Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 2. szám
AMATŐR színjátszók NEMZETKÖZI FESZTIVAUA 0) förummal, távlataltxain kö- Bép-európai rangúvá fejlődhető seregszemlével gazdagodott a matőr színjátszásunk. A Fábry Zoltán-díjért kiírt nemzetközi kisszínpadi fesztivál megrendezésére kétévenként kerül sor Dunajská Stredán, s ezen a haza'!, valamint a szocialista országok legjobb amatőr színját szói vesznek részt. „Népeink szocialista hazafl- ságának és a proletár Internacionalista meggyőződésének elmélyítésére nagy lehetőséget látunk abban, hogy Ilyen formában Is közelebb hozzuk egymáshoz hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek, valamint a szocialista országok népeinek kultúráját — ez esetben irodalmi színpadi törekvéseit. Bízunk abban, hogy seregszemlénk, Fábry Zoltán harcos, antifasiszta szellemiségéhez hűen valóban az elkötelezett irodalmi és öntevékeny művészeti törekvések szemléjévé válik“. Ezeknek a gondolatoknak a Jegyében nyitotta meg az I. Fábry Zoltán kisszínpadi seregszemlét Héger Károly, a Dunaszerdahe lyl Járási Népművelési Központ igazgatója, melyen három szlo váklal magyar, két magyaror szágl, két lengyel és egy-egy cseh és szlovák kisszínpadi formát művelő amatőrcsoport mutatkozott be. Egy ÚJ fesztivál létrehozásakor törvényszerűen felmerül a kérdés; milyenek a céljai, mik az indítékai? S bővíthetem a kérdéskört, szükségszerűé nálunk egy Ilyen Jellegű fesztivál, vane Iránta érdeklődés? S ha van, KIT ÉRDEKEL, KI IGÉNYLI? Mindezekre a kérdésekre megkaptuk a választ, ezen az első, úgy is mondhatnám „pró- báfesztlválon“. Sokan meggyőződhettek arról, tévedés, hogy a kisszínpadi torma művelése egyet jelent a könnyebb, a szakmatlag igénytelenebb mun kával, egyaránt Igényli a tehetséges, sokoldalúan képzett szereplőket és a rátermett, alkotó rendezőket. , összevetve a szomszédos szocialista országok legjobb csoportjaival, hiteles kép>et kaptunk ezen a találkozón a legjobb hazai magyar csoportjaink felkészültségéről és színvonaláról. Nagyon tanulságos volt számunkra ez a fesztivál, mert — a látott produkciók alapján — rádöbbentette csoportvezetőinket és rendezőinket e műfaj színes, megvalósítási tormáiban rendkívül gazdag voltára. Hasznos volt. mert megismertette fejlődési tendenciáit. Aki ismeri amatőr színjátszóink eredményeit, az többé kevésbé azt is tudja, hogy a csoportok műk'ö dése általában egy-egy tanító, lelkes CSEMADOK-tag vagy kultúrházvezető kedvteléséből fakad, a nyilvánosság előtt szereplő vagy a pódiumra lépő csoport m'ögött nem áll szakmai felkészítő. Érdektelen lenne Ilyen körülmények közt a találkozás olyan csoportokkal, melyeknek produkcióit szakképzett rendezők, koreográfusok, zenei rendezők készítik elő. Ügy vélem nem. Ilyen igény szülte ezt a nemzetközi seregszemlét is, melynek, ha lesznek méltó hazai képviselői, közép-európai rangúvá fejlődhet. Az idei fesztivál tehát sok tanulsággal és tapjasztalatcse- rével szolgált. A fesztivált a búcsl LANT 1- rodalmi szlnpmd Jannlsz Rlt- szosz „A börtön fája és az asz- szonyok“ című oratortkus játékával kezdte. .A búcsiak kétéves produkciója, mintha vesztett voina eredeti hatásából, a szereplők mozgatása még öncélúbban hatott, mint két év vei ezelőtt, a szöveg drámaisá- ga elsikkadt, a szabadságukért igaz harcot vívó bebörtönzött görög nők Játéka nem eredményezte a gondolat metaforikus tükrözését. A lengyelországi Legntcából érkezett ZAULEK stúdló-szln- pad a sajátosan iengyel srim bollkus Játéktormát képviselte. A bibliai motívumra komponált „Izsák feláldozása“ című produkciójuk, a társadalomban élő ember legszemélyesebb, de mé gls közérdekű problémáit ele venítl meg lényegretörő képi kifejezőeszközökkel. A zene- és mozgáselemek, a kifejező mimika és .gesztusjáték helyenként hisztérikus pszeudo- transzba váltott, és valahol a rituális színház eszközeire emlékeztet. A pontosan kivitelezett koreográfia! elgondolás megértése bizonyos intellektuális színvonalat követel meg a nézőtől. Az I. nemzetközi kis- sztnpadl fesztivál Fábry díját ez a produkció nyerte el. Az Ipolysági József .Attila I- rodalmi Színpad „Ember vigyázz!“ címen Radnóti Miklós emlékmüsort mutatott be. Produkciójuk egyetlen és legnagyobb hibája, hogy rossz a vers és mozgás kapcsolata. A forgatókönyv összeállítója, a szerkesztés folyamán, ha jobban ellenpontozta volna a moitdan- dót, (ami leginkább a címből derül ki] produkciójukat nem kellett volna feltétlenül Ilyen didaktikus módon befejezni. A miskolci MANÉZS-.színház „Sámánének“ címen rituális Játékot mutatott be, mely a fesztivál egyik LEGEMLÉKEZETESEBB PRODUKCIÓJA volt. Folklorísztlkus vallási szertartásból kreált a rendező Lengyel Pál, egy mai erk.ölCsi problémákat hordozó előadást. .A Manézs-színház tagjainak mozgáskultúrája és előadásuk egységessége megüti a profesz- szlonátls színház teljesítményét. Hasznosak az Ilyen fesztiválokon a szakmai előadások, a nyilvános értékelések. Éten a fesztiválon Is rendeztek egy e- lőadást (a Jövőben bátrabbak lehetnének a szervezők e téren), az egyszemélyes színházak lengyelországi mozgalmáról tartott előadást Wieslaw Geras, a wroclawi vajdasági kultúrközpont szakelőadója. Jő elgondolás és hálás téma veszett el a trnaval Plastioké dlvadlo „A puska abszolutóriuma“ című háborúellenes produkciójában. Kár, hogy a már több éve működő tmavail színpad mlndezidelg nem talált rátermettebb rendezőt. A pécsi Amatőr-színpad a világhírű Frederlch Dürrenmatt „Plllanarkép egy bolygőről“ című darabját mutatta be. A svájci író darabja a magyar- országi amatőr-színpadok kedvelt darabjává vált, mely személyes vallomás a világról, tiltakozás a Józan ésszel ellentmondó és világunk rombolásba, pusztulásba sodró elidegenítő hatások ellen. A dunaszerdahelyl FÖKUSZ Irodalmi színpad kilencedik be mutatóját tartotta az I. Fábry Zoltán klsszlnptódl seregszem lén. Műsorfüzetük a produkció műfaját így határozza meg: gro^zk Játék, amelyben szinte a „feje tetejére áll“ minden. A vélt és látszólagos értékek e játékban önmaguk ellentétébe fordulnak át, s csak a valós értékek nyernek benne Igazolást. A különböző emberi jellemek ábrázolásával és adott esetben kifigurázásával az e- gyüttes ebben a műsorában szocialista társadalmunk kerékkötőit ítélt el, és éles hangon tl'l- takozlk az ember elidegenítő, gondolkodását megmételyező kispolgárt hatások és ideológiák ellen. A fesztivált a prágai Dlvadlo na okrajl műsora zárta. Pro- dukclöjukat a modem színház kifejező eszközeivel, az örök embert Igazságok keresésének jegyében ele-veeíteték meg. Beszámolömat két véleménynyel zárom. Nánay István, újságíró: „A dunaszerdahelyt fesztivál perspektívájában Ígéretes. Akadt olyan, különben nemes szándékú bemutató, a- melyben a divatos vagy újszerű színi eszközöket átgondolatlanul, utánzásszínten alkalmazták. S ez igen veszélyes, mert a modernkedés lejáratja azokat a kísérleteket, amelyele egy egyre erősödő avantgarde amatőr-színházi vonulat létrejöttét jelzik.“ Gálán Géza, színész: „Ogy érzem, hogy az egyre szaporodó fesztiválok korában szigorúan kell ügyelni a legfontosabbra: az egyes produkciók eszmei és szakmai színvonaláMIBEN ÉS HOL KELL KERESNI AZ ELŐRELÉPÉS FELTÉTELEIT? Meg kell keresni és bevonni a mozgalomba a szakembereket és nemcsak az értékelésre, hanem a produkciók előkészítésé re Is.-Az együttes vezetőinek, rendezőinek, dramaturgjainak el kell gondolkodniuk afelett, hogy miért Is lépnek tulajdonképpen a színpadra. Ha a néző nem érzi, hogy valami nagyon fontos köziésvágy fűti ö- ket, s csupán érdekesek vagy meglepőek akarnak lenni, esetleg azt akarják bebizonyítani, hogy ők Is tudnak olyasmit produkálni, mint az irodalmi színpad, akkor valami alapvető félreértés lappang tevékenységük gyökerében.“ HAVASI PÉTER Gondolatok egy könyv kapcsán Onlik Géza: Iskola a határon Egy katonaiskola szigorú, könyörtelen, vad élete — régi sérthetetlen szokásrend, zsarnokság, igazságtalen- ság. Olyan közeg, amelyben az újonnan Jöttek hosszú ideig nem lelik a helyüket, nem értik a megaláztatásaik nkát, célját, értelmét. De a társaság, a félelimáto- sen embertelen, rosszindulatban tobzódó gyülekezet betöri az újoncokat, alkalmazkodnak, idomulnak, hasonlítani kezdenek Idősebb társaikhoz. Ha csak erről szólna a regény, nyugodtan elmondhatnánk; szokványtéma. CHtlik regénye azonban Itt kezdődik. Képes-e megőrizni Medve Gábor emberségéből, tartásából. emberi méltóságából, érzelmeinek gazdagságából valamit? El kell-e sodornia az a.gresszlv. durva, a- iattomos környezetnek minden értékét, amelyet az ember magában fölhalmozott, őrzött, gyarapftott. Ennek a drámai küzdelemnek e története a regény. Medve Gábor és Bébé küzdelmének, hogy megtartsanak önmagokban valami egyénit, hogy megvédjék személyiségüket. hogy no üvöltsenek együtt a farkasokkal. Nem válnak aljasakká és embertelenekké, mert nem akarnak azzá válni; mert megkeresik és megtalálják a módját annak, hogyan vigyázzanak szubjektív világukra, hogyan őrizzenek személyiségük legmélyén egy o- lyan területet, ahová nem hatolhat be sem Schulze tiszthelyettes szadista zsarnoksága, sem Merényi vagy Varjú aljas cinizmusa. Személyiségüknek, autonomitá- suknak ez a mélyréteee a biztosíték arra, hogy sohasem lesznek teliesen kiszolgáltatottak sem a következetlen iskolavezetésnek, sem kegyetlen társaiknak. Ottlik Géza könyve, sötét árnyalása ellenére Is, mélységesen optimista mű. Nem az olcsú, programszerű reménykedés hatja át; a szerző vállalja a felelősséget és fogódzót nyújt; azt bizonyltja tökéletesen megformált műalkotásával, hogy az ember minden körülmények között, a legnehezebb társadalmi helyzetben is (hiszen a katonaiskola a társadalom kicsinyített mása) megőrizheti szubjektumának azon rétegeit, amelyek igazi értékeket rejtenek, s bár ez állandó küzdelemmel Jár, az eredmény — hogy bátran nézhetünk vissza életünk legnehezebb időszakára is — megéri. „Mélységesen okos, nagy könyv.“ Kapaszkodhatunk belé, gazdagabbá leszünk általa. Az új magyar irodalom e- gyik legnagyobb alkotása — majdnem elfeledve, agyonhallgatva. Bába Iván Szabó Magda csehül A Fábry Zoltán-dijat nyert produkcié: Izsák feláldozása; a legnicai ZAULEK stúdiószínpad előadásában A TlszatáJ októberi számában Illyés Gyule arról ír, „hogy mennyi katasztrófát akozott a népek kínálkozó egyUttmfiködé^nok elmaradása, hogy milyen sürgető a megvalósítása, hogy mennyi a lehetőség s főleg a remény; de tán már az eredmény is.“ Föl kell ezért figyelnünk minden olyan Jeilzésre, a- mely erősítheti bennünk nemcsak a reményt, hogy közelebb kerülünk egymá.s- hoz, hanem tudatosítja az egyre gyakrabban születő e- redményeket Is. Ezek közé tartozik a Nővé knihy című könyvtájé- koztatéban a híradás arról, hogy a prágai Odeonnál a napokban megjelent Szabó Magda Katalin utca című regényének cseh fordítása, a Katefinská nllca. Emlékeztetőül hadd közöljem, hogy a Katalin utcát a múlt évben a Szépirodalmi Kiadó a Zsebkönyvtár sorozatban 50 000 példányban adta ki. A regénnyel a csehszlovákiai magyar olvasók Is megismerkedhettek, mert a Madách 600 példányt vett át belőle. Könyvesboltjainkban már sehol sem látni. Ezért nem hagyhatjuk visszhang nélkül a cseh nyelvű kiadást. Egy pillérrel szilárdul ugyanis az a híd — a kölcsönös megismerés hídja —, amely a kultúra területén hivatott egyre megbizhatőbbae összekapcsolni a szocializmust építő kelet- és k'özép-euró- pal népeket. A Katefinská uHce recenzense rokonszenvesen nyl- , latkoztk az írónőiről. Szerinte kevés kortárs magyar í- rőt mutatnak be a cseh ol- vaséknak olyan rendszere sen, mint Szabó Magdát, a kinek Csehországban mái megvan — Joggal — a ma ga olvasói köre. Az írőnő finom lólekrajzai szinte kész pszichológiai tanulmányok. Dicséri elbeszélő tehetségét, éles világlátását, alakjainak élethűségét. Majd magát a regényt elemzi, s kiemeli, hogy Szabó Magda sablonmentes, újszerű, értékes művet alkotott. Magam is érdeklődéssel várom a cseh fordítás megérkezését: a híd újabb pillérét. (t.) Most jelent meg a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában a népszerű, klasszikus cseh író, IVAN OLBRACHT RÉGI SZÉP IDŐK című elbeszéléskötete. Egy hercegnő és egy zsellértiú szerelmi idillje. egy történelmi család sarjának furcsa örökösödési pere, egy jó bfré meg egy jó rendőr csodálatos karrierje, egy hősi halott feltámadása, egy polgárház krónikája, egy pi^olyos lány mélabús históriája és még néhány vidám és kesernyés történet húzédik meg a Régi szép idők cím mögött. S a történeteket nem is köti össze egyéb, mint az idő, amelyben iejátszédnak, a Monarchia és a polgári Csehszlovák Köztársaság kora, amelyet a szerző finom érzékenységgel, még finomabb éleslátással és hol elnéző humorral, hol pedig maró szatírával vetít elénk. Ezekben a korai elbeszélésekben nem a legsötétebb börtön tragikumfestó Olbrachtja vagy Nikola Suhaj balladaénekeso nyilatkozik meg, hanem az Atokvölgye megmosolyogtatéelérzékenyltő anekdóta- mestere. Miksa császár tragikus halála 1867-ben lázba hozta a világot. Élettörténete azóta is, úgyszólván napjainkig élénken foglalkoztatja a történészeket és az írókat. Ezt a nagy érdeklődést a tragédia két főszereplőjének, Miksának és (uáreznek olyannyira vonzó egyénisége, másrészt a küzdőtér, Mexikó egzotikus romantikája, és nem utolsósorban a tragédiát előidéző francia császár, III. Napóleon kalandorpolitikájának gátlástalansága magyarázza. Miksa császárt és feleségét, Charlotte belga királylányt a szerző mai szemmel ábrázolja — politikai éleslátással, és intimitásoktól sem visszariadó iron'kns közvetlenséggel hozza emberközelbe őket. Különös vonzereje a könyvnek, hogy pomcsak a Habsburg-ház közismert tagjainak gyarló emberi vonásait rajzolja meg. hanem a monarchiabeli kisemberek, a mexikói légióban harcoló cseh, magyar és lengyel önkéntesek sorsát is megeleveníti. JAN JONÄS A SZOZ JEGYÉBEN című regénye a nyugat-szlovákiai hegyek alján, a Kis- Kárpátok hangulatos lankáin meghúzódó kisebb-nagyobh települések módos parasztjainak, földhözragadt szegényeinek, irtványgazdáinak és béreseinek az életét tárja elénk. A szerző szülőföldje ez a táj, nemcsak jól ismeri és ragaszkodó hűséggel szereti, hanem húsz-egy- nóhány esztendővel ezelőtt a falu szocialisla átalaknlá- sának folyamatát is ott kisérte figyelemmal. A falusi élet sokszor igen bonyolult problémáit elemzi, rámutat a vagyonosok és a szegények közti szakadékra, tisztán látja, hogy a súlyos társadalmi ellentétek az erkölcsi összeütköááseket is elkerülhetetlenül kirobbantják, s e löbb-utőbb az erkölcsi szférában is éreztetik a hatásukat. Az Ismert szlovák Írónő, HANA ZELINOVA ESTE NEM JÖVÖK című új regénye lányregény. A felnőtté válás folyamatéból két jellemző problémát állít Írása középpontjába; az első nagy szerelmet és a családi kapcsolatok szöve- vénj^t. A regény főszereplője, a tizenhat éves Andrea, bratislavei szülők egyetlen gyermeke. Andrea édesanyja zongoraművésznő, aki nagyon sokat törőd’k a lányával. Kissé talán túlságosan szigorú, látszúlag hideg, zárkózott, de szive mélyén annál jobban aggódik seMUlő lányáért. Az édesapja is zenész, nagyon érzékeny, gyengéd szívű ember, aki azért, hogy lányának segítsen átvészelni az első szerelmi csalódást, elmondja neki egy fiatalkori tettét, ami miatt soha el nem múló lelkiis- meret-furdalást érez. Az Írónő hozzáértően rajzolja meg a fiatal lány alakját, érzelmi világát, és szívós akaratét, amelynek segítségével végül is győztesen kerül ki abból a küzdelemből, amit saját maga és szülei boldogságáért vívott. ALEXANDRE DUMAS A HAROM TESTŐR című nagy klasszikus regénye feledhetetlen olvasmány mindazoknak, akik szeretik a romantika világát. A regény cselekménye XIII. Lajos uralkodása alatt játszódik le, abban a korban, amikor egymást érték a cselszövések, a politikai gyilkosságok, amikor nyom nélkül tűntek el udvaroncok, politikusok, katonák, gazdag polgárok, mert keresztezték a mindenható Richelieu bíboros útjait. A regény főszereplői, a királyi tostőrség három tagja ás D’Artagnan lovag igazi jó barátok, akik tisztelik és szeretik király né jnkat, és esküvel fogadják meg, hogy tűzön-vízen kerasztül szolgálják. Dumas teremtő képzelete, kifogyhatatlan mesélők'Odve száz és száz kalandon keresztül repíti az olvasót, aki lankadatlan érdeklődéssel követi a három testőr és D’Artagnan lovag fordulatokkal teli, romantikus történetét.
