Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-30 / 31. szám
VIII. A tanító kedvöseii eltolta magától a lányát. Az ablakhoz lépett, kinyitotta. A távolból gépek zúgását hozta a szél. Felnézett az égre. Tisztán ragyogott, mégis úgy érezte, mintha bombázókötelék vonulna fölöttük. Ám a zúgás egyre erősödött, most már lentről, a völgy felől hallatszott. Siv- kot idegesség fogta el. — A városban azt beszélik, hogy a hegyekben ejtőernyősöket dobtak le. — Azt hiszem messze vannak. Gondolod, hogy repülőgépek? — kérdezte. — A zúgásuk, állandóan egyformán hallatszik, ezek nem repülőgépek. A zúgás hirtelen felerősödött. Hullámokban tört rájuk, hol közeledett, hol meg távolodott, aszerint, hogy a szél milyen irányba hozta magával. — Hegynek fel haladnak — mondta a tanító, és mindketten tudták, hogy kikről van szó. Feszülten figyelték az út egy fehéren világító darabját. Az út ugyanis a völgy mélyén tekergeti, hol eltűnt a patakot szegélyező fűzfák sora mögött, hol meg újra elökanyarodott, és csak messze a távolban é- kelődött a zöld erdő fái közé, mint valami fehér háromszög. Ezen a fehér folton futott most II tét árnyék, majd utána közvetlenül a második is. — Motorkerékpárosok — állapította meg Katarina. Aztán előtűntek az árnyékból a zöld és barna foltos sárgásszUrke teherautók is. — Mercédesek — mondta a tanító és számolni kezdte őket. — Tíz, tíz kocsi jön. Mindegyiken húsz férfi, két aknavető, géppuskás egységek és két tankelhárító lö- veg. A motorkerékpárosok a futballpályánál megálltak és bevárták az autóoszlopot. Majd az egyik motorkerékpáros odament az elöl haladó fekete személyautóhoz Kis Ideig állt az ajtaja e- lőtt, aztán szalutált, s utána visszatért a többiekhez. Amint odaért, a motorkerékpárosok máris elindultak a falu felé. A kerékpárvezetőknek hatalmas automata pisztoly himbálózott a mellükön, az oldalkocslkban ülő lövészek előtt pedig forgatható tengelyre szerelt géppuska volt. A téren néhány ember szaladt át. Valaki három zsákot húzott egy kis kézikocsin. A nagy sietségben azonban az egyik zsák lefordult a kocsiról. Ott hagyta, s nyargalt tovább a két megmentette!. — Itt vannak a németek — hallatszott mindenfelől. A teherautók letértek a futhallpályára, és szépen felsorakoztak a Fehérköi TC feliratú tábla alatt. A három személygépkocsi egészen a lócáig haladt előre, amely itt a lelátót helyettesítette. A tisztek kiszálltak és a parancsnok köré csoportosultak A legénység a teherautón maradt. A természetrajzi kabinetből Katarina szaladt ki a nyomában az apja sietett a folyosón. — Mit tegyünk, megszállnak bennünket?! — kiáltotta. — Ahhoz kevesen vannak. — De többen vannak, mint mink. — Lehet, hogy csak rek- vlrálnl jöttek. — Most mondtad, hogy a hegyekben ejtőernyősöket dobtak le... A motorkerékpárosok beértek a faluba, s a házak mentén haladtak előre, mtntha támadástól tartanának, aztán egyenként visz- szakanyarodtak a futballpá- lyára. A falu közt ekkor már egy élő lelket se lehetett látni. Minden elcsendesedett, csupán a gépek zakatolása zavarta meg a csendet. Kerubin már tudta, hogy mi történt. Az ablakból figyelte az autóoszlopot és várta a tanítót. Amikor a- zonban a tanító megjelent az ajtóban, egy kissé mégis meglepődött. Tartott Katarina apjától, de most, hogy ott állt előtte egyenesen, barnára sült arccal, szótala- nul, Kerubin azonnal megérezte: nem lehet rossz ember. — Szeretném önnek megköszönni — szólalt meg Kerubin csendesen —, és szeretnék bocsánatot is kérni, amiért így betörtem Ide. Nem akarok önönknek kellemetlenséget okozni. És az ön lánya... azt akarom csak mondani, hogy... nagyon rendes, becsületes kislánya van, tanító úr. Ne tegyen neki szemrehányást, a- mlért... Sivko tanító egészen másképp képzelte el a hegyekből jött fiút. Kerubin, udvarias bocsánatkérésével szinte belé fojtotta a szót. S ráadásul Itt állt előtte sebesülten, az arcán még jól látszottak az átélt szenve dések nyomai. Elmosolyodott. — Ahogy Katarlnától megtudtam, ez az ő dolga. De lent a falu alatt németek vannak. Bizonyára megszállják a falut. Nézzen ki a futhallpályára. Az utóbbi napokban a Rókahegyre ejtőernyősöket dobtak le. A városból 161 látszottak a jel- zőtüzek. önnek el kell mennie, a lehető leggyorsabban el kell mennie... nem ml miattunk, hanem önmaga miatt. — De édesapám, Jankó még nem mehet! — kiáltott fel Katarina. — Hiszen még beteg... — A németek nem fogják kérdezni, hogy... Kerubin nem félt. Az e- szébe se Jutott, hogy a németek elfoghatnák, bár jól látta, hogyan szállják meg a falut. El se tudta képzelni, hogy most elmenjen innen. — Azt mondhatnánk nekik, hogy ő is hozzánk tartozik — próbálta meggyőzni az apját Katarina. — Ha nem lenne sebe sült. De mit mondasz, hogyan sebesült meg? — Akkor meg elrejtem. — Hová? Hová rejted el? — Most már különben se mehet sehová. — Az erdőbe még mehetne, lentről nem látni ide. — Nem jutna el az erdőig. El kell rejtenem. — De hová? — A padlásra. — Ott Is megtalálják. — Nem fogják keresni, hiszen nem tudják, hogy itt van. És különben is a hátsó kamrában nem találhatnak rá, csak ha valaki elárulná nekik, hogy még egy másik ajtó is vezet oda. — Igazad van, ki már nem mehet, elfognák — mondta ki a tanító a végső szót. A németek megszállták a kocsmát, az üzletet, két tiszt a pucérjával a felvégen a Strl2encovék tanyáján szállt meg, és mivel az iskola az erdő alatt volt a dombon, azt utolsónak hagyták. Hűvös, krumpllszagú folyosón haladtak végig, a- melynek a bejárata a természetrajzi kabinet mellett nyílt. Kerubin körülnézett. A padlásra meredek lépcső vezetett fel, s alig látható csapóajtó nyílt előttük. Végtelen sok Időbe került míg feljutott rajtuk. A lába remegett, mialatt az egyik lépcsőfokot a másik után legyűrte, s amikor végre felért, azonnal le kellett ülnie. Mélyeket lélegzett. Katarina az apjával mellette állt és figyelte, hogyan próbál erőt gyűjteni. Aztán a tanító a sarokba vezette, kinyitott egy csikorgó ajtót, s már bent is voltak a kamrában. A padlásokon általában por- és egérszag érződik, az iskola padlásán azonban körteillat terjengett. Keru- bfn leült az öreg díványra, amelynek Itt-ott már kilátszottak a rozsdás rúgól. A tanító elment. Katarina sokáig nézett. Kerublnra, aztán, hogy erőt öntsön belé, elnevette magát. Mindkettőjük után bekattant a csapóajtó. A padlásra néhány résen át betört a fény. Kerubin eleinte jóformán semmit se látott, ám amikor a szeme megszokta a félhomályt, az egyik világító rést a másik után fedezte fel. Sőt egyre inkább kivette az egyes tárgyak körvonalait Is, s amikor lehunyta a szemét, majd újra fölnyttotta, egy csomó régi kacatot pillantott meg maga előtt. Az egyik szarufáról hagymakoszorú csüngött alá. De volt ott rossz köpülő, dagasztóteknö, régi szekrény, lekváros üvegekkel, öreg kiszolgált cifra faragású kanapé, és ki tudja, ml minden még. A tetőn két szeleié nyílás is volt — alig nagyobb tíz tizenöt centiméternél, s az egyik alatt tel fordított ká posztás hordó. Kerubin felállt, kiegyenesítette a fájós hátát, leülj a hordóra, és a kicsi résen át lesett ki a falura. A kőbányához vezeti út kanyarjában feltűnt az e- gyik civil autó, amelyen a németek jöttek. Az öreg gép nehézkesen, szuszogva ka paszkodott fel a meredek emelkedőn. Kerubin köze lebb húzta a hordót, hogv jobban lásson. Az autó köbén eltűnt a fák mögöt» majd újra feltűnt az egyít kanyarban, hogy aztán a-/ úttal együtt eltűnjön egv mélyedésben, amely csak az Iskola kerítésénél ért véget. A kerítés mögött haladt el a német autó. A kapuban megálltak. Kerubin ugyan nem látta őket, csak az ajtó csapódását hallotta, s azt ahogy kiszállnak, és még néhány érthetetlen szót. Megpróbálta megfejteni az értelmüket, de nem tudta. Végül hárman jelentek meg az Iskola kapujában. Kettőnek géppisztoly .volt a mellén, a harmadik, a szürke kesztyűs, aranykeretes szemüvegű tiszt pisztolyt tartott a kezében. Beléptek az udvarra, megdöngették az ajtót, hogy csak úgy visszhangzott az üres folyosó, aztán Kerubin elvesztette őket a szeme e- lől, csak a lépteik dübörgését hallotta a kővel kirakott folyosóról. Ajtó nyílt, és a padlásra a hol erősödő, hol meg teljesen elhalkuló beszélgetés foszlányai hallatszottak tel, de a szavakat még mindig nem értette. Aztán kiléptek a folyosóra, s Kerubin most már mindent jól hallott. — Maga a tanító? — kérdezte egy német hang, s a kérdés egyszerre válaszként és parancsként Is hangzott. — Szoba, ágyi Még egy ágyI Két ágy. Tanító vannl egyedül? Iskolában gyerek nincsen? — Lányom van — felelte Sivko tanító. — Hol a lány? — Katka, gyere ide egy pillanatra, látogatóink jöttek — kiáltott be a tanító a folyosóra, és Kerubin meghallotta Katarina suhogó lépteit. Megállt a tiszt előtt, az apja által jól ismert kihívó fénnyel a szemében. Nem félt, bátran, biztosan, arcán jó adagnyl szemtelenséggel állt ott, mint valami híres filmcsillag a riporterek körében. A tanító jól Ismerte ezt a dacos pózát, s ahányszor csak látta, mindig a feleségét Juttatta eszébe. (Folytatjuk) V. Löffler: Anya a gyermekével. (Márványszobor, 1966) RYSZARD PALIK: MEGFELELŐ ÖSSZEKÖnETÉSEK Egy napon észrevettem, hogy csöpög a vízcsapom. Bementem a legközelebbi lavítómühelybe. — Jó napot — köszöntem az asztal mögött ülő férfinak. — Szívélyesen üdvözöljük — válaszolt előzékenyen, felállt és kezet nyújtott. — Miben lehetünk a szolgálatára? — Csöpög a vízcsapom — szorítottam meg várakozásteljesen a kezét. — Személy szerint nemigen - Ismerem ki magam ezekben a dolgokban... — Szóval egyszerűen és világosan — szakított félbe — sürgősen szüksége van szerelőre. — Igen — válaszoltam meglepődve, hogy ügyemet Ilyen gyorsan és készségesen elintézik. — Foglalkozása? — Nem értem... — Csak azért kérdezem, mert szeretném kiválasztani a megfelelő szerelőt. — A televízióban dolgozom — mondtam kissé értetlenül. — Köszönöm, ez elég. Mindjárt megnézzük a katalógust. Telefonszolgálat... televízió... meg Is van. Na és most nézzük a szerelőt.... megvan. Keresse Brozsek urat! — Most már semmit sem értek... — Nem érti? Hisz ez pofon egyszerű. On a televízióban dolgozik, és csöpög a vízcsapja... — Ogy van... — Brozsek szerelőnek nem csöpög a vízcsapja, de van egy lánya, akit szívesen elhelyezne a televízióban. Énekesnőként... — De hisz ez... — Semmi de, ez teljesen megegyezik az elveinkkel. — És ha történetesen férfi- szabó lennék? — Megnézzük a katalógust. Vízcsapok... fényképész... férfi- szabó. Megvan. Akkor Bakovec szerelőt keresné. Két hét múlva nősül, és még nincs kész az öltönye. — Egy dolog foglalkoztat... — Kérem, hallgatom... — Jön egy kliens, akinek rossz a hűtőszekrénye. Személyi adataiból kiderül, hogy az illető ügyész. — Isten őrizz! A börtönbe senki sem kívánkozik... Fordította: P. L. Kit szeret a lány? Hárman vagyunk kollégák, jó barátok, esti Iskolába járunk. Kettfen a harmadik társunk húgába, egy remek kislányba vagyunk szerelmesek. Társunk úgy döntött, hogy a húga a barátommal járjon, mert őt szoll- dabbnak és szelldebbnek tartja (csakugyan rendes ember.). A kislány azonban láthatóan hozzám vonzódik, bár ilyesmiről soha nincs szó köztünk. Sajnos keveset találkozunk, mert nappal gimnáziumba jár, akkor dolgozom, este pedig engem köt le az Iskola. Ha néha mégis összefutunk, nagyon jól elbeszélgetünk. Tudomásom szerint a kislány már többször megmagyarázta a barátomnak, hogy csak mint pajtás érdekli, nekem viszont Ilyet sohasem mond. Igaz fel sem tettem a kérdést. Meg kell mondanom, fiatal korom ellenére már nagyon' sok lánynak udvaroltam, de amióta öt ismerem, senki más nem érdekel, csak vele szemben sajnos gátlásos vagyok. Mivel ezekről a dolgokról beszélni nem tudok, már arra is gondoltam, levelet írok neki, de tiem találom meg a tormáját. Fellengzős nem akarok lenni, habár nem az a típus, hogy a barátnőivel nevetne egy ilyen levélen, de fölényes hangot sem tudnék vele szemben megütni. A két kolléga következetesen akadályozza és ellenzi a közeledésünket. A bátyja szerint én úgyis könnyebben vigasztalódnék, mivel szerencsém van a nőknél — a barátom meg szememre veti, hogy belegázolok az életébe, hiszen ö a kislánynak félévvel korábban kezdett udvarolni, ő mutatott be engem (ez is igaz), tehát ne éljek vissza a bizalmával. Ilyen esetben lehet-e elsőbbségre hivatkozni? Különösen akkor, ha a kislány öt már rég kikosarazta? Szeretném a kislányt rossz lelkiismeret nélkül szeretni, és és ezért fordulok a rovatukhoz tanácsért. Várj, hogy szólhassak! Válaszok a „Megalázott“ című levélre Egyidős lehetek veled, s ezért bele tudom élni magam a helyzetedbe. Természetesnek tartom, hogy beleszerettél a jóképű vasutasba, de nem kellett volna az érzéseidet szabadjára engedni, ha tudtad, hogy nős. Csalódtál, de ne keseregj. Tudnod kell, hogy nem a vasutas mellett fogod megtalálni a boldogságodat. Ha igaz lenne az, amit a szomszédasszony pletykál, ha nem élne jól a feleségével, és szüksége lenne a megértésre, akkor nem utasított volna vissza. Hiba lenne, ha továbbra is észre vennéd őt, ha a köszönését fogadnád. Igyekezz minél többet szórakozni és tanulni, hogy kevesebb Időd legyen vele foglalkozni. így hamarabb elfelejted. Annyi helyes, rendes és szép fiú van körülötted, csak körül kell nézned, rögtön észreveszed Őket. Meglátod, találsz köztük magadhoz Illőt, olyat, aki sohasem aláz meg. J. Anna Ha az „ideálodnak“ annyi rossz tulajdonságát megismerted, ajánlom, ne szomorkodj miatta. Inkább ábrándulj ki belőle. Van még sok hozzád illő, csinos, jó modorú fiú. Ajánlom, hogy olvasd el az „őszinte szó a szerelemről“ című könyvet. Te is megtalálod benne problémádra a megoldást. P. P. Miért bánkódsz egy olyan férfi miatt, aki nem szeret téged? örülj, hogy nem kezdett veled szórakozni, mert akkor nagyobb bajba kerülhettél volna. Ne higgy a rossz nyelveknek. Ha boldogtalan Is lenne, miért zavarnád meg a házasságát? Felejtsd el őt. A titkos reményeknek semmi értelme. Légy türelmes, egyszer te is rátalálsz az igazira. P. M. Muíla Ne vedd rossz néven, ha azzal kezdem, hogy helytelenül viselkedtél, amikor „ha csak tehetted“ meglátogattad a nálad idősebb, nős fiatalembert a munkahelyén. Elhiszem, hogy szlmpwtlkus volt neked, és mindent elkövettél, hogy magadra vond a figyelmet. Szerinted tapintatlanul adta a tudtodra, hogy nős, és ne jár) utána. Szerintem csupán őszinte volt. Vagy talán jobb lett volna, ha kikezd veled, és amikor már meghódított, akkor adja a tudtodra, hogy nem vagy az e- sete, mert már nős és gyereke van? Jobb ígyi Ne a- kard elszakítani öt az élettársától. Miből gondolod, hogy nem boldog, hogy nem szereti a feleségét? Akkor miért vette el? Ma már kevés az érdekházasság. Ezért hadd öt és fogadd meg a tanácsát: nézz magadhoz Illő partner után. Talán nemsokára meg is találod, és mosolyogva emlékszel majd vissza erre az ügyre. Bizonyára vannak fiatal barátaid. Légy hozzájuk kedvesebb, de ne erőltesd a szerelmet. A szerel.met sohasem kell erőltetni. Egy szép napon eljön, megkopogtatja magányos szívedet és újjá varázsol Kívánom, hogy minél előbb így legyeni K. Rózsa. Biel T ■
