Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-26 / 35. szám
8 . r » «i ** í£*/ ÍJflklV Mitt Átkozottul hideg éjszaka TOlt. A csípős szél és a hideg esőcseppek azonban egy cseppet sem zavarták dr. Thomas Brownt. Tízéves orvosi pályafutása alatt ugyanis volt ideje megszokni, hogy az éjszaka kellős közepén klugorják az ágyból, ha súlyos beteghez hívják. Nem kapott állást a kórházban, ezért magánrendelőt nyitott. Beteget a szegényebb sorsúak közöl kerültek ki, ezért soha nem tudott volna kilábalni adósságaiból, ha feleségül nem veszi a környék leggazdagabb bolttulajdonosnő-' Jét. Dr. Broivn bekapcsolta a motort, és melegítette egy kicsit. Éjfél után kettőre járt. New Yorkot úgy ismerte, mint a tenyerét. Jerome McKenzie neve semmit sem jelentett neki, nem volt állandó betege, de egy percig sem habozott: ha valaki bajban van, segíteni kell rajta. Lehet, hogy nemrégiben költözött a városba, s egyszer talán állandó páciense leszi Tíz perccel később már az o>l- csó bérház legfelső emeleti lakásában volt. Kiderült, hogy Jerome McKenzie-nek kutya baja sincs. Egy széken üldögélt, és whiskyt Ivott. — -Azt hiszem, doktor, ml ketten nagyon Jő barátok leszünk! — mosolygott titokzatosam — Micsoda sületlen tréfa! — mérgelődött az orvos. — Ezért ébresztett fel éjnek idején, és rendelt ide, hogy ezt közölje velem! — Egy vasam sincs, doki, sürgősen pénzre van szükségem. — Nem én vagyok a nemzeti bank, sem a helyi jótékony- sági Intézményi — Csak semmi mentegetőzés. Holnaptól kezdve minden héten száz dollárt ad nekem. Azt hiszem, szerény vagyok. — ön nem szerény, hanem őrült — tüzelt az orvos. — A- zonna! felhívom a rendőrséget. — És odaadja nekik házasságlevelének fotókópiáját? —- érdeklődött gúnyosan McKenzie. — Arra a régire gondolok, még egyetemi hallgató korából, amikor házasságot kötött bizonyos Joan Clementsszel. Dr. Thomas Brown úgy érezte, valami fojtogatja. Ki lehet ez az ember, mit kar tőle, honnan tud Joanról? Hirtelen felelevenedtek előtte a régi nyár emlékképei. Egy birtokon dolgozott, hogy megkeresse a pénzt a továbbtanuláshoz. Itt Ismerkedett meg Joannal, egy hippitörzs tagjával. Egy átmulatott éjszaka után összeházasodtak. Két-három nappal később a hippitörzs továbbállt, soha többé nem látta viszont sem a lányt, sem a többieket. Amikor később New Yorkba alkalma nyílott, hogy feleségül vegye a gazdag Laurát, egy percig sem tudta, hol van Joan, miért gondolt volna válásra? — Igen, doki, én vagyok McKenzie jegyző, aki összeadta önöket. A véletlen folytán megtudtam, hogy bigámiában él, és felkerestem. Heti száz dollár nem teszi tönkre! Dr. Brown rádöbbent, hogy 6- riásl veszély fenyegeti. Pillantása a súlyos asztali lámpára esett. Felkapta, és Jerome McKenzie holtan rogyott össze. Otthon megkönnyebbülten bújt be felesége mellé az ágyba. Jerome McKenzle-t itt senki sem ismeri, senki sem látta, hogy járt nála, a veszélyes házasságlevél pedig darabokra tépve a szemeteskannába került. Alighogy elszenderedett, tela> foncsengés ébresztette fel. — Dr. Brown? — kérdezte egy férfihang. — Columba felügyelő beszél. Szükségem volna a segítségére. Az ügyeletes rendörorvos a város másik részében van. Egy bizonyos Jerome McKenzie-t meggyilkolták. Ha segítene... — Nagyon szívesen, már indulok is! xxz Amikor dr. Brown megérkezett, Columbo gyűrött felöltőjében egy rozoga széken üldögélt. olcsó szivarját rágta. A holttest a padlón feküdt. Dr. Brown megállapította, hogy gyilkosság áldozata lett. — Látja, én furcsa ember vagyok, a legkisebb apróság fs i- degesít — mondta Columbo felügyelő. — Azt hiszi, különleges e- set? — kérdezte dr. Brown, — Szerintem szokásos leszámolás két bűnöző között. — Lehet, hogy tévedek, de 8 hosszú éves gyakorlat kifi- nomította öszetöneimet. Érzem, ha valami nincs rendben. — Columbo, ön nagyon rokonszenves — mosolyodott el dr. Brown, miközben összecsomagolta műszereit. — Találja meg a gyilkost, és az ügy le van zárva. — Épp most jutott eszembe, hogy ki lehetne a gyilkos. Az ötlet azonban túlságosan is merész«. — A bűnügyek gyakran nagyon furcsák... — Doktor úr, nem Is zavarnám tovább — mondta Columba. —- Van azonban egy fontos apróság. Mondja, ismerte ön az áldozatot? — Nem. Nem az én páciensem volt — rázta meg tejét e- rőlyesen dr. Brown. — Tudom, hogy rettentően unalmas vagyok, de volna még egy kérdésem... — jó éjszakát — mondta dr. Brown, és sarkon fordult. — Bocsánat, doki, csak még egy kérdés... Szeretnék valamilyen ésszerű következetetéshez jutni.« — Columbo, én nem vagyok rendörorvos — mondta idegesen dr. Brown. — önnek teljesen igaza van! Tudom, azt gondolja, hogy nagyon unalmas vagyok. De mondja meg, miért ölte meg ezt a szerencsétlent? — Felügyelő! — Szörnyűségesen feledékeny vagyok, ezzel a rossz tulajdonságommal sokszor az őrületbe kergetem a feleségem. De arra emlékszem, hogy amikor idehívtam, nem diktáltam be az áldozat címét. Mégis percek a- latt ideérkezett. Ezt mivel magyarázza? A z uszodában, a napsütötte teraszon, három méterre tőlem, egy fiatal fiú és egy fiatal lány terül el. A fiú lehet ügy tizenhét é- ves, pattanásos és izmos. A leányka nagyon csinos, a melltartöja keskeny pátllka, a nadrágja egy lehelet, sóhaj. Beszélgetnek. — Klassz a nap... — mondja a kislány. — Klassz — így a fiú. Ezután hosszabb szünet következik, majd megjelenik egy másik fiatalember. Ez szintén Izmos, de szőke és nem pattanásos, ünottan nézelődik körül. A pattanásos megörül, hogy a társaság bővül, új szín, új hang költözik belé. Odaszól a szókének: — Szevasz. Lajl... Lajl odalép, leteszi a bugyarát, és kezet nyújt. — Szia. Aztán a lánynak Is kezet nyújt. — Szia... Klassz nap van... — Klassz... — SZÓI a lány, és megigazítja a mellén a pántlikát, mert egy öregúr már percek óta szúrós szemmel nézi. Aztán meghézl. hogy JÓI IgazItotta-e meg, szóval mindent elkövet, hogy amúgy Is fedetlen kebleire felhívja az uszoda figyelmét. FIATALOK EGYMÁS KÖZÖH Csak a két fiatalember nem néz oda; ők kebelbeliek. A kislány, érezvén, hogy a társalgás ellankad, mint Madame Sevlgné, bevet egv témát. — Láttam Őfelsége kapitányát. — Klassz volt? — Klassz. De van erről egy könyv Is, az még klas.szabb, az halálos. A kislányt ez a bővített mondat láthatóan kimeríti, véglgnyúllk, mint aki megtette a kötelességét. Mos( a pattanásos veszi át a szót. — Mit szólsz a Sandrihoz? — Ml van vele? Elájult? Portásnak készül. — Hülye az? — Hát persze. Nem tudtad? — Nem. Most a pattanásos fiú megélénkült, és kiabálni kezd: — Ott a esete. Szevasz, Csele, Gyere Ide! A megszólított Ijesztően izmos fiatalember, csupa gömb és dudor. Ogy feszül az egész fiú, mint egy robbanásra készülő rakéta. Odalépett a társasághoz, és kezel; — Szia... Szia... A lánynak hemutatkozik, de csak egyetlen pillantással méri végig, mint a mészáros a levágandó borjút. Aztán törökülésbe leül, és előre mered. — Ml volt Miskolcon? ■— kérdi a szőke fiú. — Kinyírtam a palcslngert. A szája felhasadt neki a füléig. Amikor összeakaszkodtunk, azt mondtam neki: „Te, ide figyelj, nagyon megverlek, ne marhul).“ Azt mondta erre, hogy fogjam be a pofámat. Hát nekiláttam. A végln kenni lehetett. — Klassz... véli a pattanásos, és nézi a kislányt, mlnó hatással van rá a dolog. Az csak hasal, és babrál a pántlikával. De azért a szemében már van némi elektromos vibrálás. A pattanásos folytatja a társalgást. Forszírozza a dicsőséget. — Milyen volt Bumiéknál szombat este? — Állati. Meglttunk heten húsz ű- veg bort. Gynlus meztelenül beült a vízvezetékbe, a konyhába, és engedte magára a vizet. De nem szólt a marha, csak akkor tudtuk meg, amikor már az előszoba is tele volt vízzel. Aztán súroltunk reggel nyolcig. Állati jól mulattunk. Mindenki rosz- szul lett, kivéve engem Én megittam még egy- deci rumot, aztán hónom alá vettem a Rozit, és elmentünk moziba... A kislány gyöngyöző kacajjal honorálja a történetet. Nagyon tetszik neki a dolog. Halkan mond valamit, amit nem ■'értek, aztán csak annyit hallok: — Tegeződjünk. Olyan furcsa nekem a magázódás, Itt az uszodában mindenkivel tegezódöm... — Szia ... — Szia... A statisztává lett fiúk, a pattanásos és a szőke, elpárolognak. A pár egyedül marad. Hosszú percekig némán feküsznek, csak a lelkűk beszél. Végül megszólal a kislány: — jössz úszni? Az izomkolosszus feltápászkodlk, és lusta léptekkel, hátra sem nézve elindul. Kifordult lábikráján táncolnak az Izmok. A lányka alázatos rlszálással követi. Ezek megtalálták egymást. Klassz! Gádor Béla szerkesztő uär-ißn • „Rigő“: A közelmúltban küldött válaszunkoin megsértődött, s felveti levelében, hogy írjuk meg, mi a novelda, ha annyira tudjuk. Nos, nem o kihívásnak engedünk, amikor Bóka Lászlónak a novelláról írt meghatározását kö0öí)Ok. hanem azt reméljük, tanul belőle ön is, és a többi fiatal tolltorgató Is. „A novella könyörtelen műforma. Nem hágy időt az frénak, mint a lassú áradá- sö regény, hogy helyrehozza, feledtesse ihlete táred- tabb perceit, s nem nyújt olyan látványos, kápráztató segedelmeket, mint a színpad szemfényvesztő keretében virágző dráma. Még a kötött formájú versnél Is kegyetlenebb: éppen azzal a kevéssel, amivel kötetlenebb: ritmus nem segíti, rím nem díszíti, s nincs e- lan vastörvény, mely határát megvonná. Az a kicsi szabadság, ami a novellairé sajátja, csak arra jú, hogy örök bizonytalanságban maradiunk a novella törvényei felől. Minden novellának más a törvénye, magát a törvényt nem ismerjük, de halálos biztonsággal meg- érezzük mégis, ha vét ellene az frő. Ha nem ragad meg első szavával, ha második szavára ellankadt a figyelműnk, ha nem pereg, mint a rokka kereke, ha nem végzi ágy, mint a családi perpatvart a bevágott ajtó csattanása, ekkor csatánál többet vesztett az író.“ • „Ezüst cipő“: Egy picit még korán jelentkezett. Három verse közül az „Él- nlakarás“ című gondolatilag a legmélyebb, ám versel megfogalmazása eléggé suta, erőtlen. Tanácsunk: tanuljon, olvassoni • „Kitartok“: Egyik versében így ír: „Ellopták a kedvemet. / Megkötözték a kezemet. / össze tiporták é- nemet. / De a búnak nem adom tejemet.“ Igaza van; nagy a feje, búsuljon a ló! ön Inkább tanuljon és olvasson sokat! Idővel jelentkezzék! Válasz CSIBI jeligére Első« gimnazista vagy, és nagyon tetszik neked egy negyedikes fiú, de ö eddig nem figyelt tel rád. Félsz, hogy megtudja, mennyire szereted. Bizonyára attól tartasz, hogy akkor csak játszana veled, és amikor megunna, kiadná az utad. Ez így igaz, mert neki nem lenne vesztenivaléja. Lehet, hogy tévedek, és minden jól is végződhet. Mégis kételkedem, mert én is férfi vagyok és már átestem néhány „sírig“ tárté“ nagy szerelmen. Még fiatal vagy. Inkább olvass és tanulj az epe- kedés helyett. Szerelmeddel olyan fiút ajándékozz meg, aki viszont szeret. Bizonyára van Ilyen fiú is, de te nem veszed észre, mert elkápráztatott a negyedikes iskolatársad. Az igazi boldogsághoz mindig két ember kell. Jelige: 111 — zöldben Válasz az OGY SZERETEM ÖT cfmfi levélre Igazad van. 15 éves fejjel fiatal vagy még a szerelemre. Különösen egy nálad sokkal idésebb partner oMa- lán. Az özvegy férfinak négy gyermeke van. s ta ágy érzed, hogy vonzódol hozzá. A saját érdekedben fojtsd el magadban ezt a szimpátiát, nehogy keserű következményekkel járjon. Talán hízelgő számodra egy érett férfi széptevése, de láss tovább az orrod hegyénél! Nem vagy hozzávaló. Véleményem szerint a férfi szándéka nem komoly, csak kalandot keres. Ha elvenne is — minimum három év múlva —, tapasztalatlan tővel mit kezdenél négy gyerekkel?! Ha gondos anyát keres a gyermekeinek, nem téged választ, bármilyen csábi- tő is egy szép fiatal feleségre szert tenni. lellemtelen- ségnek, sőt még ennél is rosszabbnak tartom, hogy cső- kolázásra kényszerít, méghozzá nagyon furfangos mádon: sírva könyörög, hogy értsd meg a helyzetét. Neked természetesen megesik a szived, és engedsz. Utána pedig gyötör a lelkiismeretfurdalásf Nehogy későn kelljen megbánni a könnyelműségedeti Különben is: érdemes szánalomból csókolézni? Azt biszem, nem valami felemelő érzés. Vagy a tapasztalatszerzés vágya is űzi Nehogy drága árat fizess érte! Utasítsd el a közeledéséti Ne sajnáld őtl Ha rendes ember, talál magához való feleséget. Még a barátaid sorából Is iktasd Idf Fnr- csa, hogy a szüleid még nem avatkoztak közbe. Vagy talán nem is tudnak róla? Az nagy baji Randi Mária Válasz a RALVARIAM című levélre Én is fiatalasszony vagyok, s megértem a próblémá- dat, pedig rendezett családi életet élek. Kérded, hogy jogod van-e az új szerelemre, új házasságra. Az én véleményem az, hogy igen. A jelenlegi családi életed keserű. Jogod van elhagyni azt a családot, amely u- gyan otthont és jólétet biztosított számodra, de boldogságot nem. Hiába van mindened, ha a legfőbb, a boldogság hiányzik. Ne várd meg az apósad gyógyulását, mert addigra a te idegeid mondják fel a szolgálatot. Ne tűrd tovább férjed brutális viselkedését, minél előbb cselekedj. Leveledben hiányolom, hogy nem írsz a gyerekeidről. Van-e egyáltalán gyereketek? Ha van, akkor olyan féfit válassz, hogy neked hú élettársad, a gyere- keMnek jé apja legyen. Jelige; Sok slkertl Dunaszerdahelyről Válasz BOGÁR jeligére Azt hiszem, hogy te nem is voltál szerelmes a fiúba, s ő se beléd. Neked csak az fájt, hogy „ósdi“ vagy. Ez nem Igaz. Én is fiatal vagyok, középiskolába járok, és nem tartom ósdinak, ha egy tizenöt éves lánynak nincs komoly fiúja. Ha elhagyott, ne hívd vissza. Sohasem szeretne, mert nem is szeretett. Az ilyesmi nem a liosz- szú vagy rövid hajtól függ. Ebben nem adok igazat az édesanyádnak. Egy hosszú hajú fiatal is lehet rendes. Az embereket nem lebet a haj hosszúsága szerint meg' Ítélni. A fiú számára te csak egy kedves kislány voltál, akivel — az 6 szavaival élve — nem mindig volt ideje szórakozni. Felejtsd el. Az élet nagyon szép, de amíg megtalálod az igazit, sok csalódás ér még. Ne keseredj el, és ne tartsd magad szerencsétlennek. Tanulj, olvass és sportolj. Nagyon sok örömet fogsz találni az életben. Jelige:. II!
