Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-22 / 43. szám

6

GYVMÉT ÉVES TINÉDZSER

(Ceruzarajzok és portrék az idei Békemara- tonról)

Gj-Z^landböl érkezett. Jack Fosternek htTják. Negyvenkét esztendős maratoni {utó, a világ egyik legjobb- ja. Farmernadrág van rajta. Első pillanatban rokonszenves, pedig még nem is szélt semmit. Különleges zöld szeme úgy ég koponyájában, mintha valami műszer két jelzőlámpája lenne. Lehet, hogy a maratoni futékról a szemek mondanak el a legtöbbet? A szemek, amelyek olyköt* élkMösödnek a nagy etmrgia- veszteségtő'l; a szemek, amelyek alatt a testben az a csodálatns tűz ég, amely negyvenkét kilométeren keresztül hevíti a cél felé tartét.

jack Foster nem fiatalos, hanem fiatal, tme, a kivétel. amely erősíti a szabályt: nem mindenki öregszik egyazon sebességgel. így, negyvenkétévesen a világ élvonalában lenni? A magyarázatot ma még az orvostudomány sem képes megadni. Mert képzeljük el: a maratoni táv negyvenkét kilométerén nemcsak a métereket, hanem saját korát is le kell győznie Fosternek. Mintha minden egyes kilométeren újabb súlyt, újabb ballasztot: egy-egy évet rakna a hátára valaki.

Az új-zélandi futét hazájáról, az emberekről, a világról, a maratoni futásról kérdeztük. íme, tömör, de annál szebb válasza, amely fényesen bizonyítja, hogy a sport összeköti az embereket:

— Azt tapasztaltam, hogy az emberek minden államban és minden földrészen hasonlóak. Nálunk, Oj-Zé- landban is olyanok, mint mondjuk Angliában, Ausztráliában vagy CselLszlovákiában. Reggel kelnek és munkába sietnek, a napot átdolgozzák. Még az időjárás is csaknem egyforma, bár nálunk nagyon ritka a hó. és mi a karácsonyt a tengerben lubickolva töltjük. En farmer-vidékről származom, tejet és tejtermékeket küldünk a piacra; a környezet, amelyben élek és futkáro- zom, eszményi; a sok fa tisztítja a levegőt, nincs szenny sehol. En zöld fák között élek, de a maratoni versenyeket Oj-Zélandban és másutt is a városokban rendezik meg, azaz egyik verseny sem hoz lényeges különbséget sehol. A sportolást tizennégy éves koromban kezdtem el. Kerékpároztam, futballoztam, majd eljegyeztem magam e futással. Sokat beszélnek a regenerációról. En egy-egy versenyem után nem érzek nehézségeket. Éppen olyan friss és erős vagyok most is, negyvenkétévesen, mint húszesztendős koromban.

KÉT TISZTA szívó AMERIKAI

Két futó, két fiatal az Egyesült Államokból. Steve Hoag most versenyez először Európában, és rögtön a Békemaratonon. Scott Sundquist itt járt már tavaly is; saját költségén érkezett, és még tavaly megígérte, hogy ismét eljön, ha sikerül annyi pénzt összegyűjtenie, mert jól érzi itt magát. Sundquist ráadásul megismerkedett egy jiéíni kislánnyal, aki legalább olyan erős mágnes, mint a futás.

Hoag: Az a tapasztalatom, hogy itt, Csehszlovákiában, barátságosabbak egymáshoz az emberek, mint nálunk. Az Egyesült Államokban sokkal zárkózottabbak vagyunk, nem tudjuk egymást szívből átölelni. .Amikor megérkeztem a repülőtérre, furcsán éreztem magam, talán azért, mert nem értettem a nyelvet. De ezalatt a rövid idő alatt is elsajátítottam pár szlovák szót, és máris otthonosan mozgok.

Sundquist: Az emberek itt igyekeznek segíteni egymáson, törődnek egymással, sőt, mint magával az élettel is többet törődnének. Itt zajlik valahogy igazán az élet. Nálunk mindenki a saját érdekeit nézi, az emberek elzárkóznak egymástól. Azért is jövök ide szívesen, pedig csak egy raktárnok vagyok, és az útiköltséget csak úgy sikerült előteremtenem, hogy eladogattam apróbb értékeimet.

Hoag: En egy négyszázezer lakosú városban lakom, de rendszerint nem futok ott, hanem kimegyek a természetbe, mert azt találom egyedül jónak. így hát, bár hazám a világ egyik legfejlettebb ipari országa, nincs problémám a szennyezett levegővel. Itt, a Békemaraton városában például megéreztem az edzések végén, hogy nem ligetben vagy erdőben futottam.

' Sundquist: A tavalyi versenyen megismerkedtem egy jiéíni kislánnyal, aki egy cseh maratoni futó húga, és sokat segített tolmácsolni. Ma már jegyesek vagyunk.

SCOTT SUNDQUIST

Az eső eleinte fényes ezüst szálakkal vonta be a tetőket. Mint egy könnycsepp, úgy gördült le az ablaküvegen az égi áldás. A gesztenyefa száradó sárga leveleit eluehezítette, majd magával rántotta a pusztulásba a nedves súly.

Egész héten át esett, és amikor a futók nekivágtak a távnak, senki sem gondolt a fényes szálakra és a^ gördülő könnycseppekre. A fák alatt ezerszámra hevertek a megtépázott levelek. A kis fűzfa alatt mint partra vetett és elpusztult halak feküdtek az esőölte áldozatok

Amikor a futók nekivágtak a távnak, az esőcseppek az őszi szél kartácstüzei lettek. Marták és zúzták az arcokat, a lábakat, az izmokat. Mint a sörét, úgy fúródott a bőr alá a víz. Az októberi sárga és vörös ki- fakult az égi mosólében. A szél és az eső összefogtak a futók ellen, john Farrington, aki egyszer már megnyerte a Békemaratont, és aki tavaly feladta a versenyt, egy teljes esztendőt áldozott életéből arra, hogy jó időt fusson a Kassa—Szína-—Kassa szakaszon, de az esővel és a széllel 6 sem bírt. Ismét feladta. Beszélgetésünk három órával a rajtja előtt készült.

— Az én hazámban inkább nézni szeretik a sportot az emberek. Több a szurkoló, mint a sportoló. Bár Ausztráliában is vannak kitűnő egyéniségek: Ron Clar- ke-t vagy a teniszező Lavert világszerte ismerik. Nálunk kevés pénzt fordít az állam a sportra. Amikor a polgármester rendezte fogadáson itt résztvettem, ámul- va hallattam, hogy csak ez a város mennyi pénzt kap a sportra! Ausztrália évente nyolcmillió dollárt irányoz elő a testnevelésre. Ezért van az, hogy rosszak a körülmények, hiányosak és korszerűtlenek a felszerelések, stb. Az ausztrálokat általában a tengerparton vagy a malátában látni, de remélem, megváltozik majd Ausztráliában is a helyzet. Ami a maratoni futást illeti: én elsősorban a jó időereményért küzdők. Inkább lennék például második 2:ll-el, mint mondjuk első 2:23-al. Igen, Clayton visszavonult. 0 volt minden idők leggyorsabb maratoni futója, de most megfutamodott: a házasságba menekült a pályákról. Három óra múlva rajthoz állok. Addig sétálok egyet, hogy a reggelit megemészthessem, majd felöltözködöm és a tornateremben készülök tovább. Nem, nem összpontosítani fogok. Vicceket mesélünk majd egymásnak!

(Folytatjuk)

BATTA György — BALUCH Mikulás

Masn;^ azonnal magammal vinném, mondja az angol

A csshszlovak labdarúgó-együttes öt mérkőzésén nem szenvedett vereséget! A csapatot ugyanaz a leiek vezeti, aki azelőtt csupa vereséget élt át a fiúkkal. Ml történt hát? Összekovácsolódott végre a gárda? Nem e- gészen biztos; a svédek ellen például nem játszott Pi- varnlk és PetráS, a két erősség. Az ellenfelek voltak gyengék? Esetleg. Az NDK nem sokkal prágai veresége után pontot vesztett otthonában az Izlandiakkal szemben. A svédek világbajnoki csapatából két hírmondó maradt csak. a többiek újoncok és — mondjuk meg ö- szintén — meg sem közelítik Edström vagy Hellström tudását.

így persze könnyű filozofálgatni, valódi véleményt csakis akkor adhatnánk, ha sorra jártuk volna az európai pályákat, és saját tapasztalataink birtokában írnánk a kommentárt. Akárhogy is áll azonban a dolog, egy biztos: a csehszlovák válogatott csapat formája javult, játéka élvezhető. Az igazi erőpróba október har- mincadlkán vár Svehlíkékre Londonban. Az angol e- gyüttessel tétre menő mérkőzésen, a Wembleyben kell bizonyítani.

A Csehszlovákia—Svédország találkozót Bratislavában megtekintette Don Revie Is, az új angol szövetségi kapitány. Érdemes nyilatkozatát alaposan megfigyelni: ö- szinte és korrekt.

— A csehszlovák csapat jó teljesítménye nem volt meglepetés számomra. A négy gól ellenére sem játszott azonban az együttes olyan kitünően, mint az NDK ellen, A második félidőben az volt a benyomásom, hogy a játékosok már az újabb mérkőzésekre tartogatják az erejüket. így is kijelenthetem azonban, hogy az angol szurkolók és szakírók elismerik a csehszlovák futballt, és a négy gólnak lesz némi lélektani hatása játékosaimra és a közvéleményre. A mi csapatunk fontosnak tartja az Európa-bajnokságon való sikeres szereplést, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy főcélunk a következő világbajnokság. Angliában elsősorban a világbajnokságon való részvételt várják el a futballistáktól, és az én feladatom az, hogy 1978-ban kiköszörüljük a csorbát. A csehszlovák csapat egyébként több hibával játszott. A kapusaik kitűnőek, velük nem fontos külön-foglalkozni. Ezúttal azonban a védelem, főleg OndruS, nem nyújtotta azt, amit az NDK ellen. A középpályások nem segítettek sokat a védelemnek. A csatársor kitett magáért. Masnit kétszer láttam, és mindkétszer azt gondoltam, nagyon szívesen elvinném magammal Angliába. Ez a kitűnő játékos sok borsot tör majd a védőink orra alá. Kár, hogy nem láthattam Petráit, akit Angliában nagyon csodálnak. Nem hinnék, mennyit írnak róla az angol lapok. Október harmincadikén bizonyára 6 is játszik majd Wembleyben.

Don Revie szorgalmasan jegyezgeiett a lelátón. Bár hidegvérrel nyilatkozott, nem kétséges, hogy izgul majd ő is október harmincadikán. Nem közömbös számára sem, mit nyújtanak a játékosai, főleg akkor, amikor köztudott, hogy Ramseynek, a neves elődnek még mindig sók a híve a labdarúgás őshazájában...

Búcsúzik

a kosárlabda mestere

Modestas Paulauskas, a világhírű szovjet kasárlabdá- zö, a kétszeres világ- és olimpiai bajnok, a Szovjetunió válogatottjának volt csapatkapitánya a közeljövőben befejezi páratlan sikerekben gazdag pályafutását. A 29 esztendős sportember ho^zú Ideig a szovjet válogatott kulcsembere volt; s annak ellenére, hogy nagyon sok Időt szentelt a kosárlabdázásnak, tanári oklevelet szerzett a testnevelési fő-iskolán. Érmei között két világba jnoki és egy olimpiai aranyérem a legértékesebb. Főleg az utóbbi, amelyet Münchenben szereztek a szovjet kosarasoik, miután a döntőben legyőzték az addig minden olimpián győztes Egyesült Államok váloga-tott- ■ját.

Paulauskaséhoz hasonló sikerrel csak egyetlen kosárlabdázó dicsekedhet a világon: volt játékostársa, Szerge] Bjelov, aki ugyancsak kétszeres világ- és egyszeres olimpiai bajnok. Paulauskast nemrégen felkereste a T.ASZSZ munkatársa, és néhány kérdést tett fel a kiváló sportembernek;

0 Milyen céljai vannak-a jövőt Illetően?

— Megváltoztatom az életmódomat, az életritmusomat, a napi programomat, ho-gy így módot és Időt találjak a bennem rejlő más képességek fejlesztésére.

® Nem érez nyugtalanságot, hogy abbahagyja a versenyszerű kosárlabdázást, és egyáltalán a sportolást?

— Nem, mert sohasem kételkedtem a jövőmben. Nem leszek elveszett ember a „civil“ életben sem. Néha a- zonban elgondolkodom a pszichológiai nehézségeken, amelyeket majd önmagámnak kell leküzdenem. Sok-sok éven át mint játékos jelentem meg a mérkőzéseken, most viszont csak a sok ezer néző egyike leszek a lelátón. Nem lesz könnyű megbarátkozni a gondolattal, hogy már többé nem lépek pályára.

Modestas Paulauskas tudományos szinten akar foglalkozni a sporttal, a kosárlabdával. Erre minden feltétele meglesz a kannást műszaki főiskolán, ahol gazdag hagyományai vannak a sportnak, főleg a kosárlabdának

® Nem akar edző lenni?

— Van egy elvem: a legjobb képességű sportolónak sem szabad az aktív versenyzés után rögtön az edzői padra ülni, mert ez a munka sokkal bonyolultabb, mint hinnénk. Pontosan még nem tudom, hogy ml lakozik ilyen tekintetben bennem, de csak akkor vállalok szakvezetői tisztséget, ha meggyőződöm róla: van tehetségem hozzá. Mert a hírnév önmagában nem elegendő.

(T. V.t