Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-10 / 24. szám
6 TAGE DANIELSSON: Néhány nap, és sorra k«- j.rül a strahovl nagy parádé, hogy pontot tegyen százez- : nek szorgos immiká,ja után. Aki látta a járási, körzeti vagy a városi hemutatékat ■ bizonyára elismeréssel adű iZott a HESZ „színeiben“ : gyakOTlatozáknaik. A levicei (lévai j járás'- seregszemlén óriási sikeri aratott a HESZ bemutatója A nagyon igényes gimnasz- , tlkai gyakorlatokat akárk Italán he sem tudná tanulnii j Rátermett, évek óta sportoi ' 16, fiatalalok mutatták be a i közönségnek elegáns gya; korlataikat. A sportmutah ványokhoz egy 54 kg súlyú: e óéira készült ,,szerkeze' tét“ is használtak. Ezen aa univerzális tornaszeren kii' lönbözö gyakorlatokat . vá: gézhettek. Négy aktív spo'íi tolót kértem meg, inoo-djáli el, milyen érzés ezen a szeren tornászni, és milyen e' , röbefektetést igényel á HESZ gyakorlatanyaga? A négy sportoló: Stefan Kalocsay szlovák kosárlab' da-válogatott, Karol Szép motonke rékpá r os-ver sen y z ő, Pavol KapuShák kosárlabdái zó és VojtecU Valent kaja^ kozó. Az első kettő Nővé Zámky-i, a másik kettő koi mám ói. Valent: Az üvegrost ru- dakból épített tornaszer 6-i riási erőt igényel, mindé’ nekelött Izomerőt. Kalocsay: Egy gyakorlatozáshoz ezen a szeren ugyanannyi energia kell, mint egy kosárlabda-edzéshez. Szép: Ha az emiber végig- tornázza a gyakorlatot, any-l nyl erőt veszt, mintha kirakna két vagon szenet. Kapushák: A járási bemutató előtt is jól fel voltunk már készülve. Ezért nagyszerű érzés, hogy ml is mehetünk Prágába, a strahovl stadionba. A HESZ spartakiádgya-^ korlata azzal kezdődik, hogy a tornászo'k különféle ala-, kú „tornaszereket“ építene'k meg az üvegrost rudakb6l.'| A műanyag építmény ,egyet-j len fémrésze egy kis vasiét-^ ra. A bemutatott glmoasztl-j kai elemek olyan nehezek, hogy a közönség is ámulj rajtuk. A kitűnő zene és az| élénk iramban folyó gyakorlatok harmonikus egységet; alkotnak, s. így végig élve-; zetes a bemutató. ; A négy sportolónak a prá-j gal út nem lesz majd kl-^ esés? Megtudtuk tőlük, ho-gy; ez a gyakorlatozás felér egy' edzéssel. Az 54 kg súlyú, a spartakiádozóknak készített univerzális tornaszer bizonyára felkelti az e-dzök,, szakemberek figyelmét is.-. Nincs kizárva, hO'gy ezt a^ segédeszközt már a közeljövőben beiktatják az edzések gyakodatanyagának a gazdagításához. Jlvirágoztak Európa májusi kupa-virágai, ismét lezárult egy időszak a kontinens jutball-történetében. A Bayern — Leeds mérkőzéshez jövő számunkban térünk vissza. Ügy véljük, ez a találkozó is lezárt valamit, amiről érdemes alaposabban és mélyebben elgondolkodni. A szurkolók milliói szemlélték a Kupagyőztesek Kupája döntőmérközését a képernyőn. Az eredmény bevonult az a- dattárakba, az élmények viszont még mindig itt zsibongnak bennünk. A tartalékos Ferencváros, nem tudott méltó ellenjele lenni a nagyon gazda- ságosan játszó Dinamó Kijev- nek. A mérkőzésen nem láttunk sziporkázó, nagy egyént teljesítményeket, láttunk viszont néhány nagyon rátermett, korszerűen játszó labdarúgót a szovjet bajnok csapatában. Egyikük Oleg Blorin. A szőke csatár tülajdqhképpen a második jélidőben 'tűnt jel, akkor gólt is rúgott, és megoldásait, eljutásait lelkesen megtapsolta a bázéll közönség. Blo- hin többször járt Bratislavában egyesülete színeiben. Legutóbb idén tavasszal találkozott barátságos mérkőzésen a kijevi csapat az Inter Bratislavával. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy elbeszélgessünk az egyik legnépszerűbb szovjet labdarúgóval. (Oleg Blohin sportmester 1952 novemberében született Kijevben. Első góljait is a Dinamo színeiben rúgta, azóta is hű anyaegyesületéhez. Blohin kitűnő lövő. Az elmúlt három idényben — 1972-, 73-, .és 74- ben a szovjet liga gólkirálya volt. Tavaly és tavalyelőtt ő kapta a legtöbb szavazatot az év labdarúgója versenyén. O- leg testnevelést jőiskolán tanul, nőtlen, a szüleivel él. Három esztendeje tagja a szovjet válogatottnak, a müncheni o- limpián bronzérmet szerzett csapatával.} — Azt olvastuk, hogy a gyermek és kamasz Oleg Blohin nagy betyár volt. Nem volt könnyű a nevelése... — Már ö-nök is tudnak róla? Sebaj, elismerem, hogy élénk fiú voltam, nem tagadom, hogy a környékünkön elképedtek az Az úszás és a futás a két legcsodálatosabb sportág. Csehszlovákiában — sajnos évek óta tart ez az állapot — éppen ezzel a két alapsportággal vannak bajok. Üszőink és futóink nem tartoznak a világ, vagy a- k'ár Európa logjobbjai közé. Az ú- szásban azonban mintha történt volna valami az utóbbi időben. FLEISS- NEROVÄ, JASKA és MACHEK olyan versenyzőink, akik talán be tudnak majd törni az élvonalba. ELVIRÄGOZTAK EURÖPÄ MÁJUSI KUPA-VIRÁGAI asszonyok, amikor hajmeresztő mutatványaimat látták sízés közben. Anyám azonban nem szidott ezért, megértette robba- nékonysá'gotmat, játékos „'kitö- léseimet“, hiszen ö maga is sieit: Ukrajna bajnoknője volt sífutásban. És egyáltalán: a mi családunkban mind-enki imádta a-sportot. Reggel — szülök és gyermekek — toiunával kezdtük a napot. Hol az anyám hol az apám vezette a tornát, utána jól megmosakodtunk, és ki-kl indult a maga útján, kötelességét végezni. Senki sem késztetett arra, hogy labdarúgó vagy hogy egyáltalán, vei- senyzö legyek. A bátyára, Nyi- kolaj például a kémiai tudományok kandidátusa ma, legtöbb idejét a kutatások emésztik fel. Nekem jól ment a sízés, élveztem, hogy én vagyok barátaim között a leggyorsabb, senki sem tudott megelőzni, és egyáltalában abban is én jártam az élen, hogy szinte nem tudtam lepottyanni a síről. Nyáron viszont, am-ikor beköszöntött a szünidő, és nem volt hó a hegyekben, domboldalakon, atletizálni jártam. Anyám ötlete volt ez Is. Ismerve élénk természetemet, nem akarta, hogy esetleg rosszul végződjék a dolog, elvitt egy atlát'- kai sza-kkörbe. Úgy vélte, sokkal hasznosabb és biztonságosabb, ha a salakkon tombolom ki magam, mint másutt. Amikor aztán megkezdődött az iskola, és én még mtndig atleü- záltam, anyám megörült, de állandóan ellenőrzése alatt tartott. Minden nap megnézte a tanulkönyvecsikémet, az Iskolában a legkisebb lazítást se-ra nézte el. Később aztán velem is az történt, ami máso'kkal: felfedeztem a focit, hátat fordítottam az atlétikának. Anyám ezek után mé'g szigorúbb volt hozzám. Nem voltam kitüntetett tanuló, olyan jó köze-pes- nek számítottam. Anyám ma is mondogatja: olyan ember vagy, mint a többi, elsősorban az iskolában és később a munkahelyeden kell megál'lnod a helyedet. Lehet, hogy egy kicsit jobban futbaliozol, m-lnt a többiek, de lám, Cruyff nálad sokkal jobb! Nincs értelme ,,sztár- ra“ játszanodl Anyám szavait jól megjegyeztem, azóta is e- zekhez tartom magam, annál is inkább, hogy ö edző, ezért minden egyes .sikeremet vagy kudarcomat meg tudja érteni és magyarázni. Amit ő mondott nekem a sportsikerekröl — bizonyára saját tapasztalataiból kiindulva, teljes mértékben Igazolja az élet: a sportoló dicsősége nagyon múlandó. Elég egy sérülés, egy balszerencsés idény, és mindennek vége. Nem szabad az- életet egy ilyen ingatag alapra építeni! Egy időben kritizáltak a sajtóban önzésemért. Elgondolkodtam a dolgon, és igazat adtam a bírálóknak. Megtanultam gyakrabban leadni a labdát. Ml lett az eredménye? Még több gólt lövök, még jobban megy a játék. Kétszer nyertem el a legjobb szovjet labdarúgó címet, csapatunk, a Dinamo Kijev bajnok lett, megnyertük a Kupagyőztesek kupáját, és minden reményünk megvan arra, hogy a szovjet válogatott színeiben is sikerrel szerepeljünk. — Tegyünk fel egy nagyon szokványos kérdést: hogyan válik a Szovjetiiniőban jó futballistává az ember? — Úgy, mint másutt. Egy kis tehetség és rengeteg gyakorlás. Nehéz edzéseink vannak, de e- nélkül nem megy. Azt hiszem, mindenki, aki az átlagosnál többet akar elérni sportjában, ügyelt a világ legújabb fejleményeit. Én magam is állandóan lesem, milyen új elem, új szín bukkan fel a csatárjátékban. A legutóbbi világbajnokság előtt például elhatároz-' tam, hogy elsősorban az étu, posztomon játszók teljesítmé-' nyét, megoldásait tartom szem-, mel. Megfigyeltem, hogyan szabadulnak el őrzőiktől a szélsők, miképp adogatnak szorongatott helyzetekből pontosan, hogy cselezik ki az előttük álló utolsó vé,dőt, hogyan csapják be a kapust. És azután, az ellesett új megoldásokat Igyekeztem magam is elsajátítani. Képes vagyok a végklmerülé- sig gyakorolni valamit, ami hasznos játékelem lehet és a- mit még nem tudok. Egy o-lyan jó csapat, mint a Kijev, csak használhat a labdarúgó fejlődésének. Nőtlen vagyok, nagyon jó családi körülmények között élek a szüleimmel. Az apám Is sportmester. Öttusázott, és nagyon jól tudja, mi az az Igényesség. Mint említettem, a bátyára, Nylkola] tudományos kutató, ö nem sportol, viszont ott van minden mérkőzésemen, 6 a legszigorúbb kritikusom. Ha nem jól ment a játék, alig merek a szeme elé kerülni. Sokat köszönhetek edzőimnek: szerencse kell ahhoz Is, hogy az ember tehetsége klbontakozásakdr jó szakember kezébe kerüljön. Rengeteg még a pótolnivalóm. Mindenekelőtt gyengébb a jobb lábam, nem vagyok megelégedve a fejjátékommal sem Még többet kell adogatnom és ugyanakkor még magablzto- sabbnak lennem, amikor egyedül próbálom feltörni a védelem dióhéját. A példaképem Cruyff. Meg kell tőle tanulnom, hogy az igazán nagy egyéniségek maradéktalanul alávetik magukat a közösség, érdekeinek. Azt hiszem, Cruyff éppen ezért olyan nagy labdarúgó, mert ezt tudja Is. Meg kell tanulnom magamon uralkodni akkor, ha a játékvezetők tévednek. Ök Is emberek, nem láthatnak mindent olyan megbízhatóan, mint a gépek. Az életmódom nem kifogásolható, nem iszom, nem dohányzóm, minden energiámat a futball- nak és a főiskolának szentelem. Szinte szabadságO'n sem voltam az utóbbi három esz- tendöl^Bn. / me, ez Oleg Blohin, a szőke kijevi csatár, aki Bázelben kissé ráijesztett a Fradira... A sportriporter: — Mit tudna mondani erről a mérkőzésről? Mi volt az oka, hogy a válogatott csapatunkat így elpáholták? A jutballlsta: — Hát... Tudja, először is meg kell mondanom, hogy a szállóban nagyon rossz helyet kaptunk. A matracok túl puhák voltak és a csend végtelenül gyanúsnak tűnt. No, és aztán az itteni kö- .zönség, hogy úgy mór-áfám ■ az itteni közönség nem a mi '■ közönségünk és blzo'vyá^a \ön is megérti, mennyve i- degesttl az embert, amikor I olyan szavakat kiabálnak .be neki, amiket nem ért. Ráadásul még a jutballci- ,p6m is szorított egy kissé, méghozzá a bál lábamon, s i nekem a bál lábam az erős- ,ségem. Ha a balläbas ci- 'pöm nem ilyen szűk, megmutattam volna én nekik! De különben még az sem e- gészen biztos, hogy tényleg elvesztettük a mérkőzési, mert arról a helyről, ahol én álltam, legalább négy gól nagyon kétesnek látszott. Illetve, én tulajdonképpen nem is álltam, hanem jutottam. Mert arra is számtalanszor jigyelmeztettem már a vezetőségünket, hogy a mérkőzés napján ne adjanak a reggelihez kelvirágot. Itthon még űgy-ahogy elviseli az ember, de itt a kel- virág egyszerűen kibírhatatlan. Azonkívül úgy láttam, hogy a stadion jüve jobbára velünk szembe dőlt. Es aztán — képzeljék csak! A szünetben jelhív a fedezetünk felesége, és bejelenti, hogy a férje meze kilóg a nadrágjából, a gyerekekkel együtt látta a televízióban és az ilyen hanyagság nagyon rossz példa előttük. Amikor azt illetően ezt elmondtam, rettenetesen dühbe gurult, és a védelmünk ezzel teljesen összeomlott. ~ Es mi volt a csatársorral? — A csatársorral? Az itteni stadionnak más a fekvése, mint a miénknek otthon, így aztán senki se csodálkozzék azon, hogy csatáraink elvesztették tájékozódási képességüket, és nagyon nehezen akadtak rá az ellenfél kapujára. Ráadásul még szép Idő Is volt. Ez persze az eUenje- lünknek kedvezett, mert mi sűrű ködben Játszunk a legszívesebben, ahol jóformán a labdát se lehet látni. Aztán az is zavart bennünket, hogy a csapatban tizenegyen játszunk, mert ez a ml számunkra végtelenül szerencsétlen szám. Es ha még mindehhez hozzá vesszük, hogy a mai divat rákényszerített bennünket arra, hogy megnövesszük a hajunkat, és hogy a hosszú haj éppen a legdöntőbb pillanatokban hullott a szemünkbe, bizonyára megértik, miért vesztettük el a mérkőzést, ámbár jóval erősebbek voltunk ellenfelünkéi. -tó- fordítása csehszlovákiai magyar újságírók válogatott csapata serényen készül a ligások—újságírók mérkőzésre, amely ezúttal a Kö- zép-Szlovákiában fekvő Hajnáőka (Aj- nácskő) pályáján valósul meg. Az újságírók legutóbb két előkészítő mérkőzést játszottak; az egyiken, Kostofné Kraőanyban megerősítette saraikat Szikora György huszonegyszeres csehszlovák válogatott labdarúgó is. Íme, az újságírók együttese: (balról jobbra) Tomi Vince, Racskó Zoltán. Kövesd! János, Kulcsár Tibor, Szikora György, Kmeczkö Mihály, Pa- lágyi Lajos, Havasi Péter, Szilvássy József, Tóth Elemér, Sólymos László és Batta György. (Háttal, civilben Neumann János, lapunk munkatársa, a csapat mindenese.)
