Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-26 / 48. szám

#» *1**

RESZELI

FERENC:

ALKOHOL

in. rész

Tíz gondosan kezelt alkoholista közül hetet ki tudnak gyógyítani.

K. J. Zavartalanul, gátlás nélkül beszél egykori betegségéről. Iparosember, aki gyógyulása óta, a sza- .bart idejének szinte minden percét gyümölcsösében tölti. A kert pénzt Is hoz, évente nem is keveset., Egy tucat méhcsaládja van, s évek óta azok is szépen pénzelnek.

— Itt nagyon, jó nekem. Tíz éven keresztül, a szó legszorosabb értelmében alkoholista voltam. Megittam mindent, ami a szemem elé került. Ha pedig nem volt, akkor előteremtettem magamnak az italra valót. Persze, ez olyan nagyon egyénes* és tlsztessé- .ges úton nem mehetett, hiszen amit elittam, azt • a i»aládom szájától vontam el. Én voltam csupán az egyetlen pénzikéresó a családban. Fiaim iskolába jártak, a bizony az asszonynak keserves volt az élete. Neki kellett előteremtenie az élelemre, a ruhára valót. Aztán dolgozni ment, és elvált tőlem. A gyerekeket természetesen neki Ítélték. A válás után engem harmadszor vittek be az elvonóba, s az Igazat megvallva, nekem harmadszor se volt valami nagv kedvem meggyógyulni. Hogy mégis sikerült, az több lényeges tényezővel magyarázható. A kórházban az orvosok ráébresztettek arra, hogy keserves életem eredendő oka az alkohol. Válni nem akartam. Az asszonyt szerettem, a gyerekeket még jobban, c.sak- hogy az Italt még náluk is jobban. Mire kijöttem az elvonóból, elvált ember voltam, s a családomat már nem találtam odahaza. .Az anyósomhoz költöztek, az asszony dolgozni ment. Ismét inni kezdtem. Rövidesen adósságokba keveredtem ... hullámvölgybe kerültem, s néhány hónap eltelte után, akkor már önszántamból Ismét jelentkeztem a kórházban. Ennek tavasszal lesz hét esztendeje. Utolsó alkalommal a negyedik elvonókúrán vettem Italt a számba, mert tudja, ott itatással gyógyítják az embert; az Italtól való megundorlás a végtő cél. Persze, ennél sokkal bonyolultabb a gyógymód. A legfontosabbak a pszichológiai ráhatások... És látja most elégedett, e- gészséges embernek érzem magam. Három éve Ismét összeházasodtunk, minden rendbe jött, s az utcabeliek ma már nem azt mondják rám, íme egy alkoholista, hanem azt, íme Józsi bácsi, aki valamikor o- lyan sokat Ivott, s most milyen rendes ember. Azóta autót vettem mindkét fiamnak. A kert szépen pénzel, és én meg csak kosztra költök valamicskét. Az asz- szonynak mondom Is, hogy ne dolgozzon, de nem hallgat rám. Mit csináljak otthon egyedül — az tires házban — mondja. Hát ö tudja. Dolgozzon, ha neki így jobb. Mindketten öt év múlva megyünk nyugdíjba... a gyerekek minden vasárnap Itt ebédelnek. Tudja, a feleségem egy üzemi konyhán szakácsnő. Három gyönyörű unokám van.

!me egy a gyógyultak közül. Neki nemcsak az e- gészségét sikerült megmenteni, hanem a családi életét Is helyreállította.

.Az a másik ember, akivel az orvosi rendelő várótermében beszélgettem, szűkszavúbb volt. Igaz nem Is lehetett büszke az állapotára,-Most gyógyítják második alkalommal.

— Heteken keresztül kívántam az Italt, mégsem Ittam. Tegnap meg... — nem folytatja. Percnyi hallgatás után nehézkesen teszi hozzá: ma meg nem, merek hazamenni.

Fél órán'^eresztül faggaitom, de nem mond sokat.

Közben megérkezik a felesége. Az asszony nyájas, dorgálás nélkül, segítőkészen beszél vele, mintha mi sem történt volna. Nem Is értem ... de később az orvos megmagyarázza: láttam hogy a páciens Itt ül a váróteremben, s rögtön tudtam, hogy előtte ismét felöntött a garatra. Tudtam, hogy most fél a feleségétől, s szégyenében talán haza .sem megy. Felhívtam az as.szonyt a munkahelyén, s megbeszéltem vele, hogy jöjjön e! a férjéért. Megmondtam neki, ho- gvan viselkedjen, s megmagyaráztam, hogy miért fontos betartani az utasításomat. Az asszony megértó, s a férj gyógyulásának szándékában sem kételkedem. Biztos vagyok benne, hogy- sikerül meggyógyítani.

Ilyen jóindulatú taktikára Is szükség van a terá- Diához állapítom meg, és elbúcsúzom töltik.

A következő pácienst törzshelyén kerestem fel. .A színhely egy harmadosztályú kocsma. Ki Itt belépsz, számolj a kockázattal. líé-gv óvatos, bár ki tudja, lehet, pontoMn azért köt majd beléd valaki. A keresettet fellsmeTem, A felesége, aki Ide Irányított, a fényképét Is megmutatta. Kész nyomozás. .Az asszony szavalt Inkább nem Is Idézem.

Kérek egy korsó sört. Odaállok az asztalához, és Igyekszem természetesen viselkedni. .Alanyom erős nyomás alatt van. tgv hát meg se kell szólítanom — maga ke^-di az Ismerkedést, Kelekótva szövege tipikus, idézni szinte érdektelen. Sokéves részegség rí le róla. Tudom azt is. hogv kötekedő, agresszív természetű, Igv hát óvatosan kérdezgetek, de 6 mindig másról beszél, nem arról, ami engem érdekel. Többszöri kísérlet után sem sikerült meggy6.evltani. Az intézetből két alkalommal megszöJcOtt. Visszavitték, gyógyították, de néhány hétnél továibb nem bírta Ital nélkül.

P. S-nek, egyetlen próbálkozás után sikerült. Magányos öreglegény, aki bánatában kezdett el Inni. lói szituált. Az Italra költött pénzzel úgymond senkit sem rövidített meg, de önmagát megcsonkította. Részegen ment be a munkahelyére, úgy állt a munkagép mellé. Ottmaradt a fél kefe. Ettől észhez tért, és bevonult az alkoholelvonóba. Két éven keresztül Ivott, két éve hozzá sem nyúl n pohárhoz.

Következő alanyom nő. ,

Harminchét éves, az alkoholizmus nyomai ugyancsak meglátszanak rajta. Két gyermeke van. Férje Nyugatra szökött. A gyerekek három esztendeje állami gondozásban vannak. A bíróság e döntése meghozatalakor a nőt elvonólíörára köteleete. Az adott napon nem vonult be a kórházba. Nem volt nehéz rátalálni, hiszen a kijózanító szobában töltötte az éjszakát. Amíg az Ivásból származó dráma el nem kezdődött körülötte, felelősségteljes, értelmiségi alkotómunkát végzett. Pillanatn^lag — többszöri kúra után — nem Iszik. Nehéz megállapítani, hogy meddig tudja tartani magát: gyógyult-e vagy sem? Az orvosok mindenesete állandó megfigyelés alatt tartják,

f törődnek vele, hogy megtalálja art a* utat, amelyen ismét egészséges emberként indulhat vissza az életbe — a gyermekei felé.

A vidéken élő fiatalember alig pár esztendeje tanult ki szakmimkásnak. Egyetlen gyerek, szülei jómódúak. Amióta megszületett, csak kényeiztetésben volt része. Másodéves tanonckorában, mikor még jogosítványa sem volt, már autót kapott ajándékba. És ezenkívül Is megkapott mindent, amire szüksége volt. Nagy legény volt, hösködött, verekedett — kl- sebb-nagyobb forgalmi vétségek és kihágások sorozatát követte el, amíg be nem vonták a jogosítványát, Igazán ekkor kezdett el Inni. Naponta részeg volt. Az autó, száguldás me.gszállottjaként jogosítvány nélkül Is tovább használta a kocsiját ... s most áldozatát a temetőben, magát pedig a bfintető- elvonóban tudhatja. Perlratatnak további részletei sem érdektelenek. Számos hozzá hasonló nagv legény és szüleihez hasonló szülő vonhatja le belőle a tanulságot.

Ismét az alkoholelvonó rendelőjében beszólgetek egy beteggel, akit türelmes felesége Is elkí.sért Ide. Foglalkozása tervezőmérnök. Nem tudná megmondani, hogy miért és mikor kezdett el Igazában Inni. Soha sem vetette meg az italt, aztán egyszer csak azt vette észre, hogy orvoshoz kell fordulnia. Nem sokat és nem szívesen beszél magáról. Azt viszont 1- gvekszlk hangoztatni: meg akar gyó,gyűlni, mert valóban betegnek érzi magát, állandóan depressziótól szenved, munkaképtelen,

’Az orvos szerint rövidesen rendbe jön.

S. T. fűtő. Egy bérház kazánházában élt és dolgozott. Magányos, Tudomása szerint egvetlen rokona sincs, Ne.gyvenhárom éves. Évek óta Iszik, a lakókkal évek óta rossz viszonyban van. Elégedetlenek a munkájával. Az idei fűtési idény kezdete után tizenöt nappal sem gytVi'^'t még be. A ház lakói dideregtek, ostromolták a bázkezelőséget, átkoződtak és hordták a megfázott gyerekeket az orvoshoz. Aztán magasabb fórumon Is elmondták, hogy fűtőjük szinte ki sem mozdul a kocsmából.

Fűtőjük — volt fűtőjük, hiszen azóta új van — most az elvonó páciense.

— Miért iszik? — kérdezem félszegen.

— Semmi köze hozzál — mondja határozottan. — És az orvosoiknak sincs hozzá közük. Ez az én dolgom.

— Dehogy a maga dolgai Másfélseáz ember dlder- gertt maga miatt. Ne csodálkozzon, hogy a lakók nem tűrték.

— A lakók le vannak ...

Tíz ember közül hetet — ha minden jól megy — ki tudnak gyógyítani az alkoholizmusból. Szép arááy. Néhány évvel ezelőtt még más, reménytelenebb volt a helyzet, igen, csakhogy száz alkoholistából harminc ma is visszaesik az ital rabságába.

Ezerből tehát háromszáz ...

(Folytatása következik)

Az iskola várja a hallgatóit

Többször jártam a SZISZ SZKB Szlovákiai Központi Politikai Iskolájában. Ha o- lyankor vetődtem oda, amikor éppen szünetjük volt a hallgatóknak, néhányon az épület előtt álldigáltak és hevesen vitáztak.

— Miért? — tűnődtem akkor, és most Gönczy Berta- tantól, a Maié Trakany-i

Andrej D e iii k o, az iskola .igazgatója

Ikisiárkanytj szövetkezei segédagronómusálól a SZISZ kistárkúnyi helyi szervezetének elnökétől, a mezőgazdasági üzemek és a ja- lusi szervezetek ifjúsági vezetői számára rendezett kéthetes tanfolyam hallgatójától megtudom, hogy miért is ez az állandó vita:

— Reggel nyolctól tizenkettőig, majd pedig délután fél kettőtől négyig tartanak a párbeszédekkel elegyített előadások, de mi nemcsak az előadások alatt és közvetlenül utána, hanem délben és este is állandóan csak a hallottakról beszélünk. Sőt, nemcsak itt, hanem még városnézés közben, vagy esetleg az új híd pillérén levő kávéházban is a szervezeteink problémáiról beszélgetünk, vitatkozunk. Az érdekes előadások után mindenkinek van mondanivalója, mindenki a tapasztalatairól, problémáiról , beszél. Meghányjuk-vetjük, mit hogyan lehet, és meglehet-e egyáltalán valósítani odahaza, a mi sajátos kö-' rülményeink között. Ezért van aztán ' az, hogy soha sem fogyunk ki a szóból.

— Mert sok múlik azon

— egészíti ki Gönczy Bertalan mondanivalóját Csidei Ernő, az ógyallal szövetkezet személyzeti osztályának a tagja, a tanfolyam egy másik hallgató fa, milyen körülmények között dolgozik odahaza az ember. Mert, ha például a szövetkezet vezetősége segít elképzeléseink megvalósításában és anya gyllag is támogatfa a szervezetet, akkor a fiatalokon már álíaiában nem múlik.

— És. támogatja magukat- kérdem tőlük - a SZISZ Novp Tekov-i lúfbarsi) alapszervezetének elnökétől, Nagy Andrástól, valamint az okoliönái fekeli j helyi szervezet új elnökétői Jakab Istvántól. Válaszuk egészen rövid:

— Ha nem támogatnának, akkor nem lennénk itt! Az üzemeink ugyanis a megkésett őszt munkák ellenére is hozzáfárultak ahhoz, hogy elfőhessünk és td- nulhassunk.

Valamelyikük még ki is e- gészitl a fenti mondatot:

— Nemcsak a mi érdekünk, hanem a szövetkezet és egyáltalán minden üzem. Illetve vállalat, gyár elemi érdeke, hogy dolgozzanak

Gönczy Bertalan

és jól érezzék magukat a fiatalok a munkahelyükön. Ezért aztán nemcsak nálunk, hanem másutt is fontosnak tartják a fiatalok körében végzett politikai munkát — mondják. Én viszont tapasztalatból tudom, hogy nincs ez mindenhol így. Sőt, mint később, a politikai Iskola egyik előadójától, a mezőgazdasági üzemek ifjúsági vezetői számára rendezett, kéthetes tanfolyam osztályfőnökétől, Ladislav Stukától megtudom, nekik is ilyenek a tapasztalataik. Az a helyzet ugyanis, hogy bár központi iskoláról van szó, olykor náluk is csak a. hallgatók fele vagy kétharmada jön el.

— Ml fél évvel előbb — mondja, elküldjük a járásokba a munkatervünket, ott mógsem biztosítják a tervezett' létszámot. Igaz, sok a munkájuk, de hogyan működjenek jól a szervezeteik, ha nem törődnek az új káderek j elkészítésével, a funkcionáriusok képzésével? Ml ingyenes szállást adunk, visszatérítjük az útiköltségeket, sőt még az elesett munkabért is. és így sem jön el egy-egy' tanfolyamra annyi . hallgató, amennyit 'tárunk.

Nagy kár — tegyük hozzá. Hiszen valóban, hogyan dolgozzanak azok a fiatalok, akiket — úgy mint be szélő partnereim egyikél másikát — egyszeribe meg választanak a fiatalok vezetőjévé, ha nincsenek tlsztá ban a szervezet felépítésével, problémáival, az alap szervezet veztOlnek a feladataival?!

Beszélgettem erről az iskola Igazgatófábál Andrej Demko eivtárssal is. Egyrészt ő is a fúrást bizottságok dolgozóit okolja, másrészt azonban maguk_ a fiatalok nem érdeklődnek, vagy pedig az üzemek, gyárak vezetőinek a hozzáállása akadályozza őket abban, hogy jelentkezzenek a tanfolyamra.

Az 1972. szeptember eie- jén létrejött iskola, kéthetes, háromhetes, egy hónapos, illetve két-három hónapos .tanfolyamain eddig e- zernycAcszáz hallgató válCsidei Ernő

totía egymást. De ez a szám sokkal nagyobb lehetne. Nemcsak azért, mert egy- egy tanfolyamon több ember, sokszor még egyszer annyi elférne, hanem mert az iskola állandó és vendég-előadót, oktatói még több hallgatóval is tudnának foglalkozni, ha a szervezetek i- gényt tartanának rá.

Az Iskola hallgatóival folytatott beszélgetéseim folyamán megtudtam, hogy nem bánták meg, hogy eljöttek, mert nerricsak tanulták, és sok új érdekes dolgot tudtak meg az iskolán, hanem pihentek Is, szórakoztak Is, ismerkedtek a várossal és egymással. „E- gyik-másik új barátomtól nagyon nehéz lesz elválni“ — mondta Nagy András.

Miért hát, hogy ennek ellenére mégis ilyen kevés fiatal jelentkezik és jön el egy-egy iskolázásra?

Németh István

1)|

BEIDETAK A GÉPEK

Jozet Lenárt kezélien vü- Jant egyet az olló, s a kettévágott szalag máris le- huMt. 0.j fejezet kezdődött a átúrovói (párkányi) cellulóz- és papírgyár életében.

Oj részleggel bővült a cellulóz- és papírgyár. Ezer dolgozót foglalkoztat Dél- Szlovákia egyik legmodernebb üzeme.

Beindultak a gépek, megkezdődött a gyártás.

Ezer dolgozó, jete-ntós hányada fiatal lány. Szinte jelképesen állt fozef Dénárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára mellett Papp Mária, a papírgyár dolgozója, hogy átnyújtsa az ollót az ünnepélyes aktushoz.

— Aztán le ne ejtsd! — tréfálkoztak vele az átadás előtt társnői.

Dehogy ejtette el? Vigyázott rá, mint a szeme fényére. Amikor Marika megtudta, hogy ö adja át az ollót Dénárt elvtársnak, egy kissé remegett a térde. Remegett az átadáskor is, ám a mosoly nem tűnt el az ajkáról. Mosolygott Marika, mosolygott Lenárt elvtárs, mosolyogtak a meghívott vendégek, az üfem dolgozói, mosolyogtak a fiatalok. Tudták, miért mosolyognak. Valamikor ezen a tájon jóformán nem volt üzem, nem volt gyár, nem vdlt ipar. A jó nép túrta a földet látástól vakuláslg, dolgozott a szántóföldeken, mégsem jutott mindenkinek-kenyér. A- kSnek nem jutott, elment a városba szaporítani a munkanélküliek számát. A zsíros földek nem tudták eltartani a párkány! és Párkány környéki falvak lakosságét.

Ma mindenkinek van munkája.

Ma mindenkinek jut kenyér az asztalára.

Ma van Ipar, gyár, üzem, kereseti lehetőség.

A lUHCELPAP, a Déi-szlp- vákial Cellulóz- és Papírgyár eddig is nagy üzem volt. Most még nagyobb; új részleggel bővült. Sok fiatal dolgozik a gyárban. Jól működik a SZISZ, nagy a létszám, a szövetség 450 tagot számlál. Az Ifjúsági szövetség tagjai is kivették részüket az ünnepi gyűlés ^ az átadási ünnepség szervezéséből.

Elnylrták a bejáratot elzáró szalagot, átadták a korszerű gépeket a dolgozóknak és beindították a gépeket.

„... Mi itt Szlovákiában, sőt az egész köztársaságban joggal vagyunk büszkék arra a sok korszerű gyárra, amely itt épült... Kijelenthetjük elvtársak, hogy Dél- Szlovákia, e vidék mai arculata és az itt élő nép élete á CSKP helyes politikájának a bizonyítéka, a lenini eszmék erőinek kinyilatkoztatása A csehek, szlovákok, magyarok és egyéb nemze tiségek szorgalmas és baráti együttműködésének a műve. Ezért továbbra Is szilárdítjuk Csehszlovákia dolgozóinak internacionális egységét, egységünket, amely közös szocialista hazánk e- rejének és további felvirágoztatásának szavatolója“ — mondta Donárt elvtárs az ünnepi átadáskor.

Beindították ^ a gépeket, megkezdte munkáját ezer dolgozó', köztük számos fiatal Jól végzik munkájukat a párkányi és a környéklie- II fiatalok, Papp .Marika és társai. J61 dolgoznak, tudják, hogy a maguk Jövőjét épftlk.

— OS