Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-12 / 46. szám

6 úi

KÉT NAELÖJEGYZET

Kitó Ä-V: ____

ITINAPLÖ A „LORDOKRÓÉ

0^ :0^

Az angolok — ez kozismert róluk — ragaszkodnak a hagyományokhoz, a régi szokásokhoz, elvekhez még akkor is, ha látják, hogy konzervativizmnsuk egyre nehezebben birkózik az idővel, és egyre több csatát veszt.

Az angolokat gentlemaneknek szokás nevezni, lordoknak, akik mintapéldányai az udvariasságnak, az illemnek. £ppen a Wembleyben lejátszott Anglia-Cseh- szlovákiai mérkőzés néhány tapasztalata azonban az ellenkezőjéről győzött meg engem.

Példa: az angol szurkoló is „lord“. Nem teketóriázik azon, megvásárolja-e a jegyet, holott annak ára másfél és hal font sterling között mozgott. A két ország juniorjainak összecsapására huszonötezer, a felnőttek Európa-bajnokl selejtezőjére kilencvenhatezer néző „fizetett be“. Az angol szurkoló egy órával a mérkőzés megkezdése előtt érkezik a stadionba. Vesz egy mflrózsát és vesz egy England feliratű zászlót, majd elfoglalja a helyét. A mérkőzés folyamán buzdítja sa- jétjtűt, és megtapsolja az ellenfelet is. Ha azonban valóban nem babra megy a játék, tud kíméletlen és kegyetlen is lenni, és ez a magatartása érthetetlen és udvariatlan. A nézők egy része például fütyült, amikor a csehszlovák himnuszt játszották. Az angolok nem bírták kivárni kedvenceik góljait, így hát megpróbálták az ellenfelet már a játék megkezdése előtt idegileg kizökkenteni. Történt pedig ez a sportszerűtlenség éppen akkor, amikor — ősi szokások szerint — a": angol királyi család képviselője üdvözölte a csehszlovák játékosokat. Az angol újságíró-kollégák véleménye szerint a lengyelek elleni sikertelen párharcnak már a gondolata is megdermeszti szurkolóit, és el sem tudják képzelni, hogy a Wembley mégegyszer tanúja lehet az ellenfél füttyhöz, amely nem az első ilyen eset már — sajnos sikerének Ezért alacsonyodtak le a himnusz közbeni — Londonban. ^

Az éremnek persze másil^ oldala is van. Nem győzzük csodálni a szigetország labdarúgóinak kitartását, lelkesedését. Ugyanez mondható el az angol szurkolóról is. amely az utolsó dpszóig 'őzl-hajtja fiait. A juniorok találkozóját például azért tették a Crystal Palace pályára, mert ciinek a klubnak a színeiben szerepel a tehetséges Taylor. A rendezők tudták, hogy sok néző jön el a Crystal-páiyára. megnézni kedvencét a válogatott színeinek képviseletében. Így is történt, a kellemetlen időben is huszonötezren jöttek el és buzdították. Nem is csalódott senki Taylorban, aki jól játszott, és a nagyon fontos első gólt is belőtte.

(Csak zárójelben jegyzem meg: a bretislavai téglamezei pályán nem i$ olyan régen a svédek játszottak. A csehszlovák válogatottban hét (!) Slovan-játékos kapott alkalmat, ketten pedig a közeli Trnaváról valók voltak. A mérkőzésre így is mindössze tízezer néző volt kíváncsi. Ami pedig a szurkolást illeti: a londoni csatazajjal összevetve templomi csend fogadta Bratislavában

játékosainkat és a kilencven perc alatt alig hallottunk egy kis biztatásti)

A „lordság“ idázőjeles megnyilvánulását azonban nemcsak a himnusz idején tapasztaltuk. A Wembleyben lejátszott mérkőzés után a pálya gondokánál elhelyezett telefonhoz siettünk, ezt a számat adtuk meg ugyanis itthoni szerkesztőségeinknek a meccs utáni időpontra. A szerkesztőségek hívtak is, sajnos aznap este egyetlen csehszlovák újságíró sem tudósíthatott Londonból. A gondnok ugyanis kijelentette, hogy a telefon magántelefon, és nem hajlandó senkivel közösködni. A huzavona eltartott egy óráig, a tudósításról később szó lahetett. Ilyen esettel, ennyi ridegséggel és merevséggel nálunk — szerencsére — nem találkozhatunk. El- képzelhetelen lett volna hasonló helyzet Bratislavában vagy másutt, ahol az emberek igyekeznek egymásnak segíteni.

Ha az angolok valóban közeledni akarnak a sportban, kénytelenek lesznek sok ósdi hagyományukkal .szakítani Vége például a Wsmbleystadion érintlietetlen- ségének is. Valamikor még maguk az angol játékosok sem léphettek a szőnyegre előbb, csak a mérkőzés kezdetekor. Nem beszélve a vendégcsapatról, amely sohasem ismerkedett meg a színhellyel.

Most változott a helyzet. Nemcsak a játékosok, hanem a vezetők is kéjesen sétáltak végig a világhírű, tökéletesen kezelt szőnyegen, sőt, a mérkőzés után még néhány élelmes szurkoló is megismerkedett a világhírű fűcsomókkal. Az idősebbek rémülettel és megvetéssel a szemükben nézték, hová .sttllydt a mai angol labdarúgás, hogy már ilyesmit is megcmged: a tiltott gyümölcs fogyasztását.

Az angolok nagyrésze konzervatív a futballról alkotott véleményében is. Általában csak az! a fajta játékot ismerik el labdarúgásnak, amelyet ők játszanak, azaz az erőteljes focit, amely tele van ütközésekkel, és általában fejessel" fejezi be a., támadást. Szerencsére az angolok otthonukban is egyre többször vallottak kudarcot. és«fgy kénijrtelenek voltak tökéletességük felett elgondolkcdni. jött az új szövetségi kapitány. Revie. aki a korszerű játékelemeket is bele akarta, és részben már bele is illesztette az angolok stílusába. Epén Csehszlovákia ellen sikerült előszűr frappánsinpp bizonyítania csapatának. A közönség azonban így is idegenkedve figyeli Revie ténykedéséi, és nem vitás, hogy sok az ellensége Angliában az „újítónak".

Revie az edzőtáborozásnak is híve. Nem sikerült a- zonban elérnie, hogy az utolsó bajnoki fordulót elhalasszák a válogatott mérkőzés kedvéért. Igaz is: ki vette észre, hogy a játékosok szombaton este nehéz kilencven percet játszottak klubjaikban? Négy nap múlva u- gyanis majdnem leseperték csapatunkat a gyepről...

(M — klochan)

i JÍAiNADAI rAIHSZIALATA?

Tretyak (szentben) Sadrinnal sakkozik

Miért Játszunk a kanadai profikkal? Azt hiszem, szükséges velük megmérkőznünk, A jégkorongoző csakis harcban edződhet. Mérkőzéseink más szempontból is hasznosaknak bizonyultak. Kiderült ugyanis, hogy nem létezik semminemű „szuper-profi Jégkorong“. Csak Jégkorong létezik, amelyet éppen olyan ]61 játszanak és szeretnek Kanadában, mint mondjuk Európában.

Amikor szeptember közepén útnak Indulunk Montre- álba, a repülőgép tele van Jókedvvel, vidámsággal. A Játékosok élcelödnek, vicceket mesélnek egymásnak. Emlékszem, két esztendeje, amikor ugyanezen az útvonalon repültünk Kanadába, más volt a hangulat. Félve, csendben utaztunk, az Ismeretlen ellenfél .titkai agasz- tottak. Persze most sem becsüljük le a partnerünket, de mégis más, hogy, már nem Ismeretlenek. A megérkezés után sajtóértekezletet rendeztek. Engem Is egy hatalmas fo'telbe ültettek és faggattak. KI nyert a sorozat- mérkőzéseket? Ml —adtam meg a feleletet az úságlróknak, A teremben négy zaj támadt. Másnap minden kanadai profi eljött megnézni az edzésünket. Sokat személyesen Is Ismertünk közülük, néhányat ott mutatott be Kulagin.

Szeptember tizenhetedíke: az első mérkőzésünk. A hatalmas csarnok zsivajától csak a szünetekben sugárzott orgonarauzstka maradt meg bennem. Ogy tűnik, mintha a Jégen nem egy, hanem tíz korong lenne. Any- nylt lőnek ugyanis kapura a profik. Kettőt Hull ütött be belőlük a hálómba. Most már tudom, miért mesélnek Bobby Hullról legendákat: én azt a két korongot csak a hálóban vettem észre... A mieink közül Harlamov tetszett a legjobban. Gólját tanítani kellene a testnevelési főiskolákon. Az öltözőben fáradtan ültünlc a mérkőzés végén. Aztán egyszerre benyitott Polttpíinov, aki civilben nézte végig viadalunkat a lelátóról, és azí mondta nagy lelkesedve: „Ez volt aztán a hokkt! Fan- tasztikusl Ilyet még nem láttami“

Szeptember húszadikán Torontóból Winnipegbe repültünk. A gépben együtt ülök a kanadai Braunnal, aki legutóbi találkozónkat vezette. Miért nem Ismerte el Petrov gólját? kérdezem tőle. Uram, ne bántson még ön Is, fel.elte Braun. A csarnokban helyet foglalók mindegyike — húszezer ember — látta a gólt. Csak én nem vettem észre, hogy a korong a kapuból perdült ki. Letört a dolog.

Voltam már Kanadában, de nem győzők betelni az Itteniek Jégkorong-Imádatával. Nem sok túlzás van abban a mondásban, amely szerint az Itteni gyermekek e- lőbb tanulnak meg korcsolyázni, mint Járni. A gyermek első ajándéka egy hokklbot. És az aztán szíté egész é- letén át elkísért. Megfigyeltem viszont azt Is, hogv a kanadai csatárok eléggé mechanikusan Játszanak a kapu előtt. Minden helyzetből lőnek, pedig sokszor heiye- seb lenne kombinálni. Nincs elég dús fantáziájuk? V'agy egyszerűen engem akarnak átlyukasztani?

Hat gólt kaptam Bobby Hulltól. Elhatároztam, kitalálok valamit, hogy Moszkvában megakadályozzam az e- redményességét. Rájöttem, hogy már akkor ki kell korcsolyáznom elé — szöget zárva — a kapuból, amikor a középső harmadban a korongot megszerzi. Mert ha egyet villan a csuklója, már alig van esélyem. (B. ^)

Egy ceIä f;P\ fényes délelőtt

(BESZÉLGETÉS GRZEGORZ LATOVAL) >

Aznap este hiába kutattam az égbolton csillagok után. felhők fedték el szemem elöl éket. Mégis megpillantottam egy csillagot. Az újak közül való, nemrég fedezték fel, de azóta egyre er "teljesebben ragyog. Az a bizonyos „csillag", akivel összefutottam, egy vtlághírű lengyel labdarúgó: Grzeqori Lato,

■=4C . V je s

:5.S 15 'c

r «

áa

N

5^

Sb o B u !Q *D >>‘C5

a 2

1.

^ Q. tt,'

iú « £ «2

Oeyna (balról) és Lato.

Lato 1950 április nyolcadikán született Malborkban. A Baltitenger közelében fekoö városkával nem volt ideje összenőni: szülei a távoli Milecbe költöztek. Lato akkor még nem is sejthette, milyen szomorúság vár rá nemsokára. Kilenc éves iskolás gyermek volt, amikor elvesztette az édesapját. Es- újabb kilenc esztendő múlva az édesanyját is a temetőbe vitték.

„Sebeimre a futball volt a legjobb gyógyír. Eleinte udvarokban focizgattunk, majd később, tizenkétéves koromban jelentkeztem mostani egyesületembe, a Stalba."

Mint kiderült, a lengyel fiúban nem mindennapi tehetség szunnyadt. 197Í-ben Gtjonban a spanyolok ellen először válogatott. Igazt erőpróbája azonban később következik Az angolok ellen a Wembleyben kellett kiharcolni a vtlágbajnokt részvétel fogát.

„Roppant nehéz mérkőzést játszottunk. A környezet is nagy hatással volt ránk, hiszen a százezer néző teli torokból üvöltötte — England, England.“ Végülts sikerült l:l-et elérnünk, bár elismerem, ebben a szerencse is közrejátszott. így utaztunk aztán az NSZK-ba a világbajnokságra.“

A sikerben nagy része volt Eatonalé' ts. 0 'passzolta le a labdát a gólra. Egy esztendővel később aztán az e- gész világ a lengyelekről beszélt. A. világbajnokság talán legkellemesebb meglepetését szerezve a harmadik helyen végeztek.

Erre senki sem számítolt. Az emberek azt hitték, le- játsszuk három csoportmérkőzésünket, és bepakolunk. Minden győzelem hatalmas érzés, nagy öröm volt számunkra. És velünk együtt örült az egész lengyel nép. Erről meggyöződtilnk, mikor őtth'on kiszálltunk a repülőgépből." ■

A labdarúgók szép helytállását maga Edward derek ts értékelte. Komoly állami kitüntetésben részesült lato is. (A „lato" szó a lengyelben nyarat jelent. A kitűnő csatár neve magyarra fordítva: Nyár György.f Ezért azonnal megkérdeztem: melyik évszakot szereti a legjobban? *

.JMindegyik évszakot szeretem".

Legnagyobb sikerét azonban mégiscsak nyáron érte el. Sorsdöntő gólokat lőtt a világbajnokságon, és hét góllal a király lett. Oluan játékosok örökébe Jépett, mint Pelé, Kocsis vagy Fontaine. Nem félt a kírhéleííe- nül játszó védőktől?

„Nem. Ilyesmi eszembe sem jutott. Akt csak ezen töpreng, nem is futballista".

Lato anyaegyesülete — mint ernlítettük — a Stal Mielec. És a csatár — üzenfiáton’ góllal — lengyel gól- királyságot ts nyert már. Szabad idő?

„Azt a kevéskét, amely akad, legszívesebben a csaló- dotji körében töltöm. A fiam féléves.- Hobbyra nem futja időmből. És ez évben még kevesebb lesz a szabad l- döm. A mielecl testnevelési Mézet hallgatója lettem."

Lato, akivel a bardefovl Mlnerál — szállóban beszélgettem, elmondta még, hogy az Európa-bajnokt selejtezőben nagyon nehéz feladatuk varr, hiszen a hollandokkal és az olaszokkal kerültek egy csoportba, de mindent megtesznek a siker érdekében. Reméljük, a 175 cm magas és 71 kilogramm súlyú csatár még sok szép góllal örvendeztet meg bennünket is. MIKULÁS WURM