Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-11 / 11. szám
VI. Igen fellnditott ez a beszélgette. Nemcsak azért, mert szé- Bomra új, felháborltö dolgokat tudtam meg, hanem főleg azzal, hogy Itt ücsörgők tehetetlenül, és fiatal ember létemre egy aggas- tySntöl kell megtudnom, ml történik a világban. Márpedig akkor szüntelenül történt valami. Mindennap. Minden érában. A hírek egymást űzve jutottak el a falu- végi kis házba. Az egyik nap újra meglátogatott az egyenruhába bújtatott doktor. — No hogy vagyunk, Horváth? — kérdi. — Jobban, doktor úr. — Látom, a sebet szépen behegedtek, de valahogy még túl sápadt. — A kisasszony Is mondja.... — Étvágya van. kérem? — Van. — Az nagyon fontos. — És jól alszik? — Azt már nem mondhatom. Sokszor még kakasszö előtt felébredek... — Nyugtalanítja valami! Persze, persze. Ilyen helyzetben. Megértem, hogy nyugtalan. De magának most nyugalomra van szüksége. Igyekezzék kizárni az életéből minden körülményt, ami felizgatja. A maga számára most ez a legfontosabb. Mindennek az a- lapja az alvás, ezért egy-két hétig ne törődjék a vllággall Olvasgasson és ne gondoljon semmire! Csak úgy nyerheti vissza életerejét. A háziaknak Is megtiltotta, hogy hírekkel traktáljanak. U- gyanakkor ő maga hozta azt a hírt, ami aznap leginkább felizgatott. Hogy en ne halljam, sut- togóra fogva a szőt, a konyhában mondta el házlgazdáméknak: Debrecennél napokig heves csata folyt. Az oroszok hajnalban áttörték a német védővonalat, és tovább támadnak délnyugat és nyugat felé. Nem értettem mindent, hiába tapasztottam fülem az ajtóra, ezért, amikor elment, nyomban faggatni kezdtem a háziakat a részletek felől. Szlttyá- né erélyesen rám szólt, hogy ne kíváncsiskodjam, de később az öreg bejött hozzám, és mindent elmondott, megjegyezve, hogy egy férfinak, még ha nem egészen e- gészsíges Is, tudnia kell, mi történik a világban. Másnap keserűen kellett tapasztalnom, hogy jobban tettem volna, ha megfogadom a doktor tanácsait. Egész éjszaka le se hunytam a szemem. És nem volt tovább maradásom. Újra és újra megszólalt bennem egy csillapíthatatlan belső hang. Haza, csak haza. Látnom kell Pannltl Látnom kell a gyermekeimet. Ezek a gondolatok csapongtak a fejembe. El Is határoztam, hogy éjszaka útnak indulok. De a háziak hallani sem akartak róla. Ebben Szittya bácsi Is egyetértett a két asszonnyal. A nem alvás miatt gyengébb voltam, mint egy héttel ezelőtt. Be kellett látnom, hogy szándékom ostobaság, ök győztek; maradtam tehát. Ebéd után ellenben bejött hozzám a lány és azt kérdezi; — Tudja, mit gondoltunk édesanyámmal, Horváth úr? — Mit, kisasszony? — Hogy okosan tette, amiért ránk hallgatott, de most már írhatna levelet a feleségének. Úgyis régen Irt neki. Nem tesz rá feladót és kész. Elküldjük Szek- szárdra, és a doktor úr feladja a hadipostával. — Kitűnő gondolat, kisasszony Igazán hálás leszek, ha segítene a doktor úr. — így hát nagy Izgalom közepette meg Is írtam a levelet. Horváth belenyúlt mély belső zsebébe, és előkotorászott egy a- gyonhajtogatott, megsárgult papírdarabot. — Tessék, elolvashatják — nyújtotta oda a fiatalembernek —, gondoltam, talán érdekelni fogja, ezért amikor maga este elment, előkerestem. Az anyósom őrizte meg. Nem volt túl hosszú levél. A fiatalember nyomban neki Is látott. Drága Pannikám, édeselml Mindenekelőtt tudatom Veletek, hogy élek, egészséges vagyok a- mlf Nektek Is^ szívből kívánok. Még augusztusban írtam a bányából nem tudom megkaptátok-e kedves feleségem, mert nem jött rá válasz én csak júniusban kaptam Tőled levelet, amiben írtad, hogy egy hét múlva megszületik a gyerek és örülsz, mert biztos kislány lesz mert nem hegyes a hasad. Bízom benne, hogy a jó Isten segítségével szerencsésen megszületett. Tarcson meg mind a kettőtöket a jő Isten egészségben. Csak az aggaszt azóta Is van-e neki a kicsinek mit enni, van-e tej, mert hogy háború van. Ml már szeptember óta nem vagyunk a bányában és ami a legnagyobb újság én már nem Is vagyok együtt velük. Folyik a háború tovább így nem csoda, hogy egy kicsit megsebesültem, de már JÓI érzem magam jó a- kosztom, erősödök. Mivel viszik a levelet zárom soraimat rossz gondolataim voltak Veletek kapcsolatban, e- zért Igen kérlek vigyázz magadra a gyerekekkel együtt drága Pannikára. Bírjátok ki azt a két hetet, amikor újra viszontlátjuk egymást a jó Isten őrizzen meg mindnyájatokat éppségben. Apám nevenapjára András napra megjövök addig Is sokszor csókol benneteket szerető férjed Lóránt 1944 október. Aztán a lány is elkérte a levelet. Horváth nem várta meg, amíg átfutja. — Ma Is furcsállom — vett új lendületet —, de kicsit megnyugodtam, amikor elment a levél. Talán mert úgy éreztem, ha megérkezik, olyan erőt ad majd drága Pannikámnak, hogy elvisel minden megpróbáltatást, és megóvja helyettem minden bajtól, a- mlg megjövök. Most már azon Igyekeztem, hogy az orvos tanácsa szerint éljek. Igaza volt a doktornak. De még mennyire igaza volt. Nem Is gondoltam, hogy az álmatlanság Így elapasztja az embert. Sohasem Ismertem ezt az állapotot. Mindig jó alvó voltam. A rézbányában sem esett meg velem, hogy egy egész éjszaka ne aludtam volna. Sőt még a nagy menetelés Idején se. Igaz, borzasztóan kimerített a bányai is, a menetelés Is. Ezekben a napokban harcolnom kellett az erőmért, az életemért. Végső soron azért, hogy minél hamarább útnak Indulhassak haza. Hogy is mondta a doktor? „Igyekezzék kizárni az életéből minden körülményt, ami fellzgat- hatia. Mindennek az alvás az a- lapja...“ Attól fogva nem is törődtem én a világgal. Hisz bárhogy forgott Is a történelem kereke, ml mást tehettem volna én, porszem ember, mint hogy ísend- ben hallgassam a félelmetes lendkerék Ijesztő zúgását. Érdekes módon Radnóti verse! is újra eszembe jutottak, mint a nagy gyaloglások Idején, ha már végképp fogytán voltam az erőmnek. de lelki döccenéselmet jól kiigazította az a tudat, hogy csakugyan van visszatérni otthon... Igazi hálát éreztem a költő iránt. És aggódtam érte, és tiszta szívből kívántam, hogy bárcsak megmenekült volna ő Is. mint én. A harmadik éjszaka már jól a- ludtam. Igaz, a kis zöld pirulától, amelyet a doktor hozott. Egy hét se telt el. és valamelyest az erőm meg a színem Is visszatért. Már csupán néhány nyugodt, derűs nap kellett volna hozzá, bogy teljesen visszanyerjem egykori Jó egészségem és az önbizalmam. Az önbizalmat, amely lelkiéről és bátorságot adott volna a kockázatos úthoz. Am a sors, mint annyiszor ezelőtt, most Is közbeszólt, megfosztva engem a pár napi e- lölegezett nyugalomtól, Szlttáékat pedig a teljes reménytelenség és a lelki fájdalom mélyébe taszítva. Egy délelőtt egy szál rtiagamban voltam otthon, amikor bekopogott a postás. Rám nézett, és le vett föveggel átnyújtotta nekem a vöröskeresztes lapot. Megrettentem, és balsejtelmeim támadtak. Kiáltani akartam, hogy ..Nemi“ ,,Nem Igazi“ De valami kényszerltett, hogy átfussam a tábort lapot: ,,Fájdalommal értesítjük, hogy fiuk. Szittya Miklós főhadnagy a nyugat-ukrajnai harcokban, hazafias feladata teljesítése közben szeptember nyojcadl- kán hősi halált halt. Béke poraira. Mély együttérzéssel...“ egy pecsét és egy olvashatatlan aláírás. — Tessék átadni, kérem Szlty- tya bácsinak — mondta bocsánatkérő tekintettel a postás, és magamra hagyva kihátrált az udvarról. Tessék átadni, kérem... Hát ez lehetetleni Én adjam át? Én nem adhatom át. „Szeptember nyolcadikén“ — olvasom újra. Olyan régen, és csak most kézbesítették. Lehet, hogy már régebben befu- tott^ csak a derék levélhordó nem merte klkézbesltenl. Nem akarta szíven döfni. Szittya bácsit, csak az alkalomra várt... Arra, amikor majd mindenki elmegy hazulról, hogy nekem adhassa át. De tudott rólam egyáltalán? Lehet, hogy nem is. A postás? Egy faluban? No mindegy. Az a legény, hogy nem adón feli Szóval nem akarta szíven döfni őket Rám hárította. Most ezt én tegyem meg. Én sújtsam porba azt az embert, akt habozás nélkül befogadott? Akinek talán az életemet köszönhetem? Nemi Sohai „Hősi halált halt... Mély együttérzéssel...“ Hősi halált? Miféle ,,hazafias feladat“ teljesítése közben? Visszavonuláskor? A szerencsétlen ,.védelmi harcokban“? Mlklóskám, édes barátom, miért nem szöktél meg? Vagy tán éppen szökés közben ért a gyilkos golyó? Nagy kár értedl De nagy kár! Ahogyan elnézem a fényképed Itt az almáriumon nem lehettél rossz ember. Az arcod csinos, kedves, szemedből szelíd nyájasság sugárzik. A bajuszod sem á- rul el semmi gőgöt. Sőt, még csak hetykeséget sem látok rajta. És mennyire hasonlítotok egymásra húgocskáddal, a bájos, gyengéd Ibolykával. Nem, semmiképpen sem lehettél rossz, hitvány ember. Hogy Is lehettél volna, te, akinek Ilyen derék apja és kis húga van! Vagy éppen az a baj, hogy túlságosan Is jó voltál? Hittél a szép zengzetes sza- vakbanl Mindig a jók hullanak el, a hitványak pedig maradnak, ö, meddig lesz még ez Igy?l Nyugodj békességben, kedves barátom. A feketének ható vöröskeresztes lapot letettem Miklós fényképe elé, és visszavonultam a szobámba. Vártam haza a családot... Mondanom sem kell, mennyire megrendítette Szittyáékat fiuk halála. Szlttyáné, amikor felolvasta neki Ibolya a gyászjelentést, a kerevetre vetette magát és Őrjöngve kiáltozta: — Ml rosszat cselekedtem, é- des Istenem, hogy így megbüntettél? Az egyetlen fiamat Is elvetted tőlem. Már mióta halott, szegény, én meg nem Is gyászolok. Milyen anya az, aki nem érzi meg, hogy a fia halott? Ű. én nyomorult bolond... Napestig együtt zokogtak a lányával. Borzalmas szánakozás fogott el, ahogyan esetlenül meg- megálltam előttük, hogy valami vigasztalót mondjak nekik. De tudtam. Ilyen fájdalomhoz minden szó csupán suta ballaszt. Így hát csak némán tébláboltam körülöttük, majd szorongva elbicegtem. Az ajtóból nézve úgy hatottak, mint két hajótörött egy rossz tutajon. Szittya bácsi pedig olyanná lett, mintha a fiával maga is meghalt volna. Az asszonyokat hagyta zokogni. Nem vigasztalta őket. Talán mert úgy gondolta, megköny- nyebbülnék, ha kisírják magukat. ö maga nem sírt. Egv könnycsepp se hullott ki a szeméből. Nem hagyta el magát. De én úgy láttam, ő az, akit leginkább lesújtott a hír. Szótlanul járt-kelt a lakásban, az udvaron, és ha szembe került velem, kitért a tekintetem elől. Bőre elszürkült, mintha hamuval verte volna tele arcát a szél. Nem sírt, mondom. egy könnycseppet se Iát tam kijönni a szeméből, de nekem mégis úgy rémiéit, mintha a vállára ült volna a halál madara. Aztán már jóformán alig beszéltünk egymással. Csupán néhány szót, másnap reggei. Éjszaka az egész család virrasztóit. Páran a szomszédból Is átjöttek. A néma éjszaka után odaült hozzám a karosszékbe, és tényvesz- tett szemével az almárium felé bökött: — Maga olvasta azt a kártyát... Ennyi az emberi élet... Noha az állapotom újra romlott, nem bírtam tovább megma radnt Szittya bácsi házában. Mit “Jagadnám. könnyes szem mel vettem búcsút tőlük Elmentem. kicsit sántikálva, bár, de nekivágtam az élszakának. Istenem, mennyire téved az emberi Különösen, ami a saját ara- jét és a távolságokat Illeti. Míg harminc körül jár az ember, azt hiszi, semmi sincs, amit meg nem bírna tenni, nincs távolság, melyet le ne tudna gyűrni. Pedig csak furcsa Játékot úz vele a vak honvágy. Sokszor olyan helyzetekbe sodorva, hogy terhessé lesz számára az élet. A SIÓ mentén haladtam, ahogyan első pártfogóm tanácsolta. Irány a Balaton északkeleti csücske, a Bakony és a Kls-Al- föld. Háromszáz-háromszázötven kilométerre becsültem a távolságot — toronylrányt. Ügy gondoltam, ha éjszakánként megteszek harminc-negyven kllmétert, Hz nap alatt otthon lehetek. Otthoni 0, mennyire vágytam utána. Édes Pannim és kicsi gyermekeim után. Csak Őket láttam magam előtt szüntelen. Ébren is, álmomban Is a nyirkos szalmakazlak tövén. Persze, nem volt olyan egyszerű toronylrányt menni. Harmincéves korban még túlságosan derűlátó az ember, nem számol eléggé a különleges eseményekkel. A természeti akadályokkal. És — bár furcsa — nem tanul a keserű tapasztalatokból. Ilyen voltam, bizony. Ostoba. Meg sem fordult a fejemben, hogy — a csendőrökön kívül — utamat állhatják a folyók, a hegyek, és az utak sem vezetnek csak a^nnak a toronynak az Irányában, amelyet magam elé képzettem. Mert ha csak tehettem, kimentem az országűt- ra: Igen nehéz volt a felázott .szántóföldeken előre haladni. És járműre — melyekben az elején Igencsak bíztam — allg-allg sikerült felkapaszkodnom. Az autóktól ráadásul féltem Is: mert ki Járt akkor autón? A katonai vezetők és a csendőrök, no meg természetesen a német katonai gyorsfutárok. Ezek mind nagyon veszedelmesek voltak számomra. Sokszor voltak látomásaim. — Magányos fiatal férfi! Éjszaka az országűtoni-- No csak! Hová Igyekszik? — Sötét éjszaka... — Nézzétek, hogy kapkodja a sánta lábát. Milyen mulatságosi — Ugrál, mint a veréb. — jól seggbe löhették... — Civilben van. de biztos ka tonaszökevényl Ha fény villant valahol az országúton, lélekszakadva rohantam be a földekre, és a barázdába lapultam, akár az űzött nyúl. Ügy vártam ki, amíg elhalad a fantom. Persze a legnagyobb ve.szede- lem az lett volna, ha csendörjár- örűkkel találkozom. Amint egy Öreg halásztól értesültem róla, már október végétől valóságos ha|tóvadá,szatot folytattak a katonaszökevények és a „fapuská- sükból“ lett „terroristák“ ellen. Ez utóbbiak jóérzésü kama,szok- ból és ,,hazaáruló“ leventékből vGrbmmlódtak, de voltuk közöttük frontot járt ..szabadságos" honvédek, sőt szökött fiatal tisztek, tisztjelöltök Is. Feldúlták a nyllaspárt Irodáit, szalonnát, dlsz- nósóűart csentek a községi pártvezérektől, sőt — egy Idős városi asszony szerint — rágyújtották a házát a hangos németbarátokra... A Járőrök erős elemlámpával járták, és mindenkit kihallgattak, akit sötétedés után a két falu között nyakon csíptek. Lámpásukkal véglgpasztázták az útszélet, bevllágítonok a hidak alá. és körbejárták az úthoz közelebb eső szénaboglyákat, kazlakat. Többnyire kutyái Is vittek magukkal. Attól fogva, hogy ezt Dani bácsi. az öreg halász mondta, nem mertem út menti szénaboglyákban éj,szakáznl. (Folytatjuk) • „Joky és az élet“: Verseére egyelöne a ikapkodás, a gondolati zU-áiltság a Jellemző. Egy példa; „Hinni, hinni, egy látomásnak, / Hinni szép lánynak, / Hinni a nyárnak. / Hinni az akácnak, tűzvarázsnak, / Arany- pikkejű szellő szavának. / stb. Ezzel bizony kevés ú- jat mond, kivéve ta'lán az „aranypikkelyüt“. A tanulást aján'lan-ánk. • Ifj. V. I.; Levélében Így ír: „Legyenek szívesek egyaránt közölni velem azt is, hogy a máit hetekben beküldött írásom meg-e felelne, mint mesei elmondás.“ A „mesei elmondás“ nem felelt meg. Zavarosnak, kon- cepclőtlannak, éretlennek é- reztíik. A verseiről ugyanez a véleményünk. Egy jiélda talán önt is meggyőzi: „Bár merre nézel, bár merre Iától Nem ért meg senki, mindenki csak vádol / S te vérző szívvel nagy kitartással ! Csak remélkedol, s tudod igazi megértődnek / Valaha lenie kell.“ stb. Bárhogy vérzik is a szivünk, méf s azt kell mondanunk, hogy ne reménykedjen. .A- mlt ön eddig versként leírt, nagyon kevés. A tanulást a- jánlanánk önnek isi • „Kata“: Mint leveléből megtudtuk, rendszeres olvasója lapunknak. Különösen az Irodalmi rovat írásait kedveli, s mtategy három éve ír verseket. Nos a „Kín“ című versében így „vall“: „Nem lehet oly perc mely nélküled teljen“ stb. E fora élénken emlékeztet t bennünket a régi slágerre; „Hosszú az a perc. amely a csókod nélkül múlik et“ stb. Ez azonban még a kisebbik 'baj -lenne, ha a többiben egyéni hangon szólalna meg, de sajnos... Ezerszer megírt, látott és hallott sémákat ismétel csu pán, azt is erősen felhígítva teszi. Példa: „De ha te eljönnél / S védelmed alá vennél / Szivem virulna, mint a kikelet ' s kezedbe helyezném életemet.“ stb. Egyelőre tanuljon, aztán majd meglátjuk!-Válaszok a Csillag jeligére Helyszűke miatt a válaszleveleknek csak a legfontosabb mondandóját közölhetjük. A levélírók elnézését kérjük. Miért akarsz mindenáron szétrombolni egy családot? Gondolj a férfi gyerekeire. Milyen életük lenne apa nélkül? Nem állítjuk, hogy csak benned van a hiba. Bizonyára tetszett neked egy meglett férfi közeledése, s ahogy leveledből kiderül, társadalmi és anyagi helyzete sem volt számodra közömbös. Elhalmoz minden széppel és jóval. Gondolod, bog- ugyanezt nem kapnád meg egy legényembertől? Az emberi jóérzés nevében kérünk, szakít.sd szét ezt a kapcsolatot. Ennek nem lehet akadálya a gyermek sem, akit — reméljük — nem akarsz a testedben ismét megölni. Sokan nevelik leányfejjel a gyermeküket. Fiatal vagy! Hány veled egykorú fiú bolyong társtalannl. Keress új kapcsolatoti Jelige: Ági, Éva, Zsuzsa Én is 17 éves vagyok, de nem értek veled egyet. Jobban tennéd, ha annak az üzemnek még a környékét Is elkerülnéd. Három embert akarsz boldogtalanná tenni. Ehhez nincs jogod. Ilyen hatalmas áron ne kere.sd a boldogságodat. jelige: .AgI A leveled hangja szinte kihívó. Gondolkozz el azon. hogy ki a buta nő. Soraidból kiderül, hogy a férfit te bíztattad erre a kapc.soIatra. Tehát nem a buta nő áll az utatnkban. hanem te állsz az útban. jelige; Egy fiatal kollektíva — PSVK Nagyon fiatalon nagyon nagy hibát ''követtél el Oda adtad magad, s nem gondoltál a jövőre. A követkéz mény: elrontott élet. illetve életek. Sürgősen keress más állást! Társadalmunk nem közösíti ki a leányanyá kát. Az életben bizonyára találkozol olyan fiúval, aki elnézi ezt a félrelépésedet, és boldog leszel vele. Jelige: Mondd el, mine van az é.sz? Ha te is szülsz egy-két gyereket. felneveled őket, és dolgozol, akkor te sem leszel olyan csinos, s nem lesz annyi erőd, hegy minden igénynek megfelelj. A boldogsághoz neked is jogod van. de ne családapákkal kezdj ki. Inkább olvass, járj fiatalok közé! Biztos meg találod az igazit. jelige: Allca Megismerkedtél egy 20 évvel Idősebb férfival, aki el- halmoz minden széppel és jóval. Szereted, mert igazga tó. Bezzeg, ha „csak“ rendes munkásember lenne, alt kor talán nem is kellene neked. Ha összegyűlnek majd a gondjaid, akkor megtudod, hogy mi az élet. jelige; Szilvia Mikor a barátodat, a kétgyermekes ajtát jellemezted, nem gondoltál arra, hogy saját magadat is bemutatod. Az a kislány, aki „halálosan bele tud szeretni“ egy férfiba csupán azét, „mert az korához képast még mindig elég jöl néz ki, nagy gavallér és van magánkocslja“, i- gazán sajnálatra méltó. Jelige; Egy húsz éves fiatalasszony Én is 17 éves vagyok, da olyan szavakat, amilyeneket te Irtát, képtelen lennék leírni. Leveledből árad a gyűlölet egy anya iránt, aki a gyermekei érdekében mindenre képes. Nem ártana, ha a szerelem helyett egy kicsit tanulnál, mert nagyon rád férne. jelige: Klára, Lufienec Képzeld csak el, ha minden 17 éves lány úgy gondolkozna. mint te, hány gyerek sírna az apukája után, pedig ezeket az apákat csak a pillanatnyi gyönyör hajszolása sodor ilyen kalandba. Sajnos, vannak még férjek, akik ha megpillantanak egy csinos lányt, és az vi.s.szamosolyog rájuk, megfeledkeznek a saját gyermekeikről meg a fele.ségükrnl, meglehet az asszony éppen akkor virraszt a beteg gyermeke ágya felett, amikor nekik késő éjszakába nyúló „értekezletük“ van. Nagy Klára, Velky Kamenec Azok az elnyűtt feleségek, akik általában tudják, ml a kötelességük, hogy a gyermekükből embert neveljenek — az adott esetben különbet, mint az apa! Az i- lyen ember, mint az igazgató, visszaél azzal a hatáskörrel, amelyet a társadalom rábízott. Megsérti a szocialista etikát, nem lehet a munkásosztály példaképe. Márpedig annak kellene lennie! M. L. népbíró Két különböző korosztály vagytok, és így nem létezik, hogy megérthetitek egymást. Te vagy a felesleges harmadik, ezt be kell látnod. Állj félre! Ha nem ezt teszed. akkor olyan lány teszel, aki a |6 és kényelmes é- letért képes tönkretenni egy családot. Jelige: Zsuzsi Te nem a férfit szereted, hanem a pénzébe és a kocsijába vagy szerelmes. Ha nem halmozna el mindennel, te már rég odébbálltól volna. Változtass munkahelyet. és ne akar] egy családot szétrombolni! Jelige: II. C
