Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
t• / rénysorral, a kiváló niinősiégü Lux kárpitozott garnitürá'kkai és- a Spis nevű társalgóasztalkákkal bővítette üzleteink áruválasztékát. A szlovákiai búto-pipar ú] gyártimányaln kívül természetesen forgalomba hoztuk a csehországi üzemek legkorszerűbb bútorújdonságait Is. Példaként hadd említsem csak a Domino- és az Apol- lo-foteleket, a Diaea-hálószobát, a Lota'konyhabútoirt, továbbá a Zuza- na- 'éá Marianne-íotelekét, a Luoia- heverőt és még számos egyéb kisebb- nagyobb újdonságot. — Gyakuri panasz, hogy hibás a bútor, azaz a vevőkhöz sérülten jut el. Mi ennek az oka? — A gyárakból döntő többségl>en hibátlanul kerül ki az áru. Viszont gyakorta olyan vagonokban szállítják, amelyek többnyire piszkosak. Ráadásul, a bútorok csomagolása sem teljesen tökéletes még. Azt biszean, nem kell tovább magyaráznom a dolgot: a csomagolás és a szállítás korszerűsítése védené elsősorban a gyárkapun hibátlanul „kilépő“ bútort, de rengeteg tennivalónk van' még a raktár- és az üzlethálózat korszerűsítése terén is. Sajnos, a bútoripar soik éven át meglehetősen hátrányos helyzetben volt, s központi szerveink megértő támogatásának köszönhetően csak az utóbbi időben állt he ebben a kérdésben pozitív váltoaás. Ezt bizonyítják az immár rendszeressé vált nagyszabású bútork-iállítások, de tetemes anyagi ráfordítással folyik a bütortizemek s az üzlethálózat bővítése, korszerűsítése is, amit a következő Ötéves tervidőszakban szieret- nénk .megoldani. Pillanatnyilag csupán a nyugat-szlovákiaií kerületben kereken tízezer négyzetméternyi raktár- és eladótérrel többre lenne szükségünk. Bizony, kellemetlen, ha a 10-15 000 korona értékű szobabe- rendezés-eket kis boltokban ‘ kell ösz- szezsúfolnuuik. A vevők így egyszeMagas, nagy teljesítményű daruK karcsú körvonalai, egyegy újabb fuvar, kész panellel érkező tehergépkocsik, etilénfóllfival védett kész ablakok — és alig néhány méterrel arrébb szinte szemlátomást nő egy új, tiz-tizenkét emeletes tömbház... Az é- pülő toronyházban minden emeleten nyolc-tíz lakás, melyekbe talán holnap, talán néhány hét múlva már be is lehet költözni. Egy újabb, lehetőleg fiatal család kap lakást, s ezzel a kellemes gondok garmada szakad az Ifjú pár nyakába; a családi fészket jelentő két-három szoba berendezése. Persze, ki gondol manapság már arra, hogy a szülőktől örökölt bútort helyezi majd el a friss mészszagtól illatozó lakásban, vagypedig hogy ő vesz majd olyan bútort, amit majd a gyerekei Is örökölhetnek?! Már té- ges-régen elmúltak azok az idők, a- mlkor a nehéz, masszív szobaberendezések nemzedékről nemzedékre ö- röklődtek... Ma már az a bútor sem eléggé divatos, amely egy évtizede' T készültl A „módi“ ezen a területen * Is gyorsan, olykor szeszélyesen változó. A könnyűiparnak ebben az á- gazatában úgy terveznek, hogy egyszer majd elérkezünk oda, az emberek lakásaikban nyolc^íz évenkint fogják cserélni, korszerűsíteni a bútort! Egyelőre azonban... egyelőre a- zonban nem kis gondot jelent annak biztosítása, hogy mennyiségben s választékban elegendő bútor várja mindazokat, akik kéz a kézben, tervekkel és vágyaikkal telve beelépnek a bútorüzletbe, hO'gy valahogy így fogalmazzák meg álmaik netovábbját: egy hálószoba bútort szeretnénk fehér színben, a társalgóba pedig egy egész falat betöltő szekrénysort s egy kerekeken guruló, sárgásbarna huzattal borított ülőgarnitúrát... Az elárusítóUniiverzal lakószoba lődáshoz vezetni. — Milyen új típusukkal gazdagodott bútorüzleteink választéka az 1974-es esztendőben? — 0], korszerűbb kárpitozott garnitúrával hoztuk forgalomba a Scar- lett-lakószobákat, nagyon hamar népszerűek lettek a Saskia- és a Sofia- garnitúrák Is. A topolcanyi Mier bútorgyár ízléses és nemzetközi viszonylatban Is versenyképes konyha- berendezéssel, a Garmeniiel lepte meg a vásárlókat. Újszerűi, szabályozható magasságú társalgóasztalkák is jelentek meg tavaly a bútorpiacon. A Zillnal Drevonlndustiila a Venusa- lakószobákat és új típusú gyermek- ágyakat hozott forgalomba, a Spísská Nová Ves-1 Novj! domov az elmúlt esztendő második felében a Dalia-hálószobákkal, az Archltektonic-szekPárbeszéd - bútorűgyben Gyerekszoba szekrénysorral, t'anulőasztalkával nő megértőén elmosolyodik, aztán sajnálattal közli: pUlanatnyUag nincs raktáron Ilyen bútor, de* lehet, hogy a jövő hőnapban vagy hat hét múlva... Ml tagadás, bizony kényelmetlen dolog heteeklg (sőt, néha hónapokig) járni, telefonálgatni, ha egy-egy szebb, szHiben elfogadható s méretekben is a modem lakásokhoz Igazodó garnitúrát, vaigy kiegészítő bútordarabokat szereteériik venni. Mert nem mindegy, hogy az edköveükezeő tlzd:izenöt esztendőben — hiszen hamarabb aligha nyílik mód cserére — milyen környezetben lakunk... A bútorellátás így szinte állandó témának tekinthető, s nem véletlen, hogy az elmúlt esztendőben is gyakorta fölmerültek ezek az Időszerű kérdések. Terveket, ígéreteket, a bútoripar objektív nehézségeit magyarázó véleményeket hallottunk s olvastunk erről a fiatalok tízezreit érdeklő témáról. Hogy „első kézből“ kapjunk eligazítást bútorellátásunk aktuális kérdéseiben, Gagpar GAJDOSIK elvtáifetól, a Nyugat-szlovákiai Bútorkereskedelmi Vállalat Igazgatójától kértünk nyílatiko- zatot. — Vajon milyennek látja búturel látásunkat a szakember, aki túl var, már ugyan a harmincon, mégis nap rél napra a mai fiatalok lakbercnde zési gondjain osztozik?... — A bútoripar nemrégiben vált nagyiparrá a szövetkezeti és állami lakásépítés egyre gyorsuló ütemével egyenes arányban. Példaképpen elég csupán a jelen tervidőszakot említenem, amikoris hazánkban keieken íélmllüó lakás épül, ebből 173 ezer Szlovákiában. Ezeknek az új lakásoknak a berendezése nagyon igényes feladat elé állította a bútoripart, mely évek óta szinte azonos gondokkal küzd; nem elég a kapacitás, kicsi a raktárhálózat, gyakori nyersanyaghiány... Az új bútorok i- ránti kereslet viszont állandóan növekszik, és talán nem túlzók, ha azt mondom: mai készletünk két.szerese is könnyen gazdára találna... A lak- berendezési boltokban és a bútoráruházakban ugyan egyre nagyobbá választék, mégis, mintha mindez kevés lenne. Üzleteink gyakorta kiürülnek, s főképpen az olcsóbb bútorok Iránt éi-deklödök távoznak sok esetben üres kézzel. Másrészt viszont gondolni kell arra Is, hogy az em l>8Dek többsége manapság már elsősorban úgynevezett lakószobát akar berendezni. Olyat, ahol pihenni épp úgy lehet, mint vendéget fogadni. E- zeknek a panellekböl épült báz.gyári lakásoknak a berendezésére alkalmas szekrénysoroknak, kihúzható he- veroknek, foteleknek, asztaloknak s egyéb típusú bútoroknak könnyen moz.gatbatőknak, változatosaknak kell lenni. Tárgyalásaink során ezért mindig felhívjuk a kivitelezők figyelmét arra, hogy a házgyári méretekhez való alkalmazkodásnak sosem ■szabad egy bizonyos .sablonos tipizí rüen képtelenek dönteni, tájékozódni, pedig nem olyan cikkről van szó, amelyet ha megunnak, hát könnyen eldobnak, kicserélhetnek... A jövőben javítani szeretnénk üzleteinkben a tanácsadó szolgálatunkat, házhozszállítást és a sze<relósl szolgálatainkat Is. — Miképp befolyásolták a bútorkereskedelmet a fiatal házasoknak nyújtott, igen előnyös kölcsönök? — A fiatal házasok többsége valóban elsősorban bútorvásárlásra akarja fordítani ezeket a jelentős összegeket. Nekünk, de a bútorgyáraknak is, nem kis gondot okoz ez, és nem oldható meg máról holnapra... Említettük már, hogy az utóbbi Időben bizonyos tömeges bútorigény tapasz- ‘talható, ami a gyakorlatban a bútor Iránti érdeklődés ugrásszerű emelkedését jelenti. A fiatal házasoknak nyújtott kölcsönök nagy mértékben hozzájárulitak ahhoz, hogy az utóbbi három-négy esztendőben, évente 10- 15 százalékkal, emelkedett a bútonke- reslet, ami a kereskedelem számára kedvező jel ugyan, ám a gyártó üzemek számára komoly problémát jelent, mert sokhelyütt nemcsak, hogy mun- ■ kaeröhläonyal küzdenek — főképp asztalosokban van hiány —, hanem elavult gépi berendezéseken Is folyik a termelés. A bútoripari dolgozók -körében ezért — mind a kereskedelemben, mind a termelésben — valóban ösztönz-őleg hat a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalási mozgalom, hiszen célunik nem más, mint az, hogy az új lakástulajdonosoknak — főképpen a fiataloknak — kellemes gondot jelentsen új lakásukat kellemes otthonná varázsolni... — Üzleteinkben tavaly is kapható volt külföldi import bútor... — Igen. A bútorbehozatalial több szempontot követünk. Elsősorban a hazai bútoripar imént említett nehézségeit Igyekszünk mérsékelni, más- lészt viszont^ az .import élénkíti, gazdagítja üzleteink áruválasztékát. Aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy eblien az esetben főképpen attraktív lakberendezési cikkekről van szó, s többnyire ezt tükrözi a- zok ára is. Ausztriából i>éldául a Sleepy kárpitozott garnitúrát, illetve a Bra-sil és a Grima-tic vllágszínvona- 1-cin ,,jegyzett“ konyhabútort; Jugoszláviából a Capi-i és a Harfa nevű lakószoba berendezéseket- importáljuk, de bútorártiházainkban és szak- üzleleínkben kapható NDK-beli, román, magyar és lengyel bútor is. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a külföldi bútort tőképpen az Igényesebb vevők keresik. — És végűi; milyen le.sz a bútorellátás 1975-ben? — Szeretnénk, hogy választékban tovább bővüljön, mennyiségben pedig lényegesen több legyen majd ez idén a bútor, hiszen mind a termelés, mind a kereskedelem közös célja a vásárlók egyre fokozódó igényeinek ‘ ma ratlék ta la n te 1 je s í t ö se. (M. P.) Üjév apropóján Tudom: közhely azt mondani, hogy az újesztendö napja a számvetések és az elhatározások napja, de hát ha egyszer az — mi mást ts mondhatok. S megtoldani is csak egy másik közhellyel tudom: az újévi elhatározások többé-kevésbé önámítások. Elhatározzuk, hogy január elsejétől abbahagyjuk a dohányzást, és az ünnepi pezsgőspohár kiürítése után már nyúlunk is a cigarettáért. S ha netán valaki számonkéri rajtunk az elhatározást, azt mondjuk: ne szólj bele, hiszen magamnak ártok vele — tehát a magánügyem. De hát nem is a magánügyekről szeretnék én szólni most újév apropóján. Ellenkezőleg. Amin én újesztendö napján el szoktam töprengeni, az többnyire közügy. Elsősorban azért, mert a közösségben, társadalomban élő ember legtöbb cselekedete az. Másodsorban meg azért, mert év közben is noponta eltöprengek rajta. Bizony naponta. Mert ugye az ember naponta emberekkel érintkezik-, és ha a vásárlót az I üzletben az eladó nem veszi figyelembe, vagy faragatlanul bánik vele, az bizony szigorúan közügy. Ojesztendő napján ts állítom: sok a faragatlan üzleti eladó. Remélhetőleg olyan is van köztük, aki ezt elolvassa. Hadd beszéljek ezért a közügyről szájbarágóan: a társadalom azért alakította ki az üzlet intézményét, hogy leegyszerűsítse, tökéletesítse az ember szükségleteinek kielégítését. Ha nem lenne termelés és kereskedelem, s én pulóvert szeretnék viselni s nem kecs- kebőrt, akkor szükségem lenne egy birkára, egy lege- i lőre, egy gyapjúfeldolgozóra, egy szövőszékre és még ‘ nagyon sok mindenre. S ha meg is lenne mindez, ren- I, geteg időbe és munkába, fáradozásba kerülne, amíg én , mttüennek a kiaknázásából egy pulóvert tudnék magamnak összehozni. Ha pedig hanglemezre lenne szük- ■; ségem, akkor nemcsak a műszaki feltalálók képességei- ;.i vei kellene rendelkeznem, de Beethovenével, vagy Bar- i lókéval is. Annyira bonyolult, hogy elképzelni is lehe- 5 teilen. Mégis van pulóverem és zenét is hallgathatok, hiszen a huszadik század vége felé járunk, s a szocialista társadalomban ez a lehetőség mindenkinek meg- adatik. Igenám, csakhogy a pulóvert és hanglemezt meg P is kell vásárolni, s nem elég a pénzt csupán megkeres- u ni rá. És akkor odaáll az ember a pulthoz... legjobb e- I selben kiszolgálják, de számtalanszor vagy keresztül- 2 néznek rajta, vagy durván bánnak vele, s majdnem azt í mondják, hogy: mit képzel uraságod ott a pult túlsó • oldalán, nő létemre én fogom magát kiszolgálni! Es ! akár szóhoz jut az ember, akár nem, bizony felmegy . a vérnyomása. s’ S ha az emberrel ez sokszor megtörténik, akkor bizony egyre több orvosnak, műszernek és mentökocsi- nak kell készenlétben állnia. S az orvos, a műszer, a mentőkocsi, mind nagyon sok pénzbe kerül. S ezt az értéket az ember munkával hozta léire, saját javára és saját védelmére. Ilyen értékeket a közösségért csakis közösen lehet megteremteni. Igaz ugyan, hogy kizsákmányolással is létrehozható mindez, csakhogy akkor sem a magamfajta újságíró, sem a jól nevelt, sem a faragatlan bolti eladó fizetése nem elpgendö ahhoz, hogy ezeket a javakat élvezhesse is. Bizony, így töprengek én újév táján, mert abban reménykedem, hogy a következő esztendőben kevesebbet kell majd ezen töprengenem, mert 'a bolU eladó is tudni fogja, amit tudrna kell, s nem kesereg majd a- zon, hogy nem ö lett Ónasszisz felesége, és megérti végre, hogy nem igazságtalan dolog az, hogy ö a Priorban lelt elárusítónö, nem pedig püspök Ferrarában. Az újesztendö táján ezért töprengek így, mert az ó- eszlendö minden napján kénytelen voltam valami miatt ezen töprengeni. Mert tudom, hogy még a rőfösüzlet udvariatlan elárusitónöjének a vérnyomása is felmegy, ha a cipőboltban vele bánnak durván, rajta néznek keresztül. Hogy mindegyikünkkel naponta ötször, vagy kétnaponta nyolcszor megtörténik ez, mert az eladó... mert a villamosvezető... mert a pék, a telefonközpontos, a hivatalnok, vagy másvalaki megfeledkezett valamiről, arról, hogy miért van ott, ahol éppen van. Mert mindnyájan azt szerelnénk, ha a villamosvezető nem bátorkodna velünk durváskodni, mert tudja, hogy kevés a villamosvezető, s ha panaszt teszünk ellene, nem büntetik meg, mert kevés a villamosvezető. S azt is tudja, hogy kedvesen emelnek panaszt, s mindenkinek kevés az ideje, mindenki rohan, mindenkinek csillapodik a dühe, mire a panaszirodához ér, vagy útközben egy más düh téríti el. Mert mindnyájan azt szeretnénk, hogy ne lopjon meg a taxisofőr, aki tudja, hogy úgyis laza az ellenőrzés, s ötkoronás tolvajlásért úgyis csak ötvenkorona büntetést fizet. Mi az neki egy taxisofőrnek, aki naponta többszáz ember szállít. Mert azt szeretnénk, ha a hivatalban elfogadnák a köszönésünket, s az egyszerű ügy elintézését nem nehezítenék meg, s nem bánnának velünk pökhendien, arrogánson. S mivel mindez közügy — csak közösen tudjuk megoldani. Ha panaszunk jogos, tegyünk panaszt, s nézzünk utána, nem letl-e csupán pusztába kiáltott szó. Ha kérelmünk jogos és Indokolt, köszönjünk csak a hivatalban természetes hangon, ne pedig alázatosan. Ha frissen vásárolt lejünk savanyú, ne sajnáljunk visszamenni az üzletbe, s ha viszamenünk ne löttyintsük u- gyan az eladó nyakába, de követeljük meg magunknak azt, ami kijár. S ha az eladónak esetleg mindez nem tetszenék, ne sajnáljunk elviUamosoznl a Tejhivatalig még akkor sem, ha a villamosvezető az orrunk előtt becsukja az ajtót. Tudom, hogy nem egyszerű végigcsinálni mindezt, de mert mindnyájan rendet szeretnénk, a feladatból mindnyájunknak ki kell vennünk a részünket. Közösen ti- zennégymilllóan — elvégre közügy. S a tizennégymil- lióban ott van a durva eladó, a hetyke hivatalnok, a szemtelen telefonközpontos is. Persze hogy oíí van — illetve itt, közöttünk. De legtöbbször a villamosvezető azért durva az utashoz, mert amikor a tízóraiját vásárolta durva volt hozzá az eladó. S a hentes is azért bátorkodik többet számolni, mert neki is többet számolt a taxisofőr, a pincér. Mert valljuk be: az évvégl számadáskor, hogy az eltelt esztendőben az apró-cseprő, mindennapi idegeskedések összessége volt a legnagyobb gondunk, s az újesztendei elhatározásunk következésképpen legyen az, hogy ezután nem sztresszinjekciókkal hanem a civilizációs betegségek ellenszerével oltjuk be magunkat mindennap. Még akkor is ha kicsit kellemetlen az az injekció. Röviden: dolgozzunk jobban. A gép előtt, a papír fölött, a pult mögött. S a gyógyszertárban is, ahol az i- degcsillapítót majdnem ingyen adják. KESZELI FERENC JL,
