Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

3

Szeretjük a virágokat

T

él van. Izzik a nap korongja az égen. de meleget még nem ad. Ahol mi járunk, ott már minden tarka gzSnekben pompázik, meleg van, a le- vegóben virágillat lebeg.

A véelincel (méhi) kertészet virágairól nevezetes. Gergely Andrásáé, Lukács Katalin, Barta Jolán és Szepesi Aranka ülteti, öntözi, tisztogatja a virágokat. Eladás elétt Ug

3^s kezek fehér vagy rózsaszín krepp-papír ruhába ötlöztetik a csere pes virágokat. Egyetlen férfi van közöttük: Csala Dezső főkertész.

— Milyen kertésznek len ni? — kérdem tőle, a legilletékesebbtől, hiszen már a nagyapja is kertész volt, sőt a fia is a kertész mesterségre készül Koáicén.

— Erre születnie kell az embernek. Gyakran le kell mondani a szórakozásról, mert a virágok olyan gondozást igényelnek, mint a- hogyan az édesanya gondozza a gyermekét.

A község fiatal lányainak a többsége dolgozik a kertészetben. Tizennyolc-hász évesek a lányok.

Gergely Andrásné a harmincán túliak közé tartozik A virágok leveleit finom vizpermettel tisztítja meg a földtől. Eladásra készíti ő- ket elő.

— Szép ez a szakma, főleg a fiataloknak. Három é- ve dolgozom itt, s bátran mondom, hogy szeretem és imádom a virágokat. Primulák, ciklámenok, jácintok, tulipánok között dolgozom. Természetesen szobanövényeink is vannak.

— A szegfű mostanában hiánycikk a virágkereskedésben...

— Szegfűt jelenleg egy Uvegházban termesztünk. Harminc-harmincötezer szál lehet. Lépcsőzetes időbeosztással dolgozunk- A primulák után hamarosan a most bimbózó szegfű kerül a piacra, és helyére majd salátát paiántálunk. Az ü- vegház termőföldjét így a- karják gazdaságosabban kihasználni. A méhi virágkertészek tisztában vannak a szegfűellátás nehézségeivel. A főkertész 'szavai szerint, ha tízszer annyit termesztenének, mint most. akkor talán elég lenne. Mem győzik kielégíteni az igényeket, jövőre a mostani mennyiség dupláját tervezik, hogy valamelyest enyhítsék a szeg- fühiányt. Cserepes és vágott virágaikkal főleg a Rimav ská Sobota-i Irimaszobati | járást látják el. legtávolabb ra Hüűétára szállítanak.

— Hirtelen egy közmondás jut az eszemlie; Ki a virágot szereti, rossz ember

nem lehet. Hogyan vélekednek erről a virágkertészet dolgozói?

— Munkánk minősége napokon belül felmérhető. Például a rosszul kiültetett vi- rágpalánták pár nap alatt megfonnyadnak. Megérzik, ha lazábban vagy ha erősebben nyomjuk meg gyökereiknél a tőidet. A gyökerek körül a laza földet öntözés közben kimossa a víz. A virággal együtt kell érezni. Mindent időben el kell végezni. A virág és a kisbaba így kerülnek egymással rokonságba- mindkettőt állandóan ápolni, gondozni kell. S hogy a közmondásra is válaszoljak: aki nálunk nem végzi el rendesen a munkáját, a kertészetnek és a népgazdaságnak egyaránt kárt okoz. Aki a virágot nem szereti, nem sokáig marad meg közöttünk.

Lukács Katalin, aki a vá- la.szt adta. szereti a virágokat. Legkedvesebb növénye a főnixpáima. Az alapiskola elvégzése után más tervei voltak, de hogy ide került, egy csöppet sem bánta meg.

— Egypár évig még^t skeratnék dolgozni, aztán...

Hirtelen elhallgat, hiszen majdnem elárult valami titkot. Ahogy ránézek, a fö- kertész egyik mondata jut az eszembe: „A lányok nagy

.A méhi virágkertészek

része itt találja meg a számítását, Innen megy férjhez.“

E „kényesebb“ téma után arról kérdezősködöm, mi az elképzelésük a virágokról a lakásban.

— A lakás csak úgy szép, úgy barátságos, ha virág is van benne. Enélküi el sem tudnánk képzelni egyetlen szobát sem. S utévégre mindig jobb egy szép virág, mint egy hűtlen barát.

A lányok szép, de éppen nem könnyűnek -mondható foglalkozást választottak. Munkájuk eléggé változatos, munkaidejük is gyakorta hosszabb, mint az iparban dolgozóké. Nekik a szombatvasárnap se mindig szabad. Hét végén is viz meg meleg kell a virágoknak.

A nők napjára több ezer virágot készítenek eladásra, A vásárlók igényesebbek. Nemcsak az olcsóbb primulát keresik, hanem a tulipánt, a pácintot is. Vannak állandó vásárlóik. Több ü- zem rendszeresen a méhi virágkerlészetben biztositja doglozó nőinek a virágot. Más alkalmakkor is szívesen jönnek ide. és megrendelésre még virágkosarat is készítenek.

A virágkertészet és a falu lakosai együttesen csinosítják falujukat. A házak előtt kicsiny virágoskertet készítenek, amely nemcsak a portájuk, hanem a falu dísze is.

Borzi László

MARTA SURlNOVA

MIT TEHET EGY

GYÖNGE NŐ?

Marta Surinová. Neve csak pár ezer bratlslavalnak ipond valamit, annak a pár ezernek, amely négy évvel ezlőtt a Bra tislaval Városi Nemzeti Bizottság plénumtagjává váilasztotta 6t. Azóta az ö érdekeiket képviseli a nemzeti bizottság plenáris ülésein. i

— Milyen érzésekkel fogadta ezt a bizalmat?

— Nagy mogtlsztelterésnek vettem, de bevallom őszintén, izgultam.

(

— Izgult, nem tédt?

— Az csak később jött, amikor 00—70 éves emberek adták 8 kilincset egymásnak az ajtómon Problémáik sokszor meghaladták az erőmet.

— Wyenkor mit cslnáJt?

— Eklesanyámhoz fordultam, vagy tapasztaltabb munkatársa imhoiz és természetesen a nemzeti bizottság alkalmazottaihoz. Közösen sikerült megoldanunk mindent.

— Milyen ügyekkel keresi* ;'e! választói?

— Főleg lakásgondjaikkal, mint például a fűtés, meleg víz, nagyméretű lakás.

— Bizonyára megtörtént, hogy az ön „hatalma“ nem volt elég a sikerhez. És Ilyenkor?

— Mit tehet egy gyönge nő? Elgy kicsit elkeseredik, és megpróbál magyarázkodni. Talán a bürökrácla, taián az em berek közötti kapcsoilatok okoz zák a sok-sok bosszúságot.

— .Az Iskola befejezése után egy ideig Stűrovón (Párkányban) tanított. Pedagógusi ta- pasztelatadnek is bizonyára hasznát veszd képviselöíí teendőiben.

— Természetesen. A gyermekek élete egy egészen más „világrészen“ zajlik. Ha rajtam múlna, minden utcasarkon létesítenék aprócska játszóteret. A gyerekekkel érdemes foglalkozni. Hasznát lehet venni később a velük töltött perceknek, poldog pillanatoknak.

— Mit szokott csinádini szabad Idejében?

— Szenvedélyes természetjáró és mozllátogató vagyok. Olvasok, egyszerre hét-nyolc könyvet Is.

Mesékről beszélgetünk, kedvenc könyvekről és arról, hogy szeretné megnézni Gregory Peoknek egy Bratlslavában bemutatott filmjét...

A GONDOKAT HAZAVISZEM

Csinos asszony. Ápolt írizurája- ról először azt hiszem, hogy pa- rőka. Majd lefordulok a székről, amikor bevallja, hogy bizony már nagymama. Hatodik éve vezeti a szenet malmot olyan ügyesen, hogy minden évben tültelje- sltlk a rájuk kiszabott gazdasági tervet. Kisgyerek kora 6ta a malomiparban dolgozik. Legalul kezdte — a szalagnál, a csomagológépnél; később Irodai munkát végzett.

— Valamikor ez a malom csak három és fél vagon gabonát őrölt meg naponta. Ma ennek a meuv- nylségnek a háromszorosából. Bt szörBsébö! készül liszt.

— Hány embernek „parancsol“?

— Nem szeretek parancsolgatni, én inkább megkérem az embereimet. A malmunknak különben hetvenöt alkalmazottja van.

— Nők Is...

•— Fele-fele alapon, mindkét nem képviselve van, viszont a nők csak két műszakban dolgoznak.

— Ennek ellenére velük több a gond.

•— Ezt maga mondta, de én sem mondok ellem. A nők szülnek, megbetegszenek a gyerekeik, és törvényszerűen bizonyos Időre ki esnek a termelésből. A lányok emiatt zsörtölődnek: miért mindig ók bitzzanak az asszonyok helyett. Aztán férjhez mennek, és vége a zsörtoiődésnek.

— Hogyan telik el egy napja?

— Reggel korán kelek, úgy, mint a többi asszony. Kávélvás közben mér a malomra gondolok: Mi volt éjjel, müködlk-e minden gép. megblrkóztak-e a nehézségekkel... Nincs munkaidőm. A gondokat hazaviszem, és minél nagyobbak, annál nehezebben alszom el.

Egyszerű nö, olyan mint azok az asszonyok, akik az üzemében, dolgoznak, csak több felelősséget vállalt magára. Hivatása nehéz, de tudom, hogy ha a rábízott feladatok megkétszereződnének, még azt Is elbírná

Egy nő a lehetetlent Is véghez viszi.

— Mtéri gondolta, hogy beszélek franciául?

— Seftem. S6t, meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak Rimbaud~t, hanem Zolát is olvasott már eredetiben.

— Pontosan így. Egyébként mindkettő a kedvencem, De a. zért ne gondolja, hogy azt a megsejtést elhiszem. Nyilván nyomozott utánam. Felkészült az Interjúra.

— Nyomozott a plpás Holmes. Nincs ebben semmi különös. Évek óta estéről estére megjélentk a tévé képernyőjén. Néztem az arcát, hallgattam a hangját, és nyilvánvalónak érzem, hogy beszél franciául.

— Hetvenben szereztem szlovák-francia szakos tanári

I diplomát.

— No és a gimnáziumi tizenévesek? Mikor lett hozzájuk hűtlen?

• -— Ne is kérdezze! Ahány szeptember elseje, annyiszor jog el a nosztalgia. És ktpo' tyog a könnyem. Persze a- zért a tévébemondónői hivatásomat is nagyon szeretem.

' Belecsöppentem. Olvastam a pályázati felhívást, és azt gondoltam; ha esélytelenül

, jelentkezem, hát akkor miért ne jelentkeznék. Hatvanöt pályázó lány közül választottak ki egyet. Én lettem az.

— Jól választottak.

— Ez túl hízelgő ...

' — Mondtam én ezt már

• máskor Is, csak nem hallotta.

j Mert a képernyőnek mondPárbeszéd a bemondónővel

:-im. De tudom, hogy nem vagyok egyedül, sőt milliós táborba tartozom. És azt is tudom, hogy 'C bemondónöket, nemcsak dicsérő, hanem elmarasztaló megjegyzésekkel is illetik a nézők. Elvégre néző vagyok.

— Á nézők nagyon kedvesek. Én legalábbis így tapasztalom. Rengeteg levelet kapok. Egyénektől, családoktól, gyerekektől, fiatal és idős emberektől. Rendkívül kedves és jóleső levelek ezek. Önbizalmat adnak. Megvallom, büszke vagyok rá, hogy a négy év alatt csupán két névtelen levelet kaptam. Imádok kiutazni, a nézők közé men- rü, nyilvános felvételeket konferálni, mert imádok ismerkedni a nézőkkel. Ez mindig őszinte és közvetlen kapcsolat. Remek élmény. Az önismerethez elengedhetetle. nül szükséges.

— Ha egyszer Párizsban kellene kalauzolnia a nézőt...

— Nehéz lenne. Talán a saját bolyongásaimat járnánk végig még egyszer. Ugyanabban a sorrendben. Először a Montmartre. Egyébként indián nőnek néztek fii, és lefestettek. Aztán a nyugalom városa a nyüzsgés városában

— a temetöváros s ott Malié- re és Plaf sírja. Aztán egy könyvesbolt, ahol Prévert-verseskötetet vennénk... az. tán egy pályaudvar, ahol a hazátlanok a földön alszanak ... aztán... Párizs nagyon nagy, és ha az ember az arcaival ismerkedik, akkor saját arca Is hol derűs, hol meg komor lesz.

— És ha ezután saját választása szerint kellene a világ valamelyik pontjára elkísérnie a nézőt.

— Az a szülővárosom fenne, a kedves Kremnica. Nagyon szeretem és nagyon sokat tudnék mesélni róla. Talán még a hoazáírott gimnazista- kori verseimet ts előszedném. Mert verseket írtam a szülővárosomhoz. Itt élnek a szüleim, itt él a bátyám. A- pám huszonhat esztendeje a pénzverdében dolgozik. Itt nőttem fel, itt jártam Iskolába, Itt szavaltam, énekeltem, játszottam bábszínházát, táncoltam népiegyüttesben. Lokálpatrióta vagyok. Erősen az. Ez szinte elandalít. Képzelje, amikor legelőször jelentem meg a televízió képernyőjén, véletlenül éppen egy Kremnicáröl szOlÓ kisfU- met jelentettem be.

— Lámpaláz, illetve kameraláz ... Nagyon furcsa volt?

— Nem tudom, büszkélked- fek-e vele vagy pirulják érte, de ezt az érzést, meg kell val. Ionom, soha nem ismertem.

— Értem hát. Ezért olyan tiszta a szövegmondása, azért bakizik talán a legkevesebbet a bemondönök közül.

— Egyetlenegy esetre emlékezem, amikor Hitchcockról szólva nem azt mondtam, hogy a horror, hanem hogy a komor atyja.

— Még igaza is volt.

— Meglehet. Tudja, nagyon szép küldetésnek tartom, ha az ember a nyelv eszközével művelt a hivatását. Ez szép ügy. Nagyon sokat köszönhetek a közép- és főiskolai tanáraimnak. És főleg, ha milliókhoz szólok. P6 az, hogy a kamera lencséjét ne élettelennek, hanem a legélőbb- nek tekintse az ember.

— Mikor mit konferál a legszívesebben?

— Az ünnepi alkalmakat nagyon szeretem. A karácsonyt, a május elsejét vagy amikor igazi elismerésre méltó embereknek kell tolmácsolnom egy egész ország üdvözletét. Rendkívül víg kedélyű vagyok, mégis szívesebben konferálok be tragédiákat, balladákat, mint mondjuk egy vidám műsort. Magam sem tudom, miért van ez

'így~ Talán nem is fontos ezt tudni. De mégis, ml a legfontosabb ebben a hivatásban?

— A közvetlenség. A nézőt

tiszteletben tartó természetes hanghordozás. Az embert hang. A felelősségtudat. Es az, hogy az ember állandáan érezze, hogy a néző bármikor visszaszólhat. Mert ez csak műszakilag elképzelhetetlen.

— Egyenlőre.

— Hát igen. A televíziózás „műfajának" szinte megsejt- hetetlen távlatai vannak. Ez benne a szép. De még szebb benne, az ami van. Milliók a képernyő előtt.

— Hová szeretne eljutni, a világ melyik pontjára?

— Ha este nem lenne szolgálatom, és valaki azt mondaná, itt van egy repülőjegy New Yorkba, Londonba vagy mit tudom hová, csak akkor fogadnám el, ha kicserélhetném a Hawali-sztgetekre. Engem vonz az egzotikum, csalogat a hawai-gltár hangja. Imádom.

— Nem lehetne azt a szolgálatot lemondani, kicserélni?

— Talán lehetne. De még ili/en árért sem fenne érdemes. Ez a hivatás rendkívüli fegyelmezettséget kíván, mint az igazán szeretett hivatások általában.

— A hawaii-gitáron kívül még mit Imád?

— A gyerekeket, a zenét, a képzőművészetet és persze olyan prózai dolgokat is, mint a marhahúsos mustármártás meg a lencsefőzelék füstölt marhanyelwel.

— Mt ez, szakmai elfogultság? Lencsefőzelék, kamera- lencse ...

— Látja, erre még nem gondoltam. Szívből nevetek. Az életnek vannak ilyen kedves játékai.

— Hol mindenütt járt már?

—; Ha van két nap szabad

időm, megyek a hegyek közé. Idehaza sokat utazom. A

Csehszlovák Televízió estjeit konferáltam már Varsóban, Ljubljanában, Bukarestben.

— Hová utazik a legközelebb?

— Ugyanilyen küldetéssel

megyek márciusban Budapestre. Hazánk felszabadulásának évfordulóján lesz majd a televízióban egy csehszlovák est.

— Azonkívül?

— Mondjam, ne mondjam?.. A nyáron férjhez megyek. 0- rülök, izgulok, kíváncsi vagyok, milyen lesz majd a feleségi státusz, a háziasszonyi szerep. Azt már biztosan mondtam, hogy Imádom a gyerekeket ...

— E beszélgetésben még nem hangzott el a neve. Szánt szándékkal. Szeretném lefényképezni, s gondolom, az olvasók az arcáról a nevét ts felismerik.

— Ö, azért hadd mondjam meg a nevemet: Ada Králiko- vá vagyok.

RESZELI FERENC