Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-19 / 47. szám

RESZELI FERENC: ALKOHOL tll.) Az orvosok véleménye saerlnt tehát az alkoho- llmits betegség. Ez a szempont a gyógyítás mód­ját és egyben kimenetelét Is lényegesen megha­tározza. Poharat emelgetvén mégis azt mondjuk; egész- ségünkrel S bizony, sokan a második, harmadik liternél, az ötödik és tizedük féldecinél sem mon­danak mást: egészségünkre! begfeljebb dado.gva nxondják. ' ■ ILYEN A SZQKAS Szokás. E szónál feltétlenül meg kell állni, mert az alkoholizmus témakörében talán az e- gyik leglényegesebb fogalom. Napjainkban szokás például az. ha két ember találkozik, s akár csevegnek, akár komoly és jó­zan tárgyalást folytatnak — iszogatnak is közben, mert ez a szoikás. A találkozókat már eleve olyan helyen beszélik meg, ahol italt is felszolgálnak. Ha viszont csak véletlenül futnak ös.sze it utcán, és beszélgetni akarnak, akkor Is olyan helyre térnek be, mert ez a szokás. Igyunk már meg valamit! Ha két barát! család összejön, s a vendéglátók igazán ki akarnak tenni magukért, akkor minél több és minél jobb italt igyekeznek felszolgálni. .A viszontlátogatáson meg majd amazok igyekez­nek kínálatban és kfnálgatásban ttiltenni ezeken, így szokás. Manapság már mintha a „jólneveltséghez“ tar­tozna, hogy az ember italt — s ml több — Ita­lokat tartson odahaza. Legtöbb helyen az ügy- nevezett „modern“ lakás egyik státus-szimbóíu ma lett a bárszekrénv — persze nem üresen, ha­nem italokkal megrakva. S lassan ott tartanak, hogv szerintük ebben nincs is semmi különös, mert az igazi „modernség“ szimbóluma az ivó- szoba, a borospince, vagy ha ügy tetszik: a há- zfbár. Az olvasó nyilván nem sokat találgat, míg rájön, hogy mire is gondolok. Igen, arra, hogy a napjainkban épüiö családi házakhoz sok helyen már alapvetően „Mlö“ valami hasonló „intéz­ményt“ építeni, ahová a vendéglátók a vendé­geikkel elvonulnak. És itt berúgni csaknem kö­telező. Mondanom sem kell, hogy az ilyen házi- bárokat és Ivópincéket tulajdonosaik a legna­gyobb műgonddal, a szentélyeknek kijáró tiszte­lettel rendezik be. E témát érintő beszélgetőpartnereim között o- lyan is akadt, akt Ivószobáját mutogatván büsz­kén bizonygatta, hogy ö évekig nem ivott — azért, hogy pénze legen e „létesítmény me.galko- tására“. (Öt Idézem!) .Azóta Iszik, és glccses művét is alkotásnak tekinti. S művének dicsére­te minden vendég kutya kötelessége. A muitkahelyi ünnepelgetéssel járó tszogatások é.s ivászatok, manapság szintén rendikívüi divato­sak. Két-három hét leforgása alatt mindig van valakinek név- vagy születésnapja. Ez alkailotn- ból inni és ünnepelni lllitk. Ha pedig nincs »1- kaiom — akkor találnak. Egyes helyeken állító­lag már a munkatársak házassági évfordulóit is megüiwiepHk. HaMottam már arról IS, hogy mun­kahelyén valaW rendszeresen raegüimepM a be­tegségből való felgyógyulásának évfordulóját. Ha a főnők is „belevaló“, aikkor maga is csatlakozik, ha pedig szigorú és betartja a munkahelyi ita­lozásról szóló tilalmat — akkor beosztottjai mun­kahelyen kívül, munkaidő után — esetleg alatt — ünnepelnek, és csúnyákat mondanak főnökük­re. Hasonló esetekről egy kilétét Ifelfednl nem kí­vánó munkahelyi vezető panaszaiból értesültem. Hogy a gyerekek a felnöttekfől veszik a pél­dát és lesik el a szokásokat, az nem frázis, de örökérvényű Igazság. Egy nyilvánosságra ugyan­csak igényt nem tartó óvónő mesélte, milyen nehezen tudta leszoktatni arról a csöppségeket, hogy a rövid Idö alatt, amíg felügyelik nélkül hagyja őket — ne játszanak részeg embert. Ez az óvónő egyéb panaszaival Is kitárulkozott. Ko­rábbi munkahelyén azért volt kénvtelen felmon­dani, mert nem bírt közös nevezőre jutni a szü­lőkkel, akik között újszerű, kispolgári szokás vert gyökeret. Három-íWéves csöppségeik név- és születésnapjain házibulikat, zsúrokat rendezlek, melyekre az osztálytársak is hivatalosak voltak. .\ gyerekek persze nem alkoholt Ittak. A baj az volt, hogy ez a szokás gyorsan elharapódzott, versenyszerűvé vált, s minden vendéglátó szülő Igyekezett tűltenni a másikon. Nemcsak a sütés- ben-föaésben, hanem az állandó új és újabb gyermekdivat-kreáclók bemutatásában is. Persze nem mindenki bírt lépést tartani. Aki ieraaTadt, .sniTak százszor rossz volt, arról nem is beszélve, hogy gyermekénél kisebbségi érzés kialakulására számíthatott. Az óvónő egy ideig bírta a szélma­lomharcot — aztán felmondott, s távozott a te­hetős szülők falujából. A példát azért is mondom el, hogy alátámaszt­hassam néhány orvos és pszichológus vélemé­nyét, mely szerint az alkoholizmus, — alkohol nélkül ugyan — de már óvodáskorban is el­kezdődhet. Mert ha aláírom a szabályt, mely sze­rint az ünneplések Ivásokkal járnak, akkor lát­nom kell, hogy az ünneplésre szoktatott gyere­ket tulajdonképpen Ivásra szoktatják. ■ .Az ilyen okfejtés megalapozottságában nincs sok kétkednivaló. Az ivással járó ünnepségek skálája széles. Fel­sorolni hosszú lenne ^ nehéz. Érzékeltetőül ta­lán elegendő két szélsőséges apropóra emlékez­tetni. Egy újszülött világrajötte szokásaink sze­rint ugyanúgy ok az Ivásra, mint az, ha valffkl- meghai. A névadó ünnepsé.gekre, keresztelőkre és a hallott! torokra gondolok. Következésképpen tehát úgy is mondhatnánk, hogy az ember örö­méten és bánatában egyaránt iszik. E két pont által bezárt szakaszon belül, az ivás lehetőségé­nek további tucatjai sorakoznak. Az óvodás és kamaszkor között pedig nem te­lik el hosszú idő. Viszont amilyen rövid — an­nál fontosabb. S részeg kamaszokikal, részegeske- dö fiataiokika'I sem nehéz találkozni. Sajnos nem. A falusi kocsmákban sokszor nem Is az Italozás veteránjai a hangadók, hanem a fiatalok. Termé­szetesen nem általánosítunik, csupén érzékelünk és észreveszünk egy veszélyes jelenséget, amely a statisztika tükréből is világosan látszik. Senki sem próbálja azt bizonyítani, hogy alkoholista nemzedék van felnövekvőben. Azt viszont, — ha aiacsony Is a szám — nem árt tudomásul venni, hogy a fiatalkori bűnözés nyolc százaléka az al­kohol számlájára írható. S ezt mindenekelőtt a vendéglátóipar dolgozóinak kellene tudatosíta­niuk. Nem különben a szülőknek, azoknak, aikik gyakran a „Flataloiket, részegeket és gépkocsive­zetőket nem szolgáilunk kl“ feliratú táblák alatt megfeledkeznek a feliratról s arról, hogy mtlyen káros ez a megfeledkeaés. , ök megfeledkeznek, a társadalom ped'íg gon­doskodik. Gondoskodik az egészségügyi-aíkoholel- vonó intézetekről, ez orvosokról, az ápolókról és a gyógyszerekröil, az Ifjúság körében végzett sok­rétű nevelőmunka költségeinek fedeaéséröl, és megszervezéséről, s arról, hogy e munka haté­kony legyen. Nagy áldozatokat követelő, nagyon felelős mun­ka ez. Mégis, milyen kicsiségekkel lehet hatás­talanná tenni. Például egy pincér, aki végképp nem kíváncsi a vendég életkorára s arra, hogy részeg-e vagy sem. Mert azt hiszi, hogy ö akkor jó pincér, ha tiszteli a vendég igényelt. Máskor ugyanez a pincér szinte felháborodik, ha a ven­dég a leveséhez tányért is merészel kérni. A hasonlóan káros szülői felelőtlenségről Is so­kat lehetne beszélni. — Mikor minősíthető valaki alkoholistának ? — kérdezem a szakorvost. — Mindez a személyiségnek szinte valahány tulajdonságához kötődik. Ha valaki sokat és áok- szor Iszik, az nyilván alkoholista. Kötődik a sze­mély pszichikai és fizikai képességeihez. Nagyon fontos tényező az, hogy egészséges, vagy beteg a rendszeresen tszo,gaió ember. Mivel az alkohol olyan anyag, amely megjavíthatja és egyben ronthatja Is az ember közérzetét, a legtöbben azért esnek az alkoholizmus csapdájába. mert nem tudják, vagy nem akarják felismerni a két állapot közti határt. Az alkohol megjelenésének folyamatában az emberek relatíve jó ada.goláshoz szoktak hozzá, de ez a jó adagolás gyakorlata csak arról mondható el, aki nem aíkoholisfa. Mert, amint rosszul adagol, máris az. S így vilieti az embert az érzelemvüág legfinomabb szféráiból az alkohol az ösztönvilág legmélyebb rétegeibe. Amíg a kábítószerek adagolásához a szervezetnek hozzá kell edződnie, addig az al­koholnál ez nem áll fenn. Berúgni bárki be tud. Ki soktól, ki kevéstől. S egyik esetben sem lehet narkózisról, hanem kizárólag csak mérgezésről teszélnl. .Az alkoholizmus harmadik stádiumában már egy sörtői is berúghat az, aki valamikor na­gyon sokat meg bírt inni. — És mit mondanak a számok? — Száz emter közül kilenc a normálisnál töb­bet Iszik. Nagyivó. Száz nagylvóból néhány év — hosszabb-rövidebb idő — leforjgása alatt nagyon i sok alkoholistává lesz. Mi tíz páciensből hetet ki tudunk gyógyítani. Hozzá kell tennem, hogy nagyon módszeres és gondos munkával, amiben a páciens családjának s magának a páciensnek is nagymértékben segítenie kell. Az akarat, a szándék közös kell hogy legyen. Igen, a szándék. A gyógyulás szándéka. Ez a legfontosabb és ezt a legnehezebb elindítani. Pe­dig milyen könnyen Indult el az ellenkezője, az Ivás szándéka! Kiválasztottam tíz olyan embert, akit alkoho­lizmus ellen kezeltek. Hét olyant, aki meggyó­gyult, és három olyant, akinek ez akaraterő hí­ján nem sikerűit. Saját akaratereje híján. Az or­vosok ugyanis mindent megtettek. A következőben ök mondják majd el mindazt, amit az alkohollai kapcsolatban el tudnak mon-' danl. (Folytatása a következő számban) A Komszomol KB meghívására nemrégiben egy it- jásági küldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy a szovjet fiatalokkal együtt ellátogasson azokra a ne­vezetes helyekre, ahol nagyapáink, apáink fegyvert ragadva a szovjet emberekkel vállvetve harcoltak a Nagy Októberi Forradalom idején, a polgárháború­ban és a Nagy Honvédő Háborúban a közös ellenség ellen. Ádáz harcban, vért hullatva kovácsolódott ná- pehik mélyen internacionalista testvérisége. PROLÓGUS 1943 március eleje. A németek Harkovnál váratlanul ellentámadás­ba lendültek. Az utolsó ellentámadás, amire a fasiszta hadsereg még képes. Ezekben a napokban érkezik meg a Ludvfk Svoboda ezredes vezette I. csehszlovák zászlóalj Harkovba. Azonnal bevetésre megy. A várostól délnyugatra. Szokolovo községben esik át a tűz­keresztségen. Példátlan hősiességgel a harci ta­pasztalat hiányát pótolva próbálja meg az egység megállitani a fasiszta lavinát. A harc központja a falu temploma. Ide fészkelte be magát szaka­szával Otakar Járói kapitány. Utolsó leheletéig védi a harci állást. Az első külföldi, aki megkap­ja a Szovjetunió Hőse kitüntetésit — in memó­riám. A falucska mögött, a Mzsa folyócska partján állítja fel szakaszával az aknavetőit Václav Őr­nek főhadnagy. Két nap és két éjjel lövi a fo­lyó feletti domboldalon előrenyomuló német pán- ciélnsflkal. Szakaszának egy harmada már soha­sem láthatja meg szeretteit, hazáját. Testük örök pihenőt talált a véráztatta. dúsan termo ukrán főidben. Éjjelenként a félig befagyott Mzsa jegén kúsz­tak át az egészségügyi osztagok tagjai, hogy a folyó másik oldalára vigyék a sebesülteket. Köz­tűk van a tizenhétéves Dannta is. A volhíniai cseh kislány minden szülői tilalom ellenére ön­ként jelentkezett Biizuliikban a csehszlovák ka­tonai egységhez. A zászlóaljban nyílt titok, hogy Danuta és Őr­nek főhadnagy... szóval, ahogy már nő és férfi között lenni szokott. A harmadik napon az egység visszavonul. A zászlóalj egységei, mint általában a háborúban a harcok adta lehetőségek szerint választja meg a visszavonulás útirányát. Danuta elveszti az összeköttetést az egységével. Egy szovjet katonai csoporttal vonul vissza. Egy napot és egy éjszakát gyalogolnak, amíg agy Az internacionalizmus nyomdokain gyűjtőhelyre érnek. Drnek főhadnaggyal három nap múlva találkozik. — Vaáek! — Danuta! Már majdnem hozzáírtunk ahhoz a száztizenkét bajtárshoz, akik nem térnek többé vissza. .A SZISZ-küldöttség virágot tesz Jaro§ kapitány sírjára. A két fiatal összeőlelkezése mindenkit meggyő­zött arról, hogy itt komolyabb dologról van szú. KÖZJÁTÉK A véletlennek köszönhető, hogy a Prága-Moszk- va vonalon közlekedő IL—62-ben éppen Václav Őrnek vezérőrnagy mellett kaptam helyet, ö is tagja az ifjúsági küldöttségnek. A múltra terelő­dik a szó. — Mi volt a vi.s.szavamilás után? — A zászlóaljat pihenésre és átszervezésre vit­ték a hátországba. Szandagura falucskában tar­tottuk meg az esküvőnket Danutával. Amolyan katonai lagzi volt. Az egyik tanú Ludvfk Svoboda ezredes volt. Pohárköszöntőjében azt mondta: „Ide figyeljetek, egyezséget kötünk. Ti négy gye­rekre kötelezitek magatokat, és én eljövök az el­sőnek keresztapának.“ — Betartották az egyességet? — Az elnök elvtárs igen. Václav fiamnak ö a névadója. Nálunk azonban csak két gyerekre tel­lett. — Egy diszkrét kérdés. Felesége őrnagyi rang­ban fejezte be a háborút. Ön vezérőrnagy. Oda­haza is érvényes ez a rangkülönbség. A család­ban is ön a rangidős? Mosolyog. — Maga nős, igen? Akkor minek kérdez ilye­neket. Lágy női hang szélaS meg a hangszóróban: Kérjük becsatolni a biztonsági övetket. Néhány perc múlva leszállónk a seremetyevúi repülőté­ren. Milyen gyorsan fut az idö. EPILÓGUS Szokolovo a háború után újjáépült. Csinos új házak iskola, kultúrház, üzletek. A falu közepén elmékmű. Alatta pihenik örök álmukat a szabad.ságért életüket áldozó hősök. Csehszlovák és szovjet emberek. Lehet-e szilár­dabb alapja egy barátságnak? Az emlékművel szemben a csehszlovák-szovjet harci közösség múzeuma, a közös harcok dokumentumainak őr­zője. A Mzsa partján állunk. A szemközti dombot fiatal fenyóerdő borítja. A háború után ültették ki. A harcok idején még kopár volt a domboldal. Drnek vezérőrnagy csak nehezen leplezi meg­indulását. — Azóta nem voltam itt. Bár akkor nem na­gyon volt időnk a tájban- gyönyörködni, meg tu­dom mutatni — itt álltak az ütegeink. Ádáz, vé­res harc volt ez. Itt álltunk ki első ízben fegy­verrel á szovjet hazafiak mellett. Itt pecsételtük meg vérünkkel a testvériségünket. Meg az én é- letem is itt vett egy nagy kanyart. Tudja nagyon féltettem Danutát. Valahol itt határoztam el, hogy Danntát... no a többit már tudja. Horváth Rezső A iszerzö felvétele A SZISZ SZKB ^ ■ UJ titkárai Dr. DEZIDER KÓISIA Harminchat éves, az if­júsági mozgalom tapasz­talt funkcionáriusa és dolgozója. , Dolgozott a CSISZ járási, kerületi és központi szerveiben. Szá­mos kitüntetés viselője, a CSKP KB politikai főisko­lájának elvégzése után, 1973-ban került a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bi­zottságára, ahol a politi­kai-szervezési osztályt vezette. Tagja volt a SZISZ SZKB plénumának és titkársáaánik. Ing. JÄN LIPIANSKY Huszonhét esztendős, de már néhány éve a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség aktív funkcionáriusa. Nagy munkát fejtett ki az ifjúsági szervezetek e- gyesítése területén. A SZISZ egyik alapító tagja. A bratislavai közgazdasá­gi főiskolán ö volt a SZISZ-szervezet első el­nöke. Egyetemi tanulmá­nyai elvégzése után a SZISZ szlovákiai főiskolai központjában' dolgozott. Előbb, mint ennek a szervnek alelnöke, az u- tóbbi időben pedig elnö­ke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom