Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-08 / 15. szám

8 *» ül II. — Itthon. vagyunk. Isten ho­zott! — üdvözölte a kereszt­anyja. Halomnyi fehérnemű tornyosult előtte. A helyiség­ben nagyon meleg volt. A há­romlábú vason vasaló állt, han­gosan pattogott benne a pa­rázs. — Andrej, hogy kerülsz te ide? Keresztapja a lócán ült, ép­pen a csizmáját húzta. — Isten hozott!• — üdvözölte ö is. — Látom, megáztál. — Egy pillanatig a mondanivaló­jára összpo'iitositotta a figyel­mét, mert német volt. Ha vala­kivel szlovákul akart beszél­getni, előbb mindig fel kellett rá egy kicsit készülnie. — Én is megáztam. Épp most jöttem haza, és mindjárt át is kellett öltöznöm. Mondd csak, ml szél hozott erre? .Andrej előbb becsukta az aj­tót, és csak azután ment az asztalhoz, víztócsákat hagyva maga után a padlón, — Neked is át kell öltöz­nöd. Vár csak, mindját hozok valami szárazai. — Nem fontos — mondta Andrej, de a keresztanyja már futott is a szobába. — Én is csak az előbb jöt­tem haza — mondta a kereszt­apja. — Útközben gondolltam rád. .Anyád egészséges? — kér­dezte. — .Anya? Igen, egészséges. — Hát Loj'Zka? — Lojzika már polgáriba jár. — Huhúl — nevetett fel a keresztapja. — Ha Lojzika a polgáriba jár, akkor te már felnőtt embeír vagy. Andrej elmosölyodoitt. —- A dióra jöttél, ml? — kér­dezte a keresztapja. — Dióra? Nincs már ilyen­kor dió. Látja-, egészen kiment a fejemből. — Azért mondom. — Az e- gyik csizmát már felhúzta, mos„ a másikba próbálta belebújtat- ni a lábát. — Kimegyek, meg­keresem a disznót. Az előbb még hailtotszott a koilompja, de már nem hallani. Ha nem hal­lom a kolompszőt, anándjáirt memiem kell keresni. Te nem l'áttad véletilenüH? — Nem láttam. — Lehet, hogy csalk nem vetted észre. Hízó. De níloso^ da hízó. öröm ráinézinii. Van egy kis áippáinik, de azt meg­hagyjuk a tyűikőknak. Nem vagy éhes? — Nem vagyok. — BaTOillna! — kiaibálit a fe­•teségére. — Melegíts nekünk valamit. — Mindjárt, m-indjárt. — .A keresztanya száraz inget és nadrágot hozott Andrejnak. — Öltözz át, Andrej! — De hiszen így is megszá­radnék. — Öltözz csaik át! Hozok még rád kabátot Is, nehogy megfázz itt nálunk. Hideg van kint? — Esik az eső. — A faluban is esik? — Már hogyne esne! — ne­vetett Nietschneider. — Azt hi­szi, hogy csak körülötte esik. Öltözz át, Andrej — biztatta ö is. .A keresztanya levett a polc­ról e,gy fazekat, egy kevés vi­zet öntött bele, és feltette a takarék tűzhelyre. — Főzök teát, az majd fel melegít egy kicsj't benneteket. — Néhány fahasábot vetett a tűzre, az­tán indult kabátot keresni. ■Andre] hozzálátott az átöltö­zéshez. — Szóval azt mondod, hogy nem a dióra jöttél — mondta a keresztapja. — Pedig mennyit szedtem neked, Andrej — nevetett te! hálka-n a keresztanyja. — Igazán? —- Igazán. — Micsoda hízóm van — kezdte a beszélgetést újra Nietschneider. — A nyakában kolomp lóg, a lába közt meg... — Hadd el már! — szólt rá keiesztanyám. — És nem lóg? Lógott. Egy­szóval, ártány. Egy szakajtónyi makkot egykettőre eltűntet, mintha csipetke volna. Csak vl- sítoziik, dühöng, már a hangja is rekedt.'A hídlást is átrág­ta, akkora vastag fákat, min­dent csak rá.gna. így, ahogy mondoml Az embert is meg­harapná. Ma, hogy kiengedtem, úgy ugrált, akár egy tinó, a- zért engedtem ki, hogy hadd fuUkározzon egy kicsit. Aklkoiia liízó, akár egy iéggömh. Az e- löbb még hallottam a röfögé- sét, de már nem hallom; el­tűnt kölompostul, irgendwohin az ördögbe. — Utánanézhetnél, hogy höl van — mondta keresztanyám. — Andre], velem jössz? — nézett .Andrejre. — Be kell ezt a kanlt hajtanunk az óljá­ba. Kimenitek. Apró szemű eső szitált. Niet- Schneider körül akarta jámía házat, .Andrejnak meghagyta. hogy addig húzódjék a szín ai'é. Andrej elvált tőle, de alig lépett egypárat, amikor az ö- reg elkáromkodita magát. — Ml a baij? — szaladt utá­na. — Nézd, mér megint az al­mafámat rágja.­A hízó után vetették magu­kat. Behajtották az ólba, per­sze ugyancsak haszn-álnitlk kel­lett a botot, mert úgy megva­dult, ' hogy seíiogyse akart visz- szamenni az óljába. Amiikor az­tán végre bent volt, gyoi-san rá csapták az ajtót, és még ka­rókkal is megtámasztották. Visszaindultak a házba. Az ö- lég megálW't az alma fánál, és megcsóválta a fejét. — Be kéW mennem — mond­ta. Bement az istélöba, friss ganéjt hozott, és a lerágott ré­szeket gondosan békenegette vele. . Andrej ott állt fölötte, és még mindig mosolygott. — Miért nevetsz, Andrej? — nézett rá Nietschneider elko- morodva. — De hiszen nem -nevetek, — Sza-ladj be, mert még új­ra megázol. — Megvárom. — Itt mairad'sz éjszakára? — -Az öreg felegyenesedett, a ke­zét eltartotta magától, a fát nézegette. — Itt maradnék. — Jó, maradj! De ml szél hozott? — Munkát keresek, — Igazán? — nézett újra •Andrejra. — Persze, munkában most nem bővelkedünk. Nyá­ron van elég, de télen jófor­mán semmi. És éppen itt? Itt keresel munkát? — Keresztapám! Hát hova menjek? — Jól van, Andiej! Hát hova is mennél? — elnevette magát. De Andrej nem volt benne e- gészen biztos, hogy a kereszt­apja tréfál-e vagy sem. — Nem tud semmiről? — kérdezte. — Nem tudok, A-ndrej — mondta a keresztapja. Oda­ment egy tócsához, és hosszan mosta benne a kezét. — így van ez — mondta. — Munka van elég, de ha munkát kele­sei, egyszerre csak azt veszed észre, hogy nincs sehol. And­rej! És mit szeretoél csináUii? — Nem tudora. — Hány éves vagy? — Tizenhét. — -Andre), hiszen te már fel­nőtt ember vagy. Hiába. Tizen­hét év! Hm! Az nem sok — tette hozzá egy kis idő múlva. — Elég az — erősködött Andrej. — No, gyere! — húzta a ke­resztapja a ház felé. Andrej előtt léjxieK. Talán raegíeled- kezett magáról, mert az ajtó­ban újra elkáromkodta magát; — Herrgott! ,Ai>d-re) már fel­nőtt ember! Nietschneider egy cseppet c.seppet sem örült ennek a lá­togatásnak. Mindjárt másnapéi kellett mennie a körzetre meg­kérdezni a felügyelőt, hogy le­het-e új munkásokat felvenni. Lehet is, meg nem is. A kör­zet felügyelője azonban nem dönthet semmiről, be kell men­ni az erdészeti hivatalba. Nietschneider bement. Az erdészeti hivatal igazga­tósága igencsak mentegetőzött. Azt mondta, hogy az égetőí körzetben úgyis eléggé előre vannak a faki-tennel-éssel. Az erdő meg nem nő olyan gyor­san. Az igazgató különben is csak egy közönséges figura, őrá senki se hallgat. Csak rá­parancsolnak: .Adj! És neki ad­nia kell. Naponta futnak be a jelentések, amelyek a legtöbb­ször lehangolják. Az emberek csak döntik a fákat, a szó szo­ros értelmében kiirtják az er­dőt, és nincs senki, aki azt mondaná; Elég! Mit lehet itt tenni? Ö, az igazgató, a leg­szívesebben elsírná magát. Már a miniszternek is akart levelet írni. Mert ha ö lenne a mi­niszter, azonnal leálUtaná a fakitermelést. — Igazgató úr! — szólalt meg Nietschneider. —- Én csak egyszerű munkás vagyok. — /Hát én úr vagyok? Mifé­le úr vagyok ón? Megm-on- dom magának öszimtén: annyi az erdei munkás, akár a her­nyó. A legszívesebben az egész erdőt felfalnák. Köpedelem. Mert mi hasznuk van abböl, hogy tavasszal és ősszel né­hány fácskát kiültetnek? Aze- gyik megfogainzik, a másik nem. Egy' fácskának a gyöke­re, nos, mit mondjak, ilyen — mutatta az ujját. — Sőt, még ennél is vékonyabb. Egyik helyről álüilteted a másikra, s máris víz után sír. .A hajszál- vékony győkerecskék tekereg­nek, kúsznak a kövek között egy kis nedvesség után, amely egy mellnek vagy egy lóda­rázsnak is kevés lenne. Két- hároni év múlva egy kissé megerősödik, ám akkor me­gint jön valami semmiiiekellő, és letarolja az egészet. .Az ör­dögbe is! Ha ezt valaki alajK)- .san végiggondolná, biztosan megütné a guta. — Igazgató úr, kérem I — szólt közbe újra Nietschneider. — Én ezt nem értem. Bocsás­son meg! Nem tudom, mit a- kar az igazgató űr mondani. — Micsoda? — csodálkozott el az igazgató. — Maga ezt nem látja? Nézze meg, mit tet­tek a Mahulajnkával. — Miféle Mahulankával. — A Mahulanka ligettel. A fiatal fák egész sáv jatt kiir­tották. — De miért éppen énnekem mondja el ezt az igazgató úr? Hiszen nem az erdőmunkás szabja meg, hogy melyik tát kell kivágni. Az igazgató elvörösödött. — Látja, ez az! Kivágni; Csakhogy a Mahulanka ligetet nem a munkások tették tönk­re, hanem a katonák. — Akkor meg miért emlege­ti? — Miért? IgaiZa van, nem kellet volna szóba hoznom... — Igazgató űr, ha netalán- tán arra céloz, hogy én is né­met vagyok... — Kérem, kérem! Fejezze csak be! — Tudja, igazgató úr, én már hatvanegy éve élek az É- getön. Egész í&ietemben az er­dőben dolgoztam. Valamikor annyit végeztem, hogy néha magam is csodálkoztam rajta. .Megvallom őszintén, ma már nem bírom úgy a munkát. Jön­nek Ilyen Időszakok, amikor szakadatlanul esik, s én egész nap szívom ezt a nedves leve­gőt. Télen meg az ember a fe­nékig érő hóban álldogál, ma- ,ga azt hiszi, hogy ez passzió? Igazgató űr! Az erdei munká- vail keresett pénzből még sen­ki sem épített házat. Mit mond­jak magának? Egész életem­ben más házában laktam, a te­heneimet is a másén legeltet­tem. — KI beszél itt magának ház­ról? Arról volt szó, hogy mi­lyen manapság a helyzet a er­dőkben. — De igazgató úr, nem in­gyen lakom én abban a ház­ban. — Hagyjuk az egészet! —• Az Égetőn élek immár hatvanegy év óta... — Nietschneider, én úgy lá­tom, hogy maga megneheztelt rám. — Az a liget meg... Hát te­hetek én arról, liogy a német kat-onák oda fészkeltek be ma­gukat? — Nietschneider? Higgye el, én azt nem úgy gondoltam. Mi van azzal a fiúval? — Nincs seniimi. — Rokona talán? — A keresztfiam. — Azt akarja, hogy alkal­mazzam. Csakhogy akkor egy másik munkást el kellene bo­csátanunk. — Én ilyesmire egyáltalán nem gondoltam. — Hány éves a fiú? — Tizenhét. — Tizenhét? Mit csináljak én itt ilyen gyerekkel. Oda kellett volna adni inasnak valahová. — inasnak? Igazgató úr, ak­kor nekem kellene kitanittat- nom. ^ — Miért, nónesonek szülei? —- Az apja neraiég halt meg, Dobsovtönak hívták. Lehet, hogy ismerte is az igazgató úr. — Melyik Dobsoviö volt az? — Az Andrej. — Azt nem ismertem. — -Andrej Dob.soviC. Így hív­ják a fiatalt is. — Nem, nem Lsraertem. És mi lenne, ha az asszonyokhoz osztenánik l>e? — Az asszonyokhoz? — Igen. Az asszonyokkal j'ár- na magvakat gyűjteni. Már magara is gondoltam' rá. De az a baj, hogy ez csak szezonmunka. — Az igaz. — Meg aztán keresni se 1- gen lehet vele. — .A2j§rt c.sak próbálja meg. — Másvalami nem akadna? — Talán majd később. Előbb próbálja meg ezt, azután majd meglátjuk. — Szóljak a felügyelőnek? — Szól jón neki! — Akkor hétfőtől? — Igen. — Szóval hétfőn munkába állhat. — Pontosan. És ne haragud­jon rám. — Köszönöm! — Ne haragudjon rám! (Folytatjuk) • „Staccato I“; Az az ér­zésünk, hogy kissé félreér­tette „üzenetünket.“ Élmé­nyeit úgy kell elmondania, hogy azok általános érvény­nyel hassanak. Nem elég le­írni, megírni kell az élmé­nyeket! A ..Sővényszulák“ című írása túl érzelgősre si­került, s itt is adós marad a mondanivalóval, a lényeg­gel, az általános többlettel. Ennek ellenére várjuk to­vábbi írásait... • „Szabad lélegzetvétel“; Verseiben több szép sorral is találkoztunk. „Szemed ta­vasza ; nedves ajkamig ért“, vagy egy másik versében így fogalmaz: „Fut, fut fut / a vonat ' rohanó fák kö­zött ■ szemed / a nap szemed a nap.“ Jó lenne ha több figyelmet szentelne a versépítkeaésnek. Szigorúbb logikai fegyelmet, több gon­dolati mélységet várunk kö­vetkező verseitől... • ,,Ikrek“: Dénes György­nek legutóbb gyermekver­sei jelentek meg „Tücsök- he,gedü“ címen. Tudomá­sunk szerint Varga Erzsé­bet kötete i>edíg szerepel a Madách Kiadó tervében. Kedvenc . költői kötetet a Slovenska kniha magyar könyve.sbolt. Bratislava Mi- chalská 8 cím alatt lemlel- heti meg. Csehszlovákiai magyar költők, írók müveit az Irodalmi Szemle közli. A lap címe: Bratislava, Stúro- vá 8 a. A harmadik kétesé­vel rövidesen riportban ío.g- ialkozunk! • „Megpróbálom“; Egyik versében így ír: „A pisláko­ló fényben ' kirajzolódó i- doniok, / úgy hatnak az én­ben / mint rémes torzala- kok. Melyek ilyesztőek / de egyben szépek is. Szennyesek, de tiszták mégis.“ stb. Ez a vers bi zony eléggé ijesztő ezért Arany Jánossal üzemiénk; „Először nyelvtant, ' azután verstant, s utána mégvala- mit, ami már nem tan,“ • ,.Sár“: Vei-seivel egjie- lóié nem tudunk mit kezde­ni. Nehézkesek, niagyarta- ianok. Hiányzik belőlük a költészet legelemibb szik­rája is. Tanuljon! VÁLASZOK CSILLAG JELIGÉRE Helyszűke miatt a váiaszakat csak kivonatoltan kö- zölhetjülk, s ezért a levéiMrÖk elnézését kérjük. Azt, hogy a vállalathoz felvettek, az igazgatónak kö­szönheted. Ezért egy pici hálával tartozol neki, de semmi mással! Gondolkozz! Ha az igazgató nem segí­tett volna, akkor nem kaptál volna munkát? jelige: Anikó nem becsüli az olyanokat, mint amiilyen vagy Nagyon ro.sszuI értelmezed az élethez való jogodat. Annak az édesanyának és feleségnek is akit el akarsz gáncsolni, joga van az élethez. Jelige; Egy feleség és édesanya Ne légy naiv, vedd komolyan az életet és tie higgy e hamis romantikában. Keress magadhoz való fiatal embert! jelige: Egy csallóközi asszony Azt hiszed, hogy a férfi valóban szeret? Aligha! Csakis a fiatalságodat szereti, és ezt is csak addig, míg nem lesz teher számára. jelige: Pilúto Te mindent elhiszel? Jó vagy neki szórakozásra, de ez nem szerelem. Nem iát benned mást. mint haszná­lati tárgyat. Jól kihasznál, mert hagyod magad, aztán tovább áU! Udvardről egy ifjú házaspár Ha már úgy áll a dolog, hogy terhes vagy, neveld fel a gyermekedet, hogy társadalmnnk hasznos tagjává /váljék. jelige: Szigorú tanító az élet nagyon Megtehet, hogy a férfi nem akar elválni a feleségé­től. Mondjuk azonban, hogy elválik és feleségül vesz. Nem gondolsz arra. hogy később téged is megun? Pél­dául azért, mert nem tudsz főzni, vagy szép fehérre mosni az ingét. Jelige: Évi Még gyerek vagy a szerelmére. Ha idősebb leszel, megbánod azt, amit most teszel. Jelige: Egy 50 éves asszony Az elnyűtt asszonyban forró anyai szív dobog. Talán a saját érdekében elválna, de képes egy anya a gyér mekei életét pokollá tenni? Jelige: Ne légy kőszívű Tízenháronitagú kollektívánk 90 százaléka családanya és az ilyen csitrikről ez a véleményünk, hogy... Együtt érzünk az elnyűtt családanyával, aki bizonyára egész életét a családjának és férjének szentelte. A kollektíva tagjai A mostani „mézes hetek“ nem fognak örökké tarta ni. A következényekre is gondolni kell. Most még hite­get a férfi, mert tudja, hogy még van föld a talpa alatt. Pár év múlva azonban rájön ö is, hogy nem ille­tek egymáshoz. IoH,ge: Gimnázium II. G. Az igazgató barátod a szolgálati kocsihoz hasonlóan téged is szolgálati tárgyként kezel... Gondolj a jövödre! Hú.sz év múlva a férjed az apáddal fog sakkozni, mi­közben te azon gondolkodsz, hogy elkopott térjed nya ka mekkora szarvakat bír el. Hidd el, egy nyugdíjas igazgató bácsi nem valami kellemes férj egy friss fia­tal feleség számára. Az ember nem ruhanemű, hogy használat után félre dobhatjuk. Ezt főleg a barátod fi­gyelmébe ajánljuk. Kerüld őt, ha nem akarsz pórul jár­ni! Mészáros Lőrinc és Mészáros Imre Te azt a gyereket dacból akarod megszülni. Senkinek sem ártasz vele, csak magadnak. El sem tudod képzel­ni, mit jelent egy gyereket felnevelni. Kétgyermekes c.saládanya vagyok és tudom, hogy mi az. ha a gyerek éjszakáröl-éjszakára nem alszik. És amíg pici a gyerek elmarad a szórakozás is. Dacból felelőtlenség gyerekei szülni. jelige: Kék madár Huszonnégy éves kétgyermekes anya vagyok és bi­zony nem örülnék neki, ha egy 17 éves csitri elcsavar­ná a férjem fejét, l^ig nem is lenne köztük 20 év korkülönbség. Nem %agyok maradi, de lánykoromban rá se mertem volna gondolni, hogy családos férfi sze- retője legyek, ha már legény nem akad. Te csak egy ..kis“ kaland vagy a férfi számára és nem is az első. Ülj le és gondolkozz az elrontott életeden. A házasság komoly dolog és nem alsónemü, amit levetünk és ki­mosunk. És nem csnpán szerelemből áll, de főzés és takarítás is vele jár, amihez aligha értesz. Jelige; Pötyl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom