Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-02 / 49. szám
»• Itif. X CSILLAGKÖZELBEN Kép: archív A he'gyek alján még ragyog a nap. Hofszü ősz dédelgeti'a tájat és lakóit. Az öreg tornai (Turfla^ n/Bodvou-i) vár mögött már e-' züst zúzmarát csilingelnek a fák. Csodálatosan szép, félelmetes, zord vidék ez. Elfárad az ember lába. jobban dobog a szíve, míg a közel tíz kilométeres kaptatöii feljut a faluba. A neve is jellemző: Falucska (HaCavaj. Tlzenogynéhány kilométerre H búzatermő, kultúrát ismerő, értő és szerető-táj- tői. Más világ ez. Mondák, balladák, verítékes élet tanyája. Nagyon üldözött, kitagadott, menekülő emberek telepedtek itt le. Igen régi település, a XIII. századbeli krónikák már megemlitik, mégsem olyan kis falu ez a Falucska. Még ma is több mint hétszáz lakost számlál, .A felszabadulás előtt jóval több, mintegy ezer lakosa volt. Ma már megszűnt a félelem, s egyre többen húzódnak le a hegyek közül a világosabb, melegebb vidékre, ahol télen is látni a napot. Magától adódik a kérdés: Miből élnek itt az emberek? A fenyvesek susogva bólongat- nak, s megadják a, választ. Erdei emberek, favágók otthona ez. Régebben szénégetéssel is sokan foglalkoztak. Ma márki- halt mesterség ez. csak az t- dősebbek emlékeznek még rá. akik a nyomor miatt már 6-7 éves korukban kezdtek ismerkedni a szakmával. A közelmúlt éveiben Cseh- és Morvaországban vágták a fát, aprították, készítették elő a vegyipar számára. Ma már közelebb is találnak munkalehetőséget. Kemény, nehéz járású emberek. Hajlott háttal járnak a betonjárdán, megismerni őket szögletes mozgásukról, hangos beszédükről. Szervezetük megszokta követeli az i tall. Asszonyaik végzik a férfimunkát. míg a férfiak a mór va erdők fáival birkóznak. Érdekes és értékes emberek élnek a kis ahlakú házikókban. Nagyon nehéz volna hitele sen bizonyítani eredetüket. .A nevek támpontul szolgálnak, s a mondák világa szebbé varé zsolja múltjukat. Nyelvük sa- játoságo.san szláv, de a marti ni szlovák vagy a Preáov kör nyéki ruszin nehezen érti meg őket. Évszázados szokásaik még ma is élnek. Temetési é- nekük, halottsiratójuk még ma sem került magnószalagra, pedig a huszadik század levegője már ide is behatolt. Villanyuk van, rádió minden házban, az erősítő felépítésével a tv-ké- szülékek száma is rohamosan nőtt. Eddig nagyon nehezek voltak itt a vételi viszonyok, a légkör erősen befolyásolta. A hagyomány szerint a tatárjárás után annyi lakosa volt a falunak, akár egy alföldi köz ségnek. A történelem gyakori vihara gondoskodott róla, hogy ne néptelenedjék cl a falu. A- mikor a „nagymajtényi síkon letörött a zászló“, s a fejedelem idegen országban keresett menedéket, a szétvert kuruc sereg színe-java is bujdosóvá lett. .A monda szerint nagyon sokun találtak menedéket ■ Falucskán is. A falu lakói ma Is görögkeletiek, pravoszlávok. .Állítólag volt egy Hodermar- szky nevezetű papjuk, aki sok bujdosónak kölcsönözte a nevét. Ma Is sok az ilyen nevű ember a faluban. De élnek itt Magyar és Kuruez nevű családok is. Lehet valami Igazság a kuruclegendábau. Abban az időben ismeretlennek a falut megközelíteni istenkfsétés volt, s ha feljutott is egy szakasz katona vagy pandúr, vagy nem talált otthon senkit, vagy nem tért vissza többé... Üt ide nem vezetett. A századforduló idején is csak gyalogösvényen lehetett feljutni. Az egy út telénél van egy Ilid, ma Is űrdög- híd a neve. Ettől feljebb sziklába vájt negyven-ötven centi méteres széles ösvény vezetett. Egyik oldalon sziklafal, a másikon huszonöt méter mély szakadék. A szikla talán ma Is láthatók azok a vaskarikák, a- melyekbe a fel és lefelé igyek vők kapaszkodtak, hogy meg- meneküljenok a biztos haláltól. Gyakorlott hegymászónak ts becsületére válhatott felkapaszkodni az ösvényen, pedig az itteni asszonyok naponta megtették ezt az utat harminc-negyven kilós batyuval a hátukon. Tornára vagy a sokkal messzebb fekvő Mecenzéf- re (Medzevre) jártak bevásárolni. 1911-ben elkészüli az út a faluba. Ökrösszekérrel is lehetett közlekedni rajta. Megnyílt a kapu a világ felé, és meggyorsult a falu eddig szinte ta pin thatatlan osztály tagozódása. Élesebben az eddiginél két réteg, a gazdák és a zsellérek rétege alákult ki. Akinek volt egy kis földecskéjn vagy rétje, még a zsellérek közé, az ö körrel, szekérrel rendelkezíS már a gazdák sorába tartozott. Megmosolyogni való kül'jnbség ma már, akkor nagy szó volt! .Az út megépültévol még csak mélyültek a vagyoni különbségek. Akinek ökre, szekere volt, erdeje is volt. Kitermelte a fát, felpakolta a síkon szokatlanul hosszú szekérre, és vitte eladni a fában szegényebb vidékre búzáért, üszőért. Bab, kukorica sosem érett is Ite, a rozs is nehezen. Fő termék a burgonya, vagy ahogy ők nevezik a „grufu“. Torna vidékének lakossága ma is „grulyának“ hívja a krumplit. A technika jóvoltából sokat fejlődött a falu, de a természettel így is nehéz harcot kell vívni. Sokan a magasan fekvő földecskékre ma is a hátukon „korcosban“ hordják a trágyát, így hozzák le a krumplit, zabot (ezt ma is sokan kézzel csépelik), szénát a tehénkének, mert tehenet még most is tartanak. A faluba vezető üt már veszélytelen. Egy-két évvel e<ze- lőtt még nyáron Is kevés sofőr vállalkozott rá, hogy nekivágjon kocsijával. Gyakoriak voltak a 70-80 fokos emelkedők, s ez bizony nem gyerekjáték. A hnb-nek volt egy traktora, kis utánfutóval, ez szállította a lisztet, friss kenyeret, cukrot meg mindent, amire a lakosságnak szüksége volt. Bár az útviszonyok javultak, mégsem adnak ki ma már é- pltkezésl engedélyt. Eddig a fő építőanyag a fa volt. Faházak sorakoznak egymás mellett, felett és alatt. Eléjük magas, hátsó részük nagyon alacsony, s szelíden támaszkodik a hegy oldalának. Veszélyes vidék. Gyakori a sziklaomlás. Több évvei ezelőtt egy több tonna súlyú sziklatömb zuhant az egyik házra. Szerencsére senki sem volt otthon. Gyönyörű helyen fekszik Falucska, melynek régi, hitelesen tel nem tárt múltja van, de van jelene is, és az építkezési tilalom «©llenöre talán jövője is. A boton toronyházak lakói most kezdik felfedezni a természet szépségét, romantikáját, a tiszta levegőt. Koälce város lakói egyre inkább gyakrabban látogatnak ide, s az ö- reg faházak gazdát cserélnek. Lehet, hogy rövid időn belül Falucska üdülőteleppé alakul? Ügy indul. Az alapterülotet a gazda ízlése (és pénze] szerint átépítheti nyaralóvá. (61 választottak, akik pihenni, felfrissülni akarnak; azok. akik itt születtek, itt nőttek fel, ragaszkodnak ehhez a vidékhez, szeretik minden ínostohaságá- val. Fecsó *Pál Képek: Szalacsy József Játszani mindenki szeret. A gyerekek, főképpen a felnőttek meg azért, mert a fá- ték nem fár felelősséggel, kísérletezhetnek kedvükre, minden következmény, vagy felelősségre vonás nélkül. Érdekes, hogy ritkán megy nekik jól a fáték. Hiába, a szerencse lefizetheletlen... Egy igaz történet tavalyi dátummal: A fenyőfa mellett villany- vasút: rengeteg sínnel, váltóval, alagúttal, jelzőlámpával, mozdonnyal, uagónokkal, A- puka és kisfia a szoba közepén hasal, és önfeledten játszik. Anyuka vacsorázni hiú fa a társaságot, de apuka engedettem „Csak egyetek, én majd később bekapok valamit...“ mondja, és touábh játszik. A kisfiú elálmosodik, magához vonja a fenyőfa a- latt árván üldögélő mackót. A feleség szól — Fiam, a gyereket le kellene fektetni.. — Hát fektesd... — hangzik apuka válasza, de közben szemét le nem veszt a vll- lanyoasútróL Szeretünk játszani. Hazánk csaknem 15 milliónyi lakosú bői hárorrunllllöan játékot kapnak ajándékba karácsony ra, nem mindegy, hogy milyen játékot. Ez a megállapításunk egy kísérlet eredményén alapszik. Főszereplője három óvodás: Andrea, Péter és Ivan. Bratislava két játéküzletébe látogattunk velük, a Steiner utcaiba és a Lenin- grádi utcaiba — Gyerekek, most kiválaszthatjátok azt a játékot, a- mely nektek a legkedvesebb. A Steiner utcai játéküzletben önkiszolgáló rendszer van, a fiatal pénztárosnök és elárusUónök kedvesek, meg engedik, hogy a gyerekek hozzányúljanak flj, sőt lee meljék Jlf a ktállUott játékokat, ami máskülönben tilos. PETI megáll az első polcnál, amelyben dobozokban épitőjá- téknk. és számára ismetlea rendeltetésű színes műanyag micsodácskák vannak. Szándékosan, vagy véletlenül borit- fa-e kt két doboz tartalmát, nem tudni. Mindent otthagy, és továbbmegy. Szórakozottan nézi a plüssállatkákat, de nem nyúl utánuk. Az utolsó polcokon vannak a legolcsóbb játékok, onnan levesz egy hétköronás lendkerekes autót. Letérdel, beindítja, berreg, dudál, szirénázik... ö az autó, a duda, a motor és az utas is egy személyben. Amikor már kifizettük a lendkerekest. el- jútyeredett. — Ha pisilni megyek, Zolika biztosan el fogja rontani az új autómat... — Majd vigyázol rá, jó? — Azt nem lehet, mert ö átharapja az autó kerekét. Ofabb keserves sírás, mindaddig, míg nem vettünk még egy lendkerekest, pirosat, Zolikának, a kisűccsének. ANDREA nem törődve a bevásárlókosarakkal, egy honfoglaló méltóságával bemászott a mackók közé, ölébe vett egy hatalmasat, babusgatta, simogatta. A többi játék nem érdekelte. Itt jegyzem meg, hogy Andrea elvált szülök gyermeke. Rengeteg játéka van, hiszen a két szülő szinte tüUlcltálfa egymást a játékvásárlásban. A kislány azonban mellőzött minden drága és érdekes játékot, és a legklasszikusabb játékszert választotta, azt, amely szív- béli örömet szerez, szeretetet, ragaszkodást vált ki. Az ilyen játékokon „tanul meg“ a gye rek szeretni. IVAN válogatott a legtovább, miközben állandóan motyogott: ilyen már van. i- lyenem ts... Először egy számomra is ismeretlen küldetésü dobozi tett b kosarába, majd kivette, és egy sakkal állított a pénztárhoz. — Én ezt a sakkot szeretném megoásúroln- Apu a múltkor megjegyezte, hogy í deje lenne megKinulnnm sak- kozni. Játéka rszágba n Iván ötéves, rendkívül talpraesett gyerek, úgyszólván mindenben túltesz osztálytér- saln. Olvas, úszni jár, és há rom nyelvet is beszél. Választása ezért nem is lepett meg. Csak úgy magamban tettem jel a kérdést: Gyerek-e még az ötéves Iván, vagy, máris hatalmába kerítette a mai kor, és ezzel ^ akarata ellenére véget vetélt gyerekkorának? Ml lesz vele később, ha véletlenül kettest, vagy ne adj Isten hármast visz haza az iskolából? Ss milyen korig lesz képes ez a gyerek kieiégítent szülei túlzott követelményeit? A másik üzletben, a Lenin- grádi utcában a gyerekeknek nem tetszett. Nem bámész kodhattak, mert vagy öt ki- szolgálónö röpködött szünet nélkül a pult mögött. Tessék mit parancsolnak? Ebben az üzletben még a hagyományos módon — a vevő a pult e- lőtt, az elárusilónö a pult mögött — árulnak. A gyerekeknek ez ugyan nem tetszett, de a későbbiekből kivilágllg, hogy ennek a megoldásnak is vannak előnyei. — Mit tud ajánlani egy ötéves kislánynak karácsonyra? — kérdeztem, és aki válaszolt, később tudtam meg, hogy maga az üzlet vezetö/e Freda Zwiebelouá, — Milyen árban? — Lényegtelen. — Legyen a játék tanulsá gos vagy passzív? Legyen az társasjáték, vagy csak egy gyereknek szánjaf jó lenne, ha azt is meg mondaná, hogy fából, műanyagból vagy vászonból, rongyból készült játékra gondol-e... A meglepetésről alig bírtam megszólalni,' és esküszöm, hogy a körülöttem állók is életük első készséges kiszolgálását élték át. Csak makogtam: — A kislánynak van otthon még egy kétéves kisöccse ts. — Vele is számolni kell, mert ö inkább csak rombol és tör, míg az idősebb már é- pltent akar. Tessék. Figyelje, amit mutatok. Fából: építőkockák, és a kézügyességet fejlesztő feljűzős fáték, rongyból: igénytelen varródoboz, tompa élű ollóval, különböző nagyságú és népviseletű rongybabák-, műanyagból: épltőfátékok, dobókockás társasjátékok, taposóautók, a testedzést, sportolást segítő eszközök... A szülőknek mindig gond a megfelelő fáték kiválasztása, és bizony nincs mindig kéznél egy olyan nagyszerű szakember, mint Zwlebová eivtársnö. Mellettem egy 40 év körüli bácsi így kért játékotr — A legdrágább autót legyen , szíves.. — 312 korona. — Biztosan nincs ennél drágább? — Nálunk nincs. Egy házzal odébb, a Molotechnában próbálkozzék! A bácsit nem érdekelte, hogy mit „tud“ az üzlet legdrágább autója, ki sem próbálta. Kifizette az árát, a számlát gondosan összehajtó- gáttá, és beletette a dobozba. A játék ára azonban az e- gész üzletben feltűnést keltett. Még azután Is, amikor az egyik elárusilónö elmondta, hogy import cikkről volt szó. A bratlslaval játéküzletek különben teie vannak szebbnél szebb áruval. Sok az olcsó, ötletes, újszerű fáték. Találkoztunk NDK gyártmányú autócskákkal, magyar mozdonyokkal, lengyel műanyag ál latkákkal és más import játékokkal. Van miből válogatni, csak nehéz. Safnos, sokan még mindig csak karácsonyra, legfeljebb születésnapra vásárolnak játékot. Pedig a játék annyi a gyereknek, mint a táplálék, Sjete nélkülözhetetlen tartozéka, szórakozási, Időtöltési eszköze. A gyerek fáték köbén tesz szert különféle ismeretekre, fejleszti mozgáskészségét, ü- gyességét, fáték közben erősödik. Alkot, kombinál, tehát szellemileg is fejlődik. Makarenko a következőket mondotta a játékről: „Az a gyermek, aki ma elmélyült en, kitartóan tud játszani, később elmélyülten kitartóan tud dolgozni ts.“ Mi még hozzátesszük, hogy a gyereket csak az olyan fá ték képes lekötni, amelynek az első piUajiattól kezdve b rül. Ezért nem mindegy, hogy \ milyen játékot talál majd a fenyőfa alatt. ZACSEK ERZSERET J
