Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-05 / 45. szám
új ifjúság 3 Azt hiszem, hogy jó éjszakát EGY ESTE A KOLLÉGIUMBAN ENGEDÉLY NÉLKÜL Este van. A város. Nővé Zlmky (Érsekújvár) utcát jóformán már üresek, és a gaadaságl szakköJjéplsikoIa leánykollégiumának az ajtaja Is zárva. Becsöngetek hát, és szerencsém van. Egy diáklány, Pakete Zsuzsa, a napos nyit ajtót. — Parancsoljon! — mondja és bevezet az ügyeletes nevelönóhöz, 91dó J6- isefnéhoz. A nevelönó ajtaja a kinti ajtóval ellentétben sarkig tárva, s Így már engedély nélkül Is módomban áll tanulmányozni a kollégium é- lelét. Egyszerűen látom és hallom, hogy körülbelül mit művelnek a lányok. Persze, semmi különöset. Nincs különösebb zaj, nincs ajtócsapkodás. A lányok több- .sége hálóköpenyben, pizsamában alvásra készül. Az egyik fürdőszoba felé, a másik pedig a fürdőszobából a szobába Igyeikszik. Letelt ugyanis a tanulási Idő, s így ki-ki úgy bánik a szabad Idejével, ahogy jónak látja. Feltűnően csendes a kollégium. Miért? — Kérdem 91dő Józsefnétól, mielőtt még a lényegre térnénk. — Az egyik csoport moziba ment, a másik pedig Bratlslavába, tanulmán^ kirándulásra — mondja. Aztán én is elmondom, ml járatban vagyok. — Engedély nélkül és 1- lyen váratlanul?! Most ml legyen? — sóhajt fel, majd odamegy a telefonhoz, felhívja a koliléglum vezető nevelónójét és megkérdi, hogy fogadhat-e. — Tennészetesen! — hallom a kagylóban, és most már örülök, mert hiszen ha egyáltalán Irtunk az utóbbi Időben egy kollégiumról, soha sem úgy, hogy este látogattunk volna el a diákok közé. VARDNK A baj csak az, hogy igazán kevés lány található benn. KöBtben megtudom, hogy a száztíz lány csoportokba van osztva, hogy ö a harmadik csoport vezetője, és hogy ötödik éve van a kollégiumban. Régebben Strekovon (Kürtön) tanított, mindig az elsősöket, a legkisebbeket. Itt egyszeribe nevelő néni tett, és a pld elsős gyerekek helyett tizenhét-tizennyolc éves lányokra kell felügyelnie. — Amikor Idekerültem, szinte féltem ezektől a nagy jányoktól, — mondja — de aztán úgy megszerettem ezt a munkát, hogy magam sem tudom, mikor fogom abbahagyni. SLdő Jözsefné már nem fiatal, túl van a nyugdíjkorhatáron, de testileg és szellemileg ís meghaziidtolSidó Júzsetné nevelőnő ja a korát. Valójában nemcsak nevelönójük, hanem mamájuk, nagymamájuk is a lányoknak. — Kedvesek, bájosak — mondja Ismét — és olyan félénkek, amikor Idekerülnek. Először vannak távol az anyjuktól, és amikor jönnek, szinte látszat rajtuk, hogy védelmet keresnek. I- lyenkor rájuk mosolygoik, és arra törekszem, hogy a bizalmukba fogadjanak. — És befogadják? — kérdem önkéntelenül, hiszen aki ennyit tapasztalt, aki képes volt kitartóan és odaadással olyan hosszú Időn keresztül az első osztályosokat tanítani, ahhoz bizalommal kell hogy legyenek ezek a nagy lányoik Is, hiszen emberségben, szeretet- ben a legtöbbet kapják, e- mlt egyáltalán kaphatnak. — Éjszaka az egyik lány felsírt, majd felkelt, felöltözött s már Indult Is, hogy megy haza — emlékezik vissza egy régebbi esetre. Szaladtak a lányok utánam — folytatja. Én szépen visz- szavezettem a szobájába, kl- ■kérdeztem öt. Megtudtam, hogy valami rosszat álmodott, azt, hogy az apukája meghalt. Ezéft sírt. és Indult volna haza. A lány persze még mindig remegett. Igyekeztem m6,gnyugtatnl, míg végül azzal, hogy másnap majd felhívja telefonon a szüleit, el is aludt. Másnap kérdem, hogy hivta-e a szüleit. — ,,Nom, miért, hiszen ön úgy megnyugtatott“ — jött a válasz... FIATALOS HÉVVEL Közben, míg mindezt elmondja, csöngetnek. A napos kinyitja az ajtót, és a kollégium folyosója megtelik lányokkal. — No, megjöttek? — kérdi a kirándulóktól Sldó Jó- zsefné, majd töviről hegyire kikérdezi a lányokat, hol voltak, mit láttak, és ho gyan érezték magukat. Kisvártatva újra csöngetnek, a kép megismétlődik, és a lányok közül kiválik Haris Beáta nevelönő. Már mondja Is a magáét: — ja], de jó meleg van ittl Kint megvesz az Isten hidege. A moziban kabátban ültünk, és mégis fáztunk. Mindezt egy szuszra mond- la el, s csak amikor elmondta, akkor veszi észre, hogy idegen is van a szobában. Zavartatni természetesen ezután sem hagyja magát, és igazi fiatalos hévvel tjesísél tovább. — Jók a lányaink, főleg az Idén nagyon rendes lányaink vannak. Két évvel ezelőtt még magam is diáklány voltam, s ha összehaA kettes szoba lakéi sonlítom a ml tiollektlván- kat, és itt ezeket a lányokat, hát ég és főid. Bár ma gam Is fiatal vágyok, még sem történt meg eddig, hogy egyik, vagy másik lány ne fogadott volna szót. Természetesen, ahol ennyi lány van, oda fiúk is járnak, de- hát azért lányoik, ho-gy érdeklődjenek Irántuk a fiúk... A kollégium egy egyszerű régi érsekújvári lakóházban székel, így tehát távolról sem mondható megfelelőnek, Harl:^ Beáta nincs is vele megelégedve. — Egyáltalán nem lehet azt csinálni, amit tanultunk, öreg, korszerűtlen az épület. Nem tudom megval^í- tanl az elképzeléseimet, mert hová vlhetem őket úszni, sportolni. Érdekköröket sem vezethetünk, nincs hol tartani őket — mondja. Aztán felszedelözködöm, és elindulunk egy kis sétára a lányok közé. TANÁCSÜLÉS PIZSAMÁBAN — JŐ estéti — köszfönnek ránk Itt Is, ott is a lányok hálóingben vagy pizsamában. A társalgóban négy lány, a kollégium önkormányzatának tagjai tanácskoznak. Lívia Nömcová valami iskolázáson volt és elmondja, mit hallott. Aztán a tanács munkatervét is megbeszélik. Természetesen egyik-másik már közülük is éjszakai öltözékben jelent meg az ülésen. AZT HISZEM, HOGY JÖ ÉJSZAKÁT. .. A társalgót elhagyva a kettes számú szobába nyitunk be. Négy lány, Suba .Anna, Odráska Ilona, Száraz ■Mária és Kálnay Éva még az asztalnál ülnek. Vége van ugyan a kötelező tanu- Mási Időnek, de ók négyen még a könyv fölé hajolnak és hallgatják vendégüknek, a 4. A szoba lakójának, Kálnay Évának a magyarázatát. A szobában két emeletes Haris Beáta nevelönó ágy, szekrényeik és köztük tenyérni hely a kályha és az asztal számára. A falakon színészportrék, énekesportrék, feliratok. Az egyik így hangzik: „Hogyha az é let rögös újtáin erőd csüggedni talál, jusson eszedbe, az úr szava: „Ember küzd) és bízva bízzál!“ Egy másik tréfás mondásuk így hangzik: ,.Azt hiszem, hogy jó éjszakáti“ ezt olyankor mondják vagy-ÓIBA josnmn jjeujBinm kit el akarnak küldeni. Nos, küldés nélkül Is tudom, hogy későre jár, és a lányok szívesen aíudnénak már. Ezért búcsúzom Is, csak még valami kis titkot szeretnék megtudni Káinay Éva szobatársairól. Csupán annyit árul el, hogy az e- gyiket Aranyomnak, a másikat Dedlnek, a harmadikat Falénak, a negyediket Margarnak, az ötödiket pedig Sominak becézik. Nos, nem sok, de elindulok a 4. A-ba. Ott bár eloltották a lámpát, de amikor a becenevükön szólítom őket, fel- kuncognaik és jelentkeznek. Végül megkérdik: — Ki árulta el magának? ■— Nem mondom meg u- gya-n, de ők maguktól Is kitalálják, hogy csak Éva lehetett. Sőt, azt gondolják, hogy Éva mást is elárult, ezért, amikor végre bejön a szobába, ki ugrálnak az ágyaikból, és következne a tetemrehívás. Még jő, hogy a kollégiumban vagyunk, s hogy nincsenek felügyelet nélkül. Talán még meg Is vennék, pedig ha tudnák, hogy Éva még véletlenül sem árult el róluk semmi rosszat. Hát Igen, ahogy a nevelő- nők egybehangzőa-n mondták: „Az Idén igazán szelíd, jó és kötelességtudó lányaink varanek.“ ßs persze, elmúlt tíz óra: „Azt hlsezm, hogy jó éjszakát!“ — én fs távozom. Németh István EIKÉSZÜIT A BRATISIAVA SZAllÖ AMg két esztendővel ezelőtt lapunk az elsők között tudósított arról, hogy magyarországi épitővállalatoik szállodát építenek Szlovákia fővárosában. Közöltük az akkor már tervekben készenálló szállodaépület makettjének fotóját, s egy beszélgetést Finta József Ybl-dijas épltészanér- nökkel és Király László belsőépítésszel, akik meger-ösltet- ték az akkor még nagyon hihetetlennek hangzó tervet, mely szerint hazánk legnagyobb szállodáját nem egész két esztendő leforgása alatt építik majd fel, Az egész tulajdonképpen ügy kezdődött, hogy a Budapesti Lakóterv Vállalat tervezőirodájának vezetője, a tucatnyi jeles épülettel vizsgázott Finta Jó2sef gondolt egy nagyot, és feltette magának a kérdést: miért ne lehetne a házgyári panelelemekból másféle épületet Is csinálni, mint lakóházat? A későbbiekben kiderült, hogy a kérdés szónoAz új szálló kl volt. Finta József már akkor tudta, mit akar. Dolgozni kezdett, és kész tervekkel állt elő. Nem sokkal azután a budapesti Lehel kőrúton megkezdték a panelekből készülő Volga-szálló építését. Ugyancsak nem sokkal később, szokatlanul rövid határidőn belül át is adták a rendeltetésének. A tetszetős ötlet után a megvalósított ötlet Is tetszést aratott. Egy Magyarországon járt csehszlovák külkereskedelmi küldöttségnek is megtetszett a gondolat és me.gtetszett szálláshelyük, a Volga-szálló. „Nekünk Is így kellene megoldani a bratíslavai szállodaínséget“ — hangzott el a mondat, s ezzel mintegy el ís kezdődött valami. A két ország között rövidesen ’létrejöitt egy szerződés, mely szerint a ma,gyarországl épltővállalatok Szlovákia fővárosában is építenek egy Volga-típusú szállodát. 1973. január nyolcadtkán volt az ünnepélyes alapköleté- tei. Alig huszonegy hónappal később, 1974. oiktóber huszonötödikén, a Magyar Népköztársaság építésügyi- és város- fejlesztési miniszterének, valamint Szlovákia belkereskedelmi miniszterének jelenlétében, Gejza Slapkia elvtárs a bratislaval városi pártbizottság vezető titkára ünnepélyesen elvágta az új Brailslave-szálló bejáratát elkötő fehér szalagot. Az ünnepélyes átadáson jelenlévő vendégek valahányan elismeréssel nylletkoztak az épület minőségi kivitelezőről, a rendiklvül rövid határidő pontos betartásáról, s a KGST-országök együttműködésének eí újabb példájáról. A tízemeletes szálloda 387 szobájában összesen 947 ágy várja a vendégeket. Kétségen kívül az új létesítmény nagyban enyhíti majd a fóváros szállodagondjalt. Hozzá kell tenni, hogy a szobák klvlteleezése újszerű, s ami a legfontosabb, nagyon kényelmes és mindegyik szobához fürdőszoba tairtozik. A RuZlnov negyedben kialakuló egyik új városközpontba harmonikusan beleilleszkedő épület legnagyobb építés2»tí erénye elsősorban a merész belsőépítészeti megoldása, rendkívül hangulatos berendezése. Kívülről nézve az ember nem Is hinné, hogy az épület belső traktusai mennyire sokrétűek és tágasak. A százszemélyes kávéházat, a kétszázhúsz személyes éttermet, a szálloda hallját és nappali bárját, egyedi tervezésű, ízléses bútoroik- kal rendezték be az építők. Tágas, rendkívülien modern konyhafelszerelésekkel berendezett konyháját bárki megirigyelheti. A Bratlslava-szálló különlegességeihez tartozik a 360 személyt befogadó modem fordítőberendezésekkel felszerelt kongresszusi terem, amelyre a fővárosnak u- gyancsak nagy szüksége volt mér. Mellette hangulatos kert- vendéglő és nyitott kávéházi teraszok várják a vendégeket. Az első emeleten repiezentatív polgármesteri fogadó- termet rendeztek be. Az átadás megtörtént. A rövidesen sorrakeililő üzembehelyezés napjától kezdődően bárki meggyőződhet róla, milyen elegáns létesítménnyel gazdagodott Szlovákia fővárosa. A bratíslavai városi pártbizottság vezető titkára. Slapka elvtárs ünnepélyesen átvágja a szálloda avatészalagját. Az építők pedig átteszik a székhelyüket egy újabb bra- tíslava! telekre, ahol ugyanezzel az építészeti eljárással egy hatalmas diákszálló építésébe kezdenek. —I.
