelvű tabla . i *j •• n ^ ^ i « mán« kérdem: is hirdette a kalandos életű »í anyak^yv-vezeto- _ hatnék vele, gróf vélt szülőhelyet, de való- nagybácsija, kája, a házasságkötések, elhalá- ”'>8^ hol jában az is és a fentebbi is jogtalanul bitorolja holv'ét * bejuttatta a vasúthoz, ahol lozások körül ngyanis meglehe- szülö- i* maradt, s így volt nyug- tősen sok imivaló akad. Az ál­— Egyszerű — mondják —, nem messze a Benyovszky-ház­mert Benyovs^y Móric szM^^ díja, nem kellett a régi dicső- lám segíti a fiatalokat, és tisz- íől van egy kis, alig észreve- za va a ,. ® ^ ségből élnie. tességgel bocsátja el a távozó- betö kocsma. Biztosan ott van. otL a^n a tájon, ahol ma a , . n kát, így aztán jönnek a fiata- ™ert minden szövetkezet kertészete van. rla iiaiaima, aki az utolso Öcs* , » i? .. i i. a hn« ArlAoéiIni szántáskor az eke olykor fcay után megvette a r^adozó - De® ho^an ismerem fel? mert minden délelőtt ott szo­türelmetlenkcdem tovább. szövetkezet kertészete van. Ha llalama, aki az utolsó Öcs- ***^jÍ*°**íu* szántáskor az eke olykor mé- fcay után megvette a rogyadozó »»oz^­lyebbre szalad, még ma is ki- kúriát, és gyümölcsfelvásárlót *’ * í* ***J- ®“yy''®* fordít egy-egy követ, téglát. nyitott a házban, elcsodálkozott ren j^mo ja sze ^-pj oj > j ; jmj kitölti a szükséges iratokat, — tgvszerft — mondják is­Liinyi maradt tehat azegyko- azon, hogy mai szemmel ném^e, , ■ ■ • » , v_- 1 .. • -. x í ri kúriából. Ezenkívül m^ta- nulyim «idénye« » volt egy ?,’?■'? *«^':®*'**' “ eseménnyel mtt ^yit, H szemb^ az lálható még a latin nyelvű a- neiiesi k^. A rengeteg 1^, aitóvid, bent egfazen a falnál nyakönyvi bejegyzés, amelyet elértéktelenedő családi ereklye A. halotti anyakönyv vezetése min«^. iUról ismeri tel, Bratislavában az Állami levél- szétszóródott. A fiúk, akik vé- “em a legmegnyugtatóbb hogy két dwi vorM bor meg tárban őriznek, s amelyet a gigkntatták a padlást, öreg, tevékenység, de azért béke van “j b xj““® a bu^^ó kutatók piros ceruzával rozsdás kardokra meg más ef- * szobában, csak olyankor ne- Sy ^ ^ ® húztak alá, hogy ne fceUjen so- félékre bukkantak, s viadalra héz az anyakönyvi'ezetőnek, meselm, s belek^dett, atóor káig keresni. Eszerint tehát hívták ki egymást ott heljdien. »»valy volt, amikor az a annyian lesznek körülötte, hogy Matheus Mauricius Michaál Egy-két kard nyomban eltörött, megrázó négyes tragédia felka- “ég «z asztalát sem látja meg. Franciskus Stephanus Benyov- így aztán már nem őrá az vart» a varost. Nem tudom, És valóban, az idősebb Ste- szky 1746. szeptember 20-án egykori nagy család emlékét cmlékeznek-e az esemtoyre az fan MotyÉka, a jtartizán, ahogy született. Apja Illustrissimus semmi más, mint a dűledező olvasóink? Az apa előbb vég- a városban hívják, ott ül a Dominus Colonellus Samuel Be- kúria, meg a temetőben néhány zeW^ a három gyermekével, majd törzsasztalánál, előtte a kétdecis nyovszky, anyja Rosa Baro Re- sírkő. Az egjdk sír fölött egy P®*hg magával... ^ pohár a maradék vörösborai, vay. No és a fent említett ke- szép szecessziós stílusban ké- “ Nem volt könnyű! Bár s ott a kávéscsésze is. Nincs resztszülők. szült fehér márvány sírkő áU nem vrbovéi származásúak vol- egyedül, Eudovit Gloss idős, Az anyakönyv tehát nincs Ocskay Blanka nevével. 1881- '““h ''őg«” itt laktak, és ősz hajú barátja és harcostársa már Vrbovén, viszont a városi ben született, s századunk ki- jől _ ismertük okét. Vagy egy a Szlovák Nemzeti Felkelés e- nemzeti bizottság anyakönyvi lencedik évében temették, fia- hétig is megtartott, amíg beír- gyik helyi szervezője meg egy hivatalában található az 1700- talon, akárcsak Lentulay An- t®“ ® “őgy nei-et a könyvbe.- fiatal ül még az aszalnál. .Aki 1863 között írt anyakönyv n- nát tóbb készült indexe, t ez leg­alább annyira beszédes, mint maga az anyakőnjrv. A jegjrzék tanúsága szerint összesen tíz Benyovszky-utód született itt az évek folyamán, tehát nem voltak tősgyökeres vrbovéiak. A LENTULAYAK ÉS OMACHELOK Lentulayafc sem voltak sokan, mindössze né­HOVA SZAL.ADT0K, LÁNYOK? útba igazított, egyáltalán nem túlzott, amikor azt mondta, hogy itt tóálom a ma hetven­két éves, nyugdíjas Stefan Mo­D e térjünk más vizekre, tyekát, aki valóban járt Mada- hiszeii a nagyvilági zaj- gaszkáron. tói kissé távolabb élővá- Minden délelőtt, tíz óra után ____ —-o.____ _______. hányszor fordul elő ne- roskának is megi’aunak a maga j^qj e!)j>p a kis kocsmába, és gyorsan ki is haltak vagy vük az anyakönyvben. Egy Ka- hétköraapjai, s ez,^ bár hozzá- megissza a maga kávéját, két­elkerültek a városból, akárcsak telin nevezetű például íAS— irtózik a szüle^ és a halál is, g^er két deci vörös borát, s az- hősünk is. Viszont tősgyökeres —27 között élt, s még fiatalab- inkább a munkáé. yjj, ggy körül jicdig elbal­vrbovéi családok a Mego, Kléo, ban hunyt el, mint a regény- A legjobb helyzetben persze lag a Trikota-gyár üzemi étter- Sabo, Madzo, Lagoric, Ni£nán- ben, illetve a filmben szereplő a Sabók, Kleók, Magók, Orvin* mébe, hogy megebédeljen, majd sky, Adamec és mások. A Be- Anna. 0 és tisztes apja, bárva- szkyk. Kabátok, Adamecok hazamegy, olvasgat egy kicsit, nyovszkyakkal ellentétben az lós személyek is lehettek, vala- leány leszármazottai vannak. ■ este ismét leül a szokásos Adamecek még ma is sűrűn mint Omachel az egyéként u- Nekik ugyanis a város férfiúé- helyére a kis kocsmába, hogy lakják a várost. Nem véletlen gyancsak vrbovéi születésű író, pével ellentétben nem kell na- megint megigya a maga kávé­hát, hogy az utolsó évek egyik Niinánsky költött alakjai. De ponta utazni. Az 1944-ben ala- ját és kétszer két deci vörös leghíresebb, körülrajongott és hát azért volt Író, hogy szabad- pitott gyár mai utóda, a Trikó- borát. Sohasem többel! Senki szidott csehszlovák labdarúgó- jáni engedje fantáriáját! ta kötöttárugyár több mint két- sem látta még berúgva, leré­A vrbovéi ferde torony Foto: .Németh •zegedve, még ha a régi bará­tok rendelik is az újabb kél deciket, ó megköszöni, s vissza­küldi. — Még Franciaországban, Marokkóbüi és Madagaszkáron szoktam meg ezt a kétszer két deci vörös bort. Azóta mindig csak ezt, és mindig csak eny- nyit — mondja, s valóban int a kocsmárosnak, hogy nem ké­ri, vigye vissza. A kucsmáros már tudja, 1 harmadnap rendelés nélkül hoz­za, mert hiszen többször is elő- fordnl, hogy tartalékolnia kell a barátok kedveskedését. Kü­lönben Stefan Motj-cku nincs rászorulva, de nem b ezért ké­rik neki. Jó nyugdija van. Franciaországból is kap még valamit negj’edcvenként. de hál a barátság... Törzsasztala viszont több a szokásos kocsmai asztalnál. Rendszerint itt találkoznak a régi harcostársak, a felkelés résztvevői. Gloss elvlars is így került az asztalhoz. Az embe­rek bejönnek a környék falvai- ból, a hegyi tanyák, a partizá­nok egykori búvóhelyeiről, be- -benéznek Motycfca partizóntár- sukhoz, váltanak egy-két szót. s aztán mennek dolgukra. És az út idáig valóban Ma­dagaszkáron keresztül vezetett A törzsasztal tuLíjdonosa vala­mikor a harmincas évek elején bitj'ja segédlete mellett Fran­ciaországban jiróbálkozott mun­kához jutni. Ez sikerült b ne­ki. s egy párizsi gyárban dol­gozott amikor az egyik gyári ismerőse megkérdezte tőle, nem lenne-e kedve vele tartani az idegenlégióba, ö ráállt s nem­sokára már Marokkóhan is volt. Később. 1936-ban mint altisz­tet vezényelték ál Madagaszkár­ra a bennszülöttek kiképzésére. Mindaddig nem sokat tudott Madagaszkárról és magáról Be- nyovszkyról sem, csak amikor a tisztje mesélt róla, rémiéit fel előtte, hogy ő már valamit hal­lott a grófról, s emlékezett az egykori táblára b. így tehát ki­derült, hogy nemcsak ugyanab­ból a „Monarchiából“ valók, hanem hogy egyazon város szü­löttei is. — Csupán annj"! volt a kü­lönbség — mondogatja azóta is tréfásan —, hogy ő gróf és ki­rály volt, én pedig munkásfiú, akiből végül is őrmester lett. őrmester, de azért jó volt — teszi még hozzá. ■A vörös bort, b ott szokta meg. Kedves ragaszkodó, jó lelkű nép lakja a szigetet, s jó szívvel emlékeznek Benyov­szkyra. Egy utcát b elneveztek róla. 8 ő maga nemcsak járt rajta, hanem állt a szobra előtt b. „Osztrák-magyar polgár, Be- nyovszJiy Móric, Madagaszkár királj’a“ — hirderi a talpazat felirata. Amikor kitöri a második vi- Lígháboni, az idegenlégió tag­jai jelentkezliettek eurójiai szol­gálatra. Stefan Molyíka jelent­kezett is. Alig érkeztek meg Eu­rópába, máris bevetették ökot, s végül Vcrdounnál német fog­ságba esett. A fogságból sike­rült megszöknie, s idehaza a- zonnal felvette a kapcsolatot Gloss elvtárssal, a helyi forra­dalmi mozgalom egyik szerve­zőjével, aztán pedig mint a Jermacb partizánegység tagja harcolt a németek ellen, azaz végleg hazaérkezett, s ma nj-u- godtan, békében éli az életét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom