Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-16 / 38. szám

9 • U| 5 Iskoidiok néháay nappal ez­előtt köszöntötték az ú) tanév kezdetét. A politikai elkötele­zettség és szakmai felkészillt ség szempontjából két alapve­tő tényező jellemzi ezt az Is­kolai évet, egyik a XIV. párt- kongresszus és a jközpontt párt szervek plenáris ülései Irány­elveinek a teljesítése, másik a XV pártkongresszus előkészil. leteinek a légköre. De mielőtt a tervekről szól­nánk, tekintsünk e.gy kicsit vissza 4Z elmfllt tanévi-e, mit tettünk az Ifjúság nevelésé ért és művelődéséért. Figyel műnk előterében állt az esz- nneKpolltlkal nevetés tormáinak és módszereinek az állandó tö­kéletesítése, a nevelő oktató munkát szerves egészként te­kintettük. következtitesen be tartottuk a pártosság és ősz tályöntudat, az élet és az Isko la összetartozásának az elvét, Iskoláink nevelő munkájának elválaszthatatlan eleme volt az elmúlt tanévben — de tovább­ra Is az marad — a fiataloké gészsőges testi fejlődéséről va­ló gondoskodás. \ testnevelés nek és sportnak mint a kom- Huinlsta nevelés részének abban rejlik társadalmi jelentősége és szerepe, hogy jelenünk szocia­lista életmódjának, a munká­nak és a pihenésnek egyik összetevője lett. Az 1975-ös c.sehszlovák spartakiád mara­déktalanul megerősítette elgon­dolásunkat. ezért az elkövetke­zőkben a fiatalokkal való mun­kában rendszeresen kell meríte­nünk az Idei spartakiád tanul­ságaiból. Szembeötlő javulást könyvel liettünk el az elmúlt tanévben a honvédelmi nevelésben, a- mely az oktató nevelő munka tövábbt szerves része. Az 1974/'75-ös tanévben nem kerülték el figyelmünket a GSKP KB és az SZLKP KB 1973. évi júliusi plénumának határo­zatai sem, hanem az iskolánk nevelö-oktatö munkájának t-- rányelveivé váltak. Örömmel nyugtázhatjuk azt Is, hogy javult a kapcsolat a podagögusok és a szülök kö­zött, és a szülői közösség ősz- szejövetelcí révén elmélyült a szülőkre gyakorolt eszmei ha­tás. Többségük a szocialista társadalom érdekeivel össz­hangban. helyes Irányba terel! gyermekei egészséges fejlődé­sét. Sajnos, hiányoljuk még eb­ből a munkából a céltudatossá­got és a tervszerűséget. Sorolhatnánk tovább ts az 1874/75-ös tanév jelentős ered- ményett, amelyeket eszmei té­ren és a szakmai felkészültség szempontjából az Ifjúság neve­lésében elértünk. Az 1975/78-os tanév, amelybe néhány nappal ezelőtt léptünk, újabb sajátos vonásokkal tűnik ki. Ez az esztendő egyúttal az ötödik ötéves terv utolsó éve is lesz, és ekkor tartja a CSKP XV. kongresszusát, A peda.gőgii- sokra és szülőkre nagy munka vár, minden Igyekezetüket a- zoknak a társadalmi feladatok­nak a teliesfté.sére kell össz pontosftaniuk. amelyeket a CSKP XIV kongresszusán, vala­mint a CSKP KB és az S7.I.KP KB plenáris ülésein tűzték kt. Az oktatásban továbbra is a kommunista növelés hatékony­ságának az elmélyítésére, az ts. koIat, aZ osztályokon és isko­lán kívüli eszmei-politikai ne­velés módszereinek és formál­nak a tökéletesítésére törek­szünk. Ebben a tanévben Is egyik legfőbb feladatunk marad a tudományos világnézetre való nevelés a szocialista társada­lom ifjú polgárai személyi.ségé nek a formálásában, é tanulók és a főiskolai diá­kok számának megnövekedése, a nevelésről és az oktatásról való nagyobb szakmai, anya­gi és egyéb., gondoskodás azt bizonyítja, hogy oktatásügyünk óriásit fejlődött, ára mindez rendkívüli anyagi kiadásokkal jár. Hogy csak egyetlen példát ragadjunk ki; Szlovákiában minden esztendőben százmillió­kat fordítunk új iskolák építé­sére és a régiek felújítására. Már régóta uralkodik nálunk az az elv, hogy évenként 1100 óvodai, alap- és középiskolai tantermet kell átadni. És ezzel még nem szóltunk azokról a kedvezményekről. amelyeket szocialista társadalmunk nyújt a fiataloknak, legyenek ezek az ingyenes tankönyvek és se­gédeszközök, a majdnem ingye, nes étkeztetés és szállás, meg többi állami segítség. Mindez milliárdokra rúg évente. Az csak természetes, hogy minde­zek fejében társadalmunk ts el­vár valamit a fiataloktól. A ta­nulás évet alatt ezt az ellen­szolgáltatást a diák érdemje­gyet tükrözik, az életbe kilép­ve pedig az egyén szakmai h-oz- záértése és becsületes munkája. ■4m sokszor elmarad ez a hála. Igaz az alap- és középiskolá­sok bukást aránya az elmúlt é- vekhen jóval csökkent, és a fő­iskolások kihullá.sa sem olyan számottevő, mégsem lehetünk elégedettek. Reméljük, hogy az 1975/76-os tanév minden szerapontból c- i-edmenyesebb lesz, mint a mö­göttünk levő, s méltó tesz Csehszlovákia Kommunista Pártja XV, kongresszusának szelleméhez. Igaz, remélni é- deskevés, ezért mindannyian, a- kík így vagy ügy kapcsolatba kerülünk az ifjúsággal, annak formálásával, mindent el kell követnünk, hogy ha majd mér­legre tesszük ezt a tanévet is, az eredmények méltóak legye­nek ahhoz az időszakhoz, a- melynek jegvéhsn ez a tíz hó­nap eltelt. tudpvít Szabó Van-e irodalom ma Kínában A maocetungista Kína életéből világosan kitűnik, hogy a maoisták egész értelmiségi politikája óriási kárt okoz az ország tudományának, kultúrájának és művelődésé­nek. A Kínai Népköztársaságban már a ..kulturális for­radalom“ előtt' lényegében megszüntették a bel- és kül­földön egyaránt ismert hivatá.sos írók új műveinek ki­nyomtatását. megbénult a mozi és a színház. Ezután évekén át amíg a „kulturális forradalom“ folyt, egyál­talán nem publikáltak olyan irodalmi és művészi alko­tásokat. amelyek méltóak erre a névre. Csupán 1972- ben kezdtek újból megjelentetni elbeszéléseket, verse­ket, színműveket tartalmazó egyes gyűiteményes köte­teket. Szembetűnő azonban, hngv a jelenlegi szerzők kö­zött úgyszólván alig találkozunk valamelvest is ismert nevekkel. Meg kell jegyeznünk, hogy sok író, színész, tudós sorsa mind ez ideig ismeretlen. Pekíagben nem kis erőfeszítéseket tettek azért, hogy a külföldi közvéleménnyel elfeledtcssék a „kultürális Forradalom" szörnyűségeit. A maoisták azt n látszatot keltették, mintha „elnéző módon“ visszaadnák az Irnda- iomnak és a művészetnek a társadalmi életben elfog­lalt helyét, elismernék a művészek Ingét az alkotásra. Am önmagában az a tény. hogy irodalmi os-ménvként tovább-a is megmaradtak Csiang Csing asszonv Forra­dalmi mintadarahiai azokról a merev keretekről tanús­kodik. amelyek közé az írók. színészek, művészek alko­tó tevékenységét szeretnék beszorítani. Példa gyanánt szolgálhat Hsze Bing-hszin költő — és írónő esete. 0 az első olyan ismert kulturális .személyiségek egyike, aki­nek a neve megjelent a mai kínai vezetők által az u- tóhbi é’'ekben Pekinehen szervezett különféle bankettek résztvevőinek a listáién. Hsze Bing-hszin Azért, mert még fiatalok veevnnk rímen elbeszélő költeményt írt A mn • alen^ondolata a következő mondatban int kifele- zésre: ..Mindnyájunknak magunkévá kell tennünk Mae Ce-tnng eszméü, mert azok a soha le nem nyugvó na­no* ío*nn*‘k számunkra!“ Nemrég a franciaországi maoneliing-barát elemek sa| lónrgánumában a Nonvelle Chine folyóiratban cikk je­lent mag a Tegnap és a ma írói címen. A cikkíró, Le­na. nemrég járt Kínában, s ott találkozott néhány író­val A velük folytatott beszélgetések során állítólag megtudta: az idö.sebb nemzedékhez tartozó írók azért nem publikálnak új müveket, mert túlságosan öregek A volt Kínai Írószövetség tagiéinak zöme egyáltalán nem idős. hanem középkorú ember. Közülük azonban csupán néhányan tértek vissza hivatásos miinkájiikhnz. Mindebből ítélve nem az élelkoron múlik a dolog. (APN) .Amtii'on örömmel mind­annyiszor majdnem ugyan-* olyan szorongással fogok a' szépon szaporodó nvelvmú- velő művek olvasásába. E- leve örülök a jó íznek, ame­lyet egv-e.gv nvelv! fordulat kibontása révén é'vez'retRk, és szoro'ngva. iz.gatuttan fu­tom át a ooliengárre áliUott •hibákat; hátha én is elkö­vettem azokat. Elrostellem magam, ha megesett. Szinte látom, mint ráncosodik, mint feketül meg az a .rég' mondatom, amelybe — mint. gyümölcsbe a féreg — a hi­ba befészkelte magát. A rös- telkeíiés hamarosan haragra változik. Nem magamat érzem ht- bá.snak. Anyanyelvűi kaptam e nyelvet. Elvártam volna hogv miként apámtól a vért ezt l3 egészsé.ges állapotban kapjam. Ne kellfen még ez zel Is bíbelődnöm. Ha e.gv e.gv kifejezésről, melyet ma gam is használtam, klderO' hogy rossz, ú.ev érzem mint ha pénzhamisítók kezébe ke .rültem volna. Én valam'kor valódinak fogadtam ei, a mit használatba bocsátót tam. E kifejezések legtöbb jét még .. gy.er;nekfővel. vet­tem birt^ba: komoly rekln- félyek tukmálták rá'fn;'kese­rűen és fölháborodva em­lékezem l.skolakönvveím lUYES gyula Anyanyelvűnk stílusára. És épplly keserű­en gondolok azokra a haj­dan volt írókra, akiknek gondolata nyomtalanul el­tűnt, de kezük szennye meg­maradt abban az őrök éle­tű, puha szobrászanvag- ban, amelyből .gogdolaíalmat én ts kígyűrnám. Egy ne.mzedék nehezen tudja megállapítani, hogy !- rndalma lépést tart-e más nemzetek Irodalmával. Iro­dalmunk hátramaradottsá- ga mellett a legdöntőbb bU znnyfték, ho.gy írás közben még nyelvheiyességl aggo­dalmunk lehet. Eszközünk tehát még nem tökéletes. A nagy Irodalmaknak alig. van Ilyen kérdésük. A nyéivtisz- títő mozgátom ott valóban csak tisztítás, az árnyalátok finomítása és nem kétségbe­esett védekezés. A francia és angol fró betvesen írni már az eiemihen megtanult és hogv! A nyelv megbízha­tó, ro.nth.státlnn anyagként fekszik előtte; épp ezért ala­kíthatja, újíthatja a maga e gyénisé.ge szerint, a rontás veszélye nélkíH. Elkövethet helytelenséget Is, még an­nak ts egyéni íze lesz. mert egyéni marad, az összesség­nek nem tud árta.ni. Ilyen megtorló ereje ná lünk — Igen érdekesen — csak a költői nyelvnek van. Olyanfajta kifejezés, mint vizsgálat tárgyává teszi, prózában észrevétlenül el­csúszik; a versből kiUvölt. Eppf.gy védekezik a vers az idegen szavak ellen Is fpontosan érezve, hol kell mértéket tartani), így véde­kezik a hivatali lomposság és tekervényesség ellen, minden ellen, amit nyelv- tisztítóink kifogásolnak. Lí­rában vagyunk, változatla­nul, a legerősebbek. ; :-:íí:y''^-xífcív;¥ Kurnez Sándor felvétele A friss halál pecsétje tesz nyomatéket Németh Lász­ló; Az én katedrám című kötetére is, amely a szerző műveinek .sorozatéban jelent meg, második kiadásban. Ez a kötet Németh megyar irodalomtörténeti tannlmá- nyaif gyüjí; egybe, a kezdetektől a régi magyar költé szét első, ránk maradt darabjaival is foglalkozó, kis könyveeske terjedelmű tanulmányától, a „Magyar rit­mus“-fól kezdve a ..Nyugat elődei“-ig. Csupa olyan ta­nulmány a magyar irodalmi múlt leglényegesebb vállaj; kezásairól és sorskérdéseiről, amelyek húsz-harminc, sót ne.gyven esztendő óta most jelennek meg először, mint például a Berzsenyi-, Széchenyi-tanulmány, vagy a Mó­ricz Zsigmond gondozásában megjelent regény, a ,,Ra­jongók“ elé írt nagy Kemény Zsigmond-esszé. Az „Olcsó Könyvtár“ legújabb kötetéként jelent meg a nemrég televíziós filmként is nagy sikert aratntt Gár- donvi Géza-mü, az „Ida regénye“t Gárdonyi egyik legérettebb — és máig kedvelt — mű. ve ez az írás. Balogh Csaba, az úisSgfról becsület bajnoka. fiatéi, művészhajlamű dzsentrifiú. Húga iránti szerető önfeL áldozása juttatja olyan helyzetbe, hogy „tiszté an“ pénzhez nyúljon; egy apróhirdetés útján gazdag lányt vesz feleségül. Érdekházasságát olyan gázlónak tekinti, mely talán szerencsésen átvezeti a mocsáron. A banális apróhirdetésből váratlanul kivirágzó, a finnyás előítéleteken is túllépő szerelmét olhissziik és Indoko'tnak érezzük; pedig jól tudjuk, hogy mindez nem annyira r valóság tükre, mint inkább Gárdonyi f rói érdeme. Teremtő fantáziáját, fellemábrázoló erejét bizonyító erény, melyet mély emberismerete, bizalom- keltő logikája egészít ki és varázsol teljesebbé. Az lóén lenne hetvenéves József Attila, 1 .i élne. Az évforduló alkalmából jelent meg újra József Jolán emlé­kezése, „A város peremén“. Vágó Márta emlékirata és Fodor András „Szólj, költemény“ című kötete a nagy magyar prolefárköltő életéről és költészetéről. A tragikus sorsú költő megrendítő életét idézi föl Fo­dor András immár második kiadásban megjelenő élet­rajza. Élet és művészet egymásra valló, szoros kapcso­lata jo'lemzi e tragikns-gyorsan véget ért pályát; min­den képben, mete'örában — valéságélmény sűrűsödik. A könyv írója — -naga fs költő — részletesen szól a költő é’efének szinte minden fontos eseményéről, érzé­kelteti. miként váltak az élet epizódja! egy páratlan ielentöségű líra alkotórészeivé. Ily módon egyszerre f- eér ez a könyv bensőséges találkozást, meghitt ismeret- .séset József Attilával, s kínálkozik eligazító kalauzul verseinek tág horizontú világában. A legkisebb olvasókat örvendezteti meg Varea Kafa- lin „Mosó Masa Mosodája“ című nápszerű könyvének új kiadása, amely a kisiskolások nyelvtanulását, illotve he. lyesirásának fejlesztését segíti. “ Ugyancsak a legfiatalabb olvasóknak szól a Móra Fe- ■■ reno Könyvkiadó ,,A zöld madár“ című gyűjteménye, a- mely válogatás a világ legszebb meséiből. Válogatta és szerkesztette Schindler Anna, illusztrálta Hincz Gyula. Az idősebb korosztályú olvasók, főleg, a természetbó- várok dr. Endrödi Sebő „Bogarak“ című ismeretterjesz- íö munkájának fognak örülni, amely a „Bűvár-zsebköny. vek“ sorozat legúiabb kiadványaként jelent meg a Móra és 8 Madách közös kiadásában. Az „így élt“ sorozat legújabb kötele Gerenc.sér Mik­lós munkája; „így élt T'.ncsics Mihály," Ez ugyancsak az ifjúság olvasmánya lesz elsősorban ugyanúgy, mint a halhatalan Jack London „A vaspata“ című világhírű re­génye. amely elé, megielenésekor, í90B-ban a Nobel díjas Anatole France írt elismerő bevezetést, s amely azóta is egyik legkedveltebb olvasmánya a kalandokban hőveikedő regényeket szerető olvasóknak. ügyancsak rendkívül néoszerű olvasmány E*'n Knight „fíégy hű önmagadhoz“ című regénye amely a . Száza­dunk Mesterei" sorozatban lelenl meg az Enrópa és a Madách körös gondozásában. A nemrég elhúnyt Simon István ..Rapszódia az idő­ről" című kötetéi a Versbarátok Körének tagjai vehe tik kézbe. fcsl)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom