Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-09 / 37. szám
AllaiBlíft Századunk első felébBii az Blhízást kát ..halálos" bűn: a mértéktelen evés és a henyélő lustaság következményének tartották — írja egy cikkében D. S. Miller, a londoni Queen Elizabeth College Táplálkozástudományi Intézetének az igazgatója. Nézete szerint régebben az elhízással foglalkozó kutatások az akkori társadalmi morál jegyében fogantak, s feltételezték, hogy a túlzott táplálkozás vagv a kevés energiafelhasználás jár elhízással. C.sakhogy az emberi .szervezet nem kaioriniéter. s a termodinamikának a kaioriniéter segítségével megismert törvényei sem az emberre, sem a testsúlyszabályozással bíró állati szervezetekre nem érvényesek. Gyakran találkozhatunk reggeltől estig ..faló“, mégis sovány vagy normális súlyú emberekkel, de olyanokkal is, akik alig esznek, és mégis túlságosan kövérek. Ezek szerint hamis az a nézet, hogy aki sokat eszik, az kövér lesz, a kövér ember pedig sokat eszik; még kevésbé igaz, hogy a kövér ember okvetlenül tunya is. Hiszen akad tunya sovány, de mozgékony kövér is. Ezt a mindennapos tapasztalatot az angol E. M. Widdowson vetette alá tudományos ellenőrzésnek. Húsz azonos életkorú, azonos nemű, azonos napi fizikai munkát végző, előzőleg éveken keresztül állandó testsúlyé ember táplálkozási szokásait vizsgálta hosszabb időn át. Kik soványak, kik kövérek voltak, s napi kalóriafogyasztásuk egyénenként 1600—7400 között ingadozott. vizsgálat Idején raindegyiktik továbbra is ugyanannyi kalóriát fogyasztott, mint addig, és súlyúk állandó maradt. Ez a kísérlet is cáfolta leliát azt a hiedelmet, hogy a lúltáplálás lenne az elhízás kizárólagos oka. G. A. Rost; és R. T. Williams angol kutatók, különböző társadalmi réregek táplálkozási szokásainak, kalóriafogyasztásának és testsúlyának vizsgálatából hasonló eredményre Jutottak. Meglepetésükre az angol ..felső tízezer“ körében, vagyis azok között, akiknek Jövedelme és kalóríafogyasztása általában magas, ritkán találtak elhízott embert. Ugyanakkor a kispénzű, dolgozó rétegekben, amelyeknek tíigjai általában ke- xnesebb kalóriát fogya.sztanak, mint a jó módúak, viszonylag több kövér embert vettek számba. Mellesleg hivatkozni lehet itt az állattenyésztők tapasztalataira is. Sikerült olyan állattörzseket kitenvészteniük, amelyeknek .súlygyarapodása maximális, bár nem kapnak több abrakot Egyúttal azt is bebizonyították, hogy a más-más hatásfokú táp- lálökértékesítős nem az emésztőcsatornán múlik, azaz ebből a szempontból nem a táplálék emésztése, felszívódása, vérbeli koncentrációja, hanem a sejtekben végbemenő anyagcsere a döntő. Hetény! Gáza, az l!)59-ben elhunyt kiváló belgyógyász j^fesszor tankönyvében az elhízást potenciális betegségnek nevezi. Vagyis az elhízás ugyan nem betegség, de annak lehetőségét hordozza magában. Ezért az orvosok olykor fogyókárát írnak e lő betegeiknek. S az elhízottak a normál testsúly, a vele jérá jobb közérzet, a hosszá és egészséges élet reményében vállalják a koplalást vagy legalábbis a szerényebb táplálkozást. Szerencsére a karcsú alkat divat is lett. Ámde akár az egészség, akár a divat kedvéért koplal valaki, a fogyókúra után, sajnos, gyakori a visszaesés, ha az illető egy kicsit hosszab ideig lazít a diétán. Tehát az egyszer elért normális testsúly nem garancia az újabb elhízás ellen. Ez a felismerés a motorja annak a kutatási iránynak, amely az elhízás, a soványság, pontosabban a test.súlysza- bályozás kérdését tűzte maga elé. ALIG ESZM.i DE- Szabályozó mechanizmus Az ember és az emlősállatok táplálék- fogyasztásának mértékét azok az agyi köz- jjontok szabályozzák, amelyek az étvá,gyat, az éhségérzetet, illetőleg a jóllakottságot jelzik. így példáiul az agyi éhségközpont elektromos ingerlésével olyan mértékű ■ falánkságot lehet létrehozni, amely valóban vészes elhízásra vezet. Ugyaiiennek a központnak az elpusztítása a táplálkozási igény megszűnését eredményezi, amiből katasztrofális lesoványodás következhet. Mindez fordítva érvényes a jóllakottság-központra. Mivel azonban a sovány emberek állandóan azonos mértékű táplálékfogyusziás mellett soványak maradnak, n.gyenú.gy, ahogy a kövérek kövérek maradnak, nyilvánvaló, hogy nem az élnség- vagy az étvágyküzpont hibás működése felelős az elhízásért. A megfigyelések arra vallanak, hogy az elhízottnál magasabb, a soványnál alacsonyabb szinten működik a testsúlyállandóság szabályozása. Ha nem lenne ilyen szabályozás, akkor annak a testsúlya, aki az alajtanyagcseréhez és a fizikai munkához szükséges kalóriamennyiségnél, mondjuk lü százalékkal többet fogyaszt, négy év alatt megduplázódnék. Elég lenne tehát naponta egy két szelet torta az ébed után ahhoz, hogy a 70 kilogrammos felnőtt négy év múlva 140 kilós zsírkolosszus legyen. Hogy szervezetünkben testsúlyszabályozó mechanizmus működik', ezt a hízó é.s a fogyókúrák egyaránt bizonyítják. A soványak, akik keservés kínok árán néliány kilogrammot felszednek, újra lesoványodnak, mihelyt a legkisebb lázas bete.g.ség támadja meg, őket. Az elhízottak viszont, »t. ha fáradságos és sok lelkieröt igénylő koplalás után leadnak néhány kilogrammot, gyorsan visszahiznak, mihelyt abbahagyják a diétát. Mindez és megganyi tervszerűen véghez vitt kísérlet egyértelműen bizonyítja, hogy a soványság vagy az elhízás kérdését nem egyszerűen az elfogyasztott táplálék mennyisége, nem is állalában a táplálkozás, hanem a testsúlyszabályozás dönti el. A biokéiiiikusok s az élattaiiiial foglalkozó kutatók már rég feltárták azokat a kémiai folyamatokat, amelyeken keresztül a táplálék .szénhidrátjai, fehérjéi, zsírjai lebomlanak, átépiilnek, energiát szolgáltatnak vagy zsírrá alakulnak. A már idézett Miller profes.szor azonban joggal állítja: csak éjupeii azt nem tudjuk meg, hogy inllyon utakon lialadnak az egyes tápanyagok, illetőleg bomlástermékeik különböző körülmények között. Más szóval: nem ismerjük az utak ,,forgalomirányító berendezéseit“, amelyek megszabják, hogy milyen.vagy mekkora legyen az egves ,,járművek“ sűrűsége, sebessége és a forgalom iránya. Az eddig folytatott kísérletek jobbára a keringő vér tápanyag-koncentrációinak mérésére szorítkoztak. Holott a vér csak annyi, mint az olajkutat a tároló tartállyal ö.ssze - kötö vezeték. Tehát csupán n „vezetékben“ uralkodó koncentrációviszonyokból következtettek a tartály viszonyaira, ami félrevezető eredményt adhat. Napjainkban még az is vitatott, ho,gy a zsfrraktárak zsírsejtjeinek száma örökletesen megszabott-e, avagy a gvermekkori táplálkozási szokásoktól, a több ■ vagy a kevesebb táplálékfogyasztástól függ. Az két ségtelen, hogy minden szabályozásnak vannak korlátái, tehát a tartós é.s állandóan erőltetett lúltáplálás csecsemőkorban esetleg a zsírtároló sejtek számának növekedését eredményezheti. Viszont azt is tiidjuK. hogy az állatot, sőt olykor a csecsemőt is nehéz túltáplálni, mert ha jóllakottsági központja jelzi: elég, nem eszik tovább. Vagyis a csecsemő is „okosabb“ néha, mint a mégoly jő szándákú anya, aki túl szeretné táplálni ót. A bőségesen és jól táplálkozó embereket, akik nem híznak el, szerencsésnek kell tekinteni. Valamilyen örökletes adottság folytán olyan hormon- va.gy enzimrend.szerre tettek szert, amely a leleslegesen fogyasztott kalóriákat hőtermelést eredménvező anvag- csereutaki'a tereli. Objektív mérések igazolják, hogy a többielkaloriát fogyasztó, de állandó súlyú emheroK hótermelés révén szabadulnak meg a feleslegestől. Ez a „!u- xus“-hötennelés teszi lehetővé a súlyállandó- ságot. A hőtermelés fokozódása más esetekben is előfordul. Hideg környezetben például a teljesen bénítolt izomzatú kísérleti állat belső égési folyamatai felgyorsulnak, belső szervei hőt termelnek, hogy védjék testének höállandóságát. Ugyanez történik lázas állapotban mindaddig, amíg testünk hőmérséklete el nem éri azt a szintet, amelyre a szervezetben keletkezett lázkeltők állították „termosztátját“. (,A két világliúború között fogyasztószernek használták a Dinttrofenolt, amely ugyanesítk fokozott hőtermelés útján csökkentette a testsúlyt. Hamar kiment a divatból, mert mérgezőnek bizonyult.) ' Egyébként: hogy a fokozott hőtermelés a testsúlyállandóság fenntartására szolgáló szelep, azt P. Fabry csehszlovákiai kutató 1969-ben igazolta. ilu napi 1000 ka'óriát egyszerre adott a kísérleti állatnak, lénvnge- .sen kisebb hőtermelést tapasztalt, mintha egész napra elosztva 6x200 .kalóriát fo- gyasztatott el vele. Tehát: a sok apró étkezés elősegíti a luxiis-é-gést, és kevésbé okoz elhízást, mint azonos kalóriamennyi- ségnek egyszerre való eliogyasztasa. A kutatók a testsúlycsőkkentés mai módszerénél kellemesebbet, tnrtósabhat és veszélytelenebbet keresnek. Hiszen az étvágycsökkentők megkönnyítik ugyan a koplalókúrát, de gyakraiTvvezetnek kóros szén vedélyhez. Ezért nem! tekinthetők ideális szereknek. A legjobb megoldás az ieiine, ha sikerülne olyan gyógyszert létrehozni, amely a zsírraktárak helyet a luxus-égés irányába tereli a kalóriáfelesleget. Figyelem- he véve a kutatások mai tempólát. s a gyógyszergyárak anyagi érdekeltségét és kutatási kapacitásút, számítani lehet rá, hogy ez a szer sem várat magára időtlen időkig. Dr. SZENDE! ADAM whbj : :->T-iasaK Kui'ucz Sándor ielvétele Á tvágunk a sűrű erdőn, mindenhol béke ^ honol, nyugalom, a levegőben gyantaillat terjeng. A fennkölt csendet csak a madarak trillázása és a méhek zümmögése töri meg. A nagyváros forgatagából érkező ember elégedetten nyújtózik szét a kocsi ülésén. Jobbról az államhatár, balról a lipnól víztároló. Ha megerőltetném magam, se tudnám elképzelmi, ami itt korában lejátszódott. A szemtanúk vallomása szerint Barry Meeker egyszer csak előtűnt a fák koronái közül. Egy darabig manőverezett a tó v.íze fellett, amelyben békés emberek fürödtek, aztán mintegy jeladásra elindult gépével a megjelölt hely felé. Feltűnően biztosan vezette gépét. Elvégre ,,kiváló“ iskolában szerezte bizonyítványát. Gyermekek, védtelen nők tömegét ülte meg korábban Vietnamban. Akkor is csak a képességeire meg az öszböneire volt utalva, mert mélyen, a vletaiamí hátországban már nem irányította senki sem, egyedül a korábbi értelmetlen parancs. ütő Soka, a Dőlni Vltavice-í átkelőhely kompkezelője úgy látta öt, mint talán egy vietnami kislány, akinek halomra lőtte szüleit és hozzátartozóit. A 34 éves kompkezelő először alaposan vé.gigmér, s csak aztán válaszol, amikor elárulom jövetelem cél- ját. — Tizonöt éve teljesítek itt szolgálatot, de életemben nem láttam azt, amit ez az amerikai művelt, nem igaz Vérka? — Ha anein tévedek, éppen katonákat szállítottam át, amikor odafutott a komphoz a négyéves Milosunk: ' — Nézd, anyu, belest jön hozzánk! — Az a helikopter, szavamra mondom, játékszernek tűnt. Ezüstösen fénylett, az orra kéken csillogott, mint az égbolt. És olyan magabiztosan repült, mintha rendszeres Ingajárat lett volna. — Nem csodálkozom Vérkán. Most, nyáron, reggel hattól, este tízig, sőt éjfélig is dolgozunk, és akkor jön ez a kalandor. Fogtam a fényképezőgépet, beültem a Fiatba, és gyerünk utána. Hátha, megint ott száll le, mint pénteken? De nem. Egy kicsit jobbra vette az Irányt. Szinte táncra perdült a gabonaföld felett. De akkor már beállítottam a masinát, és lekaptam. A fényképet ne kérje. Már jő helyen van. A komp eléri a partot, és én búcsút veszek Oto Sokától, aki még megmutatja az utat, merre menjek. Enyhe kaptatón, buja zölddel burjánzó domboWa'lra visz az utam. Körös-körül lábon álló gabona, hamisítatlan nyári idill. j Pár méternyire «tílusos, gyantaszagú üdülőház. Felteszem az amúgy is várható kérdést. Marie-Luise Váciiová, a Karlini Zenés Színház szólistája még u’ost is megremeg a látottakat visszaidézve. — V'asárnap, tizenhetedikén, késő délután érkeztünk. Pihenni szerettünk volna. Remek idő volt, alig vetkőztünk át für- döruhába, amikor megjelent fölöttünk egy csillogó helikopter. Az orra kék volt, a törFEJVADÁSZ A LiPNO FELETT KI All AZ liH-1-D MÖGön? zsét vastag piros csík szelte át, különben ezüstösen csillogót, mint egy hal’ a kristálytiszta vízben. S képzelje? .. . Fényes nappal, világítottak a reflektorai. Már éppen készültem, hogy szólok az unokáknak, hogy jöjjenek, nézzék meg, valarailven tábornok teszi tiszteletét nálunk, aniikor eldördültek a lövések. — Kisvártatva felismertem, hogy a távolban katonáink lövöldöznek a levegőbe. Sejtettem, hogy ennek a fele sem tréfa. Erről csak akkor bizonyosodtam meg, amikor a leszálláshoz készülő helikopterből tompa gépfegyverropogás hallatszott. — Nézd, mami, a katonáinkra lőnek — szóltam —, -és az arányló sárga búzatáblában görnyedő alakokra lettem figyelmes. Minden oly hirtelen jött. De már sejtettem, hogy itt komolyra fordult a játék. Elfogott a rémület arra a gondnhitra, ho.gy körös-körül az üdiidlöházak mellolt gyermekek futkosnak a ropKTidä golyók között. •Azt sqm tudom, meddig tartott ez az ördögi színjáték, csak arra emlékszem, hogy a helikopter ismét felemelkedett és sietve távozott, aztán, kisvártatva még visszatért, mint búiiüzö a tett színhelvére, de aztán . eltűnt. Úgy roskadtam a heverőszékre, mint akivel rossz tréfát űztek, és szín*.'; már csak aléltan láttam, ho.gy katonáink megközelítették a búzatáblában görnyedi társaságot. Kicsoda Barry Meeker? A hallatlan emberrablás nemcsak a szemtanúkat, hanem az egész világ közvéleményét megdöbbentette. Pár héttel az európai biztonsági záróértekezlet okmányának aláírása után a nemzetkozö jogok ilyen durva megsértése fölött józan ítélökcpes- ségű emlter egyszerűen nem térhet napirendre. Vajon kicsoda Barry Meeker, és kik álltak mögötte? Barry Meeker amerikai pilóta a vietnami dzsungelben járta ki a hérgyilkosság magasiskoláját. És, hát mi várható egy ilyen mindenre kapható ,,gentl iinantól“? ,,Bravúros tette" után a traunsteini (NSZK) kórházban megoperálták, aztán — a véletlennek milyen túrosa összjáléka! — „ismeretlen helyre“ szállították. Állítólag azért, hogy „megkíméljék“ az újságírók zaklatásától. De finom lelke lehel! Hirtelen eltűnése azonban inkább azzal függ össze, hogy már épp eleget elárult magáról. Nyilván kenyéradó 'gazdáinak is kényelmetlenné vált. Á mór megtette kötelességét, a mór mehet, 1969—1971-ben az amerikai Imdsereg különleges ejtőernyős alakulatának pilótájaként vett részt a vietnami háborúban. Többször kitüntették, és elérte a századosi rangot. Ezután 1972-íg az NSZK-ban szolgált az amerikai hadsereg katonájaként. Leszerelése után egy münclieni „mentöcég“ hellkopterpilótaként <alkalmazta, s valószínűleg a cég szolgálatában vett részt a csehszlovákiai embercsempészésben. Példátlan vállalkozásáért 10 000 márka „tisztelet- díjat“ kapott. Ügyvédje, Klaus Gübel müncheni ügyvéd az értesülések szerint a bonni belügyi kapcsolatokkal foglalkozó miní’sz- téríummal áll összeköttetésben. Így már minden világos.t. Josel Mladöjovsky
