Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-15 / 29. szám

HARC

A HOLNAPI KENYÉRÉRT

Na végrel Elszállnak a vlharfelliök, a tiszta mélykék égből (orrún tűz a nap. Megtelnek a strandok, fürdőhelyek, a gabonaföldek.

Talán most már teljes lendülettel megkezdődhet az aratás, a harc a hohiapl kenyérért. Fiatalok, Idősebbek fognak össze, hogy leküzdjék az Időjárás oikozta nehézségeket, megmentsenek minden menthető gabonasaemet. Ez a jelszó most mindenütt, így Nová Dedinkán (Dunaüjfalun) Is a szenei járásban, ahol már jüllus 4-én megkezdték az aratást, de sajnos a következő napokon közbeszólt az Időjárás.

— Tavaly árpából 57,7 mótermázsa volt a hektárhozam —

mondta Kiss László mérnök, a Nová DedInka-1 (dunaújfalul) és a turefil (zonctornyal) egyesített Haladás Efsz agronó- musa. — Az Idén a gyorsan és gyakran változó Időjárás tönkretette a termést. !gy árpából csak 40 métermázsa hektárhozamra számítunk, bűzáből viszont többet várunk, mint tavaly. Akkor csak 40 métermázsát takarítottunk be hektáronként. Idén legalább 42 métprmázsa lesz. 375 hektár búzát vetettünk, és ebből mintegy 50 hektár kísérleti vetés. Oj fajtákat próbálunk ki. Ez a vesszőparipám. Szeretek újjal próbálkozni. Sajnos, nem mindig sikerül. Most például 18á hektár kaukázbúzát vetettünk, ez a fajta azonban la'ssan érik. Nagyon félünk, be ne j,süljön“.

— Sajnos ez ellen ml semmit sem tehetünk — szólt közbe Hajnik Antal, a helyi pártszervezet elnöke —, hét kombájnnal aratunk.

Míg ezekről a dolgokról beszélgettünk, óriási port kavarva, komótosan közeledtek a kombájnok. Kissé meglepődtem. amikor megláttam, hogy csupa fiatal ül a gépeken. Az átlagéletkoruk 23 év. Az Igazi meglepetés csak ezután jött. Szinte duzzogva szálltak le a kombájnokról a portól alig látható fiatalok. Aztán megmagyarázták, mtért ez a nagy Igyekezet. A kombájnosbrlgád tagjai közt ugyanis szo- elallsta versenyt hirdetett a szövetkezet vezetősége, a helyi pártszervezet és a SZISZ helyi szervezete. Végül a legfiatalabb kettős állt meg egy pillanatra beszélgetni.

— Mindketten SZiSZ-tagok vagyunk — mondta Vlzy László, a 19 éves kombájnos. — Minden bélen eljárunk a klubba. ahol falunk két zenekara szórakoztatja felváltva a tán- oolókat.

— A szabad Idő különös dolog — folytatja a témát Vln- CZ8 Ferenc, tizennyolc éves segédkombájnos. — Ugyanis a gépek szeretete elvesz tőlem minden Időt. Tehát v^y folyton szabadidőm van, mert a gépek mellett töltöm szinte az egész napot, vagy egyáltalán nincs. Ha mégis van egy kis időnk, akkor focizunk, zenét hallgatunk, vagy a HESZ- lövöldébe járunk.“

— És mióta dolgoztok a szövetkezetben?

— Én nem Itt dolgozom — mondta Laci —, e Soneci (szenei] Állami Gazdaságban vagyok gépjavító, és csak a szabadságom alatt jövök Ide segíteni a faluba.

— Én a második nyaram töltöm Itt, és Itt Is akarok majd dolgozni. Tulajdonképpen már a szövetkezet tagja vagyok,' mert innen küldtek el a Szenei Mezőgazdasági Szaktanlnté- zetbe — fejezte be Feri.

Többét már nem Is kérdeztem, mert láttam, hogy nagyon sietnek. Eséllyel Indulnak a szocialista versenyben, és nem skarom, hogy miattam maradjanak le. Tulajdonképpen Itt nem Is lehet veszíteni. Aki a kenyérért harcol a porban, a tűző napon, ha a szocialista versenyben az utolsó helyet szerzi Is meg, mégis csak nyertes lehet.

Neszméri Sándur

Sálról jobbra — Dnray jános. Kies Lászlé. Schultz jézsef, Hajnik Antal,. Ouray jénoa a seneci traktorállomás vozgető- ja. Schnitz Jözsof a gépcsoport vezetője Fotó: szerző

Új iíjúság 3

HfV LIBEREC, VAR JABLONEC

A

llbereolok és a jablone- oíelt Igen }ó szomszéd »k. Ez persze természetes, hiszen a két város alig 20 kl- lométernylne feikszik egymástól. Van azontwn egy másik nevezetességük Is, az, hogy mindkettő tigyanazoin a napom nyitja és ugyanazon a napon zárja kiánítását. Idén július Iától augusztus 3^1g tekintheti meg a nagyközönség a Jiberecl árumlntavásárt és a jablo-necí kiállítást.

• Egy kis „formabontás“ azért mégis lesz: részint abban, hogy az árumtntavásár soha sem volt még annyira látványos és művészi színvonalú, mint most. •A jablonecl klá'Mítás pedig tartalmilag közelebb került a 11- bereclhez. Idén ugyanis nem a híres bizsukban, hanem a gyermekeket körülvevő világ tárgyaiban gyönyöriködhetnek a játogatök.

Lássuk csak, igaz-el? LIBERECI ÄRD1VIIVTAVÄSÄR “75

Kettős jubileumot üineik a U- bereciek. Huszadszor rendezik meg vásárukat, és felszabadulásunk 30. évfordulója a másik ünnepük. Ez utóbbit fejezi ki vásárunknak az a jelszava Is, hogy az 1945—1975 közötti harminc esztendő egyenlő a békével, a szabadsággal, a szocta- lizmussal — a mai élettel.

Van azonban az árumUitavá- sárnak egyéb mondanivalója is. Ogy akarja jjemutatnl a divatot,. az öltözíködés fejlődését, hogy még jobban kidomborodjék az ízlés és az esztétika fontossága. Emellett még szorosabb kapcsolatot akar teremteni a termelők és a fogyasztók között.

Vegyük a szebb, a művészibb jcülsöségeiket. Mtodjáirt a belépéskor felfigyelhetünk erre. A hatalmas előtér a képzőművészet és egyéb művészet nyelvén szól hozzánk. Fényképek, grafikák, kristálybetűkkel idézett versso'pok figyelmeztetnek arra, hogy az élet, az öröm és a szépség jegyében aiBkották ezt a iciáilltást.

De haladjunk további A régi vásárterület mindegyik pavilonja a leglátványo- sabltan mutatja be a textil, a ruhanemű és az egyéb divatké- szíüraények halmazát. És minden pavilon egy-egy jelszó művészi kiteljesedésében tárul e- lénk. A „B“ pavilon jelszava: A nő az élet és a szépség ihletője. Természetes tehát, hogy a lakáskultúra és az öltözködés birodalma ez a részleg. A teremtő ember és műve című „D“ pavilonban a cseh ipari szövetkezetek kézimunkáit tekinthetjük meg. A harmadik csamoik, az „E“ pavilon a Változik az idö, változik az élet mondás értelmében ékszerekéi és kozmetikai cllíkeket tár a látogató elé. A színek, a forma és a képzelet a jelszava az ,,F" pavilonnak, gyapjú-, selyem- és egyéb anyagokban gyönyörködhetik itt a szeiö. I- gen látványos a Testvériség és együttműködés című „G“ pavilon Is, továbbá az Öröm és ifjúság nevű „1“ kiállítási részleg. Az előbbiben úgy rakták össae a textllanyagokat, hogy egy vörös szalaggá folynak egybe a színek. Az utőbbi- ban kötőlpan termékeket láthatunk, amelyek mint színes virágok, egy nagy sKiizált zöld kertből bukkannak elő. Ugyan- osák érdekes a Sikerek tükre

című „Z“ pavilon, Itt a díjazott és legnagyobb sikert aratott mintatermékeket mutatják be.

Ezekkel a jpavllonokkal azon- t«n nem ér véget a Mberecl vásár. Ojabb területtel, a Jlzer- sky-patak üde völgyével bővítették az Idén. A Lenln-sétány hídján át juthatunk el ide, s két pavilont, valamint egy szabadtéri sport- és üdülési részleget tekinthetünk meg. .Az e- gylk pavilonban szőnyegeket és más lakástextilt állítottak ki, a másikban, az ,„A“ pavilonban a szebbnél szebb cipők és bőr- díszműáruk sorakoznak fel. E kiáWItásl részlegen a földszinten egyébként a bemutatott lábbelit és bőrdíszmű termékeket meg Is vásárolhatjuk. A vásártól különálló pavllonokhan

egyéb termékekből - is válogathat a közönség. Még egy érdekessége lesz ennek az új vá- sárterületnek: a Jizersky-patak- nél egy mólót építetek, amelyen szovjet, magyar^ lengyel és MDK-beli divatbemutatókat rendeznek.

lABLÜNEC ‘75

Ami«t már említettem, Jab- lonecben ugyancsak július 18- án nyitják meg a „Gyermekeket körülvevő világ tárgyai“ című kiállítást. Itt több mint 120 hazai nemzeti vállalat, kisipari termelőszövetkezet, valamint helyi kisüzem mutatja be termékeit. A Szovjetunió gyermekbútort, fénykéj>ezőgépeket, gyermekruházati cikkeket, Ijen- gyelország óvodai felszerelést, továbbá gyermeikkőrhézi kör- nyezet-terve^tet állít ki. Magyarország pedig öt témakörben vonultatja fel világhírű gyártmányait. Ugyancsak részt vesz a kiáliftáson az NDK is, melynek képviselői óvodai felszereléseket és különböző didaktikai játékokat sorakoztatnak fel.

Említsünk meg azonban néhány hazai gyermekclkket is. .A pflbnaml Hamiro n. v. tex- tlljátékokat, a prágai Vyvo] braöek játéktervező vállalat állatokat, öltöcstethető figurákat és tlxtllbabákait állít ki. Érdeklődést keltenek továbbá a különböző gyerfnekbútorok, gyermek- és tanulószobák. Külön részleg mutatja be a gyermekruházat fejlődését, valamint a- zokat a tárgyakat és sportcikkeket, amelyek a gyermek szabad Idejének legmegfelelőbb kihasználásáTa szolgálnak. Két játszótéri felszerelést is megte- kinthetünk, éspedig a prágai já- téktervező vállalat körhintáját, valamint a bratislaval BUkoviC mérnök tervei szerint 'készült műanyag csúszkálót. Láthatunk továbbá óvodai és bölcsödebú- rorokat, tanszereket, és bemutatják a legújabb típusú gyermekkocsikat. Nem csalódik tehát egyetlen olyan látogató sem, aiírf felkeresi a jablonecl nemzetközi kiállítást. ö,

Apropó, „felkeresi“!

A llbereei árumlntavásárra és a jabloiíéc! kiállításra a CE- DOK révén Is ellátogathatunk. Nemcsak belépőjegyeket és lakást biztosit az utazási h'oda, hanem egyéb szórakozást is, színház- és hangversenyjegyeket. Egyébként a litiereci áru- mintavásár rendezői Is gondoskodnak a kikapcsolódásról. A vásár új területén, a Jizersky- patak völgvében népszerű énekesek, zenekarok és különböző zenei együttesek Is fellépnek.

NEUIdANN lÁNOS

Egy llbereei modell.

Mejstfík felvétele

a

IGAZGYÖNGYÖK

mikor íróaszialhoz Ültem, hogy papírra vessem egy hét emlékeit, legcsodálatosabb villanásait, tele voltam ötlettel, gondolattal. Mégis sok időbe telt, míg megszülettek az első mondatok. Vannak ugyanis dolgok, melyeket — ahogy mondani szokás — látni kell, melyeket sem tollal, sem a tévé képernyőjével nem lehet eléggé életszagúvá varázsolni. Az országos spartakiád prágai fináléja, mely hazánk felszabadításának 30. évfordulófa jegyében zajlott le, kétségkívül ezek közé tartozik.

A magyar nyelv igen gazdag dicsérő jelzőkben. Mégis ezúttal valamennyi kissé sziirk^ek, kopottnak tűnt. Csodálatos, gijö- nyörü, egyedülálló, nagyszerű, varázslatos, kitűnő, fantasztikus, tüneményes, pazar, elragadó, felejthetetlen stb., stb. Vajon melyik tükrözi leghívebben a spartakiád légkörét, eseménysorozatát? Valamennyi e- gyüTtvéue, s azt hiszem, ezzel mindenki e- gyetért, aki ott volt a Moldva-parti főtfá- rosban, aki aktív résztvevője vagy nézője volt a hatalmas seregszemlének.

Az ezertornyú Prága néhány napra a világ legfiatalabb, legvidámabb fővárosává változott. A napszakok elmosódtak. Kora reggel, délben, vagy késő este egyformán ' lüktetett az élet a tereken, az utcákon. A véget nem érő tarka emberáradat csupán a főpróbák és bemutatók alatt lett ritkább. A hazai és külföldi újságírók — gyakran használták a szépség, fiatalság, optimizmus szavakat. Az optimizmusnak, jókedvnek és találékonyságnak nem volt határa., A városra váratlanul zúduló záporok sem hozták zavarba a fiatalokat. A lányok levetették cipőjüket és mezítláb lépkedtek tovább. . Senki sem ütközött meg ezen.

A bemutató első napját jóformán elmosta az eső. Elmosta? Szakadt ugyan egész nap. de a kétszázezres stadion lelátói így is megteltek, s a fellépők tízezrei önmagukat felülmúlva mutatták be gyakorlataikat. Az ember szinte érezte: a nézők és a tornászok szíve egyszerre dobog. Sohasem felejtem el például az iparjt tanulók virtusát, különösen a lányokét, akik sárosán, csap- lottan, de mosolyogva, jókedvűen végezték gyakorlataikat — mintha csak azt'mondták volna: zuhogj eső, zuhogj, rajtunk ugyan

nem fogsz ki. A végén, arptkor piros-fehér trikójuk már egyszínűvé olvadt a sártól, levonultak, mosolyogva, boldogan integetve köszönték meg a tarka esernyösátor alól felzúgő tapsot. Akt nem volt ott, nem látta szemtől szembe a sáros, de jókedvű tizenéveseket, nem hiszi el, de így igaz. Marat fülbemászó zenéjének záróakkordjai után is legszívesebben folytatták volna a gyakorlatokat. Éva Bosáková, tornasportunk hajdani vllágnagysága is ezt a határtalan lelkesedést. az öröm spontán megnyilvánulását e- melte ki.

— összesen kilencszer láttam a teljes műsort, és még kilencszer végignézném. A legnagyobb hatással az Ipari tanulók és a katonák voltak rám.

Még sok ismert művészt, sportolót, politikust idézhetnénk, akik őszinte elragadtatással nyilatkoztak. fBlöovskg plédául azt mondta: „A legnépszerűbb sportág, a futball sem képes ilyen csodás légkört teremteni.“ Kekem mégis egy ismeretien prágai férfi, Karel Kluch szaval vésődtek leginkább emiéieezetembe:

— Két hónappal ezelőtt olvastam egy interjút — mondotta —, melyben a spartakiád egyik rendezője így vallott: Tudom, ha megjelennek a fiatalok a strahoví pd- lyán, szemem Ismét körfnybe lábad. Bosz- szankodva tettem félre az újságot. Micso da túlzás. Miért kellene sírni, ha valaki tornázik? Akkor még nem értettem az ösz- szefüggést. Most már minden világos. A nők, méginkább a csöpp emberpalánták gyakorlatainál az én szemem sem maradt száraz.

A sport aktádról szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül Prága lakóit sem, akiknek szívélyessége, segíteni akarása, önfeláldozása teljes összhangban volt e nagyszerű rendezvénnyel, a gyakorlatozók lelkesedésével. Elég__volt bizonytalanul körültekinteni, máris megkérdezték az idegent, mit keres, hová akar elfutni. Egy másik gyönyörű példája a szolidaritásnak: -amikor a turisták sátortáborát elárasztotta a víz, a lakosok órák alatt „szétszedték" a gyerekeket, s amíg szükség volt rá, fedelet, élelmet, második otthont nyújtottak nekik. Egy további szép tettről Ollös Zsuzsa, a nagy megyeri diákok tanítónője számolt be: ,

— A Pihenés és Kultúra Parkjában Nec- kát lépett föl, s lányaim nem akarták elszalasztani a lehetőséget, hogy lássák öl, még annak az árán sem, hogy lemaradnak az ebédről. Elég volt azoríban egy telefonhívás, és az ebédidőt három órára tolták ki. Ezek és ehhez hasonló, látszólag jelentéktelen apróságok voltak elsősorban a spartakiádnak azok a gyöngyszemet, melye két sem a televízió, sem az újságok kom mentárjai nem adhattak elég hűen vissza.

A külföldi vendégek közt jócskán akadtak hazánk fial is, akik annak idején mun ka után vándoroltak a tengerentúlra. Ök is a legnagyobb elismeréssel és elragadtatás sál beszéltek erről a világon egyedülálló rendezvényről. A 71 éves FrantiSek Dité még 1923-ban hagyta el az országot.

— Két évet dolgoztam erre az útra, és végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült eljönnöm, hiszen a tOmegfellépésekhez je- lefthetetlen emlékek fűznek. Annak idején én is részt vettem az első manini sparta- kiádon. Ogy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Marhavagonokban érkeztünk, a puszta földön aludtunk, mégis határtalan lelkesedéssel tornáztunk. Az a napsütéses vasárnap, akárcsak a mai nap, ö- rök emlék marad számomra.

Sokat lehetne írni a barátság estéiről is, melyek napról napra telt ház előtt zajlottak fpedig a prágai sportcsarnok nem kicsi, s a jegyek sem voltak éppen olcsónk), vagy a zárónapi felvonulásról, mely felért egy május elsejével. Noha a résztvevők sok ezres színes menete csak fél kilenckor indult el, a nézők már jóval előbb kivonultak az utcákra és sfirűn szegélyezték a járdát.

Bizony, aki pontosan jött, már nem sokat

látott.

Egy-egy óvárosi vagy' Vencel téri esti sétáján az újságíró számtalan kis történetet jegyezhetett noteszébe. íme ízelítőül kettő a sokból:

Az első főpróba után, melyre rekkenő hőségben került sor, a gottmaldovi lányok egy csoportfa is alig várta, hogy zuhanyozhasson.

— Már tetőtől talpig szappanosak voltunk — mesélte nevetve az egyikük —, mikor üzemzavar miatt váratlanul elzárták a vizet. Nem maradt más hátra, meg kellett törülközni úgy, ahogy voltunk. Két lánynak azonban gazdag samponturbán ékesítette a fejét, azt pedig nem lehetett csak úgy letörülni. Nem maradt más hátra, sorra jártuk a szobákat, míg felfedeztünk két üveg ásványvizet, amellyel aztán úgy-ahogy leöblíthették hajukat. Az egykl palackot az utolsó pillanatban téptük le meglepett kolléganőnk szájáról. Igaz, ásványvizes haj- hullámmal, este ök is tapsolhattak az 0- oáros téren fellépő Éva Pilarouának.

Három losonci kislánynak nem a zuhany- iiyal, hanem az ajándékozással akadt egy kis baja. Elhatározták, hogy meglepik a sérülés miatt az utolsó pillanatban otthon maradt barátnőjüket, és egy pár divatos cipőt vesznek neki. Ki is néztek maguknak egyet 310 koronáért. Az üzletben azonban csalódottan állapították meg, hogy az egész vagyonuk mindössze kétszáz korona. Á cipőt ^leblokkoHatták, és siettek haza a hiányzó pénzért. Szálláshelyükön további kilencven koronát találtak. Ekkor összeszed- 'ék maradék aprópénzüket is, pontosan 19 korona 50 pillért, de 50 fillér még így is hiányzott. Erre sorsot húztak, hogy melyikük szerzi meg. A vesztes aztán az utcán megállított egy prágai kislányt, röviden elmagyarázta, miről van szó, és márts megvolt az ajándék.

— Egy biztos — mondották —, akárhányszor megpillantjuk barátnőnk lábán a cipőt, mindig a felejthetetlen prágai napok jutnak^majd eszünkbe.

Ordódy V'llmos

I

%