Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-10 / 37. szám
9 DUSZA ISTVAN versei Életemben négy dolugnak van meghatározb szerepe: 1951-beo születtem a muakás- mozgalmáröi ismert Gemerská Hörkán (Gömörhorkfin). 1970- ben érettségiztem a kassai magyar „ipariban“. Immár négy éve a horkai cellulézgyárban dolgozom. Idén sikeresen felvételiztem a budapesti Eötvös Léránd Tndományegyetem bölcsészeti karén, ahol a könyv- ludományl szak levelező hall- galöja leszek. FÖLDI KÉPEK BAMBUSZKUNYHÖ Sietve ácsolták, Emlékeznek az elesettekre, majd leültek elé és a Leszálló Sárkány öblének a fájdalom ólmával sziklák] békésen pihen a Hold, gyermeteg vállukon, PÁLMÁK Datolyák, kókuszok, banánok markolják a homokot. Szitál a hőség, Gauguin színei lobognak az asszonyok derekán. | FÉNY NÉLKÜL B&gve megáll a kapu elótt Fény nélkül az alkonyat tehene, s utána a fény-rózsák ellobbannak a vacsorák alatt Magányomban eloltják a lámpát, sötét papírral arcomon a holnapra gondolok. MOINAR LÁSZLÓ VERSEI A TITKOK KAPUJÁBAN indáim késznek kéz a garincoszlopon a szavak kemények bahálézbatetlanok kövekre töró áj-szenied mint a habok mint a kalapács akár a víz akár a vas (már meghallgattalak) s ékiráaos (eleid még mindig rám vésed megfejt betetlenill MÉLYREPÜLÉS „Bletveszälyas minden, amit nem IsmarhetUnk meg. Sletveszélyes minden, amit már Ismerünk és nem mondhatunk Bletoeszélyes minden, amit elmondhatunk, de egy fokkal ' a megengedettnél alantabb szlrtekbez közel számyrecsegések pillanatában árintem újra az arcod zuhanni az évek tengelye mentén a mesékig elmúlt pillanatokba ulsszhangtalan marad.' (Csórt — Forradá*) csukott szememből a folyékony égbe taszít az erőtlen reggel 8 a józanság szBgesdrötjal kinőnek útjaimon. VARIÁCIÓK ALKONY szemgödrömbe hajlanak az árnyak a táj megárad ___ az ég kagylóként összezárul elvesztett gyöngyéröI napról álmodik •• ' ÉBREDÉS kelet narancstányérján terítve a hajnal k' a hang kiszáradt otthonába tér szememből az elhullt fájdalom mozdulataimból • a hontalan eró lépéseimből a kopogás percek körtáncában égnek napjaim Dino Buzzati 1 Mi ininovel Iái k Kislány Megy a kislány, megy, megy. Ifjan és egyedül, cipellőjének sarka hetykén kopog a kövezeten. Fiatalsági Meg se fordul. Benyit az Igazgatósági Irodába, a hirdetésre jöttem, mondja. Itt vannak a bizonyítványaim. Parancsoljon, mérnök úr, az aláírásra kész levelek. Nem, köszönöm, ma este teljesen lehetetlen, sajnos holnap este se, igazán köszönöm. Rágyújt. Igen, mérnök úr, köszönöm, bár én sose Iszom, nem, nem, tízkor feltétlenül otthon kell lennem, legkésőbb fél tizenegykor. Csodálatos, gyönyörű, micsoda fénye van, ha tudnád, mennyire vágytam rá, igazán drága vagy. Halló, balló, persze bogy fölhívtalak volna, mielőtt elutazom. Épp csak hogy el tudja rejteni a levelet, mielőtt, a férfi belép a szobába. A Babilónia utca sarkán megpillantja, látja, amint Izgatottan integet neki, de ó úgy tesz, mintha nem venné észre, beletapos a gázba. Becsengeti a szobalányt: Adelina, vidd el a bóröndjelmet, de kérlek, nagyon vigyázz a kalapdobozra, abban van a kis televízió, és ha megint telefonál az a kellemetlen alak..„ Bosszú Messze járt, külföldön, ott kapta a bárom táviratot. Felbontotta az elsőt; porig rombolták a házát. Főibontotta a másodikat: megölték a feleségét Felbontotta a harmadikat: lemészárolták a gyermekeit Elvágődott Lassan föltá- pászkodott Elindult, egy garas nélkül, gyalog. Szaporábbra fogta lépteit Egyre vadabbul taposta a kerékpedált. 180 és 190 között Ingadozott a kilométeróra- mutató. Páncélos badsaregének, ezernyi tankjának dübörgése szétáradt a síkságon, betöltötte a völgyeket. Ama veró- fényes napon éjszakai sötétség borult a virágos mezőre: halállal megrakott, millió halállal terhes sugárhajtású repU- lögép-tlottájától. Látta az ellenséget o- dalent. Megállt a biciklivel, lerakta az egyik lábát, megtörölte Izzatt homlokát Egy árnyékot adó fa, egy daloló madár. Leül az útszélre, fáradt lábait pihenteti. Nézi maga körül e szántóföldet az erdőt a mezöt, a hegyeket, a titokzatos hegyeket. Bosszú? Milyen értelmetlen, milyen hiábavaló. A mosószer Bocsánat asszonyom, hogy ilyen szokatlan Időben, egy perc csupán egyetlen rövid percecske tudja a ml munkaidőnk nem kötött lépcsőn fel lépcsőn le nem asszonyom Ismétlem egy perc az e- gész kis ingyenes bemutató drága nagyságos asszony egy újfajta mosószer Igazán forradalmi újítás kguyörgök ne zavartassa magát ez egy Óriást mosószer hehe maga Is csodálkozik majd mindenki csodálkozik hehe nem a méretei miatt nem bizony asszonyom ellenkezőleg elég egy csipetnyi ügy ám egy csipetnyi tessék asszonyom van valami mosalvalója?. ha megengedi elvégezhetnők a kísérletet a konyhában vagy a tUrdószobában látja asszonyom mUyen fehér? egy csipetnyi na de nagyságos asszonyom maga Igazán ideges egy kicsit 6 engedje bát asszonyom Igen igen légy jó gyönyörű kisbabám maradj nyugton engedd engedd hát ne visíts a szentségedet ne visíts úgy úgy most már nem visítasz kicsikém na kel] fel mozogj most meg ml a csuda lelt? SzGzanyám mit tettem? Fiatalok Lucio Gllardonl; „...Ogyblzony, barátaim, ml kilencszázöitösöik, az aoél-kor- osztály... ml fiatalok.^ az Idős generáció... az Ifjúság problémája... várjatok, megyek telefonálni, különben az a nya- fogú, aggodalmaskadó mamám... az ifjúság százszor szent igényel és követelé- sel.„ a Marlanl? vén hülye az már, megvan ötvenéves ls._ Salvatore Benanzl: „...Ogyblzony, barátaim, ml kllencszázbuazonötösok.» az a- cól-korosztály... ml fiatalok... az Idős ge- neráoló... az Ifjúság problémája... várjatok, megyek telefonálni,, különben a nyanya„. az Ifjúság százszor szent Igényel és követelései... a Gllardonl? legalább ötvenéves, agyalágyult őiegapö...“ / Gustavo Sclcoll: „.„Ogyblzony, barátaim, ml kllencszáznegyvenötösök... az a- cél-korosztály... ml fiatalok... az előző nemzedék... az Ifjúság problémája.» várjatok, hazatelefonálok, különben az ó- setm... az Ufúság százszor szent Igényel és követelései... A Benenzl? roskatag ö- rag, ötven esztendős Is megvan az már, a vén trotty...“ Sllvano PolH: ,„..0gybizony, barátaim, ml kllencszázhatvanötösök... az acél-korosztály...“ Ki ás alattunk? Lehet, hogy minden nagyvárosban észlelhető ez, de Milánóban bizonyosan: vannak éjszakák, amikor különféle kedvező körülmények összejátszása folytán úgy tetszik, egyszerre mély álomba merült a házak, utcasorok végtelen tömege, olyannyira, hogy az a gyanúnk támadt: hirtelen meghalt mindenki rajtunk kívül — nos Ilyenkor, ha térdre ereszkedik az ember, s fülét a földre szorítja, mint állítólag az Indiánok, hogy hallják, közeledlk-e az ellenség... Igen, ilyenkor valami különös neszt észlelhet: akárha ásnának odalent. Nem egyenletes a moraj, s nem Is folyamatos. Tompa dübörgések, puffanások halk kaparászással; hol dühödten szól, telten, hatalmasan, hol táraduin, mondhatni csüggedten. De mindig pontosan kivehető, kétség nem férhet hozzá. Valaki tehát ás alattunk. Nem a metró-építkezéséről van szó, ez bizonyos. Ugyani Éjnek évadjául Es ne feledjük: nem ú] a jelenség. Vagy húsz esztendővel ezelőtt fedeztem .fel a dolgot, véletlenül; s valahányszor beszélni próbáltam léla, kemény falba ütköztem mindig, az érdektelenség, sót, azt Is mondhatom, a kellemetlenség, bosszúság kemény falába: mintha vitapartnereim valamiképpen találva éreznék magukat. Legalább húsz éve ásnak alattunk, s a zaj napról napra közeledik, hónapról hónapra tisztábban hallható. De eddig még senki se bukkant fel a föld alól, sem ember, sem állat. KI ás odalent? Óriás vakondok hadserege? Törpék, gnómok ármádiája, mely a FöJd középpontjából Indult hódító útra? Évekkel ezelőtt rengeteget foglalkoztam a Morzik titkos, nagy szektájával; köztudomású, hogy ók világuralomra fömek. De biztos értesüléseim szerint (sajnos az értesülések forrását nem nevezhetem meg) úgy áll a dolog, hogy nem a Morzlkról van szó. Sokkal- sokkal borzalmasabb, sötétebb veszedelemről. Olyasféléróil, mint az a híres-nevezetes pokol: S ml csak élünk fölötte, könnyelműen. Afholiás Sok-sok évvel ezelőtt belehabarodtam egy lányba, teljesen elvesztettem a fejemet. Közben rájöttem, hogy gyönyörűsége telik a kínzásomban: nem került, nem szökött előlem, ellenkezőleg, képtelen fondorlatokkal provokált, hogy a- zután annál jobban élvezze a csalódásomat. Egyik éjjel, amikor a féltékenység már-már eszemet vette, nem bírtam ellenállni, felhívtam . telefonon; tán már ezredszer. Fölvette a kagylót, s még csak nem Is volt bosszús; már ettől megkönnyebbültem, kezdtem csodálatosan é- reznl magam. Ml több, jóikedvű Is volt éppen, kedves szavakat búgott a fülembe. A hetedik mennyországban éreztem hát magam, amikor egyszer csak valami távoli hang furakodott közénk — gyakran előfordul az efféle „áthallás“. Volt azonban ebben a hangban valami egészen kUlckiős, akárha a túlvilágról jött volna, s ugyanazt Ismételte mindegyre, makacsul, kétségbesetten: „Mondj le róla. hagyd szépen, hadd menjen, 1- gen, Igen, mondj le róla, hadd menjen...“ Megkérdeztem: „Te nem hallasz semmit?“ „Nem. Miért?“ „Nem hallasz egy halk, távoli hangot?“ „Nem, semmit se hallok“. „Nem tréfálsz?“ „Miféle tréfáról beszélsz?! £n nem hallok semmit. Megbolondultál?“ (Csöppet sem volt 1- degen tőle a hazugság, abban élt szinte, de most nem hazudott.) Az a hang pedig folytatta, kétségbeesetten: „Hagyjad, Igen, Itagyjad, hadd menjen, hagyjad, hagyjad.»“ Akkor azt mondtad: „Na ebből elég, valaki van a vonalban, tedd le a kagylót, mindjárt visszahívlak.“ Kis Idő múlva újra tárcsáztam. Nem Jelentkezett. Újra hívtam. Semmi. A szám többé soha nem válaszolt. E gyszerűen nem tudtam, hogyan hívjam fel magamra a figyelmét. Hás férfi az én helyemben már régen meg- szólította volna, kitéve magát annak a veszélynek, hogy kosarat kap. Nem olyan volt, mint akit az utcán meg lehet szólítani. Bár a rafftndlt Casanovák mindenhez értenek, mindenkihez tudnak alkalmazkodni. Ha egy Ilyen lányt szólítanak meg, ügy tesznek, mintha valami magasabb kényszer hatása alatt állnának. ROvlden értik a mesterségüket. En viszont félénk fiatalember voltam, tapasztalatok, gyakorlat, casanoval rámenOség htfán. Nem mertem megszólítani, féltem. Követtem — természetesen tisztes távolból — a- kár'az árnyék, úgy hogy talán fel sem tűnhetett az angyalnak, és csodára vártam. Egy kiállításon láttam meg. Az Impresszionisták elótt pár pillanatig mellettem állt — és ekkor tOrtént. Szerelem az első pillantásra. Sosem hittem volna, mégis megtörtént. Kissé alacsonyabb volt nálam, finom kis arcából élénk, szép kék szemek világítottak, a hafa szőke volt és kissé borzas. Tulafdonékppen nem ts volt az esetem. De aki hirtelen a fefét veszti, és szerelmes* lesz, az nem gondolkodik a típuson. Hajszálon múlt és megszólítottam volna. Már elrendeztem' az agyamban pár szót. Valami szellemeset, sziporkázót akartam mondani, de amikor végre kinyitottam a számat, egy hang sem fóti ki a torkomon. Azután meg már késó volt. Tovább ment. Elmulasztottam az alkalmat. Teremről teremre kísértem, és mindig úfbOl eihatároztam, hogy megtöröm a csendet, a- mely elválaszt bennünket. Szándékomat azonban nem tudtam véghez vinni. Féltem a visszautasítástól. Mégis tovább követtem teremről teremre, sót még a parkban Is. Ebben az időpontban telfesen kihalt volt. Nagy volt a hőség, a levegő fülledt volt, az égen viharfelhők gyülekeztek. Nem lehetett sürgős az útja. Cél nélkül, ráérősen sétálgatott, Itt-ott megállt, lehajolt egy virág fölé, hogy magába szívja az Illatát. Ilyenkor én Is megálltam. Engem viszont észre sem vett. Egyszer csak rázendített a zivatar. ElsOtétedett a mennybolt, majd egy villám cikkázott át rajta, nyomában félelmetes dörgéssel. Egy pillanatra szem elől vesztettem. Aztán hirtelen felém futott, a hafa lobogott, és szemében trtázat és félelem tükröződött. — Segítsen — lihegte — vigyen innen valahová, akárho- vá... Belémkarolt és magával vonszolt, még mielőtt egy szót is szólhattam volna. Ot perccel később egy kerti lugasban ültünk egymás mellett, kinn zuhogott az eső. Minden dörgésnél kissé közelebb bújt hozzám. — Mindig ennyire fél? — kérdeztem. Nagy szemeket nyitott rám. — Ezek a zivatarok... nem is tudom, mások hogyan hírfák kt. Hirtelen átkaroltam. — Nem kell semmitől sem félnie. — Félelme bátorságot öntött belém. — Ugye milyen kedves véletlen, hogy megismerhettük egymást? Van már ma estére valami programja? Nem volt. Együtt vacsoráztunk. Barbara volt a neve, és húszéves volt. Pár nappal később eljegyezük egymást. Két hónap múlva az anyakönyvvezető előtt álltunk. Mégiscsak karakán legény vagyok — bizonygattam magamnak. A külseje szerint ítélve, minden ufjára tíz kérője akadt volna, fobbképűek nálamnál. Mégis engem választott, én lettem a győztes. Először életemben dagadt a mellem a büszkeségtől. A nászüton őrülten boldogok voltunk. En a hegyeket szerettem, Barbara a tengert. Természetesen a tengerhez utaztunk. Közvetlenül a parton találtunk egy kedves kts szállodát, ott béreltünk szobát. Egy éjszaka hirtelen felébredtem. Kegyetlenül mennydörgőit. Olyan égi háború volt, amilyet az ember ritkán lát. A villámok fényében láttam, hogy Barbara ágya üres. — Barbara! — Nem kaptam választ. Eszembe futott, menynyire fél szegény a zivatartól. Magamra kaptam a hálókőn- tösömet és kifutottam. t — Barbara! — próbídtam túlüoöltenl az orkán siivitését. Megláttam. Ott állt a teraszon. Ott állt a villámok fényétől megvilágítva, mennydörgések közepette, és élvezettel szemlélte a sötét haragos tengert. Átkaroltam. Lassan felém fordult. — Isteni — mondta. Lenyűgöző. Fogalmad sincs mennyire imádom a zivatarokat.« Forditotta; — si —
