Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-08 / 41. szám
sa Ismét jelentkezik az ötletkölcsönző. Mint bizonyára tudjátok, ebben a rovatban olvasóink bevált és kipróbált ötleteit közöljük. Eddig csak lányok küldték el saját tervezésű ruha- modelljeíket az Oj ifjúságnak. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy a rovatban szívesen közlünk lakberendezéssel, hobbykkal, háztartással (tanulással!) kapcsolatos „újításokat“, ötleteket is. Várjuk leveleiteket. 04AW y s ____ IM Sft «1 • ! V „Kezdő varrónőknek rendszerint nehezen megy a szabás. Én nem panaszkodom, inkább segítettem magomon. Megoldottam a szabás legnagyobb problémáját: az uj- jakat és a nyakat. Hogyan, azt a rajz mutatja. Ráadásul az Idei divat is kapóra jött: divatba jött a húzott, gumírozott ruha és blúz. Még azt is megsúgom, hogy hálóinget is varrtam magamnak ebben a „stílusban“.“ K. Jánosné, Surany „K. Klári“ Azt hiszem, nem futó Ismeretségről van sző, de télek, hogy mindent elrontottál azzal a furcsa képeslapválasszal. A fiú többet várt tőled, és nem tudja megbocsátani a pár soros üdvözletét. Ilyent legtávolabbi ismerőseinek is szokott írni az ember. Félreértésről van szó, hiszen te beleszerettél, és nyugtalanul vártad a válaszát. Megkaptad... És talán már minden magyarázkodás késő. Én azon- !>an bízom a fiúban — és benned is. Nincs mit veszltene<l; ír] a fiúnak egy bátor, őszinte levelet. Történetetekben az az érdekes, hogy a fiú éppúgy vesztesnek, csalódottnak érezheti magát, mint te. Ezt viszont nem szokták a másik fél tudatára adni. Még levélben sem. Ezért hiába várod a válaszát. „Cinciké“ Tisztán látod a helyzeted. Vőlegényed a hal-taktikához folyamodott. Számodra 6 jelenti a vizet, és sajnos ezt 6 is nagyon jól tudja. Megbüntetett, mint egy kisgyereket: Majd akkor kapsz cukorkát, ha szótfo- gadsz... Nevetségest Ebből az egy esetből azonban nem szabad komoly következetetéseket levonnod és eldobni minden szépet, amit eddig átéltetek, tény, hogy a fiú nem viselkedett igazi baráthoz illően. Akkor sem, ha valóban megszegted az ígéreted, és akkor sem, ha csak ő gondolt egyet és zsarolással próbálta megtörni az egyéniséged. Gondolj csak vissza ígéretedre: milyen formában hangzott el? Vonatkozott az ünnepi pillanatokra Is? Ügyelj arra, hogy ezt a kérdést — clgarettáznl-e és ha 1- gen, akkor- mikor — még a házasságkötés előtt beszéljétek meg. Biztos vagy benne, hogy a fiú is hajlandó lenne a tiédhez hasonló lemondásra? Bárhogy is történt, vőlegényed végül is csak jót akart. A mód, ahogyan csinálta a megleckéztetés, a megnövelés az volt helytelen és lealacsonyító. 144 NÖTA A hajam már öt éve nem látott borbélyt. Hosszú és az egész hátam elborítja. Tévedés ne essék: lány vagyok. Van egy öcsém, 21 éves. Ha a családi parlament napirendre tűzi a hajtengeiét, kiállók mellette. Igaz, 6 is kiáll mellettem, ha anyu szól a túl rövid, vagy a túl hosszú szoknya miatt. Minden Ilyen jellegű vitánk végére anyánk szemrehányó tekintete és „ezek a mai gyerekekl“ sóhaja tesz pontot. Azaz-hogy nem. mert Ilyenkor öcsém felkapja törékeny anyukámat, és csak akkor teszi le, ha elhangzik az ígéret: egy hónapig békén hagyjuk a generációs problémát. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy nyilvánvaló legyen, a cikket nem nagyanyó írta. A minap a család együtt nézte a budapesti tévé „144 nóta“ című könnyűzenei műsorát. Az adást egyébként máskor szüleim ócsárlása és ptszkálódása kíséri végig: Nézd csak, tudnak ezek a Sörénylék és Kergendyék... Most azonban nagy volt a szótlanság. Szüleim szellemessége felmondta a szolgálatot, és ml Is csak^hallgattunk. Nem tudtam összpontosítani a zenére. Talán három szám előadójának kivételével csupa Ijesztő egyén jelent meg a képernyőn. A modern zene rajongója vagyok, elviselem a szélsőségeket Is, de ha éjszaka találkoznék az akkor szerepelt e,gyüttesek tagjaival, egész hazáig szaladnék, és kétszer Is bezárnám az ajtót. Mire jó a visszataszító külsó? Utánzásról, vagy új divathóbortról szó sem lehet, ezt már kinőttük. A nyáron voltam néhány szocialista és nyugati országban, és eljutottam több híres együttes koncertjére Is. Becs’ sző, ha volt Is Iha], tyűha], lenge gatya meg miegymás, de Ijesztők, azok nem voltak. Igaz, a muzsikájuk Is csak amolyan uborkaszezonhoz 1116 volt. Vagy talán az Ijesztő külső a jő zene elengedhetetlen kelléke? Z. Erzsébet PELENKA-ÜGYBEN — Ma már maga a harmadik anyuka, aki kis méretű pelenkába csomagolva hozza a csemetéjét a gyermek- tanácsadóba. Nem tudják, hogy... Igen, tudom doktornő. A csipöficam veszélye, a lábacskákat el egymástél... Ezt minden gyermoknevelési szakkönyv eléggé hangsúlyozza. A legfontosabb szerep a pelenkáknak jut. Megakadályozzák, hogy a gyerek o- lyan mozdulatokat tegyen lábacskájával, amelyek kifi- cámftanák a csípőjét, vagy legalábbis ezt elősegítenék. A nagy pelenka térfogata nagyobb, azért helyes, ha a bébi nagy pelenkákba pisil. Mindezt jól tudom, és gyermekemnek én is csak jót akarok. Különben is: kis pelenka, nagy pelenka a mo- .sás szempontjából teljesen mindegy. A mosógép mos, és nem „centizik“. De miért kínálják olyan nagy előszeretettel üzleteinkben a kis pelenkákat? Mi, a tapasztalatlanok, mire használjuk a kis pelenkákat? Talán zsebkendőnek? M. É. PELENKA-ÜGYBEN „MINDENEM A NADRÄG. Szívesen járnék akár iskolába is nadrágban, de tanáraink ezt nem nézik jó szemmel. .Az osztályunkban már több lánynak én szabtam ki a nadrágját. Eddigi legnagyobb sikerem azonban a nővérem menyasszonyi ruhája volt. Azt is én terveztem. Gondoltam, néhány rajzom beküldőm az Otletkölcsönző- nek. Válasszanak belőlük.“ Mandák Ildikó, Nővé Zámky Választottunk egy érdekes szabású nadrágot. De nemcsak a nadrág tetszett, hanem a hímzett pulóver is. Köszönjük. Érdeklődéssel olvasom az Oj Ifjúság „Így kezdtük“ c. rovatát, és elhatároztam, hogy én is írok magunkról. A szegénység és nlncstelenség kísérte végig fiatalságunkat. Árva lány voltam, és hozomány nélkül mentem férjhez. Nem is lett volna hová tenni a hozományt, mert sokáig csak pici szobácskábán éldegéltünk. Oda bizony aligha tért volna be tisztességes bútor, vagy más lakberendezés. Házasságkötésünk egyéves évfordulóját már hárman ünnepeltük, megszületett az első kislányunk. De nem sokáig örülhettünk egymásnak. Jött a háború, a front. Férjem öt évig volt távol tőlünk. Azt sem tudtam, hogy él-e, vagy meghalt, csak a remény tartotta bennem az életet, s az hozta öt vissza a fogságból, a távoli Szibériából. ■A viszontlátás öröme leírhatatlan volt. Nem tudta ellensúlyozni még az első pillanat visszataszító hatása sem. A szép szál ember helyett ugyanis egy elcsigázott, kiéhezett, fogságban megtört, malárlás beteg tért haza. Sok áldózat árán — orvosok, kezelés, lemondás — sikerült testlleg-delktleg épp embert faragnom belőle. Vagyonunk megszaporodott egy kanállal, amelyet a térjem hozott a fogságból. Máig Is őrizzük... Miután 6 felépült, én lettem beteg. Tífusz. Hét hétig nyomtam az ágyat. Az átvészelt betegség után — remélve, hogy már rosszabb nem jöhet, — a falu egyik lakatlanul álló házába költöztünk. Idővel családunk is megszaporodott, született még két lányunk és két fiunk. Heten voltunk és íérjemmel esténként arról álmo- doztumk, hogy egyszer nekünk Is saját házunk lesz. Tágas, világos szobákkal, nagy ablaicokkal, sok virággal. Akkor még nem adott az állam kölcsönt a házépítéshez, és építő anyaghoz Is, csak nehezen lehetett hozzájutni. Megnéztük minden korona helyét, hiszen csak a térjem keresetéből takarékoskodhattunk, összegyűj- töttüHk annyit, hogy elég volt a ház megkezdéséhez. Végül felépült, tágas, világos, nagy szobákkal. Ma már gyerekeink felnőttek, mindnyájan kitanult, rendes emberek. S én annak örülök a legjobban, hogy nekik már sóikkal, de sokkal köny- nyebb. R-né, Takovské lu2any KÉRDÉS — Te, milyen a vércsoportod? — Nem tudom, de mire kell? — A szülészeten most szült egy ,,RH negatives“ anya, és az újszülöttnek vérátömlesztésre van szüksége... — Na és? — Míg felkutatnák az apát sokáig tartana.« — Nincs véretek? • — Nincs. Gyere már, megnézzük a tiéd, máskor is jól jöhet. Ez a párbeszéd egy dél-szlováklal járás! kórház kapujában hangzott el két ttatal, pár hőnapja dolgozó ápolőnövér körött. Segíteni akartak, és micsoda véletlen: az egyik nővér vére azonos volt az újszülöttével. A kivizsgálás és a véradás mindössze 25 percig tartott. Rekordidő, de a kisgyermek így sem várta be. Meghalt. Az anya — egyszerű asszony, negyedik gyereke lett volna az újszülött, mondták is veszélyes szülés lesz — nem kérdezett semmit. De a két fiatal ápolőnövér a siettségtöl kifulladt arca kérdezte: MIÉRT? ÍGY V.AN EZ AZ ELETBEN MINDIG? Az iskolában azt tanulták, még a halálos betegek életéért Is harcolni kell. Tanáraiknak Is ezt ígérték. KI nem tartotta be a játékszabályokat? —MAz oldal anyagait az Új Ifjúság olvasói írták és rajzolták. s Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai KOcponti Bizottságának a lapja II Kiadja a Smena kiadóvállalata ■ Szerkesztőség ös admlntsztrócló: 397 14 Bratislava, PraZská 9. Telefon: 488-19. Poataflók 38. Főszerkesztő: dr SIRASSER György ■ Nyomja a Západoslovenské tlaClarne 01 ■ Előfizetési díj egész évre 52,— KCs, félévre 26,— KCs ■ Terjeszti a Posta Hírlapszolnálata Előfizethető minden postakézbesttőnél vagy postahivatalnál ■ Kéziratokat nem Orzünk meg ás nem küldünk Vissza ■ A lapot küllőidre a PNS OsUedná axpedlcla tlaCe, Bratislava, Qottwaldovo nám. fi, 48. útján lebst megrendelni. Engedélyezve: SÜTI 13/1, ...
