Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 4. szám

6 U| fa •#» » » "" A» olasz labdarúgő- válogatott csapat ma csak árnyéka annak a csapatnak, amely 19B8-töl 1973-ig olyan sok örömet szerzett az olasz szurkolék- nak. A híres miJánéi Inter- nazionále is messze van az egykori világhírű klubcsa­pattól. A 32 éves Giacinto Fac- chetti az olasz válogatott csapat kapitánya és az In­ter népszerű játékosa. Vele beszélgettünk az olasz lab­darúgásról., — Miért romlott le az In­ter? — Milánó nehéz város a labdarúgás szempontjából. A kritika nagyon szigorú, a közönség a legkisebb hibát sem bocsátja meg. Nem egy játékos megbukott a San Si- ro stadionban, azután má­sutt hírnévre tett szert. Az Inter és a Milan hozzászok­tatta közönségét a hazai és nemzetközi győzelmekhez. A szurkolók azt szeretnék, ha ez a két milánói csapat mindig a régi szép idők ma­gaslatán maradna. De hát egyetlen klubcsapat sem képes sokáig a csúcson ma­radni, és ez érvényes a vá­logatottra is. Megvolt a ma­ga „történelmi“ aranykora a Honvéd, a Real Madrid, a Barcelona, a Benfica, a Manchester United csapatá­nak. Az' Ajaz, az utóbbi é- vek sztárja nem vesz részt FACCHETTI: A MAI FIUKBAN NINCS MEG A KEUŐ EISZÄMSÄC... , [BESZÉLGETÉS AZ OL.ASZ válogatott CSAP.AT KA­PITÁNYÁVAL) sem a bajnokcsapatok, sem a kupagyőztesek kupájában. — Szép. szép az efféle összehasonlítás olyan csapa­tokkal. amelyek már szítén nem régiek, de ez nem »vál­toztat a tényen. — Szerintem a kitartó ed­zés előbb-iitóbb meghozza a gyümölcsét. Én az atlétikus edzé.->nek vagyok a híve, de arra is szívesen emlékszem, amikor Herrera állandóan a labdával dolgoztatott ben­nünket. A fejlődés nem e- gyik mérkőzésről a ' másik­ra mutatkozik meg, leg­alább egy év kell hozzá. Valaki például gyengébben rúg jobb lábbal, sokáig edz látható eredmény nélkül, aztán egy szép napon éppen a „rosszabbik“ lábával sike­rül gólt lőnie. Az a baj, hogy a mai fiúkban nincs meg a kellő elszántság, a- karalerő, hogy kijavítsák hibáikat. Mi, a tíz évvel ez­előtti nemzedék jobban megizzadtunk, megszenved­tünk, de volt is eredménye. Ezek a mai fiúk húsz-hu- szonnégy éves karukig nem indultak rosszabbul, mint Mazsola, Ríva, Rivera, vagy jómagam, ha szabad sze­rénytelennek lennem. — A holland válogatott nagyon erős. A világbajnok­ság egy kicsit igazságtalan volt hozzá, mert ha egy csapat megérdemelte a győ­zelmet, az a holland csapat volt. Vajon egy iskola ered­ménye ez, vagy néhány ki­váló labdarúgó szerenc.sés találkozásának köszönhető? Nem tudnék rá válaszolni, hiszen nemcsak a fantaszti­kus tudású és hihetetlen o- daadással játszó Cruyff van ott, hanem van Neeskens, Hahn és Van Hanegeii is. Lehet. hogy ezek után a nagy játékosok után majd űr következik. Mégis inkább az a benyomásom, hogy kol­lektív erőfeszítés áll ezek mögött a csillagok mögött ismeretlen hivatástudat, o- lyan, amelyet a mi fiatal­jainknak is meg kellene ta­nulniuk. Cruyff nagyszerű játékosegyéniség, remek tu­lajdonsága, hogy pontosan 8 csapat tizenegyed részé­nek látszik, egy csodálatos gépezet egyik alkatrészé­nek. Ebben áll a hollandok ereje: mindenki, de elsősor­ban Cruyff, a többiekért játszik. (0—MA) FEBRUÁR VÉGÉN INDUL A „TAVASZI“ LIGAIDÉNY Anton Svajlen nevéhez nem szükséges kommentárt tűz­nünk. A liga mér-már elképzel­hetetlen volt nélküle, és mert példásan sportszerű életmódot folytatott, a sérülések is elke­rülték általáhan, a VSS KoSíce kapuját szinte kibérelte. Csak hát az idő Svajien fölött is eljárt, és az sem titok, hogy tavaly nem mindig a képes­ségeihez mérten védett. JACIANSKY: Svajlen becsü­lettel befejezte pályafutását, megvált a VSS-töl, már alá is írta két évre szerződését a Strojárne Brezno képviselőivel. Tavaly sérülések zavarták a még jobb védésben, az utolsó tavaszi bajnokin pedig komo­lyabban megsérült, azóta edze­ni sem tudott teljes erőbedo- bással. Meg aztán az idő is múlik. Neki is el kellett egy­szer búcsúznia, éppen úgy, mint mondjuk Szentmihályinak, a Dózsa kapusának. — Ki az új kapus? Mi vár­ható tőle? JACIANSKY: ján Baranecnek hívják, 2iar nad Hronomban védett, a Szlovák Nemzeti Li­gában. Huszonöt esztendős, te­hát bizonyos tapasztalatokkal rendelkezik már. A harmadik ligában jól megállta a helyét, reméljük, nálunk is beválik. MI VÄRHATÖ A SÁRGA-KÉKEKTŐL TAVASSZAL? ERRE PUNK SZERKESZTŐJÉNEK STEFAN JACIANSKY EDZŐ. VÁLASZOL LA­Ruganyos, jó kapus, és lelkiis­meretesen edz. Decemberben már velünk készült, meg vol­tam vele elégedve. Csaknem o- lyan termetű, mint Svajlen volt. Egyébként tlmaCei (tol- mácsi) születésű. — A VSS-ről kialakult egy dogma, nem is teljesen alapta­lanul, az. hogy a csanat csak otthon félelmetes. Idegenben szinte előre megadja magát. Nagy kár, hogy éppen az n- tolsó mérkőzésen, a brnói té­vémeccsen tűnt úgy. hogy va­lóban nem alaptalan ez a fel­fogás. JACIANSKY: Mint arról már egyszer beszélgettünk együtt, mozgalmas, támadó futball ját­szására törekszünk. Ez az igye­kezetünk hazai pályán már e- redményos is volt. a nyár és az ősz folyamán a Rappan-ku- páhan és a ligában kereken hatvan gólt lőttünk, és ez nem véletlen. A csapat technikailag és taktikailag is érett, az erőn­létünkön kell még javítanunk. Ogy érzem, Barancc leigazolá­sával megoldottuk a kapus- gondot. Kínálkozik néhány megoldás arra is. hogy kinti pályákon eredményesebben szerepelhessünk. Ha például tavaly ősszel Svajlen olyan tor­mában védett volna idegenben, mint nagy tormája idején, ma azért másképp állnánk. A csa­patnak nagy erőtartalékai van­nak a gyorsaságban és a spe­ciális kondícióban. Techniká­jukkal talán az európai élcsa­patokkal is felvesszük a ver­senyt, csak megfelelő erő, aka­rat és gyorsaság szükséges még a technikához. Persze a hazai pálya mindig hazai pálya marad, nem várható, hogy ta vasszal ez teljesen másképp lesz. Játékvezetőinknek kellene elsősorban sokat fejlődniük. E- gyesek nem engedik az ide­genben játszó együttest kibon­takozni. Itt van például BoroS brnói kiállítása. Furcsa eset volt, hiszen Boruá az egyik legsportszerübb játékosunk, jabloneci mérkőzésünkön há­rom sárga lapot és egy tizen­egyest szedtünk össze villám­gyorsan. A magyarországi já­tékvezetők sokkal elfogulatla­nabbak és tárgyilagosabbak. A hazai csapatok alig kapnak tő­lük bizonyos „százalékokat“. — A liga már február végén megkezdődik. Mit tervez a VSS januárra? JACIANSKY: Amikor ez a be­szélgetés folyik, még nem tu­dom, a Tátrában készülUnk-e majd, és aztán a szomszédos országokba ugrunk át edző- mérkőzésekre, vagy pedig dél­amerikai portyára utazunk-e. Akárhogy alakuljon is. egy bi­zonyos; megfelelő hozzáállás­sal, életmóddal ós akaraterővel jói fel lehet készülni itt Is, ott is a tavaszi idényre. Ne­kem személy szerint a Tátra rokonszenvesebb lenne, az is tény viszont, hogy játékosaink zöme szinte nem is vett még részt jelentősebb portyán, nem játszott jó ellenfelekkel. — Végül engedjen meg még egy kérdést. Mi van. illetve mi lesz Angyal Imrével? Ezt a fiút jé játékosnak tartjuk, mégis nehezen tud megkapaszkodni a kezdő tizenegyben. JACIANSKY: Tavaszi új kon­cepciónkban Angyal komoly szerepet kaphat. Sérülése, vég­re rendbe jött. csak rajta mú­lik, akar-e, tud-e bizonyítani. Angyal kitűnő futballista. Az edzéseken úgy játszik, mint Beckenbauer. Ha a ligában csak a felét nyújtaná annak, a- mire képes, elégedett lennék. Dgy érzem, ez Imrének talán az utolsó nagy lehetősége. Nem- idős még, de már érett ► rutinos labdarúgó. Én nem cse­rélném őt le egyik mérkőzé­sen sem. hogy önbizalmat sze­rezhessen. A többi rajta és a szerencsén múlik, tehát azon, hogy újabb sérülés ne zök­kentse ki a játékból. A VSS tehát készül. Tudjuk, hogy ebben a rokonszenves, korrekt csapatban van még le­hetőség. Tudjuk azt is, hogy Stefan Jaőiansky kitűnő edző, már az őszi idényben is ren­geteget fejlesztett csapatán. A sárga-kékek tavasszal több mérkőzést játszanak idegen­ben, mint otthon. Kapujukból hiányzik majd a megbízható Svajlen. Minden jel arra mű­tőt, hogy nehéz tavasz elé néz­nek. És éppen ez az ami biztató. Mert általában ilyenkor szo­kott fordítva történni: ilyen­kor szakad vége a dogmának. Kívánjuk, hogy így legyen! BATTA György FUTOK A CÉLBAN A rajtnál még csupa kérdőjel volt az arcuk. Most, a negyvenkét kilométeres út végén csupa válasz. Maratoni futók a célban. Emberek egy hosszú út végén. KLADEK GÁBOR felvételei VIRÁGAI lESZNEK? A csehszlovák spartaklédok történetében e-löször a főis­kolások is önálló, fél óráig tartó gyakorlattal mutat­koznak be Idén a közönségnek. Talán az olvasók is tudják már, hogy a sparíaklád tizennégy, különböző korú és foglaikozásű egyének számára készített gyakorlattal tetőzik majd a Strahovon. A tizennégy, műalkotásnak ts nevezhető gyakorlat sorában a tizenegyedik készült a főiskoláskorú fiúknak és lányoknak. Sokak szerint éppen ez a gyakO'Platanyag a leglgé nyesebb és legvonzóbb. Nem csoda, hogy al'kotó- ja, BiaZena Petrová asz- szony. sűrűn járja az or szágot, hogy a gyakorla- tozókkal megismertesse a bonyolult részeket. Blaíena Petrová az o- • lomoucl Palacky Egye­tem testnevelési tanszékén dolgozik. Arra törekedett, hogy minél tartalmasabb, minél kifejezőbb mozdulatelemeket Ik­tasson hannonlikus egységbe a félórányi anyagba. Szándéka sikerült; ezt most már sok-sok főiskolás fiú és lány Igazol ja Petrová „anyaga“ három részből áll. Az elsőben a fiúk gyakorlatoznak ugródeszkákon. A másodikban a lányok tor­násznak pálcikákkal. (A pálcikák végét ezüstgömbök díszí­tik.) A hannadik rész közös: fiúk és lányok együtt tornász­nak. A Strahov közönsége már most örülhet ennek a gyakor- Itnak; lentről ugyanis virágoknak látszanak majd a zöld gyepen tornászó flatalök ... A tornaanyag készítője és munkatársai a színek összhang­ját Is szem előtt tartották. A lányok kékben, a fiúk fehér­ben tornásznak majd. Jót mutat a pálcikák végén csillogó e züstgömb Is. A főiskolások gyakorlatát ideiglenesen „Gau- deamus“-nak hívják a szakemberek. Lehet, hogy ez a cím mindvégig megmarad. Tény, hogy a tornázó fiúk és lányok nem álltak könnyű feladat előtt, amikor gyakorolni kezdték az Igényes anyagot, de lehet, hogy a Strahovon épp ők lesz­nek majd a legboldogabbak, amikor a hatalmas tömeg őket tapsolja a leghevesebben. (MICS) KU6YAN FEIFEL (SEGlT-E A CSEHSZLOVÁK 0 KÖLVIVÖSPORTON A LENGYEL INJEKCIÓ?) Első Idei számunkban ripor­tot közöltünk a galántat ököl­vívókról, akik az extra-ligába kerültek. Kovács Pál, a gálán falak egyik válogatott öklöző ]e nyilatkozta lapuok munka társának a riportban; Ogy vé lem, elmozdultunk a holtpont ről, a lengyel edző sokat se gített rajtunk. Most magával a lengyel edző­vel, Alexander Gradkowsklval beszélgetünk. Mit látott, mit tapasztalt a Légla Warszawa nagyszerű szakembere egyéves Itt-tartőzkodása során? — Az első hetekben még „lengyel szemmel“ néztem szr^t, ökölvívő-tomatermeket és ál­landó ringeket kerestem, de nem találtam. Pedig hát ez az alap, enélkül bajosan lehet e- redmónyesen dolgozni. A flata- loik érdeklődnek a sportág 1­ránt, csak ki keli feiéjük nyúj­tani a kezünket. Bejártam jó néhány egyesületet, megismer­kedtem a funkcionáriusokkal, az edzőkkel, őszintén meg­mondtam véleményemet. Remé­lem, tőlem, a külfölditől elfo­gadják. A tehetségek sokszor nem a legjobb kezekbe kerül­nek. Mire a válogatott keretbe jutnak, alig lehet beidegzett rossz szokásaikon változtatni. Pedig a fiatalokat úgy kellene trényttanl, hogy később hajlít- hatók. Formálhatók legyenek, úgy, mint a fiatal fák. Sok ne­gatívumra bukkantam az edzők munkájában. Itt van például a tehetséges, fiatal Vigh esete. A junior Eurőpa-bajnokságről egy szép bronzéremmel tért haza. Ez az érem még alaposabb, még szorgalmasabb munkára ösztönözhette volna Ehelyett azonban ml történt? Edzőjével élménybeszámolókra járt. tehát olyan helyekre, ahol közelebb van a cigaretta, a sör, és ahol esetleg elhiheti hogy milyen nagy sportoló. Pedig ahhoz még sokat kell dolgoznia, és bizonyítania. Remélem. 1975- ben a csehszlovák ökölvfvő- sport Is előbbre lép Az edzők összeállítottak egy fiatalokra épülő kerelet. Ezek a fiúk ko­moly erőpróbákon mennek majd át ebben az évben, és ak­kor válik el, mire képesek Az mindenesetre bíztató, hogy 1974 ben mlnrjen nemzetközi tornáról hoztunk érmes helye­zést, Egészen másképp ke!! kezdenünk a munkát, mert a- nélkül nincs siker. Én, az öreg Gradkowski megpróbálok min­dent megtenni a csehszlovák ö- kölyívás fellendítéséért. (A nyilatkozathoz csupán annyit fűzünk hozzá, hogv tel­jes mértékben egyetértünk az ősz lengyel férfi gondolataival. Nagy kár, hogv alig fígye- rá valaki. Pedig addig semmine­mű siker nem várható amíg tanácsait meg nem fogadjuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom