Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-01 / 40. szám

(Folytatás az 1, nldalrál) ..Boldog annak az országnak az ifjúsága, a- melyben a testnevelésnek ennyi figyelmet saentetnek“, mondta az 1960. évi sparlakiá- don nálunk Járt Kurt Hau.ser, az NSZK állam­polgára, aki a strahovi stadionban látottak alapján kénytelen volt az elismerés hangján nyilatkozni. „Mi célja van az ilyen tömeges fellépés­nek?“, kérdezték a nálunk járt külföldiek. A válasz egyszerű: a spartakiád célja, küldeté­se a tömeges testnevelés fejlesztése. Olyano­kat is megmozgat, akik egyébként még nem sportoltak, nem űzték a testnevelést. Megsze­retteti a mozgást, a gyakorlatozást, az edzést, ránevel a sportra, testmozgásra. Keretébe be­letartozik a szocialista testnevelési mozgalom minden alapvető szervezési formája; a sport­versenyek, természet járási rendezvények és a gyakorlatozök tömeges fellépése. A tömeges jellegű testnevelési rendezvényeinknek a lé­nyege teljes összhangban van a szocialista testnevelés és sport küldetésével és fejleszté­sével, úgy, ahogy a CSKP XIV. kongresszusá­nak határozataiban lefektették. Azt is gyakran megkérdezik, miért valljuk meggyőződéssel, hogy az 1975. évi spartakiád szebb és sikeresebb lesz, mint az előzőek vol­tak. Azért, mert az Idők során egyre több ta- p>asz6alatot szerzünk, és az igyekezet Is na­gyobb. Valamikor nógatni kellett a gyakorlato- zőkat, ma azonban önként és lelkesedéssel vesznek részt a gyakorlatokban, a sportver­senyekről nem Is szólva. Manin óta (Manin- ban volt az első munkásspartakiád) ezer öt­let, ezer gondolat, ezer újítás tette ötleteseb­bé, tartalmasabbá a ma már hagyományos spartakiádokat. Manin óta számos tömeges be­mutatót rendeztünk helyi, járási, körzeti és országos spaptakiádokat, a rendezők, oktatók egész stábja nevelődött ki. Csupa szín, ritmus, dallam, könnyedség jellemzi a gyakorlatokat, perdülnek, hajladoznak, libbennek a karcsú testek, fülbemászó melódiákra gyakorlatozik, táncol, tornázik az ország színe-java. Azért is szebb lesz az Idei spartakiád, mert a sza­bad idő növekedésével egyre többet sportol­nak, egyre többet gyakorlatoznak a fiatalok, rugalmasabbak, tornához szokottabbak. Szóhoz jutnak a legkisebbek Is, a 3-5 évesek, ők Is bskapcsolódnaik a spartakiád gyakorlataiba, persze szüleikkel együtt, ami egyik újdonsága a jövő évi spartakiádnak. De a többi gyakor­latban (az említetten kívül még 13 van) Is széleskörűen kiterjedt a szerzőik figyelme mindarra, ami modernebbé, tartalmasabbá te­szi a bemutatókat. Elég egy pillantást vetnünk a tervezett mű­sorra, és máris megállapíthatjuk, milyen nagy szerepet kap az Ifjúság a tömeges fellépések­ben. Kilenc esztendővel azelőtt a strahovi sta­dionban az egyik külföldi látogató, egyébként szocialista rendszerünk megrögzött ellensége, a szlnpompás látványon akaratlanul Is fellel­kesülve ekkép sóhajtott fel: „Szerencsés or­szág, melynek Ilyen Ifjúsága van.“ Az Ilyen nyilatkozat a legmagasabb elisme­rés, ami egyben kötelez. További munkára, még nagyobb lelkesedésre. A strahovi stadion sárga homokján egymás után vonultak fel a csoportok: kicsinyek és nagyok, lányok és fiúk, asszonyok és férfiak. Valóban gyönyörű látvány volt. „Ennél szebb bemutató talán nem Is lehet“ — mondogatták a nézők, s lám most mégis lépten nyomon halljuk, hogy az 1975. évi még szebb lesz. Szebb lesz, tarkább, tartalmasabb. Nagyobb teret kapnak a sportversenyek, a ter­mészetjárási rendezvények és a rátermettségi verseny. „Ma már bizonyos mozgási kulturáltsággal rendelkeznek a gyakorlatozók, és ez megköny- nyltl a feladfatunkat“ — jelentette ki Jarmlla Kostková, a spartakiád központi főnöke és í- rányltója. „Bár újabb gyakorlatozók ezrei kapcsolódnak be a gyakorlatozásba, az alapot a régi, tapasztalt résztvevők alkotják. Rájuk minden vonatkozásban számíthatunk. Persze azt Is tudatosítjuk, hogy tíz éves szünetünk volt (az 1970. évi spartakiád elmaradt), és “e- zért egy kis űr keletkezett az oktatók neve­lésében. Éppen ezért az oktatógárdának még lelkesebben, áldozatkészebben kell végeznie munkáját. Az oktatók lelkesedése nélkül nem boldogulunk. Minden spartakládon kinevelünk egy újabb oktatógárdát, ezért a tapasztalt ok­tatók vegyenek maguk mellé egy fiatalt, hogy így biztosítsuk a jövő oktatóit. Bízom benne, hogy ez is sikerül. Oktatóink kedvelik a spar- takiádot, kellőképi>en értékelik, s mindent megtesznek a siker érdekében, azt is, hogy biztosítják a jövőt. Munkánk kapcsolata a fel- szabadulási ünnepségekkel nem véletlen, az oiktatók önzetlenül dolgoznak a köztársaságért és ez az Igazi megnyilvánulása a hazaííság- nak.“ A felsoroltakból láthatjuk, milyen jelentős szerepe van az Ifjáságnak a spartakiád meg­rendezésében. A jelentős szerep tudatában for­dult felhívással a SZISZ KB az Ifjúsági és pío- nírszervezetekhez, a SZÍSZ szerveihez és .szervezeteihez, az egész ország Ifjúságához, de erre a felhívásra már csak a következő számunkban térünk vissza. —os Itt dz ősz. Ismét jön d tél: Okuljunk a magas-tátrai lavinakatasztrófából 1 Szeptember közepén alkalmam nytlt elbe­szélgetni FrantiSek Mrázikkal, a Hegyiszolgá­lat szlovákiai vezetőiével. Az ősz férfi sok ér­dekeset és megszívlelni valót mondott a Ma­gas Tátráról, erről a csodálaXos, de ugyanak­kor sok veszélyt rejtő öriáshegyről. Az új tan­év javában folyik már, egyelőre nincs napi­rendi ponton a sítúra, a téli turisztika. Ogy vélem azonban, nem árt, ha már most elmon­dunk egyet-mást erről a témáról is. Az ez év január huszadiki súlyos lavina-szerencsétlen­ség még mindig foglalkoztatja a közvéleményt és az iíletékeséket. (Az Iskolaügyi Minisztérium úf irányelveket dolgozott ki a tátrai kirándulásokkal kapcso­latban. Egy azonban már most Is biztos: a jövőben is utaznak majd diákok a Magas-Tát- rába, de vezetőiknek még elövigyázatosabbak- nek kell lenniük!] Miért hegyiszolgálat? FrantiSek Mráztk azzal kezdte a beszélge­tést, hogy szeptember végén jelentős esemény­re kerül sor a Csehszlovák Hegyiszolgálat éle­tében. A Magas-Tátrában rendezik meg az IKAR, a Nemzetközi Hegyiszolgálati Szövet­ség ez évi kongresszusát. Eljön például az a kanadai. nő is, aki négy napon át volt egy lavina alatt és sikerült onnan élve kiszaba­dulnia. A háromnapos összejövetel legfonto­sabb része a „lavina-konferencia“ lesz. Műso­rán szerepel majd a január huszadiki kataszt­rófa is. Az utóbbi időben nem hegyi mentőszolgálat néven szerepel a tátraiak „társulata". Franti­Sek Mrázlk ironikusan Jegyzi meg: az embe­rek azt hitték, hogy nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy baj esetén segítő kezet nyújt­sunk. Amikor például az év végén megkérdez­ték, mennyi a halálos áldozatok száma, és mi azt feleltük, hogy szerencsére csak hat, a kér­dezők megjegyezték: „Hát akkom nem volt valami sok dolgotok!“ Azóta inkább elhagytuk a „mentő“ szócskát, hiszen az igazsághoz íar­——M—iliiLiUU.r tozik, hogy maga a mentés csupán elenyésző részét képezi a tevékenységünknek. Arra törekszünk, hogy lehetőleg ne is ke­rüljön sor mentésre. Szeretnénk megelőzni a katasztrófákat, a tragédiákat. Rengeteg felvi­lágosító előadást tartunk, igyekszünk minél több hegyivezetőt kiképezni és a kirándulók rendelkezésére bocsátani. Biztonságosabbá a- karjuk tenni a Magas-Tátra épületeit, hegyi u- talt. Elmondható, hogy felszerelésünk kitűnő, hi­ányosság csak a légi mentés területén mu­tatkozik, de minden remény megvan arra, hogy a Slovair helikoptereket bocsát rendelkezé­sünkre. Mire kell vigyázni a Magas-Tátrában? Az emberek többsége talán el sem hiszi, hogy a legtöbb baleset nem is lavinaomlás követ­keztében történik. Akik a Magas-Tátrába jön­nek, azt hiszik, itt csak a lavináktól kell fél­ni. Évente átlagosan kétmillió látogatója van a hegyóriásnak. A legtöbben autóbusszal ér­keznek, s azt a pár napot, amit Itt töltenek, szeretnék a lehető legjobban kihasználni. Az­zal persze nem számolnak, hogy esetleg el­romlik az idő, de hogy ne vesszen kárba e- gyetlen percük sem, űzik, hajtják magukat, akár esik, akár köd van. És ilyenkor történnek a tragédiák. Talán nem hiszik el, de nagyon gyakori például a villámcsapás okozta haláleset. Még olyan tu­rista is akadt, akt a hegycsúcson állva egy vasrúdba kapaszkodott zivatar közben. A vil­lám „telibe“ találta, és olyat lökött rajta, hogy még nyolcvan métert zuhant holtan. Csak napok múlva bukkantak rá összeégett testére. Gyakori a vízbefulladás ts. Még a se­besen örvénylő, sekély hegyipatakok is szedik áldozataikat. Sokan úgy Jönnek a fenyvesek közé, hogy gyenge szervezetük egyszerűen nem bírja a nagy hajszát, a strapát, és az olyanok, akik otthon még a sétától is ővfák magukat, itt magukat meghazudtolva túráznak. Az ered­mény aztán — sajnos — az infarktus. Sok-sok példa van rá, hogy egyesek talán évekig is élhettek volna még, ha nem hajszolják agyon magukat. A legtöbb turista túlságosan is merész. Köd, nem köd, megy fel a hegyen, és amikor elté­ved, vagy megcúsztk, már késő. Tehát nemcsak a lavinaveszély leselkedik a kirándulókra a Magas-Tátrában. Ezekkel a „ha­gyományos“ veszélyekkel is számolni kell. Főleg a fiatalok merészek, teszi hozzá Fran- ttéek Mráztk. Amióta megalakult a Hegyiszolgálat, tehát 1950 Óta, pontos kimutatást vezet a Magas Tátra áldozatairól. Tessék a szomorú statisz­tika: 1950 óta napjainkig 297 ember lelte ha­lálát. A legrégibb krónikák szerint pedig 527- re, tehető azoknak a száma, akik kirándulni Indultak a hegyek közé, de vissza már nem tértek. Az első balesetet 1650-ben jegyezték fel. „Lelki fröccs“ helyett A legtöbb, kamaszkorban lévő diák talán „lelkizésnek“ minősíti ezeket a sorokat. A Hegyiszolgálat szlovákiai vezetője azonban hangsúlyozza, hogy a veszélyt Jobb megelőzni. A január húszadikai tragédiának még most ts vannak utőrezgésel a tanárok, az iskolák .fe­lelősei körében. Az emberek felüdülni mennek a hegyek közé, s nem meghalni! Jó lesz ebben az évben még jobban figyel­ni, fejezi be beszélgetésünket Frantisek Mrá- zik. Igaz, hogy embereink lelkesek és önfel- áldozóak, ha a mentést munkálatok megindul­nak. Igaz, hogy jó a felszerelésünk és meg­bízható kutyáink vannak, de ne Játsszunk a tűzzel! Mindenkit szeretettel várunk ezen a télen ts a Magas-Tátrába. Mindenkit, aki tud fegyelmezetten és józanul viselkedni, és akt szereti a tél szépségeit. (battaj Ha valaki ötven esztendővel ez­előtt úgy jellemezte volna a Csallú- közt, hogy szőlőtermelése Jelentős, bolondnak tartották volna. Ma vi­szont Samorín (Somorja) városában, illetve az egyesített Kék Oiina Ter­melőszövetkezetben 53 hektárnyi te­rületről szüretelnek kitűnő ízű és minőségű szőlőt. Ne csodálkozzék tehát senki sem, hogy ennek a tu­dósításnak nem a Bodrogköz, nem a Kiskárpátok és nem a Komárnó (Komárom) melletti borvidék a színhelye, hanem a Samnríni Béke- park, ahol több száz főnyi polgár vett részt a CSEMADOK helyi szer­vezete és a Kék Duna szövetkezet szüreti ünnepségén. Kissé furcsán hangzik ugye, hogy nem a Kék Duna és a CSEMADOK sorrendet használom? Az igazság azonban az, hogy a CSEMADOK é volt a szüreti ünnepség ötlete, ők rendezik meg, immár harinadlzben, a földmüvesszövetkezet csupán se­gít ebben. A CSEMADOK helyi cso­portja vezetőinek, Presinszky bajos­nak és Orosz Tibornak az volt a célkitűzése, hogy a somorjai szüreti ünnepségen olyan kulturális műsor­ral szórakoztassa az összegyűlt kó­Í zönségct. amelynek színvonala a legigényesebb rendezvények prog­ramjával is vetekedhet. Szüreti ünnepség Az ünnepi beszédet Presinszky Lajos, a Dunajská Streda-i (dnna- f szerdahelyi) esti egyetem igazgaté- ja, a CSEMADOK somorjai helyi szervezetének titkára, valamint 0- rosz Tibor, a helyi magyar gimná­zium igazgatója, a CSEMADOK he­lyi szervezetének elnöke tartotta. Szlovák és magyar nyelven méltat­ták az idei esztendő nagy politikai jubileumait, és felsorolták városuk egyesített földművesszövetkezeté- nek, a Kék Dunának ez idén elért nagyszerű eredményeit. Ezután ke­rült sor a szórakoztató műsorra, a- melynek nagyobb részét a féli Kis Duna népi együttes szolgáltatta. Mű­sorukból különösen a Csárdás szvit, a Tavaszk'öszöntő és a Csáti bicóné lánya című koreográfia tetszett, ám nagy sikert arattak az énekkarok és a szólisták, valamint Bognár Sán- dorné és Fürst Pál dalai is. A rendezők a Kis Dunán kívül más együtteseket is felléptettek, és nem engedték ellaposodni a többó­rás műsort. így aztán a CSEMA­DOK Podunajská Biskupice-i helyi szervezetének tánccsoportja is be­mutathatta tudását, nem is beszél­ve a Dunajská Streda-i (dunaszer- dahelyij Csallóközi Dal- és Tánce­gyüttesről, amelynek tánckara szí­nes, temperamentumos táncaival nyerte meg a nézők tetszését. I S hogy a szüreti ünnepség legna- { gyobb „szenzációját“ se felejtsem el, a Csehszlovák Rádió magyar a- dásának népszerű ,,Bálint bátyó“-ja (Kónya József) néhány régi szüre­ti emlékét mesélte el. A somorjai szüreti ünnepség nagyszerűen sike­rült, és csak gratulálhatunk kezde­ményezőinek és rendezőinek egya ránt. I £ I £ (neuTE-ann] riri.ÄiC*. •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom