Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-05 / 45. szám
,iZ ÉN HAZÁM TUIIPÁNFÖID“ (TALÁLKOZÁSOK, BESZÉLGETÉSEK AZ IDEI BÉKEMARATONON) Lehet, hogy sokan megrónak .érte, mégis leírom; az Idei Békemaraton Idején egyre gyakrabban járt a fejemben Fábry Zoltán. Az a stószí férfiú, aki egy egész, súlyos kötetet nevezett Így; Hazánk Európa. Azt, amit Fábry megfogalmazott, most a gyakorlatban Is láthattam KoSícén. Érkeztek az egyes ’ küldöttségek Európa minden részéből, ismerkedtek, barátkoztak és pillanatokon belül klaiakult közöttük a józan, emberi kapcsolat. Eddig két hosszabb írásban adtuk közre találkozásainkat versenyzőkkel és tisztségviselőkkel. Most, ebben a befejező részben egy holland vendég, Heupers úr, és egy szovjet futó, Mojszejev nyilatkozatát közöljük. Heupers úr hatodszor járt a Békeniaratonon. Ens- chedéböl való, abból a holland városból, amelyet éppen a maraton révén köt össze baráti kapocs Koái- oével. A hollamd vendég nyilatkozó kedvében volt. így hát jócskán beszélt mikrofonunkba. íme, megílgyelé-- sei: — Húsz esztendeje dolgozom az atlétika körében. 1947-ben éppen az én városomban, Enschedében rendezték meg a Hollandia — Csehszlovákia atlétikai versenyt és egyben a maratoni futást. A város utazási Irodájának igazgatója jó barátságban volt Bukovszky Béla ■ T,^ -x-s. Heupers ár mérnökkel, a kassal maraton alapítójával. Az Igazgató úgy döntött, hogy Enschedében kétévenként rendeznek maratoni futást, azaz hagyományt hoznak létre. Az Idő szalad; jövőre, 1975-ben Immár^ jubileumi futás lesz nálunk Is, a tizenötödik. Hatszor Jártam ebben a Városban, és ugyanannyiszor látogattak el hozzánk a csehszlovákiai szervezők. Bátran mondhatom: a kassal és az enschedel maratoni verseny Európa két legrangosabb futóversenye, sőt világviszonylatban is a legnagyobb és legtekintélyesebb maratoni versenyek közé tartozik e kettő. Én is mindig örülök, ha Ide Jöhetek, különösen ez évben, amikor Ilyen szép jubileumot ünnepel a város és a rendezőség. Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót a ml maratonunkról. Az 1973. évi enschedel ma- :'atoni versenyen tizennyolc ország képviselői vettek részt. Jöttek japán, etióp, svéd, lengyel, amerikai, angol, nyugatnémet és csehszlovák futók. Csehszlovákiából mindig eljön valaki hozzánk; itt, a szállodában összefutottam dr. Kantonekkel, régi ismerősömmel. 1957- ben ö nyerte az enschedel maratont. Persze az atlétika mellett focival Is élnek az emberek Hollandiában, így Enschedében Is. Vároisunk együttese az elmúlt bajnokságban a második lett a Feye- noord mögött, és ezzel jogot nyert az UEFA kupában való részvéteire. Jól szerepelt Itt Is, az első fordulóban kiverte az angol Ipswich Town együttesét. Nem kis büszkeséggel jegyzem meg, hogy a holland bajnokságban csak az utolsó fordulóban vesztettük el vezető pozíciónkat I Remélem, kapcsolataink nemcsak az atlétika, hanem a futball területén Is tovább íejlödnek majd. Emlékszem, először 1954-ben voltam Kassán. A Schalk-házban laktam, a mai Slovan helyén. Minden egyes itteni utam alkalmával sok élményt szerzek, állandó fejlődést tapasztalok. Elég, ha a szállodákat nézzük. A Schalk-ház után a Hutníkban laktam, mostanában pedig az új Slovanban. Gyakran szemlélődöm az ablakból, és látom, milyen szépen fejlődik a város. Az én városom, Enschede, 180 kilométerre fekszik Amszterdamtól, és hat kilométerre az NSZK határától. Az én hazám arról Is híres, hogy tulipánföld; bíborszlnű ország, a kerékpárok hazája. Enschedében sokan beszélnek németül — a német határ közelsége miatt. Hasonló a helyzet — mint megállapítottam —• KoSicén, ahol a magyar határ közelsége azt eredményezi, hogy itt viszont magyarul beszélnek sokan. Enschedének 150 000 lakosa van. négy texHlgyára, de a legnagyobb üzemünk egy nemrég felépített autóab- Toncsgyár. Van műszaki főiskolánk és egy másik felsőfokú oktatási Intézményünk Is, ahol a fejlődő országok diákjai tanulnak. Illetve nemcsak ők, de ők alkotják a diákok többségét. Ezen a főiskolán hetven ország főiskolásai tanulnak“ a szállodájuk olyan méretű, mint a Slovan-szálló, amelyben lakom, ugyanis sokan feleségükkel együtt érkeznek. Tanulnak itt japán, dél-amerlkal, sőt szovjet diákok is. És befejezésül térjünk vissza még a maratonhoz; nálunk, Enschedében Is nagy szerepet kapnak a tolmácsok, akik az egyes küldöttségeknek segítenek. Azt viszont, amit Itt tapasztaltam, nem éltem át még sehol. Itt ugyanis minden egyes küldöttség külön tolmácsot kapi Jól összebarátkoztam velük Is, ők ts hozzájárulnak ahhoz, hogy Jól érezzük magunkat a Békemaraton városában. X A szovjet küldöttség csendesen Járta a várost, nézelődött, vásárolgatott, edzésre ment. Amikor az éjszakai vonattal befutottak a szovjet futók, az állomáson népes küldöttség várta őket, élükön Ján Margitéval, a szervező bizottság elnökével. A vendégeket fogadó társaságban akadtak újságírók és fényképészek. Volt o- lyan kolléga, aki az esélyekről faggatta őket. Dehát az esélyekről mindig Is nehéz nyilatkozni és — valljuk be — nem ts nagyon lehet. Mojszejev, ez a kitartó és csendes ember nagyon nehezen állt kötélnek. — Igyekszem jól futni, ennél többet nem tehetek — mondta. Később aztán bőbeszédűbb lett, és elmondta, hogy a maratoni futásnál az akaraterő fokmérő. Most, hogy állandó orvosi felügyelet mellett vereenyzünk és ed- zünk, nincs ok az Izgalomra — folytatta. Véleményem szerint nem lehet különösebb baj verseny közben azzal a futóval, aki az edzéseken mindent megtesz a sikerért. Egy-egy nagyobb erőpróba előtt magaslati környezetet választunk felkészülési színhelyül, árulta el Mojszejev, és így aztán egészen frissen, Jó erőben vagyunk képesek a negyvonkéfiküométeres távot megtenni. Az idei, jubileumi versenyen nem szovjet futó állt a győzelmi dobogón. A szolkatlan Időjárás őket is megviselte; Mojszejev Is kimerültén érkezett be a stadionba, de becsülettel végigfutotta a távot. X A maratoni futásról, sót magáról a versenyről is könyveket lehetne Imi. Egy háromrészes cikksorozat csak a felszínt érinti. Az ez évi, jubileumi verseny e- lőtt egy volt a célunk: minél több futót és külföldi vendéget megszólaltatni és általuk bizonyítani: a Békemaraton elnevezés nem frázis, mert évről évre megtelik tartalommal. Nem tudjuk, slkerült-e a bizonyítás, sikerült-e olyan nyilatkozatokat kapnunk, amelyek célunkat elő tudták segíteni. Véleményünik szerint azonban ezt az utat is járnunk kell, nem elegendő mindig a forma, az erőnlét, a specifikumok felől közelíteni a futókhoz. A maratoni futók Is emberek. Emberek, méghozzá a' javábőll Balta György — Baliich Mikiiláá fóth Gyula a rajtnál, (középen) Kladek Uánor felvétele; ifa Jól szurkoltunk: MOSZKVÁBAN LESZ AZ OLIMPIA! A hetilapok szerkesztői általában nehéz helyzetben érzik magukat akkor, amikor legszívesebben azonnal világgá kUrtöInék ők is a nagy eseményeket, de nem tehetik, mert lapjuk jellegéből adódóan várniok kell. Most, amikor a napilapok, a rádió, e televízió jóvoltából már mindenki tudja, hogy az 1980-évi olimpiai játékokat Moszikva fogja megrendezni, mi is annyit tehetünk legfeljebb, hogy közöljük: örülünk, hogy a szovjet főváros lesz Montreal utón a világ legjobb sporto lóinak a találkozóhelye. Annak idején mi is megírtuk: azért szurkolunk Moszk vának, mert a szovjet főváros és a Szovjetunió polgá rai is megérdemlik, hogy megismerkedjenek egy olyan semmihez sem hasonlítható légkörrel, amely csakis a-„-ío'W'íí ' , „'.sí-®-., tmHuma» A plakát olimpiai játékokat jellemzi. Mert az olimpiák tulajdonképpen egy kicsit a jövő évezredet mutatják fel nekünk: a háborúk nélküli világot, a békében éló emberiséget. Örvendetes, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai megértették a fejlődés célját, és lényegét és ezt szavazataikban kifejezésre is juttatták. Külön elismerés illeti lord Killanin elnököt, aki — úgylátszik — nemcsak vérbeli sportember, hanem korrekt ember is. ízelítőül egy plakát, amely világszerte egyre népszerűbb; Moszkva az 1980-ik évi olimpiára invitálja az érdeklődőket. (Ixatta) iUBl A szüret legédesebb szőlőszemei a golok voltak (AZ ÜJSAGlROK válogatott CSAPATA BOCSON) Az Idei szomorú, sót némi túlzással azt is írhatnám, tragikus ősz nem kedvezett a mezőgazdaságnak, az 1- parnak és tulajdonképpen semminek és senkinek; még a la-bdarúgásnak sem. A csehszlovákiai magyar újságírók válogatott labdarúgócsapata október húszadikán Búcson (Búö] vendégszerepeit. A szervezők a helyi szövetkezet öiegflúke- gyütlesét szemlélték ki ellenielül. Ügy vélték, napfényes, szép időben sokan eljönnek majd a mérkőzésre és utána a szüreti mulatságra. Sajnos, az Idő kellemet- :en volt. Zuhogott az esó, fújt a szél, a pálya talaja iszappá változott. A két ellenfél azonban így is megmérkőzött egymással, s minden elfogultság nélkül állíthatjuk, játékuk szép színvonalon mozgott. Ellenfelünkről nem sokat tudtunk, csak annyit sejtettünk, hogy azért gyengébbek lesznek, mint hagyományos partnereink, a ligás labdarűgók. Az újságírók csapatában — végrel — e.gy vérbeli kapus Is helyet kapott, és ennek aztán meg is lett az eredménye. A meccs folyamán több váratlan dolog történt. Mi, akik csupa vereséghez voltunk szdkva, most meg- ízleltttk a vezetés örönjét, s néhány másodperccel a végső sípszó előtt még 3:2 arányban vezettünk! Ellenfelünk korrekt játékosokból állott, egyetlen szándékos durvaság nem történt. Meglepett, hogy csapatunk aránylag jól alkalmazkodott a nehéz talajhoz, és nemcsak védelmünk hárított biztosan, hanem időnként csatáraink Is jól kombináltak. Góljainkat Racskó, Kmeczkó és Szaszák szerezték, eUenfeleink közül Dávid, Marcsa és Retkes talált a hálónkba, A sok e.sö miatt eléggé savanyú lett a tőkéken a szőlő. Így hát elmondható, hogy a bácsi szüreti ünnepség legédesebb szőlőszemeit mérkőzésünkön ízlelhették meg a szurkolók: a gólok között egy-két ,,mézédes“ is akadt! (bt)
