Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-15 / 42. szám
XIX. Hatalmas köveket kellatt kerUlgetníök. s így az özönvíz előtti tragacsukat tööbé nem használhatták. Előbb ott akarták hagyni az erdőben. a tanító azonban a vállára vette a löszeres ládákat, és az üres taligát Ke rubinra bízta. ~ Kár lenne érte — jegyezte meg. A lövöldözés most már egyre erősödött. Valahol a völgyben aknavetők lövedékei fütyültek. A robbanások a visszhang által sokszorosan felerősödve csapkodtak a magaslatok között. Csak a tapasztalt fül tudta megállapítani, hogy hon nan és hová lőnek. Most derült csak ki, hogy a német repülőgép nem véletlenül körözött az erdőség fölött. Minden pillanatban várható volt a támadás. Amikor végre elérték Vla- dot és Fakírt, Kerubin erős- lelkilsmeretfurdalást érzett. Amint közéjük cseppent, és ők megveregették a vállát és elkezdték ugratni, hogy tudja-e hajlítani a kezét, le tud-e hajolni, mintha kicserélték volna a gondolatait. Ismertették vele a helyzetet. Fogalma se volt róla. hogy míg ő sebesülten fe küdt, mennyi minden megváltozott. Szovjet ejtőernyősök jöttek a segítségükre. Fegyvereket kaptak, egyszóval minden egészen más volt. Kerubin egysége az egyik szikla mögött húzódott meg. A szikla a Rókahegy oldalából meredezett elő. A hátuk mögött néhány méternyi szélesen erdő húzódott, aztán már csak a kopár hegytető következett néhány magányos törpefenyö- vel. Alattuk balfelöl fekete, sűrű lucfenyöerdő húzódott. A jobboldal szinte járhatatlannak látszott. Jó védett helyük volt. Ráadásul a mélyedésben, ahol meghúzták magukat, mintha puha meleg részekben lettek voitn. A lópokrócukon ültek és Fükírral meg Vladoval beszélgettek. Kezet ráztak a régi Ismerősökkel és az ú- jakkal Is akik „zdrasztvuj- tyet“ köszöntek, és már loholtak Is tovább, újabb parancsokat várva. A németek szinte pontos Időközönként lőtték az erdőt, de senki se törődöt’t velük, Még túlságosan messze voltaK, s az a lövedék, a- mélyik olyan helyre esik, a- hol nincs senki, nemigen Izgatja fel a kedélyeket. Aztán az aknavetők elhallgattak. Valaki elfutott mellettük és odakíáltotta: — Balra is felfejlődtek! Fakir felállt és odament a szovjet parancsnok állásához. Éppen amikor visz- szatérőben volt. történt a dolog. Hirtelen egy Idősebb falubeli ember Pafo Béták állt meg előttük. Hatalmas testű, kemény vonású férfi. Odaállt Slvko tanítö elé csípőre tett kézzel, és felháborodottan kiabálni kezdett: — Te vagy az Slvko? — Én vagyok Pafo — felelte a tanító. — Az isten szent szerelmére, hogy kerül ez ide? Hiszen ez áruló, bérenc! — Hallod-e, Pafo, gondold meg, mit mondasz — mondta Fakir, — Nekem nincs mit meggondolnom. Mindenki ismeri. Mindenki tudja, hogy kl- féle-mlféle. —• Csakhogy én is tudom, hogy kiféle-miféle — mond ta Kerubin. — Nincs nagyon ínyemre, hogy ezt kell mondanom, de én vállalom érte a felelősséget. — Spicli, kémkedni jött ide közénk! — Nem azért jött. Lehet, hogy csak azért jött a hegyekbe, mert jönnie kellett, de harcolni jött közénk. Bizonyára többen is vagyunk itt olyanok, akiknek nem volt más választásuk, hát azért vannak Itt. — Gárdista! — morogta még Pafo Béták. — Az volt — mondta Kerubin. — Ezelőtt mindenki volt valami közülünk... . — És neked ez mindegy, ml? — vetette oda Pafo Béták. — Igen, mindegy, mert már nem az. A háborúban az ember megszokja a lövöldözést, de íi most eldördülő ágyúlövedék szinte új fejezetet nyitott a kis csapat életében. Hirtelen rádöbbentek ugyanis, hogy nincs értelme a vitának, veszekedésnek, mert rövidesen kemény csatára -kerül sor, s ott majd úgyis kiderül mindenkiről, hogy kicsoda-micsoda. Az előőrsök jelentették a közeledő ellenség erejét. Kerubin látta, hogy bólogat Fakir jelentés közben, aztán a géppisztolyát a hátáról a mellére húzza. — Hányán vannak? — kérdezte Kerubin. , — Jócskán. — Ide úgyse jutnak fel! — Ezen az erdőn át? Ki tudja? Nekik mindaz a rendelkezésükre áll, ami nekünk hiányzik. Kerubin Katarínával és a tanítóval együtt hirtelen az események kellős közepén találta magát. Nem sokat tudtak az előkészületekről, sőt a saját helyzetüket sem ismerték. A partizánok a sűrűben várták a pillanatot, hogy a támadó németeket oldalba kaphassák. A várakozás, örökkévalóságnak tűnt. Ilyenkor, ezekben a percekben, órák ban, az ember fantáziája csa- pong. Hátha még az ember hátul kuksol, és olyan lánv van a társaságában, aki nélkül a jövőjét már el se tud ja képzelni: Ilyenkor a ben ne uralkodó bizonytalansághoz még egy másik érzés is társul, a féltés. Kerubin szerette volna ha a lehető legközelebb van hozzá, de ugyanakkor szerette volna a lányt messze. bízto.n- ságban tudni. Ezt meg ús mondta neki. A lány megrázta a fejét, és magyarázkodás helyett megkérdezte: — Hová tették a gépfegy- ve telinket? — FSlvl'tték a dombra. — De hiszen mi hoztuk ő- ket... — Hogyne, Katarina Sivko- vá zsákmánya... — nevetett Kerubin. — Akkor szól] nekik, hogy legalább egy géppisztolyt adjanak. A harcban mindenkit megillet a fegyver, így Katarina is megkapta a magáét. Egy darabig egymás mellett üldögéltek, és furcsa szerelmes beszélgetést folytattak. Kerubin a géppisztoly működési elvét magyarázta Kata rínának, és tanította, hogyan kell a fegyvert megtölteni. A géppisztoly még teljesen új volt, szovjet gyártmányú. Kora délután lehetett. Mindenütt csend uralkodott, szinte ünneplésre való alkalom. Ekkor robogott be az egyik összekötő és jelentette, hogy az ellenség Jobbról bekeríté- sl hadműveletbe kezdett. Kerubin a fiút nem ismerte, bizonyára az újak közül való, gondolta, nincs több tizenöt évesnél. Barna, ijedt szeme volt Lihegve állt a parancsnok előtt. Jelentett, de nem tudta, ho.gy mit tegyen tovább. Uglif.olyan bizonytalan volt, mint az érkezése előtti csendes várakozás, amikor u- gyan még nem történt semmi, de már mindenki tudta, hogy történni fog. Az egyik géppuska hosszú, vég nélküli sorozata törte meg a csendet. Kattogása félelemmel töltött el mindenkit. A hangok ugyanis oldalról, de inkább a hátuk mögül hallatszottak. — Körülzártak bennünket, — jegyezte meg Vlado. — Ogy látszik a túloldalról kerültek a hegynyeregte. — Arra a menetoszlopra gondolsz, amellyel tegnap találkoztunk? — Nem megy a tejembe, hogy a mieink miért nem jelentették az esetet korábban — mondta Fakir legyintve. — Fiúk, Indulás! Ez az utolsó csengetés. A függöny felgördül! A támadás két Irányból indult meg. Lent megszólaltak az aknavetők, tentröl és oldalról gépfegyverek sorozata adott rá választ. Hirtelen kellett a taktikán módosítani. Kerubin is gyorsan elbúcsúzott Katarínától. A tanító és Srobár vele maradtak. Kerubin Fakírral és a többiekkel az erdő szélére húzódott. A hatalmas sziklafal többé már nem védte őket. Csapán a fenyők hézagos pajzsában bízhattak, de ez a pajzs is egyre ritkult, ahogy feljebb kapaszkodtak. A németek a vízmosásokban meghúzódva a láthatáron megtörő domboldalon haladtak előre. Fönt a dombtetőn, az éggel szemközt, megjelent néhány ember alakja. Futottak aztán eltűntek, és nemsokára valamivel távolabb tűntek tel. Elsőnek egy vattakabátos férfi kezdett el tüzelni. Fakir csatlakozott hozzá. .A géppisztolyoknak azonban rövid a hordtávolsága. .Az első összecsapás nem tartott sokáig, lent a tüzelés azonban egy pillanatra se szűnt meg. Fakir Korubin mellett feküdt és hallgatózott — Minden pillanatban el kell érniük az aknamezőt — mondta. — Ennek a lövöldözésnek itt nem volt semmi értelme, most ugyanis már bemérnek bennünket — állapította meg Vlado. — Várj, csak várj. —- A balszárnyon? — kérdezte Kerubin. — Az erdő szélébe telepítettük. Kétoldalt vízmosások vannak, a mieink ott várják őket. A robbanás valamivel később hallatszott, éppen akkor amikor a fő támadást indították a német állások ellen. Most már tudták, hogy hol vannak. Csakhogy lent is e- rösödölt a lövöldöaés. — A mieink támadnak — jegyezte meg Vlado. .A hegyoldalt lőtték, ahol a németek meghúzták magukat. Géppisztolysorozataiik egybeolvadtak a lent tomboló lövöldözéssel. Majd újra az á- gyúk vették át a szót. Kerubin körülnézett, és észrevette, hogy az erdőből füst hömpölyög a magasba. Egy pillanatra minden elcsendesedett. Lentről hozták az első sebesülteket. Srobár doktor vette a gondjaiba őket. Katarina segített neki. A sebesülteknek gyors segítségre volt szükségük. Srobár doktor úgy határozott, hogy a bányába viteti őket, és ott rendez! be az ideiglenes tábori kórházat. A tragacsot, Slvkoval, kerekeken mozgó hordággyá alakították át, s a sebesülteket szállító karaván útnak Indult. Katarina a támadás hírét hozó fiútól üzent Kerubinnak, hogy a sebesültekkel a kőbányába ment. Kerubin arrafelé nézett, de már nem láthatta őket, mert ott húzódott közöttük az erdő. Egy horfwdásban feküdtek. A németek felülről az egész tisztást tűz alatt tartották, míg végül is az egyik rajnak sikerült a németek oldalába kerülnie. A lövöldözés ekkor részben oldalra fordult. Megszólaltak az aknavetők Is. A fiú, aki Kerubin közelében feküdt, pirosra gyűlt arccal tüzelt a németek géppuska- fészkére. Aztán fekve maradt: néhány centiméterrel feljebb emelte a tejét, mint ahogy kellett vtüna. A bekerítés sikerrel járt. A lentiek nem mozdulhattak lejjebb, fent pedig Fakírnak és Kerubinnak csak az erdő szélére sikerült eljutnia. Onnan látták, ahogy Vlado a többiekkel megpróbál rajvonalban előretörni, hogyan kúsznak a vízmosásokban, a törpefenyők védelme alatt. De aztán megtorpantak, és tovább már nem mozdulhattak előre. A sárgás dombtetőn a német lövészeknek kitűnő állása volt, s e- gyetlen nehéz.géptegyver ellenőrzése alatt tartotta az e- lötte elterülő töldszakaszt. A géppuskafészek lentről meg- köaelíthetetlennek bizonyult, az aknavetők lövedékei pedig nem érték el. — Kerubin, velem jössz? — kérdezte Fakir. — Természetesen. — fii hátukba kell kerülnünk, különben mind Itthagyjuk a fogunkat — fontolgatta Fakir. — Fakir, hadd próbáljam meg én. — Várj, várj, hiszen még alig jöttél magadhoz. — Éppen azért. — Arra a lányra gondolsz? — Rá Is gondolok — felelte Kerubin. — Rendben van, de valakinek biztosítania kell a hátunkat — mondta Fakir. — Amott van ni, Kadlec. — Hogy hívják? — kérdezte Fakir. —• Katarfnának. — 0. hát ez az, akire anynylt vártál otthon a halastónál? No. gyere te Rómeó, 1- | rány a sárga pont... I (Folytatjuk) I • „Stüdió “74“: A gondo- .at nemes, a verssé formálás szándéka azonban csak szándék marad. Tanuljon, művelje magáti • „Csillagszem“: A verse kíváncsivá tett bennünket. Kérjük, küldjön többet belőlük. örülnénk, ha megjegyezné Buffon szavalt: „A tehetség nem más, mint nagy-nagy türeleml“ • ...Egy fradista“: írásaiban továbbra is tehetséget látunk. Ennek ellenére történetei elnagyoltak, hiányzik belőlük az árnyaltabb ábrázolás. Különösen a „Kettesben“ című írására vonatkozik ez, amelyben szokványtémát dolgoz fel szokványmódon (vagy még rosz- szabbul, olcsó fUozófálga- tással?!J. Nézzünk talán néhány sornyi példát: — Cn csak azzal akarok, akit igazán szeretek... és azt hiszem, ez kettőnk között nem áll fenn... — Én Is azt hiszem.. — Na. — Db Magda, ma már nem nagyapáink és nagyanyáink erkölcsei szerint é- liink...! Változott s nagyban változott a világ, a lány s a fiú közötti viszony... Ennyi talán elég is, hogy rádöbbenjen nem leírni kell, hanem ábrázolni, látni és láttatni Flaubert mondja: „Arról van szó, hogy amit ki akarunk fejezni, azt sokáig és nagy figyelemmel jj kell néznünk, míg fel nem S fedezzük rajta azt, amit R még senki s-n látott, és senki se mondott el roia... Ha a lángoló tüzet akarjuk leírni, vagy egy fát a síkságon, maradjunk ott a űznél vagy a fánál mindaddig, amíg már nem hasonlít szemünkben semmilyen más fára és semmilyen más tűzre sem. így válhatunk ereneti- vé.“ • „Titanilla“: Jelentkezése kedves, bár még túlságosan Is fiatal ahhoz, hogy elfogadhatót tudna írni. Ta- nujon, olvasson sokat. Figyelje meg. hogyan építkezik egy-egy fró, hogyan bánik az élménnyel, a gondolattal, hogyan kristályosítja verssé a szavakat, örülnénk, tta legközelebbi verseit már alaposabb elemzésnek vethetnénk alá i. Válasz „Nem tudom, hogy mit tegyek“ című levélre Bár egy évvel fiatalabb vagyok, mint te, mégis tudnom kellene, hogy mit kell tenned. Mondd el a fiúnak a történteket. jobb, ha tőled tudja meg. Ml a biztosíték, ha az esküvő után a történteket mástól tudja meg? Mitől félsz? Ha semmi következményei a dolgoknak nem maradtaik, légy bátor s nem tud meg semmitT Rézsa Válasz „Félek a csalódástél“ című levélre Írod, hogy megismerkedtél egy fiúval, aki katona, s akivel levelezel. Azt kérded, írd-e t»eg a kis testi hibádat? .Azt tanácsolom, hogy ne írd meg, hiszen ti jnég nem Is láttátok egymást, és a nézeteiteket sem tudtátok kicserélni. Várd meg, míg hazajön, és meglátja a te kis testi hí bád. Ha szeret, és megértitek egymást, akkor nem fogja nézni a testi hibádat, hiszen te neki testeddel-lelkeddel megfelelsz neki. Aranka VálaK „Erzsi“ jeligére Nagyon szomorú lettem, amikor a leveledet elolvastam. Én Is voltam hasonló lielyzetben. Rengeteget szenvedtem miatta. Sokat csúfoltak. Segítségemre egy bratlslaval rokonom sietett. Azt tanácsoilta, hogy menjek a plasztikai klinikára, hátha segítenek, ségítetteik. KétSizer operáltak, és most semmiben sem különbözöm a többi embertől. Én azt tanácsolom, hogy hallgass az édesanyádra. Találkozz személyesen Is a bátyád bajtársával és beszélj vele őszintén. Bizonyos, hogy nem utasít majd vissza. Egy szőke lány Válasz „Nem tudom, hogy mit tegyek“ című levélre Nem tudom, hogy milyen baleset ért négyéves korodban. Én Is járok egy fiúval, akinek hat évvel ezelőtt súlyos balesete volt. ö elmondta nekem s én megértettem, hiszen az mindenkivel megtörténhet. Ma is együtt járunk. Azt tanácsolom, mondd el a fiúnak, ne fél] attól, hogy elhagy. Ha mégis elhagy, akkor sose szeretett. Ne szomorodj el, mert úgy Is megtalálod az Igazit. Bízom benne, hogy a szíved választottjai Tizenkilenc éves lány Válasz Juci jeligére Lehet, hogy mikor a levelemet olvasod, már eldöntötted, hogy mitévő legyél. Nem tudom, hogy hány éves vagy, de elképzelésein szerint nem vagy több, mint 18 éves. Igazat adok abban, hogy még nem érzed magad elég öregnek ahhoz, hogy teljesítsd a fiú követelését. Ne vedd komolyan a hazug bókokat. Ha igazán szeret, akkor nem Ilyen céllal közeledik feléd. Ne hidd, hogy veled marad, ha e- leget teszel az Igényének. Ha engedsz, lelép. Ismerjük az ilyen fiúkat! Többet ér a becsület és a tisztesség! Hogy mit tegyél? Az Ilyen dologra valóban sor kerül, de nem mindegy, hogy mikor és hogyan. Azt tanácsolom, hogy ne hamarkodd el a dolgot. Később megbánhatod, de az nem segít. Merj egyszer ellenszegülnil Akkor leszel „falusi liba“, ha engedsz a követelésének. jozso Válasz „Nem ezt vártam“ jeligére A legelején megmondom, nincs igazad. Nem a sors üldöz s nem az édesapád. Te hajtod magad a rosszba. Rossz társaságba keveredtél, és most játszod a. megbántottat. Amikor köztük voltál szabadnak érezted magad és felnőttnek. .-\zt hitted, hogy tiéd a világ. Nem volt ez más, mint illúzió, melyet csúnya csalódás követett. Must, hogy visszacsöppentél a valóságba, gyerek vagy újra. Már nem hivatkozol a korodra, mert jelleratelen vagy. Milyen jogon teszed az apádat felelőssé? Nem ö, de te vagy mindenért felelős. Miért csodálkozol, hogy nem bízik benned? Gondolt végig a történteket és rájösz, hogy nem oktalanul bizalmatlan. A jó utat magadnak kell megtalálnod. Ha rendelkezel némi önbizalommal, akarattal, és helyre állítod a megingott becsületedet, ha szorgalmasan dolgozol, meglátod, rendbe jön minden. Igyekezz hozzád Illő barátokra találni. Apád meg fog bocsátani, mert szeret és aggódik érted. Talán kissé kemény hozzád, de szeret, mint minden szülő szereti a gyermekét. Ezt soha ne feledd el. A szolidaritás fogalmát, pedig nem árt, ha tanulmányozod kissé. Arra ne gondolj, hogy elhagyod a szüléidét. Ezzel csaik újabb bonyodalmakat idéznél elő saját és a szüleid életében. E- legendö, hogy egyszer már meggondolatlan voltál. Okulj belőle, és ne szaporítsd a bajokat. Két mandzsettagomb
