Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-03 / 23. szám
8 *• lit* MUNKO X. Az ostoba ember előtt a legszívesebben köpnék egyet. Maga a mennyei atya küldötte: Men] és mentsd meg a gyarló ember lelkét I £s én még csak egy közönséges dróthurkot se leltem nála, pedig azt az ilyen rongyosok mindig a zsebükben hordják, csupán szennyet, mocskot találtam mindenütt, s az utam erre az eldugott vidékre sainte elkeserltöen fölöslegesnek bizonyult. — Mit keres maga itt? — kérdezte Andrej. Az öreg elmosolyodott. Újra ráhunyorított, aztán a kezével megdörzsölte a szemét, a lábával meg topogott, a havat rá- zogatta le magáról. — Gyufára volna szükségem — mondta. Andre] előhúzta a doboz gyufát, az öreg elvette tőle, és mindjárt zsebre Is vágta. — Még benézek ide Nletsclineider- hez. A füstölőjében ott lógnak az oldalasok és a csüllkök. De én inikább a sokából kanyarl- tok magamnak. — Igazán? — csodálkozott .Andrej. — Nietschneider már alszik. — Uram, aki alszik, nem vétkezik, akt pedig nem vétkezik az szent. Ne háborgassuk Niet- schneider szentségét. Am ásónkét isten azért teremtette, hogy *a ml bűnös és zúgolódó szánk jóllakjék vele. Ezt a hóvihart magának ajándékozom — mutatott a kavargó hóra. — Nézze csak! Mint valami lepedő húzódik maga után, és betakarja a maga mocskos nyomait. — Azzal Nietschneider kertjének vette az Irányt. Andre] követte. A kutya ugatni kezdett. .Az ■Vreg odafutott hozzá, és csakhamar elhallgattatta. Néhányszor megslmo'gatta, aztán a füstölőhöz ment, amelyből még mindig szállongott a füst, — Magának is szeljek, fiatalúr? — Nekem nem kell. — Am az öreg két darabkát vágott le, noha .Andrejnak csakugyan nem volt húsra étvágya. — .Aho.gy gondolja. — Az ö- reg egy pillanatig habozott, aztán kiválasztotta a klseibblk darabot, és odavetette a kutyának — A kutya Is Isten teremtménye. Bementek az Istállóba. Andrej mindjárt ledőlt a vackára. Az öreg ült mellette, és sokáig forgatta a szájában a nyers húst. Amikor befejezte az e- vést, gyufát gyújtott, és néhány pillanatig Andrejt figyelte. Mikor a gyufa a körmére égett, eldobta. Fogta az egyik pokrócot, és gondosan betakargatta vele Andrejt. .Aztán ledőlt mellé, egy ideig félszkelödött, de nemsokára vígan fújta a kását. Andre] már azt hitte, hogy alszik. Egy kissé el akart húzódni tőle, de az öreg ekkor újra megszólalt. — UramI Ha esetleg érdekelné, hogy kitől kapott szállást; Juskaniö a nevem. Közönséges bolond. Van feleségem és vannak gyermekeim. Széleskúti vagyok. Aztán már csak a tehenek kérödzése hallatszott. Juskaníónak Igaza volt. Éjsza.ka erősen havazott, eleinte gyenge szél lengedezett, ám egyre jobban nekiszilajult. Reggelre pedig Igazi hóviharrá változott. Rázta a csukott ajtókat és ablak óikat. Andre) már felkelt, az istállóban ténfergett, valahogy nem törekedett kifelé, jól tudta, hogy ma a munkából nem lesz semmi. Ki menne ki az erdőbe ilyen ítéletidőben. Hacsak az a boifond nem. Andrejnek utána kell néznie. Átszalad a konyhába, és megkérdezi a keresztapját, hogy hova tűnt az öreg. De mikor is ment el tulajdonképpen az Istállóból? Meg kell kérdeznie Nietschneidert, hogy beszólt-e legalább hozzá. Rést nyitott az ajtón, hogy kitekintsen, ám a förgeteg a- zon nyomban betört az istállóba, és egészen a tehenekig zúdította a havat. Vdsszanyomta az ajtót. Mafial Csak nem fogsz itt á- csorogni naphosszat? Behúzta a nyakát, és kirohant a hófúvásba. Hát az ajtó? Vissza kellett fordulnia, hogy bezárja. Berontott a konyhába. Juska- lilö az asztalnál tilt, Kern bátyával és Nietschnelderretl beszélgetett. ~ — Hű, de hideg van —mondta Andrej. A férfiakra nézett, és észrevette, hogy megzavarta a beszél'geitésaket. Ju-skamlő összeráncoHía a homlokát, és rosszaMóan a padlóra köipötit. — Ha fázol — mondta Andrejnak —, miért nem maradtál az istállóban, nem hívott ide senki. Még ilyen büdös alakot! Állandóan utánam töri a nyavalya, fenéken akartam rúgni máma, mert én is csupa bűz lettem tőle. Adjon már neki zabálni valamltl — fordult Nietschneideméhez. — Látom, ismeritek egymást — mosoilygott Nletschneider. — Együtt aludtunk — mondta Andrej. —Igen, együtt is aludtunk — mondta juskaniC. .Aztán rákiáltott: — Ne bámulj, mint a boirjú, inkább rautaitkozz be! Andrej íelröbögiött. — Semmi baj! — moind-ta Nietsohnelder. — Ez az én ko- resztfiam. Juskanlő kiimeresztette a szemét, sokáig nem talált szavakat, még a száját is eltátotta megltépe tésében. — Csak nem kaptak össze? — érdeklődött Nleitschneidemé. — A harag elmúlik — mondta Kern bátya. A szoba közepén állt vastag kabátjába burkolózva, a kezében gyapjúkesztyűt és szürke csuklyát tartott, amit ilyen ftéletidőben viselt a fején. — Hát ha ez, a maguk keresztfia — szólalt meg Juska- iiiő —, adjanak neki vialami ha- rapnivalót, hogy no bámuljon rám, mert nem bírom az ilyen ma la etek taté tét. — Ugyan, ugyani — csilla- pítgatta Nietschneider. — Én csak néhány percre Ugrottam be — mondta Kern bátya. — Nem voltaim benne biztos, hogy nem én voitam-e az egyetlen, akt itthon maradt. — Okosan, okosan tette! — mondta JuskaniC már megnyugodva. — Karolinika, főzzön a keresztfiának két tyúktojást, hadd legyen itt végre nyugalom. Ha jól emlékszem, néhány perccel ezelőtt olyan dolgok- ről kezdtünk beszélgetni, amelyek érdekesek ugyan, de nem valami kellemesek. Mint ahogy bizonyára tudják, a tél a bátor katoaiák ezreit temette ©I. A német katona olyan, akár a veréb, amelyik ha nem talál kazlat magának, lyukat kapar a hóba, és abba húzódik. A tejét szépen a szárnya alá dugja, és csak alszik, alszik, A hóvihar aztán reggelt© befújja. Nem hiszik? Tudom, hogy maguknak nem kell magyaráznom, mit jelent, ha a katonának nincs iKoziiije, gyufája. A német katona is, akár a többi, szeretne tüzet rakni, az öngyújtója azonban üres, teljesen üres, csupán gúnyos szikrácskák pattannak ki belőle. Na- mármost, ha nincs az öngyújtóba, akkor nincs a masinába sem. Az orosz elkiáltja magát: DavajI A német katona meg csak áll, áll, a nevetséges öngyújtóját szorongatva a kezében, Én, kérem, csak ide megyek Széleskútra, d© ha nem volna nálam gyufa vagy valami más égő alkalmatosig, bizonyára megértik, hogy nem vágnék neki ilyen útnak. Hát, kérem, gondolkodjanak el alon, amit »aavaikkal ]electe<n önöknek. — Hát akkor én már megyek — szólalt meg Kern bátya. Fejére húzta a csuklyát, még egyszer ikörülnézett a konyhában, és elindult az ajtó felé. — Mi erről a maga véleménye, kérem? — umszoüta JuskaniC Nietschneidert. Odafordult Kernhez is, de annak már a kilincsen volt a keze, — Hát isten velük I — búcsúzott. — Sietnem keli. — Isten áldja! JuskaniC két napig matadt, tehát egészen, amtg a hóvihar él nem ült. Távozóban megállt a színben, ahol .Andre] éppen fát vágott. Hasogatod? '— Hasogatom. — Az jó, ha hasogatod. — Néhány pillanatra eUiellgatott, a szája nyitva volt, és nyelvével az alsó ajkát nyaldosta. — Ha jól emlékszem, téged Andtejnak hívnak. — tJgy. — Mi az, hogy úgy. — Hát úgy hívnak. — Csak azt akartam mondani, hogy az Andrej név eléggé sajátos, így aztán könnyen megjegyzi az ember. Cigarettád nincs? — De van. — Andre] előhúzta .a doboz cigarettát. Az öreg ktvett belőle egyet, a szájába tette, de aztán kivett© és a füle mögé dugta. — A többit kinek tartogatod? — kérdezte a cigarettára célozva. — Magamnak — telelte And- rej. Az öreg meglendítette a kezét, és teljw erejéből pofon vágta. Andrej a fejét csóválva nézett utána. Az öreg átgázolt a hófúváson, már a lenti kapunál járt, nem nézett vissza, de felemelte a kezét, mintha inteni akarna valakinek. Azt mondta, hogy Szóleskút- ■ra megy, de pont az ellenkező Irányba Indullt. Az út közelében, a tölgyesben dolgoztak, amely a völgy mélyén kezdődik, és elhúzódik egészen a Kőkapuig. Kidöntögették a fákat, le- ga-llyazták őket, a törzseket meg a vastagabb ágakat méteres darabokra fűrészelték, aztán hasogatásukhoz láttak. Andrej a keresztapjávail dolgozott együtt. A többi kettős is ott munkálkodott a közelben, úgyhogy a férfiak, ha akartak, beszélgethettek is egymással. Steberl elmondta, hogy egy .Achberger nevű limbachl ismerőse száz liter bort vásárolt egy bazítú szOlösgazdátől. Ach- bergemek nősült a fia, hát meg akarták ütmepelni. De a szegény ember már olyan, hogy szeret sietni, így a hordócska bort még a lakodalom előtt megitták, s aztán már csak lőrére futotta. .A cigányoknak sem akaródzott játszani, a fiataloknak meg táncolni. Hát mitévők legyenek! Volt ott egy lakodalmas vendég, eléggé durva alak, az kijelentette, hoj;y a jó borból reggelig maga is elkiorityelgatina vagy soáx Utert. PefsoB «leimt« senlkl se dőlt be neki, osupán valaimil Jurán nevű csatlakozott hezzá, aki u- gyamcaak szeireüte a torkát, s az aizt mondta, hogy az ö mércéje pontosan ttaonikét Mter. I- lyetí aztán akadt több is. A- miikőr máir öten vagy hatan tehettek, fogaditafk egy aimbachi- val, akinek tele volt a pincéje, hogy ők öten vagy hatan kiisznak egy száizliteres hordócskát, ha a bor valóban jó lesz, A szőlősgazda hímezett- hámozott, de elöbb-utóbb minden fajamkót rá tehet szedni, hazaímieint hát, és szépségesen odagurította nekik a hordót. Inni kezdtek, Az, aki elsőnek hetvenkedett, megivott vagy négy litert, aztán már csak szomorúan bámulta a társait, akik ttassa.Wban littak, 9 közben megállás nélkül szönokoltak, pontosaibban csak dadogtak, mert egy szavuíkat se lehetett érteni. Jurán volt közülük a legvidámabb, a cigányok közt állt, akiiknek a vonóját már jóval előtte bekent© házi szappannal, úgyhogy csak pengetni tudták a hangszerüket, mert szappanos vonóval, ezt mindenki tudja — játszani nem lehet. Jurán ivott, mint a gödény. Ékkor azonban a többi lakodalmas vendég faggatni kezdte a szőlősgazdát, hogy tulajdonképpen mibe Is fogadott e- zekkei a hírhedt korhelyekkel? Nem tudta. Kigondolt egy ősz- szeget, amely megfelelt a bor ellenértékének, ha jól emlékszem ezer koronát, de a fogadást így már a férfiak egyike se akarta elismerni. Hogyhogy? Hiszen fogadtunk?! — kiabálta a szőlősgazda. Erre ők: Csakhogy nem pénzben. Az a jurán csak öntögette magába, de most már másokat Is megkínálhatott, c,sa,k röhögött, a- mtkor látta, hogyan csődülnek oda hozzá a lakodalmas vendégek üres poharaikkal. A cigányok csak vigyoirogtak, s ujjúkat a hegedűre szorítva köny- nyedén és tréfásan pengették a húrokat. — Az valami hülye lehetett — szólalt meg And.rej. — Kicsoda? —Hát az a szőlősgazda. — Miért? — kapcsolódott a beszélgetésbe Nletschneider is. — Hátha csak valami savanyú löttyöt adott nekik, arait még felhígított vízzel, úgyhogy nem nagy kár érte. — Rendes bort adott nekik — mondta Stetohl. — Nem vlnkót? — kérdezte Níetschnelder. — Akármit adott is nekik, hülye volt — ismételt© meg Andrej. Tadlmeyer Steberltel dolgozott együtt. Most felütötte a fejét, és az útra bámészkodott. — Igaz isi Mennyi szöJökeW egy olyan százliteres hordó borhoz? — kérdezte Steberl. —- Épp elég — telelte Niet- schnei'der. — Mégis mennyi? — Egy kiló szőlőből hét deci bort lehet kipréselni — mondta Andrej. (Foljrtatjuk) • „Napsugár“: Versel •- gyeidre még nehézkesek, darabosaik. Gondolatait nem tudja verssé formálni, álta- aános érvényűvé emelni. A leigplkerültebb a „Por és hamu“ című, s ennek alapján biztatjuk tanulásra, oivasás- ra. Idővel jelentkezzék újra. • ..Marika édes“; „Mai ballada“ című versét elolvasva úgy látjuk, hogy az irodalom elméleti, műfaji részével is meg keltene ds- merkedniie. Ami a verseit illeti, sok esetben magyartalanok, zavarosak. Egy példa: ..Nagyot gondolt egykor az ifjű. / Lelke madárként »zelte az eget. / Szíve ez örömtől vivát remegett Ráébredt végre az élet érteimére. / Mi haszna lógva sok tétova lábnak?“ stb. .-\ magyair nyelv a világos, szabatos, egyenes beszéd nyelve. Ebből a pár sorbfcl a- zonban sok mindent nem értünk: mit gondolt vajon az Ifjú?, az éljent nem remegni, harrem harsogni szokás, mi volt az élet értelme? és honnan lógott a sok tétova láb, az akasztófáról? A líra logika. Ezt ne feledje, ha verset írl • .,m. d. e. luszté": Nézzük mindjárt néhány sorát: „Megdöbbentő látvány e vértől ázott föld / nem kell elmondani, hogy itt embe rek ezre öldökölt I bömböltek « ráták; ezt hallva fel jajdnltak e szirtek s a fák... ' Nem titok kitől származtak 0 szörnyű csaták“ stb. Az valóban nem titok, a versírás rejtelme azonban ön előtt még^ ugya/ncsak nagy titok: Egyelőre tníkább csak olvassa a verset... • ..Robinia": Sokszor hallott és elmondott dolgokat ismételget. Versein nem érződik az egyéni látás, a sajátos mondanivaló íze. Mintha suta slágerszövegeket mondana tel: „Egy megtört virág / bontogatja tépett szirmát / a porlepte á- rokparton. ' Eierfokos fűz ben égett '' örök lángon — de tévedt,“ stb. Sajnos, ön Is ,,tévedt“. „Nyelvében él a nemzet“, de a költő is. Tanuljon! tétovázom Gyerekkori játszötérsanunal már csak akkor találkozom, ha néha meglátogatom gémért rokonaimat. De rendszeresen levelezfink. 0 most éngyilkossággal fenyeget, ha nem veszem feleségül. Közben tébbfelé udvarolgattam, de azért szeretem 6t, és el Is venném, ha a szüleim nem elleneznék annyira, hogy olyan messzire nősüllek. Nem tadnám megbocsátani magamnak, ha miattam éngyllkas lenne, de a szüléimét se akarom megbántani. Nehéz helyzetemben tanácsot kérek. leiige: Laci FIATAL VAGYOK M£G A SZERELEMRE Megismerkedtem egy 29 éves emberrel, akt magira maradt négyi gyermekével, a felesége maghalt. Folyton kerülget, psdtg csak 15 éves múltam, fiatal vagyok még a szerelemre. Sokszor mégis úgy érzem, hogy valami nagyon vonz hozzá. Amikor meg akar csékolnl, védekezem. Sírva kényérög, hogy én sem értem meg, így aztán engedek neki, pedig utána bánt, hogy nem tudok ellenállni. Kérem az olvasékat, vileszoljanak ianác.stalanségomra, és ne nevessenek ki. jeUge: Ügy szeretem őt EZ NEM CSAK FELLANGOLAS Elsős gimnazista vagyok, s nagyon tetszik nakem agy ae- gyadlkes fiú. Még sohasem beszéltem vele, de a barátném megillapftotta; mindent sejt. Ha kint van a folyosón, én li gyorsan kimegyek, sokszor mélyen a szemébe nézek, de közömbösen. Néha mintha gúnyosan almosolyodna. Nagyon fáj, és ügy érzem, nem bírom ki nélküle. Ez nem csak fellángolás, hiszen már négy hénapja tart. Mit tegyek, hogy ne is gyanítsa, hogy szeretem? Ha valamit érezne irániam, már szélt volna. Nem akarok kezdeményaxni, de várni sem tudok, mert érettségizni fog, és aztán ki tndja, hová megy. jelige; Cslbl • ' ERŐLTETETT SZERELEM Elsős gimnazista vagyok. A nyáron msgismerkedtem agy nálam idősebb fiúval, naponta találkoxtnnk. nagyon meg- kedvsItUk egymást. De 0 csak nyaralni volt Itt. hamarosan elutazott. ígéretemhez híven egy ideig szorgalmasan Írogattam neki, ét A la azonnal válaszolt hosszú IsvelekksI. Azután, nem Is tudom, miért, részemről csökkent az érdeklődés. 0 messzi volt, én meg mát fiűkkal találkoztam, akik odvarolnl akartak. De az a fiú nagyon hűséges tar- mészntű, minden alkalmat megragad, hogy »Ijöljön hozzánk. Néha kifogásokkal próbálom meggátolni, hogy az Ideutazzék, de észintén azélva, elvetztoni tem akarom, mert nagyon randaa, jéravalé. Amikor Írok neki, három-négy nap alatt válaszol, nálsm mag nlúfordni, hogy balekig váratom, mert annyi falé vagyok elfoglalva. Pedig zzeretném a kapcsolatot fenntartani, de úgy. hogy találkoznnnk ne kelljen, mert az számomra kényalmetlau. Megbántani sem akarom, da hogyan mondjam meg neki? Jelige: Nyárt emlék SZERELMI GONDOK Tizenhét éves lány vagyak, és engem sa kerültek el a szerelmi gondok. Fél évig jártam egy fiúval. Nagyon megszerettem ét, de kisebb félreértések miatt elmaradt, pedig már komolyan udvarolt. Később megismerkedtem egy másik fiúval. Ot nem kedvelem annyira, mint az alsőt. Katona. Két hénapja levelezünk, de nem érzek iránta szaraimat. Szerencsére az egész ügyről tudnak a szüleim Is, és ők nagyon szeretnék, ha az előző fiúval kibékülnék. Szerintük azzal jobban összeszoktamr Kérnek, hogy a jelenlegi fiának ,,mondjak fel“, mert valamit tndnak róla. ezért féltenek föle. Kérem, hogy adjanak tanácsot. JeUge; Nehéz választanll Válaszok CSILLAG jeligére Ha már annyit foglalkoztak veled lapunkban, Ilié lenne bemutatkoznod. Mi önző embernek ismertünk meg. aki nem törődik a mások boldogságával. Pedig a szépség múlandé. Ez 28 diák véleménye. Jelige: Ne gondold, hogy tiéd a világ! A nö erkölcsi tisztasága mindig a tértitdl függ. Tőle függ, hogy miként közeledik a nőhöz, tiszteli-e vagy csak élvezete tárgyának tekinti. Nem ritkaság, hogy fiatal lány nála húsz évvel idősebb férfiba, a példaképébe szeret bole. A le esetedben a férfi ezt felelőtlenül kihasználta. Csitrl koromban én Is szerelmes voltam az idősebb nevelőmbe, ta- nftőmba. ine.sterembe, igazgatómba, de ők vigyáztak rám, szeretettel félteitek. Ezért mondom, hogy boldogságunk, boldogtalanságunk a férfiban van. Ne csak a nőben lássuk a bibét. Ha a nő nem kall a férfinak, hiába fut utána. De milyenek lehetünk, ml núk, ha a férfiak rftlad. Csillagról Ítélnek meg bennünket, és milyenek a férjek, ha olyanok, mint a te Igazgatód? Balonlcs A.
