Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-09 / 28. szám
Ä tarisznya tartalmáért íelel: Palágyi Lajos Ryan O'Neal, a „Szerelmi történet" és a minap nálunk 'bemutatott „Hogyan tovább, doktor" című amerikai film föszereplöfe a közelmúltban ugyancsak megijedt. Gépkocsijával hajtott, s egy rendőr leállította. — Elnézést a zavarásért, — mondta a fiatal rendőr — de azt mesélik, hogy Ont egész sereg lány veszi körül. Nem adná ide nekem legalább egynek a címét? OoOoO Henry Kolarz 1969-ig a Sternnek, a nagy példányszámú hamburgi hetilapnak egyik sztármunkatársa volt. Akkor Henri Nannen, a lap főszerkesztő-tulajdonosa valamiért megorrolt rá, és ajtót mutatott neki. Kolarz azért nem jött zavarba, már korábban is ír* sikeres, filmforgatókönyvei (a nagy angliai postarab láSTÓl szólt), s ezúttal is újabb sikerre számító könti- vet Irt. Clifford Irving és felesége, Edith nagy csalását írta meg: hogyan csapta be az egyik legtekintélyesebb New York-i könyvkiadót és több világlapot egy állítólagosán eredeti Howard Huges életrajzzal. Mint ismeretes, a titokzatos milliárdos maga cáfolta meg a dolgot, kiderült, hoay a kézirat minden sora hamisítvány, s a házaspár börtönbe került. A csekk szentesíti az eszközt, erről szól Henry Kolarz forgatókönyve, amelyben egyúttal „bosszúi áll" egykori gazdáján is. 'A forgatókönyv egyik párbeszéde így hangzik: — A Life-on kívül a vb- lág sok nagy képeslapja leköti a kéziratot: a Paris Match, az Epoca, a Stern...“ i Erre jön egy kérdés: > —A Stern? Hát az mi- csoda? Válasz: I — Egy képeslap Nyugat- Németorszúgban... OoOoO Kovács Kornél, a legnépszerűbb jugoszláv beat-e- gyütíes, a Komi vezetője szerint a jugoszláv dal fesz tiváloknak az a legnagyobb bajuk, hogy állandóan a ^é gi dalszerzők, régi énekesek, régi ötletek szerepel nek rajtuk. — Nem arról van szó, hogy mindenáron újítót keil találni — mondta —, de ami sok, az sok. Valameny- nyi táncdal a boldog vagy mégtnkább a boldogtalan szerelemről szól, mintha a világon soha semmi más nem történne! Csupán azt tennénk még hozzá, mindennemű hasonlóság a puszta véletlen mű ve. \- 11| lf|US3g 7 Leslie Humphries ■ _ idei Bratislava! Líra leg- !\l nagyobb szenzációja két- ségkWül a világhírű hamburgi Les Humphries Singers fellépése volt. Hetekkel korábban folytak a találgatások; jönnek, nem jönnek? Sokan úgy vélekedtek, hogy i- lyen világhírű együttes tagjai „méltóságukon alulinak“ tartják eljönni Bratislavába. Tévedtek, mert eljöttek, s mint rokonszenves vezetőjük elárulta, nem bánták meg, sőt örülnek. hogy felléphettek a Lírán, és először szocialista országban. Közönségünket hozzáértőnek, és végtelenül rokonszenvesnek találták. Hírnevüket illetően semmivel sem maradtak adósok. Közel másfél órás műsoruk — a hivatalos ötvenperces blokk helyett — felejthetetlen élmény marad. Tizennégy kiváló szólista nagyszerű, hibátlan előa dúsának voltunk tanúi. Mozgáskultúrájuk Is bámulatramél- tó. igazi show-művészek. Tizennégy különböző nemzetiségű és fajú énekes r- alkotja a Les Humphries Singerst: jimmy Büsburv. Dave Brian és lohn Lawton Angliából, Earl Iordan az Egyesült Államokból, Christopher jim Koreából, Tina Werner Svédországból, Vidor Scott és judy Archer Trinidad: ból, Peggy Evers, Elvira Herbert, Linden Uebelherr és Jürgen Drews az NS7.K-b6I, Sheila McKinley Skóciából, s az egész tarka nemzetközi társaság feje, Leslie Humphries Angliából származik, akiről ze- netanárnöje azt mondta hajdan, hogy nincs semmi zenei tehetsége. Szerencsére az édesanyja bízott benne, tizenhárom éves korában vett neki egy zongorát, s beadta a brit haditengerészet zeneiskolájába. — Nem sok választása volt édesanyámnak — emlékszik vissza gyermekéveire az éne- tes-zongorista. — A háború u- 'án szűkösen élűink, a tenge- -észeknél viszont díjmentes zenei oktatásban részesülhettem. A kis Leslie hamarosan kiváló zenei képesítést nyert. A zongorán kívül megtanult klarinéton, trombitán és szaxofonon játszani. Tizenhat éves korában ötezer 14-18 éves gyerek közül ö lett az év legjobb ifjú zenésze. Három évig a brit haditengerészet zenekarának tagja volt, de „megúnta a tengert“, és őfelsége hadseregének őrmestereként leszerelt. Éppen akkor kezdődött el a tudatba. Ha jellemezni akarnám, valamiféle „beat-kánon- iiak“ nevezném. A tizennégy szólista más-más dallamot é- uekel egyidéjűleg. A szólamok egymást utánozzák a dallamban és a ritmusban, s az összbenyomás csodálatos, egyöntetű vokál. A hatást fokozza, bár teljesen a háttérben marad, a beat-együttes, főleg a dobok és Leslie Humphries felerősített zongorája. A „humphriesi sound“ egyszerűen utánozhatatlan, bár sokan megpróbálták utánozni — közölte Leslie Humphries. ■— Ezerkilencszázhatvanki- lencben megjelent első lemezünk, és egyszeriben népszerűek lettünk. Azóta évente négy nagylemezt készítünk, kizárólag saját szerzeményeinkből. A hangversenyeken is kizárólag saját szerzeményeinket adjuk elő. Hogy mi jellemző e dalokra? Mindenekelőtt a táncszerűség, a táncos ritmus, ami a beatról nem mindig mondható el. Kialakítottunk valami egészen egyéni stílust, s ezen nem is óhajtunk változtatni. A- kadtak már utánzóink, de sorra megbuktak. Az utánzás sohasem olyan jó, mint az eredeti. Még Malcolm sem járt síum Beatlesek fényes pályafutása Angliában gombamódra szaporodtak a beat-együttesek. Nagy volt a konkurrencla, a nehezen érvényesülő együttesek inkább külföldön próbáltak szerencsét. Humphries együttese is — orgonán játszott és énekelt — Hamburgba költözött. A Star Clubban léptek fel, de útjaik rövidesen szétváltak. Humphries azonban Hamburgban maradt, és tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy néhány évvel később megalakulhatott a világhírű vokálegyüt- tese. — Sokáig hangszereltem a lemezstúdióknak, és különböző, énekeseknek és együtteseknek voltam az impresszáriója — eleveníti fel kezdeti próbálkozásait — Fél évig például együtt dolgoztam az önök Josef Laujerjével. Ebben a munkakörben gyakran szükségem volt kísérő vokál-együttesre. Abban az időben nehéz volt angolul tudó és jól énekelő é- nekeseket találni, ezért igyekeztem a Hamburgban élőkul földi előadóművészekből, például az ismert Hair musical tagjaiból összehozni egy állandó vokált. Minél gyakrabban é- nekeltünk együtt a hanglemezstúdiókban, annál szembetűnőbben kialakult sajátos stílusunk. A jellegzetes „humphriesi sound“ azóta bevonult a közkerrel, aki pedig hosszú ideig velünk énekelt. Az együttes eddig húsz nagylemezt adott ki mintegy 17 millió példányszámban. Tizenegyből aranylemez lett. A gyűjtök kedvéért íme a Decca lemezgyár gondozásában megjelent lemezeik jegyzéke; Sound 73,7; Sound 74/f; Sound ’74/11; Carnival; Live ln Europe; One Night Band Stand; Mama Loo; Mexico; Singing Rotation; Seasons Greetings; Old Man Moses; Singing Detention; We Are Coin’ Down Jordan; Singing Kaleidoscope; We'll Fly You To The Promiildvözlet Hurophrieséktől séd Land; Singing Revolution; Rock My Soul; Singing Explosion; Live In Concert. Hangversenyeiknek az idén öt hónap alatt félmillió hall gatója volt. További hangver senyéiket öt évre előjegyezték. Hihetetlen, hogy képesek ekkora együttest ily rugalmasan „mozgatni“. — Egy harminctagú együttest valóban nehéz mozgatni, ezért igyekszünk minél hosz- szabb turnékat szervezni, és minél kevesebbet utazni. Szabályos ötéves munkatervet dolgoztunk ki. Szerencsére az együttes tagjai között, annak ellenére, hogy különböző nemzetiségűek, és bőrük színe is különböző, egészen jó viszony alakult ki. Malcolmtól is azért váltunk meg, mert túl magas anyagi igényeket támasztott, és kábítószer-élvezetre adta a fejét. Máskülönben kiváló énekes, és tiszta szívből kívánom neki, hogy érvényesüljön. Az együttes tagjai egyébként külön-külön is sikeresen szerepelnek. A jellegzetesen elnyűtt kalapjáról ismert Victor Scott- nak — egyébként semmi szín alatt sem válna meg tőle. még benne is alszik — saját nyolctagú együttese van. Tavaly Bulgáriában, az Arany Orfeusz fesztiválon Is fellépett vele. E- zek az egyéni próbálkozások azonban csöppet sem zavarják az együttes közös munkáját. Olvasóinkat bizonyára ér- j dekli, mikor láthatjuk őket vi- »í »szont. Terveikről Les Humphries a következőket mondta: — Szeptemberben jugoszláviai turnéra készülünk. Ezzel afféle családi kötelességn'ek teszek eleget. Feleségem, Dun- ja Rafter, aki Nyugat-Német- országban szintén népszerű é- nekesnő, jugoszláv származású. Ütközben szívesen megállnánk Budapesten, és Braüslavábnn is. Ezúttal először jártunk szocialista országban, és végtelenül örültünk g meghívásnak. Kellemesen meglepeti a fogadtatás. és nagyszerűen éreztük magunkat Csehszlovákiában. Az együttes tagjai jöl érezték magukat Bratislavában, különösen tetszett nekik az új híd PALÁGYI LAjOS A szerző felvételei „VÁLTOZNAK AZ IDŐK“ „Fiatal vagyok, és a többi fiatallal együtt valamit el akarok mondani a világnak..." George Harrison, a Beatles-együttes tagja Hegel két világállapotot különít el- a „hősit“ és a „polgárit“. Az elsőt az egyszerű, világos összefüggések, a tartós, állandó kapcsolatok jellemzik. Szubjektive: az állandóság, az „örökkévalóság“ érzése, az „így volt, így van, így lesz“' biztonsága... A másodikban leszűkül az, ember — a „hősi“ korban viszonylag még széles — mozgástere, a társadalmi viszonyok bonyolultabbakká, áttekinthetetlenebbekké válnak, és mivel az ember úgy érzi,' egyedül maradt, apró és jelentéktelen alkatrésszé vált a nagy gépezetben — rossz a közérzete, erőt vesz rajta a polgári rend „holnap minden másképp lesz“ bizonytalansága. A könnyűzene múltja megfelel a „hősi“ állapotnak; a fiatalok, az „ö- rökkévalóság“ thdatában gépiesen és engedelmesen átvették szüleik ízlésvilágát, dalkészletét, szokásait, s a hagyományt aztán büszkén továbbadták, átruházták gyermekeikre. Jó másfél évtizede azonban a fiatalok megtagadták ezt az örökséget, és megteremtették — első ízben —. a maguk zenéjét. A hagyomány által irányított ember helyébe a belülről és kívülről irányított ember — ries- raani kategóriák — lépett. Bili Haley szerint a rock and roll volt az első olyan zene, amely csak fiataloknak szólt. A tizenévesek zenei ízlése ezen „nőtt fel“, kovácso- lódott önállóvá. Most már teremteni kelleti. És az 50-es évek végén, 60- as évek elején kibontakozik az úgynevezett skiffle-mozgalom. Lannle Donegan megérezte, mi van a levegőben, és gyorsan- bedobta a köztudatba az új zene alapelveként tisztelt — különben a barkácsoló mozgalomból kölcsönzött — .jelszót: „Csináld magad!“ Valami furcsa, a mából nézve szinte nevetséges dolog történt; Egyszerűen „rájött“ a fiatalokra. Hetek a- latt éveket öregedtek a mama edényei, mert alaposan elverték rajtuk a ...ritmust. Üres konzervdobozokat, lábasokat, fazekakat ütögettek, pléh- kannákon, mosódeszkákón és szemetesvedreken gyakoroltak, selyempapírba csomagolt fésűket kényszerítettek megszólalni. Ezt az „öskorsza- kot“ váltja fel aztán a gitárlázi Az egyszerű és aránylag olcsó hangszerhez nem kell különösebb zenei képzettség, a halkságát eltüntetendő pedig, egyszerűbb erősítőket kapcsolnak hozzá. John Lennon, a nagybátyjától kapott szájharmonika után, ki- könyörgi a maga kopott, használt gitárját. A padláson, udvaron, fürdőszobában, mellékhelyiségben, utcán gyakorol, és lassan a maga dalait kezdi pengetni... A Beatles innen indul. George Harrison szerint: a régebbi előadók nem voltak rá nagy hatással, a skifflemuzslkáról viszont úgy érezte, neki teremtették, bár természetesen még nem volt igazi — az igazi ezután következett: a beatzene képében... Csoda történt? A világlapok mindenesetre „korunk új vívmányáról“ harsognak, szellőztetik az új szenzációt, a statisztikák azt igyekeznek elhitetni: a közös élményt nyújtó zenélés! láz érezhetően csökkenti a fiatalkori bűnözök számát. Mindenesetre John Lennon a gitár kedvéért lemondott a tervbe vett fosztogatásokról — ezzel ö maga dicsekedett el a helyzet magaslatán. A lényeg: a slágeripar negédes á- loravilágából leszálltak a földre, s saját maguk — nemegyszer zavaros — érzéseinek, gondolatainak, mindennapi gondjaiknak adtak hangot, spontánul, őszintén, magával ragadó természetességgel. Ezt a zenét már nem öreg, diplomás mesterek gyártották Jó pénzért... Jerikó falai leomlottak a hívatásos és az amatőr zenészek' profik és dilettánsok között. Mindenki énekelhetett,. zenélhetett, lejárt a diplomák, tett, lejárt a diplomának, a mű z tett, zenélhetett, lejárt a diplomának, a működési engedélynek. A fiatalok nem mondtak le az esztétikai- alkotási aktivitás nyújtotta szépségekről, örömökről, nem engedték át őket kizárólag a „befutottaknak.“ A maguk képére formált zene átvette a tömegmozgalomnak kijáró szélesebb terepet — az estélyi ruhás énekesek, szmokingos urak tntimebb, zártabb és szűkebb körbe szorultak vissza. A produkció közösségibb formát ölt. A jó hangú, jó torkú énekesek helyett — együttesek tündökölnek. A hang nem minden. Az indulás, a bátor és spontán nekirugaszkodás, az önbizalom évei e- zek. A zenei függetlenségért vívott döntő ütközeteké. A felfelé ívelésé. Az új bálványok egyelőre fütyülnek a tekintélyekre, a lemeziparra, a régi szép szokásokra. Egyelőre.
