Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-16 / 38. szám
8 Úiipg CR'í’M-'S- R: €IH€ Ez volt az egyetlen ház a mocsár szélén. A meghitt kis konyhában égett a villany. A törékeny, szőke nő az asztal mellett ült, és időnként riadt tekintettel njzett az ablak felé. Kinn zubogott az eső. Lassan felkelt az .asztaltól. Teát főzött, a csészét, a cukortartót és a teát tálcára tette, és átment az ebédlőbe.' A kandallóban lobogott a tűz. Lassan szűrcsölte a teát, aztán elgondolkodva bekapcsolta a rádiót. Egy mély fórfihang löltöt- le be a szobát; — ... az elmegyógyintézetből. Valószínű, hogy Hurd mister környékén rejtőzködik. Siilyos beteg, valószínűleg közveszélyes. Keresésére külüideges ápolócsoport in- dnlt, minden házat átkutatimk. Kérjük a polgárokat . .. A nő kikapcsolta a készüléket. Szemében ismét fészket vert a félelem, amelyet önmagának sem mert bevallani. Rákényszeritette magát, bogy lassan ablaktól ablakig lépjen, kinézzen, szoktatva szemét a sötétséghez. Megpróbált nevet adui a kivehctctlen árnyaknak. Aztán visszatért az asztalhoz, újabb csésze teát töltött ki, ismét bekapesolta a rádiót. é.s elfordította a kercsőgombot. Mozart-hegedüverseny! Milyen szép is. Teljesen elmerült a zene liall- gatásában. maga sem tudta, meny. nyi idő telt el, Kopogtatás riasztotta fel. Halk. de kitartó kopogtatás. Felegyenesedett a székébi n, arca lialottsápadt lett. Különleges ápolócsoporl. minden házat átktitat. . . — villant át az agyán. A kopogtatás folytalórjott. í gy lépett az ajtóhoz, mint egy hipnotizált. mélyet lélegzett, aztán gyors elhatározással kinyitotta. A férfi átlépte a küszöbűt. Egy nmgas, óriás férfi. Esőkaháthan volt, feje azonban fedetlen, csurgóit róla a víz. — Elnczé.st a .zavarásért — mondta kedvesen. ~ Bedöglött a gépkocsim. Használhatnám a telefonkészülékét ? Az asszony a torkíihoz kapott, — Természpte.sen, csak nyogod- tan. Egy pillanatig arra gondoltam ... Természetesen. — A telefon ,iz előszobában van ? Hallotta, amint az i.smereileri férfi felemelte a kagylót. Gyorsan visszament az ebédlőbe, és inni kezdte teáját. A férfi utánament. — A telefon nem működik — szólt. — Ügy látszik, a nagy vihar eltépte n vezetéket. .Az. asszony hallgatott. Tágra nyílt szemmel bámult rá, össze- kuporodva karosszékében, mint egy cs.apdába került vad. — Megkínálhatna egy kis teá- v.'d — szólt a betolakodó. ^ — Ö, persze! Alilyen szórako- ■z.oll sagyok ma! .A férfi elvette a csészét, s közben állandóan az asszonyt nézte. — Ismeri Curterékat? — kérdezte aztán. — Nem. Kik azok? — kérdezte az asszony. — Nem fontos . .. — Ükét keresi? — Nem számít — legyintett a férfi, és körülnézett. — Kellemes kis lakása van. Figyedü! él? —lsen . . . azaz nem . .. — Maga nagyon szép*. .. — szólt megint a férfi, s nem vette le szemét az asszony karcsú lábáról. .Aztán hirtelen felriadt; — Ml az? — rázkódott össze. — Ki van a konyhában. — Nyitva hagytam az ajtót, a- mikor maga megérkezett. Most már emlékszem, nyitva felejtettem ... — Szándékosan tette! .Az asszony a falhoz lapult, é.s le nem vette szemét az ajtórób .A férfi két lépéssel átsz.elte a szobát, és beugrott a hálóba. Hallatszott, amikor kulcsra zárta az ajtót. Három árny jelent meg a kon j hóban. — Van itt valaki? — sziílalt meg egy férfibang. — Ki van benn ? Három rendőr és egy alacsony, .szeraüv'eges férfi lépett be az e- bédlőbe. Egy másodpercig senki sem mozdult. Aztán a nő a jövevények felé ugrott, és ütlegelni kezdte az alacsony, .szemüveges férfit, válogatott ocsniánvbágokiit üvöltve íi7 arcéba. .Aíinden nagyobb erőfeszítés nélkül ártalmatlanná tették. A szemüveges férfi nyugtató injekciót adott neki. kikkor a magas férfi is előlépett a háló.szobából. — Mindjárt tudtam, hogy nincs valami rendben — mondta a rendőröknok és az orvosnak —, mihelyt láttam a fényt a konyhában. Curter vagvok, ez a ház az enyém. (—rs—) fordítása is- ÍL . Kyselica Éva tllusztTaciója m feleség bosszantása — olyan kedvtelés, passzió, amelynek * " szabad ideiében szívesen hódol minden nős férfi (ha váltakozó sikerrel is], amióta csak világa világ. A nős férfiak túlnyomó többsége a- zonban, sajnos, eléggé felszínesen, rendszertelenül bosszantja a feleségét. Közben a módszerek Is, amelyeket alkalmaznak. nemcsak, hogy véletlenszerűek, hanem a legtöbbször fantáziát is nélkülöznek. Ezért szándékozom most az önök tudomására hozni a saját kedves módszeremet ,amelynek én a „pók" nevet adtam. Az ember ül az Esti Hírlappal a kezében, és szivarozik. Hirtelen leteszi a lapot, előrehajol, és merően bámulta a felesége nyakát. Ha az asszonyka észrevette pillantásunkat, s megkérdi: — Ml az? Mit bámulsz úgy rajítim? Ekkor gyorsan elkapjuk a tekintetűnket. — Semmi, semmi — jeleljük, és újra az újság olvasásába mélyedünk. Kis idő elteltével megint érdeklődve pillantunk ugyanarra a helyre. — Mi az? Mit vizsgálqatsz úgy? — kérdi az asszony, és nyugtalanul fészkelődül kezd a fotelban. Gyorsan az újság mögé húzódunk, és úgy teszünk, mintha ml sem történt volna. De előbb még meggyőződünk róla, hogy észrevetie-e ajkunAVILLI BREINHOLST: kon a kissé nyugtalan, aggódó mosolyt. — Mi a baj, kérlek? Ml érdekel annyira a nyakamon? — 0 semmi különös. — Hazudsz! Biztosan volt valami a nyakamon! Ha nem mondod meg a- lonnal, megharagszom! Ölünkbe engedjük az újságot, és hanyagul jelelünk: — Csak egy kis pók vo-lt, — Micsoda! — jajául fel az asz- szony, és hisztérikus mozdulattal kap a torkához. — Már nincs ott? Meggyőzően megrázzuk a fejünket, és újra az újság mögé húzódunk. Fe leségünk néhány perc múlva annyira magához tér, hogy megkérdezi: — De hova lett? Erre a kérdésre nem felelünk, hanem vastag füstgomolygkat fújunk a mennyezet felé. — Azt kérdeztem tőled, hogy hova tűnt! — Mit mandsz, szívem? — Azt kérdem, hogy mit gondolsz, hova tűnt a pók? — Ne haragudj, nem akartam meg- mondani — adjuk meg magunkat végül —, de a ruhád kivágásába mászott be. És mialatt kedves feleségünk kétségbeesetten tépt le magáról a ruhát, mi gondosan levágjuk egy új szivar végét, majd meggyújtjuk, és vígan pöfékelünk tovább. Ha esetleg arra kér bennünket, hogy segítsünk neki azt az utálatos férget keresni, természetesen segítünk. Ellenkező esetben megvárjuk amíg párocskánk újra felöltözik és újra a kötögetéshez lát. Amikor már úgy látjuk, hogy megnyugodott, megkérdezzük: —■ Megfogtad? — Nem. Bizonyos vagy benne, hogy pók volt? — Természetesen én is tévedheted, de... Amikor a kávézásra kerül sor, megint hirtelen előre hajiunk, és újra a feleségünk rnyakára meresztjük a tekintetünket. Az ekkor már félholt az ijedségtől. — Megint ott van? — suttogja rekedten minden mozdulatra képtelenül. — Micsoda? — kérdjük értetlenül. — Hát a pók, ml mást? Megrázzuk a fejünket. — Azt hiszem, tévedtem — mondjuk, mintha mi sem történt volna, a legtermészetesebb hangsúllyal. — Most már bizonyos vagyok benne, hogy tévedtem. Amit láttam, nem pók volt. — Nem pók? Háf micsoda? — Százlábú. Ezt a szót akkorra időzítjük, araikor épp kortyolni kedves feleségünk szül a kávéjából. kéió~- fordítása ■ F. 0. Gém. fablonec; Versében így tr; „Mindig e- löre nézz / Hisz célod előtted halad / Elérni azt igen- -igen nehéz ' De elérheted, ha van benned akarat.“ stb. Arany János ezt így fogalmazta meg; „Előtted a küzdés, előtted a pálya, t Az erőtlen csügged, az erős megállja“. Tanuljon., olvasson. Ven>eiben ugyanis e- gyelőre csak a felszínt érzékeli és érzékelteti, s ez kevés. Egy másik versében ezt írja: „Reményem szét- foszlott, / erényem megoszlott.“ stb. El se merjük képzelni, hogyan és kik között oszlott meg „erénye“. E pár sort csak azért idéztük, hogy rádöbbentsük pongyolán. zavarosan fogalmaz. Illyés Gyula fogalmazta meg; „JÓI beszélni és írni magyarul... igazánből: jcUemkér- dés.“ ■ „Staccato 11“: Szándéka nemes, értéke azonban csak annyi, amennyit megvalósít belőle. Ezért tanuljon, dolgozzék, s a pillanatnyi csalódások ne keserítsék el. Egyébként „A modern Jancsi és Juliska“ című írása biztató, bár kissé még mindig a felszínen marad. Az olvasó nem érzi benne azokat az erőket, amelyek alakjainak tettét Irányítják, befolyásolják stb. Nehézkesen indul, és a befejezése is suta, ,A letépett virág, „letépett lány“ szimbólum jó, itt, ekörül kellett volna a történetet elmélyíteni. Várjuk újabb írásait. Ha Bratislavában jár, feltétlenül k'&resse fel szerkesztőségünket (írásait is hozza magával)! ■ „SK“: írásai gyermetegek, naivak, tele nyelvi bukfencekkel. „Ékesítsd a szobám díszét.“ A szobadísz általában elég '-'díszes szo'kott lenni, miért azt még é kesítenl? stb. Tanuljon! ■ „Nő tekintettel — férfi szóval“; Jeligéje csaknem o. lyan hosszú, mint a próbálkozása. Kérjük, küldjön többet munkáiból, hogy ; nyelvi erejét, hozzáértését Jobban megismerhessük. RITKA aranyszínű, BOLDOG NAP Tizanhét éves diáklány vagyak. Szülőimet szeretem és tisztelem, ami azonban az apámat illeti, ez a szeretet nem tarthat örökké, ha így folytatja. Iszik és iszik. Néha nem, de ez ritka aranyszínű, boldog nap. Tudom, akad az olvasók közt olyan, aki megkérdi: S ez olyan nagy baj? Nagy, sőt még több is annál! Ha apukám i- szik, olyan ocsmány szavakat használ, hogy az kibírhatatlan. Az anyukám már teljesen tönkrement, de az apám még most is elmondja mindennek. Nagyon sajnálom. Helyében én nem is tudom, mit tennék. De nemcsak az anyukámat illeti ,.szép“ szavakkal, hanem engem is. akit valamikor nagyon szeretett. Most egyenesen utál, ki nem áll. Ha józan, szépen magyarázom neki; „Drága apukám, ne tedd ezt, nem jé ez se neked, se nekünk“. Sajnos, minden hiábavaló. A nagyanyám is csak mondja: „Miért iszol, fiam?“ Közben 6 is itatja. Hogy miért, az előttem titok. Már fiatal korában ts megengedték neki. hogy igyon. Ezt szővá is lettem nagyanyámnak, talán meg is haragudott érte. Ha az a- pukám józan, nagyon jó és dolgos ember, (de nem jó szülő. Nekem egy jó apa kellene, aki segítene megoldani a problémáim. Szeretem a szüléimét. Az apukámat is! Az apukám engem mégse szeret, s félek, hogy egyszer én s® fogom öt szeretni. Sokat sírok miatta, saj nálam az anyukámat, magamat, de legjobban az édesapámat, aki teljesen tönkreteszi magát, ahelyett, hogy ö is szeretne bennünket. Hiszem, hogy van, aki megérti helyzeten), és segítem fog. Vannak barátaim, de velük erről am tudok beszélni. Félek, hogy nem értenék meg. Nincs senki, akinek kiönthetném a szívem, aki tanácsot is tudna adni. De biztos, hogy a fiatal és az idő- .sebb olvasók között is lesz olyan, aki segít és tanácsot ad. JELIGE; REMÉNYEM AZ, AKI SEGÍT VALASZ B0GÄR JELIGÉRE Egy tizenöt éves lányt nem lehet ósdinak nevezni csak azért, mert nem jár senkivel. No légy szomorű, hogy a fiú már nem jár fel hozzátok. Ügy gondolom, hogy nem lehetett komoly kapcsolat kbztetek, hiszen te esak azért sajnálod, mert „mindenkinek volt már partnere, csak neked nem“. Lehet, hogy a fiú talált egy másik kislányt, akivel jobban megértik egymást, de az is lehet, hogy valóban nincs ideje. Különben, ha komolyan megbántottad volna, akkor ezt éreztetné, örülj, hogy a barátságot fenn akarja tartani, mert akkor ott marad melletted. JELIGE; ALIZ VÁLASZOK GÖMÖR JELIGÉRE Ha szereti őt és boldog vele, akkor miért ne lehetne 3 felesége? Hiszen segít Önnek, figyelmes és kedves, s a kislányát is szereti. A boldogságot nagyon régen keresi, és mo.st megtalálta, de el akarja dobni magátél. C|- ra egyedül akar maradni? Ne azt nézze, hogy beteg, hanem azt, hogy inilyan ember! A levele szerint tiszteli magát, biztosítaná a boldogságát, megadná azt. amit más adhat. Biztos, hogy boldogabb lesz vele, mint az első férjével volt. Tudom, hogy milyen nehéz választania. Nekem is volt egy rokkant öcsém. Boldog lennék, ha ma is köztünk lehetne, ha kiszolgálhatnám. Nagynn szép, ha tudnak egymáson segíteni. Miért ítélné el bárki is, hiszen sose tudhatjuk, hogy mi történik velünk a következő érában. Én tisztelem, hogy hozzá akarja kötni az életét egy megrekkant emberhez, aki talán jobban fogja .szeretni magát, mint bárki más. Örökké hálás lesz, hogy szereti. A döntés azonban magén múlik. Lépje át az akadályt, és legyen boldog! JELtGE: EMBEREK VAGYUNK Boldog lehet bárki járóképtelen férfival is, ahhoz a- zonban nagy akaraterőre, szeretetre és megértésre van szüksége. Ön azonban ne legyen a felesége! Nem elég ugyanis, hogy a fá”fi szereti magát és a kislányát. Önnek is szeretnie kellene őt. ön csak jól érzi magát mellette. ós ez kevés. Lehet, hogy még a baleset előtt beleszeretett, s most csak szánalomból marad mellette. Ha én valóban szeretnék egy ilyen férfit, eszembe .se jutna tanácsot kérni. Maradjon c.sak a barátnője, mert mint a felesége idővel a szemére vetné a szerencsétlenségét, és ezzel dupla fájdalmat okozug neki. JELIGE; ELOISZ
