Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-02 / 36. szám

9 Krr... Brr ... Ml «Z, ml ez. mi ez, ez a rettenW oengenés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók ... szólni kellene az Erz.s.1- nek, hogy oltsa el a lám­pát, biztosan meggyulladt a kredenc... Krr ... Brr ... Dehogy ... Hiszen ez a vekker ... A vekker csön­get... De hiszen akkor fél hét van már... fel kellene kelni... De hisz az lehetetlen, hi­szen csak most feküdtem lel Mi van ma? Szerda? Magyar, német, mennyiség- tajt, földrajz, torna. Ez öt. Rendben van. Akkor még ál­hatóm öt percet. Magyar, német, mennyl- .ségtan. földtan ... Tyűi Hi­szen én még nem csmáltam meg a térképet... Ceruzá­val meg van már, most ki • kellene húzni tussall Ma­gyarország határát... Tyűi Hiszen át kell olvasni még a földrajzot és a magyári, tel kell kelni... felelés van ... felefele lefe ... Na ... mi ez? Csak nem alszom el megint — ezt még­se ledet... felelés, Mákos- sy tanár űr és Magyaror­szág határa .,. Hát kérem. Bauer, csak nyugalom. Csak nyugalom, kedves Bauer, azért nem muszáj elsietni a dolgot.. Nem kell kapkodni, meg le­het csinálni azt a felkelést szép nyugodtan ... biztos kézzel... előkészítve ... Zrínyi se rohant ki csak ligy az ágyból, hanem előbb elökészült... Kérem, tanár úr, én készültem ...-Arra semmi szükség nincs, hogy az ember azért mind­járt kidugja a lábát a ta­karó alól, olyan hidegbe ... Persze, a harisnya, az fon­tos, ha fel akar kelni az ember... de csak óvatosan, kedves Bauer, csak óvato­san ... így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvato­san felkaparja a harisnyá- nyát... Így ... lehúzza szé­pen a taisa-ró alá ... hogy én minek dugjam ki azért a lábam? nevetséges — itt Is fel lehet húzni a takaró alatt... Na. ugye... Tyű. irt oWalt bejön a hideg ... Kapitány úr ... kapitány úr ... léket kapott az ágy, Ne mo kapitány ... mindjárt el­süllyed ... ezt be kell töm­ni,.. hű? de jó. Na, Hát ez megvan. Fent van. Hát ez kemény munka volt. ez kemény volt. Ezu­tán néhány percnyi pihenés következik ... hiszen a ne iiezén túl vagyok, most már csak a cipő jön és a ruha ... erie lehet pihenni né­hány percet. Pihenni szüksé­ges, úgyis beteg vagyok. Mélyen tisztelt tanár úr, fiam ma gyengélkedés kö­vetkeztében nem vehet részt az előadáson, tisztelettel Bauer Károly. Bár ez nem valószínű. Bál- a földrajzot mégis át keiden« nézni és kihúzni tussal... Bár miért kedle- iie ezért felikelm ... tegnap egyszer átnéztem lészint, úgyis mindjárt felkelek, és megnézem, hát most már mindegy. .Nevetséges. Egy oldal különben ts az egész, másrészt, de azonban gyen­gélkedem Is. Nemcsak átné állnak a határon, és nem mennek átlépni, mert fél­nek, hogy belépnek a tus­ba, mielőtt me^záradt... Na, megállj, te gazember Bauer, ezt te csináltad. De a fejeddel 1 Le a fejeddell Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, ezzel a cigarettavágó­val. Jaj, jajl hóhér úri ény ké- azúlteml Jaj, Erzisll Erzsll... Na, mi aa, Ifiúr? Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc óra van már! a nagy­ságos úr már el Is ment a hivatalba. Tyűi Ezt elaludtak me gint! Tyű! MI lesz Ittl Még jő, hogy a haflsnyám már fönn van. kinek a füzetéből 6t röpke perc akart átírom az egé­szet. Bár mtt ár nekem, ha megvan a dolgozta, ha egy­szer a kamatos kamatot úgyse tudom, pedig ha fele­lés van, az csak abból van, az tiszta sor. Ne ábrándozz, hanem cselekedj! Most pedig, ejnye, ejnye, jő lesz sietni, ezzel az úr­ral, aki most szembejön, nyolc óra öt perckor szok­tam találkozni. Hát lássuk csak, szedejük össze a gon­dolatainkat, mert a perc kö­zel van. Szóval: csak a szé­pia kell és a lénia. ízzel szemben Vörösmarty, mint tudjuk, klasszikus tisztaság-^ ban tartotta a nyelvet, sza­vai kristályos tökéletesség­zem én azt. hanem még itt az ágyban elmondom, em­lékezetből, ahogy tegnap át­olvastam ... mert én nem henyélésből fekszem Itt az á.gyban, hanem azért fek­szem, kérem, tanár úr, a- zért fekszem, hogy elmond­jam magamban a földrajzot ... nekem sürgős és halaszt­hatatlan feküdni valóm van Itt az ágyban ... ezt rög­tön el kell Intézni... ezt a fekvést az ágyban... ezt rögtön el kell Intézni... ezt a fekvést... sürgősen .. mert már hét óra fs leltet... Tehát Magyarországot dé len határolja a Duna és a Szerbia és a romániai dal mát... és a Szerbia... és Szerbia fővárosa ... és Szer­bia fővárosa ... és fővárosi a Szerba ... Na, kezdje elölről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készül tism, tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen, Bauer, mert ma­gának javítani kell, mert maga Szerbiából négyesre áll, és az Inrtökonfenencia már össze Is ÜK. Fogd be a szád, Bauer. Igenis, az intökoníerencla ott üli már Szerbia határán, és tanácskoznak. Még csak a hadvezért várják, és a há­borút azonnal elkezdik'. Te­hát ml Szerbié fővárosa? Bauer, fogd be a szájadat, és ül] Ide az ágvű mellé, mert te vagy az Agyütüzér, és teneked kell megvédeni Magyarország határát. Hát jó, ha nékem kell megvéde ni, adjanak mellém ezer ki­próbált derék cowboyt, mindegyik egy mozigéppel. majd én megtiiutatom nekik. Hajrá, hajrá, derék fiúk! Fel a háborúra! .Adjatok egv lo­vat a Bauer alál Na most!... Hadaink már bem vannak Szerbiában ... En azt hiszem, igazgató úr. mégiscsak ez a Bauer fog­ja megvédeni Magyarorszá­got. Mennyiségtanból rosz- szul áll, az igaz, de húsz saslengést csinál a nyújtón, és ez kell egy fővezérnek... Na, Bauerl hát akkor csak neki. édes fiam. foglald el Szerbiát... úgy még kijavít­hatod a négyesedet... jó, nem bánom,^ tanár űr. Tábonnokí egyenruhám meg­felel? Így. Hát moet utá nam, fiúk! Maga, Mákossv tanár úr, maga lesz a had­segédem ... de vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja be a száját... Igyi Ül­jön föl Ide hátra a lovam­ra, és kapja el, ha (golyó jön ... Majd adok én ma­gának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár űr, nem ké­szültél. Hát mondd meg, mi a fővárosa Szerbiá­nak? Na, ugye, nem tudod. Szerbia fővárosa Budapest, miután én mostan elfoglalom, és Magyarországhoz csato­lom. Ül] le, tanár úr, né gyest kapsz. Hát hol is van csak az a Szerbia? Na, hol van! Az bizonyos, hogy valahol van. De nem találom, jaj, jaj, ta­nár úr, nem találom Szer­biát, hogy foglaljam el? Persze, hOigy nem találod, gazember, miután nem húz tad ki tussal .Magyarország határát a térképen, hát most nem látni, hol kezdődik Szerbia, hol végződik Szer­bia. A szerb katonák ott ELKÉSTEM Nyolc órakor még homá­lyos a reggel, és homályo­san bukdácolnak álmos fe­jemben a másnap esélyei és minden lehetősége. A kö­zépiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról nap­ra megújuló harcbaszáN^, halálos veszedelem! minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelep­cék és elhatározó esemé­nyek hullámzó harcterére kiront, sebeket kap, sebeket oszt, néha. elvérzik. Másnap újra jéttómad,' kezdi előírói. Minden reggel új fegyver­zet és új haditerv. Furfan­gos és végtelenül kompli­kált megfontolás, amiben százféle ok' éS' okozat kom- bfnálődtk. A fegyverzet ma hiányos: éppen azért gondosan kell összeválogatni. Első óra mennyiségtan. Az Irracioná- fis egyenleteknél tartunk, de a múlt órán még nem fejeztük be. Felelés eshető­sége 25-27 százalék. Ebben a kis százalékban szerepet játszik az a körülmény, hogy sokan még nem javí­tottak, s hogy Frölich meg­bízhatatlan , jellemű, ingatag és gyenge akaratú ember, aki a műit órán még maga is azt hitte, hogy jövőre to- v<H>b magyaráz, és most egy­szerre, szirtié öntudatlanul, feleltetni kezd. Az emberi lélek mélyén vannak ilyen kóros tünetek, amikkel szá­molni kell. Szerdai nap lévén, én Is­tenem, a mennyiségtan u- tán két óra mértani rajz. Hiányzik a szépiám, a gör­be léniám is hiányzik, amit pedig ma összeírnak. Gutt- mann ígért egy gumiguttit, azt elkérem. Vörösmarty Nyelvszépséget. Na Igen, V^ösmarty Nyelvszépséget, tudom, tudom: ma ez a tét, kettőt vagy semmit. Csak a másik felét néztem még át, de van két tízperc a ma­gyar óra előtt, az húsz perc, most, míg az iskolába érek, átgondolom magamban az első felét: nyertem tizenöt percet, azalatt beröpülöm Vörösmarty Nyelvszépségeit, elkérem Guttmanníól a gu^ mlguttlt, és még a történel­met átszaladom. A füzetem nincs meg. Tanár úr, kérem, fiam ma gyengélkedett, a mennyiségtant dolgozatot nem készíthette el. Igen tiszteit tanár úr, fiam gyen­géd szervezetének ápolása hosszabb időt vesz igénybe, mely idő alatt háziorvosunk a merlnylségtan-dólgozatok- tól való tartózkodási aján­lotta. Hát ez semmi. Ezek csak olyan ábrándok, megvalósít­hatatlan kOdképek. A rideg valóság nem ez, a rideg va­lósághoz szívós elszántság és lélekjelenlét kell, és keÜ hozzá Guttmann megint, a­gel — mtcsinálnak a sza­val? Szent Isten, hiszen ezt sem tudom, meg kell gyor­san nézni, micsinálnak Vö­rösmarty szavai kristályos tökéletességgel. És Nagy Lajosi Szentatyám, gyerünk, ne zavarjunk össze mindent. Vörösmarty kristálytiszta szavakkal elkérte Guttmann- tói a gumiguttit. Qe ha Gutt­mann nem adja? Akkor, tisztelt tanár úr, fiam gyön­gélkedett, és ném bírta el­hozni a gumiguttit. Még van egy eset hátra, hogy kigyul­lad valami, vagy valame­lyik tanár meghalt, és haza- küldik utána az egész osz­tályt. Na, mi ez? Szivem nyug­talanul kalapálni kezd. A bejárat előtt nem áll senki. Az egész épület gyanúsan, fenyegetően csendes. Csak nem?.., Nem, nem ...Az nem le­het. Az csak nem történik velem. Mindenesetre fó lesz sietni. Az első emeleten csend... Hallgatnak a falak, és a lép­teim konganak. Nincs kétség benne. A szörnyű, az elképzelhetet­len megtörtént. Itt már le­csengettek. Most még csak egy lehe­tőségem van: talán még nem jött be Frölich. Az üres folyosókon láb- ujfhegyen lopózom az Osz­tály aftaja elé. Fülemet 6- valósan tapasztom a kulcs­lyukra. A lemondás keserű vonása görbíti le ajkam. 0- dabentről egyhangú csönd beszél mindennél érthetőb­ben. Hát ezen már nem tehet segíteni: talán még nem ír­tak be, lassan benyitok. Frö­lich egyetlen szót sem szól, csak valami kegyetlen elég­tétel villan éí rajta, míg sze­rényen és udvariasan beván- szorgok a padomra. Az osz­tályon az elszórnyedés halk moraja fut keresztül. Frö­lich lassan előveszi óráját és megnézi. Könyveimet be­lököm a fiókba. Büchner, aki mellettem ül, előrehaj- Itk a tábla felé, az arcán a mennyiségtant tudományok tránt érzett mély és kielé­gíthetetlen szomjúság lán­gol; csak én látom, hogy a szája kissé balra húzódik, felém, és a fogai közül csak én hallom a sztszegést: — Beírtak a hiányzók kö­zé. jobbra húzom a szájam. Előre meredek, a matema­tikai tudományok összeségé­vel szemben táplált elfojt­hatatlan érdeklődés ül ki az arcomra. A jogaim közt szi­szegem: — Tovább megyünk? Büchner balra sziszeg:-— Nem. Felelés. KMECZKÖ M1HÄIY KÍT VERSE: Mechanizmus egy tétien este Tiám tekert •céltestű anyacsavar meneted hét év gyalogútja pereg rá csillogó böröni a rozsda 6 asszonyom hiány spirálisa önmagádba rejtett égbolt alatt élő magzatvizedben fuldoklik szomjas életem hét éve élsz immár korám fonódva szorító fogókban Sürgöny A FÖDD eLÖLÉNYEINEK STOP vágklmerült dugattyúként dohognak stop világokkal telített szerveim stop pörusaltnből hideg árad stop jégkorszak Őlálkodlk sejtjeim közdtt stop hajötörás hírnökeként lebegek a sodrásban stop csonka árböcrúd a gerincem stop PICASSO bEkegalambja STOP DENES GYÖRGY KET VERSE: Kínból — virág Takarj be engem, Irgalom a szenvedések kdpenyévsl, ne tűrhessenek ellenem a boldogság husáng-bitével, legyek most már a magamé, hogy máeoké ts tndjak lenni, töviskoszorns agavé, kinnal virágot teremni. .1 f I £ '9 Te ismerted régi arcom Ts Ismerted és szeretted régi arcom, ki tudott még lobogni, kivel Indultál s visszaütöd benne Ifjú reménnyel virágzó eged. Te láttad még a fények csarnokában a szerelem sugárzó homlokát, kinyúltál érte s rátonódott lelked, ahogy az ágat karolja az ág. KÁLMÁN ZSEZSA KÉT VERSE: 1975. VII. 17. történelmi kézfogás volt Uram nálad hogy MINDENKI LÁSSA de utána megéheztünk Uram „borsosat“ az rvacsorára 0 embert embert embert a Földre Depresszió minden éjjel bejáram a Birodalmat Halál-lovak tenyerembdl hajnalt tatnak Halál-tóban tUrdstlk a csecsemőket biztos halált anyaméhbe beletzdnek hajnalt kdpnek Halál-lovak már csak bányai varjas éjjel bontja már a Halál-szárnyat

Next

/
Oldalképek
Tartalom