Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-28 / 44. szám

8 A mikor a javitóintézetbői elbocsátütták, így búcsúz­tak tőle: ^ Reméljük, hogy már nem találkozunk! — Erre mérget vehetnek — válaszolt a fiú, akit ismerősei Tómnak sxólUottak. l^oggyásza nem volt. kezét hát zsebébe süllyesztve ellndnlt az állomás felé. Halkan fütyüré- svett: „Fehér az országút előt­tem, . Késő este érkezett haza. Be esangetett. Az édesanyja a tv t sézte. — Itt volnék — mondta. •— Örülök — volt az anya e- pés válasza. írhyékábam őKet. ahal csak írta. Emiatt ült két évet. XXI Befajazte a vacsarét. Ax any­ja semmit lsem kérdezett. — Van már valakid? — kér­dezte Tom. — Van. Özvegy. Agrőlszakadt, senkiházi. Csak azt lesi. hogy ingyen jéllakhassék nálam. De legalább nem vagyok egyedül. — Szóval, útban vagyok... — Hát... majdnem. — No, akkor csao, anya! Elment, és éjszaka az erdő­ben aludt. Nem valami kellemes dolog, sátnr nélkül. Hajnali négykor (eiébresztette a harmat hűvössége. Tüzet rakott volna, da a re is nedves volt, nem akart meggyulladni. Átfutott az agyán, hogy mun­kát kereshetne, hiszen kitanul­ta a lakatnsmastarséget. Ezt a gondolatat azonban mindjárt al TOM, A VAGANY Cgy látszik, nőm nagyon őrülsz nekom -- jegyezta meg Tom. Fz csak rajtad múlik. No igen. ezt a dumát már ismerem. Asztalhoz ült és evett. Az a- nya tovább nézte a tv-bcn a szerelmi törtonetet. fluszonhárom éves múlt. Az apjára csak halványan emlék­szik. Havonta egyszer eljött ér­te... Járták a parkol, aztán be­ültek egy kocsmába. rendelt neki virslit meg limonádét, majd ^fennhangon dicsekedett: Mekkora fiam van már, mi? Faggatta, hogy az anyja elég ételt ad-e neki, mart hiszen kapja tőle a tartásdíjat. Ha é- hes lenne, csak mondja meg. Hazavitte, becsengetett, csaoval fldvözüUe az anyját, és egy to­vábbi hónapig nem mutatkozott. Tóm az utca gyermeke volt. Hazajött az i.skniából. és letilt a ház előtti szemetesládára. A- zon himbálődzott. Kgy asszony kihajolt az ablakból, ás rákiál­tott. — Azonnal mássz 1« on­nan. tönkreteszed azt a ládát! Azonnal mássz le róla! Máskor egyetlen barátjával felmászott a .szomszédos kert körtefájára. Gyümölcsöt szed­tek. Ott egy másik asszony rt- pakodott rájuk: Tomi, azonnal gyere le a fáról! Ez nem a ti köTtétok. Tnm védekezett: — Bs Radek szedheti a körtét? — Radek Igen. mert ö rendes gyerek. Ax anyja xemmivsl xam türó- dütt. csak panasxkodotf: — A férfiak valahányan knlysgnmit te érnek! Nőm volt szerencsém velük, — Tnm gnndjat hidegen hagyták. — Igen. ha autóm vagy vi- tylllóm lenne, akkor futnának otánam a férfiak — siránknzta. Aztán leült ismét a tv elé. A gyerek esek ilyeneket hal­lott. azt hitte, csak az sxaren- csés. akinek van valamija. Te­hát meg kell szerezni. Autókra apeciallxálta magát. Ott lopta is retette. Éhes volt. de azzal vigasztalta magát, hogy leg­alább senki sem parancsol ne­ki. A szó szoros értelmében ma­gányos vagány. Barangolt az erdőben, és a tisztásokon napo­zott. Elstérn elment a bátyjához. — Mit mászkálsz Ida, te mák- virág? Égbekiáltó szégyent ho­zol ránk — szidta a bátyja. — Még agy vacsorát sem adsz? — De nem ám! Fogta magát, és betért a kocsmába. Etelt rendelt, sSrt I- volt rá, aztán tizelés nélkül meglépett. Egy bokor füvében ücsörgött, amikor észrevette, hogy a kes­keny gyalngosvényen egy nő közeledik felé. a kezében tás­ka. A munkahelyéről tartott ha­zafelé. Felállt, és megszőlltotta. — Eridjen az útjára, fiatal­ember! —- szólt oda mérgesen az asszony. — Megyek már. megyek — válasznita Tnm. a vagány, és kirántotta a táskát a nó kazé- ből. Eliramodott. de az asszony segítségért kiáltozott. Tómnak nyoma veszett a sűrűben. Tet­szett neki, hagy sikerült az ügy. A táskában 50 kornnás bankót talált és konzervekel. Egy fa alatt tüzet rakott, és azt hllfa, na.gyon ügyes. Elégé dett volt. de csodálatosképpen, mégis a holnap Izgatta. Elbatérnzta. hngy ismét meg pröbálknzik egy táskás assznny- nyal. Hétszer sikerrel járt, az- ntán elcsípték. A bíróság előtt érzelmi hárn- kat pengetett. — Senki' sem szeret. — Ember, bét ki s«eressa. ha egy cseppet sem törekszik a be­csületességre?! — Nem tehetek róla. Ilyen a természetam, . . — Akkor Igyekezzék változ­tatni rajta — jegyezte meg e bíró. Még csak tizennégy napja volt szabadiéban, és már ismét visszakarált oda. ahonnan jött — a rácsok mttgé, két aazten- dóré. Ä gyilkosság olyan, mint a a háboni — mondta a nyugalmazott rendőrfel­ügyelő. — Az okok nyomósak, de a pillanat is szülbeti a cse­lekedetet. Az alapvető indíték é- vekig lappanghat a háttérben, de mint a lőpor, egyetlen kis szikrá­tól bármikor robbanhat. Itt van például az első világháború... — A gyilkosságról kezdett be­szélni — figyelmeztettem tapinta­tosan. — Igen — bólintott McGregor. — Például a férj féltékeny a fe­leségére. Féltékenysége éveken át pislákolhat a hamu alatt, és ta­lán soha nem lobb.inna lángra.. .Aztán egy alkalommal házasság- törésen éri feleségét, és többszö­rös gyilkos válik belőle. Látszó­lag az adott alkalom rohb.aiitotta ki, valójában a tettet évek félté­kenysége készítette elő. — Ez vatószíníi. — Nem mindig egyszerű azon­ban a dolog. Vegyük például Reynolds esotél. .A kertben be­szélgetett feleségével, akivel már húsz éve élt látszólagos boldog házasságban. Reytiold.s asszonv az élő sövénvt mels/elte. Férjü hirtelen, minden látható ok nél­kül fcliigrtill a izékből, megra­gadta a melszőollót. és felesége nyakába döfte. ^ — Miért ölte rae.g? — Ez igen kényes kérdés. E- lóbb meg kell magyaráznom ön­nek a házasságuk hátterét. A nő még gimnazista koráVjan fülig be­leszeretett Leslie-be. Elkényezte­tett milliomoslány volt. nagy va­gyon egyetlen örököse. Amikor összeházasodtak. Lesbe festege- tett. Körülutaz.ták a xilágot, a T. Vf.ATHIESON: Indíték nélkül férfi magáx'al cipelte festékeit, de nem alkotott maradandót. Gyer­mekük sem született, és az asz- szony lassan mindinkább a tár­sasági élet felé fordult. — filhanv agolta férjét? — Éppen ellenkezőleg. Mive) nem volt gyermekük, minden a- nyai érzésével l«slie felé fordult. Mindent megadott neki. amit csak kívánt. Tökéletes egs'etértés- ben éllek. — Hát akkor miért ölte meg mégis? — Majd erre is rátérünk, öt évvel a tragédia előtt az asszony kerámiával kezdett foglalkozni, meg kézimunkával, kertészkedés­sel. Talán ekkor már kevesebbet Kvsolica Éva iUusztráfiója törődött férjével. Lésbe belesze­retett egy fiátál lányba, egy ra­gyogó szépségbe, Patricia Starr- ba. Leslie több mint negyven­éves vólt, Patricia alig tizen­nyolc. Leslie a felesége elé állt. mindent bévallórt. .Az asszony megkéídóate, felétégdl szándéko­zik-e veniii a lányt. ,Az igenlő válaszra kijéleiuette, beleegyezik a válásba, de égy vasat sé.ra ad Lesli«-nek. .A férj azonban ma- gánkív&l volt a boldogságtól, ke­zet csókolt neki. és nöliant Pat­ríciához. Tervezgetni kezdték jö­vőjüket, szóluk a szíj löknek. A- mikör azonban azók megkérdez­ték Le«lie-t»l, miből szándékozik eltartani feleségét, a férfi meg­hökkent. Eddig úsKött a jólétben, mindene megvolt. Eszébe sem ju­tott, bo|ry két kézé munkájával tárta,a él leendő féleségét. .A lány ápja végül is úgy döntöl!, hogy nero adj.s Patríciát Leslie-hez. Lá­nyát európai körútra küldte. Leslie azonban nem akarta anj- ijyiban hagyni a dolgot. Meg­alázkodva felkereste feleségét, és megkérte, adjon néki tartásdfjat. Az asszony azonban visszauta­sította, és erre I.éslie megölte. — Szó sincs róla. Százezer font .slerliiiget ígért neki. — Hát akkor? — Mindjárt rátétek! Leslie írt a lánynak, aki akkor anyjával éppen Páriz-íban tartózkodott .A- zonnal választ kapott levelére. Gondolkodott a dolgon, állt a le- x'élben. és úgy döntött, csak ak­kor megy hozzá feleségül, ha ké- p.es lesz saját erejéből eltartani, nem kell volt feleségének kö- nyöradományira támassJiodnia. baslie azonnal Párizsba rcpfllt. hogy személyesen beszéljen vele, de Patricia hajthatatlan maradt. A'esrtett hát. — Azt hiszem, most már ér­tem. Mindenért a feleségét hi­báztatta. — Ez volt az alapvető indíték, de emiatt még nem kellett volna magtörtéaníe a gyúlkeiságuak. Szükség volt közvetlen indítékra — Milyenre? — íme, így mondta el később maga Reynólds: „Elhatároztam, hogy- felkerekedek. és bemegyek a házba. .Akkor döbbentem rá, hogy feleségem a tövüknél met­szi a eierjéket és fenyőket, ne­hogy nagyN nőjenek. Ezt tette velem is, tjUadékotan és terv­szeréé». évről évre. FSlébem nőtt, Őrködött, anyáskodott felet­tem, .védett, de ugy-anakkor aka­dályozott is abban, hogy saját magam bármit is tehessek. Egé- .szen addig, anrug azzá nem vál­tam, ami most vagyok — ki­csinnyé é* hasaontalattni. Hét e- zért ölteni meg!’* —IX— fordítása szjerlceszto Ü2:en • „Alice“: VerseibóJi ta­lálható néhány jó sor, kife­jező, pontos kép, a versek összképe azonban mégis !•- hangoló. Elsősórban azért, mert gondolatait — a ma­gyaros ésszerűség helyett — nyakatekerten próbálj« «1- mondanl. Rossz a versék lo­gikai {elépítése Is, 8 így nem verset, esek szavakat olvasunk, Szabó Wirlncz mondja: „Altndnyáfan Iböí tök vagyunk, csak éppm^ ritkán és tökélatlenill. Hogy ritkán, annak iöbhnyir» a túlságos anyagi elfogtaitság az oka, s hogy tökéleüerutl. annak az érzetmi műveltség hiánya, illetve felszínessége és hazugsága. ,Az igazi köl­ts az érző ember, aki ki tudja fejezni magát.“ önnek is érre kell törekedni». Kér­jük, killdjöh be löbbat ver­sedből, s talán mutatkozzék is be. • „Szénfivánéji alom": Véi’seit túlírja, tűlmagyai-az za. Kíváncsiak lennénk rfi hogy milyen prózát ír. Kér­jük. küldjön prózájáböJl • „SZE “75“; Levelében elismerően ír rovatunkról. Reméljük, véleménye vála szunk elolvasása után se változik meg. Nézzük egyik versét; „Mámoros fák leng­nek ä bódult szélben • me­gyek mint szerelmes ktsvi- rág. i A havas ég jégvirágot ablakán / csillagrózsák nyíl­nak aranyban. / De bánat borul a jégvirágra. : ha sze­relmet mii neki a nap sző- kéhajú kedvében.“ stb. Ez bizony minden, csak nem vers. Olyan bódult és olyan mámoros minden, hogy nem csoda, ha sétáló ..kisvirágo- kát“ lát lépten-nyomon. .A versét egy merész fordu.'nt- lal így zárja: „Jégvirág, .M- ró fák. / Miért nincs m boldog virág?“ A fák a vé gén bizonyára azért. sJmak, mert a mámort kitörölt« a > ..{«lükből“ a vers. s hog>- miért nincsenek boldog vi­rágok? Szerintem vannak, hiszen ók nem olvasnak ver- seketl • „Kagyló“: Rövtdessn bwnutatjuk. K. Zs. nem he- uimazott fel bennünket, hogy a címét bárkinek is megadjuk. Sajnáljukl Gsr FŐT rZTEK BELOLE.M Husznnhárnni é.xe.s fiatalember vagyok, kitanult műsze- rósz. Mögöttem a katonai szolgálat. Sokan azt hihelnók, hogy semmi gondom, hisz.cn előttem még az egész élet. De én elkeseredett ember vagyok. .Azért fordulok a laphoz, mert bizonyára másokat is aggaszt az enyémhez hasonló gond. Gyengébb fizikumú legény vagyok, mint mások. .A katonai szolgálatom alatt leveleztem cgy lánnyal, és odáig jutottam, hogy meglátogattam. Látogatásom során kihívott a strandra, s én ezt fclse fogadtam el. Flgész írton éreztem, szinte m.sgani előtt láttam a sok mo.soíygó arcot, amels az. alakomra tapad, tgy is történt. Sok korombeli fiatal még a vieres megjegyzésektől sem kiméit. Csupán ízelítő a megjegyzéseikből: ..Szegény lány...“ Ez, egy hete nem látott kaját.“ Butaság, ne vedd figyelembe, mondanák má­sok. Csakhogs- ezek az. ..okos“ megjegyzések rám vonatkoz­tak. s ez nekem fájt. Egész idő alatt vidámnak tűnt a lány, de bennem az öröm zzikrája kialudt. E napon lát­tuk egymást utoljára. Szörnyű gyűlölet forrt bennem ak­kor mindenkivel szemben. Szerettem volna beléjük fojtani azt a .sok gúnyos megjegyzést, irigylem azokat, akiket tes­ti szépséggel is megáldott a sors. Még nem züllöttem el. de nem látom értelmét az életemnek. Pislog ngyan ben­nem a remény, de egyre halványabban. Bizhatofc-e? .leiig«: Bőréi jövő HOL BOMLOTT E1.7... Tizennyolc éves miinkáslány vagyok. Udvarolt nekem egy főiskolás fiú. Több mint egy évág együtt jártunk, most azonban felém se néz. Az az érzésem, hogy felült a plety­káknak. ezért haragszik. Ha találkozunk, elbeszélgetünk, mintha misem történt volna, »m merem megkérdezni, hogy miért nem jár hozzám. .Amíg udvarolt, az édesapám­nak nem tetszett, most, hogy nem jön hozzánk, az a haja. hogy nem jön. A fiú se jár lánnyal, én se tudók más fiúra nézni, rsakis őt szeretem. Nem tudom, hogy hol romlott el a kapcsolatunk. Szeretném, ha a rovat tapasz­taltabb olvasói tanáesot adnának. .TeKge: Egy csalódott kislány Válasz REMÉNYEM AZ. AKI SEGÍT jeligére Én is rossz családi körülmények között nőtteni fél. Há nem akarod az életedet elrontani, kevesebbet törődj szti leid perpatvaraival. Ha iskolás vagy. tanulj szorgalmasan ha dolgozol, költözz el otthonról. .Az édesapád éppolj' fele lős nyugodt életedért, mint az édesanyád. Ha olyan rossz, az élete, mint írod. váljon el. Nem kötelező egy durva, ré szeges emberrel e.gyütt élni. Bizonyára ők jobban tudják hogy miért eivakodnak. .A szülőket nem könnyű mégérténi még akkor sém, ha az anaber már harmine felé jár. Te már nem vagy olyan Iricai, hogy szükséged lenne a szü­leid becézgetésére. Ne (élj, a gondjaid agyszer eimúlnak. Ne keseredj él! Rajtad múlik, hogy okol és értelmn f«l- Bőtté válj. Olyanná, aki örülni is tud. Jelige: Majd egyszer jó lesz minden Válasz a SZO.MR.AT ESTE RAT.ALlLTAM című levélre Én is tizenhét éves táüy vaggók. és voltara hozzád bs- sénlö helyzetben is. Én az első fiú mellett maradtam. Légy hő te is az elsőhöz, hiszen szereted, és bizonyára ő is sze­ret, ha egyszer visszatért hozzád. A fiúnak is nehéz elfe­ledni azt a fél évet, amit együtt jártatok, öt jobban is ismered, mint a másikat. Azzal bátran közöld a történ­tekéi. Jelige: Rozati Válaáz NINCS ATSSZACT jeligére Nem íród. hogy hány- éves '-agy, i így nehéz válasznlni. Levéledből kitűnik, hogy műv-elt és jéian géndolkédású bálái vagy. Ne sajnáld. hogN nincs barátod, mert a mai barátok közül kévés az olyün, akire ez a szó valóban illik. Mint írod. már keresel magadrá, tehát önálló vagy. Fölös­leges olyan munkáhelyen maradni, ahol nem látod mun­kád értelmét. Próbálj új életei kezdeni. Foütös. bogy ftl.yan munkahelyen dolgozz, ahol nézeteid rtém ütköimek akadályókba. figűelj fel rájtak. ée próbáld észrevenni az élet napos óidsiát is. Jelige; Jácint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom