Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-03 / 49. szám
HETED '7t ORSZÁGBÓL A nép nem hajtott fejet A világlapok hasábiain néhány nappal a szovjet-amerikai csúcstalál- kozé után is ez az esemény dominál. Az általános vélemény, hogy a vlagyivosztoki találkozé a politikai és katonai enyhülés útján tett lényeges új lépésekkel ért véget. A közös nyilatkozatban benne foglaltatnak a már ' jövőre kimunkálandó hosszú lejáratú, 1985. végéig szélé SALT-egyezmény töirányelvei. A moszkvai Pravda . igen nagyra értékeli épp ezt a pontot, tekintettel arra. hogy a két ország vezető tényezői megtalálták az utat, milyen alapon közelítsék meg a’ stratégiai támadófegyverek korlátozását. A két ország biztonságának kulcskérdéseiről volt szé — írja a lap — és az a tény, hogy a tárgyalásokat sikerült eredményesen lezárni, kidolgozva a szovjet-amerikai közös nyilatkozatot, fontos bizonyítéka mindkét fél jóakaratának. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerard Ford amerikai elnök pozitívan értékelte a tárgyalás eredményeit. A munkatalálkozó igaz rövidebb volt a szokásosnál, de eredményessége nem maradt el a megelőző tanácskozásokétól. Mint már említettük az eredményességnek legfontosabb fokmérője az az előrehaladás, amely a hadászati támadófegyverek korlátozásának lehetőségét vetíti előre. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások eddigi elhúzódása bizonyos fokig érthető, hiszen — mint ahogy egy szovjet szakértő megfogalmazta — nem egyszerűen csak fegyverekről van szé, hanem olyan fegyverrendszerekről, amelyek a két ország biztonsága szempontjából az alapok alapját jelentik. A minőségi csökkentés most napirendre került feladatának megoldását megnehezíti a szovjet és az amerikai haditechnika különbözősége és az, hogy a hadászati támadéfegy- verek esetében pusztán technikai oldalról is rendkívül nehéz az ellenőrzés hatékony formáját megtalálni, és ennek ellenére olyan előrehaladás történt az álláspontok egyeztetésében, hogy Brezsnyev és Ford levonhatta a következtetést, jó esélyek vannak arra, hogy az egyezmény kimunkálását 1975-re befejezzék. Más szempontból is előrelépést hozott a két vezető találkozása. A Közel-Kelet ügyében sikerült olyan állásfoglalást kialakítani, amely a Biztonsági Tanács határozatából indul ki, tiszteletben tartja a palesztin nép érdekeit és a térség minden államának jogát a független léthez, és a- mely a genfi konferencia munkájának minél előbbi újítását tartja kívánatosnak. Az elmondottak távolról sem jelentik azt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontja azonos volna a közei-keleti vagy más problémák megközelítésében. De jelenti azt, hogy a ma is létező és holnap is megmaradó nézetkülönbségek ellenére is számos kérdésben lehető- j ség van az álláspontok közelítésére a I kölcsönösen elfogadható megoldások | érdekében, a béke biztosítása érdeké- ] ben. Maga Ford is az első értékelő nyilatkozatában Washingtonban így mondotta; „Vlagyivosztokban gyakran egyetértettünk, de nem mindig. Amikor nem értettünk egyet, teljes nyíltsággal kifejtettük ellentétes véleményünket.“ Az SZKP főtitkára, Leonyid Brezsnyev a csúcstalálkozó befejeztével Ulánbátorba utazott, ahol részt vett a Mongol Nlépköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára rendezett ünnepségeken. Ulánbátor-! beszédében igen részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió külpolitikájának alapja szívós harc a békéért, a biztonságért az imperialista agresszió és diktátum minden fajtája ellen. Kifejtette azt a véleményét, hogy jó lenne, ha ebből a folyamatból méltó módon kivenné részét egy olyan nagy ázsiai állam is. mint a Kínai Népköztársaság. Sajnos, Peking jelenlegi politikai irányvonala ollenkezik a feszültség enyhülésének tendenciájával. Ami a Szovjetuniót illeti — állapította meg Brezsnyev — nem támaszt semmiféle előzetes feltételt a Kínához fűződő kapcsolatok normalizálásához. Már régóta javasoljnk — mondatta — a kínai félnek, hogy térjünk rá végre a gyakorlati, konkrét tárgyalásokra.' Ml — mint ismeretes — javasoltuk a Kínai Népköztársaságnak, hogy haladéktalanul kössük meg a szerződést 8 meg nem támadásról. Legutóbb az 1939 november 17-i e- semények értékelése kapcsán emlékeztünk meg a cseh nép fasisztaellenes harcáról. A népi ellenállás vezetője kezdettől fogva a kommunista párt volt. Az első illegális központi bizottság élén E. Urx. E. Kiima, 0. S)rnek, V. Synek, ]. Zika és mások állottak. Ez a központi bizottság kapcsolatokat létesített a területi és kerületi vezetőségekkel, rendszeresen megjelentette-természetesen szintén illegálisan a Rudé Právo-t és rádió- kapcsolatot tartott fenn a Gottwald elvtérs vezette moszkvai pártvezetö- séggel. A német megszállók rendőrségének 1940 végén sikerült a CSKP illególís vezetőségét leleplezni, és tagjait nagyrészt letartéztatni. Ekkor J. Zika és mások létrehozták a második illegális központi bizottságot. Ebből is látni, hogy a párt jól felkészült az illegális harcra és a legne- zabb körülmények között is biztosítani tudta a folyamatos munkát. 1939-ben és 1940-ben a kommunista párt olyan illegális harci formákra irányította a figyelmet, mint a szabotázsok a hadiiparban , a háborús gépezet megzavarása, a munkatermelékenység csökkentése stb. Az ellenállási mozgalom csak fokozatosan fejlődött fegyveres harccá. Az első időszakban a szabotázsakciók és kisebb ellenállási cselekmények álltak előtérben. A kommunista párt elsősorban azt tűzte ki célul, hogy az erőket összegyűjtse, és minden előkészületet megtegyen a döntő harcokra. A nyílt fegyveres harcra a feltételek ekkor még nem értek meg. E tény figyelembevételével a CSKP Központi Bizottsága ezért a következő jelszót adta ki: „Bent maradni és harcolni a tömegekért“. A fasiszta biztonsági szolgálat jelentései tükrözték a kezdődő ellenállást és az erős illegális szervezetek létét, amelyeket vezetőségünknek a Csehszlovák Kommunista Párt illegális Központi Bizottságának többszöri szétzúzásával sem lehetett megszüntetni. „A cseh vasúti alkalmazottak számos németellenes kijelentése és nyílt szabotázscselekményei sokszor tettek szükségessé rendőri beavatkozást“ — írták a nácik 1940. májusában egyik jelentésükben. „Ezért arra gondolunk, hogy a protektorátusban olyan kommunista mozgalom létezik, — állapította meg a Birodalmi Biztonsági Főhivatal egy 1940. augusztus 20-án kelt összeloglalö jelentésében — amely a cseh lakosság széles ellenállási erőire támaszkodik. Hogy például a bméi államrendőri hivatal területén az év elejétől mintegy 2500 kommunista funkcionáriust tartóztattak la, ez jól megalapozott szervezetre mutat, arra, hogy a szervezet jói megalapozott és építhet a lakosságra. Ezért maradt meg és létezik még ma is — a gyakori szétzúzás ellenére is — a Csehszlovák Köztársaság egybe- turrott kommunista pártja.“ Az ellenállási mozgalom néhány más, nem kommunista csoportulását, amelyek főként a londoni polgári e- migráns kormányra orientálódtak, mint amilyenek a „Vboj“ című illegális folyóirat köré, vagy az Obrana ná- rodá-ban tömörült volt katonák, a baloldali értelmiségi körök és az illegális Sokol-mozgalom voltak, a Gestapo csakhamar majdnem teljesen szétverte. —S— Német képzőművészek tárlata A német .^laposság“ teszi, vagy az a művészi hltvaUát, hogy aki a nép számára alkot, beszéljen népének a nyelvén? Ezek a kérdések villantak fel bennem, amikor megtekintettem a brattslavai Művelődés- Házában a három NDK-képzöművész, Hans Theo Richter, Fritz Cremer és Arno Mohr tárlatát. S hogy mi szülte a fenti kérdéseket? Az az abszolút érthetőség, ahogyan ez a három művész kifejezte rajzain, grafikáin színes litográfiáin a mondanivalót. Mert bizony sok képzőművészeti kiállítást végignéztem már, de rég voltam o- lyanon, amelyen az alkotásokat, vagy az alkotások egy részét ne az eioont megfogalmazás jellemezte volna. Nos, Richter, Cremer és Mohr — úgy látszik — nem kedvelt az „Izmusokat". VoruLivezetésük, technikájuk egyszerű, a valóságot valóságszerűen ábrázolják — és éppen ez teszi őket nagy művészekké. Rajzaikra olykor szinte csak vázlat szerűen skiccelik fel a témát, ezt azonban oly művészi tökéletességgel teszik, hogy rajzaik, grafikáik a legmegdöbbentőbb művészt élményt nyújtják. Senki se higyje azonban, hogy a legkisebb mértékben ts hasonló stílusú ez a három NDK-művész. Csupán az érthetőség az, amiben hasonlítanak egymáshoz. Richter grajlkát- ból például a csendes szomorúság, az erősen eléglkus lelktösszetettség csendül kt. Fekete-fehér rajzai tömörek, legtöbbjükön a sötét tónus uralkodik^ Az „Anya" című sorozatában ts közös vonás a csendes fájdalom. ’ Fritz Cremer szinte ellentéte Hans Theo Rlchternekó. Az ö rajzait főképp a dinamika jellemzi. Figuráinak szinte minden Izma él, különösen a Spanyol harcos sorozatának darabjai elragadóak. A három művész közül Arno Mohr talán az, aki a legkülönbözőbb témakörből meríti ihletét. Es ö fogalmaz a legsokrétűbben Is. A Cirkusz című sorozatában például szinte csak néhány vonással vetíti elénk ennek a furcsa világnak egy-egy szereplőjét, és mégis annyi életet varázsol alakjaiba, hogy szinte beszélni lehetne velük. Ugyanekkor portréit, utcajeleneteit a legaprólékosabb kidolgozottság jellemzi, önarcképe például mes- termuka. A három NDK képzőművész közös tárlatát a bratislavat Művelődés Háza (Szlovák Nemzett Felkelés tér 11 j második emeleti ktállítást termében december 12-ig tekintheti meg a szépet kedvelő közönség. —n— Az ifjúság antifasiszta harca A SZNF 30. évfordulftia alkalmával a Smena Kladóváílalatában .megielent Jaroslav Straka tehetséges fiatal szlovák történész imin- kála .,Adalékok az ifjúság antifasiszta harcához Szlovákiában“. A műben első alkalommal kapunk majdnem teljes képet a két v'-lóg- háború közti !dös2ak ifjúsági mozgalmáról és antifasiszta harcáröl. A szerző munkájában részletesen taglalja az ifjúság antifasiszta harcának a kezdetét a huszas é- vekben, nagy figyelmet szentel a diákmozgalomnak, tüzetesen elemzi a fasizmus előtőrése idején, a harmincas években az Ifjúsági mozgalomban tapasztalható mozgást. Külön fejezetet szentel a szerző a fiatal generációnak az ország közvetlen veszéiyesztetett- sége idején tanúsított magatartásának, ezen belül pedig részletesen tápgyal'ja többek között a haladó magyar Ifjúság szerepét ebben a kötelemben. Az utolsó fejezetben részletesen elemzi az ifjúság Illegális munkáját az űgv- nevezett szlovák állam alatt, végül pedig bemutatja az Ifjúság harcát a SZNF alatt. A fiatal tehetséges történész műve eddig a tegteljesebh tudományos munka, amely az érintett területtel foglalkozik. A szerzó jól Ismeri a tárggyal kapcsolatos Irodalmat, aprólékosan megismerkedett a levéltári anyaggal, és e- zért úgy tűnik, hogy érdekldést válthat ki nemcsak a szlovák, hanem — amennyiben lefordítják — esetleg a magvar olvasók köré ben Is. , -ákFOGYASZTÁSI CIKKEK’75 Ogy látszik, Bratislava nemcsak a- arányalban növekszik, nemcsak kfl]- s5!eg épül és szépül, hanem kulturális. Ipari és kereskedelmi rendez vényei terén Is el akarja érni az eu rópal metropolisok színvonalát. Ezt bizonyítják azok a hazai és nemzet közi kiállítások, amelyeket szinte he tente rendeznek meg Szlovákia fóvá rosában. Ilyen például az a gépipar' újdonságoikat felsorakoztató rendezvény Is, amely a Fogyasztási cikkek 75 néven nyílott meg a Kultúra és Pihenés Parkja „M“ és „K“ pavilon iában november 26-án. A Fogyasztást cikkek ‘75 kiállítás hasonló ahhoz, amelyet az elmúlt évben Prágában rendeztek meg. Ezt Is a CSKP XIV kongresszusának azon 1- rányelvel értelmében szervezték, hogy a nagyközönség megismerhesse és értékelhesse azokat a gyártmányokat, amelyekkel végeredményben az ö életüket kívánják kényelmesebbé tenni. Ezt a célt. ha a csehszlovák gépipart nem Is vonultathatta tel minden gyártmányát elérték a szervezők, hiszen a 2500 négyzetméternyi területen 12 termelést egység halmozta fel gyártmánvalt. és ezeket már az elmúlt napokban szép számú közöinség tekintette meg. És még egy pozltívüm, amelyet mindnyájunk örömére és megelégedésére dokumentált a kiállítás; az, hogy gyáraink, üze molnk ma már nem elégednek meg a jőnál még Jobb cikkek előállításával, hanem azok formájára, esztétikus külsejére Is fokozottabb gondot fordítanák mint a múltban. —n— 0 ELŐTT Kedves Fiatalok! December elsején közvetítettük az ifjúsági adás, sorrendben második vitamüso- rát. Hat héttel ez előtt az iparban dolgozó fiatalok sajátságos problémáiról vitatkoztunk, most pedig a mezőgazdaságban dolgozó, illetve a falun élő ifjúság é- letkörülményeit elemeztük. Vitánk színhelyéül a Rimav- ská Sobota-i (rimaszombati j járás egyik legjobb szövetkezete mellett működő ifjúsági alapszervezet klubját választottuk. Délutáni órákban érkeztünk meg Vöelincére (Mé- hlrej, ahol már vártak bennünket. A hosszú, fárasztó utazás után megnyugtatóan hatott ránk a szolidan berendezett Ifiúságt klub kályhájának duruzsolása. Kisvártatva megérkeztek a fiatalok és a szövetkezet vezetői. Megkezdődhetett a vita. Nem számoltam meg, de becslésem szerint mint egy húsz fiatal kapcsolódott be aktívan a vitáiba. Rövidesen kiderült, hogy nem mind dolgozik a szövetkezetben. Többen még középiskolába járnak a közeli városokba, akadtak olyanok ts, akik más üzemben dolgoznak, de mivel a szövetkezet mellett működő alapszervezetnek a tagjai. Ok Is eljöttek, hogy kifejtsék véleményüket a szocialista mezőgazdaságban dolgozó fiatalok életkörülményeiről. Az első pillanat-- ban attól féltem, hogy ez a sokrétűség akadályozni fogja vitánk központi kérdésének kibontakozását. Rövidesen eloszlottak kételyeim, mert az, hogy mindenki védte a maga Igazát pará- zsabbá, lüktetőbbé tette a vitát. Már a vita elején nyilvánvalóvá vált, hogy a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok helyesen látják a helyzetüket. Tudatában vannak mindennapi munkájuk nép- gazdasági jelentőségének. Ok ts büszkék arra, hogy pár év alatt — főleg az u- tőbbt években — a mező- gazdaság előkelő helyet vívott ki magának hazánk gazdasági életében. De nem lettek volna vitaképesek, ha csak az eredményeket látták volna, ha nem tudtak volna rámutatni azokra a problémákra, amelyek néhány vonatkozásban még ma ts hátrányos helyzetben tartják a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat. A vita első két részéből leszűrt tapasztalat: a szövetkezetek és a falvak fiatallal ma már másodrendű kérdésnek tekintik az anyagiakat, ami érthető, hiszen a mezőgazdaság mindenkinek átlagon felült kereseti lehetőséget biztosít. A falu fiatalságának egy vágya van Azt szeretnék elérni, hogy az életmódban Is u- tolérjék az iparban dolgozó flatalnkat, A vitából Is kitűnt, ka 0 falu, e mezOoaz- daság meg akarja tartant a fiatalokat az eddiginél főbb kulturális, szórakozási és művelődést lehetőségeket kell teremteni számukra. Ennek a kérdésnek a megoldása nem várható egyik napról a másikra. Hosszadalmas, nagy körültekintést igénylő folyamat előtt áll a mai falu. A siker érdekében össze kell fooni a falvak ve- zetöséaének a tömegszerve- zetekkel, a mezőgazdasági üzemek vezetőségével és a felsőbb szervekkel. Viszont a fiatalok, akikért, hogy úgy mondjam „folyik a csata", nem lehetnek közömbösek a mezőgazdaság, a falu fövö- fével kapcsola'bem Nélkülük nem lehet megnyerni az értük vívót* ''satát. KAMOCSAI IMRE
