Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-03 / 49. szám
A DUNAJSKÄ STREDA-I (DUNASZERDAHELYI) MEZŐGAZDASÁGI MŰSZAKI KÖZÉPISKOLA, AHOL A HÁROM TAGOZATON ÖSSZESEN 248 FIÜ ÉS LÁNY TANUL AZ ORSZÁG EGYIK LEGMODERNEBB ISKOLÁJÁBAN. A Dnnanerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Klízépiskola 1957 6ta végzi felelősségteljes mnnkáját: a mezőgazdasági kiraépkáderek nevelését, járásnak mezőgazdaságának ruha miM fejlődése, valamint a kulturális. tndományos és miisza ki haladás feltélelai tették sztikségessé az olyan létesít mányek 1étrehuzá.sát, melyek keltő elméleti tudással rendelkező szakembereket képez- eak ki a fekezott és egyre Igényasabb feladatok megoldására. Iskolánk a mezőgazdaság termetén hivatott e feladat betSItéséra. Szegáayes épületben kezdtük meg tevékenységünket, a- mely végképp nem felelt meg a modem oktatás követelményeinek. Mindennek ellenére a szerény vizzanyok között is igyekestünk olyan szakembereket nevelni, akik később jelentős mértékben hozzájárultak a járás szocialista mezőgazdaságának a fellandftéséhez. és a termelés, az irányítás szakaszán jelenleg Is komoly feladatokat oldanak meg. Az iskola küldetése sem a máltban, sem ma nem korlátoződik csupán a szakoktatásra, nagy gondot fordítunk arra is, hogy politikailag és eszmeileg tejIeU tanulők hagyják el padjainkat. Iskolánk életében és munkájában akkor következett be jelentős minőségi változás, amikor a korszerűen berendezett, minden I- gényt kielégítő dj oktatási komplexumban kezdhettük el. illetve folytathattak a tanítást. így lett az 1973-as év tanévnyltőja mun- káoák fontos határkövs. Az új környezet, az áj lehetőségek új sza- kasat nyitottak. A korszerű oktatási eszközök alkalmazása jelentős mirtékben hozzájárult a tanítás és nem utolsó sorban a tannlmá- nyi orndmányak magfavnlásáhez. Így a növénytermesztési és állattenyésztési tagozat mellett — a mezőgazdaságban jelentkező igányok a az Iskolák biztosította jő feltételek alapján — mező- gazdasági-ökonőmial tagozatot Is nyitottnnk. Az áj oktatási ágazat beindításával rsndkfvilli mádon bővült iskolánk hatésngera. Tanu- lAink zöme addig csak a járásunk és a szomszédos járások ta- rfiletéről jelentkezett, ma az egész nyogat-szlovákiai kerület mezőgazdasági árdekiődésű, magyar anyanyelvű fiataljai jöhetnek hozzánk tanulni. Ezt nagyrészben az is lehetővé teszi, hogy az áj iskolaépület mellett egy 240 férőhelyes, modern diákotthon épült, melyben megszervezhettük a tanulás és a knlturá- Us élet legkedvezőbb feltételeit. Az t973/74-ea tanévben már étnek indíthattuk az elsőként érettségizett ökonémia szakos tanii- lökat. Iskolánk vezetősége és tanári kara mindig az elmélet és a gyakorlat. ágy la mondhatnánk az iskola és az élet szoros összekapcsolását tartotta a legtootosabb feladatának. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy ehhez megvannak a feltételeink, hiszen a mo dón Iskola mailéit egy 430 hektáros tangazdaságnnk van. A gya- kariatot természetesen itt és a járás egyéb mezőgazdasági Qze- mallien folytathatjuk. Példaként lehetne közülük megemlíteni a baromfitenyésztő farmokat, a növénynemesítő állomásokat, a tej- üzoKat, a járási számftúközpontot stb. Az iskola és az élet szoros kapcMlatának bizonyítéka az iskola és a mezőgazdasági üzenteik. a járási-termelési igazgatóság, valamint a járási pártszervezet Ideológiai ás mezőgazdasági osztálya között kialakult példás kapezolat, melynek gyakorlati jelentősége az emltteteken kívül a végzős tannlék zökkanőmentes elhelyezésében is érvényesül. Vég- zéeobik iránt nagy az érdeklődés. Nem egy mezőgazdasági üzem. hogy biztosítsa magának a szakembereket — már a tanulmányok idője alatt számos tanolönak ösztöndíjat biztosit. Az emlftott ás az omlltésen kívül maradt tényezők nagyban hoz- zájénlnnk ahhoz, hogy évről évre egyre több fiatal jelentkezik az iskolánkba, ami jelentős mértékben lehetővé teszi az igényes minőségi kiválasztás gyakorlatát. Ez a gyakorlat már régen meg- cátolta azt a hiedelmet, miszerint a mezőgazdasági iskolákba csak * gyöngébb, a más Iskolákból kiszorult diákok jelentkeznek. A folyó tanévre például 240 százalékkal volt több a jelentkező, mint amannyit felvehettünk. Az sem ritka jelenség, hogy egy-agy kiro- kodl jalantkező a tanév közben próbál átlépni iskolánkba. Islnrliok egyik fontos feladata a felnőttek oktatáaa. Levolező tagozatainkon ma már szintén nagylétszámú dolgozó tannl. Igyak- tzünk számokra a legkedvezőbb feltételeket biztosítani, s elmondhatjuk. hogy ez sikerül is. Az ntóbbi években pedig szinte jellemzővé vált. hogy a távtanulók között egyre több az olyan, aki középiskolai érettségi bizonyítványa mellé nálunk szerez szakérettségiről széló bizonyítványt. Célnok, hogy a mezőgazdasági termelésben világszínvonalat álért járásnak területén ebbon az iskolában fejlődjön ki a járás mezőgazdasági szakelméleti központja. Ezt a célt szolgélja a már máit évben beindnit clkllkna továbbképzés gyakorlata, valamint az iskolánkban kiépülő, s teljesség igényével dolgozó mezőgazdasági szakkönyvtár. A felsoroltakban nem meritetiünk ki mindent. Okvetlenül meg kell említeni tannlőink kiilinrális fejleltségél, példás életszemléletét és életmódját, az évek óta élenjáró iskolai SZISZ-szerrezet mnnkáját és nem utolsó sorban a kiválö feltételek közt fejlődő sportéletet, iskolánk hazai és a szocialista országok Iskoláival fenntartott baráti jókapcsolatát. s még számos olyan tényazőt, a- mtk követendő tartalmas példák más iskolák számára is. IskolAnlí SZISZ-szerveaete immár több évi múltra tekinthet vissza. Ez Idö alatt mindig Is. igyekeztünk megvalósítani ki- tüsött céljainkat, s ezzel párhuzamosan célkitűzéseink Is egyre Igényesebbek és tartalmasabbak lettek. Nem lehet említés nélkül hagyni viszont azt a fontos tényezőt, hogy ebben a munkában mindig nagy segítségünkre volt a SZISZ Járási bizottsága, valamint Iskolánk vezetősége és pártszervezete. Tevékenységünkről nehéz röviden beszámolni. .A szervezetűnkben dolgoző sajtótudósltók köre erről a munkáról egyébként is rendszeresen tájékoztatja az Oj Ifjúság és a csehszlovákiai magyar sajtó olvasóit. Ha mégis fö vonalakban és röviden szeretnénk valamit elmondani önmagukról, akkor elsősorban is hangsúlyoznunk kell azt, hogy fokozott figyelmet szentelünk az eszmei-poUtükai nevelésnek, s hogyan keressük mindig új és vonzó formált annak, hogy szellemünket a kommunista világnézet, a marxizmus-lentnizmus ideológiája hassa át. Nagy ■ súlyt helyezünk a könyvvel és a sajtóval való kapcsolatunk állandó fejlesztésére, ezt bizonyltja az írókkal és újságírókkal több ízben megrendezett találkozásunk is. Az Oj Ifjúság szerkesztőségével jó a kapcsolatunk. Ezt tailán legjobban az a tény szemlélteti, hogy tagságunk eddig 38 százalékban volt előfizetője a lapnak. Most az évzáró taggvűlé- pek előtt további százhúsz tagunk fizetett elő a csehszlová kiat magyar fiatalok lapjára. Érdekköri tevékenységünket ugyancsak igyekszünk egyre sokrétűbbé tenni és elmélyíteni. Sport- és honvédeinil akcióink rendszeresek, s híven szolgálják küldetésüket. Ailendó a kapcsolatunk a legfiataiabbakkal a szikrákkal és pionírokkal is. Közben természetesen saját magunkról, legfontósebb feladatunkról, a tanulásról sem feledkezünk meg. Elmondhatjuk, liogy tanulmányi eredményeink javulásában a szervezet munkája Is betölt egyfajta szerepet. Iskolánk jellege a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatra kötelez bennünket, de elmondhatjuk, hogy ezenkívül is .segítséget nyújtunk a mező- .gazdaságl csúcsmunkák során, akárcsak a város- és környezetszépítés! akciókban Is. Igyekszünk egyhangúságtól, formalizmustól mentesen, minél tartalmasabban dolgozni. Hogy munkánk folyamata egészségesen halad az eredeti célkitűzések felé, azt nagyon jól bizonyítja az a sokoldalú elismerés, amelyet a SZISZ járási bizottságától, a pártszervezettől és tanárainktól kapunk. Ehhez természetesen mindig hozzájárul a segítségük, tanácsadásuk és iránymutatásuk, amt az elbizakodottság helyett mindig új munkakedvvel tölt el bennünket. Puha Margit 30 címen a SZISZ KB honvédelmi és turisztikai versenyt hirdetett meg. Az akcióba iskolánk alapszervezate is benevezett. A GabCikovo — Dun. Streda (Bős — Ounaszerdahely) közti huszonöt kilométeres útszakasz végíggyaloglására mi is nagy lelkesedéssel készültünk, s a feladat az indulás előtt nem is tűnt olyan nehéznek, fárasztónak. Szeptember egyik szombat- ián aztán nekivágtunk. Mondanom sem kelt. mekkora lendülettel tettük meg az első kilométereket. Énekeltünk, tréfálkoztunk, s a jókedv és derű egészen Patasig kísért bennünket. A falu határát elhagyva viszont már tikkasztó napsütés- hen .gyalogoltunk, s minél erősebben sütött a nap, minél na- gyobü Illat hagytunk magunk mögött, annál jobban elhatal- masodolí rajtunk a fáradtság. Mikor elértük végcélunkat, a hősi parkot, megkönnyebbülten rogytunk le a padokra az ősi fák alatti hűvös árnyékban. .Aztán kitört belőlünk a nevetés, mert bebaktatott a sereghajtó osztálytársnőnk, aki cipőjét lehúzva, zokniban tette meg az utolsó kilométereket. A zoknija persze teljesen tönkrement, de a látvány felderítette a fáradt csapatat. Mindennek ellenére viszont lelkesített bennünl'.et a tudat, hogy teijesflattük az akció egyik céíkitűzését. MAGYAR ÖRÄNK Berreg a csengő, vége a nagysziinetnek. A harmadik ökorvó- miaszakos osztályban magyar óra előtti csend honol. Néhány másodperc múlva megérkezik a magyar szakos tanárunk. Beir az osztálykönyvbe valamit, és már kezdődik Is a feleltetés. Két lányt szólít a táblához. Az osztály feladata a figyelés, a lányok által vétett hibák klfavítása. De szerda van, s mi az előző szünetben kaptuk kézhez a legújabb Of Ifjúságot, s mi vei a rövid szünet nem elegendő az érdekesebb cikkek elöl vasására, azért az osztály sportfelelőse most a kötelező figyelemből elcsent perceket használja fel a sportrovat áttanulmányozására. Csakhogy tanárunk fülével a felelőt, sze méoel pedig az osztályt figyeli... Aztán feláll, s egyenesen a hátsó pad felé tart. A veszélyt világosan látó diák a pad alá csúsztatja a lapot. Az osztály is pontosan tudja, mi történik. s dermedten várja a robbanást. A tanár higgadtan kérdezi: „Mt van a padban?“ Nos, osztálytársunk szó nélkül előhúzza az újságot, s lehorgasztott fejjel adja a tanár kezébe. Mikor az osztály látja a tanár mosolyát, s hogy visszatér az asztalhoz, a dermedtség gyorsan jelenged. Csakhogy az óra folyamán a tanár elvtárs nem kis iróniával visszatér az ügyre, s mint, aki nem tud napirendre térni a történtek fölött, többször megkérdezi: „Ennyire unalmas hát az én előadásom, hogy egyeseknek újságot kell olvasniuk?“ Aztán Ismét berreg a csengő, s az osztálytárs visszakapja az újságot. Persze ígéretet kell tennie, hogy az újságolvasást nem hagyja abba, sőt folytatja — csakhogy soha sem az óra alatt. DIÁKOTTHONUNK Iskolánk toszomszédaágában áll modern diákotthonunk. Az ^itt lakó 240 diák túlnyomó többsége leány. Nyolc nevelő tö- ^ rödik azzal, hogy szabad időnket okosan, célszerűen s mindenekelőtt a szakmai továbbképzés, a tanulás érdekeinek szenteljük. Álmodni sem lehetne kényelmesebbet, otthonosabbat, mint ezek a két- és háromágyas diákszobák. A jobb ta- nulök a szobán tanulnak, a gyöngébbek a tanulószobában. Természetesen az is megtörténik, hogy a tanulmányi időt sokszor csevegéssel vagy levélírással töltjük, de nevelőnk esetleges betoppanásától félve, a padra rakott könyvvel, füzettel álcázzuk magunkat. S ő bizony be-betoppan. hiszen jól rodja, milyenek vagyunk. így volt ez a napokban is, amikor csoportba verődve műveltük a „zrízésl“. Szórakozunk? — kérdezte a nevelőnk, s mi Ügyetlenül azt lódítottuk, hogy a matematikai egyenlet megoldásáról vitatkozunk. Persze nem hitte el, s a történtekből levonta a szükséges tanulságokat, azóta kevesebb nálunk a cselezés, s nagyobb a szigor. A tanulás mellett szórakozásra is jut bőven idö. A tanulószobákban magnó, lemezjátszó és társasjátékok várnak ránk. Természetesen csak a tanulás utáni órákban. Könyvtárunk szépirodalmi és szakirodalmi polcain válogatott könyvek sorakoznak és folyamatosan dolgoznak a diák-szakköreink is. Van szlovák nyelvszakkör. fotókör, sportkör, varrótanfolyam, s mindehhez megvannak nemcsak a feltételeink, hanem eszközeink és jó írényitóink, oktatóink Is. Irodalmi színpadunk rendszeresen és az állandó továbblépés igényével dolgozik. Diákotthonunkba gyakran hívunk meg idős kummunistákat. akik mozgalmas életútjukról, az ellenállásban kifejtett tevékenységükről beszélnek. Rendszeresen eljárnak közénk. Iskolánk SZISZ-szervezete mellett dolgozik a diákotthon SZISZ-tanácsa. melynek az a küldetése, hogy bekapcsolja diákjainkat az iskolai szervezet életébe, és egyUttműködjön a nevelők testületével. Számos különféle akciót rendeztünk már. Diákotthonunknak újabb saját zenekara van. Sporttevékenységünk nemcsak az iskolában a tanulmányi idővel párhuzamosan aktív, sokat sportolunk a szabad időben is. Eredményeinkkel méltán dicsekedhetünk. Röviden; diákotthonunk valóban második otthonunk, s bosz- szú töprengés után sem tudnánk megmondani, hogy mi hiányzik belőle. Leltárunk teljes. A tornateremből a fotólaboron keresztül a színpadig — minden minket, dikáklekókat szol- gál. Kiss Terézia és Izsák Éva O.SZTÄLYFÖNÖKtNK Harmadikosok vagyunk. Osztályfőnökünk. Vajzer tanárnő fáradtságot nem ismerve igyekszik tudása legjavát átadni nekünk. Ezt tudjuk és érezzük, s ezért szeretjük őt ualahányan. Magyarázatai értelmesek és világosak, így amit tanít, azt már az órán elsajátíthatjuk. 0 az osztályfőnökünk, s mi persze büszkék vagyunk rá. Az eltelt három esztendő elég volt ahhoz, hogy lelkiismeretességéért és igazságszeretetééri, kedvességéért megszeressük. Arról nem is beszélve, hogy mindig önzetlenül segít felmerülő problémáink megoldásában. Önfeláldozását nagyon sok általunk is ismert példa bizonyítja. Rövidesen elhagyjuk az iskola padjait, és tudjuk, hogy mind az IskoWól, mind pedig kedvelt osztályfőnökünktől nehéz lesz megválni. Puha Valéria EGY MARÉK POCOK Köztudott, hogy a példátlan rossz őszi idöjáTás nagymértékben késleltette az ősziek betakarítását, ezért aki csak tehette, Igyekezett a termés megmentése érdekében a mezőgazdaság megsegítésére sietni. Mi, diákok is kivettük iiészünket ebből a munkából. Gyakran jártunk és járunk brigádra, s ilyenkor természetesen —- bár szorgaImas.an dolgozunk — a tréfa, a nevetés sem maradhat el, hiszen vidámak, tíaíaiok vagyunk. így történi a minap is, amikor a búslaki tangazdaságban kombájn után szedtük a cukorrépát. Az osztályunk négy szál fiúja szalmát rakott, ml lányok — a „többség“ — pedig beálltunk a répaföld szélére. Békésen doigoztunk, beszélgettünk, de csak addig, amíg a fiúk vissza nem tértek a szalmahor- dásból. Közénk áiitak és tftokzato.san mosolyogtak. De hát ki sejtett volna ebből merényletet? Beálltak a fiúk Is, s ml folytattuk a munkát. Egyszercsak két.ségbeesett sikoltások hangzottak. Néhány lány halottha- lovány arccal, megmeredve állt, a fiúk meg hahofáztak. Az egyik fiú markában aztán megpillantottuk az okot, a rúg- kapáló po-ckot. Mt lányok elkőnvveltük az 1:0 arányú vereséget. ígérjük Viszont, hogy e sorok megjelenéséig egyenlítünk.
