Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-14 / 42. szám
5 Beszélgetés a „karmesterrel“ • Miért karmester az. aki nem is karmester? • Kereset tudunk róla • A ]ökai-napak tanulsAga • Miben segít a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya? • Mielőtt bekopogtattam volna a Népművelési Intézet nemzeti osz- taiyénaic ajtaján, téjékozödáskép- pen megkérdeztem^ jé néhány Ismerősömet, többs’égükben Ci|sá,g- Irókat és szerkesztőket: — Tudnd-e, milyen munkát végez a Népművelési Intézet nem zetl.ségi osztálya? A megkérdezoltek többséga ö- teit-hatol't csupán. és semmi konkrétat nem mondott. Néhá- nyan őszintén bevallották, bogy ők bizony nem tudnak erre a kérdésre válaszolni, fn magam Is ligy véltem, hogy a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya a- molyan másodhegedűs a jőkai-és a Kodály-napok szervezésében, rendezésében, mert a tulajdon képpant szervező és rendező a CSEMADOK. Tóth Sándorral, a Népművelést Intézet nemzetiségi osztályának vezetőjével beszélgettem, akiről dr. Szőke István a következőket írja egyik cikkében: „Fáradhatatlan karmester. Csodálom előrelátását, nyugalmát, gyors helyzetfelismerését! A jó kal-napok sikeres lebonyolításának kulcsembere, fontos egyénisége ö Is, vagy pedig éppen 6!" Hát innét a karmester elnevezés. Tóth Sándor az első öt perc ben meggyőzött arról, hogy az e főbb említett két rendezvénynél a munka oroszlánrésze éppen a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályáé. — A színjátszó csoportoknak ml küldünk színdarabokat, s ezzel megkOnnyltjük a darabválasztást. Külön tanfolyamokat rendezünk a színjátszó csoportok vezetői részére, melátogatjuk a csoportokat, amikor tanulják a darabot, s részben a selejtezés is a mi dolgunk. Ekkor dől el, hogy melyik színjátszó csoport jöhet el a komárnól nagy seregszemlére. Ugyanígy segítjük az Irodalmi színpadokat, nem beszélve arról, hogy az anyagiakat Is ml adjuk, — Snkaktöl hallottam már, hogy elég lenno két-, hárnmvagy négyévenként megrendezni a Jékal-napokal. Mi erről a véle- ményo? — Csak az mondhat ilyesmit, akt nem Ismert eléggé az embereket és a kultűrcsoportokat. Mint minden munka, a kultúr'C- vékenység Is csak akkor számíthat sikerre, ha rendszeres, ha a színjátszók nem hagynak ki éveket. Csak az tudja, aki már megpróbálta, hogy milyen nehéz ősz szeszednl és együtt tartani egy jó gárdát. Ml szavatoija azt, hogy hét vagy három év mfllva Is lesz kedvük újra kezdeni? A fiatalok hosszú hónapokon keresztül rendszeres munkával készülnek a fó- kal-napokra, pedig vagy Iskolába járnak még. va.gy már dolgoznak. Ezek az emberek valéban áldozatot hoznak a sok arcű Thá lláért, amikor esténként próbára sietnek va.gy otthon a szerepet tanulják. Dr. Széke szerint a [ókai napo kon a színpad raggeltol estig (éj szakáig) roskadásig“ taglalt, és ez a ..kíméletlen non stop rendszer" talán 8 produkciók rovásé ra megy. — Dr. Szókének részben igaz.i van, a színpad valóban ..roskad.l slg főgl alt“ reggeltől estig, csakhogy a színpadon nem ugyanazok a szereplők vannak, s fgv minden csoportnak arra Is marad Ideje, hogy tagjai k1fű|]ák magukat, s más együttesek műsorában gyönyörködjenek; vagy tanuljanak tőlük. S ami a legfontosabb, nemcsak a színpad „foglalt rns- kadástg“. hanem a nézőtér Is tele van. Néhány évve! ezelőtt a bíráló bizottságon kívül néhá- nyan ültek csak a nézőtéren, az utóbbi jókal-napokon azonban minden jegy elkelt, megtelt a nézőtér. Ebben az évben egyejJIH a lévai színjátszók előadásán nem telt meg a nézőtér, ök u- gyanís Gogol Revlzorját játszották, s ezt a darabot nemrégiben láthattuk a televízióban, s hallhattuk a rádióban Is. Kár, hogy ezt ök nem vették figyelembe, e- gyébként színvonalas előadásnak tapsolhatott volna a közönség. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy évről évre új tehetségek bukkannak elő az Ismeretlenségből. Az egyik magyarországi színház rendezője Hilem hallatára mondta az egyik szereplőről: ,,A- zonnal magammal vinném a színházamba“, — A Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának hatáskörébe csupán a nemzetiség knltárájá- nak, művolödésénak az Irányllása tartozik? — Hozzánk tartoznak a magya- roknr, kívül az ukránok .ts. — Hányán dolgoznak a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályán? — Heten vagyunk, — Miiyen munkát végezeek még? — Amint már amiftettem. mű sorfűzeteket adunk ki. sokszorosítunk és küldünk szét azokba a városokba és falvakba, ahol magyar nemzetiségűek élnek. Módszertant füzeteket. énekkari a- nyagot, teljes tánckoreográflát ts kíilríűnk az érdeklődőknek. Minden második vagy b.srmadlk évben pályázatot írunk ki új magyar drámára va.gy kórusmüre. A győztes pálvamüveke’ megjutal- mazziik és lesokszorosltással ter- iesztjlik. E pályaművek közöl töb bet lefordítottak már cseh vagy szlovák nyelvre, és szívesen játsszák őket a cseh és szlovák színjátszó csoportok Is. nemegyszer a szerző tudta nélkül. A- mlnt látja, munkánk nem csupán tanácsadás és szervezés, hanem az anyagiakat Is ml kerítjük elő. mert pénz nélkül egyetlen rendezvényt sem valósíthatnánk meg. Szóltunk még a Népművelési Intézet nemzetiségi o.sztályának ügyes-bajos dolgairól, feladatairól, a Népművelés című lapról. Tóth Sándor kapá.sből sorolta az ^dalokat, s azt hiszem, ezekből a prőzal számstmokból még két újságcikkre való^ anyag ts kitelne, ml mégis Inkább a Népművelést Intézet nemzetiségi osztályának munkájával Ismertettük meg az olvasókat, mert fontosnak é- rezzük. hogy minél többen tudjanak róla. (nie) Meghalt PAVOL HOROV Nagy veszteség érte a szlovák gyifc ineghatározójn lelt költészc- irodalrnat, 1975. szeptcjmbcr 29- téuek, költői miiiikásságának. én. 61 éves korában, elhunyt Pa- Mély huinunizmiisával elítélte az vol Horov, a kitűnő költő és ujű- cniberlelenségel, s niimlen sorá- fordíló. A Janovból indult hajó megjárva útját, örök kikötőjébe ért. Már első verseiben népe sorsának jobbra fordulásáért, felemeléséért és felemelkedéséért száll síkra. Glitéli a rosszat, a háború borzalmait, s hittel vallja, hogy az idő gyógyítja a sebeket. s a földről egyszer majd eltűnik minden szomorúság. Hitte, hogy népe, országa felemelkedik, és olyan változásokon megy át, hogy mindenkinek meglesz a munkája, kenyere, sa kfiltő szabadon énekelhet a maga és népe őrömére. Pavol Horov nemzeti művész 1915. május 25-én született. Apját elvesztette az első világháborúban, s ez a tragédia is e- Pavol Horov hói hazájának, népének szeréfe- le lobog. Hatvanadik születésnapján még terveiről beszélt. Alert tele volt ötlettel, elképzeléssel. \ tervek most már végérvényesen tervek maradnak. \ szíve nem dalol többé, mert az örök csend marokra fogta. Utolsó kötetében (Ponorná rie.ka, 1972) romló egészségi állapota tudatában egyre gyakrabban időz el a halál gondolatánál, egyre gyakrabban néz vissza a megtett útra. Sajátos ízekkel feli költészete. emberségének tiszta megnyil- xámilásai a szlovák irodalom mindenkori értékei közé sorolódnak. Monológ című s^ersében így kiált fel: ..Anyám: / Rád súlyo- si\lt a magány / s magam vagyok én is.“ E »keserű pillanatot a vers végén így oldja fel: ,,.V- nyám! / Mégsem vesz körül magány / sem téged, sem engem.“ Isy igaz! Mert népének szeretető tovább élteti emlékét, köllé: szelét, emberségét egyaránt.-tóA népek rokonsága és barátsága (.MEDITÁCIÓ A IV. A múlt század első felében — Vörösmarty Mihállyal e- gyiitt — még rengetegen éltek abban a tévhitben, hogy „a magyar elszakadott testvértélen ága nemének.“ Nagy volt azoknak a száma is, akik Széchenyi István balítélefét tették magukévá: egyedül vagyunk. Bőven akadtak olva- nok is. akik Herder kétségbeejtő véleményében osztoztak; nyelvünk és népünk napjai meg vangak számlálva . Magyarországon akkor az önszemlélefnek jobban megfeleltek a romantikus illúziók, mint a realista tézisek... Hogy Knmenskv már a XVH. században észrevette a magyar és a finn nyelv közös vonásait — az nem ment át a köztiidafb.T. Tröstler .Tános finn-magyar szóegyeztetési sikereit sem méllánynlt,ák. Saj- novies .lános lapp-magyar nyelvrnkonságot kimutató tanulmánya egvenesen visszatetszést kellett. Gyarmatbi Sámuelnak a finnugor nyelvek körében végzett összehasonlító elemzéseit is hűvösen ..nyugtázták“ . . . .Vz érdcklcklők egy része ifi- kább hitt a bibliának, mint a tudománynak. Ezért a magyar-héber nyelvrokonság a- tapján álltak: a nyelvek közötti eltérésekre a bábeli nyelvzavarban kereslek magyarázatot. K külföldi utazók, tudósok bennünket is érintő észrevételeire -Magyarországon a reformkorig alig vagy reyálta- lán nem reagállak. Pe.dig Há- logalaud) Ottokár már a magyar honfoglalás táján rájött, hogy pl. az észak-norvégiai lappok és a bjarmák (egy finn népcsoport) nyelvének köze van egymáshoz. .Aeneas Svlvius Piccolomini már a Hunyadiak korában értesült arról, hogy a magyar, valamint a vognl és »z osztják nyelv között kapcsolat áll fenn. Komensky' pedig — sárospataki működése idején — már meggyőződésből kcpvi.sel- te a finn-magyar nyelvközösség gondolatát. .. Vajon' mi volt az oka, hogy Magyarországon hosszú ideig több megértésre számíthattak a testvértelenség igehirdetői, vagy a rokonvadá.sz dilettánsok, mint a finnugor összetartozás hívei? Ennek a nemzeti előítélet volt az oka. .Az Orczy ÍAirincék, Kölcseyék. Kazinczyék nemzedékében élő nemesi szemlélet, .A tragikus magányérzet, rrtelyet — ha ideiglenesen is — némelyek számára csak az „előkelő“ hozzátartozók emlegetése, a „szegény“ rokonok mellőzése tette elviselhetővé ... A sok forrásból táplálkozó NE.MZETKnzi FINNUGOR KONGRESSZl'S UTÁN) gyobb szerephez jutott a néprajz, a folklór, a régészet és az embertan ... -A Hl. kongresszus 197ft-heu az Észt Szocialista Köztársaság fővárosában, Tallinb.'ui tanácskozott. nemzeti előítélettel kellett megküzdenie — a múlt szá- z.ad derekától ~ a magyar nyelvészet óriásainak: Reguly Antalnak, Hunfalvy Pálnak. Budenz .Tózsefnek. Szerencsére ebben a küzdelemben nem maradtak egyedül; mellettük a finn nyelvtudósok színc-ja- va is ÍM. .A. Castrén. .August Ahlqvist, 0. Donner stb.) csatasorba állt. így teremtődött meg a finnugor nyelvek alapos vizsgálatának és a nyelv- rokonság kiderítésének a lehetősége ... Az eltelt száz esztendőben — ámbár népünk és nyelvünk hovatartozásának megállapítását divatos régi és új elméletek zavarták — a magyarság finnugor eredete bebizonyosodott. A „nyelvi tények“ meggyőzték az elfogult magyar közvéleményt __.A finnugor népekben lassan felébredt a közeledés vágya: az első világháború után már Finnugor „szimpóziumokat“ is tartottak — sok orsz.ágjárás- sal és népszokásgyűjtéssel. A második világháboní után a felekben még inkább erősödött egymás megi.sinerésének az igénye; a feltételek is kedvezőbbé váltak ehhez .. . 'Gondoljunk csak arra, hogy a finnugor nyelvesaládba — a magyarokkal való közeli, illetve távoli rokonság alapján — az alábbi népek tartoznak: magyar, raanysi (vagy vo- gul). chanti (vagy osztják), komi (vagy zűrjén), udmurf ívagy votják), mari (vagv eseremisz), mordsnn, balti finn (finn. karjalai, in kéri. vepsze, vót, észt, Hv‘, lapp és szamojéd (nyenyec, enyec, szölkup. nganaszan. kamassz). És jusson eszünkbe, hogy közülük kb. 18 nép, illetve népcsoport él és fejlődik a mai Szovjetunió területén! így megértjük, hogy a finnugrisz- tika művelésére a korábbinál kedvezőbb feltételeket szintén a szociálisul viszonyok teremtettek. i958-ban .Ortntay Gyula, a- kadémikus . indilványozta a finnugor problémakörben érdekelt országok és népek képviselőinek a tudományos e- gyüttműködését. szervezett eszmecseréjét. Fórumot is a- jánlott hozzá ... Enn^k figyelembevételével 1960. szeptember 20-án Budapesten megnyitották az I. nemzetközi finnugor kongresszust. (A szépen indult mozgalom az idén éppen 15 éves!) .A kongres.sztis ülésein — mintegy alapozásként — a finnugrisrtika hagyományos területéről, a nyelvészetről esett 3 legtöbb szó... 1965- ben Helsinkibe hívták össze a TI. kongresszust. Ezen súlyponteltolódás történt; nalit viszont a finnugor irodalomkutatás helyzete és a finnugor tudományok jelentősége került az érdeklődés középpontjába. .Azonkívül két felejthetetlen epizód: a szjimo- jéd nyelvészeti szekció ülésének részs'evői láthatták Klav- gyija Ploinyikova asszonyt, a kamassz nép utolsó élő képviselőjét. A kongresszus záró- ülésén megjelent vendégek pedig hallhallák az egyik szovjet tudós szívbe markoló javaslatát: a jelenleg élő népek — pl- az ENSZ égisze alatt — állítsanak emléket a kihall ismert és ismeretlen népeknek... \ IV. nemzetközi kongresszus színhelye újra Budapest lett. A meghívottak — tudományos programjuk szerint — külön szekciókban nyelvészeti témákkal, néprajzi anyagokkal, régészeti problémákkal, a történettudomány, az embertan és az irodalom kérdéseivel foglalkoztak. A szekciók tagjai kirándulásokon vettek részt, élvez.- ték a szocialista Magyarország ked ves.ségét, vend égszereletét, hivatalos programba sok helyütt belefért még néhány tárgyszerű ,,me.glppetés“ is: pl. a magyar finnogrisztika körébe vágó „friss“ köaiyvter- més kiállítása: a magyar posta finnugor ihletésű bélyegének terjesztése; a népek közötti rokonság és baráuág eszméjét hirdető műsorok bemutatása. A kongresszus rendezői mindent megtettek azért, hogy a csaknem ezer vendég — köztük a legkisebb finnugor népeket is reprezentáló 180 szovjet tudományos sze- móUnség. vagy a Finnországot képviselő 200 szakember — szükségét érezze egy budapesti finnugor intézetnek. ' Nevezetes és jelentős esemény volt a szeptember 9-15- ig tarló IV. finnugor kong- Tessziis. Szép példa a tudomány nemzetköziségének érvényesülésére, a különböző társadalmi berendezkedésű országok tudósainak békés e- gyültműködésére. Jó alkalom a rokon népek között egykor megszakadt vagy meggyengült kapcsolatok helyreállítására, a kis és nagy népek közötti barátság ápolására. Igazi erőforrás, mely egymás ő- szinle megismerésére, az azonos vagy eltérő hagyományú kultúrák megbecsülésére, az áldozatos munkával, sőt állami támogatással felszínre hozott anyagi és szellemi értékek megőrzésére ösztönözte a részvevőket. DOBAY BÉLA Nyeivmíívelé É A szlovák szavak mankóján A magyarországi vagy magyarul tudó külföldi vendég értetlenül kapkodja a lejét, amikor csehszlovákiai magyar ismerősei beszámolnak neki a társadalmi életben végbement nagy Változásokról, vagyis arról, hogy a falu népének nagy része már a JRD-ben (efsz-ben) dolgozik, 9 a druzstvo (szövetkezet) jól gazdálkodik, mert ügyes ember a predseda (elnök) meg az úétovník (könyvelő), jók a iku- pinárok (csoportvezetők), a tagok szorgalmasak, az MNV (hnb) is támogatja őket, főképpen a tajomník (titkár) az ONV (jnb) íb sokat segít, így megvan a remény arra, liogy néhány éven belül jobb eredményeket érnek el, mint a slátny majetok (állami birtok), és még többet fizetnek majd a tagoknak a pra- eovná jednotkára (munkaegységre). Ha még valami hivatalos ügyet akar elintézni a mi „hivatali nyelvünket“ nem ismerő idegen, alighanem tolmácsra van szüksége még a magyar, nemzetiségű hivatalnokok között is. Először ugyanis a vrátnicára (portára, kapusfülkébe) küldik, ott a vrátnik (portás, kapus) az obeiansky preukazát (személjn igazolványát) kéri, priepustkát (belépési engedélyt! tölt ki a látogatónak, majd megmondja, melyik oddelenién (osztályon) találja meg az illetékes úradnikot (hivatalnokot). Persze ez rendszerint a vedúci (vezető), ha 5 nincs bent. akkor a zástnpca (helyettes) intézi az ügyét. Ha történetesen csak egy igazolásra van szüksége az ügvfélnck, potvrdenkát adnak, beírják az irat számát a podaci.i knihába iktató- könysbe) stb. Hasonló jelenséget tapasztalhatunk az iparban, kereskedelemben, közlekedésben, egészségügyben is. .A vvkon 'feljesitménv'. smena műszak, váltás), závázok (kötelezettségvállalás) súfaz (verseny) závodná kuchyna (üzemi konyha), zápisnica (jegyzőkönyv), objednávka (megrendelés, megrendelőlap), v;^mcr (végzés), rozpoéet (költségvetés) stb. szavakat a magyar nyelv nélkülözhetetlen elemeinek vélik egyesek Amikor az egyik ismerősömet egy magyarországi barátom társaságában megkérdeztem, hogy jött be a városba a közeli faluból, így válaszolt: „Vleíkán“. Magyarországi barátom értetlenül nézett ránk, majd megkérdezte; .,Hát ez meg mi?“ „Hogyhogy, hát nálatok nincs vleíka?“ — kérdezte megütközve ismerősünk. majd fölényesen magyarázni kezdte, hogy a vleíka az a teherszállító kocsi, amelyet a traktor után akasztanak. „Az van nálunk is — felelte amaz mosolvogva —, csakhogy mi pótkocsinak hívjuk.'* Látjuk tehát, hogy nem a magyar nyelvnek, hanem esetleg csak egyesek nyelvhasználatának nélkülözhetetlen elemei ezek a „kölcsönszavak“. Miről is van szó tulajdonképpen? A csehszlovákiai magyar nemzetiség gazdasági és társadalmi egységben él a szlovák nemzettel. Néha ugyanazon a munkahelyen együtt dolgoznak szlovákok, magyarok, így mindkét nyelvet használják. De ha történetesen csak magyarok dolgoznak is együtt, a rendeletek, utasítások, szabályzatok stb. nyelve, a felsőbb szervekkel való érintkezés nyelve a szlovák. S noha egymással és magyar lakosságú vidéken a felekkel is általában magyarul he.szélnek ezek a dolgozók, a szlovák nyelvet is aktívan használják. Nagyon sok olyan fogalommal találkoznak munkájuk közben, a melynek nem ismerik a magyar nevét, csak a szlovákot. Vagv azért nem ismerik, mert új maga a fogalom, s nem volt még alkalmuk a magyar nevét hallani. Előfordul azonban az is, hogy sajátos fogalmat kell megnevezni, amelynek — mivel rendszerint valamilyen szervről vagy szervezetről van szó — nincs magyar neve, illetve a fogalom és feltételezett magyarorszAgi megfelelője nem teljesen a- zonos, mint pl. a krajsky národn^ v^íbor: kerületi nemzeti bizottság esetében; ennek u- gyanis a magyarországi megfelelője a megyei tanács. Mivel ez ntóbbinak a nevét nem vehetik át, a szlovák kifejezés lefordított változatát is használják, de sokkal gyakrabban halljuk a fogalmat megnev'ezö szlovák betűszót, a KNV-t. Ennek rúagyar változata, a knb-vel legfeljebb csak a lapokban találkozhatunk. •Az esetek jelentős részében azonban sem társadalmi tekintetben új, sem a magyarországitól eltérő fogalomról nincs szó, hanem csupán arról, hogy egyik vagy másik fogalom magának az egyénnek új, tehát nem ismeri a magyar nevét. S mivel a szlovák nyelv közvetítésével ismerte meg magát a fogalmat, szlováktil ismeri a nevét is, s ezt a nevet használja fel a magyar közlésben is, tehát terjeszti a szót. ellátva magyar toldalékokkal. Nem csoda hát, ha az ebben a kérdésben még tájékozatlanabb lakosság jó része is átveszi tőlük ezeket a szavakat. Ha pl. valaki a lakáskiutalásról szóló okmányt v>-mer néven kap ja. és nem ismeri jól a magyar nyelv hivatali szakszókincsét. bizonyára ezzel a szóval fogja megnevezni ..magsTtpid“ is az okmányt, nem a végzés-sel. Ilyen esetben még a kisebb fokú fordítási készség sem vezeti nyomra az illetőt, ami pedig nagyon sok esetben segíthet. Pl. a pracovná jednotka kifejezés munkaegység megfelelője nálunk fordítás útján terjedt el, nem a Magyarországról való átvétellel. Az esetek még nagyobb részében pedig csak egyszerűen kényelemből használnak egyesek szlovák szavakat a magyar szavak helyett. A munkakörükkel kapcsolatos fogalmakat gyakrabban nevezik a nevükön szlovákul, mint magyarul, s bár ismerik e fogalmak magyar nevét is, a szlovák egyéni szakszókincsük az aktívabb, tehát a szlovák szavak jutnak előbb eszükbe. így előnyt adnak a vykaz-nak, a ki- raulatás-saí. a rozpocet-nek a költségvetés-sel szemben stb. S mivel ezek „kéznél vannak“, egy pillanatig sem törik a fejüket a magyar megfelelőkön — jóllehet néha nem is igen kellene tömi —, hanem belefoglalják őket a magyar beszédükbe. Főként ezzel magyarázható, hogy a beszélt nyelvben az efféle ..köl- esonsz.tfs'akkal“ még napjainkban is gyakran találkozunk. Érthető és megmagyarázható tehát ez a jelenség. de semmivel sem menthető, A ..keveréknyelv“ létrehozása nemcsak a szlovák nyelv elsajátítását nem segíti elő. hanem dolgozóink magyar nyelvhasználatát is magyartalanná, nehezen érthetővé teszi. Egy kicsit több felelősséggel és nagyobb körültekiutés.sel megta- lálhaljiik a fogalmak magyar nevét is. A magyar nyelv tisz.taságát is védjük, a szlovák ny'elvet is jobban megbeesüljük. lm nem keverünk kiforgatott, magyar képzőkkel, jelekkel, ragokkal ellátott szlovák szavakat beszédünkbe. JAKAB ISTVÁN
