Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 5. szám

5 y| ft tf• f A Csallóköz közepén, Kútni- kyn (Hegyétén) él a Lipcsei család. A mama Szerdahelyen tanft a tanonciskolában, a pa­pa raktáros. A fiúk miatt Jöttem, aki nagyszerű szobrokat farag, és tavaly nagydfjat nyert Dubni- cán az évente megrendezett a- matőr képzőművészek országos kiállításán. Persze, a szülők, a mama és a papa miatt is Jöbettem vol­na, mint abOgy eljár hozzájuk például Agb Tibor népzeneku tatónk, és mások is. A család ugyanis már nagyon régen el­jegyezte magát a népművészet­tel. Ladicén (Lédecen), ahol korábban laktak, összegyűjtöf- ték a hfmestojások Jellegzetes népi motívumait, és emlék­könyvekbe Fe.stve még ma is őrzik ókét. Feijegyezték a Nyit- ra környéki falvak balladáit. A papa ismeri nemcsak az é- szaki falvak, hanem a Csalló­köz és az egész magyarlakta vidék népi építkezéseinek stí­lusát. Egy dicsérő Kodáiy-leve- let is őriznek. Mostanában persze leginkább lányuk, aki Bulgáriában építé­szetet tanul, s mindenekelőtt György fink sikereinek, nem­egyszer épp a fenti népművé­szeti emlékek hagyományaiból táplálkozó szép. izgalmas mun­kájának, nagyszerű szobrainak örülnek. A fiuk ugyanis ágy hatodik osztályos korától kezdve szebb­nél szebb szobrokat farag. Hogy is kezdődött? — Mindig szívesen rajzol­tam, festegettcm — hallom Györgytől —, aztán pedig fé­lig unalomból, félig pedig hir­telen támadt alkatéi kedvből szobrot szobor után faragtam. A ' mama közben benyúl 0 szekrényben levő rengeteg szobor közé, és kiemeli az e- gyik első szobrocskát, egy haj­lott hátú paraszt bácsit. Nem tökéletes alkotás, de van ben­ne valami, ami megfogja az embert. — Amikor az alapiskolába és a gimnáziumba Jártam, min­den szabad Időmet a fának szenteltem — mondja, de ha nem mondaná is,- rájönnénk, hiszen már a folyosón a szob­rai fogadtak, s azok vannak itt benn a szobában a falnyi szek­rény tetejére zsúfolva is min­denütt. A díjnyertes „Vietnami anya gyermekével“ szobor mellett megelevenednek a magyar vi­dék emberei, szokásai. Az Esőcsináló című szobor például a régmúlt idők egyik néphitét eleveníti meg. Egy másikban a knkoricamorzsolás, ismét egy másikban a tömés vagy a káposztagyúrás jelleg­zetes figurális mozzanata kel életre úgy, ahogy azt látta vagy láttuk mindnyájan a- nyánk, apánk vagy nagyszUle- ink udvarán. Különösen szépek a népbal­ladák motívumait ntegelevenltö szobrocskái, szoborcsoportjai. Szinte hihetetlen szépségű, üde szobrokká varázsolta a Nagy­apó. a Kádár Kata. a Kőműves Kelemen balladákat. Gs mindezt egy alig tizen­kilenc éves fiú tette. Olyan fiú. aki tavalyelőtt érettségizett, aki most másodéves műasztalos és aki főiskolára készül. Nem sok és nem korai ez a felsőfokú dicséret? Nos, úgy hiszem, hogy nem. Elsősorban talán azért nem, mert amellett, hogy szobrai népi, emberi töl- tetűek, igazán mély gondolato­kat és különös képzelőerőre valló egyéniség munkáját tük­rözik. Hogy ez Így igaz, hadd szól­jak még két- különös, a fenti szavaimat igazoló szoborról. Az egyik az Imperializmus — Erőszak megnevezést visel­hetné magán. Egy eltorzított, cxpresszlv fájdalomtól teli em­beri arcot ábrázol. Az ember öt érzékszervét egy vaskézzel tartott kéz öt ujja tapintja úgy, hogy mind az öt érzék­szervet eltapasztja, érzéktelen- né teszi. Mi ez, ha nem ko­runk imperialista törekvései­nek eredeti Jelképe? A másikat, amely egyben né- pi-plebejnsi és mélyen intellek­tuális alkotás. Lipcsei György is Dózsának nevezi. Az egysze­rű diófából készült, önmaga lábán megálló figurát, akár­csak a feudalizmus a parasz­tot, földhöz köti egy vastag lánc. Kell ennél több, kifeje­zőbb, eredeti gondolat? Dózsa parasztjai, s maga Dózsa is ez ollen lázadt. Hogy a vége tü­zes trón és megcsonkított, meg­nyomorított emberek sokasága lett. most újra emlékezetünk­be idézte Lipcsei György. Eb­ben természetesen segltséeére volt a fa is a maga rozsdás- barna forradásaival, égési se­beivel. Gs mindezt, ismétlem, egy e- lig tizenkilenc éves fiatal fiú műveli. Életrajza, múltja még | nincs, szavaiból nem sokat 1- j dézhetek, hiszen szűkszavú. | szerény, hallgatag, de annál : szebb és eredetibb, amit csinál, mert világa önálló, különös te- i hetségre valló egyéniség. Németh Istváti lemeztelenítve JAN JOHANIDES KÖNYVÉRŐL Akit fárasztanak a pontosan megszerkesztett mondatok, a szigorú és tárgyilagos próza, az ne olvassa el ezt a könyvet. Legalább is erre a sajátos következtetésre kell Jutnunk, ha elolvassuk a „fül“-szöveget. A szövegíró u- gyanls „pihentető“ költői színeket, hangulatokat, hang­foszlányokat is ígér, melyek szerinte a szöveget úgy „tarkítják, mint a szürke betonból készült modern autópá­lyát a virágokkal ékes kitérők és pihenőhelyek“. Szép szóvirágok ezek, csak éppen a mi számunkra a szigorú próza és a pontosan szerkesztett novella és mondat nem szürke autópálya, s nincs szükségünk pihentető hangu- latfoszlányoikra (aikinek mégis az kell, azt sajnáljuk). Joha- nides íród nagyságának egyik legszembetűnőbb jele, hogy minden mondata-szava a helyén van, hogy nem él „ékít­ményekkel“, s az érzést, a hangulatot, a szigorú logikus gondolatiság teremti meg íráraiban. Ezzel jellemeznénk elsősorban ezt a kötetet. S hogy tovább tiltakozzunk a félrevezető fülszöveg ellen: ezeket a novellákat még első látásra sem lehet „széteső“-nek, idézőjelben sem „abszurd­nak tetszö“-nek nevezni. Valóban nem egy esemény, egy konfliktus vagy egy életdarab megjelenítései. Oknyomozó írások ezek, melyek egy-egy céltalannál vált élet össze­tevőit keresik, s a felszín nyugalma mögött, a látszat a- latt, az Izgalmas, s távolról sem egyszerű okok és okoza­tok láncolatát bogozzák. A címadó novella gyászbeszéddel kezdődik. S a beszéd ' vége: „Miért mentél el ilyen hirtelen?“ A kisregénynek is beillő novella erre felel. Az érteni és szeretni képtelen, állandóan önmagával küszködő feleség (a címadó mondat ts az ö szájából hang­zik el), a lánya teherbeesése miatt körülötte megromlott üzemi légkör őrll tel a hős szívét és idegrendszerét. A tétovázó; egy orvos élete. De nem eseménysor, hanem a- zoknak a pillanatoknak a rendje-sora, amikor döntenie kellett volna. Tudta, de mégsem — vagy mégse mindig — cselekedte a jót. S ez a tétovázás lesz a halála. Egy kivételével nem leíró jellegűek ezek az írások. Va­laki beszél a hőshöz — esetleg a főhős önmagához —, s a szöveg szinte bírói ítélet Indoklásaként hangzik. Az ap­ró jelentéktelennek tűnő gesztusok, félszavak így állnak szigorúan átgondolt, logikusan felépített rendbe. A kötet csaknem valamennyi írása halállal végződik. Ml sincs azonban messzebb az író felfogásától, mint a morbllitás, a halál átköltőlesítése. A végső számvetésre in­dító, a megtett életút értelmének vizsgálatára késztető esemény az, amely az életben maradottak számára, ad gondolkoznlvalót. Felsorolni is bajos lenne. Zólyomi Antalt és Bártfat Lászlót köszönet és tisztelet illeti e nehéz és szép szöveg remek fordításáért. Bessenyei György Dózsa György Vietnami anya gyermekével MÁRCIUS KÖZEPÉN FÄBRY-NAPOK Az utóbbi hónapokban mególónkSIt a „mozgás“ Fábry Zoltán szellemi hagyatéka körOI. Ennek szívből örülünk,- és remóljeki ez az esztendő még Inkább Fábry Jegyében telik majd. Legutóbb a CSEMAOOX koSicei járási bizottságán jártunk, és ott tadtuk meg, hogy március 13. és IB. között Fábry-napukat rendeznek Kelet-Szlováklában. Boda Ferenc, a járási bizottság titkára mondja: „A Fábry-napok rendezői között ott találjuk a jnb kulturális osztályát, a kerület művelődési köz­pontját és a járás művelődési központját is. A négynapos rendezvény eléggé sokrétű lesz, és já­rásunk több helységében zajlik. Lesz rendezvé­nyünk Kuáicén, Stószon, Szepslben, Somodi-fUrdő- ben és másutt. A prózamondók kerületi sereg­szemléjét, a Fábry-sir megkoszorúzását, az Irá- olvasó találkozókat, a Fáhryról szóló szakelőadá­sokat, az Irodalmi színpadok mozgalmának' fel­mérését; a Fábry-napok keretében tartjuk. A Ma­dách Könyvkiadóval közösen árusítással egybekö­tött kiállítást nyitunk. Itt hazai magyar íróink dedikálnak. A Fábry napoknak külföldi előadója is lesz, Görömbei András. Reméljük, hogy- rendez­vényünk sikerrel zárul.“ Boda Ferenc nyllalkoza'tábos mi a magunk ré­széről csak azt tesszük hozzá, hogy: örülünk a Fábry körüli mozgásnak, örülünk a gazdag tartal­mú négynapos ünnepségnek. Majd részletesen is beszámolunk róla. Ogy véljük, Fábry személye megérdemli ezt a figyelmet és szeretetet. Sőt; az országos figyelmet isi Bízunk benne, hogy Jövő­re nem Járási szintű, hanem országos rangú ren­dezvény lesz a Fábry-napok. Megrendezésében, propagálásában szívesen részt vállalna szerkesz­tőségünk Is. Érdemes lenne ezen a javaslaton el­gondolkodnunk már most, 197S telén, tehát több mint egy esztendővel a következő „évfolyam“ megrendezése előtt. (b- gy ) VI. IRODALMI-E AZ IRODALMI SZÍNPAD? A hatvanas évek elején, ami­kor létpejött a klsszínpadl for­mák mozgalma, irodalmi szín­padoknak nevezték ezeket az együtteseket. Elsősorban azért, mert műsoraikon szinte kivétel nélkül az irodalom szerepelt. Egészen pontosan: a szépiroda­lom. Először — majdnem ki­zárólag — a vers, aztán a pró­za (novella), majd a riport. Elvétve klasszikus egyfelvoná- sos és abszurd dráma. Részben tehát eredeti műveket, túlnyo mó többségben azonban szer­kesztett műsorokat mutattak be a közönségnek ezek az együt­tesek... Gyakran a szavalókó­rust és az Irodalmi estek al­kalmi előadóinak csoportját Is Irodalmi színjyadnak nevezték. Vagyis úgy tűnt, hogy nagyin sok Irodalmi színpad tevékeny­kedik szerte az országban, de a mozgalom valahogy megTe- kedt, nem volt képKts megújíta ni önmagát. A hatvanas évek végén kez­dett lassanként eltűnni az Iro­dalmi színpadok műsoraiból a patetlkusság, s helyette egyfaj­ta realistább hangnem kezdett meghonosodni. Az első klsszín- padl dokumentumjáték bemuta­tása gyors fordulatot és minő­ségi megújulást jelentett az 1- rodalml színpadi mozgalomtwn. Szinte megdöbbentették ezek a műsorok a közönséget, a moz­galom fejlődését pedig teljesen új irányba terelték. Egyre gyakrabban hangzott el az a vélemény, hogy az irodalmi színpad tárgya nemcsaik az 1- rodalom, hanem minden művé­szeti ág. Szinte egyik napról a másikra megalakultak a kü­lönböző típusú k 1 s s z f n p a dl együttesek. Közülük né­hány telejesen mellőzte az em­beri beszédet. A pantomim és a zene eszközeit használta fel gondolatközlésre. A film vagy a képzőművészet eszközeit u gyancsak megtalálhattuk egy- egy műsorban. A tánc szintén szerves része volt egy-egy programnak. Az Irodalmi színpadok ilyen Irányú fejlődése lényegében napjainkban Is tart. (1974-ben jelent meg a bratlslaval Osve- tovy ústav — Népművelési In­tézet — gondozásában Debre- czenl Tibornak, a budapesti Népművelési Intézet osztályve­zetőjének a tollából egy mód­szertani kiadvány, amely eddig a legkövetkezetesebben rend szerezi a klsszínpadl együtte­sek különféle stílusait és fej­lődését. A kiadvány nem vásá­rolható meg a könyvesboltok­ban, de hozzáférhető, kikölcsö­nözhető a Járási népművelési központokban és a CSEMADOK Járási titkárságain.) Néhány Irodalmi színpad megmaradt a hagyományosabb, az oratorikus formánál, más e- gyüttesek elsősorban mozgás elemekkel gazdagították (és tarkították) műsoraikat. Eze­ket az együtteseket nagyjából a következő felismerés Indítot­ta arra, hogy eltávolodjanak az oratlkus formától: nem minden ember kedveli az irodalmat (elsősorban a verset), aki vé glgnézl a műsorainkat; a ml célunk az, hogy megkedveltes sük velük; ahhoz vlszqnt nem mindig elegendők a szóbeli esz közök... S azáltal, hogy dlna mlkus lett az előadás, szinte szárnyakat kapott a szó Is, tit­kai hozzáférhetőbbek lettek; s a gondolat egyszerre több sík ban vetítődlk a néző tudatába... Míg az egyik típusú Irodálmi színpad teljes mértékben mel lőzte a szót, a másik típus minden eszközzel azt igyeke zett támogatni. Ma már egyfor mán népszerű mindkét típusú Irodalmi színpad, mert céljuk végső soron egy és ugyanaz: „úgy közölni a nézővel a gon­dolatot, hogy az egyszerre több szinten mozgassa meg a lelke­ket...“ A szlnimdra kerülő irodalom ma már nem elsősorban klasz- szíkus vagy kortárs széplrodal- mároktól származik. Nagyon sokszor maga az együttes ve­zetője vagy rendezője Írja a forgatókönyvet. S Ilyenkor tu­lajdonképpen nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy az ll letö személy irő-e vagy rende ző. A forgatókönyv ugyanis ön magában nem élvezhető, csak színpadon bemutatott ..változa ta“ az. Ez utóbb! viszont nem egyszer „Irodalmi értékű“. Tulajdonképpen el Is Jutót tunk fejtegetésünk gyökeréhez az Irodalmi színpadok kinőtték ,,saját ruhájukat“... Ma már Inkább klsszínpadl együttesek ről beszélünk, s az iroflalm' színpadokat úgy említjük, min' ezek egyik típusát. Az elmondottakból kiindulva ezúttal Is két együttest muta­tunk be a kedves olvasóknak A komámót (komáromi) Pe töfl Sándor Ifjúsági Klub Iro­dalmi Színpada 1988 tói 1971-!g minden éven szerepelt a Jó kal-napokon. A rendező, Kiss Mihály elsősorban arra töreke dett, hogy a csehszlovákiai ma gyár köiltők alkotásait tolmá csolja a közönségnek. Ez az irodalmi színpad 1971-ben meg szűnt, s a csehszlováktal ma gyár Irodalomnak azóta sän csenek Ilyen elkötelezett (meg szállott?) tolmácsolól... Az oratorikus tormát kedvel te leginkább ez az együttes. Műsoraik mély gondolatiságát a szó puritán eszközeivel kö zölték. Céljukat mindig slke rült csaknem maradéktalanul, megvalósítaniuk, mert az e- gyUttes tagjai kivétel nélkül Jó szavalók voltak. Az oratorikus forma magas szintű képviselő­je volt ez a csoport. Kár, hogy fel kellett oszlanla... A Petőfi Sándor Ifjúság Klub Irodalmi Színpadának ha gyományal követőkre találtak Még 1971 ben megalakul a Ko mámói (Komáromi) járás Népművelési Központ köteléké lien — Horváth József veaeté ■ével — a Harmos Károly Iro lialmt Színpad, amely a követ kező évben ,,Asó, kapa nagyba --ang“ címen mutatta be műso rát d IX Jókal-napok közönsé gének. 1972-ben átalakult a? együttes, fenntartója a CSEM« DÓK járási bizottsága lett. A X. jókat-napokon, 1973-ban Csokonai „Dorottya“ c, vígepo- szából készült műsorukkal f,,Dámadladar) léptek fel. Két állandó „Ismertetőjegye“ van az együttesnek: a népies hangvétel és a vérbö humor, jellegzetes — eszközeiben vál- ‘ozatos — stílusa miatt hamar megkedvelte a közönség. A XI. lókal-napokon nem szerepalt iz együttes, de a tizenkettedi­ken méltán ott lenne a helye... Kmeczké Mihály (Következik: Klsszínpadl for- "•Sk - klsszínpadl ngyiitta-.'»'-) A CSEMADOK Komárnói (Komáromi) (árási Uiztttisága Ini dalmi Színpadának felléiiáse a X., (uliiletimi (Akai napúkon 1973-ban. „Dámadiadal" c. műsorukat Horváth JAzsef rendez te. ; TISZTA I romiÄSBOi

Next

/
Oldalképek
Tartalom