Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-15 / 29. szám

HARC A HOLNAPI KENYÉRÉRT Na végrel Elszállnak a vlharfelliök, a tiszta mélykék ég­ből (orrún tűz a nap. Megtelnek a strandok, fürdőhelyek, a gabonaföldek. Talán most már teljes lendülettel megkezdődhet az ara­tás, a harc a hohiapl kenyérért. Fiatalok, Idősebbek fog­nak össze, hogy leküzdjék az Időjárás oikozta nehézsége­ket, megmentsenek minden menthető gabonasaemet. Ez a jelszó most mindenütt, így Nová Dedinkán (Dunaüjfalun) Is a szenei járásban, ahol már jüllus 4-én megkezdték az ara­tást, de sajnos a következő napokon közbeszólt az Időjárás. — Tavaly árpából 57,7 mótermázsa volt a hektárhozam — mondta Kiss László mérnök, a Nová DedInka-1 (dunaújfalul) és a turefil (zonctornyal) egyesített Haladás Efsz agronó- musa. — Az Idén a gyorsan és gyakran változó Időjárás tönkretette a termést. !gy árpából csak 40 métermá­zsa hektárhozamra számítunk, bűzáből viszont többet vá­runk, mint tavaly. Akkor csak 40 métermázsát takarítottunk be hektáronként. Idén legalább 42 métprmázsa lesz. 375 hektár búzát vetettünk, és ebből mintegy 50 hektár kísérle­ti vetés. Oj fajtákat próbálunk ki. Ez a vesszőparipám. Sze­retek újjal próbálkozni. Sajnos, nem mindig sikerül. Most például 18á hektár kaukázbúzát vetettünk, ez a fajta azon­ban la'ssan érik. Nagyon félünk, be ne j,süljön“. — Sajnos ez ellen ml semmit sem tehetünk — szólt köz­be Hajnik Antal, a helyi pártszervezet elnöke —, hét kom­bájnnal aratunk. Míg ezekről a dolgokról beszélgettünk, óriási port ka­varva, komótosan közeledtek a kombájnok. Kissé meglepőd­tem. amikor megláttam, hogy csupa fiatal ül a gépeken. Az átlagéletkoruk 23 év. Az Igazi meglepetés csak ezután jött. Szinte duzzogva szálltak le a kombájnokról a portól alig látható fiatalok. Aztán megmagyarázták, mtért ez a nagy Igyekezet. A kombájnosbrlgád tagjai közt ugyanis szo- elallsta versenyt hirdetett a szövetkezet vezetősége, a he­lyi pártszervezet és a SZISZ helyi szervezete. Végül a leg­fiatalabb kettős állt meg egy pillanatra beszélgetni. — Mindketten SZiSZ-tagok vagyunk — mondta Vlzy Lász­ló, a 19 éves kombájnos. — Minden bélen eljárunk a klub­ba. ahol falunk két zenekara szórakoztatja felváltva a tán- oolókat. — A szabad Idő különös dolog — folytatja a témát Vln- CZ8 Ferenc, tizennyolc éves segédkombájnos. — Ugyanis a gépek szeretete elvesz tőlem minden Időt. Tehát v^y foly­ton szabadidőm van, mert a gépek mellett töltöm szinte az egész napot, vagy egyáltalán nincs. Ha mégis van egy kis időnk, akkor focizunk, zenét hallgatunk, vagy a HESZ- lövöldébe járunk.“ — És mióta dolgoztok a szövetkezetben? — Én nem Itt dolgozom — mondta Laci —, e Soneci (szenei] Állami Gazdaságban vagyok gépjavító, és csak a szabadságom alatt jövök Ide segíteni a faluba. — Én a második nyaram töltöm Itt, és Itt Is akarok majd dolgozni. Tulajdonképpen már a szövetkezet tagja vagyok,' mert innen küldtek el a Szenei Mezőgazdasági Szaktanlnté- zetbe — fejezte be Feri. Többét már nem Is kérdeztem, mert láttam, hogy nagyon sietnek. Eséllyel Indulnak a szocialista versenyben, és nem skarom, hogy miattam maradjanak le. Tulajdonképpen Itt nem Is lehet veszíteni. Aki a kenyérért harcol a porban, a tűző napon, ha a szocialista versenyben az utolsó helyet szerzi Is meg, mégis csak nyertes lehet. Neszméri Sándur Sálról jobbra — Dnray jános. Kies Lászlé. Schultz jézsef, Hajnik Antal,. Ouray jénoa a seneci traktorállomás vozgető- ja. Schnitz Jözsof a gépcsoport vezetője Fotó: szerző Új iíjúság 3 HfV LIBEREC, VAR JABLONEC A llbereolok és a jablone- oíelt Igen }ó szomszéd »k. Ez persze természetes, hiszen a két város alig 20 kl- lométernylne feikszik egymástól. Van azontwn egy másik neve­zetességük Is, az, hogy mind­kettő tigyanazoin a napom nyit­ja és ugyanazon a napon zár­ja kiánítását. Idén július Iá­tól augusztus 3^1g tekintheti meg a nagyközönség a Jiberecl árumlntavásárt és a jablo-necí kiállítást. • Egy kis „formabontás“ azért mégis lesz: részint abban, hogy az árumtntavásár soha sem volt még annyira látványos és művészi színvonalú, mint most. •A jablonecl klá'Mítás pedig tar­talmilag közelebb került a 11- bereclhez. Idén ugyanis nem a híres bizsukban, hanem a gyermekeket körülvevő világ tárgyaiban gyönyöriködhetnek a játogatök. Lássuk csak, igaz-el? LIBERECI ÄRD1VIIVTAVÄSÄR “75 Kettős jubileumot üineik a U- bereciek. Huszadszor rendezik meg vásárukat, és felszabadu­lásunk 30. évfordulója a másik ünnepük. Ez utóbbit fejezi ki vásárunknak az a jelszava Is, hogy az 1945—1975 közötti har­minc esztendő egyenlő a béké­vel, a szabadsággal, a szocta- lizmussal — a mai élettel. Van azonban az árumUitavá- sárnak egyéb mondanivalója is. Ogy akarja jjemutatnl a diva­tot,. az öltözíködés fejlődését, hogy még jobban kidomborod­jék az ízlés és az esztétika fontossága. Emellett még szo­rosabb kapcsolatot akar terem­teni a termelők és a fogyasz­tók között. Vegyük a szebb, a művészibb jcülsöségeiket. Mtodjáirt a belé­péskor felfigyelhetünk erre. A hatalmas előtér a képzőművé­szet és egyéb művészet nyel­vén szól hozzánk. Fényképek, grafikák, kristálybetűkkel idé­zett versso'pok figyelmeztetnek arra, hogy az élet, az öröm és a szépség jegyében aiBkották ezt a iciáilltást. De haladjunk további A régi vásárterület minde­gyik pavilonja a leglátványo- sabltan mutatja be a textil, a ruhanemű és az egyéb divatké- szíüraények halmazát. És min­den pavilon egy-egy jelszó mű­vészi kiteljesedésében tárul e- lénk. A „B“ pavilon jelszava: A nő az élet és a szépség ihletője. Természetes tehát, hogy a lakáskultúra és az öl­tözködés birodalma ez a rész­leg. A teremtő ember és műve című „D“ pavilonban a cseh ipari szövetkezetek kézimun­káit tekinthetjük meg. A har­madik csamoik, az „E“ pavilon a Változik az idö, változik az élet mondás értelmében éksze­rekéi és kozmetikai cllíkeket tár a látogató elé. A színek, a forma és a képzelet a jelszava az ,,F" pavilonnak, gyapjú-, se­lyem- és egyéb anyagokban gyönyörködhetik itt a szeiö. I- gen látványos a Testvériség és együttműködés című „G“ pavi­lon Is, továbbá az Öröm és if­júság nevű „1“ kiállítási rész­leg. Az előbbiben úgy rakták össae a textllanyagokat, hogy egy vörös szalaggá folynak egybe a színek. Az utőbbi- ban kötőlpan termékeket lát­hatunk, amelyek mint színes virágok, egy nagy sKiizált zöld kertből bukkannak elő. Ugyan- osák érdekes a Sikerek tükre című „Z“ pavilon, Itt a díja­zott és legnagyobb sikert ara­tott mintatermékeket mutatják be. Ezekkel a jpavllonokkal azon- t«n nem ér véget a Mberecl vásár. Ojabb területtel, a Jlzer- sky-patak üde völgyével bőví­tették az Idén. A Lenln-sétány hídján át juthatunk el ide, s két pavilont, valamint egy sza­badtéri sport- és üdülési rész­leget tekinthetünk meg. .Az e- gylk pavilonban szőnyegeket és más lakástextilt állítottak ki, a másikban, az ,„A“ pavilonban a szebbnél szebb cipők és bőr- díszműáruk sorakoznak fel. E kiáWItásl részlegen a földszin­ten egyébként a bemutatott lábbelit és bőrdíszmű terméke­ket meg Is vásárolhatjuk. A vá­sártól különálló pavllonokhan egyéb termékekből - is válogat­hat a közönség. Még egy érde­kessége lesz ennek az új vá- sárterületnek: a Jizersky-patak- nél egy mólót építetek, ame­lyen szovjet, magyar^ lengyel és MDK-beli divatbemutatókat ren­deznek. lABLÜNEC ‘75 Ami«t már említettem, Jab- lonecben ugyancsak július 18- án nyitják meg a „Gyermeke­ket körülvevő világ tárgyai“ cí­mű kiállítást. Itt több mint 120 hazai nemzeti vállalat, kisipari termelőszövetkezet, valamint helyi kisüzem mutatja be ter­mékeit. A Szovjetunió gyermek­bútort, fénykéj>ezőgépeket, gyermekruházati cikkeket, Ijen- gyelország óvodai felszerelést, továbbá gyermeikkőrhézi kör- nyezet-terve^tet állít ki. Ma­gyarország pedig öt témakör­ben vonultatja fel világhírű gyártmányait. Ugyancsak részt vesz a kiáliftáson az NDK is, melynek képviselői óvodai fel­szereléseket és különböző di­daktikai játékokat sorakoztat­nak fel. Említsünk meg azonban né­hány hazai gyermekclkket is. .A pflbnaml Hamiro n. v. tex- tlljátékokat, a prágai Vyvo] braöek játéktervező vállalat ál­latokat, öltöcstethető figurákat és tlxtllbabákait állít ki. Érdek­lődést keltenek továbbá a kü­lönböző gyerfnekbútorok, gyer­mek- és tanulószobák. Külön részleg mutatja be a gyermek­ruházat fejlődését, valamint a- zokat a tárgyakat és sportcik­keket, amelyek a gyermek sza­bad Idejének legmegfelelőbb kihasználásáTa szolgálnak. Két játszótéri felszerelést is megte- kinthetünk, éspedig a prágai já- téktervező vállalat körhintáját, valamint a bratislaval BUkoviC mérnök tervei szerint 'készült műanyag csúszkálót. Láthatunk továbbá óvodai és bölcsödebú- rorokat, tanszereket, és bemu­tatják a legújabb típusú gyer­mekkocsikat. Nem csalódik te­hát egyetlen olyan látogató sem, aiírf felkeresi a jablonecl nemzetközi kiállítást. ö, Apropó, „felkeresi“! A llbereei árumlntavásárra és a jabloiíéc! kiállításra a CE- DOK révén Is ellátogathatunk. Nemcsak belépőjegyeket és la­kást biztosit az utazási h'oda, hanem egyéb szórakozást is, színház- és hangversenyjegye­ket. Egyébként a litiereci áru- mintavásár rendezői Is gondos­kodnak a kikapcsolódásról. A vásár új területén, a Jizersky- patak völgvében népszerű éne­kesek, zenekarok és különböző zenei együttesek Is fellépnek. NEUIdANN lÁNOS Egy llbereei modell. Mejstfík felvétele a IGAZGYÖNGYÖK mikor íróaszialhoz Ültem, hogy pa­pírra vessem egy hét emlékeit, leg­csodálatosabb villanásait, tele vol­tam ötlettel, gondolattal. Mégis sok időbe telt, míg megszülettek az első mondatok. Vannak ugyanis dolgok, melyeket — ahogy mondani szokás — látni kell, melyeket sem tollal, sem a tévé képernyőjével nem lehet eléggé életszagúvá varázsolni. Az országos spartakiád prágai fináléja, mely hazánk fel­szabadításának 30. évfordulófa jegyében zajlott le, kétségkívül ezek közé tartozik. A magyar nyelv igen gazdag dicsérő jel­zőkben. Mégis ezúttal valamennyi kissé sziirk^ek, kopottnak tűnt. Csodálatos, gijö- nyörü, egyedülálló, nagyszerű, varázslatos, kitűnő, fantasztikus, tüneményes, pazar, el­ragadó, felejthetetlen stb., stb. Vajon me­lyik tükrözi leghívebben a spartakiád lég­körét, eseménysorozatát? Valamennyi e- gyüTtvéue, s azt hiszem, ezzel mindenki e- gyetért, aki ott volt a Moldva-parti főtfá- rosban, aki aktív résztvevője vagy nézője volt a hatalmas seregszemlének. Az ezertornyú Prága néhány napra a vi­lág legfiatalabb, legvidámabb fővárosává változott. A napszakok elmosódtak. Kora reggel, délben, vagy késő este egyformán ' lüktetett az élet a tereken, az utcákon. A véget nem érő tarka emberáradat csupán a főpróbák és bemutatók alatt lett ritkább. A hazai és külföldi újságírók — gyakran használták a szépség, fiatalság, optimizmus szavakat. Az optimizmusnak, jókedvnek és találékonyságnak nem volt határa., A vá­rosra váratlanul zúduló záporok sem hoz­ták zavarba a fiatalokat. A lányok levetet­ték cipőjüket és mezítláb lépkedtek tovább. . Senki sem ütközött meg ezen. A bemutató első napját jóformán elmosta az eső. Elmosta? Szakadt ugyan egész nap. de a kétszázezres stadion lelátói így is meg­teltek, s a fellépők tízezrei önmagukat fe­lülmúlva mutatták be gyakorlataikat. Az ember szinte érezte: a nézők és a torná­szok szíve egyszerre dobog. Sohasem felej­tem el például az iparjt tanulók virtusát, különösen a lányokét, akik sárosán, csap- lottan, de mosolyogva, jókedvűen végezték gyakorlataikat — mintha csak azt'mondták volna: zuhogj eső, zuhogj, rajtunk ugyan nem fogsz ki. A végén, arptkor piros-fehér trikójuk már egyszínűvé olvadt a sártól, le­vonultak, mosolyogva, boldogan integetve köszönték meg a tarka esernyösátor alól felzúgő tapsot. Akt nem volt ott, nem látta szemtől szembe a sáros, de jókedvű tizen­éveseket, nem hiszi el, de így igaz. Marat fülbemászó zenéjének záróakkordjai után is legszívesebben folytatták volna a gyakorla­tokat. Éva Bosáková, tornasportunk hajdani vllágnagysága is ezt a határtalan lelkese­dést. az öröm spontán megnyilvánulását e- melte ki. — összesen kilencszer láttam a teljes mű­sort, és még kilencszer végignézném. A legnagyobb hatással az Ipari tanulók és a katonák voltak rám. Még sok ismert művészt, sportolót, poli­tikust idézhetnénk, akik őszinte elragadta­tással nyilatkoztak. fBlöovskg plédául azt mondta: „A legnépszerűbb sportág, a fut­ball sem képes ilyen csodás légkört terem­teni.“ Kekem mégis egy ismeretien prágai férfi, Karel Kluch szaval vésődtek legin­kább emiéieezetembe: — Két hónappal ezelőtt olvastam egy in­terjút — mondotta —, melyben a sparta­kiád egyik rendezője így vallott: Tudom, ha megjelennek a fiatalok a strahoví pd- lyán, szemem Ismét körfnybe lábad. Bosz- szankodva tettem félre az újságot. Micso da túlzás. Miért kellene sírni, ha valaki tornázik? Akkor még nem értettem az ösz- szefüggést. Most már minden világos. A nők, méginkább a csöpp emberpalánták gya­korlatainál az én szemem sem maradt szá­raz. A sport aktádról szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül Prága lakóit sem, akiknek szívélyessége, segíteni akarása, önfeláldo­zása teljes összhangban volt e nagyszerű rendezvénnyel, a gyakorlatozók lelkesedé­sével. Elég__volt bizonytalanul körültekinte­ni, máris megkérdezték az idegent, mit ke­res, hová akar elfutni. Egy másik gyönyö­rű példája a szolidaritásnak: -amikor a tu­risták sátortáborát elárasztotta a víz, a la­kosok órák alatt „szétszedték" a gyereke­ket, s amíg szükség volt rá, fedelet, élel­met, második otthont nyújtottak nekik. Egy további szép tettről Ollös Zsuzsa, a nagy megyeri diákok tanítónője számolt be: , — A Pihenés és Kultúra Parkjában Nec- kát lépett föl, s lányaim nem akarták el­szalasztani a lehetőséget, hogy lássák öl, még annak az árán sem, hogy lemaradnak az ebédről. Elég volt azoríban egy telefon­hívás, és az ebédidőt három órára tolták ki. Ezek és ehhez hasonló, látszólag jelen­téktelen apróságok voltak elsősorban a spartakiádnak azok a gyöngyszemet, melye két sem a televízió, sem az újságok kom mentárjai nem adhattak elég hűen vissza. A külföldi vendégek közt jócskán akad­tak hazánk fial is, akik annak idején mun ka után vándoroltak a tengerentúlra. Ök is a legnagyobb elismeréssel és elragadtatás sál beszéltek erről a világon egyedülálló rendezvényről. A 71 éves FrantiSek Dité még 1923-ban hagyta el az országot. — Két évet dolgoztam erre az útra, és végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült eljönnöm, hiszen a tOmegfellépésekhez je- lefthetetlen emlékek fűznek. Annak idején én is részt vettem az első manini sparta- kiádon. Ogy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Marhavagonokban érkez­tünk, a puszta földön aludtunk, mégis ha­tártalan lelkesedéssel tornáztunk. Az a nap­sütéses vasárnap, akárcsak a mai nap, ö- rök emlék marad számomra. Sokat lehetne írni a barátság estéiről is, melyek napról napra telt ház előtt zajlot­tak fpedig a prágai sportcsarnok nem ki­csi, s a jegyek sem voltak éppen olcsónk), vagy a zárónapi felvonulásról, mely felért egy május elsejével. Noha a résztvevők sok ezres színes menete csak fél kilenckor in­dult el, a nézők már jóval előbb kivonultak az utcákra és sfirűn szegélyezték a járdát. Bizony, aki pontosan jött, már nem sokat látott. Egy-egy óvárosi vagy' Vencel téri esti sé­táján az újságíró számtalan kis történetet je­gyezhetett noteszébe. íme ízelítőül kettő a sokból: Az első főpróba után, melyre rekkenő hőségben került sor, a gottmaldovi lányok egy csoportfa is alig várta, hogy zuhanyoz­hasson. — Már tetőtől talpig szappanosak vol­tunk — mesélte nevetve az egyikük —, mi­kor üzemzavar miatt váratlanul elzárták a vizet. Nem maradt más hátra, meg kellett törülközni úgy, ahogy voltunk. Két lánynak azonban gazdag samponturbán ékesítette a fejét, azt pedig nem lehetett csak úgy le­törülni. Nem maradt más hátra, sorra jár­tuk a szobákat, míg felfedeztünk két üveg ásványvizet, amellyel aztán úgy-ahogy le­öblíthették hajukat. Az egykl palackot az utolsó pillanatban téptük le meglepett kol­léganőnk szájáról. Igaz, ásványvizes haj- hullámmal, este ök is tapsolhattak az 0- oáros téren fellépő Éva Pilarouának. Három losonci kislánynak nem a zuhany- iiyal, hanem az ajándékozással akadt egy kis baja. Elhatározták, hogy meglepik a sérülés miatt az utolsó pillanatban otthon maradt barátnőjüket, és egy pár divatos cipőt vesznek neki. Ki is néztek maguknak egyet 310 koronáért. Az üzletben azonban csalódottan állapították meg, hogy az egész vagyonuk mindössze kétszáz korona. Á ci­pőt ^leblokkoHatták, és siettek haza a hi­ányzó pénzért. Szálláshelyükön további ki­lencven koronát találtak. Ekkor összeszed- 'ék maradék aprópénzüket is, pontosan 19 korona 50 pillért, de 50 fillér még így is hiányzott. Erre sorsot húztak, hogy melyi­kük szerzi meg. A vesztes aztán az utcán megállított egy prágai kislányt, röviden el­magyarázta, miről van szó, és márts meg­volt az ajándék. — Egy biztos — mondották —, akár­hányszor megpillantjuk barátnőnk lábán a cipőt, mindig a felejthetetlen prágai napok jutnak^majd eszünkbe. Ordódy V'llmos I %

Next

/
Oldalképek
Tartalom