Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-01 / 14. szám
9 GERARD DE NERVAL: ÁPRILIS Megjött a szép Idö, a porban fény leng s a ház falára lobban, az alkony hosszan ég ma már s nem zöldéi semmi még, a fákon a nap kis rőt visszfénye táncol, s az ág sötét fenn és kopár! Kárászt e gyors tavasz ma engem, de új látvány csodája lebbsn esős napok varázské-p, kibomlik majd a tájak csokra, mint nimfa, nedvesen ragyogva, ha fényes vízből partra lép. Radnóti Miklós fordítása LEONYID MARTINOV: Imt hát U\fen lőtt a fittfa e hót szép tavaszi napon, amíg az áradást ttía, mtt « tuskó rtem is seft, fogadom! Hűyéa Gy«la fordAása VLAGYIlrtR LDGOVSXKOI: EKKOR ÍHOLECKO VIKTOR RAJZA FŰZFA Mennyit változott ez a fűzfa e hét szép tavaszi napon: Minden, mi él, így változik ma. Mi történt vele? Én tudom. Frissül a tölgyfák minden izma e hét szép tavaszi napon minden úf, fönséges és tiszta gyökereken és gallyakon. Minden, mi él, így változik ma a sok kicsi ér már — patak, a szántóföldön húzd nyit, s a gyapotban, mely virág, fakad érik már a robbanás titka. Suttog az éj, halkan, csikorogva még alig pattog a rtigy, s valahol búját bátran az égre rikoltja a sehonnal árva bagoly. Ordas nap — telehold — lebeg éjszin ágak alatt, csapdába esett, vermek, szurdokok mostoha mélyin kúsznak a tüskés fű-seregek. .Április tájt éjfél fele olykor így hever ébren mind a vllég; s hajtva az éhes, locska tavasztői hajnalig nyögdel sok csupasz ág. I Titkon az éjfél áttör a testbe, mit vajúdásnak görcse hevít, s ekkor lépsz a vllágégyetembe friss eslrácská, te halk. te szelíd. Gorái Gábor fordításé SDNA ST. VINCENT MILLAYi TAVASZ Mi végre térsz vissza megint, Aprfífsf A szépség nem elég. Már nem tudsz lecsendesíteni a vörösen kipattanó kis levelekkel.. Tudom, amit tudok. Forrón tűz tarkómra a nap, míg a sáfráni tüskéit figyelem. A föld Űlaita fó. Szemlttíomást nincs halál. De jelent ez valamit is? Az ember agyát nemcsak a föld alatt emésztik a férgek. Az élet maga semmi, üres kupa, szőnyeg nélküli lépcső, és nem elég, hogy évente e dombon Április végigtántorog mint egy eszelős, és hebegi szőrfa virágát. Tótfalusi István fordítása HOLECKO VIKTOR rajza JACEK SAWASZKIEWICZ: Ellenőrzés Apám letette az újságot, és szemrehányóan rám nézett: — Olvastad a mai fekete krónikát? — kérdezte. — Szinte hinni sem akarom, hogy mi mindenre képes ez a mai fiatalság. Ez botrányos. Rendes ember ma más- este ki sem mehet a parkbal — Miről van szó? — Hát ezekről a huligánokról — dühöngött apám. — Támadások, verekedések, és ki tudja, mi minden... Elhallgatott, de látszott rafia, hogy az ügy ugyancsak izgatja. — Ennek utána kell nézni — határozta el magát hirtelen, és már vette Is a kabatlát. — Öltözz te Isi — szólt rám. — Miért? — Csinálunk egy ellenőrzés a parkban. És ha ügy adódik, alaposan megmossuk a fejét annak, akinek kell. A parkban hideg volt és nagy-nagy sötétség. A gesztenyefasoron ballagtunk végig. Apám előttem haladt bátran fütyörészve. Több mint egy óra alatt egy élő lélekkel se találkoztunk. — Nem megyünk még haza? — vetettem fel. — Már elég későre jár. — Ez a legideálisabb idő az ellenőrzésre — felelte apám. — Holnap különben is szombat van, kialhatod magad. Az egyik mellékösvényen hirtelen magányos női alakot pillantottunk meg. Eléje mentünk. Amikor észrevett bennünket, mintha egy kissé megrémült volna. — Bocsásson meg, nem tudja véletlenül hány óra? — kérdeztem. A nő az őrájára pillantott. — Huszonkét óra huszonhét perc — felelte. — 0, már Ilyen későre jár? — csodálkozott apám. — Nem siet az órája? A hölgy ideges mozdulatokkal kapcsolta le a kezéről a gyönyörű, doxa óráfát. — Kérem, győződjenek meg róla — nyújtotta át a- pámnak, és mint a mókus, bevetette magát a bokrok közé. Meglepetten egymásra néztünk, és aztán futva Igyekeztünk az óra tulajdonosa után. Helyette azonban az egyik pádon egy lányra bukkantunk egy fiatalember társaságában. — Nem ment erre véletlenül egy hölgy, akinek nem volt karórája? — kérdezte apám lihegve. — Nem, hölgyet nem láttunk erre — dadogta a fiatalember, — Ámi pedig azt a karórát illeti — gyors mozdulatokkal lehúzta a karjáról aranyozott Poljot karóráját —, nem ez volt az véletlenül? Mielőtt még bármit is mondhattunk volna, a fiatalember a lánnyal együtt eltűnt a fák között. Apám, a második karórával a kezében és kissé bárgyú tekintettel a szemében, hosszabb időre elhallgatott. — Itt valami nem stimmel — mondta végül ts. — Gyere, hazamegyünk. Alig léptünk azonban néhányat, amikor egy magányos férfiba botlottunk. — Nem látott erre véletlenül karóra nélküli embereket? — kezdte apám. — Nagyon- sajnálom — mondta a férfi —, de már nekem sincs meg a karórám. A bundám azonban még csaknem új — biztosított bennünket. És még mielőtt magunkhoz térhettünk volna, egy majdnem új bunda hullott apám lába elé, és csak az ágak ropo^sa jelezte, hogy a tulajdonos milyen sebességgel távolodik tőlünk. A hideg ellenére is apámról csörgött az izzadság. El, el inneni — kiáltott fel, és futásnak eredt. Alig értem a nyomába. A rendőrség épülete előtt lassítottunk az Iramon. — Ügy látszik, az újságok kissé eltúlozták a doigo- .kat — mondta apám, mialatt beléptünk az épületbe. — Meg ken hagynom, parkjainkat nagyon szófogadó és jól nevelt emberek látogatják. —tő— fordítása Mozdulartailmat ttgyoiem: alattuk úsznak az ámyékOík. Az árnyékokban testem é- rtotl a füvet, de olyan óvatosam, hogy a füssátok meg se pezmenmeik tíz érimtésMil. Ha a nap elé felhő gomo- lyul, a játék meghal. Csak a mozgás marad, nehézkes, tétova, tele bizoíiytalamság- gal, s talán egy csöppnyi félelwnmel, de a magiaerö! rám vetődő árnyék percnyi hűvössége eltatkatja a félelmet. Margaréták bóbiskolnak mellettem, s kissé távolabb egy üres úszómedence vár valami csodára. S szemben velem kilenc tölgyfa. Ha összeadnám az éveiket, kitelne belőle egy év- 62ired. S ha egy picit 1» 6- saiitte tudnék lenni magamhoz, látva ezeket a tölgyeket. azt mondanám, pokolba az egésszel, befejezem, mert nekik teljesen mindegy, velem vagy nélkülem. Csalkhogy én nem merek 6- szlnte lenni magamhoz. Értelmem eltiltott az öezlntc- ségtől. Értelmem azt mondja: Várj és blzzl „Várj, és bízz! Várj, és bízz!“ — hallom, ahogy az üres úszómedence vlssiza- kongja a ki nem mondott szavakat. S mintha a bóbiskoló margarétáik Is megrezzennének ilyenkor: Várj, és bízz! S az egészen ez a legcsodálatosabb: várok és bírom. Kérdések nélkül, csak úgy, ahogy az üres úszómedence, ahogy a bóbiskoló margaréták, 8 ahogy a fűszálak Itt, a nyugágy lábánál, amelyben fekszem. A kérdéseket letöröltem arrél a tábláról, amelyre valaha felíródtak. S ez se kevés. Mert része egy valóság nak, amelyben talán még érdemes megkapaszkodni. Megkapaszkodni. Ez nagyon jó szó. Mostanában egyre többet gyakorlom. Nem a kiejtést, hanem a tartalmát, a Jelentését. A fo- gódzást. Ha íel akarok állni, megkapaszkodom az asztal szélében, be lépcsőn'ke'Jl felmennem, a korlátba kapaszkodom. S ha az úton megyek, és válointi hiányzik, amikor nincs semmi kö- rüiöttem, mit a kezem elérhetne, Ilyenkor megálMok,« percekig várom, míg belM egy kicsit elcsitutoak a zajok, elnyugszik a lüktetés, hogy húsz-harminc léjpés u- tán 'újra kezdődjék. Ilyen nagyszerű dolog ez az élet. Vagy an»l belőle megmaradt. De ez se kevés, még roindilg élek, mert a semminél több. S ami több a semminél, az már nem lehet értelmetlen. Persze.e- zek mind délelőtti gondolatok, amelyek a fényámyék váltakozó játékában születnek. Ilyenkor az esték és az éjszakák gondolatai ismeretlen mélységekben nyu- gosznak. Talán mert délelőtt több a szín, több a mozgás és a hang körülöttem. A szél végigfut a fák koironáján, eljátszik a fűszálakkal és a virágok száraival, sodorja az Illatokat, elül, majd újra feltámad, hogy körüljárjon mindent. Az esték, az éjszakák eljönnek, ezt tudom, de nem várom jöttüket. Felkészülök rájuk, de nem várom. A dél- előttökre viszont nem készülök fel, de várom őiket. Kezdetben még a nyugágyat Is egyedül cipeltem ki, nem engedtem, hogy segítsenek, de újabban már odakészítik az üres úszómedence mellé, szemben a tölgyekkel. Reggeli után, ha kijövök az ajtón, már Itt áll, s néha úgy tűnik fel, tréfálkozva int, hogy na, öregem, kezdjük előírói. S én ilyenkor oimkosan rákacsintok, rendben van, kezdjük. S ntlnden reggel elkezdődik valami, a- miinek nilmcs folytatása. Néha könyvet is hozok magammal, vagy képeslapot, de olvasni rlUkán olvasok. Az újságban megnézem a képeket, de az alattuk levő szöveget nem olvasom el. A könyveket átilapozom, a leírásokat itt sem olvasom el, csak a párbeszédeket. A párbeszédek még érdekelnek. Néhány rövid, érdekes mondat, néhány látszatra teljesen szürke, amely azonban valahogy mégis többet jeiemt a leírt szavaknál. Megtörténik, hogy kijön pihenni valamelyik orvos Is. Nyugágyát az enyém mellé állítja, s Ilyenkor beszélgetünk. Teljesen közömbös dolgokról, ök kérdeznek, én válaszolok. — Tegnap könyflt a rododendron — mondta a minap az egyik —, észrevette? — l,gen, észrevettem. — Az akác pedig elhervadt. — Erről nem tudok... — Bocsánat I — mondta. — Ö, nem történt semmi. A rododendron még most Is tele van virággal. Ha egy kicsit felemelem a fejemet, ellátok odáig. Az akácok a park felső részén lehetnek. arra nem jártam, túlságosan messze vannak, de virágai illatát elhozta a szól. Tegnap az egyik orvosnővel beszélgettem. — Szépen lebarnult — mondta. — Egyebet se teszek, csaik napozom. — Látta a rododendront? Úgy«, gyönyörű? — Igen — mondtam —, csodálatos a színe. — Az akác már elher- vadt. — Errőil nem tudO'k... — Bocsásson meg! Elfelejtettem, hogy... — Ö, nem történt semmi... Nem történt semmi. Tudom, hogy nem történt semmi Semmi, semmi, semmi. Az akácok elvirágoztak. Semmi se történt. Minden a maga helyén áll, elmozdul, majd visszatér anélkül, hogy bárkitől Is bocsánatot kellene kérni. Ügy látszik, a nagy felismeró^k korát élem. Rájövök, hogy a mozdulatokért nem kell bocsánatot kérni. Kíváncsi lennék rá, hogyan vélekedik errőil az üres úszómedence vagy a tölgyek Itt előttem. Bizonyára mind a kilenc tölgynek volna megjegyeznivalója; talán a részletekben eltérő lenne a véleményük, de alapjában helyeselnék a megállapításomat. .Az üres úszómedence, azt hiszem, egy kicsit vitatkozna velem, de érveim súlya előtt kénytelen volna meg- hátrálinl. Ez, ugye, természetes. A nap egyre hevesebben ontja sugarait. A felhőik riadtan menekütnek a hegyek felé, mintha azt remélnék, hogy ott védelmet találnaik. Engem sem véd semmi, és nem Is akarom, hogy védjen. Ügy állok a nap előtt, ahogy Itt szemben velem a tölgyek, lábamnál a zöld fűszálak vagy odébb a bokrok, a rét s az erdő. Szép, könnyű a mai délelőtt. Tele van csenddel, hailgatássai, fénnyel, színnel. Érezni benne a távolságot, a messzeség Ideérkező láthatatlan remegését, amely mindent összekapcsol, amely mindent felold, felmutat és elrejt; Ilyenkor derül ki, hogy még mindig él bennem valami nyugtalanság, valami, ami megmaradt abból, ami volt, ami mtodig előbbre vitt, s ami végül Is, így vagy úgy, idáig, juttatott. Pontosan: Idáig. S nem tovább vagy másfelé. Idáig, ahonnan nincs tovább. Tudom ezt, de nem Ismerem el. Ennyi az előnyom. De csak azokkal szemben, a- kik tudják ezt, és el Is Ismerik. Ha nem mondják ki, akkor Is. De ez nem tartoztk a dél- előttökhöz, ez ez estékhez és az éjszakákhoz tartozik. A tölgyek lombját szél borzolja, megilibbennek a levelek, halk zúgás támad. Olyan, mintha egy egész erdő suhogna, mintha egy e- gész vadon remegne, jó halilgeini, s az elcsltulása Is szép. Nyugalom van benne, öntudat és erő. Valahogy benne van minden, a- mi belőlem már hiányzik. S istenemre, olyan, mintha tudnánk ró Iá. Nem kérkednek, csak mutogatják. S mintha csak nekem, egyedül nekem mutatnák meg, nekem: aki délelőttönként itt ülök velük szemben, el- kopottan, a természet fatális tévedésének utolsó állomásán, arra várva, ami megismételhetetlen. Értsétek meg, mondanám nekik, ha értenék, értsétek meg, nekem a példa semmit sem jelent már. Valami más kellene, de azt a mást még nem sikerült senkinek megtaiáinla. Csodák pedig nem történnek. Legalábbis velem nem. Túl racionálissá idomította a világ az e- szemet. Csak az eredményekben hiszek, abban, a- mlt az asztalra lehet tenni. Talán ezt mondanám ne- i kik, ha megértenék az emberi beszédet. S talán még mást Is elmondanék nekik, mert valahogy mostanában több bizalommal vagyok a a fákhoz, a tűhöz, mint az emberekhez. Erősen tűz a nap. Égeti a homlokomat. A füvön rövidülnek az árnyak. Minden zsugorodik, s a mozdulatoí' Is egyre nehezülnek. Mintha minden pihenésre készülne. Baina a virágba öltözött rododendron áll, pár lépés- ^ re tőlem bóbiskolnak a margaréták, s valahol a p>apk felsó szélén állnak a virágjukat vesztett akácfák. Mellettem mélyen hallgat az üres úszómedence, s szemben velem a kilenc tölgyfa némán issza a napot. * írásunkat Gál Sándornak a közelmúltban megjelent „Elsőosztályú magány“ című kötetéből vettük. GÄL SÁNDOR: Szemben vetem kilenc tölgyfa
