Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-05 / 45. szám

új ifjúság 3 Azt hiszem, hogy jó éjszakát EGY ESTE A KOLLÉGIUMBAN ENGEDÉLY NÉLKÜL Este van. A város. Nővé Zlmky (Érsekújvár) utcát jóformán már üresek, és a gaadaságl szakköJjéplsikoIa leánykollégiumának az ajta­ja Is zárva. Becsöngetek hát, és sze­rencsém van. Egy diáklány, Pakete Zsuzsa, a napos nyit ajtót. — Parancsoljon! — mondja és bevezet az ügye­letes nevelönóhöz, 91dó J6- isefnéhoz. A nevelönó ajtaja a kinti ajtóval ellentétben sarkig tárva, s Így már engedély nélkül Is módomban áll ta­nulmányozni a kollégium é- lelét. Egyszerűen látom és hallom, hogy körülbelül mit művelnek a lányok. Persze, semmi különöset. Nincs kü­lönösebb zaj, nincs ajtó­csapkodás. A lányok több- .sége hálóköpenyben, pizsa­mában alvásra készül. Az egyik fürdőszoba felé, a másik pedig a fürdőszobá­ból a szobába Igyeikszik. Le­telt ugyanis a tanulási Idő, s így ki-ki úgy bánik a sza­bad Idejével, ahogy jónak látja. Feltűnően csendes a kol­légium. Miért? — Kérdem 91dő Józsefnétól, mielőtt még a lényegre térnénk. — Az egyik csoport mo­ziba ment, a másik pedig Bratlslavába, tanulmán^ ki­rándulásra — mondja. Az­tán én is elmondom, ml já­ratban vagyok. — Engedély nélkül és 1- lyen váratlanul?! Most ml legyen? — sóhajt fel, majd odamegy a telefonhoz, fel­hívja a koliléglum vezető nevelónójét és megkérdi, hogy fogadhat-e. — Tennészetesen! — hal­lom a kagylóban, és most már örülök, mert hiszen ha egyáltalán Irtunk az utóbbi Időben egy kollégiumról, soha sem úgy, hogy este lá­togattunk volna el a diá­kok közé. VARDNK A baj csak az, hogy iga­zán kevés lány található benn. KöBtben megtudom, hogy a száztíz lány csopor­tokba van osztva, hogy ö a harmadik csoport vezetője, és hogy ötödik éve van a kollégiumban. Régebben Strekovon (Kürtön) tanított, mindig az elsősöket, a leg­kisebbeket. Itt egyszeribe nevelő néni tett, és a pld elsős gyerekek helyett ti­zenhét-tizennyolc éves lá­nyokra kell felügyelnie. — Amikor Idekerültem, szinte féltem ezektől a nagy jányoktól, — mondja — de aztán úgy megszerettem ezt a munkát, hogy magam sem tudom, mikor fogom abba­hagyni. SLdő Jözsefné már nem fiatal, túl van a nyugdíj­korhatáron, de testileg és szellemileg ís meghaziidtol­Sidó Júzsetné nevelőnő ja a korát. Valójában nem­csak nevelönójük, hanem mamájuk, nagymamájuk is a lányoknak. — Kedvesek, bájosak — mondja Ismét — és olyan félénkek, amikor Idekerül­nek. Először vannak távol az anyjuktól, és amikor jön­nek, szinte látszat rajtuk, hogy védelmet keresnek. I- lyenkor rájuk mosolygoik, és arra törekszem, hogy a bizalmukba fogadjanak. — És befogadják? — kér­dem önkéntelenül, hiszen aki ennyit tapasztalt, aki képes volt kitartóan és oda­adással olyan hosszú Időn keresztül az első osztályo­sokat tanítani, ahhoz biza­lommal kell hogy legyenek ezek a nagy lányoik Is, hi­szen emberségben, szeretet- ben a legtöbbet kapják, e- mlt egyáltalán kaphatnak. — Éjszaka az egyik lány felsírt, majd felkelt, felöl­tözött s már Indult Is, hogy megy haza — emlékezik vissza egy régebbi esetre. Szaladtak a lányok utánam — folytatja. Én szépen visz- szavezettem a szobájába, kl- ■kérdeztem öt. Megtudtam, hogy valami rosszat álmo­dott, azt, hogy az apukája meghalt. Ezéft sírt. és In­dult volna haza. A lány per­sze még mindig remegett. Igyekeztem m6,gnyugtatnl, míg végül azzal, hogy más­nap majd felhívja telefonon a szüleit, el is aludt. Más­nap kérdem, hogy hivta-e a szüleit. — ,,Nom, miért, hi­szen ön úgy megnyugtatott“ — jött a válasz... FIATALOS HÉVVEL Közben, míg mindezt el­mondja, csöngetnek. A na­pos kinyitja az ajtót, és a kollégium folyosója megte­lik lányokkal. — No, megjöttek? — kér­di a kirándulóktól Sldó Jó- zsefné, majd töviről hegyi­re kikérdezi a lányokat, hol voltak, mit láttak, és ho gyan érezték magukat. Kisvártatva újra csönget­nek, a kép megismétlődik, és a lányok közül kiválik Haris Beáta nevelönő. Már mondja Is a magáét: — ja], de jó meleg van ittl Kint megvesz az Isten hidege. A moziban kabátban ültünk, és mégis fáztunk. Mindezt egy szuszra mond- la el, s csak amikor el­mondta, akkor veszi észre, hogy idegen is van a szobá­ban. Zavartatni természete­sen ezután sem hagyja ma­gát, és igazi fiatalos hévvel tjesísél tovább. — Jók a lányaink, főleg az Idén nagyon rendes lá­nyaink vannak. Két évvel ezelőtt még magam is diák­lány voltam, s ha összeha­A kettes szoba lakéi sonlítom a ml tiollektlván- kat, és itt ezeket a lányo­kat, hát ég és főid. Bár ma gam Is fiatal vágyok, még sem történt meg eddig, hogy egyik, vagy másik lány ne fogadott volna szót. Termé­szetesen, ahol ennyi lány van, oda fiúk is járnak, de- hát azért lányoik, ho-gy ér­deklődjenek Irántuk a fiúk... A kollégium egy egyszerű régi érsekújvári lakóházban székel, így tehát távolról sem mondható megfelelő­nek, Harl:^ Beáta nincs is vele megelégedve. — Egyáltalán nem lehet azt csinálni, amit tanultunk, öreg, korszerűtlen az épü­let. Nem tudom megval^í- tanl az elképzeléseimet, mert hová vlhetem őket úszni, sportolni. Érdekkörö­ket sem vezethetünk, nincs hol tartani őket — mondja. Aztán felszedelözködöm, és elindulunk egy kis sétára a lányok közé. TANÁCSÜLÉS PIZSAMÁBAN — JŐ estéti — köszfönnek ránk Itt Is, ott is a lányok hálóingben vagy pizsamá­ban. A társalgóban négy lány, a kollégium önkormányzatá­nak tagjai tanácskoznak. Lí­via Nömcová valami iskolá­záson volt és elmondja, mit hallott. Aztán a tanács mun­katervét is megbeszélik. Természetesen egyik-másik már közülük is éjszakai öl­tözékben jelent meg az ülé­sen. AZT HISZEM, HOGY JÖ ÉJSZAKÁT. .. A társalgót elhagyva a kettes számú szobába nyi­tunk be. Négy lány, Suba .Anna, Odráska Ilona, Száraz ■Mária és Kálnay Éva még az asztalnál ülnek. Vége van ugyan a kötelező tanu- Mási Időnek, de ók négyen még a könyv fölé hajolnak és hallgatják vendégüknek, a 4. A szoba lakójának, Kál­nay Évának a magyarázatát. A szobában két emeletes Haris Beáta nevelönó ágy, szekrényeik és köztük tenyérni hely a kályha és az asztal számára. A fala­kon színészportrék, énekes­portrék, feliratok. Az egyik így hangzik: „Hogyha az é let rögös újtáin erőd csüg­gedni talál, jusson eszedbe, az úr szava: „Ember küzd) és bízva bízzál!“ Egy másik tréfás mondá­suk így hangzik: ,.Azt hi­szem, hogy jó éjszakáti“ ezt olyankor mondják vagy-ÓIBA josnmn jjeujBinm kit el akarnak küldeni. Nos, küldés nélkül Is tu­dom, hogy későre jár, és a lányok szívesen aíudnénak már. Ezért búcsúzom Is, csak még valami kis titkot szeretnék megtudni Káinay Éva szobatársairól. Csupán annyit árul el, hogy az e- gyiket Aranyomnak, a má­sikat Dedlnek, a harmadi­kat Falénak, a negyediket Margarnak, az ötödiket pe­dig Sominak becézik. Nos, nem sok, de elindulok a 4. A-ba. Ott bár eloltották a lámpát, de amikor a bece­nevükön szólítom őket, fel- kuncognaik és jelentkeznek. Végül megkérdik: — Ki árulta el magának? ■— Nem mondom meg u- gya-n, de ők maguktól Is ki­találják, hogy csak Éva lehetett. Sőt, azt gon­dolják, hogy Éva mást is elárult, ezért, ami­kor végre bejön a szobába, ki ugrálnak az ágyaikból, és következne a tetemrehívás. Még jő, hogy a kollégium­ban vagyunk, s hogy nin­csenek felügyelet nélkül. Talán még meg Is vennék, pedig ha tudnák, hogy Éva még véletlenül sem árult el róluk semmi rosszat. Hát Igen, ahogy a nevelő- nők egybehangzőa-n mond­ták: „Az Idén igazán szelíd, jó és kötelességtudó lánya­ink varanek.“ ßs persze, el­múlt tíz óra: „Azt hlsezm, hogy jó éjszakát!“ — én fs távozom. Németh István EIKÉSZÜIT A BRATISIAVA SZAllÖ AMg két esztendővel ezelőtt lapunk az elsők között tu­dósított arról, hogy magyarországi épitővállalatoik szállo­dát építenek Szlovákia fővárosában. Közöltük az akkor már tervekben készenálló szállodaépület makettjének fo­tóját, s egy beszélgetést Finta József Ybl-dijas épltészanér- nökkel és Király László belsőépítésszel, akik meger-ösltet- ték az akkor még nagyon hihetetlennek hangzó tervet, mely szerint hazánk legnagyobb szállodáját nem egész két esztendő leforgása alatt építik majd fel, Az egész tulajdonképpen ügy kezdődött, hogy a Buda­pesti Lakóterv Vállalat tervezőirodájának vezetője, a tucat­nyi jeles épülettel vizsgázott Finta Jó2sef gondolt egy na­gyot, és feltette magának a kérdést: miért ne lehetne a házgyári panelelemekból másféle épületet Is csinálni, mint lakóházat? A későbbiekben kiderült, hogy a kérdés szóno­Az új szálló kl volt. Finta József már akkor tudta, mit akar. Dolgozni kezdett, és kész tervekkel állt elő. Nem sokkal azután a budapesti Lehel kőrúton megkezdték a panelekből készü­lő Volga-szálló építését. Ugyancsak nem sokkal később, szokatlanul rövid határidőn belül át is adták a rendelte­tésének. A tetszetős ötlet után a megvalósított ötlet Is tetszést aratott. Egy Magyarországon járt csehszlovák kül­kereskedelmi küldöttségnek is megtetszett a gondolat és me.gtetszett szálláshelyük, a Volga-szálló. „Nekünk Is így kellene megoldani a bratíslavai szállodaínséget“ — hang­zott el a mondat, s ezzel mintegy el ís kezdődött valami. A két ország között rövidesen ’létrejöitt egy szerződés, mely szerint a ma,gyarországl épltővállalatok Szlovákia főváro­sában is építenek egy Volga-típusú szállodát. 1973. január nyolcadtkán volt az ünnepélyes alapköleté- tei. Alig huszonegy hónappal később, 1974. oiktóber huszon­ötödikén, a Magyar Népköztársaság építésügyi- és város- fejlesztési miniszterének, valamint Szlovákia belkereske­delmi miniszterének jelenlétében, Gejza Slapkia elvtárs a bratislaval városi pártbizottság vezető titkára ünnepélye­sen elvágta az új Brailslave-szálló bejáratát elkötő fehér szalagot. Az ünnepélyes átadáson jelenlévő vendégek valahányan elismeréssel nylletkoztak az épület minőségi kivitelező­ről, a rendiklvül rövid határidő pontos betartásáról, s a KGST-országök együttműködésének eí újabb példájáról. A tízemeletes szálloda 387 szobájában összesen 947 ágy várja a vendégeket. Kétségen kívül az új létesítmény nagy­ban enyhíti majd a fóváros szállodagondjalt. Hozzá kell tenni, hogy a szobák klvlteleezése újszerű, s ami a leg­fontosabb, nagyon kényelmes és mindegyik szobához für­dőszoba tairtozik. A RuZlnov negyedben kialakuló egyik új városközpontba harmonikusan beleilleszkedő épület leg­nagyobb építés2»tí erénye elsősorban a merész belsőépíté­szeti megoldása, rendkívül hangulatos berendezése. Kívül­ről nézve az ember nem Is hinné, hogy az épület belső traktusai mennyire sokrétűek és tágasak. A százszemélyes kávéházat, a kétszázhúsz személyes éttermet, a szálloda hallját és nappali bárját, egyedi tervezésű, ízléses bútoroik- kal rendezték be az építők. Tágas, rendkívülien modern konyhafelszerelésekkel berendezett konyháját bárki megiri­gyelheti. A Bratlslava-szálló különlegességeihez tartozik a 360 személyt befogadó modem fordítőberendezésekkel felszerelt kongresszusi terem, amelyre a fővárosnak u- gyancsak nagy szüksége volt mér. Mellette hangulatos kert- vendéglő és nyitott kávéházi teraszok várják a vendége­ket. Az első emeleten repiezentatív polgármesteri fogadó- termet rendeztek be. Az átadás megtörtént. A rövidesen sorrakeililő üzembe­helyezés napjától kezdődően bárki meggyőződhet róla, mi­lyen elegáns létesítménnyel gazdagodott Szlovákia fővá­rosa. A bratíslavai városi pártbizottság vezető titkára. Slapka elvtárs ünnepélyesen átvágja a szálloda avatészalagját. Az építők pedig átteszik a székhelyüket egy újabb bra- tíslava! telekre, ahol ugyanezzel az építészeti eljárással egy hatalmas diákszálló építésébe kezdenek. —I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom