Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-03 / 23. szám

Nehéz megmondani, hogyan kezdődött. Tény, hogy a sajtó minden nehézségünket az olajembargöval hozta kapcsolatba. Amint kihirdették az embargót, az újságok első oldalán kategonfekus és fenyegető címek je­lentek meg; „Vége a felvirágzásnak“, „.Az olajvezeték előre nem látott infarktusa megölte a jólét társadalmát“. Benzinünk ugyan még volt, és a televí­zió továbbra Is benzin, autók, mosószerek, konzervboirsó és kerti szerszámok vásár­lására csábította a lakosságot, de egyszer csak kezdtek eltűnni az üzletekből a külön­böző árucikkeik. Hiánycikk lett nemcsak a benzin, hanem a műanyag zacskó, a fog­protézis és a műanyag fehérnemücsipesz is (hiszen mindezt szintén a kőolajból gyárt­ják). Időről időre tömegpánik ütött ki: „Nincs étolaj“! (Mindenki azonnal megro­hanta az üzleteket, hogy étolajat' vásárol­jon magának, ami viszont emelte az ára­kat.) „Nincs fogkefe!“ (Azonnal akadtak emberek, akik dobozszámm vásárolták a fogkefét.) Botrányos eset lett a konyhasó- bői. Félszigetünk néhány hónapra szinte teljesen konyhasó nélkül maradt. .A salátá­ba só helyett borsot használtak, a főtt to­jást ecettel szolgálták fel. Az ilyen és ehhez hasonló mindennapi „melodrámák“ mellett azonban sokkal cso­dálatosabb volt az a gyorsaság, amellyel a kapitalizmus „elmészel“ megmagyarázták a válság okát. „Az olcsó fűtőanyag korsza­ka lejárt, mostaaitól gyalog járunk majd“ — állították. A hatvanas éveikben egészen más nótát fújtak ugyanezek az emberek. Az akkori politikai és gazdasági helyzet hatása alatt a következő jelszót hirdették: „A fogyasz­tás növelésével a termelés növeléséért“. Ma, a megváltozott „történelmi helyzetben“ el­lenkező eszméket ke'Zdenek terjeszteni. „Végre nyugalomban élhetünk — benzin, autó, tülekedés és neurózis néíkül. Csök­ken az Infarktusok száma, elfeledjük az álmatlanságot, az éjszakai zajt és a ben- zinbűzt.* Néhány túlbuzgó odáig ment, hogy ezt hirdette: ,,Éljen a középkori “ Mások így ömlengtek: „Az energiaválság­nak köszönhetjük, hogy újra felfedeztük ut­cáinkat és teipsinket, megizlelhettük a csend gyönyörét... Ma reggel milliók gyö­nyörködhettek újra a harangjaink dallamos kongásában.“ A kapitalizmus elméleti ma­gyarázói egyszerűen megtalálták válságunk „igazi magyarázatát“. Ugyanebben ez időben azonban sokkal komolyabb események is történtek, mint a „gyalogos séták“. Az összes termék ára hirtelen a magasba szökött, és sok üzem, gyár a tönk szélére jutott. Az ..elmészek“ Ismét rájöttek a titok nyitjára; „Nehézsé­günk forrása a műszaki haladás, a pokoli hajsza, a magasabb termelékenységért!“ •A „népszerűsítők“ emlgyen érveltek: „Ha a vegyészek nem találták volna fel a mű­anyag zacskót, most megelégednénk a pa­pírzacskókkal, és legalább lenne mit ten­zeraanyagadóbóH. A legnagyobb kárt azon- Ijan a kisvendéglők, panziók és benzui- pumpák hálózata szenvedte, mert ezek ki­zárólag a hétvégi turistaforgalomból élnek. A benzinnel való taka‘iélcoekodást hirdető ..teoretikusok“ csodálatraméltó sebességgel álltak át és ismét a fogyasztást kezdték propagálni. .Azután meglepetéssel vettük .tudomásul, BŰJÓCSKA ENZO HAVA ismert olasz újságíiié szatirikus íri gi válságról ni beléjük. Ha a fejlett technológia nem haj­totta volna a termelést ilyen gyors ütem­ben, nem kellene most fékezni a termelést“. Ez lényegében igaz is, hiszen aki sose ment felvonóval, nem sajnálja, hogy most gya­log kell felkairaszkodnia az emeletre. Még hozzáfűzték, hogy az Ipari termelés gyor­sulását a rákraegbetegedések, öngyílkossá- ,gok elterjedése követte. .Azt áHítják, hogy a jólét magával hozza az egerek és patká­nyok elszaporodását. .Azt szuggerálták, hogy azelőtt, amikor kevesebbet ettünk, egészsé­gesebbek voltunk. Szerencséié az olaszok nem vették komo­lyan ezeket az „elméleteket“ hanem meg­próbáltak alkalmazkodni az új helyzethez. Belenyugodtunk, hogy vasárnap nem uta­zunk autóval. Kiderült, hogy ez az áldo­zat egészen felesleges volt. .A megtakarított benzin nem javított az ország fizetési mér­legén, viszont nagyon károsnak mutatkozott a nemzetgazdaság egyes területein. Az au­tópályákat kezelő állami részvénytársaság a csőd szélére jutott, az állami pénztár né­hány milliárd lírát veszített a osökkept ü­hogy a jobbára mezőgazdasági jellegű 0- la.szország nemcsak húst és tojást impor­tál külföldről, hanem gyümölcsöt és zöld­séget is. Mindezt akkor, amikor mezőgazdá­szaink a hazai zöldséget és gyümölcsöt a raktárakban hagyták elrothadni, mivel a felvásárlók nevetségesen alacsony árat kí- náltiak érte. Előnyösebb az árut külföldön megvásárolni és odahaza a háromszorosá­ért eladni. Az árak továbbra Is emelkedtek, és az ,,elmészek“ tovább keresték a „gyógyírt“ a mezőgazdaság meggyorsítására. El kell ismerni, nem kevés gazdasági és filozófiai elmélet keletkezett. Egyesek például azt ál­lították, hogy csökkenteni kell a fogyasz­tást. Igen ám, de melyik áruk fogyasztá­sát? Természetesen nem a luxuscikkekét. Ezeket csak az elit vásárolja, és így a nem­zetgazdasági haszon kicsi lenne. Ha pél­dául megadóztatjuk a Ferreral 2000 luxus­kocsikat vagy a spoctrepülögépeket, ez csak néhány tízezer embert érint. A haszon egyenlő a nullával. Ha azonban adót ve­tünk ki a kisautókra, ez milliókat érint, és élezhető hasznot hoz az állami kasszának. , A különösen merészek még tovább bá­torkodtak: ,,'Csökkenteni kell az élelmisae- rek tömegfogyasztását. Ha kevesebbet e- szünk, a kereslet-kínálat törvényszerűsége szerint csökken az élelmiszerek ára. Ahhoz azonban, hogy a fogyasztót rákényszerítsük a csökkentett fogyasztásra, először emelni kell a.z élelmiszer árát.“ Ez az elmélet győ­zött.' Csak egy elmélet konkurrált vele: „Ah­hoz, hogy az árak csökkenjenek, csökken­teni kell a fogyasztást, és hogy csökkenjen a fogyasztás, meg kell fosztani a tömege­ket a fogyasztás lehetőségétől. A munka- nélküMek szinte semmit sem fogyasztanak. Ha tehát még néhány millióval növekszik a munkanélküliek száma, rövidesen op­timális lesz a gazdasági helyzet.“ Amint mondtujc, az első, a ,,demokratiku­sabb“ elmélet győzött. Ezzel persze még nem hárult el a munkanélküliség veszélye. A fogyasztás csökkenése ugyanis a terme­lés csökkenését vonja maga után. Amikor azonban csökken a termelés, a felesleges gyárakat becsukják. Olaszországban ma hemzsegnek az ,.elmé­leti dolgozók“, az újságíróktól egészen a miniszterekig. Elméleteik, melyeknek „A korszak vége“ elnevezést adták, így össze­gezhetők: „Eddig a 'fölösleg társadalmának illúzió­ját tápláltuk a tömegekbe. Ideje megérteni, hogy egyszer minden véget ér. Nem enged­hetjük meg az embereknek az állandó túl- táplálikozást. A források ' hamarosan kime­rülnek, és eljön a hiány időszaka. Az egy­forma haladás mindenki számára befejező­dött. Kezdődik a viszaesés,“ „Elmészeink“ a „nadrágszíjat meghúzó“^ elméleteiket valamiféle szent dicsfénnyel' övezték körül. Mellesleg rég Ismert Igaz­ság, hogy a jóllakott ember a mértéktar­tást és az önmegtagadást tartja a legszebb eiénynek. Közben a növekvő Infláció a vásárlóerő állandó csökkenését Idézi elő, felújítja a ,,szociális szakadékot“, amelyet eddig elta­kart a tömegfogyasztás' hamis éke. Az ál- deraokratikus „virágzó társadalom“ csődje ismét felfedi az eddig alig látható osztály­elvet, azt, hogy a gazdaság csak egy szűk elit kiváltsága. , Senkit sem téveszthetnek meg ezek a „fl- Idzóffai kacskaringók“, melyeknek az a cél­ja, hogy, a kapitalista kizsákmányolást az eddigi „tömegfogyasztás“ kendője líelyett a ,,tömegmértéktartás“ leplébe burkolja. —ip— paoj-J a-Kostolné Kracany — Új­ságírók 8:6 Ű :6i Székács László, a szöTOtkezet sportszerető elnöke. .Amikor a csehszlovákiai ma­gyar újságírók egy-egy labdarúgó- mérkőzéséről számolunk be, azt várják az olvasók, hogy a humor tintájába mártsba be tollát a ri­porter. Elismeiem, többnyli-e rá is szolgálunk erre a humorra, hiszen sem az ellenfél, sem a mi „válo­gatottunk“ nem éri még el a lab­darúgás európai élvonalát. Van a- zonban a csehszlovák és magyar válogatottal szemben egy pozití­vumunk: mi nemcsak kapunk, ha­nem jócskán rúgunk is gólokat. Néha persze a saját kapusunknak is. És ami lényeges a ml játé­kunkon: sohasem dühöng — leg­feljebb jól mulat — a közönség. Ezeknek az érdemeknek a kedvé­ért a humorizálás helyett hadd pergessem vissza a legkoraolyabh hangon a karcsaiak-újságírók mér­kőzés legizgalmasabb epizódjait. STRATÉGIA Kapitányunk, Batta Gyurka óva­tos ember. Egyegy mérkőzés e- lőtt arra Is gondol, hogy a saját tekintélyét Is megőrizze, vagyis győaelemie vigye csapatát. Most sem volt ez másképp. Először is biztosította, hogy Szikéra Gyurka, a kitűnő labdarúgó együtt^fociz­zék az újságírókkal, másodszor pedig kialkudta a Kostolné Kra- Cany-i földmüvesszövetkezet elnö­kénél, Székács Lászlónál és a fa­lu sportedzőjénél. Somogyi György­nél, hogy a község leggyengébb csapatát, az öregfiúk válogatott­ját állítsa ki ellenfélként. Azzal is Igyekezett megnyerni a karcsai közönség rokonszenvét, hogy a deiékig gipszbe paikolt törött lá­bú Ordódy kollégát is elszállítot­ta Karcsára, mondván, hogy az e- gyik rögtönzött edzésen sérült meg. Azért az egyházkarcsaiak sem mentek a szomszédba egy kis agya­fúrtságért. ök meg a tekintélytísz- telettel akarták ellensúlyozni az újságírók nagyobb rutinját. Így az­tán nem kisebb funkcionáriust, mint »Z odahaza pihenő Somogyi miniszterhelyettest kérték fel, hogy játsszon . egy félidőt az ö- legfiúk válogatottjában. Tartogat­tak ennél nagyobb tromfot Is ta­risznyájukban, erről azonimn ké­sőbb számolok l>e. AZ ELSŐ FÉLIDŐ Az első félidő az újságírók fö­lényében és kapitányunk ügyes el­képzelésének jegyében zajlott le. Hat gólt rúgtunk a Somogyi Lász­ló, Somogyi György, Torváth ..Ti­bor, Szabó Gusztáv, Hprsl István, Szabó László, Lukács Imre, Pósa János, Nagy ILászló, Szabó István, Csifári István, Szabó Szilveszter, Gödény Tibor és Méhes Antal ke­retből pályára lépő öregfiúk csa­patának. Az ellenfél stratégiájá­nak egyedül csak Palágyl kollé­gánk, az Oj Ifjúság főszerkesztő- helyettese ugrott be. Ű ugyanis, amikor rámosolygott a uiiniszter- helyettes, örömében a saját kapu­jába rügte be a labdát. így lett 8:1 az első 45 perc végered’inénye, és Itt állapíthatom meg, hogy ki­tűnő volt az újságírók állóképes­sége. Egyedül csak azok a cseré­re váró kollégák álltak kis.sé bi­zonytalanul a lábukon, akik a ku­bai rumot árusító sátor mellett várták „bevetésükre.“ De meg kell dicsérnem a szép számú és lelkes közönség sportszerű viselkedését is. Amikor például berúgtuk az öngólt, hatalmas tapssal jutalmaz­ták az újságíróknak’ezt a legszebb gólját! EGY KIS INTERMEZZO A szünetben pattogós zenével és „különböző“ frissítő Italokkal ked­veskedett a rendezőség a közön­ségnek és a vendégeknek. Termé­szetesen ezt az előzékenységet sze­rettük volna ml Is viszonozni. E- zért aztán egyik kollégánk elkérte a hangosbeszélö mikrofonját és be­jelentette, hogy most pedig a mi­niszterhelyettes elvtársat interjú­volja meg. — Hozzátok gyorsan a mikro­fonhoz Somogyit — nógatta lázas izgalommal a mellette állókat, Majd amikO'r teljesítették kérését, megkérdezte, hogy hogyan tetszett Somogyi elvtersnak a játék, és mint miniszterhelyettesnek, jól­esett-e ez a kis kikapcsolódás? Nos, mit csűVjem-csavarjatn a szót, jó másfél percig hadart már a buzgó újságíró, amikor a fülébe súgták, hogy egy másik Somogyi, a falu labdarúgóedzöje beszél a mikrofonig. A FORDULAT A második félidőben rukkolták aztán ki az egyházkarcsaiak zse­niális csalafintaságukkal. Hiába küzdöttek bősz oroszlánok módjá ra a legkiválóbb tollforgató láb darúgók: Szikéra, Tóth Elemér Palágyl, Kulcsár, Tomi Vince, Szil vássy, Kmeczko, Batta és társai úgy potyogtak kapunkba a gólok mintha jnegtáltosodtak volna az egyházkarcsaiak. Nemcsak kie­gyenlítették az első félidő 6;l-es győzelmünket, hanem 8:6-ra meg is nyerték a mérkő'Zést! És hogy ml volt ez a zseniális „sakkhúzás“? Semmi egyéb, mint hogy a já­rási bajnokságban második he­lyen álló „A“ csapatukkal cserél­ték fel az öregtíúkat! A mérkőzés végén mi is jót nevettünk ezen az ügyes fogáson, már csa'k a- zért is, mert nekünk sem ártott meg a színvonalasabb labdarúgás! A „MECCS“ MARGÓJÁRA Komolyabbra fordítva a szót, mindkét ,,ellenfélnek“ nagyon is hasznos volt ez a találkozás. Nem­csak kitűnően éreztük magunkat, hanem egy olyan kedves kis köz­séget Ismerhettünk meg, amelynek minden polgárában Igazi szív do­bog. Mi pedig — legalábbis így reméljük, — egy kis derűt vittünk az egyházkarcsaiak dolgos hétköz­napjaiba. Hadd búcsúzzunk hát azzal a sportköszöntéssel^ hogy szép volt, Tliik, a viszontlátásra! Neumann János BOLGÁR GRAFIKUSOK TÁRLATA A Bolgár Népköztársaság ban Cirillre és Metódra em lékezve 'május 24 én ünnep lik a művelődés, az iroda lom és a képzőművészet napját. Ezt az ünnepséget a bratislavaí Bolgár Kultúra is megtartja olyképpen, hogy minden évben repre­zentatív képzőművészeti ki állltásK rendez székliázában. Idén a bolgár grafiku.sok müveit állították ki. A meg­nyitón részt vett Miroslav Válek, az SZSZK művelő­désügyi minisztere, Elena Litvajová, a Nöszüvetség el­nöke, Augustin Micbaliéka Bratislava főpolgármester helyettese, valamint Bulgá­ria, Lengyelország, a Szov jetiinió, Ausztria és az NDK főkonzula. A kiállítás Bulgária bá­rom nemzedékének legjobb grafikusait mutatja be. Igaz. hogy egy-egy művésznek legfeljebb egy két rajzát te­kinthetjük meg, de így is meggyőződhetünk arról, hogy a bolgár grafika mél­tó helyet foglal el Európa képzöniüvészelében. A feke- te-fehér rajzok és színes kő­nyomatok nemcsak az alko­tók fasisztaellenes magatar­tását. nemcsak a mély lia- zaszeretetet tükrözik, ha­nem a modern ábrázolás tö­kélyét. technikájának köny- nyedségét is szemlélte­tik. Mintegy 22 művész gra­fikájában gyönyörködhe­tünk ezen a tárlaton, ám né­hány szobrot, kisplasztikát is kiállítottak az ügyes r.en- dezők. Különösen Dimi'lar Baklov 1923 szeptembere, Anasztázia Panajoteva Ven­dégség, Rjiiben Dimanov Ró­zsák közt és Zlatka Daboso- va Ház című grafikája tet­szett a közönségnek, de Georgi Radnlov és Petar Csuklev kisplasztikáit is el- niélyülten szemlélték a meg­nyitó vendégei. A kiállítást június 12 ig tekinthetjük meg a Bolgár Kultúra (.Válepková utca 1. sz. alatti) kiállítótermében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom