Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-25 / 13. szám
4 Új ifjiiság MWI Fiatalok között élni Miskovifi Ián tanár elv társ áS éves, a Komáméi' Gépipari Szakközépiskola i gazgatéhelyettese. Az idén taiifténap alkalmából az Ok tatásügyi Minisztérium az „Érdemes tanító címet adományozta neki. — Mi a titka fiatalságának, lendületének? — Az, hogy állandóan fiatalok között vagyok. — Generációja so'k meg-| próbáltatást kiállt azért, hogy nekünk, fiatailoknak| mindenünk meglegyen. Miit a véleménye a mai ifjúság ró!? — Mi nem tudtuk, mi a bőség. Májustól szeptember-')* ig mezítláb futkároztiink az^ utcán. Nekem különösen ne-" héz volt az életem, mert szüleim még kisgyermek koromban meghaltak. Otthon * két tinédzserkorú ^ gyermekem van, és itt az| iskolában is fiatalok közötti élek. Ismerem nézeteiket.ij tudom, hogy nem félnek aä jövőtől. Többet gondolnak a második ezredévre, mint aj közelmúltra. Ha segíteni ^ kell, segítenek. Emlékszem a tfz évvel ezelőtti árvízre. Megható volt diákjaim vi-j selkedése. Vagy itt van a me mozgalma, a szocialista munkabrigádok. Ez a társadalmunk iránti elkötelezett-1 ségnek legalább olyan meg-; nyilvánnlása, mint mondjuk|. annak idején az Ifjúságit‘ Vasút... ! — Szívesen enilékeziklf„ vissza ezekre a napokra? — fgen, akkor én voltam a járási ifjúsági szervezel alelnöke. Olyanok voltunk, mint a mai fiatalok. — És milyen a mai tanulóifjúság? — A diákok? Nagy lehetőségeik vannak. Sajnos, nem mindnyájan élnek velük. Megelégednek azzal, hogy átmennek egyik osztályból a másikba. Nem buták, csak kényelmesek és könnyelműek. Ha látom, hogy nehézségeik vannak, behívom őket az irodámba, és elbeszélgetünk. Gyakran esik szó az iskolát nem é- rintő kérdésekről is, és e- zeken keresztül sikerül megismernem diákjaimat. — Mi a titka nevelés: módszerének? — Nem fukarkodom a dicsérettel. A felnőtteknek is hízeleg a dicséret, a diák-i nak meg, tanárától a dicsé j rő szó a legnagyobb megbe-j csUlés jele. í — Az iskolában az egylkj legfontosabb műszaki tant tárgyat, a fizikát tanítjaj Milyen a diákok érdeklődése ez iránt a tantárgy í-| ránt? j — Nagy. Az űrutazásokji minden újítási javaslat, á| legkisebb műszaki szenzáció j is a fizikán alapszik. A fiúkj vonzódása ez iránt a tan- tárgv iránt szinte természetes. t — És a lányok? | — A lányok szorgalma- ^ sak. Ez az ö erényük. | — Mivel szokta fogadni t S f-iatal pedagóguso-kat? — Kívánsággal. Szeret ném, ha hivatásuk számuk ra is olyan sokat jelentene mint az én számomra. Ezt csakis akkor fogják érezni ha a pedagógushivatást nen foglalkozásnak, pénzkereset forrásnak tekintik. Köszönöm az inlerjút. Beszélgetett Zácsek Brzsébel M árcius negysdlkl számunkban megírtam már, hogy Dunajská Stredán (Duna- szerdahelyen) újból megalakult a valamikor oly jó hírű Csallóközi Dal- és Táncegyüttes. Azt Is emiitettem, hogy tánc-, énekés zenekaruk több mint egy esztendeje gyakorol, és nagy izgalommal készül a március 17-1 bemutatóra. Nos, az izgalom felesleges volt, a premier kitünően sikerült. KÖZÖNSÉG Minden kisváros annyit ér, mint amennyi a kultúráért érdeklődő lakosainak a száma. Ha ezt a mondást szabálynak vennénk, akkor Igazán kalapot emelhetünk a dunaszerdahelylek előtt. Mert a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes bemutatóján nemcsak, hogy zsúfolásig megtöltötték a Járási Népművelési Központ tágas előadótermét, hanem a váron különböző foglalkozású lakosait megtalálhattuk Itt. Láttam párt- és nemzeti bizottsági funkcionáriusokat. Tanárokkal, orvosokkal, könyvtári, múzeumi dolgozókkal együtt tapsoltak az üzemek és a szövetkezetek alkalmazottal. És ami a legszebb volt, még a ,,kollégák“ Is (a Kis-Duna Együttes tagjai) ott drukkoltak a szerdahelyiek sikeréért. ÉS MÉG EGY POZITtVOM! Bár vidéken még ma Is előfordul, hogy előadás alatt hangosan „szellemeskednek“ a suhan- cok, ezen az estén még csak egy torokköszörülés sem zavarta meg a programot. Éppolyan figyelemmel kísérte végig a járási Művelődési Központ Igazgatójának, néger Károlynak az ünnepi beszé dél, mint a táncosok, dalosok és zenészek számait. TANCSZAMOK Bár a kétórás összeállításban A RAJT JÓL SIKERÜLT (BEMUTATKOZOTT A CSALLÓKÖZI DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES) ügyesen keverte a rendező a zenekar, a kórus és a tánccsoport müsorszámalt, hadd térjek el mégis ezek sorrendszerü ismertetésétől. Azt hiszem ugyanis, hogy hívebben ecsetelem a látottakat és a hallottakat, ha külön csokorba kötöm az egyes műfajokat, és így beszélek róluk. Vegyük hót elsőnek a műsor gerincét alkotó tánckompozíclókat. Tudjuk, hogy ha egyetlen műsorban sok a népi tánc, annak három buktatója Is van. Unalmassá válik, ha egysíkúak a kompozíciók. ha mindegyik táncot u- gyanaz a koreográfus komponálja, ha nincs a táncoknak érthető mondanivalójuk, és ha nem tökéletes minden lépés mindegyik táncosnál. A Csallóközt Dal- és Táncegyüt tes művészeti vezetője kikerülte ezeket a nem ritka buktatókat. Először Is — úgy állította össze a táncszámokai, hogy mások alkotásait Is szóhoz juttatta. Így érte el aztán, hogy mindig újabb és mindig ,,másabb“ kompozícióban gyönyörködhetett a kezönsé.g. Pozsár Erzsébet Hangulatok című leánytánca valóban leányos, finom, szinte andalgó lépésekkel elevenítette tel a vasárnap délutánokon legényeikről álmodozó, csoportokban sétáló leányok hangulatát. Quítner János Kapuvári verbunkosa az egykori magyar táncok temperamentumát és egy ben méitóságleljes lejtési módját Idézte vissza, a Csallóközi lakodalom című cselekményes táncai kotása pedig szinességével, mindenki előtt érthető mondanivalójával késztette tapsra a közönséget. Szerencés rendezési ötlet volt Rábai Szatmári táncok című rltmusos tömegcsárdásával nyitni az előadást; ennek mesteri ellentétjei voltak Horváth Rudolf koreográfiái: a Csallóközi legénybúcsú, a flodrogközl szvit, a Sárospataki legénykék és a műsort befejező Szüreti bál című hangulatos, az egész együttes részvételével előadott cselekményes tánc- kompozíció. Horváth Rudolf mostani alkotásai, különüsen a Sárospataki legények című székely tánc és a Szüreti bél sem marad el legsikerültebb koreográfiái mögött. És még egy dicséret. Nagyon tetszetőssé tette a tánckar műsorszámait a táncosok színes, szemet gyünyürködtetö, e- mellett korhű kosziümjel is. É2 pedig fontos feltétel. A kalocsai táncokat felelevenítő Szüreti b,1l ruháit például az eredetieknek megfelelően maguk a lányok és asszonyok hímezték, díszítették. AZ ÉNEKKAR Az énekkarnak volt legnehe zebb talán a felkészülése. Részint azért, mert karnagyuknak, Jaráblk Imrének úgyszólván énekkarban soha nem szereplő diáklányokból kellett kiválogatnia a kórustagokat, részint mert műsor- számaik Igen Igényesek voltak. Orlando-, Smetana és Kodály-mü- vek Intonálásához ugyanis nem e- legendö az akarat, ehhez kifogástalan hanganyag és rengeteg kö zös munka Is kell. Igaz. hogy a könnyebb Hajdú dalokkal Is színpadra lépett az énekkar, ez a- zonban semmit sem csökkenti e kezdő női kar érdemét. Az altot éneklő lányok és asszonyok *iT- ts kitűnőek, a szopránt kellene még néhány kiemelkedő hanggal erősítenie. f Itt említem meg az együttes szólistáját. Fürst Pált Is, akt egyik legértékesebb tagja a Csallóközi Dal -és Táncegyüttesnek. Kellemes bariton hangjával magyar népdalokat énekelt, és nemcsak még változatosabbá varázsolta a műsort, hanem annak művészt értékét is emelte. Igaz, Fürst Pált Dunajská Streda (Dunaszerdahely) határain túl Is Ismerik, 1974-ben második lett a ,,Tavaszi szél vizet áraszt“ országos döntőjén. VONTSZEMÜÉK SIKERE A Vásárúti Vontszemű János népi zenekarát egész Szlovákiában Ismerik. Hasznos ötlet .volt ezeket a kitűnő muzsikusokat az e- gyüttesbe bevonni. Még szeren- - csésebb dolog azonban, hogy Kle- ♦ bérez Sándor bratlslaval zenetanárra bízták szakmai Irányításukat. Különszámalk az előadáson, főképp két román dal olyan sikert hozott, hogy kétszer Is ismételniük kellett. Leginkább a prímás, Vontszemű János szólója bizonyította e népi zenészek tehetségét. Összegezve az elmondottakat, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes első nyilvános bemutatója nagyon Jól sikerült. És ha Igaz az, márpedig miért ne lenne Igaz, amit Horváth Rudolf, az együttes művészeti vezetője a bemutató előtt mondott, hogy ez csak a kezdet, egy év alatt el akarják érni a régi együttes művészeti szintjét, s akkor valóban örülhetünk, ö- riilhetünk azért Is. mert felemelkedésük egyben a csehszlovákiai magyar kultúra újabb előrelépése is lesz. Olvasóink nevében Is sok sikert kívánunk ehhez a kitűzött célhoz. Neumann János Urban Aladár. Urban Szabina. Pedagógus házaspár. Életük a falusi mindennapok része, a gyerekeké, a diákoké. az iskoláé. Falusi tanítók, cselekvő, tevékeny fiatalok. JÁTSZVA, JÓKEDVŰEN — Nekem az a szó, hogy pedagógus, mindig a Jövőt, a nevelést, a tanítást jelentette. Gyerekeket, akiket nevelni, tanítani kell, hogy mert amilyennek neveljük, őket, bennük folytatódjunk. Életcél, olyanok lesznek, s úgy gondolnak majd ránk Is — mondja a férj, Aladár, amikor Vrbovkán (Ipoly- várbón) felkerestem őket. Felesége nincs Idehaza, a nagyobbik fiúért. Árpádért ment az óvodába. Az egyoldalúság veszélye azonban lev sem áll fenn. hlEGY FALUSI ISKOLÁBAN szén — mint később megtudom tőlük —■ egyforma elképzelésekkel, egy célért, egy elhatározással Indultak, s így nem az a lényeg. hogy melyikük fogalmazza meg közös gondolataikat. — Az Induláskor még csak azt tu^m, hogy tanítani akarok, a gyerekekből embert nevelni, de Item a szó hagyományos értelmében, hanem játszva. Jókedvűen, érdekesen, mindkét fél számára e- redményesen. — Ebből mennyi valósult meg? — Hét év telt el azóta. A lelkesedés, az ambíció megmaradt, s úgy érzem, sikerült vágyaim lényegét valóra váltani. Igaz, a játékot, a jókedvet naponta akadályok szegték, s így elégedett sem lehetek, de azért sikeres kezdetnek érzem. A szülök szemembe mondott véleménye elismerő, remélem, a hátam mögött is így vélekednek. Közben megérkezik Szabina asszony. Kicsit meglepődik, de pillanatokon belül már hármasban folytatjuk a beszélgetést. — Gyerekek között vagyunk Itthon is. a munkahelyen is, de állíthatom, hogy a sajátomat nehezebb nevelni, mint az Iskolában. Izekre bontva Lelkesedés árad szemükből, a- mikor beszélnek, és egymásra tekintenek. Szívesen vallanak álmaikról, jelenükről, múltjukról. .— A térjem már két éve tanított, amikor én Ide kerültem. Mindketten bejárók voltunk, naponta együtt utaztunk az autóbuszon. Egy év múlva annyira komoly lett köztünk a kapcsolat, hogy összeházasodtunk. — Itt, helyben kaptunk lakást — emlékezik Aladár. — Berendeztük. Két gyerekünk van, é- lünk, dolgozunk. Tömören ennyi lenne életünk, habár ízekre is lehetne szedni, hiszen nem múlik el olyan nap. hogy a közvetlen Iskolai munkán kívül ne akadna egyéb teendő is. Akár a szakkörök, a könyvtár, akár a párt, a CSEMADOK vagy a többi alapszervezet... — Egy falusi pedagögusnuk többnek kell lennie, mint a városinak — veszi át újra a szót Szabina asszony. — Főleg a kezdeményezésben. Az emberek, a tömegek megmozgatásában, hiszen egy-egy akciótól, műsoros esttől, megemlékező ünnepségtől kezdve a piakát készíté.séig minden ránk hárul. — Tehát erős hit kell a munkához. — Igen, nagyon erős. Talán Gárdonyi Lámpását említeném meg, mert ez áll egyéniségemhez legközelebb. És tudatosítjuk azt Is. hogy szükség van a tanítókra, bármilyen nagy teret hódítanak Is meg a technika különböző vívmányai, mert minden gép csak holt eszköz, ha nincs mellette hozzáértő ember, aki megmagyarázza a gyerekeknek a működését. — Érezték már valaha egy elmulasztott óra súlyát? — Hogyne éreztük volnál Néha megtörténik, hogy valami fontos dolog adódik, s nem mehetünk be az órára. Ez azonnal meglátszik a gyerekeken. Foglalkozni kel! velük óráról órára, céltudatosan, csak így érhető el a várt eredmény. Ahogy elnézem az Urbán házaspárt, hirtelen az jut az eszembe: ha most megkérném, mondjanak egymásról véleményt, vajon mit mondanának? Meg Is kérdezem. Férj: A feleségem azért tetszik mert az Iskolában becsületesen végzi a munkáját, Igazi tanítótípus. Azt mondják rá. hogy jobb pedagógus, mint én, tud bánni a gyerekekkel. Csak az nem tetszik nagyon, hogy Idehaza állandóan mos. takarít, ezért haragszom. Feleség: Azért téged is szereinek a gyerekek, sokat vagy közöttük, örömmel végeznek veled mindent. Mert tudja — fordul felém Szabina asszony —, ő ügy van. ha megkérik valamire, azt nem mindig szívesen csinálja, de ha saját ötlete van, akkor rohan, végzik, nem létezik számára más a világon. A szabad Idejét Itthon tölti, subaszönyeget készít. Szere ti falul, a kertet, a gyümölcsöst. E kis kitérő után arról beszélgetünk. milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy fiatal, kezdő, falusi pedagógusnak. — A beilleszkedés a legnehezebb. Gyökeret ereszteni, megismerni a falu életét, szokásait, alkalmazkodni az emberekhez, a városban eltöltött négy év tanulmányt Idő után különösen ez nehéz. Sok mindent elárultak már magukról, de még arra kérem, fogalmazzák meg „ars poétikájukat“. — Azt nem mondhatom, amit József Attila, csupán azt, hogy szeretjük hivatásunkat, Igyekszünk mindent jól, becsületesen elvégezni, s ha érezzük, hogy megbecsülnek, értékelik munkánkat, akkor szárnyakat kapunk. Zolezer János Foto- Csoroay M. M icsoda saeretetet, emberséget, emléket őrző a szülőföld, akár a- nyánk képe. Tud-e az ember annyi sziépet, jót mondani másról, mint az édesanyáról és a szülőföldről? A szülőföld és az édesanya embersorsunk meghatározója, élményünk, emlékünk ilyen vagy olyan formálója, klme- rítheteílen forrása. Édesanyánk az, akitől e-lőször halljuk és tanuljuk meg szépen zengő anyanyelvűnket, a szülőföldtől a táj, a természet, a liaza szeretetét, az egyszerű dolgos emberek csodálatát, megbecesülését. Velük és általunk formálódik bennünk emberség-tudatunk. Hangjuk, tiszta beszédük ott cseng meglett férfikorunkban Is a fülünkben. Mert csodálatos ám az egyszerű ember tömör, szép, képalkotó beszéde, csak oda kell rá jól figyeiní. Hiszen a legnagyobbjaink is tőlük tanultak a legtöbbet. Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila az ő nyelvük kiapadhatatlan tiszta forrásából merítette verseik uto-lérhetet- len dallamát, tisztaságát, szépségét. Bartók, Kodály a zenébe lopta be ezt a tisztaságot. Szülőföld, aiiyanyelv, em- ^ berségtudat, hogyan él ez bennem?-1 Az első igazi emléket megőrző találkozásom a szülőee ■■ VALLOMÁS A SZÜLŐFÖLDRŐL földdel tízéves koromra nyúlik vissza. Igaz, hogy ez az emlék nem a szülötáj szép ségét őrzi bennem, hanem ennél sokkal többet; jellemem első rügyeinek kipattanását. Ekkor már utolsó dárab földünk is elflszott a többi után, a házunkat Is elárverezték. Ennek okát itt nem mondom el, mert az hosszadalmas, bo- nyo-lult történet. Erről majd máskor írok. Én már őseim földjén egy kapavágást -sem tettem, csak akkor ismertem meg e földeket, amikor kepébe mentünk aratni, s apám hol a Kölesze- ren, hói az Akasztőhegyen vagy a Budatőnál mutatott rá egy-égy aranysárgán ringó búzaföldre: — Látod, fiam, ez is miénk volt. Ilyenkor mélyet sóhajtott, s ment tovább kaszával a vállán. Sóhaja elvegyült a ringó kalászok zizegésében, de bennem tovább kavargóit, hogy egy egész életre determinálja osztályviszonyomat a világhoz. Láttam sok tájat, hegyekkel, dombokkal koszorúzotta- kat, megcsodáltam őket én is, akár Petőfi a „zordon“ Kárpátokat, de nékem legszebb a sárgán izzó nádasokkal borított Bodrogköz, mely ügy él képzeletemben ma is, mint hajdani gyermekkoromban, amikor még nemcsak hatalmas zöldellö tengeritáblák, aranyos búzakalászok, zúgó nádasok, fehér fürtös akácfák, büszke le,gény-jegenyék, buja legelők, kolompoió gulyák, vágtató ménesek, cifra fácán kakasok, rozsdavörös szőrű vadnyulak, félénk őzikék é- kesítették, hanem gémek, vadlibák, vadkacsák, bíbicek, dankasirályok százai is. Sze rettem estelente hallgatni a Tlcoében a bölömbika hangját, hajnalban a rigók hangos füttyét, a nádíverebek csivi- telését, a kakukk gondtalan kakukkolását. Ha csak tehettem, szabad Időmben a Ticce- parti rekettyebokrok között barkácsoltam, hol emlékeim ezüst madarai ma is ott tanyáznak. Sokszor észre sem vettem, s ott kapott az alkony, utamat klcsilla.gozták a pettyes szentjánosbogárkák. Máskor meg a csendesen foly- dogáló Latorca partján üldö gébem, és gyönyörködtem n lassan úszkáló halakban. Ez a termésaetszeretet ma Is él bennem. A természet nagy templomában érzem Igazán jól magamat. Elcsodálkozom egy-egy délceg jegenyén. Nagyon szeretem e fákat, mert szép sudárak, büszkén törnek az égre. A legteljesebb szél csendben, a kánikula legrek- kenőbb forróságában is halkan susognak, mint az egy másra boruló szerelmesek Egyenességük a gerinces, jel- lemes emltert Idézik fel bennem. A leleszi Tlcoe-parti jegenyék majdnem egyidősek velem. Gyermekkoromban ültették őket, velem nőttek fel, de nem az égig, ahogyan a dal Is mondja. Volt Idő. amikor évekre hűtlen lettem szülőföldemhez, de ő visszahívott, s mint apa megtérő flát. újra keblére ö- lelt. Ma Is a tegnapi gyermek csodálkozó szemével nézem ezt a földet a Labore partjáról, ahol immár esy évtizede élek. Ez a táj Is^az enyém, ahol ü] arcú erhbe.rekkel Is merkedtem meg, akik álmukban olykor még fehér ökröket hajtanak, tenyerükből zabbal etetik a kiscsikókat, túl sok az emlékük, jönnek felém elkomorodva, minden nappal öregebben. Észre sem veszem, s lassan én Is hozzájuk öregszem. Ha oiykor-oly- kor rám emelik kucsmájukat jó napot köszönve, én megkérdem mindig magamtől: „Hány eszme s törvény gyúrta ezt a néj>et, sújtotta Ilyen s olyan anti véglet, 6 állt ko nokon súlyos Igazával, s ve tette földjét aranyos búza val.“ Azt a földet, melynek rögeit őseim verejtéke egy ez red év óta öntözi, s melynek határában ötelkezik össze, mint két jó barát kedves fo lyóm, a Labore és a Latorca Innen már mint Bodrog folyik tovább Tokajig, ahol e- gyesül a szőke Tiszával. így lett Abara csillagos tornyával második otthonom, ahol a Labore füzes partja Esze Tamást és híres talpasait Idézi, a Nagyerdőpusatáról Buga Jakab küldi felém síró-fájó énekeit; A Kövesmoiyván ku- rucdaiok lopakodnak elém. Rákóczi kurucaí fogják keze met, kiknek emléke igazra, helytállásra kötelez. Líra és emlék zsong Itt mindenütt. Lent, a szelíden folydogáló Labore partján álidogáiva tekintetem pillangót átrepülnek a túlsó oldalra, és szállnak, szállnak, míg útjukat nem állja a kétsátrú helmed hegy mely körül apró falvak la-, púinak, köztük szülőfalum. Lelesz Is. így kapcsol össze emléket, jeliemet, embert formáló tudatot bennem c tenyérnyi hely a mlnd-enségben, mely biztos menedékem a megmegújuló viharokban. , Török Elemér
