Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-02 / 27. szám
fesztivál a magas - tAtra alat nápolyi ÉS NARANCS A vegyészeti szakközépiskola kollégiumának az előcsarnoka még üres. és néptelen az ebédlő Is. Még csak Itt-ott látni embert, és azok Is, akik elsőként Jelentek meg a reggelinél, álmosak és fáradtak. Nem így a Senecl Magyar Gimnázium kézilabdacsapatának a tagjai, ök frissek, kipihentek, mert korán kerültek az ágyba, hiszen nagy mérkőzés vár rájuk. Köztük és a Sp. Nová Ves-1 Gimnázium csapata közt dől el az elsőbbség kérdése. Hogy ki lesz a győztes, az majd elválik. Mindenesetre a seneclek már eddig Is szép utat tettek meg. A járási bajnokság után Trnaván, a középiskolásak kerületi bajnokságán győztek. És nem akármilyen csapatok fölötti Három komoly gimnázium, a partlzánskél a Nővé Zámky-1 és a trnaval gimnázium csapatait parancsolták maguk mögé. Különösen az utóbbi csapattal vívott mérkőzés marad emlékezetes számukra, mert mint Kontsek Bélának, a csapatkapitánynak szavaiból Is kiérezhető. Igazán nem könnyen adták meg magukat a trnavalak. r>e figyeljünk Kontsek Béla szavaira! — Nehéz mérkőzés volt, nagyon nehéz. MI Is, ők Is jól felkészültünk, és így aztán s^nte lehetetlen volt a másikat két vállra fektetni. Végülls csak hetesek segítségével sikerült. A rendes és meghosszabított Időben Is döntetlen volt az eredmény. Ezután következtek a hetesek. A trnavalak vétettek előbb, így mienk lett az elsőbbség... Persze még nyugodtan aludhattak volna, hiszen a mérkőzés csak tizenegy órakor lesz, dehát ki képes egy liven nehéz mérkőzés előtt aludni? És hogy milyenek a kilátásaik? — Hát. meg lehet nyerni — mondja ismét a csapatkapitány —, de ahhoz Játszani iréll, még hozzá jól, — Ml az hogy jól, kiválő- an — teszi valaki hozzá tréfásan a maga mondanivalóját —, mert különben gyalog megyünk haza. — Miért? kapom föl a fejem. — Na szóval, meg kell nyernünk a meccset — tájékoztat vé- gü'lis a csapatkapitány —, mert Szabó tanár elvtárs azt mondta, hogy különben gyalog megyünk haza a Magas-Tátrából. Ugyanis már tavaly Is csak egy gól választott el a sikertől és nem szeretnénk, ha Ismét valami kis banánhéjon csúsznánk el. — No, tegyük föl, hogy valóban sikerül győzni, akkor milyen jutalom vár a csapatra? — Fél kiló nápolyi és egy akó narancs... Sza mondta, hogy kapunk és n^ csak akarunk... Nem kellett hazabandukolnl győzték az el mény mérkőzéí cél a vége el( tésre álltak, d- tak javítani, é ban a győztes bevágni az elk kor elbúcsúzta már meg Is ka Szórakozni is nevelni Kállay Ottilia nemcsak csinos, hanem határozott. Igazán talpraesett lány is. És szerény. Hogy honnan veszem ezt? Hát onnan, hogy beszélgettem vele, és Ilyennek találtam. — No, lássuk, mire jutunk ketten — bujkál a huncuttság a szemében az Ismerkedésnél, mondván, hogy nemcsak én, hanem 6 Is újságíró... Szóval... a Samorfnl Szlovák Tannyelvű Gimnázium LámpáSlk lapjának a főszerkesztője, s mint Ilyen vett részt a középiskolások találkozóján, majd pedig sietett fel a hegyóriásokhoz, mert még nem járt a Magas-Tátrában, s nem a- karta elszalasztani a nagy lehetőséget, hogy elzarándokoljon a zord hegyekhez. Ennyit tehát magáról, mert egyébként önmagáról nem szívesen beszél. Inkább az Iskoláról, az Iskola Ifjúsági szervezetéről... — Az Iskolától mindent megkapunk. Nálunk tulajdonképpen úgy van ez az egész, hogy minden hónapban más osztály írja és szerkeszti a lapot, s ml Inkább csak felügyelünk, megbeszéljük az osztályokkal, hogy mit s hogyan is kellene megírni, elkészíteni..., Kilenc osztály van az Iskolában így majdnem kitelik az év, Ml inkább akkor lépünk közbe, araikor közeledik a számok megjelenésének az ideje, és még nincs kész semmi... A lap szerkesztése Is, akárcsak a többi feladat, hozzátartozik az Ifjúsági munkához. Tavaly elsők lettünk a Sig- nál 30 elnevezésű vetélkedőben, szoros kapcsolatot tartunk fenn egy szovjet helyőrséggel; elmegyünk, meglátogatjuk őket, elszórakoztatjuk a műsorainkkal, majd pedig ők jönnek el hozzánk, és ök adnak gyermekotthon fölött. Het»nte, kéthetente műsort. Védnökséget vállaltunk a helyi elmegyünk a gyerekek közé, beszélgetünk velük, játszunk velük, és egyáltalán arra törekszünk, hogy akárcsak ml az Iskolában, ők is jól érezzék magukat a nevelőotthonban. És a LampáSlkkal Is így van. Tulajdonképpen azért csináljuk, hogy szórakozzunk, és neveljük necsak önmagunkat, hanem a diáktársainkat Is.... írni nemcsak az újságíróknak keli (Ahol mindig van elég a- nyag, s ahol nincsenek sajtóhibák] Putz Erzsiké, a Galántal Szlovák ‘Gimnázium lapját szerkeszti. Egy évvel ezelőtt alapították és a címet, Vestník obce Studentskej valahogy így fordítanám magyarra; A diák- közösség közlönye. Hogy milyen a lapjuk? Hát jó. Izgalmas. Legalábbis az Iskola diákjai számára.. Erről tanúskodnak Erzsiké szaval is; — Elég nehéz megszerezni a cikkeket, de azért megy. Ügy Is mondhatnám, hogy rá lehet szoktatni a diákokat az írásra. Bele lehet őket vinni... Nem mondom, nem Is a szépirodalommal van baj, mert versünk, elbeszélésünk mindig van elég. Csak a vezércikkek születnek nehezebben. Ezekért meg kell küzdeni, de a lapból sohasem hiányoznak. Sőt, mi több, diáktársaink el Is olvassák. Eleinte azt gondoltuk, hogy ezek az írások nem lesznek érdekesek, senki sem fogja ókét elolvasni, de legnagyobb meglepetésünkre, nemcsak 8 verseket, a vicceket, hanem a vezércikkeket, a komoly eszmefuttatásokat is szívesen olvassák az Iskola diákjai— Miről írtok a leginkább? — Mindenről, ami az Iskolában, a városban és a járásban történik. Sokat foglalkozunk az Ifjúsági szervezettel és az osztályok életével. Van egy nagyon tehetséges szerkesztőnk, aki minden alkalomra képes elfogadható és jó verset írni. így aztán, ha véletlenül, nincs elég anyagunk, megkérjük, hogy írjon egy verset. És 6 ír. — Mindig meg tudjátok valósítani az elképzeléseiteket? — Meg, az utolsó pontlgl — Nálatok talán még sajtóhiba sem fordul elő a lapban? — Nem, nálunk nincsenek sajtóhibák. Ml ugyanis mindent magunk csinálunk. Nemcsak ml írjuk, hanem magunk Is gépeljük és maguk sokszorosítjuk a lapunkat. így aztán, ha esetleg valamilyen hiba be Is csúszna, azt sem engedjük ki, hanem Inkább átírjuk az egész oldalt. Mindig pontosan tudjuk, milyen lesz a lap, és csak olyan lapot adunk ki a kezünkből, amelyben nincs hiba. — Ojságírópályára készülsz? — Már nem. Eleinte azt gondoltam, hogy én Is újságíró leszek, de aztán nagyon megkedveltem a blol^iát. Qgy gondolom, hogy később esetleg még mint biológus is vlsz- szatérhetek az újságírói pályára. És ha nem ts leszek újságíró, az sem számít, hiszen írni, fogalmazni nemcsak az újságírónak, hanem a biológusnak Is lehat. összeillenek — Mit kell tudni egy jó lövőnek? — kérdezem Madarász Istvántól, akt további három társával a lövészetben képviselte a Komáromi Szlovák Tannyelvű Gimnázium tanulóit a középiskolások II. országos fesztiválján. — Mindenekelőtt meg kell Ismernie a fegyverét; tudni kell szétszedni, megtisztítani, összerakni, és természetesen azt ts tudnia kell, hogyan viselkedik lövés közben. Amikor megtalálta a saját fegyverét, a legjobb, ha senki kezébe nem adja, mert a fegyver nagyon érzékeny szerszám. A lövésznek nyugodt és kiegyensúlyozott embernek kell lennie. Bízzék önmagában és legyen kitartó, mert sokat kell gyakorolnia ahhoz, hogy pontos legyen a szeme, és biztos a keze. — És hogyan éri ezt el az ember? — Ogy, hogy sokat gyakorol. Ml általában egy héten kétszer megyünk kt a lőtérre, versenyek előtt pedig többször. Meg kell az embernek szokni azt, hogy a többiek nézik, hogy emberek veszik körül, és hogy mindenki kíváncsi a teljesítményére... S mindezt olyan nyugalommal és egyszerű szerény szóval mondja el, hogy szinte megnézem, megvizsgálom, hol Is veszi ezt az óriási nyugalmat és természetességet. Nem nehéz kltalánl. Madarász István nemcsak a fegyverét, hanem önmagát Is Ismeri és ezért Is kötött vele barátságot. Ogy látom össaelllenek. —nth— . ..... at, vuli a célkitűzésük. hogy a résztvevő iskolások és a CSEMADOK-tagok minél jobban tnda- tositsák a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét, megemlékezve ennek történelmi helyeiről és hőseiről, s végül elmélyítsék magukban a szocialista hazafiság érzetét. A versengést ez év elején indították meg és négy fordulóban bonyo- lítntták le, illetve bonyolítják le. Az első fordoléban a városok és a falvak legjobb háromtagú csapatait (esetleg egyéneit) válogatták ki. E- zek járási vetélkedőn mérték össze tudásukat, a járási vetélkedők legjobbjai pedig bekerültek az országos elődöntőkbe. Az országos elődöntőket júniusban bonyolították le. s ezek helyezettjei mérkőznek majd meg angusztiisban a bralislevai országos döntőn. 14 járás sorakoztatta fel versenyzőit a körzeti versenyeken, 311 csapat és 3 egyéni versenyző vett részt rajtuk. Ami ennyit jelent, hogy ösz- szesen 916 fiatal jelentkezett a nagyszabású szellemi tornán. Különösen a luCeneci (Losonc), a levicei (Léva) és a Vef. Krtf£-i (Nagykürtös) járásból jelentkeztek sokan. A luőene- ci járásból például SO csoport 150 versenyzője vett részt a körzeti vetélkedőkön. Ugyancsak dicséretet érdemelnek a nyitrai járás versenyszervezői Is. Innen ugyanis nemcsak az iskolások, hanem hét CSEMADOK- csoport is részt vett a körzeti vetélkedőkön. Szerettük volna azonban, ha a CSEMADOK-tagok lényegesen aktívabbak lettek válna. Annál is inkább, mert e CSEMADOK szervezete ezt a szép vetélkedőt, s bizony, ha a tanítók és tanárok nem agitálják tanítványaikat oly lelkesen, nem büszkélkedhetnének ma ily szép erkölcsi sikerrel! Néhány szól még a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) országos elődöntőről, hiszen csak néhány napja bonyolították le. Nos e rendezvény igazán méltó volt ehhez a rohamosan fejlődő, kedves városhoz. A CSEMADOK székházénak nagyterme szépen feldíszítve fogadta a nagyszámú közönséget, a színpadon helyet foglaló versenyzők nem zavarhatták egymást és a társaik jó feleleteiért drukkoló diáknézők is fegyelmezetten viselkedtek. A vetélkedőn 11 csapat és egy egyéni versenyző vett részt, és a háromtagú zsűri — Bodnár Béla, dr. Vad- kerty Katalin és Szendy László — a legkisebb zökkenő nélkül végezte a bíráló bizottság kényes feladatát. A válaszok kitűnőek voltak, s igazán meglepte az embert ezekben a kilencéves iskolásoknak és gimnazistáknak széleskörű tudása és világos fogalmazása. Amikor például azt a kérdést húzta ki az egyik csapat, hogy „1944 szeptember 1-én az egyik közismert fegybázban az itt bebörtönzött politikai foglyok 50-tagú csoportja fellázadt és a felkelőkhöz szökött, melyik fegyházban történt ez? — a csapat Ieán3rtagja szinte gondolkodás nélkül nevezte meg az Havai fegyházat. No persze előfordultak azért kisebb hibák. Hadd soroljam fel végül azoknak a boldog gyermekeknek a nevét, a- kik a Nővé Zámky-i országos elődöntőn a legjobban szerepeltek és bejutottak a bratislavai országos döntőbe. Ezek az első helyen végzett Se- neci (Szene) Magyar Gimnázium csapatának tagjai: Antal Tibor, Tóth Iza^ bella és Takács Rezső. Második helyen a Trsticei (Nádszeg) Kilencéves Iskola csapata végzett. Juhos Margit, Földi Lászlú és Nagy Boldizsár sze rezte meg e tisztes helyezést. A dobogó harmadik fokára a helybeli magyar gimnázium került, Barák Péter, Császár László és Magda János képviselte ennek az iskolának a csapatát. Mindent egybevéve, melegen gratulálunk a bratislavai országos döntőbe bejntott 27 ifjúnak és szívből gra tulálunk e nagyszerű vetélkedő szervezőinek, rendezőinek is! (neumann)
