Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-11 / 11. szám

ÍÍMCOSBÍL A SZAXTANINIEZEIBEN

— |öjj«nek el. nézzék meg, 'egalább meglátják, miképpen szórakozik a mi iskolánk if|ó- ;ága — invitált bennünket Schniotzer Irénke. a átúrovóí párkányi) szaklanintézet pedagógusa.

Elmentem hát és megnéztem, ^ár csak azért is, mert régen volt az, amikor én utoljára itt bálban voltam.

Korszerű gyár a papírgyár, rodern épületek, szaktaninté- rete sem lehet más. Fontos -.■észlege ez a gyárnak, itt biz- osítják az utánpótlást. Szinte utószalágon képezik ki az if- ]ű szakmunkásakat.

A szaktanintézet üvegajtaján ■alragasz: Álarcosbál az intézet ebédlőjében.

Nem felnőtteknek való álar- ;osbál. Nem este, hanem délután kezdődik. Nincs szeszesital, a bál nem tart hajnalig, még ;sák az éjszakába sem nyúlik bele, a hangulat mégis kitűnő. Limonádé mellett is lehet iól szórakozni, igaz gyerekek?

Zene persze van. Az iskola T^nekara húzza a talpalávalót. Gs a fiúk fáradliatatlanok.

kell elküldeni a gyereket az is kólába, hitfzen úgy sincs, aki a libákra, tehenekre vigyázzon. A földdel való birkózáshoz sem kellett tudni írni-olvasni. Mesterség? Kovács, asztalos, a többi nem volt fontos, tgy az- tán^munkalehetőség sem akadt. Még az első köztársaság idején is ilyen volt a város.

Ma már nem sáros a főutca, de a többi sem. Betonutak. új városrészek. Az egykori szuty- kos-mczttláhas legénykék utódai jól Öltözőit gyerekek, mai bálrendezők.

— Fiataljainkat elkényeztetjük. Mindenük megvan, nincs miért küzdeniük — mondta mi nap az egyik ismerősöm, akinek a fiát autólopásért elvit ték a közbiztonsági szervek.

Nézem a gyerekeket a szaktanintézetben. Nem látom rajtuk, hogy túlságosan el lennének kényeztetve. Korán van az ébresztő, egv részük már öt ó rakor talpon van Igyekvők, szorgalmasak Az épületben tiszták a folyosók, maguk tart ják rendben Talán ezért becsülik meg jobban a munkát, a rendet. Csillog a padló, tiszszült, szakképzett dolgozók. Az iparitanulé-iskolából ilyenek kerülnek ki. Márpedig ha jól végzik munkájukat, jól tanulnak, szorgalmasak, megérdemlik a kikapcsolódást is. Megérdemlik, hogy részt vehessenek az álarcosbálon.

A megnyitó a hagyományos felvonulással kezdődik, jól lépkednek a zene ütemére a párok.

Az iskola megnyitása óta nagy gondot fordítunk a zenei nevelésre — mondja Schmotzer Irénke. — Zenekarunk már régen van, de a népi tánccal behatóbban csak egy éve foglalkozunk. A kovácspataki honvédelmi rátermett^gi kerületi versenyen kultúrműsort is adtunk, ekkor szerepelt az intézet együttese először. Kéméndi népi viseletben táncolt, jelentős sikert aratott, ami aztán ú- jabb munkára serkentette az e- gyüttest. Fellépünk az iskolai ünnepségeken a gyár kultúr- rendczvényein. A bemutatókat rendszerint daiszöveggel is kísérjük, most ez elmaradt u- gyan, de a legközelebbi alkaAz álarcosbál résztvevői várják az eredményhirdetést.

— Nagy segítség a munkánk ban ez a zenekar — mondja schmotzer Irénke —, ezek a lelkes fiatalok mindenben Iá aiogatnak bennünket. Hetente tartanak próbát, szorgalmasan Készülnek a fellépésekre. Főképp Vígb Bélát és Struliár Jó- z.sefet illeti dicséret, de a töb biekre sem lehet panaszunk

All a bál, egymást, követik a táncszámok. Nézem a táncolö- Kat, és felidéződik bennem a mólt.

Amikor először jártam a vá rosban, még sáros volt a főutca is. A kapufélfák mellett me zitlábas, szutykos kis legénykék les-olkedlek az utcára. Fé

ták a mellékhelyiségek, mosdók. A lakók fegyelmezettek, nem hangoskodnak nem vere kednek.

— Az elején ketten összeverekedtek — mondja Beneti Fe renr mérnök, a szaktanintézet igazgatója. — Véresre verték egymást. El kellett menniük. Azóta nálunk rend és fegyelem van A többiek tanultak az esetből.

Nem állítjuk, hogy angyalok mind: másutt vezetik le a fe- Ie.si8ges energiájukat A spurt- ban is például. .A lányok a spartakiádra készülnek, a fiúk igen jó eredményeket érnek el a honvédelmi versenyeken.

Egy kis „eligazítás“ a papírgyárban, a mestemö szavát figyelmesen hallgatják a lányok. '

lénkén, mini az ijedős madarak. Bár a nagyabbak is gyanakvással fogadtak az idegent. Soha nem tudhatták, nem végrehajtó-e az érkező Kevés volt az írni-olvasni tudó ember, még az adócédiilát is mással kellett elolvastatniuk. A derék Bitter Károly igazgató tanító i- dejében már tanulták a nebulók a táblán, hogy az úr ír meg egyéb ilyesmit, s a szülők tartották is magukat a szöveghez, gondolták, ha az úr ír, nem

— Elég jól felkészültek az a- kadémiára — mondja leányairól Balla Sándor tostnevelő. — Gyakorlatoznak a lányok a tornateremben. JÓI megy már nekik.

— A tanulmányi eredményekkel elégedettek vagyunk — nyugtázza Bonefl Ferenc mérnök.

A szaktanintézét növendékeivel elégedettek az üzem mesterei is. Gs ez a legfontosabb. A gyárnak kellenek a jól felkéiemra teljes műsorral készülünk, egy falusi lakodalmat mutatunk be, humoros aláfestés .sál. A menyasszonyi ruhában egy 190 cm magas, vállas nö vendékünk szerepel, a vőle gény 150 centis „dalia“.

Közben bevonulnak a párok, szakadt ruhájú cigányzencszek, népviseletbe öltözött anyókák, tarka maszkok. Kacagás. vidámság — jól szórakoznak a fiatalok.

— Szervezési munkánkat az jellemzi, hogy az egészen fiatalok nagyobb kedvvel vesznek részt, a nagyobbakat rá kell beszélni.

Az ebédlő parkettjén forgó párokon nem látni, hogy rá kellett volna őket beszélni, mindannyian nagy kedvvel mókáznak. Mikor aztán már jól kitáncolták magukat a fiatalok, következik a maszkok értékeié se és az eredmény kihirdetése. Feszült érdeklődéssel várják a verseny eradményét. Benefi mérnök már olvassa is a sorrendet, az első hat/helyezés jutalommal jár. A győztes egy parasztruhás, pápaszemes öregasszony. Szép kerámia vázát kap ajándékba. Fekete kendője mélyen az arcába húzva. Tartása. járása, minden öreges rajta. Másnap aztán a kémiai Éboratóriumban ott áll velem szemközt a győztes, a tizenöt esztendős Kara Anni. Fiatalosan, egyenes tartással.

— A győzelem váratlanul ért — mosolyog boldogan. — Csak az iskolában járok bálba, de voltam már lagzikben is, ásott is táncoltam. Nagy a rokonságunk Magyarországon, gyakran meglátogatjuk őket, és ott e- lég gyakran van lagzi. Hát így tanultam meg Eáncolni. A fej- kendő nélküli arcon csupán a fekete keretes szemüveg az ismerős. Azt civilben is hordja a győztes.

—OS—

út mázsa minden fordulónál

A repülőgép a sztár

Zeliezovce (Zselízj és Nagy- puszta között félkört ír le fejünk felett a kis sárga repü- iógép, aztán ráereszkedlk az út melletti heietáblána. A tábla szélén az emberek tempósan lapátolják a vontatóról az eraelödaru zsákszájra vég zödö öblös kosarába a mütrá gyát.

A kis gép nem messze a vontatóktól ér földet, Itesza lad farát dobálva a traktorok mellé és megáll. Légcsavaré még fordoi néhányat, aztán az is megnyugszik.

.A daru közben odatolat a' fürge jószág törzséhez, az e- gyík ember felugrik a szárnyára, kioldja a zsák száját, megüti kétszer-háromszor az oldalát,, gyorsan visszahajtja a tartály fedelét, s már szökken is le a földre, mert a pJ ióta, Otto Dolejá, miután be jegyezte az újabb indulást, fülére helyezte a védökagylót.

edoig negyven ilyen Slov-Air repülőgép dolgozik.

Az egyik fordulónál felkapaszkodom a repülő-gép szárnyára, megkérem a pilótát rövid beszélgetésre. Ö Int, egy kis türelra-et kér, majd megvárja, amíg leugrok a gépről, s már indul is, hogy újabb hat fordulót tegyen meg.

Azokhoz a repülőgépekhez kéitest, amelyeken például Prágába, Kosicére szoktunk utazni, csak játékszernek tűnik ez a masina, de korántsem az, aminek úgy messziről látva képzeljük. Majd le szakad rólam a felöltőm, o- lyan erővel kavarja maga mögött a levegőt, míg a magasba emelkedik. Semmilyen más, a földön szaladgáló gép motorja, legy"en az bármilyen nagy is, nem hasonlítható ennek 'a kis repülőgépnek a motorjához. És ez a gép ma már a mezőgazdaság szolgáOtto Delejé pilóta, Szlovákia egykori mürepülőbajnoka

máris készül, hogy ismét a levegőbe emelkedjék.

A művelet három-három és tél percenként megismétlődik. Magdeme József, Haj-novics András és Martin Kulich pedig izzadnak, szusszanni Is a- lig van Idejük, mert míg a gép' leírja a kört, kiszórja a gyomrából az öt mázsa műtrágyát, nekik ugyanennyit kell belapátolniuk a kosárba.

— Még egy cigarettát sincs Ideje elszívni az embernek — mondja később az egyikük, a- mikor elfogy az első vontatóról a műtrágya.

Fél tizenkettő körül jár az Idő. Vagy harmincszor emelkedett már fel a gép, és százötven mázsa műtrágya pergett a munkások lapátjáról a kosárba, a kosárból a repülőgép gyomrába, onnan pedig a búzatáblára. Háromszáz-négyszáz mázsa műtrágya, hetvennyolcvan felszállás, leszállás, hetvén-nyolcvan hektár term-ő- föld bevetése, műtrágyázása — ennyit végez el naponta ez a Cmeláknak nevezett sárga repülőgépecske. A napi teljesítmény persze attól Is függ, máilyen műtrágyából mennyit imák elő az agrotechnikai szakemberek. Szlovákiában

latában áll. Dolgozik a földeken. A levleei (lévai) járásban például négy. Reggelen ként a Kálna melletti kis repülőtérről szállnak fel, este pedig ugyanott landolnak. Napközben a járás más-más határában tűnnek fel,, hintázva a föld és ég között, és

Jamriíka józsef repUlőmüsze- rész

szórják a műtrágyát, perme- tezölevet vagy a vetőmagot.

A gép befejezte a hatodik kört, a műszerfal egyik okos órája figyelmeztette a pilótát hogy üzemanyagra lesz szűk sége, ezért Otto DoleJS, miu tán földet ért, gépével a táb la szélén levő két benzíntar tály közé áll, hogy Jamriska József műszerész feltölthesse üzemanyaggal.

.A műszerész egyenletes mozdulatokkal Ingatja a kézi szivattyú karját, majd gondosan letöröl'getí a gép elejét, a légcsavart, s az üvegeket, addig a pilótával beszélge tünk.

Miről’’is? Többek között arról, hogy mikor' kezdik és fejezik. be a napot, hányszor szállnak tel, hányszor ereszkednek le.

— Hetven-nyolcvan repülés — mondja, s hozzáteszi, hogy ez a maximum, ennyit engedélyez a norma, a biztonsá gos repülés előírásai.

— Sok ez vagy kevés?

— Attól függ, hogy milyen a tábla, messze vagy közel kell-e ' repülni — válaszolja. Elégedetten jegyzi meg, hogy az olyan helyeken, mint ez a mai is, ahol nagy táblák vannak, jó dolgozni, mert kevés vagy viszonylag kevesebb az üres repülés.

Megtudom még azt is, hogy tizenöt-húsz méter magasan repülnek, százhúsz-százhar- minc kilométer óránkénti sebességgel, s a gép szép e- gyenletesen hinti szét a műtrágyát vagy a gabonát, sokkal egyenletesebben, mint az ember, vagy az eddig használt műtrágya-szóróik, illetve vetögépek.

— Igaz az, hogy száz mázsánál is nagyobb hektárhozamot értek el azok a gazdaságok, ahol repülőgéppel vetették el a gabonát? — kérdem hiteMenkedve. Otto Do- lejä, aki húsz éven keresztül mint sportrepülő (többször volt szlovákiai bajnok is) a nitrai klub tagjaként kedvtelésből repült, rábóltnt a kér désemre, s elmondja, hogy a vetögéppel bevetett területeién eddig a legjobb terméshozam hektáronként hatvan- hetven mázsa körül mozgott, ..repülövetéssel“ elérték már 9 százhat mázsát Is.

Ez a titka annak, hogy napjainkban a mezőgazdasági gépek sztárja épp a repü tógép lett. Nemcsak gépeket üzemanyagot és emberi erőt takarít meg az, aki repülő géppel dolgoztat, hanem az eiedmények is jobbak.

Németh István