Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-01 / 40. szám

6 üjifjiisäg----------------------------------------------------------------------— Bemutatjuk a SLOVAM BRATISLAVA balhátvédjét Oftgh Kálmán, a Sloran Bratislava) balhätvMje rsa- pata téglamez«) pályáiénak egyik szolgálati lakásában lakik. Amikor felkeresem, éppen a* autóján javítgat valamit. Találkozásunk egy nappal az Amlerlechl elleni BEK-küzdelem után valósul meg. és mire ezek a so­rok napvilágot látnak éppen a visszavágó napját ma­tatja majd a naptár. (Gógh még nem járt Belgiumban és az Anderlecht elleni kél kupamérkőzés pályája eddigi csűcsa. játszott ngyan más kupákért, sőt, Brazíliában és a Szovjetunió­ban a csehszlovák válogatott csapat tartalékaként ott ült a kispadon, de azért mégiscsak más az a mérkő­zés, amelynek aktív részese 6 is.) Lakását ismerem is, Móder László lakott Itt annak Idején családostul. Gogh; Jó lenne megoldani a lakásproblémámat is. ez a mostani ideiglene.s. Sokszor zavar, hogy én mindig a pálya körül vagyok, nem tudok ettől a légkörtől meg­! szabadulni, engem zavar ez. A szobában sok a könyv. És — legnagyobb megle­petésemre — a hazai magyar írók alkotásait látom a ^ polcokon. Gőgh; A feleségem a Levicel (lévai) Pedagógiai Kö­zépiskolában végzett. Ott szerette meg az irodalmat, tagja volt az irodalmi színpadnak is. Most mint óvónő itt dolgozik a szomszédos óvodában, de jobban tudna tevékenykedni, ha a gyermekeket a saját anyanyelvén I oktathatná. Talán sikerül bejutnia a magyar tannyelvű óvodába. Kálmánt jól Ismerem a pályáról és a képernyőről. Csapata a liga egyik legjobb védelmével rendelkezik, és ennek a védelemnek egyik legmegbízhatóbb tagja éppen 6, a balhátvéd. Nem hagy nyugodni a kíváncsi­ság. és ezért megkérdezem: a baihátvéd posztja az i- gazi helyed? g Gőgh: — Nem éppen, mert annek idején hátravonf ^ középcsatárként kezdtem, végül a középhátvéd helyén I kötöttem ki, és nagy örömöm telt a játékban. A Slovan I B csapatában jél ment a játék, felfigyeltek rám, de ak- R koriban Zlocha és Hrivíiák játszottak középen, nem volt I sok esélyem a bekerülésre. Végül a balhátvéd posztján I kötöttem ki, és megszerettem ezt a szerepkört, jobblá­bas vagyok, de a bal lábam is elég jé; rengeteget gya­korolom edzéseken a beadásokat. A Slovanhan mind­két szélsöhátvéd „fordított“ lábé. Pivarnik példánl bal­lábas és jobbhátvéd, én meg fordítva, de ez talán nem hátrány, sőt némi előny. Pivarnik gyors és jól lő. az ő feladata a támadók segítése. Tőlem azt kérik, hogy a I baloldalról Íveljem vagy lőjem be a labdákat. (Az Anderlecht elleni mérkőzés harmedik gólja ép­pen egy ilyen felfutás és belövés nyomán született.) Egyik kolárovöi (gútai) utam alkalmával büszkén mondták a helyi kilencéves iskola tantestületében: Gőgh Kálmán, a Slovan Bratislava játékosa a ml diá­kunk volt. Itt lakott, nem messze. Gőgh: Gátéról Komáromba mentem ipari tanúiénak a hajógyárba. A focit nagyon megszerettem, és szeren­csémre akadtak itt olyan lelkes szakemberek, akik ta- nitgattak, nevelgettek. Az is megtörtént például, hogy egész délntánokat kettesben fociztunk át. Bekerültem az ifjúsági ligás csapatba, majd berukkoltam. Holeáovból Pnprádra vezényeltek, itt aztán „felfedeztek“, játszat­tam „Keleten“, megismertem az ottani emberek temps- ramentnmát. Kemény perceket éltem át Trebiiovoh vagy Huraennén, de én ezeket a perceket nem sírom vissza. Sokat tanultam az izzó légkörben, és mert nyngodt ter­mészetű vagyok, sohasem vesztettem el a fejem. Még az­tán nyugodtan elmondhatom azt is, bogy szeretem a kemény, férfias játékot. A Slovan vezetői Poprádrél 1- gazoltak át Bratlslavába, és tulajdonképpen 1972 óta játszom az első csapatban. Vengloi működése alatt let­tem „stabil“ tag. Előkerülnek az albumok, komáromi, holeiovi, poprádi fényképeket nézegetünk. Megtndom, hogy Kálmán né­I pes családból származik — hatan vannak testvérek — és ha lehet, gyakran felkeresik egymást. Sajnos a hu­szonhatéves futballista elvesztetta már az édesapját és édesanyját is. de ha teheti, hazaugrik Gúlára. Gőgh: Szívesen nézem a hazaiak mérkőzéseit, mert sok fiúval együtt kezdtem a locit. Beülök az autóba és egy jö éra alatt otthon vagyok. Befejezésül szedjük elő az időszerű témát: a királyi klub, az Anderlecht elleni mérkőzést. Mindenekelőtt: milyen volt a félelmetes és nagyhírű Anderlecht a pá­lyáról? Gőgh; Egy kicsit csalódtam bennük. Igaz, a tartalék­kapusuk védett, da egy ilyen nagyhírű klub sokkal jobb pétkapussal rendelkezhetne. Könnyen zavarba le­hetett hozni a védelmüket. Egyébként — bár kemények voltak — de korrektül, sportszerűen játszottak. BrUsz- szelben támedniok kell, gólokat lőni. Bízom a védel­münkben és gyors csatárainkban. Nem szeretek tippel­ni, jósolgatni, de nagyon szeretném, ha továbbjutnánk. .Amikor a pályára lépek, nem érdekelnek az anyagiak I sem. A továbbjutás minden vúgyam nekem is és a töb- 1 bieknek U. I Bemutattunk egy futballistát, aki két esztendő alatt j; országosan ismert játékos lett. válogatott és olimpiai í kerettag. Egész pályafutása során egyetlen egyszer sem 0 álHtották ki, sárga lapocskát egyszer kapott, PreSovon; 3 Bubenko belerohant és leesett. A bíró fütyült, majd e- 3 lövette a sárga lapot. Gőgh Kálmán sportszerűen éi. i; úgy vettem észre, hogy a családja a mindene, Beáta ^ nevű szöszt kislányát nagyon szereti, szeret lazacpiros Eialján utazni, de mindenekelőtt focizni. , Sajnálja, hogy a Ligások — Ojságírók mérkőzésen 1 nem tudott játszani, mert a Slávia ellen szerepelt ku­pa meccsen Prágában. Reméljük. jövőre 6 is ott lesz majd közöttünk, velünk. És még egy aprócska figyel mertetés; a legtöbb újság hibásan Írje a nevét. Nem j Gögh, hanem Gogh a helyes változat. Hosszú „ő“ vei. i Annak idején az anyakönyvbe is így vezették be. ‘‘ Batta György Bécsben döntik el nemsokára oszkva vagy Los Angeles ? Rövldesea nagyon Izgalmas esemény színhelye lesz az osztrák főváros. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság plenáris ülését tartják majd Itt, és ezen döntik el, Moszkva vagy Los Angeles kapja-e az 1980-adtk évi o- Ilmplai játékok rendezési jogát. Moszkva mellett szól az a tény, hogy a ki^vetkező o- llmplal játékok Montrealban lesznek két év múlva, vagyis nem kellene mégegyszer ugyanazon a földré­szen olimpiát rendezni. Moszkva mellett szót az Is, hogy szocialista ország még sohasem kapott rendezési logot, ugyanakkor éppen a szocialista országok szere­pelnek a legeredményesebben a nagy világversenyeken. Most pedig lássunk néhány érdekes véleményt erről, miért tartják esélyesebbnek a bécsi kongresszuson a szovjet fővárost. GASTON MEYER, a L'Équlpe francia lap főszerkesztő­je: „Azt hiszem, senki sem kételkedik abban, a szov­jet főváros van olyan színvonalon, hogy megrendezhes­se az olimpiát. Számos nagy világbajnokságot rendeztek már Itt sikeresen. A sparlakládok megrendezése is gi­gantikus méretű munka. A szervezőknek és rendezők nek tehát bőven vannak tapasztalataik, jarmtla NygrYnová. csehszlovák atlétanő: Sajnos, nekem tavaly balszerencsém volt, betegségem miatt nem tudtam rajthoz állni a moszkvai Unlverzlá- dén. Amikor a társak visszajöttek, mindenkit kikérdez­tem a verseny lefolyásáröl és moszkvai tapasztalatairól. Sok jót hallottam, így hát egészen bizonyos vagyok benne, hogy Moszkva sikerrel megrendezné az olimpiát. Egy olyan sportnagyhatalom, mint a Szovjetunlő, meg­érdemli, hogy megkapja a rendezés jogát. Szívesen In­dulnék én Is a távolugrásban. Huszonhét éves leszek akkor, TEUWO AURA, Helsinki polgármestere: Soha nem rendeztek még olimpiát szocialista ország­ban. Ha tehát valóban Igazságos akar lenni a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság, Moszkvára kell bízni a játékok megrendezését. Saját tapasztalataim alapján kijelenthe­tem, hogy a szovjetek sikeresen meg tudnának birkózni a leladattal. ANNA POHLüDKOVA, válogatott tornásznő: Ebben az évben Rosztovban versenyeztem és elmond­hatom, kitűnő volt a verseny megszervezése. Ha egy kisebb város Ilyen Jő rendezőkkel rendelkezik, akkor milyen lehet maga a főváros? Moszkvában jártam már, de szívesen elmennék Ismét, főleg akkor, ha Indulhat­nék az olimpián. GEORG KRONAWITTER, München polgármestere; A szovjet fővárosban minden -feltétel adva van ahhoz, hogy az olimpiát sikeresen megrendezzék. Kétszer jár­tam már Moszkvában, tehát saját tapasztalataim alap­ján beszélek, Moszkva és a moszkvaiak megérdemlik, hogy olimpiát kapjanak. Nemzetvédő mozgalom lehetne belőle A sport és testnevelés tudományos dolgozót két év­tizeddel ezelőtt kidolgoztak egy nagyon hatásos és e- redpiényes tOmegmozgalmi felvény szerző versenyterve­zetet. Ez a versenyrendszer nem feledkezett meg egyik nemről és korosztályról sem. Szakavatottak a szocia­lista testnevelés alappillérét látfák benne. Ha országunkban mindenki komolyan venné ezt a fel- vényszerü mozgalmat, ha megértené egészségvédő e- rőnlétet és fö közérzetet biztosító szerepét, akkor nem­zetvédő mozgalommá válhatna. Safnos a be nem avatot­tak másként vélekednek. Azt gondolták, hogy ez a fel- vényszerü mozgalom csupán politikai célokat szolgál, vagy arra való, hogy a sportszervek „statisztikai fáié­kor űzzenek vele a nyilvánosság szemeláttára. Sokan azt beszélik, hogy az ilyen mozgalmak csak megmérge­zik a testnevelők és edzők életét. A minden korcsoportra ktterfedO felvényszerzO ver­senyt és az értékelő ponttáblázatot legfőbb szakembe­reink dolgozták ki tudományos alapon. A verseny e- redményet értékes táfékoztatást nyúfthatnak mozgáské­pességünkről és akaratunkról. Az Iskolai testnevelés szempontfából szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel­nek a tapasztalatok. Ha a testnevelő tanár szakszerű­en be tudja építeni a tananyagba a jelvényszerző ver­seny tapasztalatán, sokkal eredményesebb munkát vé­gezhet. Az Iskolai testnevelés általa kiküszöbölhetné az alapmozgásképesség kialakításában tapasztalható hiá­nyosságokat. Eddig ugyanis még nincsenek olyan tesz­tek, amelyek révén megbízhatóan fel lehetne mérni a tanulók edzettségi fokát. Tudományos dolgozóink már készítenek ilyen táblázatokat is, amíg azonban az el­készül, az edzettségi jelvényszerző verseny táblázata ki- tűnőén megfelel a célnak. Az elmúlt öt-hat esztendőben nem nagyon rendeztek nálunk jelvényszerző versenyeket. Még az Ifjúsági Sport­játékokat (SHMPf is elhanyagolták, pedig éppen ez a tömegmozgalmi sportakclá adott számos tehetséget az országnak. Ez a nemtörődömség szinte megingatta a testnevelés egész koncepcióját. A fiatalok mozgásigé­nye csökkent. A KoStcet (kassai) Műszaki Főiskola testnevelési tan­széke megértette a Csehszlovák Testnevelési Szövetség igyekezetéi, vagyis azt, hogy élesszük újra a jelvény­szerző versenyeket, s ezért már az elmúlt esztendőben beiktatta anyagát a tantervbe. Elhatározták, hogy min­den másodéves hallgató megszerzi az edzettségi jel­vényt, az első évfolyamok diákjai pedig felkészülnek rá. A munkát hat tanulókörben 102 hallgatóval végezték. Közülük tizenöten huzamosabb ideig betegek voltak, így nem teljesíthették a feltételeket, további tizenöt diák­nak pedig nem sikerült elérni a versenyben kötelező minimális pontszámot. Az említetteken kívül akadtak olyanok, akik egy vagy több versenyszámban nem tudtak pontot szerezni. A 102 főiskolás közül ketten elérték az ezüstérem szint­jét, negyvenhetén pedig a bronzérem szintjét. A hall- gatök több mint ötven százaléka megszerezte a jel­vényt. Az eredmények elgondolkoztatóak. Hallgatóink a legkevesebb pontot az úszásban kapták. Mivel a vá­rosnak mindössze egyetlen fedett uszodája van, nem várhatunk ezen a téren rohamos javulást. (A város­nak több, mint hétezer főiskolai hallgatója vanlj Meg­lepő és örvendetes tény azonban, hogy a diákok a- ránylag nagyon jól megálltdk a helyüket az állóképes- ségi versenyszámokban. Ez arra enged következtetni, hogy az egyre népszerűbb kulturlzmus megtette a ha­tását. Ugyanakkor meghökkentően gyengék voltak az eredmények az ügyességi számokban. Az eredmények alapos elemzése után megállapítot­tuk, milyen hiányosságok vannak a hallgatók mozgás­kultúrájában. Az eredmények fényt derítettek arra is, hogy az előző oktatási évben milyen területen végez­tek hiányos munkát a kollégák. Bebizonyosodott, hogy a jelvényszerző verseny kitű­nő segítőtársa lehet minden testnevelő tanárnak. Érde­mes fiataljainkat rávezetni a versenyzés e módjára, mert így megtanfthatfuk őket a sokoldalúan fejlett ember t- gényének kialakítására, a mozgáskultúra szeretetére. PhDr. Abos! István, tanársegéd

Next

/
Oldalképek
Tartalom