Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-08 / 41. szám
Mészáros Attila: 10 II. Egy autóbusszal döcögünk ki Ku- nlrlröval a kawaguchl állomásra. Kawaguchi kisváros, de gyakorlatilag Tokió külvárosa. A buszsöíór arcán a fehér álarc, mely a fülé mögé van akasztva. Kezén fehér kesztyű, mintha esküvőre menne. S persze fehér Ing, nyakkendő és sötétkék egyenruha ellenzés sapkával. Ahogy jár a busz, minden megálló előtt csenget egy kellemes melódiát, 8 utána egy női hang pár szóval az állomásokat Jelzi. Természetesen mindez magnóról fut. A buszban néhányan klmonóban vannak, főleg az Idősebb nők. Beérühk a főváros központjába, a Ginzába. Reklám, hatalmas meny- nytségben. Borzalmas mennyiségű autó, zaj, füst. Az emberek mindenütt sietnek, rohannak a vonat u- ■■én, a Járdán, a zebrán. Az orrom előtt a császári palota. Nem látszik belőle semmi, csak a zöld fák a kerítés mögött. Bemenni nem lehet, évente csak kétszer van nyitva, a császár születésnapján és az államünnepen. Í elvonóval megyünk föl a tokiói toronyba, amely magasabb a párizsi Eiffel-torony- Hál. Tiszta Időben remek a kilátás. Tokió akkora területen lüktet, mint fél Csallóköz. A felhőkarcolók között apró egyemeletes házak. Itt kétemeleteseknek hívják, ún. földszint nincs. Csupa fa és deszka, a tégla alig ismert. Gerendákból a váz, a falak eltolhatók. A torony- házak acélból és üvegből, a lakóházak fából készülnek, ez a japán é- pítkezés. Reklám mindenütt. Közvetlen alul a Toklól-öböI dokkjai. A távolban gyárkémény füstölög, sehol egy felhő. Minden Irányban, a- meddig a szem ellát csak épület, épület hátán. Es füst, ez Tokió! pánul enni nem könnyű. Míg z ember a kezébe veszi a álclkákat, és míg azokkal az ételt ^ szájáig viszi, eltelik néhány perc. A főétel rendszerint hal, melyet egy kis tálkában, barnásfekete lébe mártogatva fogyasztanak el. Ebbe a folyadékba néha tormát is tesznek. Egy külön tálban rizs. Az étkezést levessel zárják, melyet a ml- tányérunknál kisebb, de magasabb oldalú edényben szolgál fel a háziasszony. Elfogyasztása igen egyszerű, mert a levét meg kell Inni, a maradékot pedig pálcákkal megenni. Minden ebéd és vacsora azzal kezdődik, hogy egy műanyag zacskóban forróvizes törülközőt „tálalnak“ fel. Megtörlik az arcukat és a kezüket. Utána speciális csé- székban hozzák a híres zöld teát, persze minden ízesítő nélkül, nehogy elrontsák az ízét. A tea meg- Ivása után hozzálátnak az ételekhez. Az éttermekben a vizes törülközőt s a teát automatikusan szervírozzák. S orba vesszük Tokió érdekességeit. Tíz évvel ezelőtt itt volt aZ olimpia, megnézzük hát az olimpiai stadiont. Üres, még a gyepszönyeg Is felszedve, öreg gondríok kiabál utánam, miért mászkálok, amikor fényképezni a- karom az olimpiai láng kandeláberjét. Azután bemegyünk a sportcsarnokba, megnézzük az uszodát, a- hol most jég van, és a Waseda-csar- nokot. És az olimpiával végeztünk Is. Kunlhiro összehoz Ishlkawa úrral, egy eynhén kopaszodó szociológussal, aki a szláv nyelvekkel foglalkozik, és beszél valamit csehül. Egy napig 6 kalauzol Tokióban. Megtekintünk egy pagodát, Buddha szobra előtt egy nagy láda befedve, deszkaráccsal. Aprópénz bedobása után egy ott lévő gongra kell ráütni, és a tompa hangot elmélkedés követi. A slntoista pagodában a gong helyett csak hármas taps van. A s'ln- tolzmus a japánosltott buddhizmus, a japán ösöík és a császár tisztelete. A két vallás között nincs éles határ. Az egyik slntoista templom mellett egy deszkatal, és egy csomó kis deszka ráaggatva. Az írás, ami rajtuk van, olvashatatlan számomra. Gyorsan jön a magyarázat, XY Imádkozik az istenhez, hogy vegyék fel az egyetemre. Pontosan feltüntetve a fakultás, tan.szék. Ijíegtudom még, hogy az egyetem Itt presztízs- kérdés sokkal Inkább, mint nálunk. A négyszeri próbálkozás teljesen normális. Akit nem vesznek fel, az vesztett, és szégyenbe hozza a családját. Ez a japánnál kényes dolog. Az Idősebbek tisztelete még mindig nagy. Csak egy példát: Kunlhiro a négy évvel Idősebb unokatestvérét már magázza. Este van, nyolc óra. Kawaguchi keskeny utcáin baktatunk. Az üzletek bezártak és a járdákról eltűnt az áru. A maszek boltos szinte az utcán árulja portékáját, legyen az hal, ruha, rádió vagy élelmiszer. Hoshlno úrnál, Kunlhiro unoka- testvérénél vacsorázunk. Az asztalnál a házigazda feleségével és é- desanyjával, Kunihíro, öccse meg én. Felkerül az asztalra egy minikályha (1) és rá egy nagyobb e- dényben fortyogó vagdalt marhahús. A suklyaklt a japán konyha egyik specialitását esszük. A hűsdarabká- kat pálcikákkal a közös edényből vesszük ki, s mivel forrón lehetetlen enni, hát előzőleg lehűtjük. Ez pedig eredeti művelet a javából. Kis tányérban, nyerstojás levébenl Rizs, saláta és uborka van még az asztalon. Mennyel! Beszélgetünk, Hoshlno úr egy könyvkiadóban dolgozik, Kunlhiro öccse egy bankban. Nem hiszek a fülemnek, amikor hallom, hogy japánban szombaton Is dolgoznak. Mesélünk Kunlhiróval együtt Európáról, a Dunáról, a Magas-Tátráról. Invitálom ókét Csehszlovákiába. Nehéz ilyesmire időt szakítani! Sokszor hallottam ezt a választ Japánban! A három tokiói r#p egyik déle- löttjét a Metji-kertben töltjük el. A kert valamikor a császár pihenőbe lye volt. A japán kertészet a :eg kai érdekesebb a közönség. Nagykabátban terpeszkedik a székeken és a földön, cigarettafüst, állandó kibe járás. Mikor a vásznon egy a- merlkal sportkocsiban hirtelen felül egy meztelen nő, felhördül a társaság: „ÖÖI“ Ehhez tudni kell, hogy a japán lányoknál kevés az európai férfi- szemmel elfogadható kebel. Japánul hallani az „ó“-t csodálatos élmény. Valahogy úgy ejtik, hogy amennyire csak lehet összecsücsörítik az ajkukat, s a magánhangzót a torkukból ejtik. Mindezt hallani kelll AHOL FÜSTÖLÖG A FÖLD Hétfőn délután szálltam partra Yokohamában. Csütörtök este van. A kikötőben egy férfi kiabál tölcsérrel, Az utazni kívánó embertömeget rendezi osztály szerint. Ku- nlhíróval mi is köztük vagyunk. Beszállás. Ml megyünk legutoljára. Jegyünk a legolcsóbb. Kitöltünk egy papírt, ha elsüllyed a hajó, tudják, ki volt, rajta. Lemegyünk a fenékbe, ablak ní/ics, szék nincs, e- löször úgy tűnik, semmi sincs. Az egész fenék valami pódlumféle.ség, rajta sárgászöld szőnyeg. Belépni A Waseda-sportcsarnok híresebb talán az egész világon. Ehhez tegyük még hozzá, hogy Meijl császár, a szigetország történelmének leghítjesebb alakja, biztos nem végeztetett fusimunkát. A fű és a fa zöld, ami természetes, de nem februárban. Kis tavacskán kacsák hápognak az úszó jégtáblák között. Kicsi házikóféle nyúlik ki a főidből. Szó sem lehet házról, hisz a piramis alakú háztető csak néhány rúddal van alátámasztva, fal nincs. A császár üldögélt valaha alatta. Tiszta vizű forrás egy helyen. Hör- píntek belőle. Nagyon ízlik a szokatlanul agyonklórozott tokiói városi víz után. Sok Ismeretlen fa, csend és friss levegő, mintha nem is a tízmilliós világvárosban lennénk. D élután egy pornótllm van műsoron. Ilyet Is meg kell nézni. Idétlen tartalmú nonstop műsor, még idétlenebb szereplőkkel. Meztelenség, vér, verekedés, erőszak és szeretkezés az egész./Sokcsak zokniban szabad. Mindenki ott alszik, ahol tud. Néhányan azonnal horkolnak, mások esznek, isznak, cigarettáznak. Elmarad Tokió, irány az Oshina- félsziget. A Csedes-óceánban a Tokiói-öblön túl nyílik ki a hullámokból. A cél egy füstölgő tűzhányó. Kunihiro alszik, én nem tudok. A cigarettafüst kegyetlenül csípi a szemem. Nem vagyok dohányos. Felmegyek a fedélzetre, raegünom bámulni a vizet, újra lemegyek. Megpróbálok elaludni. Nem megy. H ajnali öt óra, koromsötét van, mikor kikötünk. Felszállunk a buszra, amely kanyarogva kapaszkodik fel a hegyre. Az alig 20 kilométer hosszú félsziget közepén egy vulkán. Oda tartunk. Szürkés homokban lépkedünk, ez az út. Mellette fekete sziklák, sehol egy fűszál. Előttünk fé! kilométerre a tűzhányó. Néha szinte okádja a füstöt. Az út mellett üres coca-colás dobozok. Felkapaszkodunk az alig száz- méteres oromra. Fent betonkllátó, tőle köhajftásnylra a kráter. A felkelő nap fuldoklik a füstben, ahogy nyugat felől bámuljuk ezt a fenséges látványt. Elindulok Jobbra. Kunlhiro nem Jön. Ugyanis arra tilos menni. Legalábbis a táblák szerint. Én azonban nekivágok, nem tudom elolvasni a japán ékírást. A koromszínű talajból néhol büdös, kénes gáz tör elő. A cipőm talpa jó vastag, a talaj melege nem veri át. Egy alkalmas helyen leereszkederp a kráter széléhez. A domb oldalán horpadások, mélyedések. Húszméteres csúszás után ott vagyok a lyuknál. Fantasztikusan rugalmas a talaj, ha nagyot ugróm, behorpad. Ahogy abbamarad a füstölgés, odasompoly- gok közvetlen a párkányra. Csak a túlsó oldalon látom a fenekét. Alig fél méterre vagvok a kráter szájától, és elörehajolok. Hihetetlenül meredek a kráter fala. alul már vörösen izzanak a kőzetek. Hatalmasat dördül lent, mintha villám csapott volna be. Rémülten ugróm hátra. Épp a vörös sziklákon le.geltetem a szemem, amikor a szörnyű zenebona kezdődik, jön a füst bőségesen, mintha pótolná azt a pár perc szünetet, amit kihagyott. Lassan lehlggad. Ügy látszik, most beéri füsttel, a lávát másikorra tartogatja. Megjelenik mellettem két, húsz év körüli japán fiú, pedig ök el tudták olvasni a tiltó feliratokat. Teri róluk, hogy Jól szórakoztak 1- jedtségemen. Jó, no, hol van ilyesmi felénk, a Vág partján? Beleteposom a puha hartuba; ,,Itt voltam, Attila!“ A két fickó szintén valami Ilyesmit írhat. Méter nagyságú fekete bálványokon ugrálva térek vissza a kilátóhoz. Fekete varjak trónolnak a sziklákon. Minden fekete, koromfekete. fami hangulatos fürdőváros az óceán partján. Ide hajóztunk 'a vulkánszt.getröl. Mintha az egész város pálmaerdőben volna. .Autóstoppal készülünk az északkeletre fekvő fővárosba, életemben először nyújtom balkezemet az autóért. Az első kocsi fékez, de csak néhány kilométerre visz. Utána háromnegyed óráig semmi sem álj meg, csupán két taxi. A taxisofőr nem bírja me.gértent, miért nem u- tazunk vele, ha leállítottuk. Húsz kilométerre Atamltól, Oda- warában mégis vonatra széliünk. Rövid utakra nem. szívesen megyek stoppal. Az időveszteség nem ér fel a pénznyere.séggel. Az autóstop a hosszú kirándulásokra Ideális, ahol a vékonypénzO turistánál az idő nem játszik szerepet. Holnap' elrepülök Oktnawára. és vissza Tokióba úgy jövök, ahogy sikerül. (Folytatjuk) Az epilepsziás gyermekeken ritkán tör ki roham, emikor e kórházban vizsgálják őket, pedig csak a roham közbeni pontas vizsgálat adhat részletes felvilágositást a betegségükről. A kaliforniai egyetem kntatéi ezért olyan berendezést szerkesztettek, amellyel telefon útján tovébbítbaték az agydramok és egyéb fiziológiai a- datok. Az agy, a szív, ez «izmok villamos áramait a gyermekeket tevékenységükben nem gátló különleges e- lektródokkal vezetik el. A kisméretű telemetrikus berendezést turbán módjáts a gyermek fejére erősítik, és ezen a módon az EEG-Jeleket a házi telefonnal összekapcsolt rádióvevőre viszik át. Az agy villamos tevékenységének jeleit azután a közönséges telefonvonalon továbbítják a kórház komputer-központjába. Számos országban pontosan meghatározzák a gépjármüvek üzemi zajának megengedhető határát. Ezzel a nagyvárosok lakosait védik a fokozódó zajszennye- zödéstől, arra azonban nincs előírás, mekkora lehet a zaj magában a Járműben, az utastérben. Pedig ez Is hozzátartozik a vezetés biztonságához, kényelméhez. A túlságosan nagy zaj nemcsak 6 beszélgetést akadályozza, hanem a vezető Idő előtti kifáradásához vezet. A motor, a ventílllátorlapát zaját, a beáramló levegő surrogását azonban nagyon szubjektiven érzékelik az utastérben ülők. A tudományos hitelű elemzésre most érdekes kisérletsorozatba kezdtek az angol Ford szakértői. Életnagy- ságü bábut ültetnek különböző kocsijaikba, s a Fred fülében elhelyezett nagy érzékenység, mikrofonokkal felfogják, majd magnószalagra rögzítik a zajokat. A bonyolult elektronikus rendszer olyan kitűnő minőségben rögzíti és reprodukálja a zajokat, amilyenről még a zene- rajo-ngók sem álmodhatnak. A kísérlettel szeretnének arra is választ kapni, hogy miként érzékeli agyunk a zajokat — ennek felderítése nagyon bonyolult tudomá-nyos feladat. BAMBUSZNÄD 1^1 f "OK ARCOLO Mennyire földrengésbiztosak a jápán főváros felhőkarcolói? A Malnlcsi Siin- bun meginterjúvolta Tokió legmagasabb felhőkarcolójának, az ötvenkét emeletes Szuraitomo Bulldtngnek a tervezőit és kivitelezőit, akik elmondták, hogy az u- 'óhbl években épült felhőkarcolók ,,elméletileg“ földren.gésbiztosak. Ez azt jelenti, hogy nem minden megrázkódtatás nélkül, de kiállnak egy, a japán skála szerint hatos erősségű földrengést. Ilyen erejű volt az 1923-as nagy tokiói földrengés, amely romba döntötte a japán főváros épületeinek kétharmadát, és csaknem százezer ember halálét okozta. A Szumitomo Bulldlngben ügy tervezték, hogy nagyobb szabású földmozgás esetén az épületóriás úgy, viselkedik majd, mint a hajlékony bambusznád. s az é- pület felső részének kilengése a két métert Is elérheti, anélkül, hogy az ösz- szeomlás veszélye fenyegetné. 1923-ban a magasabb épületek kilengése nyolcvan centiméteres volt. A veszélyt nem Is az épület teherbírásának korláta! okozzák majd, hanem a benne tartózkodó emberek viselkedése. A Sumitomo Bulldlngben munkaidőben mintegy negyvenezer emljer van. Ha ez a tömeg pánikba esik, akkor mcgimanad ugyan az épület, de számolni kell halálos áldozatokkal. n
