Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-16 / 38. szám

8 Úiipg CR'í’M-'S- R: €IH€ Ez volt az egyetlen ház a mo­csár szélén. A meghitt kis kony­hában égett a villany. A töré­keny, szőke nő az asztal mellett ült, és időnként riadt tekintet­tel njzett az ablak felé. Kinn zu­bogott az eső. Lassan felkelt az .asztaltól. Teát főzött, a csészét, a cukortartót és a teát tálcára tette, és átment az ebédlőbe.' A kandallóban lobogott a tűz. Lassan szűrcsölte a teát, aztán elgondolkodva bekapcsolta a rá­diót. Egy mély fórfihang löltöt- le be a szobát; — ... az elmegyógyintézetből. Valószínű, hogy Hurd mister kör­nyékén rejtőzködik. Siilyos beteg, valószínűleg közveszélyes. Kere­sésére külüideges ápolócsoport in- dnlt, minden házat átkutatimk. Kérjük a polgárokat . .. A nő kikapcsolta a készüléket. Szemében ismét fészket vert a félelem, amelyet önmagának sem mert bevallani. Rákényszeritette magát, bogy lassan ablaktól ablakig lépjen, ki­nézzen, szoktatva szemét a sötét­séghez. Megpróbált nevet adui a kivehctctlen árnyaknak. Aztán visszatért az asztalhoz, újabb csé­sze teát töltött ki, ismét bekap­esolta a rádiót. é.s elfordította a kercsőgombot. Mozart-hegedüver­seny! Milyen szép is. Teljesen elmerült a zene liall- gatásában. maga sem tudta, meny. nyi idő telt el, Kopogtatás riasz­totta fel. Halk. de kitartó kopog­tatás. Felegyenesedett a székébi n, ar­ca lialottsápadt lett. Különleges ápolócsoporl. min­den házat átktitat. . . — villant át az agyán. A kopogtatás folytalórjott. í gy lépett az ajtóhoz, mint egy hip­notizált. mélyet lélegzett, aztán gyors elhatározással kinyitotta. A férfi átlépte a küszöbűt. Egy nmgas, óriás férfi. Esőkaháthan volt, feje azonban fedetlen, csur­góit róla a víz. — Elnczé.st a .zavarásért — mondta kedvesen. ~ Bedöglött a gépkocsim. Használhatnám a te­lefonkészülékét ? Az asszony a torkíihoz kapott, — Természpte.sen, csak nyogod- tan. Egy pillanatig arra gondol­tam ... Természetesen. — A telefon ,iz előszobában van ? Hallotta, amint az i.smereileri férfi felemelte a kagylót. Gyorsan visszament az ebédlőbe, és inni kezdte teáját. A férfi utánament. — A telefon nem működik — szólt. — Ügy látszik, a nagy vi­har eltépte n vezetéket. .Az. asszony hallgatott. Tágra nyílt szemmel bámult rá, össze- kuporodva karosszékében, mint egy cs.apdába került vad. — Megkínálhatna egy kis teá- v.'d — szólt a betolakodó. ^ — Ö, persze! Alilyen szórako- ■z.oll sagyok ma! .A férfi elvette a csészét, s köz­ben állandóan az asszonyt nézte. — Ismeri Curterékat? — kér­dezte aztán. — Nem. Kik azok? — kér­dezte az asszony. — Nem fontos . .. — Ükét keresi? — Nem számít — legyintett a férfi, és körülnézett. — Kellemes kis lakása van. Figyedü! él? —lsen . . . azaz nem . .. — Maga nagyon szép*. .. — szólt megint a férfi, s nem vette le szemét az asszony karcsú lá­báról. .Aztán hirtelen felriadt; — Ml az? — rázkódott össze. — Ki van a konyhában. — Nyitva hagytam az ajtót, a- mikor maga megérkezett. Most már emlékszem, nyitva felejtet­tem ... — Szándékosan tette! .Az asszony a falhoz lapult, é.s le nem vette szemét az ajtórób .A férfi két lépéssel átsz.elte a szo­bát, és beugrott a hálóba. Hallat­szott, amikor kulcsra zárta az aj­tót. Három árny jelent meg a kon j hóban. — Van itt valaki? — sziílalt meg egy férfibang. — Ki van benn ? Három rendőr és egy alacsony, .szeraüv'eges férfi lépett be az e- bédlőbe. Egy másodpercig senki sem mozdult. Aztán a nő a jövevé­nyek felé ugrott, és ütlegelni kezdte az alacsony, .szemüveges férfit, válogatott ocsniánvbágokiit üvöltve íi7 arcéba. .Aíinden nagyobb erőfeszítés nélkül ártalmatlanná tették. A szemüveges férfi nyugtató injek­ciót adott neki. kikkor a magas férfi is előlépett a háló.szobából. — Mindjárt tudtam, hogy nincs valami rendben — mond­ta a rendőröknok és az orvosnak —, mihelyt láttam a fényt a konyhában. Curter vagvok, ez a ház az enyém. (—rs—) fordítása is- ÍL . Kyselica Éva tllusztTaciója m feleség bosszantása — olyan kedvtelés, passzió, amelynek * " szabad ideiében szívesen hódol minden nős férfi (ha váltakozó si­kerrel is], amióta csak világa világ. A nős férfiak túlnyomó többsége a- zonban, sajnos, eléggé felszínesen, rendszertelenül bosszantja a feleségét. Közben a módszerek Is, amelyeket al­kalmaznak. nemcsak, hogy véletlen­szerűek, hanem a legtöbbször fantá­ziát is nélkülöznek. Ezért szándékozom most az önök tudomására hozni a saját kedves mód­szeremet ,amelynek én a „pók" nevet adtam. Az ember ül az Esti Hírlappal a ke­zében, és szivarozik. Hirtelen leteszi a lapot, előrehajol, és merően bámul­ta a felesége nyakát. Ha az asszony­ka észrevette pillantásunkat, s meg­kérdi: — Ml az? Mit bámulsz úgy rajítim? Ekkor gyorsan elkapjuk a tekinte­tűnket. — Semmi, semmi — jeleljük, és újra az újság olvasásába mélyedünk. Kis idő elteltével megint érdeklődve pillantunk ugyanarra a helyre. — Mi az? Mit vizsgálqatsz úgy? — kérdi az asszony, és nyugtalanul fészkelődül kezd a fotelban. Gyorsan az újság mögé húzódunk, és úgy teszünk, mintha ml sem tör­tént volna. De előbb még meggyőző­dünk róla, hogy észrevetie-e ajkun­AVILLI BREINHOLST: kon a kissé nyugtalan, aggódó mo­solyt. — Mi a baj, kérlek? Ml érdekel annyira a nyakamon? — 0 semmi különös. — Hazudsz! Biztosan volt valami a nyakamon! Ha nem mondod meg a- lonnal, megharagszom! Ölünkbe engedjük az újságot, és ha­nyagul jelelünk: — Csak egy kis pók vo-lt, — Micsoda! — jajául fel az asz- szony, és hisztérikus mozdulattal kap a torkához. — Már nincs ott? Meggyőzően megrázzuk a fejünket, és újra az újság mögé húzódunk. Fe leségünk néhány perc múlva annyira magához tér, hogy megkérdezi: — De hova lett? Erre a kérdésre nem felelünk, ha­nem vastag füstgomolygkat fújunk a mennyezet felé. — Azt kérdeztem tőled, hogy hova tűnt! — Mit mandsz, szívem? — Azt kérdem, hogy mit gondolsz, hova tűnt a pók? — Ne haragudj, nem akartam meg- mondani — adjuk meg magunkat vé­gül —, de a ruhád kivágásába má­szott be. És mialatt kedves feleségünk két­ségbeesetten tépt le magáról a ruhát, mi gondosan levágjuk egy új szivar végét, majd meggyújtjuk, és vígan pö­fékelünk tovább. Ha esetleg arra kér bennünket, hogy segítsünk neki azt az utálatos férget keresni, természetesen segítünk. Ellenkező esetben megvár­juk amíg párocskánk újra felöltözik és újra a kötögetéshez lát. Amikor már úgy látjuk, hogy megnyugodott, megkérdezzük: —■ Megfogtad? — Nem. Bizonyos vagy benne, hogy pók volt? — Természetesen én is tévedheted, de... Amikor a kávézásra kerül sor, me­gint hirtelen előre hajiunk, és újra a feleségünk rnyakára meresztjük a te­kintetünket. Az ekkor már félholt az ijedségtől. — Megint ott van? — suttogja rekedten minden mozdulatra képtele­nül. — Micsoda? — kérdjük értetlenül. — Hát a pók, ml mást? Megrázzuk a fejünket. — Azt hiszem, tévedtem — mond­juk, mintha mi sem történt volna, a legtermészetesebb hangsúllyal. — Most már bizonyos vagyok benne, hogy tévedtem. Amit láttam, nem pók volt. — Nem pók? Háf micsoda? — Százlábú. Ezt a szót akkorra időzítjük, araikor épp kortyolni kedves feleségünk szül a kávéjából. ké­ió~- fordítása ■ F. 0. Gém. fablonec; Versében így tr; „Mindig e- löre nézz / Hisz célod előt­ted halad / Elérni azt igen- -igen nehéz ' De elérheted, ha van benned akarat.“ stb. Arany János ezt így fo­galmazta meg; „Előtted a küzdés, előtted a pálya, t Az erőtlen csügged, az erős megállja“. Tanuljon., olvas­son. Ven>eiben ugyanis e- gyelőre csak a felszínt ér­zékeli és érzékelteti, s ez kevés. Egy másik versében ezt írja: „Reményem szét- foszlott, / erényem megosz­lott.“ stb. El se merjük kép­zelni, hogyan és kik között oszlott meg „erénye“. E pár sort csak azért idéztük, hogy rádöbbentsük pongyo­lán. zavarosan fogalmaz. Illyés Gyula fogalmazta meg; „JÓI beszélni és írni magya­rul... igazánből: jcUemkér- dés.“ ■ „Staccato 11“: Szándé­ka nemes, értéke azonban csak annyi, amennyit meg­valósít belőle. Ezért tanul­jon, dolgozzék, s a pillanat­nyi csalódások ne keserít­sék el. Egyébként „A mo­dern Jancsi és Juliska“ cí­mű írása biztató, bár kissé még mindig a felszínen ma­rad. Az olvasó nem érzi ben­ne azokat az erőket, ame­lyek alakjainak tettét Irá­nyítják, befolyásolják stb. Nehézkesen indul, és a be­fejezése is suta, ,A letépett virág, „letépett lány“ szim­bólum jó, itt, ekörül kellett volna a történetet elmélyíte­ni. Várjuk újabb írásait. Ha Bratislavában jár, feltétle­nül k'&resse fel szerkesztő­ségünket (írásait is hozza magával)! ■ „SK“: írásai gyermete­gek, naivak, tele nyelvi buk­fencekkel. „Ékesítsd a szo­bám díszét.“ A szobadísz ál­talában elég '-'díszes szo'kott lenni, miért azt még é kesítenl? stb. Tanuljon! ■ „Nő tekintettel — férfi szóval“; Jeligéje csaknem o. lyan hosszú, mint a próbál­kozása. Kérjük, küldjön töb­bet munkáiból, hogy ; nyel­vi erejét, hozzáértését Job­ban megismerhessük. RITKA aranyszínű, BOLDOG NAP Tizanhét éves diáklány vagyak. Szülőimet szeretem és tisztelem, ami azonban az apámat illeti, ez a szeretet nem tarthat örökké, ha így folytatja. Iszik és iszik. Né­ha nem, de ez ritka aranyszínű, boldog nap. Tudom, akad az olvasók közt olyan, aki megkérdi: S ez olyan nagy baj? Nagy, sőt még több is annál! Ha apukám i- szik, olyan ocsmány szavakat használ, hogy az kibír­hatatlan. Az anyukám már teljesen tönkrement, de az apám még most is elmondja mindennek. Nagyon sajná­lom. Helyében én nem is tudom, mit tennék. De nem­csak az anyukámat illeti ,.szép“ szavakkal, hanem en­gem is. akit valamikor nagyon szeretett. Most egyene­sen utál, ki nem áll. Ha józan, szépen magyarázom ne­ki; „Drága apukám, ne tedd ezt, nem jé ez se neked, se nekünk“. Sajnos, minden hiábavaló. A nagyanyám is csak mondja: „Miért iszol, fiam?“ Közben 6 is itatja. Hogy miért, az előttem titok. Már fiatal korában ts megengedték neki. hogy igyon. Ezt szővá is lettem nagyanyámnak, talán meg is haragudott érte. Ha az a- pukám józan, nagyon jó és dolgos ember, (de nem jó szülő. Nekem egy jó apa kellene, aki segítene meg­oldani a problémáim. Szeretem a szüléimét. Az apuká­mat is! Az apukám engem mégse szeret, s félek, hogy egyszer én s® fogom öt szeretni. Sokat sírok miatta, saj nálam az anyukámat, magamat, de legjobban az édes­apámat, aki teljesen tönkreteszi magát, ahelyett, hogy ö is szeretne bennünket. Hiszem, hogy van, aki megérti helyzeten), és segítem fog. Vannak barátaim, de velük erről am tudok beszélni. Félek, hogy nem értenék meg. Nincs senki, akinek kiönthetném a szívem, aki ta­nácsot is tudna adni. De biztos, hogy a fiatal és az idő- .sebb olvasók között is lesz olyan, aki segít és tanácsot ad. JELIGE; REMÉNYEM AZ, AKI SEGÍT VALASZ B0GÄR JELIGÉRE Egy tizenöt éves lányt nem lehet ósdinak nevezni csak azért, mert nem jár senkivel. No légy szomorű, hogy a fiú már nem jár fel hozzátok. Ügy gondolom, hogy nem lehetett komoly kapcsolat kbztetek, hiszen te esak azért sajnálod, mert „mindenkinek volt már part­nere, csak neked nem“. Lehet, hogy a fiú talált egy másik kislányt, akivel jobban megértik egymást, de az is lehet, hogy valóban nincs ideje. Különben, ha komo­lyan megbántottad volna, akkor ezt éreztetné, örülj, hogy a barátságot fenn akarja tartani, mert akkor ott marad melletted. JELIGE; ALIZ VÁLASZOK GÖMÖR JELIGÉRE Ha szereti őt és boldog vele, akkor miért ne lehetne 3 felesége? Hiszen segít Önnek, figyelmes és kedves, s a kislányát is szereti. A boldogságot nagyon régen kere­si, és mo.st megtalálta, de el akarja dobni magátél. C|- ra egyedül akar maradni? Ne azt nézze, hogy beteg, hanem azt, hogy inilyan ember! A levele szerint tiszteli magát, biztosítaná a boldogságát, megadná azt. amit más adhat. Biztos, hogy boldogabb lesz vele, mint az első férjével volt. Tudom, hogy milyen nehéz választa­nia. Nekem is volt egy rokkant öcsém. Boldog lennék, ha ma is köztünk lehetne, ha kiszolgálhatnám. Nagynn szép, ha tudnak egymáson segíteni. Miért ítélné el bár­ki is, hiszen sose tudhatjuk, hogy mi történik velünk a következő érában. Én tisztelem, hogy hozzá akarja köt­ni az életét egy megrekkant emberhez, aki talán jobban fogja .szeretni magát, mint bárki más. Örökké hálás lesz, hogy szereti. A döntés azonban magén múlik. Lép­je át az akadályt, és legyen boldog! JELtGE: EMBEREK VAGYUNK Boldog lehet bárki járóképtelen férfival is, ahhoz a- zonban nagy akaraterőre, szeretetre és megértésre van szüksége. Ön azonban ne legyen a felesége! Nem elég ugyanis, hogy a fá”fi szereti magát és a kislányát. Ön­nek is szeretnie kellene őt. ön csak jól érzi magát mel­lette. ós ez kevés. Lehet, hogy még a baleset előtt be­leszeretett, s most csak szánalomból marad mellette. Ha én valóban szeretnék egy ilyen férfit, eszembe .se jutna tanácsot kérni. Maradjon c.sak a barátnője, mert mint a felesége idővel a szemére vetné a szerencsétlenségét, és ezzel dupla fájdalmat okozug neki. JELIGE; ELOISZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom