Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-11 / 46. szám
5 Dénes György versei; Visszaálmodott ifjúság Arany-televény, árva rög, az édes iflúság elosortí, csillag hullt le bennem, a lombban szűrt homály, kárötte ékes vágy zizeg, hogy álmokai teremien az álmodóknak, akik szivük alján már dajkálták a bimbós szabadságot s a messzeségek fOlderengO partfán kibontják kelyhilk fényivó virágok, s majd énekel a föld és belebogfa hérosz-mosoly azt a régi édenU, hol hamvas ernyőt nyit a bodza bokra s zöld lángok csobognak át az égen. Szépes felelni Örökkön együtt a világgal, szembe szegülve a halállal, mindig az ember mosolyáért, nem koporsóért — nyoszolyáért. Bölcső fölött dúdolni hosszan, kis lángot óvni meghatnttan, mosolyogni — ha törten, vénen elraélázni egy falevélen. Crtclmét vetni minden szónak, szépen felelni, hogy szólnak, mert szó igaza arany-ablak és az igazak megmaradnak. A töretlen emiier Mily kínok görbéjén araszol tovább az ember, eltékozolva önmagát, mily konok közeg taszítja vissza és nyűgözi testét, amíg a szenvedés kibontja végső formáját a létnek, melyből minden fölös salak kiégett s töretlen izzik, mint kegyetlen kristály, triegigazijlva,, tengelyéig tisztán. Mily vad zene az ifjúság Láttam a lányt hogy kondorul haja szent zuhatagja, mily vad zene az Ifjúság s a nyeirs valóság rabja, mint súlyos kalapács, veri testét a buzgó élet, még forrón muzsikál a nap, gyöngyöznek a remények, még lázad, ami emberi, még parttalan a tenger, még csordultig a képzelet éretlen győzelemmel. A főiskolás fiú éjfél után kettőkor jött haza a mulatságról, részegen. Alig állt a lábán, és beszéd helyett érthetetlenül bambán motyogott. A sálját elvesztette valahol. A mulatság még tartott, de ő lányt kísért haza, aztán, maga sem tudja, hogyan, egyszerre egyedül álldogált a falu utcáján a szemerkélő, hűvös novemberi esőben. Amikor ráeszmélt a helyzetre, halkan dúdolva egy dalt hazaindult. Bizonj-talan lába alól mesz- Bze fröccsent az utca sara. A konyhában felkattintotta a villanyt, és egy pillanatra megállt. Két óra. A hajnali autóbusz, amivel visszautazik a városba, fél ötkor indul. Holnap — illetve ma délelőtt — fizikából laboratóriumi gyakorlata van, ott kell lennie. A szülei — ötvenen felüli parasztemberek — az ágyban fekve hallgatták, hogy neki- -nehimegy az asztalnak, székeknek, csoszog és szuszog a konyhában. Tudták, hogy részeg, de nem szóltak semmit. Kgymással sem beszéltek, pedig mindkettő tudta, hogy a másik is ébren van. .A főiskolás levetette nedves esőkabátját, és a fogasra akasztotta. Tesz-vosz, mint aki álmában cselekszik. Leveszi a karóráját, és az ablakpárkányra helyezi, előzőleg azonban gépiesen felhúzza, s közben motyog: — Le ne késsem az autóbuszt, mert megesz a prof!... Félcipője fűzőig sáros, éjszaka nem nagyon figyelte, hová lép, és a falu utcáján néhol bokáig ér a latyak. A nadrágja szára is sáros, de ezt észre sem veszi. A rakott tűzhely csillogó acélperemébe kapaszkodik és leveti a cipőjét. -A cipő nagyot koppanva esik a földre. — Olyan vagy, mint egy kihűlt ősállat — korholja nehezen forgó nyelvvel a tűzhelyet —, mogorva és hideg. .. k vasra teszi a kezét, apja vastag gyapjú- zoknija szárad rajta, és a melegvizes fazék is ott áll, kék fedővel letakarva, a sütő mellé tolva. Belemartja ujját a vízbe, az is hideg. — Kihűlt — mondja csüggedten —, itthon minden kihűlt... El ne késsen holnap a laboratóriumból, küszködik eltompult agyával a gondolat. .. .Amilyen gyorsan tehette, levetkőzött. Meztelen talpa alatt megcsikordult a hálószoba padlója, és ágyba bújt. Az ágyban néhányszor felcsuklott, mintha rosszul volna, aztán lélegzete szabályossá váll, ütemesen szuszogott. Néhány perc múlva aludt. — Jó gyerek ez — szólalt meg lassan az apja a sötétben —, fájin gyerek, főiskolás!... — Tehetetlen, keserű harag volt a hangjában. ,Az anyja nem szólt, arra gondolt, hogy istenem, csak el ne aludjon. Négy órakor fel kell keltenie a fiát Évek óta ö kelti hajnalban a fiát, a házban miadenkit 6 kelt fel, aki korán akar menni valahová. Ügy alszik, mint a nyúl, ébren, minden kis neszre felriad. Vagy talán nem is alszik? Meglehet. Hallgatja az esővíz bugyborékoló csobogását. Lehunyt szemmel fekszik az ágyban, és gondolkodik. Talán maga is azt hiszi, elaludt. Csak az az érdeke«, hogy közben tisztán liallja a nagy falióra tiktakolását. Szárazon, egyhangúan tiktakol a régi óra a konyhában, negyedóránként meg dallamosan üt, úgy. figyelmeztet az idő múlására. Negyedkor egyet léikor kettőt háromnegyedkor hármat. ha meg a nagymutató a lizeukettesre ér, annyit, ahány órát mutat a kismutató. Ha ^'alakit keltenie kell. nagyon lassan múlik az idő. Mintha nyúlnának a percek, akár a gumi. s egyik óraütéstöl a másikig hosszú és mély az íír. X kis termetű őszülő paraszt- asszony gondolkodva álmodik. Se alvó, .se éber kábulatában, ahogy hallgatja, hogy hányat öt az óra. zsong valami a lelke mélyén: én most alszom, s ami velem történik, azt álmodom. Amit érzek, amit átélek, álom... minden álom... éjszaka alusznak az emberek! Így suhan el felette az éj sötét palástja, és lelkét a fia látogatja meg. Nem rossz gyerek, engedelmes, okos, büszkék lehetnének rá, mert az iskolában is megállja a helyét. Csak ha harátjaival. akiket itt hagyott a faluban, összekerül, és beülnek a kamrába a boroshordó mellé, akkor nem tud vigyázni. T^eissza magát. Huszonhárom éves. komoly fiú, és nem tud vigyázjoi magára. Mi lesz vele az életben ilyen gyenge akaraterővel? A falióra fáradhatatlanul kattogja a másodperceket, üti a negyedeket, a felüket, a háromnegyedeket... s az őszülő asszony a dunyha alatt mindezt hallja, de messziről, nagyon messziről. Néha az óra ütése olyan hatalmas és erős, mint az ünnepi harangzúgás, erre felriad, istenem, hányat ütött? Nem négyet ü- tött már? Felkel, kimegy mezítláb a konyh.á- ba, és megnézi. Nem, még csak három éra... Járkálására az ura is felébred. Aludj, mondja neki, miért nem alszol? Nem tudok. Minek is kérdezem, gondolja félálmában a parasztember, tudhatnám, hogy ilyenkor nem alhat! Ilven a természete. Eg\-sz«rre határozott, érces hangon tél négyet üt az óra. Fel kell kelnie, mondja magában az asszony, és már kint is van a me- Ic^r dunyha alól. A szobában nyirkos hideg és' vaksötét, az ablakon alig dereng be az éjszaka. Felöltözik. Harisnyát is húz, mert gj'új- tóéért ki kell mennie az udvarra. Közben az eső elállt, de feltámadt helyette a széL és dühösen nyikorgatja az utcán az akácok ágait. Begyújt. Mel^ vízben mosakodjon a fia. Sáros nadrágját is kikeféli, kitisztítja, és az ólomnehéz félcipőről ' levakarja a sárréteget. Fekete nagykendőjébe burkolózva olyan a sejtelmes hajnali lámpafénynél, mint egy rokonszenves, jótékony manó. -A tűzhelyen nagyot pattannak a meggyulladó, száraz akácágak, kellemes meleg kezdi feloldani a konyha zordságát. A macska már észrevette a mozgást a házban, és nyávogva bekéredzkedik. Mire felkel a gyerek, langyos lesz a fazékban a víz. Még nem kelti fel. Hadd aludjon négyig legalább. Éjszaka alig aludt, nem jó vége lesz ennek, ha most így megy iskolába...-Az apa kiszól a sötét szobából. — Keltsd már fel! —- Igen... igen... mindjárt.. — Halogatja, hogy felkeltse a fiát. Mikor tíz perccel elmúlt négy, habozva odament hozzá, és pu- lián vállára telte a kezét — Kelj fel, fiam, négy óra! .Az a fal felé fordulva aludt a jobb oldalán, és nehezen lélegzett. Nyugtalanul aludt, az érintésre megrezzent, nyöszörgőit, de nem ébredt fel. .Anyja határozatlanul megszorította a vállát. — Négy óra, fiam... — mindjárt megy az autóbusz. -A fiú szuszogva felnyögött álmában. — Teleissz.a magát, aztán ném bír felkelni. Hát ember ez? Halk az apja hangja, szinte szomorúvá teszi a mélyén megbúvó tehetetlen indulat. Mit kezdjenek a fiukkal? Valahogy föléjük nőtt, úgy érzik, mintha idegen, felsőbbrendű világban élne, amit csak tisztelhetnek, de nem érthetnek meg soha. Semmit sem tudnak róla. Mit csinál egész nap? Mivel foglalkozik? Nem ismerik a munkáját, az életkörülményeit. Almási Róbert illusztrációja a dolgait Olyan nagyon messze van az a város a falutól. Ismeretlen életű, idegen nagyváros, a fiukból is idegen embert csinált. Ez már nem az a gyerek, aki valamikor itt játszott az udvaron az eperfa alatt Titokzatos ember, kiismerhetetlen és hozzáférhetetlen, néha szinte félelmetes. A keltegetésre végre felébredt a főiskolás. Nyújtózott, és pislogva nyitotta a szemét Rettenetes rosszullétet érzett, zúgott a feje, szeme előtt nagy fekete körök úsztak, szédült, és pokolba kívánta az italt meg a barátait Tegnap erős törkölypálinkát ittak, utána meg savanyú otellót Még a legvihareJzetlebb természetet is kikészítené. Talán fél percig várta nyitott szemmel, hogy a szörnyű kavargás megszűnjön körülötte, de hiába. A fekete körök egyre nagyobbak lettek, egyre vadabbul robbantak fel, és éppen a szeme előtt hogy néha szinte összerezzent Képtelen felkelni. Mi lenne, ha nem utazna el? Ott egye meg a fene a laboratóriumot meg a profot is! Mentő ötletként született agyában a gondolat, és pillanatokon belül egyetlen lehetőséggé teljesedett. Kialussz.a magát és majd délután visszamegy. Mindjárt ki is mondta hangosan: — Most inkább nem utazom el... Majd délután... Egyszerre mintha lángot vetett volna a sötét ®pja »hg bírta fékezni indulatát. Hogy várták aggódva kettőig! Aztán alig aludtak miatta! Ez a kölyök nem tudja, hogy ilyenkor az anyja nem alszik? Vagy nem törődik vele, természetesnek tartja? S az iskolában várja a kötelessége, ö meg kijelenti, hogy nem megy. Emberi magatartás ez? Milyen ember az, aki így játszik másokkal és önmagával?! A parasztemberre még a legpletykásabb nyelvek sem tudtak mondani semmi rosszat a faluban. Nem akart beletörődni, hogy a fia más ember legyen. — Kelj fel és menj! — mondta szigorúan. — .Anyád egész éjszaka nem aludt miattad. •A gyerek felült az ágyban, de azonnal visz- szahanyatlott, mert felkavarodott a gyomra. — Nem bírok felkelni... — mondta halkan szégyenkezve. Kérlelhetetlen gúnyt érzett az apja hangjában. — Aááá... a fiatalúr nem bír felkelni. Éjszaka nagy legény, iszik, amennyi belefér, reggel meg nyög, és nem bír felkelni. Istenit az ilyen kényes fiataluraknak... A főiskolás kábultan feküdt, hangtalanul nézte a mennyezet megbámult gerendáiL .A fekete kendőbe bugyolált, jótékony kis manó, aki már mindent előkészített a fiának, a kony- haajlóban állt és várta, mi lesz. Egyszerre csak azt mondta: — Apáddal ilyesmi soha nem történt meg. Ez vagy te, fiam, több vagy, mint az apád, mégis kevesebb.... X főiskolás erre kiugrott az ágyból, támolyogva a konyhába ment, és kapkodva felöltözött. Nem is mosakodott, hiúba melegedett a tűzhelyen a víz. öt perc múlva fél öt, mire a megállóhoz ér, ott lesz a busz. Felvette esö- köpenvét és sapkáját, gallérját felhajtotta. Sz^ült. Csak addig bírjam ki, amíg az utcaajtón kiérek, gondolta... Bement az apjához, lehajolt párnán nyugvó fejéhez, és hosszan arcon csókolta. Most nagyon szerette, és ettől majdnem könny szökött a szemébe. — Viszontlátásra, édesapám! — Ráncos és borostás volt az apja arca, köriillengte az alvás melege és a dohányszagú lehelet. Ezek a hajnali gyors búcsúzások örökre megmaradnak bennem, gondolta a főiskolás, öregségemre sem felejtem el ezt a félhomályos, hideg szobát. .Anyját is megcsókolta, és kisietett. Felhajtott gallérjába mohón belekapott a szél. Xz utcán rosszul lett, egy akácfának támaszkodva hányt. Attól félt, mégsem tud elmenni, vissza kell térnie lefeküdni. Futni kezdett. .Az autóbusz zúgását még nem hallotta, de n>-ugaton a sötét égbolton viliózó vörös fények jelezték, hogy már jön a falu felé. A szerzőnek ezt a művét a Madách Kiadónál a közelmúltban megjelent „Angyal vagy madárijesztö?“ dmű válogatott novelláinak kötetéből vettük.
